Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-07 / 132. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 7. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Bangladesben leverik a lázadást, vezetője Ahmed Manzur tábornok életét veszti — Bagdadban megkezdi tanácsko­zásait az iszlám külügyminiszterek értekezlete — Meg­gyilkolják a PFSZ brüsszeli misszió vezetőjét KEDD: A Francia Kommunista Párt küldöttségének megbeszélése a szocialistákkal a június 14-i és 21-i választásokon való együttműködésről — Forlani kormányalakítási tárgyalá­sai Rómában — Gromiko szovjet és Mladenov bolgár kül­ügyminiszter moszkvai találkozója SZERDA: Heves harcok Salvador hat tartományában — Tiltakozó tüntetések Japánban az amerikai Midway atomhajó láto­gatása ellen — A kínai kormányfő pakisztáni látogatása — Összetűzések Dél-Afrikában benne, lesz-e még hivatalos csúcstárgyalása Beginnel. Ezért a biztonság kedvéért az ellenzék vezetőjével, Simon Peresszel is összejön a követ­kező napokban. Ily módon ki­védi, hogy egyoldalúan be­avatkozna az izraeli kam­pányba. Egyúttal biztosította magának, hogy tárgyalt a jú­nius 30-a utáni izraeli kor­mányfővel, bárki legyen az a két változat közül. CSÜTÖRTÖK: Szádat és Begin találkozója a Sínai-félszigeten — Üjabb meghiúsult tűzszünet Libanonban, ahol két hónap alatt 750-re emelkedett a halálos áldozatok száma © Mi a háttere a chitta- goni zendülésnek? PÉNTEK: ENSZ-kezdeményezésre környezetvédelmi világnapot tar­tanak — Súlyosbodó viták, a feszültség újabb jelei Len­gyelországban — A francia külügyminiszter washingtoni útja SZOMBAT: A csehszlovák választások második napja — A nyugat­német gazdaságügyi miniszter Japánba utazik Á hét három kérdése O Mi a célja a francia külUgyminiszter wa­shingtoni útjának? Az új francia államfő, Mit­terrand elnökségének első hónapjában felgyorsultak a párizsi politikai folyamatok. Mindenekelőtt a belpolitiká­ban, hiszen június 14-én és 21-én ismét urnák elé járul­nak a francia választópolgá­rok. A tét ezúttal a parla­ment összetétele. Ha Mitter­rand megválasztását balolda­li többségű nemzetgyűléssel teszik teljessé, akkor nem le­het közvetlen, alkotmányos akadálya a meghirdetett re­formprogramnak. A jobbol­dali pártszövetség diadala viszont kínos csatározásokat jielyqznp^ilátásbEj, apait . a kötelező egy év kivárása után a parlament újbóli feloszla­tása követhetne. A külpolitikában egyelőre az óvatos tartózkodás a jel­lemző, sok kérdésben inkább csak sejthető, mint biztosan felmérhető a francia állás­pont Kivétel a legfontosabb nyugati szövetségekhez fűző- dő.'visZony: Claude Cheysson, az új külügyminiszter a bon­ni és londoni kapcsolatfelvé­tel után sietett bemutatkozó látogatást tenni Washington­ban. A francia—amerikai eszmecseréről kölcsönösen elégedetten nyilatkoztak, ami nem jelentett különösebb meglepetést. Az Egyesült Ál­lamok vezetése a Mitterrand megválasztását követő gya­nakvás és bizonytalanság után most jó képet vág a fontos, de adott partnerhez, a párizsi kabinetnek pedig nem kevésbé lényeges, hogy a centrumban vagy a jobbkö­zépen határozatlan választó­nak egy felhőtlen francia— amerikai viszony képét mu­tassa. A valóban érdemi esz­mecsere alighanem Ottawá­ban, a fejlett tőkés országok gazdasági csúcstalálkozóján kezdődik, majd, ahol Reagan is, Mitterrand is jelen lesz, méghozzá a francia parla­menti választások után... © Miért találkozott Szá­dat és Begin a Sínai- félszigeten? Nem egészen négy eszten­dő leforgása alatt tizedik al­kalommal került sor Szadat és Begin csúcstalálkozójára, ezúttal a harmadik háború hadijelentéseiből ismert Sarm el-Seikhben, a Sínai-félszi- get még izraeli megszállás alatt levő városban. Másfél órán át tárgyaltak, s ez a rö­vid idő elsősorban arra volt alkalmas, hogy Kairó ismét kifejezze,: szakított az arab fronttal. Egyiptom egyetértett Izraellel abban, hogy Szíriá­nak ki kell vonnia légvédel­mi rakétáit a libanoni határ­körzetből, vagyis szabad ke­zet kell adnia az izraeli bom­bázásokhoz, s kölcsönösen fe­nyegető nyilatkozatokat tet­tek Líbia irányába is. Szem­mel láthatólag nem érintették a közel-keleti rendezés igazi módozatait; a palesztin auto­nómiai megbeszélések mé­lyebb problémáit; s a koráb­ban hangoztatott kairói kívá­nalmat, miszerint Izrael az 1982. április 25-i határidő előtt vonuljon vissza a Sínai- félszigetről. A világsajtó joggal vélte, hogy a villámcsúcson mind­két oldal Olyan képzetet akart kelteni, mintha komoly pár­beszéd folyna, a Washington Post ismét „dinamikus hely- benjárást” említett. Ezzel az egyiptomi vezetés nemcsak saját magát szeretné felérté­kelni, de Begin segítségére is sietett, miután az izraeli kor­mányfő nehéz választási csa­tának néz elébe június 30- án. Mindenesetre az egyipto­mi elnök sem lehet biztos Nem volt hosszú életű a bangladesi zendülés. Negy­vennyolc órával azután, hogy meggyilkolták Ziaur Rahman elnököt — ultimá­tumok és ellenultimátumok zavaros egyvelegét követően — megölték a felkelő vezért, az egyik feltehető gyilkost, Ahmed Manzur tábornokot is. Hétezer fegyveres köve­tőjéből négyezren megadták magukat, a többiek az őser­dőkben bujkálnak. Felkuta­tásuk folyik, s az indiai ha­tárzár — ezt Banglades kéré­sére rendelték el — lehetet­lenné teszi számukra a szö­kést. Ügy tűnik többről volt szó, mint személyi torzsalkodás­ról, jóllehet a rövid idővel előtte leváltott tábornokot a bosszúvágy is hevítette. De Manzur mindössze néhány órás uralma alatt feloszlatta a parlamentet, leváltotta a kormányt és a katonai veze­tőket, felmondta az' Indiával kilenc év óta érvényben le­vő barátsági szerződést. Po­litikai profiljához tartozott még iszlám fanatizmusa és kínabarát nézeteit is emle-- gették. Lehet, hogy azért lé­pett akcióba, mert nem tar­totta elég „keménynek” Rah- mant és félt: nem lesz elég erélyes az ellenzékkel szem­ben. Bangladesben hamar hely­reállt a rend, konszolidálódott a helyzet. A parlament ta­nácskozásán mind a kor­mánypárt, mind az ellenzék figyelmeztetett rá, hogy az országban tiszteletben kell tartani az alkotmányt, bizto­sítani kell hat hónapon belül az új elnök megválasztását és a polgári kormányzást. Az elvetélt puccs utáni első ma­gas rangú külföldi látogató személye pedig különösképpen nagy figyelmet kelthet. A kí­nai kormányfő Csao Ce-jang, aki az államcsíny hírére le­mondta előre tervezett bang­ladesi útját, végül is helyes­bítette a helyesbítést és fel­kereste Daccát. Vajon miként nyilatkozik majd a meggyil­kolt gyilkosról, az őserdőbe veszett puccsista tábornok­ról? Réti Ervin Nagy-Britanniában szaporodnak a tiltakozó akciók a torykormányzatnak a munkanélküli­ség növekedését fokozó intézkedéseivel szemben. Képünkön: munkahelyek létesítését köve­telő tömegfelvonulás Londonban. (Kelet-Mag yarország telcfotó) NIGÉRIA Egység+olaj=fejlődés Nigéria a legek országa. A legnépesebb, a legerősebb, a leggazdagabb és a legéletre­valóbb állam Afrikában. La­kóinak száma meghaladja a 80 millió főt; olaj bevétele ta­valy 25 milliárd dollár volt; hadserege felszereltségét, nagyságát tekintve második a kontinensen; ígéretes gaz­daságfejlesztési programot valósít meg; külpolitikájában pozitív irányvonalat követ. A nyugat-afrikai ország 1960. október 1-én nyerte el függet­lenségét, s azóta nagy utat tett meg: napjainkban a föld­rész vezető hatalmaként tisz­telik. Tragikus múlt Elnöke, Alhaji Shehu Sha- gari 1979. október 1-én került az államszövetség élére. Az országot 13 éven át kormány­zó katonák ekkor adták visz- sza a hatalmat a polgári poli­tikusoknak. Az ezt megelőző, többszakaszos demokratikus választásokat a Nigériai Nem­zeti Párt nyerte meg az észa­ki muzulmán, fuláni-hausza származású Shagari vezetésé­vel. Az új elnök törvényhozá­si pozíciói erősítésére a kormányzatba koalíciós part­nerként bevonta a Nigériai Néppártot, amelynek támo­gatói a déli államokból ke­rülnek ki. Az északiak .és a déliek együttműködésének kiemel­kedő jelentősége van, hiszen az országban 250 törzs él (a három legnagyobb közülük, a fuláni-hausza, az ibó és a joruba a népesség felét ad­ja), s ezek viszonya a függet­lenség óta eltelt több mint két évtizedében nem volt mindig békés — és még ma sem súrlódásmentes. Emlé­kezzünk csak: Nigéria nevét egy tragikus .testvéröldöklés réven 1967' júliusától kezdte igazán megtanulni a világ. Olajjal és olaj nélkül Az egykori angol gyarma­ton a polgárháború 30 hóna­pig tartott, s az ország dara­bokra szabdalásán mesterke­dő monopóliumok bujtoga- tása egymillió áldozatot kö­vetelt. Úgy tűnik, Nigéria la­kói tanultak ebből a testvér-- háborúból. A hadsereg a ha­talom átadásakor, 1979-ben ezt a feltételet szabta a pol­gári politikusoknak, hogy erő­sítsék tovább a nemzeti egy­séget és fejlesszék a gazda­ságot. Shagari elnökségének eddigi 19 hónapja alatt eze­ket a feladatokat tartotta szem előtt. Pedig öröksége a gazdaság­ban sem volt kecsegtető. A „fekete arany”-láz 1975-ben kezdődött Nigériában. A bő­ven áramló petrodollárok az elmaradottság gyors felszá­molására, rohamos gazdasági fejlesztésre bíztattak. Az em­berek tömegesen tódultak a városokba, ahol a lakosság rövid idő alatt megkétszere­ződött. Munka azonban nem mindenkinek jutott, nyomor­telepek alakultak ki, elbur­jánzott a bűnözés, a korrup­ció. Az exportbevételek 90 százalékát kitevő olajdollá­rokkal sem gazdálkodtak ele­inte elég körültekintően. A pénz szétfolyt, az infláció meghaladta a 20 százalékot. Nem figyeltek kellően a me­zőgazdaság fejlesztésére. Ma azonban már a fekete arany a gazdasági előrelépés motorja Nigériában. Nem vé­letlen, hogy lépten-nyomon ilyen feliratokkal lehet talál­kozni az országban: egység + olaj = fejlődés. Ez a gyakor­latban azt jelenti, hogy Nigé­ria tavaly elkezdett 4. nem­zeti fejlesztési tervében az arányos, fejlett gazdaság megteremtésére fordítják a fő figyelmet. Ésszerűbben kíván­nak gazdálkodni az olajjal, annál is inkább, mert úgy számolnak, hogy ez a kincs 15—20 év múlva megcsappan. Sokrétű együttműködés Nigéria jelenleg a földrész legnagyobb olajtermelője; exportjával pedig a 6. helyen áll á világranglistán, de ar­ra törekszik, hogy, még az Két szempontból is kimagas­ló jelentőségűnek tekintik Moszkvában Bendzsedid Sad- linek, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front Pártja főtitkárának, az Algériai Köz­társaság elnökének küszöbön álló látogatását a Szovjetunió­ban. Egyrészt a folyamatos és rendszeresen bővülő magas szintű közvetlen kapcsolatok fejlődésében tekintik új állo­másnak ezt az útat, amely olaj fénykorban függetlenít­se magát a fekete aranytól. Az ötéves fejlesztési program ezért sokirányú: felöleli a mezőgazdaságot és az élel­miszeripart, éppúgy mint az egészségügyet és a közokta­tást. Nigéria e nagyszabású ter­vei megvalósításában számít minden országra, amely a kölcsönös előnyök alapján kész együttműködni vele. A szocialista államok, köztük hazánkkal, már az ország katonavezetői jó kapcsolato­kat alakítottak ki. A ma­gyar—nigériai együttműködés különösen tavaly óta fejlő­dik erőteljesen, és a szakem­berek úgy számolnak, hogy az áruforgalom öt éven belül eléri az évi 150—160 millió dolláros szintet. Exportunk­ban a gépipari termékek do­minálnak, részarányuk eléri a 70 százalékot. Az elmúlt idő­szakban főleg komplett kór­házakat, egészségügyi intéze­teket, élelmiszer-ipari üze­meket szállítottunk Nigériába, kakaóért és ónércért cseré­ben. Túl a gazdasági kapcsola­tokon, több kérdésben azonos vagy hasonló a nemzetközi problémák megítélése is. Ni­géria támogatja a leszerelés, az enyhülés ügyét, következe­tesen küzd a gyarmatosítás, a faj üldözés ellen, az afrikai szolidaritás, a nemzeti felsza­badító mozgalmak aktív tá­mogatója. Tevékeny résztve­vője az el nem kötelezett or­szágok mozgalmának és az új gazdasági rendért vívott küz­delemnek. .Alhaji Shehu Shagari el­nök küszöbönálló magyaror­szági látogatása minden bi­zonnyal hozzájárul a sokrétű együttműködés továbbfejlesz­téséhez, a két ország és a vi­lág dolgainak előbbrevitelé- hez. .... .. ,, Kocsi Margit Sadli első látogatása lesz a Szovjetunióban, de ugyanak­kor a rendkívül kiélezett kö­zel-keleti helyzet időszakában különösen fontosnak tartják a megbeszéléseket egy olyan arab vezetővel, aki határozot­tan támogatja az antiimperia- lista harcot, a palesztin nép küzdelmét és támogatásáról biztosította korábban a Szov­jetunió rendezési javaslatát is. Bendzsedid Sadli Moszkvába látogat _________Emberkereskedők_________ 4. Ha nem énf akkor más!... K. szalmakalapjában, napszemüvegével, virágos ingében olyan, mint egy maffiózó ka­rikatúrája. Azt mondja: „Nem tudok azzal törődni, hogy az új tulajdonosok mit csinál­nak a gyerekkel. Ha nem csinálom ezt, meg­teszi valaki más.” K. akkor akarja abba­hagyni, ha olyan foglalkozást talál, amelyik jobban jövedelmez, mini a mostani — több mint ötszáz dollárt havonta: jó kereset Bang­kokban. Tizenkét óra. Felszállnak a buszra, amely a gyerekek szüleihez Hin Lad faluba indul, Biraram tartományba, a kambodzsai határ közelébe. Alig tíz percig döcög a busz, amikor a há­rom gyerek egymásnak dőlve, mély álomDa merül. Bíznak a riporterekben — pontosan úgy, mint korábban a rabszolgakereskedő­ben. Boonlai sötét, hátra fésült hajával, mélyen ülő szemével, vézna karjaival nagyon emlé­keztetett arra a kislányra, akit pár nappal korábban láttak a bangkoki Phaya Thai ár­vaházban. Rámpái Chumpaknak hívják, ti­zenkét éves és azok közé tartozik, akik a rabszolgamunka lidércálmát a saját testükön érzik. Anyja két barátnőjével együtt vonaton Bangkokba küldte, ahol egy „halász” meg­fogta. Egy cérnagyárba került, minden nap reggel hat órától este kilenc óráig kellett dolgoznia egy szövőgépen. Fél hatkor volt a reggeli, tizenkettőkor az ebéd, este még egy étkezés — soha nem több, mint egy csésze rizs, bab, vagy valami szárított hal. Rámpái és barátnői soha nem hagyhatták el a gyárat. „Tulajdonosuk” az ajtó kémlelő nyílásán el­lenőrizte őket, nem tartanak-e szünetet a munkában. Ha a főnök beszélgetésen kapta őket, jött a verés. Rámpái bőrkiütést kapott, amit a főnök­nője szappanlúggal dörzsölt be. A seb még csúnyább lett, de Rámpái félt a veréstől, és ezért nem szólt semmit. A megígért 45 cen­tes napi bérből — a törvényes minimum hat­szor több — soha nem látott semmit. Ez azonban nem jelentett neki semmit: „A ve­rés volt az, amit már nem bírtam” — mond­ta. Egy szeptemberi vasárnap kimászott a toi- lette-ablakon, elfutott, mindig egyenesen elő­re, ameddig csak bírt. Amikor már eléggé biztonságban érezte magát, megszólított egy rendőrt. Az elvitte a kislányt a jóléti ható­sághoz, amely egy otthonba irányította. Ké­sőbb Rámpái vezette el a rendőrséget a gyár­ba; a tulajdonost elfogták. Rámpái további sorsa bizonytalan: a hatóságok nem tudták megtalálni a szüleit, akik időközben elköl­töztek. Rámpáinak egyelőre az árvaházban kell maradnia. Boonlai és két társa megmenekült ettől a sorstól. A busz este érkezett meg a tartomá­nyi fővárosba, éjszakára egy szállodában aludtak. Másnap reggel bérelt dzsipen el­hagyták Biraramot. Következik: 5. Az ördögi kör jrJ rf!f^1 | Í • Jil gf íl p * I » * v I ■ I I 1 T i « A á

Next

/
Thumbnails
Contents