Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-06 / 131. szám
1981. június 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 |lső tanító nénim arcára nem emlékszem. Gyakran álmodom viszont magam gyermeknek, s olyankor látom a kezét. Felír a táblára ákom-bákom betűket, majd megfogja csepp, bizonytalan kezünket és vezeti a papíron. Volt egy kis „botanikus” kertünk is az iskola udvaron: minden gyereknek ültetnie kellett egy kis cserjét, virágot, palántát. Megjelölte a tanító néni cédulával, rajta a nevünk, s öntözgettük szorgalmasan. Mire a tajasz meghozta az első virágokat, nekünk olvasnunk, írnunk, számolnunk kellett... Következő tanító nénim — másodiktól negyedikig — magához, hozzánk egyaránt szigorú, keményen követelő, nagy feladatokat diktáló, következetes nevelő, portréja, tartása ma is eleven. Sokat köszönhetek neki. Aztán a felsőbb osztályokból, ahogy tanáraim száma egyre gyarapodott, úgy választódnak ki az arcok, s csak a legjellegzetesebbek maradnak meg. Sok ilyen arcot viszek magammal. Ma a pedagógusokat köszöntjük országszerte, a tanítványok megköszönik az egész éves fáradozást, a kollégák, barátok megünnep- lik a kitüntetetteket, s a tantestületekben megvitatják, miről beszélt a miniszter a kitüntetések átadásakor. Hogy sok jó pedagógus dolgozik hazánkban — s bár a szó nem járt rá: Szabolcs-Szatmárban is —, hogy sok jó iskola bocsátja ki a növendékeket korunknak szóló ismeretekkel. De arról is beszélnek, hogy a magyar és egyetemes nevelésügy legjobb hagyományait felhasználva arra kell törekedniük a pedagógusoknak: legyen valódi alkotóműhely az iskola, készítsék fel — minden társadalmi csoport emelkedését egyenletesen előmozdítva — az újabb nemzedékeket korunk feladataira. |o/c pedagógustól hallottam: a legszebb pálya az övék. Mert miként a lakatos formálja a lemezt, a, kőműves építi a falat, úgy forrnálja-építi a pedagógus is a legnemesebb, legérzékenyebb és legfogékonyabb nyersanyagot: a gyermeki elmét. Azt is mondják: szép a pálya, de csak annak, aki egész emberként éli. Aki képes az áldozatra, s fontosabbnak tartja a gyermeket önmagánál. Aki szeretni tud, s akit ezért szeretnek és becsülnek. s Ünnepi vallomások — Negyvenötben kezdtem el tanítani egyházi iskolában. Fakályhás tanterem, kista- risznyás gyerekek — de minek is részletezzem. Inkább a változás jut eszembe, az az óriási változás, amit a 36 év alatt az iskolában átéltünk. Bücs László, a Rozsályi Általános Iskola nevelője, a fehérgyarmati járás szakfelügyelője kivételes embernek mondhatja magát: egyetlen célját, melyre fiatalon az egész életét feltette, sikerült kerülők nélkül, egyvégtében megvalósítania. Annak idején minden családi előzmény nélkül választotta a pedagógus- pályát, s nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak. Mégpedig a legjáratlanabb, leggöröngyösebb utat kereste, s debreceni létére eldugott, isten háta mögötti kisiskolába vágyott, ahol még igazán fáklyája lehet a tanító a falu népének. Rozsályba került és Ott tanít, egyfolytában 36 éve. — Nagyon jól érzem itt magam. Szeretem a tantestületet, mert itt nincs ellenségeskedés, gyűlölködés, mint azt sajnos sokfelé hallani. A mi gárdánk jó alkotóközösség, ha disszonancia van, az csak azért van, hogy vitával vigyük előbbre az oktatás-nevelés ügyét. Nagy biztonságot ad, hogy derűsen, jó körülmények között dolgozhatunk. A 36 évből az utóbbi 22- ben járási szakfelügyelőként is dolgozik, így segíti az alsós nevelők munkáját. — Soha nem úgy megyek, mint „felügyelő”, hanem úgy, mint nevelő. Nem ellenőrizni, hanem megbeszélni. Mert jöhet akármilyen tanterv, reform, a pedagógus személyiségét semmi nem pótolja. En látom, mennyit dolgoznak a pedagógusok, mennyire fontos felkészültségük, egyéniségük. Nem kisebb ugyanis a feladat, mint a társadalomnak művelt állampolgárokat adni, az életre felkészíteni, egy nép jövőjének alapjait lerakni. És azt szépen, boldogan csak az végezheti el, aki ennek él, aki nagyon szereti a gyermekeket. Amikor e sorok megjelennek, Bücs László már átvette a pedagógusoknak adható egyik legmagasabb kitüntetést: Kiváló Pedagógus lett. Hadd tegyük hozzá: szerintünk nem a kitüntetéstől... — Mindig kicsi falvakban tanítottam. Egy évig Tisztaberekén, aztán Urában 16 évig, nyolc éve pedig itt, Ro- zsályban. Most jubilálok ... Pintye Zoltánná 25 évet töltött a katedrán szemben a legkisebbekkel. Az egészen aprókat szereti, akiknek olykor-olykor az anyát is helyettesíti. így aztán nem meglepő, hogy oktató- és nevelőmunkáját nem is tudja szétválasztani. — Nem választható szét, mert oktatni, aligha lehet nevelés nélkül, vagy inkább úgy fogalmaznék: nevelve oktatunk. Ehhez nagyon jók a technikai feltételeink — még a hónapos gyakorlatukat töltő főiskolás lányok is megcsodálták, hogy ugyanolyan szemléltetőeszközökkel dolgozunk, mint a gyarkorlóiskola. Bármennyire kiegyensúlyozottak is az oktató-nevelő munka technikai feltételei, az év bégére azért minden pedagógus elfárad. Milyen volt ez a 25 esztendő? — Azzal kezdtem, hogy a szülőkhöz igyekeztem utat találni, bemutattam, mit fogunk tanulni, milyen eszközökkel dolgozunk, ők mit segíthetnek. Volt persze problémánk is. Hadd jelezzem, milyen jó volna, ha pszichológusok itt, a helyszínen tartanák az iskolaérettségi vizsgálatot, így több szülőt meg- győzhetnénk.-A mostani tanévben is töb gyereket kellett volna elvinni más típusú iskolába, de a szülők nem engedték, így itt maradtak, az osztályban. Huszonhat elsősöm volt, ebből tizenhárom cigánygyermek. Nagyon sokszor a hatodik órában is gyakorolni, korrepetálni kellett. Év végére nagyon szépen olvasnak, a számtant is „legyőztük”, jól megy az írás, az elválasztás, többnyire logikusan oldják meg a feladatokat. Egy gyermeket hagypk az első osztályban — nem cigány- gyermek — a többi másodikos lesz. Vajon a 25 évi szolgálat után mit üzenne a pálya előtt állóknak? — Azt, hogy nagyon göröngyös a pálya, de nagyon szép. Ne ijedjenek meg az első kudarctól ... Balka Józsefnének ez volt az első tanéve. Mitől félt a legjobban? — Attól, hogy volt tanáraim lesznek a kartársaim. Az első tanév azt mutatja: Ágit, az egykori tanítványt elfogadták tanár néninek. A beilleszkedés sikerült. Belekóstolt a legszebb pedagógiai feladatok mellett a pályakezdők tipikus gondjaiba is. — Tisztában voltam azzal, hogy történelem és orosz szakos is van elég, nem lepett meg tehát, hogy gyakorlati foglalkozás vezetésére és napközibe osztottak. Ez kifejezetten tetszett. Nem köt a tankönyv, több a lehetőségem. S éppen ez az, ami tipikus pályakezdő gond. A tanárképzőn nyilván túlképzés van, napközis nevelő pedig nem születik. Nem kaptunk elég pedagógiai ismeretet, nem tudhatjuk, hogy bánjunk a gyerekekkel. Ezt itt kell megtanulnom .... Baraksó Erzsébet JÚNIUSI HATÁRJÁRÁS Rendhagyó tavasz A tavaszi munkát bevégezték. Viszonylag csend van a határban. Á rozs már virágzik, a búza erőteljesen kalá- szol és a bakhátak zöld koronájaként bokrosodik, kötni készül a burgonya. A Balkányi Állami Gazdaság főagronómusát Kuritár Jánost faggatom, milyen volt a tavasz? A szikár napbarnította, inas, eres gazdálkodó megint lejátsza kedvenc lemezét : Mindent megtettünk — Március második fele nekünk dolgozott, alkalmunk volt az elmúlt év őszének kieséseit megszüntetni. Április már nem sokat ért. A hűvös, csapadékos idő késleltetett bennünket. Nehezítette a munkát a belvíz, rengeteg bajunk, gondunk volt a talajelőkészítéssel, a vetéssel. És jött a szokatlanul meleg május. Ez a burgonyának, őszi kalászosoknak nem kedvezett. A búza, rozs a dombosabb részeken már most aszálykáros. A kukoricának jó volt a meleg. Jól kelt, gyorsan fejlődött. Nyertünk a lucernaka-. szálásnál, betakarításnál is, nagy tömeget, jó minőséget vágtunk, kazlaztunk. Legutoljára 1925-ben volt június 2-án plusz 30 fok feletti hőmérséklet. De vajon jó-e ez nekünk? Kibírja-e a növény ? — őszintén mondom, miután mi mindent megtettünk a jó termés, a sikeres év érdekében, optimistának kellene lenni. A kalászosokat például már másodszor vegy- szerezzük, lombtrágyázzuk. A burgonya ültetését március 24-én kezdtük, április 10-re befejeztük. Az 590 hektáros kukorica, siló vetésével május 12-re végeztünk. Nem jóslásra bíztatom a szakembert, de a véleményét kérem. Mire lehet számítani? Jobb minőség — Miután rövidesen aratunk, előbb talán a búzáról. Nem kedvezett az idő, a belvíz miatt is történt kipusztulás, így a tervezetthez képest lesz némi kiesés. Jobb lesz viszont a minőség. A másik fő növényünk a burgonya már okozott veszteséget. 65 hektáron ültettünk korai, primőr burgonyát, ez nem jött be. Jó ha kevesebbet érő nyári burgonya lesz belőle. Egyébként a burgonya egészében nem rossz, őszi érésűnél még jó termést adhat. Eső kellene. A gazdaság szérűskertjé- ben már megraktak két hatalmas lucerna szénakazlat. Folyamatosan dolgozik a lucernaszárító üzem is. Ennek említésekor végre egyértelműen jó véleménye van a fő- agronómusnak. Ha a siló sikerül — A lucerna első kaszálásából 3000 mázsa szénát készítettünk, a lucernaliszt 2100—2200 mázsa lesz. A lucerna szárazértékben hektáronként 33 mázsát termett. Régen volt ilyen jó. Most a 150 hektár rét fűtermését kaszáljuk, szintén jó a termés, hektáronként 28—30 mázsa szénára számíthatunk. Nem lesz gond a takarmánnyal. Ha a siló is jól sikerül majd, az állattenyésztésünk igényét maximálisan kielégítjük. Seres Ernő Olvasónk írja Nagykálló belterületén, Kállósemjén felöl közeledve, ha a sportpálya előtt Új- fehértó felé akar valaki továbbhaladni, a főútról történő lekanyarodáskor a Nyíregyháza felől érkező járműveket már csak akkor veheti észre, amikor átlépte a felezővonalat. A véletlen szerencsének köszönhető, hogy itt baleset eddig nem történt. Mert ha egyszerre érkeznek mindkét irányból a járművek aligha kerülhető el. Ez a balesetveszélyes körülmény megszűnne, ha egy tükröt helyeznének el, amelyben a Nyíregyháza felől érkező forgalom láthat^ lenne. Román Júlia Nyírbátor, Fürst Sándor u. 26. Peíitev: A szúnyog és a bivaly A bivaly a folyóhoz indult, hogy csillapítsa szomjúságát. Hirtelen a nyakára szállt egy szúnyog. A bivaly azonban ezt egyáltalán nem érezte meg. Belemerült a vízbe. Ekkor megszólalt a szúnyog: — Ha úgy érzed, hogy nehéz vagyok neked, elrepülök, nehogy belefulladj a vízbe. — Egyáltalán nem vagy nehéz! Ha nem szóltál volna, észre sem vettelek volna — válaszolta a bivaly és elfeküdt a vízben. A szúnyog egy időre elrepült, majd ismét visszatért és rászállt a bivalyra, amely most kiment a partra egy kicsit legelni. — Ha az előbb nem repültem volna el — folytatta a szúnyog a beszélgetést —, akkor te biztosan belefulladtál volna a vízbe. — Te igazán olyan súlyos vagy? — csodálkozott a bivaly. — Persze! Te talán nem is vetted észre, de már éppen fuldokolni kezdtél, amikor én a nyakadon ültem. És ez azért volt, mert én nehezebb vagyok, mint te! A bivaly nem hitte el, amit a szúnyog mondott. — Gyere, mérjük meg magunkat! — javasolta a szúnyognak. Találtak egy mérleget és megmérték magukat. Először a szúnyog, azután a bivaly. Kiderült, hogy a bivaly sokkal könnyebb, mint a szúnyog. Persze az is igaz, hogy azok, akik a mérleget kezelték, a szúnyog ismerősei voltak. A bivaly elgondolkodott. — Tudod mit — mondta végül a szúnyognak —, menjünk ki a szántóföldre. Te is befogod magad egy eke elé, és én is, és szántani kezdünk. Meglátjuk, ki tud többet szántani. így mérjük össze az erőnket! — Mit nem gondolsz! — tiltakozott a szúnyog. — A szúnyognak nem azért vannak ismerősei, hogy szántson, hanem azért, hogy többet nyomjon, mint a bivaly! Mi a véleménye? Szabolcsi Tibor, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának csoportvezetője. A magántervezésről — A VI. ötéves tervben több mint 20 ezer lakás építésével számolunk, ebből a magánerőből épülők aránya körülbelül kétharmad lesz. A magas arányszámból ‘következik, hogy jelentős szerephez jut a magántervezés is. — Gondot okoz viszont az, hogy Szabolcs-Szat'már megyében meglehetősen kevesen foglalkoznak magántervezéssel. összesen 262-en vannak, de közülük csak 92 jogosult egyedi tervezésre, ennyien vannak az úgynevezett A- és B-kategóriába soroltak. A C- kategóriás, középfokú vég - zettségű szakemberek csak a meglevő és bárki számára hozzáférhető típustervek adaptálásával foglalkozhatnak. — Talán nem is a létszám okozza a legtöbb fejtörést, hanem az, hogy a tervezők túlnyomó többsége, az egyedi tervezésre jogosultak közül 66, Nyíregyházán található. Ugyanakkor Fehérgyarmaton egyetlen egy sem található. Kisvárdán hárman, Mátészalkán öten vannak, Nyírbátorban egy tervező akad, míg Vásárosnaményban egy sincs. — A probléma tehát jelentős, hiszen a tanácsi illetékeseknek még arra sincs! joguk, hogy egyedi elbírálás alapján, a C-kategóriások közül legalább a legrátermettebbeket megbízhassák az egyedi tervezéssel. — Természetesen bonyolítja a helyzetet az is, hogy a valóban szinte minden igényt kielégítő, ráadásul a köny- nyebben kapható és olcsóbb anyagokkal számoló típustervek iránt nem megfelelő az érdeklődés, mutatva azt is, hogy az építkezők egy része kevéssé törődve a pénzügyi vonza tokkal, mindenáron a különlegességre törekszik, néha olyan házakat épít, melyben a hatalmas alapterület ellenére is viszonylag kevés a hasznos tér. — De visszatérve a magán- tervezőkre: az említett' létszám is elméleti inkább, hiszen sokan vannak, akik a listán ugyan szerepelnek, de megbízatást nem vállalnak. Egész egyszerűen nem éri meg nekik, hiszen a díjtarifákat majdnem tíz évvel ezelőtt állapították meg. Így tehát még fontosabb lenne, hogy az érdeklődést a típustervek felé fordítsuk. Ebben talán az is segítene, ha az ily módon építtetőket hitel- kedvezményben — annak valamely formájában — részesítenék. — A városi, nagyközségi tanácsokon — a cél érdekében — mintegy harminc dolgozó foglalkozik ezen tervek propagálásával, ráadásul ezek a tisztviselők az építéssel kapcsolatos összes ügyintézést is elvégzik. Az azonban biztos, hogy a magántervezésben előre lépni csak akkor lehet, ha a jelenlegi kategorizálást a minisztériumban felülvizsgálják. Speidl Zoltán Köszöntjük a pedagógusokat
