Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. június 28. © Valamennyi korosztálynak — a fiataloknak is — a klasszikus zakókat ajánlják a tervezők. 1981 vonala a „V” alakzat. A fazon 7—8,5 cm széles, szépen kidolgozott és levasalt. Többségük a de­rékvonalnál egy vagy két gombbal záródik. Cjra divatossá válik a pólóing. A nadrágok kényelmesek és egyenesvonalúak. A nad­rágszár szélessége bokánál 25 cm. (Fiataloknál 23 cm.) Néhány modellen 3 cm-es visszahajtás látható. Ezen az asztalon két modern szobai lámpát mutattak be. kast viszonylag könnyű beren­dezni. (Ha nem is rögtön, hiszen senki sem Dáriusz, de apránként: minden családi otthonba úgyis megindul aztán a tárgyak áram­lása, és sokasodnak is, mint fán az évgyűrűk, idővel a legtöbb há­ziasszony takarítás közben visz- szasírja a kezdeti ürességet.) Ha­nem a régi lakás megújítása már több leleményt kiván. — Nincs pénzünk új, divatos, világos bútorra! — sóhajtanak (Egyetlen kivétel a könyvespolc, de azon a könyvek tarkasága úgyis világos összképet ad.) A fekvő, ülő bútorok alacsonyak, szekrények helyett célszerűbb sublódokat, menyasszonyládákat tartani (utóbbiakra ülni is lehet); igazi ellenségeink a nagy, nehéz szekrények, gőgös terpeszkedé­sükkel teret és fényt foglalnak, komorságot árasztanak. Ki velük! Azám, de hová? Szükségesek a bennük tárolt holmi miatt... A régi lakásokban rendszerint nagy Férfiruhadivat A Darling szekrénysorral a házgyári lakások szobáit is jól lehet rendezni. A világos, szép kivitelezésű, szését megnyerte. előszobák találhatók. Másra úgy­sem használható a bennük fog­lalt tér: fogadja be a szekrénye­ket. És ha mégsem, akkor a — régi lakásokban rendszerint na­gyobb méretű — szobák egyiké­ben alkothatunk egy szekrényfa­lat, elfüggönyözve azt — ha a szekrény sötét és csúnya — a la­kás berendezéséhez illő textíliá­val. A sötét, koporsó hangulatú szekrények eltüntetésével falsí­kok szabadulnak fel. Cseppet sem közömbös, mit teszünk rá­juk. A faliszőnyegek, szőttesek vonzóbbak, mint a csupasz fal; a szívünkhöz közel álló, tehát egyéniségünket kifejező műalko­tások reprodukciói szebbek, mint a gyönge, esetleg éppen giccses festmények. A szoba mozgástere A régimódi szobaberendezés mintegy kötelezően előírta, hogy asztalokkal és székekkel el kell négyrészes szekrénysor sokak tét­anyag!), azonkívül a kis, kör- lócás ebédlősarok, összeillő szí­nes kartonfüggönnyel, abrosszal, lámpával mindjárt sajátos bájt ad a konyha egészének; kőpad- lós hidegjén segítenek a gyé­kény- vagy rongyszőnyegek. Fü­rödni pedig ott is lehet, ahol nincs fürdőszoba — csak akarni kell. ötletes megoldásokat lehet látni olykor és éppen kispénzű, vidéki családoknál, akik nem tudnak fürdőszobás új házat építeni. Az ablakfüggöny és az abrosz színében tartott karton­függönnyel elválasztanak egy konyhasarkot, ahol kisebb-na- gyobb kádat helyeznek el, s a mellette lévő vízcsapra szerelt gumicső segítségével zuhanyoz­nak. Ha vízvezeték sincs, akkor csappal ellátott, falra szerelt tar­tály is pótolhatja a folyóvizet, a meleg vízzel töltött tartályból is megoldható a zuhanyozás, csak fáradságosabb. A régi lakás megújítása nem­csak pénz, de elsősorban ízlés Egyre divatosabb a kétszemélyes franciaágy; ezt a darabot nagy mintás bordó és drapp huzattal készítették. foglalni a szoba közepét. Ma már nyomasztónak érezzük az ilyen elrendezést. A bútor kerüljön a falak mellé, alkalmazzunk sarok­megoldásokat, ám a szoba köze­pe legyen üres, adjon mozgáste­ret. A térés-tágas elrendezésű, eleven színekkel bélelt lakás friss derűjével máris újnak hat, ha nem tömjük tele dísztárgyak­kal, és ha megfelelő a megvilágí­tása. A dísztárgy legyen nemes és lelemény kérdése. Kicsiből sokat: élvezetes játék, amelyben szárnyakat kap az alkotó szen­vedély. A közelmúltban lakberendezé­si kiállításon ismerkedhettek a nyíregyháziak a Kanizsa Bútor­gyár termékeivel. A sóstói be­mutató néhány szép bútoráról készültek Elek Emil felvételei, melyekkel cikkünket illusztrál­tuk. Á lakás fészekpuhasága Sohasem tudhatunk meg oly sokat egy emberről, mint hogy­ha belépünk az otthonába. Nincs beszédesebb a néma tárgyaknál. Ha — kivált vidéken megfi­gyeljük a tágas új házak belső be- és elrendezését, először is bizonyos nyáj-ösztönről, egyen­ruha viselési hajlamról és az ön­állóságtól visszariadó félénkség­ről értesülünk. Mindenütt ugyan­az a típusbútor, még a „felállá­sa” is azonos, ugyanazok a diva­tos díszítőelemek. Ritka család amelyik tudja, hogy a bútor „va­ria”, tehát variálható, ahol a há­ziasszony ízlése eredeti és jó, s ahol a szobanövények nemcsak biológiai funkciót hordoznak (oxigén és pára), hanem eszté­tikus elrendezésükkel ki is fe­jeznek valamit. Az új városi la­kásokban viszont szorít a szűk tér, s a család jellegzetesen egyé­ni légkörét gyakran csak az egy­forma bútorok között kavargó, különféle rendetlenség adja meg. S bár ez utóbbi érthető ott, ahol 50—60 négyzetméteren több gyer­mek „anyagmozgató” tevékeny­sége érvényesül, ám semmi sem menti, ahol kicsi a család. A lakás akkor szép, mert ak­kor harmonikus és megnyugta­tó, ha egész légkörével ember és tárgyak célszerű összetartozását hirdeti. A célszerűséget is, igen, mert amiként a népművészetben minden tárgy használható vala­mire, minden igazán szép otthon­ban érezzük: csak az van itt, amit használni is szoktak. A kö­csög, kanna, bokály, váza arra való, hogy folyadékot (virágot) tartsunk benne, a tányér a fal­ról bármikor az asztalra is ke­rülhet, a textil (szőnyeg, párna, szőttes) szerepe, hogy meleggé, barátságosabbá varázsolja a szo­bát. A lakás fészekpuhaságát a textiliák, szőnyegek, csergék, szőttesek, párnák, a lenge, köny- nyü függönyök jelenléte, színbe­li és stílusbeli összhangja adja meg. Lelemény kell a megújításhoz Kellő önismerettel, fejlett ízlés­sel és elegendő pénzzel az új la­Az ötrészes szekrénysort sarok ülőgarnitúrával egészítették ki. búsan a lakók, azt gondolván, hogy a sötét fából készül bútor feltétlenül katafalk-komorságot kell sugározzon. Holott itt jut igazán szóhoz a textil! A bútor sötét fáját friss, vidám színek ellensúlyozhatják. A bútorok kü­lönben is alakíthatók, meg aztán nem is kötelező mindent megtar­tani, hiszen nem minden műkincs ami régi. Sose baj, ha egy lakás­ban kevés a bútor, annál levegő- sebb, annál inkább érezteti a térbeli tágasságot, amely nélkül cellában érezzük magunkat. A lakás kecses könnyedségét — többek közt — attól kapja, ha minél kevesebb benne a magas­ba nyúló, az ablakpárkány ma­gasságát meghaladó bútordarab. és szép (ez nem jelenti, hogy sokba is kell kerülnie: egy népi köcsög csodálatosan szép lehet, ám egy műanyagtál sohasem az), és hordozzon valamilyen funkci­ót. Feltétlenül kell néhány váza, de ne árválkodjék virág nélkül. A szoba megvilágításánál is ajánlatos virágaink sugalmazásá- ra hallgatnunk. Fényt kémek. Jogosan: a téli napfényhiányt némileg pótolja a villany, erős megvilágítással jobban fejlődnek, azonkívül szép is a fénybe bur­kolt télikert. Erős fény kell még mindazokra a helyekre, ahol írunk és olvasunk (varrunk, bar­kácsolunk). Máshová , nem. A be­szélgetősarok tompább megvilá­gítása tapintatot jelez. A világí­tótestek formái, színei fontos ki­egészítői a lakásban uralkodó formáknak és árnyalatoknak, összhang esetén megnyugtatóak. Szép dísze a lakásnak néhány — színben harmonizáló — gyer­tya. Állítólag elnyeli a dohány­füstöt, de ha nem is vesszük ezt észre, beszélgetéshez kelleme­sebb, megnyugtatóbb fényt ad, mint a villany. Szükséges Is, hasznos is a sok hamutartó (legalábbis, míg a dohányzás el­leni propaganda nem elég hatá­sos) — és kellő válogatással dí­szítőelem is. Anyagával, színé­vel, formájával, készítési tech­nikájával feltétlenül illeszkednie kell a többi tárgyakhoz! A töb­bi dísztárgy, hacsak nincs vit­rinhez Illő antik szobánk, felke­rül a könyvespolcra. Kevés be­lőle: dekorálja a könyvek sorát. Sok: porfogó és akadály. Konyha és ebédlŐ3arok Még néhány szót a mellékhe­lyiségekről. A rideg, hideg, tá­gas régi konyhát barátságos ebédlőkonyhává alakíthatjuk, ha — elsősorban! — megfelelő fűtőalkalmatossággal látjuk el, és átalakítjuk. A konyhabútor is alakítható (lévén drága a fa­Ember és tárgyak célszerű összetartozása Buga doktor tanácsai Nyár és egészség A nyár fokozott tisztaságot kö­vetel ételben, italban és még a személyes testápolásban is. A saláta, a gyümölcs, gondos mo­sás nélkül nem fogyasztható máskor sem, de nyáron különö­sen nem. Az étel melegben erjed, buggyan, romlik. Felhasználása tilos, mert emésztési zavart, has­menést okozhat. A romlott étel még felfőzve sem fogyasztható, mert az esetleg benne keletke­zett toxinokat a forralás nem pusztítja el. Hasmenéssel járó nyári bélzavarok étrendjében a szénhidrátszegény ételeken kívül a nagy mennyiségű, frissen főzött, cukrozatlan tea a legfontosabb, mert a nagy folyadékveszteség miatt könnyen folyadékszegény- nyé válik a szervezet. Folyadékveszteség a verítéke­zés is, de akkor a szervezet só­tartalmából is veszít. A sós keksz, vagy a sós tea fogyasztá­sa ilyenkor az egyik legfonto­sabb egészségvédelmi tennivaló. A nyár egyik legjellemzőbb pa­naszát, a nyári könnyelműséget sem lehet szó nélkül hagyni. A nyár — legtöbb ember számá­ra — még mindig a munkahely­ről, a hivatalból, az elfoglaltság­ból való szabadságolást jelenti. Még kevesen tanulták meg, hogy a többi évszakban is kérheti va­laki az évi pihenőszabadságát, és mivel a hosszabb nyári napok egyéb elfoglaltságokra könnyeb­ben hasznosíthatók, a tavasz és az ősz, de még a tél is alkalma­sabb a pihenésre, mint a nyár. A szabadság: kikapcsolódás. A kötöttségek mindennemű feloldó­dása. Valami más, mint a mun­kába sorakozó hétköznap vagy a hétvége felszentelt pihenője. Ilyenkor a szokatlan utáni vágy jó és rossz irányába tereli az embert. Az egyik rossz a sza­badság alatti otthoni hajsza: a nagytakarítás, az építkezés, az üdülőtelek rendezése, és a házi barkácsolás túlhajtása. Az igaz, hogy a munka ilyenkor más, mint amit a munkahelyen végez valaki, de mégis munka, és ha örömöt okoz, akkor is gyengít, fáraszt. A másik rossz ennek az ellenkezője: az élvezetek, a szó­rakozás, az éjszakázás, a kaland­hajszolás, a gátlástalanság, a meggondolatlanság túlzásba vite­le. A jó: az egyetlen célravezető út, a testi és szellemi rehabili­táció, a tökéletes talpraállítás, a fizikai erő és szellemi ruganyos­ság visszaszerzése, amely — saj­nos — a családok nyári tervei kö­zött elég ritka, és még ritkább az ilyen tervek tökéletes teljesítése. Pedig a nyár felmérhetetlen elő­nye, haszna, várható eredménye között ez a legfontosabb. Á strandolás kultúrája A strandolás, a napozás, a sza­bad idő örömét fokozhatjuk, ha betartjuk a kulturált fürdőzés kötelező szabályait. A legfontosabb: mielőtt a für­dőmedencébe lépnénk, zuhanyoz­zunk, mossuk le magunkról a szennyeződést, az izzadtságot, a napozószert. Sajnos, ezt a sza­bályt egyre többen hagyják fi­gyelmen kívül, pedig a víz tisz­tasága közös érdeke minden für- dőzőnek. Ezzel egyenrangúan fontos, hogy vízbelépés előtt keressük fel az illemhelyet. Ugyanis a fürdés fokozza a vizelési ingert, és őszintén kimondva: ízléstelen és egészségtelen, ha valaki a dol­gát a vízben végzi el. A gyer­mekeket is figyelmeztessük für­dés előtt az illemhely használatá­ra. Úszás közben legyünk figye­lemmel a többi fürdőzőre. Ne csapkodjunk, fröcsköljünk, mint­ha csak egyedül tartózkodnánk a vízben. Ez különösen a fiata­lokra vonatkozik, akik játék köz­ben gyakran elfeledkeznek arról, hogy a vízben idősebbek is úsz­nak. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az udvariasság a víz­ben is kötelező. A strandfürdő területének tisz­taságára úgy vigyázzunk, mint saját otthonunk rendjére. Ne do­báljuk el a hulladékot, ételmara­dékot, gyümölcshéjat, stb. A sze­metet gyűjtsük műanyagzacskó­ba (vagy csomagoljuk papírba), és helyezzük a szeméttárolóba. Így távol tartjuk a legyeket és más rovarokat, s egyúttal szapo­rodási lehetőségüket csökkent­jük. A tiszta, kultúrált környe­zet kellemesebbé teszi a pihenést mindenkinek. A zajártalmakról sokat hallunk mostanában. Rontja egészségün­ket, károsítja idegrendszerünket. A hangos rádiózás, harsogó be­széd, a „mosdatlan” társalgási forma, a virtuskodás zavarják a pihenni, kikapcsolódni vágyó­kat. Jó volna, ha erről a témáról a szülők beszélgetnének a tizen­éves (és huszonéves) gyermeke­ikkel. Strandon lehetőleg ne fogyasz- szunk alkoholt. Nemcsak azért, mert az alkohol a szervezetben csökkenti a fürdőzés egészségre gyakorolt kedvező hatását, ha­nem azért sem, mert az alkohol hatása növeli a balesetveszélyt. Fogyasszunk limonádét, gyü­mölcslevet, tejet vagy üdítőitalt. Ajánlatos elkerülni a strando­lást, ha bőrünkön valamilyen sé­rülés van, mert ez a fertőzés ka­puja lehet. A strand vize bakté­riumokat tartalmaz, s ez veszélyt jelenthet a szervezetünkre, ha testünk nyálkahártyájával érint­kezik. Ne menjen közös fürdőbe, strandra az sem, aki bőrbeteg­ségben, vagy gombás fertőzés­ben szenved, amíg betegségét meg nem gyógyították. Nem szabad olyan kisebb álló­vízben fürödnünk (a gyermeke­ket se engedjük ott fürödni), amelybe állatok is belegázolnak, mert az állatokról vízbe kerülő kórokozók az embert is súlyosan megbetegíthetik. A fiatalok szép, izmos alakja jól érvényesül bikiniben —, de egy bizonyos kor után már nem előnyös a kétrészes fürdőruha. És egy bizonyos súlyhatár felett sem. A kultúrált strandolás fon­tos egészségügyi és szépségápolá­si szabálya: napozáshoz hasz­náljunk fényvédő szereket. A „pecsenyepirosra” sült bőr se nem szép, se nem egészséges. KM

Next

/
Thumbnails
Contents