Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
1981. június 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Holnapunk alapja GONDOKKAL TELI, ám mégis jó esztendőt zártunk 1980-ban. Hogy miért volt nehéz, azt mindenki saját munkahelyén is érezhette: nem emelkedtek olyan mértékben a keresetek, mint ahogy azt korábban megszoktuk, mégis többet kellett tennünk érte. A feszesebbre szabott lehetőségek meg is hozták a várt eredményeket, ezért volt pozitív csengése annak a kormánybeszámolónak, amelyet a pénzügyminiszter terjesztett csütörtökön az országgyűlés nyári ülésszaka elé. . A tervezettnél alacsonyabb termelés mellett is tovább javítottuk a külkereskedelmi egyensúlyt, a beruházások kismértékű csökkenése és a készletek csökkenése hatására kisebb lett a nemzeti jövedelem belső felhasználása. Érvényesek ezek a megállapítások szűkebb hazánkra, Szabolcs-Szatmárra is, ahol az egy évvel korábbival csaknem azonos létszámmal 3 százalékkal emelkedett az ipar termelése, s ha tudjuk, hogy ez immár 28 milliárd, akkor nem is olyan kevés a 3 százalék. De említhetjük a mezőgazdaságot is, mert ha igaz is, hogy a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt nem sikerült túlszárnyalni az 1979-es összeredményeket, 11,6 százalékkal több búzával fizetett a föld, még ettől is nagyobb arányban emelkedett az árpa hektáronkénti 'hozama, s jól fizetett a kukorica, a cukorrépa. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozó emberek erőfeszítését dicséri, hogy a tavalyi, viszonylag gyengébbre sikerült eredmények ellenére is megtermetté Szabolcs és Szatmár földje, amit öt évvel ezelőtt, az V. ötéves terv idejére terveztünk. Az eredményekről természetesen nemcsak az ülésteremben folyt a beszélgetés, hanem a szünetekben, a Parlament folyosóján is. Arról például, hogy megyénk fiatal ipara már hatmilliárd értéket exportált, hogy mezőgazdaságunk is egyre több élelmiszert szállít külföldre. NEM HAGYTAK SZŐ NÉLKÜL a feszültségeket sem, különösen azok váltottak ki érdekesebb vitát, amelyeket az eredmények szültek. Mert kétségtelen, hogy örülni kell a munka- és üzemszervezésben elért eredményeknek, ám Szabolcs- Szatmárban még sok, s a következő tervidőszakban még több lesz a munkába állítható ember, ez pedig az intenzív mellett további extenzív fejlesztést kíván. Jó egy hete, a megyei képviselőcsoport ülésén Széles Lajos éppen választókerületének munkaerőgondjairól beszélt, s most a Parlament folyosóján már örömmel adta tovább a jó hírt: ha nem is mindenkinek, de néhány száz embernek ismét sikerül munkahelyet adni. A megye, a járás, a város vezetői által regen megkezdett tárgyalások végére került pont a napokban, s ennek eredménye, hogy Fehérgyarmaton, a régi kenyérüzem helyén egy kismotor-tekercselő részleget alakít ki az ikladi vállalat, s ha minden jól megy, a jövő év elején már dolgozhatnak is a fehérgyarmatiak. A másik jó hírt is Széles Lajos szolgáltatta: szintén hosszas tárgyalások után megteremtődtek a pénzügyi feltételei annak, hogy a MEKOFÉM szövetkezet 160 millió forintból egy kisebb üzemet létesít Fehérgyarmaton, ahol 1983-ban 150—200 ember, főleg nő talál munkát, s egy új iparág, az evőeszközgyártás is meghonosodhat Szabolcsban. Előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a tiszabecsiek is, ők a harisnyagyártással akarják lekötni a fölösleges női munkaerőt. Egy másik, szintén a dinamikus fejlődés okozta gond, hogy nem jut elegendő pénz a közművek építésére. Ki nem örül annak, hogy tavaly 3800 helyett 4943 lakás épült a megyében, ám a tanácsoknak csak a tervezett lakásokhoz szükséges közművekre volt pénze, s a túlteljesítés a járulékos beruházások építésének elhúzódásához vezet. BÄRANYÄRI ÜLÉSSZAK fő témája a múlt évi költségvetés és a tanácsok V. ötéves tervi pénzügyi tervének végrehajtása volt, sem a miniszteri expozéból, sem a képviselők felszólalásából nem hiányzott o holnap, a jövő, amit éppen az 1976 és 1980 közötti gazdálkodással alapoztunk meg. Azt is, hogy sok helyen megteremtődtek az ötnapos munkahét bevezetésének feltételei, hogy új jogszabály segíti a lakásgazdálkodás javítását, a településhálózat-fejlesztésben nemcsak a városok, hanem a környezetükben lévő falvak is nagyobb léptekkel haladhatnak előre, így az eddigiektől jobban vonzzák a letelepedni szándékozókat, s kiegyensúlyozottabbá válik a kisebb és nagyobb települések fejlődése. Balogh József Ruhák exportra Ke mécséről A kemecsei ruházati szövetkezetben NSZK- exportra készítenek női ruhákat, szoknyákat és kétrészes kosztümöket bérmunkában. A szalagról havonta 4—5 ezer készruha kerül a raktárba. (Jávor) Begyűjtötték az akácmézet Lépesméz Ciprusra Elvirágzott az akác — befejeződött az akácmézgyűjtés. A tavaszi kánikula meggyorsította a virágzást, így május 22. és június 2. között le is zajlott a munka. Megyénk legnagyobb akácosaiban — Bakta környékén, Kisvárda, Záhony, Nyírbátor térségében — közel 33 ezer 400 méhcsalád szorgoskodott. Az idén csak kevés vándorméhész érkezett az atkafertőzés miatt. Szokásukhoz híven most is kitartó szorgalommal munkálkodtak a méhek. Családonként 22—24 kilogramm mézet szedtek össze. Akácvirágzáskor, vagyis a legnagyobb dologidőben szó szerint agyondolgozzák magukat a szorgos kis állatkák. Megyénk 35 méhész szakcsoportja az ÁFÉSZ-ek közvetítésével a HUNGARO- NEKTÁR Vállalatnak adja át a termést. A hazai piac mellett jut a mézből az NSZK- ba, Ausztriába, Franciaor-1, szágba, sőt Japánba is. A nemzetközi piacon újabban igen kelendő a táblás akácméz, melyből 15—20 mázsát szállítanak a szabolcsiak. A keresett csemege például Ciprusban kerül majd pultra. A HUNGARONEKTÁR kedvezményes árú méhetető cukorral, termelői áron forgalmazott kaptárakkal és más eszközökkel, gyógyszeres méhcukorral segítette a méhészek munkáját, akik vándorol tatási fuvarkedvezményt is igénybe vehettek. A pergetés befejeződött, most újabb méhlegelőket keresnek a szakcsoportok tagjai. Legalkalmasabb erre jelenleg a szöszösbükköny, de gyűjtenek réteken, legelőkön is a méhecskék. (házi) ELŐRELÁTÁS MÁTÉSZALKÁN Védjegyes bútorok A végső döntés még ezután következik. A Szatmár Bútorgyár VI. ötéves tervére ezután mondja ki az igent a szakszervezeti bizalmi testület. Csakhogy a testületi ülésre készült előterjesztés nem egyszerű papírmunka, hanem hosszú hónapok elemző munkájának a következménye, amikor a tervezéssel foglalkozók számba vették a vállalat előtt álló feladatokat, egyeztették a lehetőségeket, s ennek alapján próbáltak 1985-ig egy olyan elképzelést megfogalmazni, amely összhangban áll a gyár fejlesztésével, s a dolgozókról való gondoskodással. Hit keres a vevő? — Az előkészületeket valóban régebbről lehet számítani — magyarázza Kun István igazgató. — Már 1978-ban, amikor elkészült az ágazati koncepció, hozzákezdtünk a vállalati ötéves terv főbb vonalainak a megtervezéséhez. Ehhez olyan adataink voltak, mint a saját helyzetünk ismerete, az iparágon belül a fejlesztés irányai, de a népgazdaság helyzetét is figyelembe kellett vennünk, hogy milyen életszínvonalra lehet számítani, hogyan alakulnak a kereseti viszonyok. Ez egyrészt fontos a saját dolgozóink szempontjából, de jó tudni úgyis, mint gyártó, hiszen ettől függ, hogy milyen bútort keresnek, mennyit vesznek. N éhány napja véget ért az iskolai tanév. A tankönyvek egy időre a feledés homályába merülnek, — már akinek nem kell pótvizsgára, utóvizsgára készülnie. A nagy többség a pihenésnek, szórakozásnak szentelheti a szünidőt. Benépesítik az úttörő- és ifjúsági táborokat, strandokat, klubokat. Sokan mennek az idén is építőtáborokba dolgozni, vagy termelőszövetkezetekbe, üzemekbe néhány hetes nyári munkára, hogy meg- vehessék a rég áhított kerékpárt vagy farmert, hogy besegítsenek a családi pénzgazdálkodásba, vagy gondtalanul nyaraljanak a Balatonnál. Cs. Mária a nyírbátori szakmunkásképzőben volt elsős. — Most egy hónapig, augusztus elejéig édesapám mellett fogok dol- dozni a műhelyben délelőttönként, ezért negyven forintot kapok tőle. Ebéd után egy ismerős fagylaltárusnak segítek, így aztán összejön a napi százas. Pontosan elterveztem, hogy mire költőm a pénzt: kinéztem már régen néhány olyan ruhadarabot, ami nagyon tetszett a többi lányon, de akkor mi éppen nem tudtuk bekalkulálni á sok kiadás miatt. Valamennyi zsebpénzt tartalékolok a nyaralásra is, mert augusztus közepén Pestre megyek a bátyámékhoz. F. Zoli a helybeli termelőszövetkezetbe megy barátaival cseresznyét és meggyet szedni. — Még nem tudom, hogy mit veszek a pénzből, de jól jön, az biztos. A szüleim legtöbbször megveszik amit kérek, de látom,, hogy esténként mennyit számolgatnak, osztanak, szoroznak. Szoktam én év közben zsebpénzt kapni rendszeresen, de az kevés, kunyerálni meg nem szeretek. Úgy számítom, hogy kétezer körül kapok majd a hónap végén és addig kisütöm, hogy mi kellene nekem most a legjobban... Ősztől gimnazista leszek, messze van a suli, ezért lehet, hogy egy jó bringát veszek majd ... L. Kati is dolgozik a nyáron és azután is. — Nem sikerült nekem ez az év az iskolában, ezért úgy döntöttem, hogy most pár évig nem erőltetem. Továbbtanulni, főiskolára, egyetemre úgysem mentem volna, érettségit meg estin vagy levelezőn is szerezhetek. Már van munkahelyem a nyárra, ahol elég szép pénzt kaphatok, csak azt nem tudom, hogy azután mihez kezdjek. Nehéz olyan munkahelyet találni, ami nekem megfelelő ... Valószínűleg a tsz marad, mert ott mindig szükség van a munkáskézre. A nyári keresetből ruhákat, cipőket veszek, meg egy szép fürdőruhát ... Szeretek strandra járni és oda is kell a forint. — Nyíregyházán fogok dolgozni a konzervgyárban egy hónapig — mondja K. Jolán szakmunkás- tanuló. — A nagynéném „rendezi” nekem minden évben ezt a munkát, és azalatt nála szoktam lakni. ő ismeri a helyzetünket. Édesapám hosszú idő óta beteg, leszázalékolták. Az anyukám keresetéből nem telik mindenre. Négyen vagyunk testvérek, a többiek még alsóba járnak. Általában az iskolához szükséges felszerelésekre költjük a pénzt: köpenyeket, táskákat veszünk belőle. Azért nyaralni is fogok, anyukám munkahelyétől kaptunk beutalót gyermeküdülőbe, ahova a nyolcéves húgommal megyek majd. Tervek, elképzelések, osztás és szorzás. Nem lesz haszontalan a nyaruk. N. K. Az első javaslat — egy viszonylag szűkebb a tervezéssel foglalkozó vállalati vezetés részére — három alternatívában készült el. Jó volt ez arra, hogy világosan lássák az egyes összefüggéseket, hogy a termelés vagy a fejlesztés kismértékű változtatása milyen hatással van más mutatók alakulására. — Tulajdonképpen az V. ötéves terv idején meghatározott fő koncepciónkhoz kell alkalmazkodnunk — folytatja az igazgató. — Látnunk kell, hogy a hazai piac sokkal több bútort nem kíván, így az igényes termelés, az exportra gyártás, s ezen belül a tőkés export megteremtése az egyik célunk. Tény, hogy a vállalat tavaly már félmilliárdos termelést ért el, s ezen belül 34 milliót tett ki az export. Az ötéves tervben a termelés még másfélszeresére sem emelkedik, amikor az export a maga 93 milliójával már a mostani közel háromszorosa lesz. — A szovjet piacon bizonyítottunk először — állítja Kun István. — Az intarziás, barokk stílusú háló gyártása sokkal nagyobb figyelmet, minőségi követelményt jelent, mint a korábbi bútorok gyártása. Előjegyzés, házhoz szállítás A tervkészítésben minden vállalat önállóan dönt. Azonban ez az önállóság nem szakadhat el a reális igényektől, nem lehet öncélú. A bútoriparban különösen sokat számít a vásárlók véleménye, a megfelelő piaci munka. Mátészalkán már évek óta felismerték ezt, s ennek nyomán nemcsak a nagykereskedelmi vállalattal állnak kapcsolatban, hanem a közvetlen kiskereskedelmi eladóhálózatot is megszervezték. A következőkben is ezt az elvet követik, illetve a nagykereskedelemmel közös üzemeltetésű boltokat nyitnak, mint amilyen már működik Budapesten. — A hazai piacon a vevők megnyerése a cél — szól a magyarázat. — Ennek része, ha növeljük a szolgáltatásainkat. Ilyen lehet a bútorok elő-' jegyzése, % minta utáni értékesítés, a házhoz szállítás megszervezése. Nem többet, hanem jobbat! A terv másik jellemzőjét így lehet megfogalmazni: nem mindenáron többet akarnak gyártani, hanem jobbat. Vagyis a szekrénysorok számában, a kárpitozott garnitúráknál nem lesz lényeges változás. Ám mindezt nem a mai szinten, hanem ettől lényegesen igényesebb minőségi követelmények mellett, a korszerű gyártás ismérveit felhasználva kívánják megvalósítani. A feltételek jól alakultak, hiszen az idén a városközpontból kitelepül a kárpitosüzem, s ez mintegy 5—6 ezer négyzetméteres bővítést jelent. A Budapesti Nemzetközi Vásáron kapott elismerések, a Kiváló Áruk Fóruma védjegyét viselő bútorok számának a gyarapodása a záloga a minőségi termelésnek. Az idén már szinte valamennyi új termék és gyártmánycsalád termelésbe kerül, s ez a megújult gyártás adja a biztos megélhetést. — A gyártmányfejlesztésünk célja a hazai piacon, hogy megmaradjunk a máshoz képest lényegesen olcsóbb bútorok kínálatával — fogalmazza meg az igazgató. — Ez olyan piaci biztonságot teremt, hogy az iparban ismert nagy hullámzás ellenére is biztosnak látjuk a helyzetün- < két. A műszaki fejlesztés mindenképpen az igényesebb termelés irányába hat. Alkatrészek gyártását kívánják meghonosítani, jól cserélhető termékek gyártása a cél. Ehhez viszont a fejlesztési alapból milliók szükségesek. Márpedig a Szatmár Bútorgyár az építést követően annak terheit kellett, hogy visszafizesse. Most 1982-ig magas még a hitelállomány, utána lehet jobban beruházásokra gondolni. Koncentrálni az erőket — Az ötéves tervre már ezért is szükség van — vélekedik az igazgató. — így hosszabb távon határozzuk meg a tennivalókat, koncentrálni tudjuk az erőket. Az öt év alatt 240 milliós nyereségre számítanak Mátészalkán. Miután az adózás révén ennek nagy része elvonásra kerül, így igen fontos volt a részesedési és fejlesztési alapok helyes arányának megállapítása. Újabb hitelt vesznek fel —az export- árualapot növelő termelést szívesen támogatja a bank. Ez viszont megteremti a lehetőségét a hatékonyabb termelésnek; ezáltal a helyi jövedelmezőségnek is. A dolgozók bére ugyanis az 1980- as 40 ezer forintról 1985-re közel ötvenezerre nő. A különböző, szociális célú ráfordítások pedig közel hárommillió forintot tesznek ki. Lányi Botond
