Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-27 / 149. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 27. Nyitrai Ferencné államtitkár beszámolója Srezsnyev-interjű Az észak-európai atommentes övezetről Moszkvában közzétették Leonyid Brezsnyevnek a Sou- men Sosialidemokraatti című finn napilap kérdéseire adott válaszait. Kérdés: Az utóbbi időben az észak-európai országokat erősen foglalkoztatja az a gondolat, hogy ebben a térségben atomfegyvermentes övezetet hozzanak létre. Mi a Szovjetunió véleménye egy ilyen övezet megteremtésének lehetőségéről? Válasz: Megértjük, hogy a világ különböző térségeiben élő népek atomfegyvermentes övezetek létrehozásával akarják szilárdítani biztonságukat, bizonyos mértékig megvédeni magukat az atomháború végzetes következményeitől abban az esetben, ha kitörését nem sikerülne megakadályozni. A Szovjetunió már többször pozitív véleményt nyilvánított konkrétan az északeurópai atomfegyvermentes övezet létrehozásáról is. A Szovjetunió a maga részéről hajlandó kötelezettséget vállalni arra, hogy nem alkalmaz nukleáris fegyvert olyan észak-európai ország ellen, amely csatlakozik ehhez az övezethez, vagyis lemond arról, hogy nukleáris fegyvereket gyártson, szerezzen, vagy területén elhelyezzen. A szovjet garanciát tartalmazhatná olyan több oldalú szerződés, amelynek a Szovjetunió is részese, de az övezet valamennyi résztvevőjével kötött kétoldalú szerződésekben is rögzíthetnék. Mi —. ismételjük — készek vagyunk erre bármely időpontban. Kérdés: Azoknak a vitáknak a során, amelyek a skandináv országokban az atomfegyvermentes övezethez való csatlakozásról folynak, felvetődött az a gondolat, hogy az övezet létrehozását elősegítené, ha a Szovjetunió bizonyos kiegészítő kötelezettségeket vállalna az övezettel határos szovjet területekre vonatkozóan. Válasz: Az a garancia, hogy a Szovjetunió nem alkalmaz az övezet országai ellen nukleáris fegyvert, a legfőbb, és ezen országok számára kétségkívül a legfontosabb kötelezettség, amelyet országunk kész vállalni. De ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy megvizsgáljunk néhány más intézkedést az atomfegyvermentes övezettel szomszédos saját területeinkkel kapcsolatosan. A Szovjetunió kész megtárgyalni a kérdést az érintett országokkal. Nyugati huzavona Madridban Csak néhány percig tartott az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó pénteki ülése, így nem született meg a várt döntés a munka meggyorsításáról, amire vonatkozóan — mint jelentettük — az előző ülésen svájci és azt kiegészítő magyar javaslat hangzott el. A döntés azért maradt el, mert egyes nyugati küldöttségek, amelyek kedden még üdvözölték a svájci kezdeményezést, az ülést követően tartott konzultációkon kifogásokat támasztottak vele A Kommunyiszt a Kínai Kommunista Pártról szemben. A nem hivatalos eszmecseréken elzárkóztak attól, hogy a svájci, illetve a magyar javaslat alapján konszenzussal olyan döntést fogadjanak el, amely szerint a szerkesztő csoportok munkájának meggyorsításával a találkozó közös megegyezéssel megállapítandó néhány hetes határidőn belül befejezhető lenne. A szóban forgó NATO- és közös piaci országok küldöttségeinek elutasító magatartása nyomán — sajtóértesülések szerint — Eduard Brunner nagykövet, a svájci küldöttség vezetője visszavonta javaslatát. A küldöttségek ennek ellenére folytatják e kérdésben a konzultációkat. A madridi találkozó legközelebbi teljes ülését kedden tartják. Közben a szerkesztő csoportok tovább dolgoznak a záródokumentum részleteinek megfogalmazásán. ■■■svára Pintér István; e*s-w«*| A »kémfejedelem« tündöklése és bukása (Folytatás az 1. oldalról) A napirend szerint ezután a statisztikai téma következett. Hazánkban a statisztikai munkát 1973 óta törvény szabályozza. Ennek eddigi végrehajtásáról Nyitrai Ferencné államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke tartott beszámolót. Tájékoztatta a törvényhozó testületet az állami statisztikai szolgálat sokrétű' tevéken y- * ségéről, munkamódszereiről, s az eredmények mellett taglalta a további feladatokat is. Nemcsak a „számok világában” dolgozó szakemberek gyakorlati munkáját ismertette; a társadalom ügye, érdeke szempontjából is bemutatta a statisztikát. Mit jelent itt a közérdek? Az országgyűlés terv- és költség- vetési bizottságának az ülésszakot megelőző munkaértekezletén is felvetették ezt a kérdést. Kézenfekvő a válasz: a vezetésnek-irányításnak most — a gazdaság intenzív fejlődésének szakaszában — a megnövekedett, bonyolult feladatok megoldásához rendelkeznie kell adatszerű tájékozottsággal is. A döntések minél jobb előkészítéséhez mennyiségileg több és minőségileg gazdagabb tartalmú információkra, adatokra van szükség. Elhangzott a beszámolóban, hogy jelentősen megnövekedtek a követelmények az állami statisztikával szemben. Ezt az adatszolgáltatást — amelynek nálunk mintegy évszázados hagyományai vannak — újraszabályozta és elemző-előrejelző tevékenységgé is emelte az 1973. évi V. törvény. Jogerőre emelte és rögzíti az állami statisztika minden lényeges és tartósan érvényesülő elvét, keretjelle- gűen meghatározza az egységes és összehangolt statisztikai rendszer működési feltételeit, s lehetővé teszi, hogy a statisztikai munka folyamatosan 'és" rügálmasan alkalmazkodjon a társadalmi-gazdasági követelmények változásaihoz. Mind jelentősebbek azok az információk, amelyek a gazdasági események és folyamatok minőségi tényezőit juttatják kifejezésre — mondotta az államtitkár ezután. Meghatározó szerepet kapott a hatékonyság vizsgálata. Hasonlóan fontos az energia- gazdálkodás elemzése, a tartalékok számszerű feltárása. A környezetstatisztika, a műszaki fejlődés figyelemmel kísérése — statisztikai megfigyelések is. Statisztikai rendszerünknek fiatal és gyorsan fejlődő ágazata a társadalomstatisztika, amely például az életszínvonalra, az életmódra ható tényezők vizsgálatával foglalkozik. A törvény a statisztikai rendszert nem tekinti lezártnak, a statisztikának társadalmi és gazdasági valóságunk igényeihez kell idomulnia. A Központi Statisztikai Hivatal az utóbbi években kialakította az egész népgazdaságra érvényes, és az egyes ágazatokra vonatkozó adatbázisok rendszerét, az „adatbankokat” népgazdasági szinten azonban koordinálni kell. Megengedhetetlen ugyanis, a párhuzamos adatgyűjtés, vagy azonos forrásokból a párhuzamos feldolgozás. A tájékoztatás javítása érdekében a statisztikai koordinációs bizottság irányelveket adott ki. A KSH-nak több irányú nemzetközi kapcsolatai, feladatai vannak. Ezek élén a KGST-n belüli teendők állnak. Szólt az államtitkár az adatok és az adatszolgáltatók védelmét előíró törvényi rendelkezésekről. Jó tudni például, hogy ha a kérdőíven az adatgyűjtést elrendelő szervezet neve és az elrendelés száma nincs feltüntetve, az adatszolgáltatás nem kötelező. Az adatgyűjtési tevékenységet — mondta a KSH elnöke — ésszerűen tovább lehet csökkenteni. A központi és az igazgatási statisztikában viszont növelni kívánják a mintavételes — kevésbé munka- és költségigényes — adatgyűjtést és az ezen alapuló elemzéseket. A statisztikai törvény — miként a beszámolóban elhangzott — tág kereteket nyújt a statisztikai munka fejlesztésére, további korszerűsítésére. Az állami statisztika integrált fejlesztése nélkülözhetetlen például a gazdasági háttér és az élet- színvonal kapcsolatának elemzéséhez. Négy képviselő kért-kapott szót a statisztikai beszámolót elemző vitában. TÓTH ISTVÁN (Bács-Kis- kun m. 9. vk.), a Kiskunmaj- sa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat főmérnöke — az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága véleményét is tolmácsolva hangsúlyozta: a statisztikai törvény legfőbb céljai megvalósultak, a végrehajtás azonban nem tekinthető befejezettnek. Az információs rendszer a gyakorlatban az ágazati, központi irányítás igényeit jól ki tudja elégíteni, viszont nem minden esetben mondható el ez a területi tervezés és irányítás szintjén. SAS KÄLMÄN (Heves m. 4. vk.) a Cement- és Mészművek bélapátfalvai gyárának igazgatója a törvény erényeként említette, hogy kedvezően hatott az adatszolgáltatók gyakorlati munkájára és a statisztikai hivatal információs tevékenységére egyaránt. Állandósult, ésszerűsö- dött, összehangoltabb lett. a munka, mindamellett még nem érvényesülnek maradéktalanul a vonatkozó jogszabályi előírások. Szorgalmazta a KSH határozott fellépését azokkal szemben, akik nem átgondoltan, netán szabálytalanul kérnek adatokat. DR. LUKÁCS JÄNOS (Zala m. 3. vk.) a pacsai Haladás Tsz főállatorvosa felhívta a figyelmet; rendkívül fontos, hogy a KSH kellő időben, a valóságot tükröző, megbízható és jól hasznosítható adatok, összesítések feldolgozásával segítse a legfelsőbb szintű vezetést politikai döntések előkészítésében és meghozatalában is. MÉSZÁROS ISTVÁN (Békés m. 11. vk.) a Szarvasi Állami Gazdaság igazgatója elismeréssel nyugtázta, hogy az igazgatási statisztika megfelelő mennyiségű adatot szolgáltat az irányító szervek döntéseinek megalapozásához. Gondként említette viszont, hogy egyes szervezetek, intézmények afféle tekintélyelv alapján kémek részletes statisztikai adatokat, ám sokszor fölöslegesen. Javítani lehet és kell — mondta — a vállalati munkával kapcsolatos statisztikai gyakorlatot is. A felszólalásokra adott válaszában Nyitrai Ferencné köszönetét mondott a képviselők hasznos észrevételeiért, amelyek — mint mondta — a közérdekű statisztikai munkát tovább javíthatják. Ezt követően az országgyűlés — határozatilag — jóváhagyólag tudomásul vette a KSH elnökének a statisztikáról szóló 1973. évi V. törvény eddigi végrehajtásáról elhangzott beszámolóját, valamint válaszát a képviselői felszólalásokra. A napirendnek megfelelően ezután interpellációk következtek. SZOKOLA KÄROLY- NÉ (Somogy m. 8. vk.) a Somogy megyei Tanács Továbbképző Intézetének igazgatója a munkaügyi miniszterhez interpellált a gyógypedagógiai intézetek térítési díjainak arányosítása tárgyában. Elmondta: 1300—2000 forintos egy főre jutó családi jövedelemnél három kategóriában differenciálnak, míg 2000 forint fölött egységes a gyermekek utáni térítés. A képviselő véleménye szerint fordított megítélésre lenne szükség. TRETHON FERENC munkaügyi miniszter jogosnak tartotta az észrevételt. Hozzátette: más bentlakásos intézményekben is fellelhetők hasonló ellentmondások. Éppen ezért a minisztérium a VI. ötéves tervidőszakban már eleve számolt a térítési díjak rendszerének korszerűsítésével, ami azonban alaposabb munkát, hosszabb időt igényel. A választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyaránt tudomásul vette. RADNÓTI LÁSZLÓ (Somogy m. 10. vk.) a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke az ipari miniszterhez interpellált. Megkérdezte: tervezik-e a pb-gáz ilyen hasznosítását gépjármű-hajtóanyagként. Méhes Lajos ipari miniszter válaszában később a kérdés gazdasági vonzatait- ismertette, mint gátló tényezőket az átálláshoz. Ezután elmondta, hogy mennyiségi oldalról sincsenek meg a feltételek a pb-gáz közlekedési használatára. Számítások szerint ugyanis a jelenlegi háztartási pb-gázigények — amelyek kielégítése állami dotációt élvez — a VI. ötéves terv idején további tíz százalékkal növekednek, így gyakorl«ti- lag a hazai pb-gáztermelés túlnyomó része a háztartásokat fogja szolgálni. Mindamellett a kormányzat továbbra is foglalkozik a közlekedés említett irányú lehetőségeivel. Tény viszont, hogy a VI. ötéves tervben nem számolhatunk a pb-gáz motorhajtó anyagként fel- használásával. A választ az interpelláló képviselő is, az országgyűlés is tudomásul vette. Ezzel befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka — amelynek pénteki munkanapján Apró Antal és Cser- venka Ferencné felváltva elnökölt. A Kínai Kommunista Párt megalakulása 60. évfordulójának szentelt cikkében a Kommunyiszt, az SZKP KB elméleti folyóirata vázolja a párt által a megalapítástól a közelmúltig megtett utat. A folyóirat megállapítja: létrejöttekor a KKP a nemzeti függetlenségért és társadalmi haladásért vívott harc vezetője volt. A forradálom élcsapatát jelentő, össznem- zeti erővé tudott válni, mert a marxizmus-leninizmus tanait követte és a nép vágyait, törekvéseit fejezte ki. Lenin, majd az ő halála után a Komintern és a bolsevik párt sokoldalú segítséget nyújtott a KKP-nak, segítette olyan stratégia és taktika kidolgozásában, amely megfelelt a félgyarmati helyzetben lévő, félfeudális Kína konkrét történelmi helyzetének. 1938-tól azonban Mao hívei a marxizmus-leninizmust egyre inkább saját kispolgári, nacionalista fogantatású eszméikkel váltották fel. A kínai vezetők — bár aláírták a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as találkozóinak dokumentumait — bomlasztották a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. A maoista politika áruló jellegét különösen kidomborította az Egyesült Államok Vietnam ellen viselt háborúja idején tanúsított kínai magatartás. Az SZKP is több testvérpárt többször is javasolta Pekingnek, hogy közösen siessenek Vietnam megsegítésére, de Peking elutasította az együttműködést. Szakadár tevékenységükkel a maoisták nemcsak a nemzetközi munkásmozgalomban idéztek elő szakadást. A maoista irányvonal az országot is válságba taszította. Amikor a krízis elmélyülése már Mao nacionalista klikkjének vereségével fenyegetett, a vezetés hadjáratot indított az igazi kommunisták, a szocializmus, a szocialista közösség országaival fenntartott barátság hívei ellen. Ez a hadjárat vezetett a „kulturális forradalom” néven ismert időszakhoz, amely súlyos megpróbáltatást jelentett a kínai népnek — mutat rá a Kommunyiszt cikke. 13. Mert Reilly egyelőre még él. Magánzárkában van és naponta viszik kihallgatásra. Először hallgat, rutinos szakemberként csak olyasmiről tesz vallomást, amiről sejti, hogy a másik fél már amúgy is tudja. Amikor azonban közölték vele, hogy végrehajtják rajta a forradalmi törvényszék 1918-ban hozott halálos ítéletét, papírt és ceruzát kért, hogy papírra vesse életének utclsó levelét: „F. E. Dzerzsinszkijnek, a GPU elnökének! A legutóbb végbement beszélgetések után hajlandó vagyok teljesen őszinte vallomást tenni és adatokat szolgáltatni a GPU-t érdeklő valamennyi kérdésről az angol hírszerzés szervezetére és személyi állományára vonatkozólag, továbbá — minthogy azt is ismerem — az amerikai hírszerzést illetően is, és azoknak az orosz szeKommentár Egy kínai Indiában A kínai külügyminiszter Űj-Delhibe érkezése méltán kelt megkülönböztetett figyelmet világszerte. Két kontinensnyi állam: India és Kína esetében a magas szintű eszmecserék huszonegy éve megszakadtak. Csou En-laj akkori miniszterelnök 1960- ban járt Űj-Delhiben, ám nem sokkal később a két ország kapcsolatát véres határ- konfliktus árnyékolta be. 1962-ben ugyanis a kínai csapatok több helyen átlépték India határát. Hozzátartozik az elmúlt csaknem két évtized históriájához az is, hogy Űj-Delhi és Peking irányvonalában, külpolitikai orientációjában a határháborút követően gyökeres változások következtek be. India egyre szorosabb és barátibb szálakat épített ki a Szovjetunióval, ami nemcsak gazdasági helyzetére hatott rendkívül kedvezően, hanem az el nem kötelezettek mozgalmában is növelte befolyását. Egyszersmind olyan külpolitikai gyakorlat forrásává és ösztönzőjévé vált, amely mindinkább az ázsiai béke és biztonság irányába hatott, s egyre élesebb ellentétbe került Peking törekvéseivel. Indiával azonban Ázsiában mindenképpen számolni kell, mint a térség egyik legjelentősebb tényezőjével. A most kezdődött indiai—kínai eszmecseréken kiderül, hogy Huang Hua miként tolmácsolja az amerikai elképzeléseket vendéglátóinak. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy a kínai külügyminiszter — közvetlenül Haig pekingi látogatását követően — Washington szócsöveként is fellép Üj-Delhiben. Annyi bizonyos, hogy tárgyaló partnerei körében a szovjetellenesség nem talál megértő fogadtatásra. A hatalmas el nem kötelezett ország — mint azt a nemzetközi fórumokon számtalanszor hangsúlyozta —, a biztonság és az enyhülés prizmáján át vizsgálja az események alakulását. Ennek fényében várhatóan a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése, India és Kína viszonyának rendezése, a vitás kérdések tisztázása kerül majd Huang Hua új-delhi tárgyalásainak a középpontjába. Gy. D'. mélyeknek a tárgyában is, akikkel találkoztam. Sidney Reilly” Ez a beadvány 1925. október 30-án kelt Moszkvában, az úgynevezett belső börtönben. A halálos ítéletet 1925. november 5-én hajtották végre. Négy évtizedig úgy tudta a világ, hogy Reilly határátlépés közben, egy fatális véletlen folytán vesztette életét. Reilly bukásának hét pecsét alatt őrzött okmányait csak kellő idő múltán, a hatvanas évek elején hozták nyilvánosságra a Szovjetunióban. Reilly, a „kémfejedelem” tehát, aki 1918-ban kétmillió rubelt ígért és félmillió előleget is adott, hogy tartóztassák le neki a bolsevik párt egész központi bizottságát, 1925-ben e^y valóban mesterien végrehajtott akció után nyerte el méltó büntetését. A lengyel ágazati szakszervezetek bejegyzése A varsói vajdasági bíróság bejegyezte a Lengyel Ágazati Szakszervezetek Egyeztető Bizottságának alapszabályzatát. Az alapszabályzat leszögezi, hogy a bizottság tevékenysége — amelynek fő célja a dolgozók érdekeinek védelme — a lengyel szakszervezeti mozgalom forradalmi osztályhagyományaira épül. Az ágazati szakszervezetek — hangsúlyozza a szabályzat — síkraszállnak a termelőeszközök társadalmi tulajdonáért, ami a szocialista rendszer alapelve. Az ágazati szakszervezetek elismerik a LEMP vezető szerepét és a Lengyel Népköztársaság nemzetközi szövetségi kötelezettségeit. , Albin Szyszka, az egyeztető bizottság elnökségének elnöke közölte, hogy a szakszervezeti tömörülésnek jelenleg mintegy ötmillió tagja van. — Konkrét szakszervezeti, és nem politikai tevékenységet folytatunk — mondta —, a dolgozók szociális gondjaival, mindennapi szükségleteik kérdéseivel és termelési problémákkal foglalkozunk.
