Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-05 / 130. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 5. Napi külpolitikai kommentár „Időzített találkozó“ D izedszer találkozott csütörtökön Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli kormányfő azóta, hogy 1977 őszén elhatározták az izraeli—egyiptomi különbéke megkötését. A mostani csúcstalálkozó színhelye is, időpontja is sokatmondó. A színhely: Sarm el- Seikh, a Sínai-félsziget stratégiai fontosságú része, amelyet a Camp David-i külön- alkú szerint Izraelnek a jövő év áprilisában kell kiürítenie. Az izraeli csapatok távozása Szadat számára sürgős lenne, hiszen olyan belpolitikai és gazdasági nehézségekkel kell otthon szembenéznie, hogy jól jönne neki valamilyen izraeli engedmény, gesztus, amelyet „békesikernek” könyvelhetne el. Begin a mostani csúcstalálkozót viszont inkább választási hadjáratában akarja kamatoztatni. (Június 30-án ugyanis választásokat tartanak Izraelben és Begin hangulatkeltésre, szavazatszerzésre használhatja fel az egyiptomi elnökkel folytatott tizedik, kétségkívül „időzített” találkozóját — mint a korábbiakat is.) Szadat tehát nehezen háríthatja el az izraeli ellenzéknek azt a vádját, hogy beavatkozik a választási hadjáratba. Mindkét politikus számára kemény diót jelent a sínai területen levő izraeli települések ügye. Begin, aki éppen a napokban engedélyezte újabb kolóniák építését a megszállt arab területeken, a telepek fenntartására irányuló otthoni követelések szószólója. E kolóniák lakói ugyanis azután is maradni akarnak, amikor Izrael katonai erőit majd kiüríti. Egyiptom viszont erről hallani sem akar. Nézetellentétek forrása Szadat és Begin közt a Sarm el-Seikh, a Sinai- félszigeten létesült izraeli légitámaszpontok sorsa is. Egyiptom azt szeretné ha ezeket épségben megkaphatná Izraeltől. Az izraeli kormány szerint viszont ezeket a támaszpontokat — minthogy a különbéke a félszigetet olyan övezetnek minősíti, ahol csökkentik a fegyverzetet és ahol nem lehet katonai bázisokat fenntartani — nem akarja átadni Kairónak és csak arról hajlandó beszélni, hogy a támaszpontok kerüljenek amerikai ellenőrzés alá. Mivel ezek a repülőterek — köztük a legkorszerűbb Eitam és Eción — így amerikai bázisokká válnának, Washington is érdekelt Begin álláspontjának támogatásában. Az amerikai ellenőrzés formája az un. ellenőrző több nemzetiségű alakulatok tevékenysége lenne, mivel ezekben az alakulatokban az amerikaiaké lenne a többség és az irányítás. Szóba került a tavaly .felfüggesztett, az úgynevezett Palesztinái önkormányzatról folytatott egyiptomi—izraeli tárgyalás felújításának lehetősége is. E megbeszélés azonban csak nevében foglalkozna a palesztínai autonómiával, valójában a palesztin nemzeti felszabadító mozgalom kizárásának kísérletéről van szó, hiszen az izraeliek — egyiptomi segédlettel — olyan „önkormányzatot” szeretnének kialakítani, amelyet a palesztínai nép képviselői eleve elutasítanak. ermészetesen megvan a maga jelentősége Begin és Szadat egyeztető jellegű megbeszéléseinek a jelenlegi feszült helyzetben, amelyet a libanoni válság éleződése, a Szíria elleni háborús fenyegetés jellemez. Begin éppen a napokban fenyegetőzött azzal, hogy bármikor megsemmisíttetheti a Libanonban levő Szíriái légvédelmi rakétaállásokat. Nem véletlen, hogy a damaszkuszi kormányhoz közelálló Tirsin című lap szerint a Sarm el- Seikh-i csúcstalálkozó „új állomás az amerikaiak szervezte közel-keleti összeesküvésben”. Rudnyánszky István Tüntetésekre került sor az NSZK fővárosában a NATO tervezett rakétatelepítései miatt. Képünkön: a bonni felvonulás résztvevői. (Kelet-Magyarország teiefotó) Kania találkozója a lengyel sajtó vezetőivel Lengyelország helyzetéről, a tömegtájékoztatási eszközök időszerű feladatairól kezdődött tanácskozás csütörtökön Varsóban, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának székházában. A megbeszélésen, amelyen Stanislaw Kania, a központi bizottság első titkára elnököl, részt vesz Tadeusz Grabski, Kazimierz Barcikowski, Stefan Olszowski, mindhárman a politikai bizottság tagjai, a KB titkárai. A tanácskozáson az összes pártlap főszerkesztője, valamint a rádió és a televízió, a lapok pártszervezeteinek titkárai a sajtónak a rendkívüli pártkongresszussal kapcsolatos feladatairól folytatnak eszmecserét. (Folytatás az 1. oldalról) zottság első titkára és a nagy- vállalat vezetői fogadták, majd a pártbizottság tanácstermében Posch Gyula vezér- igazgató adott tájékoztatást a budapesti, valamint az öt vidéki telephelyen tevékenykedő csaknem nyolcezres kollektíva munkájáról, termelési eredményeiről, feladatairól, s szólt a MOM fejlődő jugoszláv partnerkapcsolatairól. Ezután megtekintették a gyártörténeti kiállítást, a fer- ritgyártó, a forgácsoló, valamint a számítástechnikai berendezéseket gyártó üzemrészt, s ez utóbbiban megszemlélték a gyár termékeiből összeállított bemutatót. A JKSZ küldöttségének MOMban tett látogatása baráti eszmecserével zárult. Lazar Mojszov nagy elismeréssel szólt a gyár munkájáról, az üzemrészekben látottakról és további sikereket kívánt a kollektívának jövendő tervei valóra váltásához. ★ A JKSZ küldöttsége este megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát. ★ A jugoszláv rádió- és tv- állomások szerda délutáni és esti híradásaikban vezető helyen foglalkoztak a JKSZ KB Lazar Mojszov vezette küldöttség magyarországi látogatásával. Emberkereskedök 2. A napfényt se látják Ezek a gyerekek hárman abból az ötszázból — akiket — 10 és 15 éves kor között — hétről hétre a bangkoki üzemtulajdonosoknak adnak el, mint ezt a londoni „Rabszolgaság eltörlésére alakult társaság” közölte. Nyomdagépeket kell kiszolgálniok, vagy nehéz ládákat hordaniuk. Darabbérben kell varrniuk, vagy csomagokat összerakniuk, bádogból figurákat préselniük, vagy csomagok ezreit kell összekötözniük — gyakran napi tizenkét órán keresztül. Az étkezésen kívül legfeljebb egyszer kapnak naponta valami édességet. A gyárosok gyakran verik a védtelen gyerekeket, és megakadályozzák, hogy megszökjenek. A gyerekek közül sokan szó szerint soha nem látnak napfényt — életük a gyárban telik el: ott dolgoznak, ott kapják meg a napi háromszori ételüket, ott alszanak, gyakran a puszta kőpadlón a gépek mellett. A gyerekek közül sokan azokat az olcsó termékeket gyártják, amelyek a nyugati országokban nagyon közkedveltek: játékokat, üvegeket, színes nyomatokat és hímzett kézimunkát. Ezekért a munkaigényes termékekért az előállítók mind kevesebbet kapnak a világpiacon — ezért arra kényszerülnek, hogy a foglalkoztatottak bérét egyre lejjebb szorítsák. A tulajdonosok a nagy üzleteket csak a gyermekrabszolgák munkájával tudják elérni. „Menjetek a pályaudvarra, nézzetek az északkeleti tartományokból érkező buszok után, kérdezzétek meg a munkaközvetítőket a pályaudvari utcán” — tanácsolták a két riporternek, amikor Bangkokban hozzákezdtek a gyermekrabszolgák kereséséhez. Azután jöttek az első találkozások az elővárosi bárokban a bizalmatlan közvetítőkkel. Mangkor tolmácsolt, magyarázott, megnyugtatott. A megszólított közvetítők közül sokan hallgattak, az egyik végül kész volt arra, hogy elméselje, hogyan zajlik le az üzlet. A feltétel, hogy neve titokban marad. A következő napon ismét három gyereket kapnak északkeletről, jó üzlet. „És mi lenne, ha mi vennénk át a gyerekeket?” K. kereskedő megvonta a vállát. „Az attól függ, mennyit áldoznak rá ... 20 százalék felárért a maguké.” A három gyereknek kiadós reggelit rendeltek. Thong Dum, Boonlai és Mon úgy estek neki, mint akik már napok óta nem ettek. Megkérdezték K.-t, mit mesélt a gyerekeknek, miután megkötötte a szüleikkel a szerződést. K. azt mondja, mindig ugyanazt. Nagyvárosba jönnek, ahol van állatkert. — „Tudják, az állatokért bolondulnak a gyerekek” — és sok az édesség. Ezért napközben egy kicsit dolgozniuk kell. Bár a szülőfalujukból való elutazáskor egy kicsit sírnak a gyerekek, de örülnek a nagyvárosnak. Következik: 3. A „halászok” utcájában A csütörtök reggeli Borba első oldalán, főcímmel közölt budapesti tudósításában kiemelte: a tárgyaláson „kölcsönös megelégedéssel állapították meg, hogy a két párt és a két állam közötti kapcsolatok és együttműködés kedvezően fejlődnek, ami mindkét fél törekvéseinek kifejezője”. „A kapcsolatok — írja a Borba — a régebben elfogadott elveken nyugszanak. Ezek az elvek továbbra is tartós alapot képeznek a még szélesebb és tartalmasabb együttműködéshez.” A belgrádi Politika kiemelté Mojszovnak azt a megállapítását, hogy Jugoszlávia mind belpolitikájában, mind pedig külpolitikájában folytatja a Tito meghatározta irányvonalat. A Dnevnik című lap jelentésében hangsúlyozta: „a magyar—jugoszláv kapcsolatok a szuverenitás, a területi integritás, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a szocialista fejlődés különböző útjai, tapasztalatai és gyakorlata, valamint a két ország egymástól eltérő nemzetközi helyzete tiszteletben tartása elveinek kölcsönös érvényesítésén nyugszanak.” Első oldalán foglalkozott a jugoszláv pártküldöttség budapesti tárgyalásaival a zágrábi Vjesnik, az újvidéki Magyar Szó is. Művelődéspolitikai tanácskozást tartottak Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) teleket, amelyek az iskolai oktató-nevelő munkával, vagy a közművelődési tevékenységgel függnek össze. Felhívta a figyelmet arra, hogy a párt XII. kongresszusa óta lezajlott tanácskozások anyagát, az ott elhangzott társadalompolitikai kérdéseket a tantestületek ismerjék meg és dolgozzák fel. A pedagógusok társadalmi megbecsüléséről kifejtette a megyei pártbizottság titkára: az nagyban attól függ, milyen munkát végeznek a nevelők, milyen mértékben fejlődik önbecsülésük, saját munkájukkal szembeni igényességük. Igazi értékekkel kell mérni a munkát — nem pedig a nyüzsgés alapján —, különben a nem értékes elemek kerülhetnek előtérbe a munka minősítésénél. A közérzet javítása érdekében több országos és megyei intézkedés született, és tovább folynak az erőfeszítések megyénkben is, de a közérzet legfontosabb letéteményesei maguk a pedagógusok, a tantestületi kollektívák, pedagógus pártszervezetek, akik a rövidesen befejeződő tanévben, többségében jó munkát végeztek. Felszólalt a vitában Szabó László, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Mondanivalójának egyik lényeges eleme az volt, hogy felhívta a figyelmet, nem lenne helyes szembeállítani a tennivalókat, hanem azokat párba kell állítani. A család és iskola, a nevelés és az oktatás kapcsolatában éppúgy érvényes a párhuzamosság, mint a mennyiség és a minőség esetéljen. A minisztérium munkájáról, törekvéseiről elmondta: igyekeznek hasznosítani az új tantervi és nevelési dokumentumok bevezetésével kapcsolatos észrevételeket, s továbbra is igénylik a kritikát. Várják az alkotó együttműködést és közös cselekvést. A művelődéspolitikai tanácskozáson László Béla a gimnáziumok tanulmányi helyzetéről, a tanórák védelméről, a túlterhelés újabb jeleiről szólt. Gégény János a szakmunkásképző intézeti oktató-nevelő munka gondjai közül a középfokú jelleg erősítését taglalta, amelynek ma még akadályozó tényezője a nem megfelelő pályaorientáció. A képzést zavarja, hogy nem tisztázott kellően a szakmunkápképzési célú középiskolák és a szakmunkás- képző intézetek közötti munkamegosztás. Kriston Sándor a nevelési és oktatási tervek korszerűsítésének hasznosságáról, Dani Endre a komplex oktatási-közművelődési intézmény modelljéről, Beregszászi Ferenc az iskolavezetés és a szakfelügyelet együttműködésének javításáról beszélt. A tanácskozás tapasztalatait Gyúró Imre elnökhelyettes foglalta össze zárszavában. Nemzetközi konferencia a fegyverkezési hajsza ellen A világ közvéleményét megkülönböztetten érdeklő fegyverkezési hajsza elleni küzdelem, illetve az európai leszerelés ügyének előmozdításáért nemzetközi konferenciát tartanak június 6—8-a között Stockholmban. A Bé- ke-világtanács, valamint a Svéd Béketanács kezdeményezésére összehívott tanácskozás egyik jelentős vonásaként a konferencia munkájában részt vesz több olyan nemzeti és nemzetközi társadalmi mozgalomnak a képviselője is, amely nem tartozik a BVT-hez. Ugyancsak a két napirendi téma jelentőségét, az eddiginél teljesebb nemzetközi összefogás szükségességét példázza, hogy több polgári parlamenti képviselő, politikus, kiemelkedő nemzetközi személyiség is ott lesz a konferencián. A több mint 200 résztvevővel megkezdődő fórumon a magyar békemozgalom négytagú delegációval képviselteti magát. Sztanyik B. László, az Országos Béketanács el- nökehelyettese, a magyar küldöttség vezetője — megtisztelő felkérésének eleget téve — vitaindító előadást tart a nukleáris háború lehetséges európai veszélyeivel foglalkozó munkabizottságban. Két másik munkabizottság a fegyverkezési verseny jelenlegi szakaszának kérdéseit, illetve az új nukleáris rakéták és a neutronfegyver kontinensünk jövőjére árnyékot vető veszélyeit vizsgálja. Az Országos Béketanácsnál az MTI tudósítóját tájékoztatva elmondották: az utóbbi hetekben, hónapokban Nyu- gat-Európa legkülönbözőbb országaiból érkeztek az OBT- hez olyan tájékoztatók, amelyek — mindenekelőtt az amerikai rakéták európai telepítése ellen tiltakozva — békemenetekről, ifjúsági demonstrációkról, az enyhülés folytatását szorgalmazó fórumokról számolnak be. Minden jel arra vall, hogy a tőkés országokban mind többen látják be: a párbeszéd folytatása, a madridi tanácskozás eredményes befejezése, az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia ösz- szehívása, a közép-hatósugarú rakéták európai telepítésének felülvizsgálatáról folytatandó tárgyalások mielőbbi megkezdése jelenti ma a nemzetközi élet legsarkalatosabb kérdéskörét. Éppen ezért most a korábbinál jobb lehetőség kínálkozik a már sok nagyszerű békekezdeményezést útnak indító svéd fővárosban a különböző vélemények megismerésére, tisztázására, a más kontinenseken élők helyzetére is kiható, az európai biztonság és együttműködés védelmét, erősítését szolgáló javaslatok összegzésére, iránymutató dokumentumok kidolgozására. CSEHSZLOVÁK UTAZÓ VIDÁMPARK Nyíregyházán, a Sarkantyú utcában a Dózsa György u. — Marx tér — Kun Béla utcánál! 1981. járás 14-ig, vasárnapig. NYITVA: hétköznapokon délután 2 órától, sz. szombat, vasárnap és ünnepnapokon délelőtt 10 órától. Gyermekeknek, felnőtteknek vidám, jó szórakozás! ■ ■ V. ■ -v: .
