Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-26 / 148. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 26. TELEX DZSALLUD MOSZKVÁBAN Csütörtökön munkaláto­gatásra Moszkvába érkezett Abduszalam Dzsallud, a Lí­biai Arab Szocialista Népi Állam Forradalmi Vezetősé­gének tagja. A repülőtéren Nyikolaj Tyihonov, az SZKP .KB Politikai Bizottságának tagja, kormányfő és más hi­vatalos személyiségek fogad­ták. A FÉLREVEZETETT RABLÓ Pisztollyal a kézben, ken­dőbe burkolt arccal rontott be egy elszánt bankrabló hétfőn este Franciaország­ban, Metz külvárosában egy bankba. A pénztáros a rá­szegezett revolver láttán — egészen „szabálytalanul” — elnevette magát és azt mond­ta a banditának: „Pénzt? Hiszen bennünket már kira­boltak, egy fityingünk sincs”. A bank alkalmazottai, ab­ban a hitben, hogy valóban csak viccről van szó, neve­tésben törtek ki, és a kirob­banó jókedv láttán a geng­szter egyet tehetett: mene­kült. FELVONULÁS GÉPKOCSIVAL 3000 gépkocsin és kamio­non mintegy 15 000 ember vonult szerdán este a krétai Iráklion közelében fekvő amerikai támaszpont elé. A tüntetők tiltakoztak az ame- i kai katonai jelenlét, a „ha­lálbázisok” ellen. MEGFENYEGETTÉK REAGANT Szerdán a texasi San An- tonióban őrizetbe vettek egy 49 éves nőt, aki halállal fe­nyegette á Városba aznapra várt Reagan elnököt. MEGSZABADULT AZ EMBERRABLÓKTÖL Szerdán Londonban sértet­lenül kiszabadult az ember­rablók fogságából egy szaúd- arábiai diplomata előző nap elrabolt 12 éves lánya. A kis­lányt kedden rabolták el, amikor gépkocsin iskolába vitték, majd a tettesek tele­fonon felhívták az apát és 150 000 font váltságdíjat kö­veteltek. A család azonnal értesítette a rendőrséget, így a nyomozóknak sikerült el­fogni az emberrablókat ami­kor azok a megbeszélt he­lyen felvették a remélt vált­ságdíját tartalmazó csomagot. (Folytatás az 1. oldalról) cikkek viszonylag széles kö­rében mérséklődtek az árak. Az időskorúakról gondoskodás kapcsán szólt arról: 1981. kö­zepétől 70 forintról 100 fo­rintra emeltük az úgynevezett nyugdíj-automatizmus mini­mális összegét, ami a nyug­díjasok több mint felénél leg­alább 5 százalékos emelke­dést jelent, s így nyugdíjuk lépést tart az árszínvonal nö­vekedésével. Szólt arról is, hogy megfe­lelő előkészületek után folya­matosan bevezetik az ötnapos munkahetet, amely július 1- től már több mint 200 000 embert érint. Az új munka­rend alkalmazásának a kapa­citások jobb kihasználását is eredményeznie kelL Az expozé után SZABÖ KALMAN (Bp. 36. vk.), a terv- és költségvetési bizott­ság előadója ismertette a bi­zottságnak a kormány tavalyi pénzügyi tevékenységével kapcsolatos álláspontját. Az adatok és az érzékelhető tö­rekvések szerint mind több állami és szövetkezeti válla­lat kezd felzárkózni az új követelményekhez. Szólt ar­ról : a tanácsok gazdaságszer­vező és -fejlesztő tevékenysé­ge az ellenőrzésük és irányí­tásuk alatt álló kommuná­lis, kulturális, egészségügyi és más intézmények működé­se fontos része az életszínvo­nal alakulásának. A bizottság véleménye szerint célszerű lenne a területfejlesztési ter­veket és pénzügyi megalapo­zottságokat felülvizsgálni, egyebek között azért, hogy egyértelműen tisztázódjék, miként lehet és kell növelni a községek népességmegtartó képességét, jobban támogatni a jövőben az alsó szintű te­lepülésközpontokat. A törvényjavaslat vitájában ezután NAGY JÓZSEF (Ba­ranya m. 6 vk.), az MSZMP Baranya megyei Bizottságá­nak nyugalmazott első titká­ra egyebek között arról szólt: 1980-as eredményeink — amelyek jóval kedvezőbbek a megelőző éviekénél — el­sősorban az időben hozott központi intézkedéseknek kö­szönhetők, s csak kevésbé a munkánk javuló színvonalá­nak. DR. NOVAK PALNÉ (He­ves m. 10. vk.) nyugdíjas or­vos intézkedéseket szorgal­mazott, amelyekkel csökken­teni lehetne a magánerőből épülő lakások költségeit. FRITZ LÁSZLÓ (Zala m. 10. vk.) a Kőolaj- és Föld­gázbányászati Vállalat lová­szi üzemének motorszerelő csoportvezetője az energiata­karékosság jelentőségét több gyakorlati példával támasz­totta alá. LEGÉNY BÉLÁNÉ (Szol­nok m. 14. vk.), a Lehel Hű­tőgépgyár jászárokszállási hűtő- és klímatechnikai gyár­egységének szerelője hang­súlyozta: a tanácsok gazda­gítsák, fűzzék szorosabbra együttműködésüket a hatósu­garukban működő vállala­tokkal, szövetkezetekkel. MÉHES LAJOS, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter felszólalásá­ban a Központi Bizottság és a maga egyetértését is tol­mácsolta a tavalyi zárszám­adásról és a tanácsok pénz­ügyi gazdálkodásáról szóló beszámolóval, az idei terv végrehajtásáról és a tervezett intézkedésekről adott tájé­koztatást. Szólt ezután az iparirányítás új szervezeté­ről, funkcióiról, törekvései­ről. Elmondta: az Ipari Mi­nisztérium — mint új szerve­zet — az év első két hónapjá­ban . létrejött és megkezdte működését. Létszáma éppen fele a korábbi három mi­nisztériuménak. A párt- és a kormány vezetésének megíté­lése szerint az átszervezést sikerült úgy végrehajtani, hogy az nem okozott különö­sebb zavart a gazdasági élet­ben. A folyamatossághoz nagyban hozzájárult az a tá­mogatás, amit a politikai és társadalmi szervezetektől, va­lamint a közvéleménytől és a sajtótól kaptak bizalomban, megértésben, biztatásban, s annak is, amit operatív se­gítségben a társszervek ad­tak. A minisztérium fő felada­taként említette a miniszter, hogy az ipar minél maga­sabb színvonalon tudjon hoz­zájárulni a nemzeti jövede­lem növeléséhez, kielégítse a belföldi keresletet, és növek­vő mértékben járuljon az ország külgazdasági egyen­súlyi helyzetének javításá­hoz. Taglalta ezután, hogy sokirányú munkát végez a minisztérium a kormány ál­tal jóváhagyott energiagaz­dálkodási program megvaló­sítása érdekében, részt vesz a komplex anyaggazdálko­dási program kidolgozásá­ban, azoknak a lehetőségek­nek a feltárásában, amelyek réven csökkenthető az anyagfelhasználás. A minisztérium — hang­súlyozta a tárca vezetője — a vállalatok, intézmények előtt a kormányt képviseli, a kormányban pedig az ipart. E gondolatban együttesen két szándék jut kifejezésre: a központi akarat egységes képviseletének az erősítése, és az ipar, a műszaki hala­dás fokozott kormányzati tá­mogatásának az igénye. Ezután a vitában PÉTER­ÉI FERENC (Vas m. 4. vk.), a Szombathelyi Lakástextil Vállalat kőszegi posztó- és nemezgyárának üzemrész­vezetője arról szólt, hogy a termékszerkezet átalakítá­sának, korszerűsítésének üteme még sok tekintetben javítható. WEISZBÖCK REZSÖNÉ (Győr-Sopron m. 15. vk.), a Soproni Szőnyeggyár igaz­gatója a készletek még sok tekintetben javítható alaku­lásával és a beruházásokkal foglalkozva megállapította: az előrelépés ellenére nyo­masztóan magas a készlet­szint a népgazdaságban. TÖZSÉR GÄSPÄR (Nóg- rád m. 4. vk), a Nógrádi Szénbányák aknaüzem biz­tonsági megbízottja szűkebb hazájában és munkahelyén szerzett tapasztalataival is megerősítette az országos számvetésnek azt a megálla­pítását, hogy tavaly folyta­tódott — eredményeket ho­zott — a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítására irányuló törekvés. HORVÁTH SANDORNÉ (Bp. 25. vk.), a Magyar Gyap- júfonó és Szövőgyár csoport- vezetője kifejtette: amit el­értünk, nem kevés, az ered­ményeket büszkén vallhatjuk a magunkénak. A párt, a kormány iránt szilárd a bi­zalom. A továbblépés is ezen a töretlen bizalmon alapszik. MAG PÄL (Csongrád m. 11. vk), a Szentesi Baromfi- feldolgozó Vállalat igazgató­ja elmondta: az élelmiszer- iparban a vállalatok számá­ra az elmúlt év elejétől al­kalmazott új gazdasági sza­bályozó rendszer hasznosnak bizonyult. ' KARKUS SÁNDOR (Ko­márom m. 4. vk.), az Orosz­lányi Szénbányák Vállalat vájára az idei áprilisban, a tervezett határidő előtt át­adott, ötmilliárd forint köIP séggel elkészült Márkus-hegyi bánya beruházási tapasztala­tait ismertette. SELYEM ZSIGMOND (Bács-Kiskun m. 5. vk.), a kunszentmiklósi Egyetértés Tsz elnöke az öntözéssel kap­csolatban — az idei gazdál­kodás tapasztalatairól szólva — felhívta a figyelmet a gazdaságok a kedvező öntö­zési lehetőségek ellenére is sok helyütt csökkentették az öntözött terület nagyságát. Ez -»■ tette hozzá — a magas vízdíjakra vezethető vissza, ezért kérte, hogy az illeté­kesek vizsgálják meg a víz- díjak csökkentésének lehető­ségét. TÓTH JÓZSEF (Fejér m. 2. vk.), a Székesfehérvári Könnyűfémmű hengerész­csoportvezetője fontos dön­tésként említette, hogy a VL ötéves tervidőszakban Ino- tán egy évi százezer tonna teljesítményű alumínium­kohót építenek, amely a könnyűfémműhöz közelsége folytán feltétlenül a takaré­kosságot szolgálja majd. wiwKxnBt. pintér István: mbs»!#«« A »kemfeiedelem« tündöklése és bukása Amikor Reilly kijelentette, ■ hogy a jelen pillanatban nem utazhat, én nyugalmat eről­tettem magamra, s kifejtet­tem, ha csak az időhiányon múlik, akkor ne aggódjék. Ütját úgy szervezzük meg, hogy szombaton reggel Le- ningrádban lesz, ott tölti a napot, este Moszkvába uta­zunk, vasárnap egész nap tárgyalhat a Tröszt politikai tanácsának tagjaival, vasár­nap este visszautazik Lenin- grádba, ott tölti a hétfőt és még aznap éjszaka a „ka­pun” keresztül visszatér Hel­sinkibe, ahová kedden érke­zik meg. A szerdai hajót te­hát simán eléri. Reilly rövid gondolkodás után kijelentette: „Meggyő­zött. Rendben van. Utazom önnel.” Én akkor rátértem az utazás részleteire, és felhív­tam Reilly' figyelmét arra, hogy ruhát kell váltania, mert elegáns külföldi öltönye Moszkvában szemet szúrhat. Megállapodtunk, hogy szer­zünk számára magas szárú csizmát és sildes sapkát.” Reilly még írt a feleségé­nek, aztán indultak is. A „ka­pu” rendben volt — simán átjutott Reilly a határon, ahol egy határőr várta. Reil­ly úgy tudta róla, hogy ellen­forradalmár, a valóságban azonban ő is a GPU segítő­társa volt. ö tette Reillyt és Jakusevet vonatra, ahol ész­revétlenül követték egészen Leningrádig, ahol ismét jó kezekbe került: Scsukin, aki a „Tröszt megbízásából” vár­ta őt, a GPU munkatársa volt. A „mesterkém” egy megrendezett „földalatti ösz- szejövetelen” vett részt, az­tán Jakusev társaságában folytatta útját Moszkvába. Mekkora volt boldogsága, hogy a pályaudvaron három lelkes ellenforradalmár várta őt — és mekkora volt későb­bi megdöbbenése, amikor rá kellett jönnie, hogy mind­hárman a GPU emberei vol­tak. Velük és másokkal itt ismét „illegális összejövetel­re” került sor. Reilly azt magyarázgatta a szovjet elhárítás embereinek, akiket megbízható ellenfor­radalmár összeesküvőknek hitt, hogy véleménye szerint honnan kellene pénzt szerez­ni az összeesküvéshez. — Oroszországban hatal­mas művészeti értékek van­nak. Rengeteg értékes kép, szobor van a múzeumok bir­tokában. Ezeket kellene meg­szerezni és eladni külföldön. Elsősorban azokra a műalko­tásokra gondolok, amelyek most a raktárakban vannak, nincsenek kiállítva és így el­tűnésüket nem veszik azon­nal észre. Az értékesítést én magamra vállalnám... Később Reilly még egy pénzforrást ajánlott: az In­telligence Service jó árat fi­zetne értesülésekért, elsősor­ban a Kominternre vonatko­zó adatokért. A Tröszt embe­rei épüljenek be a Komin- ternbe. Reilly annyira belemelege­dett terveinek ismertetésébe, hogy figyelmeztetni kellett; eljárt az idő, indulnia kell, ha el akarja érni a leningrá- di vonatot, amely visszaviszi őt a Néva-parti városba, on­nan a határra, hogy még az éjjel visszatérjen Helsinkibe. Még annyi ideje volt, hogy autón elszaladjon az egyik összeesküvő lakására, valami irat átvételére. Mekkora a meglepetése, amikor ott pisz­tolyt nyomnak az oldalához és kijelentik: — Sidney George Reilly, a törvény nevében letartóztat­juk! Reilly már fogoly, de még hátravan egy feladat. Ha ki­szivárog, hogy a mesterkém a Tröszt révén a szovjet ha­tóságok kezére kerül, vége a Trösztnek, pedig arra to­vábbra is szüksége van az el­hárításnak. Gyorsan dönte­nek; a GPU néhány munka­társa a határra utazik, ott riadóztatnak egy szovjet ha­tárőrőrsöt és lövöldöznek. Az Isz vesztyi jóban közleményt jelentetnek meg a lelőtt csempészekről. A Tröszt Hel­sinkiben dolgozó része már sejti, hogy az eltűnt Reilly azonos az egyik lelőtt csem­pésszel, de ezt szovjet részről csak később jelentik be, ami­kor már Reilly valóban el­nyerte méltó büntetését. (Folytatjuk) Héri László Szabolcs-Szatmár megyei képviselő felszólalása Tisztelt országgyűlés! Az 1980. évi gazdálkodás két sarkalatos pontja —, a népgazdasági egyensúly ja­vítása és az életszínvonal megőrzése — az elmúlt év során alapvetően teljesült, ja­vult a külkereskedelmi egyen­súly. Gond azonban, hogy a nemzeti jövedelem növekedé­se nem a terv szerint alakult. A további előrelépésünk ér­dekében a vállalati gazdálko­dás hatékonyságát és az ezt elősegítő közgazdasági kör­nyezet további finomítását kell végrehajtanunk. A vállalati gazdálkodáson belül elsősorban a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek kérdéseivel szeretnék foglal­kozni. A mezőgazdaság az elmúlt évtizedben jelentős eredmé­nyeket ért el, bár a külön­böző ágazatok fejlettségi szín­vonala között jelentős kü­lönbségek vannak, melyek okát az ágazatok eltérő mű­szaki színvonalában és a kü­lönböző időszakokban kiala­kított eltérő jövedelmezősé­gében kell keresnünk. Tekintettel arra, hogy vá­lasztókerületemben jelentős a mezőgazdaság szerepe, ismer­ve adottságaikat, elmondha­tom, hogy a további hozamok növekedése szempontjából sok tartalékkal rendelkezünk. Je­lentős az üzemek fejlettsége közötti különbség, de jelentős egy-egy üzemen belül is az átlagtól való eltérés. Azt kell elérnünk, hogy a hozam nö­vekedésével a gazdaságosság, a jövedelmezőség is növeked­jen. Ez felveti adott árviszo­nyok mellett a pótlólagos rá­fordítások hatékonyságát, de feltételezi a mezőgazdasági termékek árainak helyes megállapítását is. Szabolcs-Szatmárban je­lentős kárt okozott ai alma­ültetvényekben a késő tava­szi fagykár, a tenyészidőben a sok éves átlagnál mintegy 200 mm-rel több csapadék, és július végén a Tisza és mel­lékfolyóinak áradása. A szocialista mezőgazdasá­gi üzemekben dolgozó kollek­tívák összefogással, a kedve­zőtlen időjárás ellenére a kö­rülményekhez képest jelentős eredményeket értek el. A rendkívül rossz körülmények ellenére elérték, hogy a meg­termelt termékek, termények fedél alá kerültek a legki­sebb veszteség mellett. A nagyüzemi gazdálkodás már sokadszor állta ki az élet próbáját. A mi termelőszö­vetkezetünkben a kedvezőt­len időjárás ellenére is 16,2 millió forint nyereség képző­dött. Az élelmiszerstratégia po­litikát formáló és befolyásoló tényező. Az elkövetkezendő időben a vállalati gazdálko­dás hatékonyságát tovább kell javítani. Ennek egyik alapvető feltétele az üzemen belüli differenciált bérezés következetes megvalósítása. Az anyagi ösztönzés üzemi rendszerét folyamatosan felül kell vizsgálni, és a célokhoz szükségszerűen hozzá kell igazítani. Az anyagi ösztön­zés helyes megállapítása elő­rehaladásunk egyik fontos láncszeme. Tovább kell javítani a technológiai fegyelmet, a munkarendet, a munkafe­gyelmet. Az adott feszes köz- gazdasági környezetben csak az az üzem tud tartósan ren­tábilis gazdálkodást folytatni, amelyik a feladatait a tech­nológiai előírásoknak megfe­lelően maradéktalanul végre­hajtja, ez feltételezi a műve­zetés, a kivitelezés minőségé­nek további javítását is. A vállalati döntésekhez az üzemek vezetőinek szélesebb körű információval kellene rendelkezniük a helyes dön­téseik kialakításához. A me­zőgazdasági termelőszövet­kezetek különböző adottsá­gait figyelembe véve a jövő­ben szükségesnek látszik olyan üzemek kialakítása, ahol elsősorban a végiermék előállítását kell fejleszteni, de a kedvezőtlen -termőhelyi adottságú termelőszövetke­zetekben a kis tőkebefekteté- sű kiegészítő tevékenység megvalósítására is törekedni kell. Azt azonban a központi irányításnak folyamatosan fi­gyelemmel kell kísérnie, hogy az alaptevékenység területén a jövedelmezőség ne csökken­jen, mert ez az üzemeket az alaptevékenység fejlesztésére nem ösztönzi. A mezőgazdasági termékek árainak kialakítása alkalmá­val a gépek, alkatrészek, ke­mikáliák, műtrágyák, ener­giahordozók árainak növeke­dését folyamatosan figyelem­be kell venni. Az elkövetkezendő időben a vezetés színvonalát, az üzem- és munkaszervezést még tovább kell javítanunk. A munkafegyelem javítása, a munkaszervezés hatékonysá­gának növelése olyan lehető­ség, amelyekért külön anya­gi befektetésre nincs szükség, de egyben az is igaz, hogy maguktól nem oldódnak meg. Meg kell győznünk az embe­reket, hogy a munkafegye­lem szigorítása, a munka- szervezés hatékonyságának javítása az ő érdekükben tör­ténik, hiszen ennek megvaló­sítása teszi lehetővé a válla­laton belüli nyereség növelé­sét, melynek következtében a részesedésük is növekedni fog, de így válik lehetővé szociális, kulturális ellátott- sági szintjük javítása is. A fegyelmezett munkát de­mokratikus vezetéssel, az emberek meggyőzésével, he^ lyes agitációs munka végre­hajtásával kell megoldanunk. Ez feltételezi a döntés meg­hozataláig a demokratizmus szélesítését, a végrehajtás időszakában pedig a centra­lizmust. A feladatok megol­dása érdekében szükséges a kezdeményező személyek, kollektívák felkarolása, anya­gi és erkölcsi elismerése. További lehetőségeink van­nak a szakképzettség növelé­sével. A fejlett technika ma­gasabban képzett, kvalifikál­tabb szakmunkásokat, szak­embereket igényel. Ezért a dolgozók folyamatos tovább­képzéséről gondoskodni kell. Olyan körülményeket szüksé­ges teremtenünk, hogy a dol­gozók értelmét lássák a to­vábbtanulásuknak, ezért anyagilag is ösztönözni kell a képzésben részt vevőket. A képzettség megszerzése után a szakvégzettséget figyelem­be kell venni a bérezési rend­szer kialakítása során. összefoglalva: a vállalati szférában sok még a megol­dásra váró feladat. A vállala­ti hatékonyság további javí­tásával, a munkák további eredményes végzésével fel­adataink megvalósíthatók. Az irányítási rendszer to­vábbi tökéletesítésével pedig el kell érni, hogy a termelő- szövetkezetek a kívánt irány­ban fejlődjenek ütemesen to­vább. Az 1980-as évi költségvetés végrehajtását elfogadom! Az ülésszak — amelynek első napján az elnöki tisztet Apró Antal, Péter János és Cservenka Ferencné felvált­va töltötte be — pénteken a törvényjavaslat vitájával folytatódik. (MTI) 13.

Next

/
Thumbnails
Contents