Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-24 / 146. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 24. Kommentár Itália: „Laikusok“ térnyerése Bár csak kilencmillió olasz állampolgárt hívtak vasárnap és hétfőn az urnákhoz, a részleges helyhatósági választások mégis komoly erőpróbának bizonyultak. Nos, ami a voksok megoszlását illeti, a győztes kétségtelenül az Olasz Szocialista Párt, Bettino Craxi pártja Rómában 10,2 százalékra javította számarányát (1976:7,6 százalék), s ezzel a főváros harmadik pártja lett. Szicíliában négy százalékkal gyarapodtak, sőt, még a hagyományosan kereszténydemokrata fellegvárnak számító Bariban, Aldo Moro szülővárosában is előretörtek. Joggal mondhatta a szocialisták főtitkára: a részleges választások eredménye följogosítja, hogy nagyobb nyomatékkai szóljon bele a kormányzásba, mint a leendő koalíció tagja. A Democrazia Cristiana (DC) meglehetősen meggyengült, s csupán Szicíliában erősítette meg pozícióit. így aztán nem maradt más megoldás Piccoli számára, mint örvendezni a szocialisták térnyerésének a kommunisták rovására, noha az OKP-ra adott voksok száma nem utal semmilyen drámai visszaesésre, ellenkezőleg, Rómában változatlanul kommunista polgármester kerülhet a közigazgatás élére, s Genovában is marad a baloldali városi tanács. Berlinguer azonban összességében úgy értékelte a választásokat, hogy a kereszténydemokrácia hanyatlása megkezdődött, s a választók tömegei az úgynevezett laikus pártokat támogatták bizalmukkal. Másik fontos tanulsága a választásoknak: az újfasiszta párt általános visszaesése és a távolmaradók rendkívül magas aránya. Bizonyos, hogy a mostani erőpróba megerősíti azt a törekvést Itáliában, hogy a társadalmi és gazdasági struktúra szétesését — Pertini államfő fogalmazott nemrég ily élesen — hatékonyabb kormányzási munkával kell megakadályozni. Az úgynevezett laikus pártok térnyerése ezt a szándékot húzza alá. Gy. D. 11. — Ne mozduljanak! A ház körül van zárva. A szovjethatalom nevében önöket letartóztatom. A közben kirobbantott kaukázusi felkelés is napok alatt kudarcot vallott. Reilly és Szavinkov úgy számolt, hogy a hegyi lakók majd az ellenforradalmárokat támogatják. Tévedtek. A hegyi lakók a szovjethatalom mellett ragadtak fegyvert. Az olaj mezők munkásaival együtt védelmezték a vasútvonalakat, az olajvezetékeket és az olaj- mezőket, amíg megérkeztek a Vörös Hadsereg egységei. Sidney Reilly és barátai számára Szavinkov letartóztatásánál is súlyosabb csapást jelentett az összeesküvők bírósági tárgyalása. Az ellenforradalmárok nagy csodálkozására és rémületére a bíróság előtt Szavinkov aprólékosan elmesélt minden részletet, s leleplezte volt megbízóit is. A „kiszemelt férfi” a bíróság előtt azt állította, hogy már régebben kinyílt a szeme és tudta, hogy az angol kémszolgálat csak ki akarja őt használni. Amikor útnak indították őt Oroszországba, csaknem biztos volt benne, hogy a letartóztatás sorsára jut. Mégis útnak indult, mert arra az elPárt- és kormányküldöttség élén Prágába érkezett Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke. A képen Karmai Gustáv Husák társaságában a repülőtéren. Baniszadr Egyiptomban? Kairói hivatalos jelzés alapján valószínű, hogy Aboí Hasszán Baniszadr volt iráni államfő, akinek tartózkodási helyéről hetek óta nem lehet tudni, egy ideje Egyiptomban van. A MENA egyiptomi hírügynökség hétfő este Manszur Mohammed Hasszán kulturális és tájékoztatási államminisztert idézte, aki „nem volt hajlandó kommentálni” azokat a híreket, melyek szerint a volt elnök vasárnap Kairóba érkezett. Az iráni parlament az elmúlt hét végén fosztotta meg Baniszadrt államfői tisztjétől. Kedden hajnalban, 2 óra 40 perckor megállapodással ért véget a Francia Kommunista Párt és a Francia Szocialista Párt csúcstalálkozója, amelyen a két párt kormányzási egyezményéről tárgyaltak. Délelőtt 10 órára összehívták az FKP Központi Bizottságát és a szocialista párt igazgató bizottságát, a két testület külön-külön megvitatja a nagy fontosságú szöveget. Jóváhagyás esetén Francois Mitterrand köztársasági elnökön és Pierre Mauroy miniszterelnökön múlik a végső döntés a kommunista miniszterek részvételéről az új kormányban, amely előreláthatóan még kedden este megalakul. A megállapodás szövege csak azután lesz ismeretes, hogy a két párt vezető testületéi jóváhagyják. Képünkön: a tárgyalások Jospis, a szocialista párt első végeztével Georges Marchais, titkára további sikereket kí- az FKP főtitkára és Lidnel ván egymás pártjainak. (Folytatás az 1. oldalról) száz új nukleáris rakéta számára készítenek elő kilövőhelyeket. A népeket hozzá kívánják szoktatni ahhoz a bűnös gondolathoz, hogy a nukleáris fegyver alkalmazása megengedhető. Nyíltan ' igényt formáliíak arra, hdgy beavatkozzanak más országok és népek bel- ügyeibe, és mindezt a „szovjet katonai fenyegetés” durva hamisítványával álcázzák. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ünnepélyesen kije- , úti: a Szovjetunió senkit in fenyeget, egyetlen nyugati, vagy keleti állammal sem törekszik konfrontációra. A Szovjetunió nem törekedett és nem törekszik katonai fölényre. Nem volt, s nem is lesz a fegyverkezési verseny új fordulóinak kezdeményezője. Nincs olyan fegyverfajta, amelynek kölcsönös alapon történő, más államokkal létrejött megállapodásra alapuló korlátozásával, vagy eltiltásával ne értene egyet. A szovjet állam külpolitikájának legfőbb célja a béke biztosítása volt, ez ma is, és ez is marad a legfőbb cél. Ezt szolgálja a nyolcvanas évek békeprogramja, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa fogadott el. Ez a program kiterjed mind a nukleáris rakétafegyverek, mind a hagyományos fegyverzet csökkentésére, javaslatokat tartalmaz a fennálló konfliktusok rendezésére, az új konfliktusok és válsághelyzetek megakadályozására. Ma a tárgyalásokon kívül nincs más ésszerű eszköz arra, hogy rendezzék a vitás kérdéseket. Minden egyes, a tárgyalások szempontjából elvesztett nappal növekszik a nukleáris konfliktus kockázata, tovább halasztódik a döntésre érett; kérdések rendezése, amelyek minden nép, valamennyi nép előtt állanak. Az idő sürget! A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa azzal a felhívással fordul minden ország törvényhozó testületéhez, hogy határozottan foglaljanak állást a tárgyalások mellett, amelyek eredménye a nukleáris, a rakétafegyverek terén folytatott fegyverkezési verseny új fordulójának megakadályozása lenne — foglaljanak határozottan állást a becsületes, egyenjogú, a mindennemű előzetes feltételektől, vagy a diktátumra irányuló kísérletektől mentes tárgyalások mellett. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa számít arra, hogy felhívását azzal a kellő figyelemmel fogadják, amelyet korunk e legfontosabb, legégetőbb kérdése megérdemel. A béke az egész emberiség közös vívmánya, és korunkban az emberiség létének elsődleges feltétele: csak közös erőfeszítésekkel lehet és kell megőriznünk, biztosítanunk”. A Legfelsőbb Tanács hatalmas tapssal fogadta Leonyid Brezsnyev előterjesztését. Rövid vita után a parlament egyhangúlag elfogadta az előterjesztés szövegét. A Legfelsőbb Tanács ezután megkezdte a napirenden szereplő többi kérdés megvitatását. imsaessffi: Pintér István: sjbm A »kémfejedelem« tündöklése és bukása határozásra jutott, hogy felhagy a szovjethatalom elleni küzdelemmel. Ügy tüntette fel magát vallomásában, mint aki fokozatosan csalódott társaiban: — Fokozott borzadállyal egyre jobban meggyőződtem arról, hogy nem a hazára, nem a népre, hanem saját osztályérdekeikre gondolnak! A szovjet bíróság Borisz Szavinkovot, mint hazaárulót halálra ítélte, de vallomásának teljessége és őszintesége miatt az ítéletet tízévi börtönbüntetésre változtatta át. Később az önmagával meg- hasonlott Szavinkov a börtönben öngyilkos lett. Reillyt Párizsban érte Szavinkov bűnbánatának híre. Az angol kém sietve visszatért Londonba, de ott sem tehetett mást, mint hogy néhány levelet írt az ügyben Winston Churchillhez és a nyilvánossághoz, az utóbbit a Morning Poston keresztül. Szavinkov vallomása viharokat kavart az angol közvéleményben. Leleplezte, hogy az angol kormány és az Intelligence Service az adófizetők pénzét arra költi, hogy összeesküvéseket szervezzen az Angliától távol fekvő országokban. Reillyt egy időre ki kellett vonni a közvélemény ellenőrzése alól. Az Intelligence Service utasítására elhagyta Angliát, „magánemberként” az Egyesült Államokba hajózott. Reilly az USA-ban is hű maradt önmagához. És a nagytőkés körökben itt is akadt szövetségese, Henry Ford, a multimilliomos autógyáros személyében. Fordnak már akkor megvolt a maga szovjetellenes apparátusa, amely többek között „jegyzéket állított össze azokról, akik Amerikában titokban a bolsevik ügy érdekében dolgoznak”. Reillynek már 1925 tavaszára sikerült összekapcsolnia az Egyesült Államok reakciós társaságait és a nemzetközi antibolsevista liga európai és ázsiai fiókjait. Egy percre sem szakította meg kapcsolatát Európában levő ügynökeivel. Naponta rendszeresen kapott leveleket Révaiból, Helsinkiből, Rómából, Berlinből és más szovjetellenes központokból. A Brood- wayn berendezett hivatalában sokszor hívtak elő ártalmatlannak látszó üzleti levél sorai közé vegytintával írt kémüzeneteket. 1925 kora tavaszán egy Révaiban (Észtország) feladott levelet kapott. A levél tartalma nagyon felizgatta. A rejtjeles írás egy régi barátjáról, E. tengerészkapitánytól jött, aki a világháborúban együtt szolgált vele az Intelligence Service-ben és most az egyik balti állam konzulátusán teljesített szolgálatot. Az 1925. január 24-i keltezésű levél így kezdődött. . (Folytatjuk) JAPÁH II térnyerés anatómiája í. Azt mondják, minden csoda három napig tart. Ám a „japán csoda”, azaz a szigetország meghökkentően gyors gazdasági fejlődése, átalakulása immár három évtizede tart. A második világháborúban vesztes, mélypontra jutott távol-keleti szigetország ma a tőkés világ második gazdasági hatalma és számos szakértő, így az ismert amerikai jövőkutató Hermann Kahn szerint az ezredfordulóig jó néhány stratégiai ágazatban megelőzi majd az Egyesült Államokat. Napjaink tőkés világában, amelyre a recesszió, a munkanélküliség és az infláció párhuzamos növekedése jellemző, Japán kuriózumszámba megy. Noha a kétszámjegyű növekedési ütemnek itt is vége — s ebben az értelemben a szigetországban szintén visszaesésről beszélnek —, eredményei mégis az egész nyugati világban irigységet kelthetnek. Mi a titka a szinte feltartóztathatatlan japán térnyerésnek? Az évtizedek óta tartó folyamat annál rejtélyesebb, mivel köztudott, hogy Japán jó néhány ásványkincset (alumínium, olaj, vas stb.) kénytelen külföldről behozni, s hogy földjének mindössze egyhatoda művelhető. Kelet- és Nyu- gat-Európában egyaránt sokan vannak, akik a magyarázatot olyan jelenségekben keresik, amelyek időközben anakronisztikussá váltak. Az 50-es években kialakult és mindmáig ható nézet szerint Japán kereskedelmi fölénye vetélytársaival szemben az alacsony béreken, a dömpingárakon nyugszik. Ám ez a tényező a múlté: a szigetország bérszínvonala immár megközelítette a vezető ipari országokét. Hasonló, s legalább ilyen sűrűn emlegetett „tévhit”, hogy a japán dinamizmus fő oka a modern ipari üzemek túlsúlya. Ez nyilván igaz volt az 50-es—60-as években, hisz a világháború után szinte a semmiből kezdtek hozzá az ipar újrateremtéséhez, s az új létesítmények korszerű techIpari robotok végzik a hegesztést a Nissan Motor Company egyik üzemében. (Fotó: JP—MTI—KS) nológiája egy ideig forrása lehetett a fölénynek. De időközben három és fél évtized telt el. Különösen az amerikaiak és a nyugat-európaiak vádolják gyakran a japánokat a szabadkereskedelmet sértő, nem vámjellegű akadályokkal, azzal, hogy áruik hátrányban vannak a szigetország piacán. Ez bizonyos fokig ma is létező probléma, de aligha lehet magyarázat arra az évről évre ismétlődő, hatalmas kereskedelmi mérleg- többletre, amelyet a szigetország versenytársaival szemben elér. Az igazság ugyanis az, hogy a japán piacon kíméletlen verseny folyik a hazai termelők között is, a minőségi követelmények igen magasak, s ehhez járul még a japán fogyasztók túlzott ragaszkodása, kötődése a hazai termékekhez. Nem megalapozott az az érv sem, amely a viszonylag szűkre szabott katonai kiadásokban véli felfedezni a versenyképesség titkát. Mert igaz, hogy arányaiban talán elmarad a szigetország fegyverkezése a NATO-államok- tól, de abszolút nagyságát tekintve máris a hetedik a világon. Hovatovább az amerikai hadiipar attól tart, hogy gyümölcsöző piacai egy részét (űrkutatás, elektronika, repülőgépgyártás stb.) elveszti a japán előretörés miatt. Ha tehát mindez tévhit, mi a magyarázat? A válasz azokban a történelmi hagyományokon nyugvó, nemzeti sajátosságokban keresendő, amelyek Japán útját egyértelműen megkülönböztetik a többi fejlett tőkés államétól. Ezt egészítik ki olyan általános jellemzők, mint a magas termelékenység, kiváló piacismeret, informáltság, az erőteljes kutatás-fejlesztés, a legfejlettebb technika nagymérvű felvásárlása az egész világon. Győri Sándor (Folytatjuk) A CENTRUM ARUHÁZ A XVII. NYÁRI ÜTTÖRÖ-OLIMPIA ALKALMÁVAL június 25-én 15,30 órakor DIVATBEMUTATÓT TART GYERMEKEK RÉSZÉRE az áruház földszintjén! A divatbemutató után sor kerül az olimpiai rajzpályázat ünnepélyes díjkiosztására! A díjak és rajzok megtekinthetők a Centrum Áruház kirakatában!
