Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-23 / 145. szám
1981. június 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munka és haladás Közel 90 burgonyaszedő gépet készít az AGROKER megrendelésére a MEZŐGÉP fehér- gyarmati üzeme. A traktorra szerelhető munkaeszköz fellazítja a talajt, illetve a burgonyát kifordítja a földből, amit egy forgó szerkezet sorban a föld felszínére szór. Képünkön Garda Sándor, Vincze Géza és Balogh Károly a BSz—3-at szerelik. Akadémikus — olajmunkások között A barátság követei AZ MSZMP KÖPONTI BIZOTTSÁGA legutóbbi ülésén áttekintette az 1981. évi nép- gazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait. Megállapította: a kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetnek, a kongresszusi határozatoknak és a tervfeladatok valóra váltását segítő tettre- készségnek, a lendületnek nagy szerepe van abban, hogy a korábbinál szervezettebb, célratörőbb a munka, kibontakoznak a fejlődés minőségi tényezői. öt hónap a mai gyorsan változó körülmények között nem túlságosan hosszú idő ahhoz, hogy a kibontakozó gazdasági folyamatokról végleges képet kapjunk és mesz- szemenő következtetéseket vonjunk le. De az eddigi tényszámokból és a kibontakozó folyamatokból azért mór láthatók az idei fejlődés fővonásai, és megfogalmazhatók az év hátralévő részének tennivalói is. A legjellemzőbb vonása ennek, hogy a gazdálkodásban következetesen érvényesül a folyamatosság, úgy is fogalmazhatjuk, a kedvező változatlanság. A Központi Bizottság 1978 decemberében döntött arról a pályamódosításról, amely a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását állította a gazdasági munka középpontjába és ehhez rendelte hozzá a gazdasági növekedés és az elosztás arányait is. A külkereskedelmi forgalomban a múlt évi tendenciák tovább folytatódnak. A kivitel volumene mintegy 10 százalékkal meghaladta az előző év megfelelő időszakának szintjét, a behozatal lényegében nem változott. A terv céljainak megfelelően a behozatali többlet mérséklődött. A kivitel emelkedésében, a javuló egyensúlyban átmeneti tényezők is szerepet játszottak. A növekmény döntő része mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kiviteléből származott, a nem rubelelszámolású forgalomban az ipari termékek kivitele — főleg a kohászati termékek exportjának csökkenése miatt — visszaesett. Ez azt jelzi, hogy a tartós exportnövelésnek még nincs meg a gazdasági — elsősorban ipari — háttere. ENNEK ELLENÉRE jelentős eredményként könyvelhetjük el,' mert közben üzleti kapcsolatainkat egész sor nemzetközi esemény, folyamat befolyásolta. Különösen nehezítette értékesítési tevékenységünket a folytatódó világpiaci dekonjunktúra. Az ez évi munkára való felkészülés, az idei indulás a múlt évinél kedvezőbb körülmények között történt. A gazdálkodó egységek időben megismerték a népgazdasági célokat és előirányzatokat. A közgazdasági szabályozók ismerete és a múlt évi tapasztalatok fokozták a vállalatok biztonságérzetét. Döntéseikben mind nagyobb szerepet kap a jövedelmezőség, visz- szaszorulóban van a mennyiségi szemlélet. Az év eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a gazdaság alapvetően a terv követelményeinek megfelelően fejlődik, a vállalatok jelentős erőfeszítéseket tesznek a feladatok megoldására. Az ösz- szességében elfogadhatóan alakuló gazdasági folyamatokban azonban a pozitív jelenségek mellett kedvezőtlen jelek is tapasztalhatók. Az idei terv továbbra is mérsékelten, de a korábbinál gyorsabb növekedéssel számol. Az ipari termelésben némi élénkülés, 2—3 százalékos növekedés tapasztalható, de még nem éri el a tervben előirányzottat, s összetétele sem szolgálja teljes egészében az egyensúly követelményeit. A népgazdasági egyensúly javítása céljából a terv előirányozza a beruházás csökkenését. Ennek megfelelően az év első négy hónapjában állami és vállalati beruházásokra mintegy 5 százalékkal kevesebbet fordítottak, mint egy évvel korábban. Kedvező, hogy a kifizetések jelentős része a beruházások befejezésére koncentrálódott. A lakosság fogyasztása, életszínvonala, ellátása a terv követelményeivel összhangban alakul. A jövedelem- és bérkiáramlás, a fogyasztói árak emelkedése lényegében a terv keretei között maradt. A vásárlóerő és az árualap közötti összhang biztosított, az árukínálat jobb a tavalyinál, a takarékbetét-állomány emelkedik. Mindezek alapján a Központi Bizottság joggal állapította meg, hogy további erőfeszítések szükségesek az 1981. évi terv egyensúlyi céljainak elérése érdekében. Az év hátralévő részében még jobban kell a gazdálkodás változó feltételeihez igazodni a gazdálkodás változó körülményeihez és a belföldi felhasználásnak a nemzeti jövedelem növekedésével összhangban kell alakulnia. Változatlan feladat a gazdálkodás és a külpiaci értékesítés hatékonyságának javítása. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy az idei terv eredményes végrehajtása alapvető jelentőségű a VI. ötéves terv szempontjából is. összegezve az év első öt hónapjának tapasztalatait megállapítható: a kitűzött feladatok megoldásával — a külső nehézségek ellenére is — teljesíthető az 1981. évi terv. EBBŐL ADÓDÓAN az év hátralévő részében a legfontosabb feladat az erők összpontosítása azokra a tennivalókra, amelyek a vállalatoknál a legjobban ségíthetik az idei tervben megfogalmazott célok eredményes megvalósítását, az ésszerű takarékos gazdálkodást, a hatékonyság érezhető javulását. A gondok ellenére is az idei gazdasági teljesítmények biztatóak és a nagyobb követelményekhez való gyorsabb alkalmazkodás feltételeinek a megteremtésével, a dolgozók aktív részvételének kibontakoztatásával adva vannak a lehetőségek a tervben foglalt feladatok megoldására, az idei népgazdasági terv eredményes végrehajtására. A rózsákkal, fenyőkkel szépített gyárudvaron hatalmas csövek kígyóznak. Ezek a csövek Leninvároson át eljutnak a Szovjetunió olaj- mezőire. Azonban az ittenieket nem csupán a csövek kötik össze a szovjet emberekkel. Néha Szibériáig szárnyal a fantáziájuk, maguk elé képzelik a feltörő olajat, amiből itt egyebek között gyógyszer-alapanyag és rozsdamentesítő készül. A Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdá- nyi gyáregységének kollektívája elsők közt alakított MSZBT-tagcsoportot. Az utóbbi évtizedben a gyáregység dolgozóinak mintegy felé jutott el a Szovjetunióba élményeket szerezni, pihenni, barátkozni. Közéjük tartozik Márton Ferenc villanyszerelő, aki gyakori vendég Ungváron és környékén. Mint mondja, barátait, ismerőseit néha-néha telefonon is felhívja — érdeklődnek a családtagok egészségi állapota felől. Márton Ferenc néhányszor családjával látogatott a Kárpátok lábához, s mosolyogva emlékszik arra az epizódra, amikor ismerősei révén az általános iskolás fia beült egy ungvári általános iskola padjába és hallgatta az orosz nyelven megtartott órákat. Ez is kedvet adott neki, hogy a nyírbogdányi iskolában jól tanulja a nyelvet. Az emlékezetes vetélkedő Nyírbogdányban is az a cél, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjának tevékenysége a szocialista brigádokra épüljön, hogy elsősorban a fizikai dolgozók és családtagjaik ismerjék meg a Szovjetuniót, valamint a két ország kapcsolatainak lényegét. Kardos Lászlóné, a gyáregység titkárnője, a tagcsoport aktivistája arról számol be, hogy a brigádmozgalom szervesen kapcsolódik a tagcsoport munkájához. Egy tavasszal rendezett, konkrét ügyet említ, a felszabadulási vetélkedőt. Tizenegy brigád vetélkedett a versenyen, amely nemcsak a történelemmel és a Szovjetunió fejlődésével volt kapcsolatos. Hogy vonzóbbá és érdekesebbé tegyék a vetélkedőt, három fő feladatot szabtak meg. A brigádoknak számot kellett adni a gyáregység történetéről és a 750 éves Nyírbogdány történetéről is. A titkárnő Szívesen emlékezik erre a vetélkedőre, azért, mert ebből a vetélkedőből mind a tizenegy brigád nyertesen került ki. Egy másik vetélkedő hasznáról is szívesen beszél Kardosné. A névadó életútja Ennek az az előzménye, hogy a brigádok nagy része szovjet ember nevét vette fel, vagy olyanét, aki szoros kapcsolatban volt a Szovjetunióval. Csak néhány brigád nevét említjük a titkárnő felsorolása alapján: Lenin, Tye- reskova, Satalov, Münnich Ferenc. Tolnai József művezető a Münnich Ferenc Szocialista Brigád tagja: „Azon a bizonyos másik vetélkedőn a brigádoknak névadójuk életútját kellett ismertetni. A vetélkedő előtt persze készültünk, tanultunk. Akkor tudtam meg, hogy a mi brigádunk névadója a Szovjetunióban egy darabig olaj- munkásként dolgozott. A tagcsoport munkájából én azt emelném ki, hogy nemcsak barátságot ápol, hanem ismereteket is nyújt”. Sorolhatnánk, hogy milyen ismereteket. Történelmet, közgazdaságtant, irodalmat és politikát is „tanít” a munkásoknak a tagcsoport. Emlékkönyv, fotóalbum Mitró Miklós, a tagcsoport ügyvezető elnöke szépen berendezett, barátságos szobába kalauzol. A falon mutatja a Szovjetuniót és a közös dolgainkat bemutató kiállítást. Hozzáteszi: az anyag gyakorta változik. A sarokban, a jókora polcon könyvek, folyóiratok jelentik az ismeret- anyagok forrását. A tagcsoport szobájában egy vaskos emlékkönyv és egy fotóalbum is látható. A könyvbe a nemrég itt járt komszomolis- ta küldöttség is bejegyezte tapasztalatait. Az albumban üzemi munkások, üzemrészek láthatók. A gyáregység dolgozóinak ismerősek ezek a képek. A kárpátontúli Pere- csényben készültek. A nyír- bogdányiak ugyanis szoros kapcsolatot alakítottak ki a Perecsényi Fafeldolgozó Vegyi Kombinát SZMBT-tagcso- portjával. Szocialista munka- verseny-szerződést is kötöttek. A versenyt évente értékelik. Kimutatható gazdasági haszna is van a két tagcsoport együttműködésének. És bőséges az a haszon, amelyet számokkal kimutatni nem lehet. N. L. Ifjúsági parlamentek Ez év szeptember 1. és 1982. április 30. között rendezik meg a következő ifjúsági parlamenteket. Az Állami Ifjúsági Bizottság erre vonatkozó határozata és irányelvei szerint az ifjúsági parlamentek felmenő rendszerűek. A szeptember eleje és december vége közötti időszakban az üzemekben, a vállalatoknál, az intézményeknél dolgozó fiatalok, valamint a közép- és felsőoktatási intézmények tanulói tanácskoznak. E fórumok küldöttei középszintű fokú — tröszti, nagyvállalati, egyetemi, főiskolai, fővárosi, megyei — parlamenteken, ezek küldöttei pedig márciusban—áprilisban országos ágazati parlamenteken vesznek részt. Az ifjúsági parlamenteken elemzik az Ifjúsági Törvény, és az alkalmazására vonatkozó intézkedési tervek végrehajtását, az 1978. évi munkahelyi, oktatási, intézményi parlamenteken elhangzott javaslatok megvalósítását. Megvitatják a következő felmentő szintű parlamentekig terjedő időszakra szóló intézkedési tervet. Az ifjúság széles tömegeivel ismertetik a KISZ X. kongresszusán elfogadott dokumentumokat, valamint a SZOT és az ágazati szakszervezetek 1980. évi kongresszusainak határozatait. Rugalmasan Nemrég a társadalomtudományi ismeretterjesztés megyei művelői véleményt cseréltek a legidőszerűbb tennivalókról. Az összegezésből kiderült, hogy az elmúlt években a legtöbb társadalomtudományi rendezvényt a nyíregyházi járásban tartották, örvendetesnek találták az ismeretterjesztés munkásai, hogy a korábbinál szélesebb rétegekhez sikerült eljutni, s a rendezvények tartalmilag is gazdagodtak. Ami külön figyelemre méltó: a jövőben úgy akarják javítani az ismeretterjesztés szemléletformáló, világnézeti, nevelő hatását, hogy rugalmasabban figyelnek a társadalmi-gazdasági változásokra és az ismeretterjesztés sajátos eszközeivel segítik azok megértetését, magyarázását. A megyei ismeretterjesztők ezért úgy fogalmaztak: „A társadalomtudományi tevékenység jelentős része ma Nyíregyházára, környékére és a városokra koncentrálódik. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a közeljövőben a megyei szervezet- a szakosztályokkal és a járási-városi elnökségekkel elérje, hogy valamennyi elnökség mellett megalakuljanak a szakcsoportok, részben a helyben dolgozó értelmiségiek szellemi kapacitásának jobb kiaknázására, részben pedig a kitűzött programok helyi megvalósítására.” A rugalmas ismeretterjesztésnek valóban egyik feltétele, a helyi szellemi foglalkozású emberek felkérése a különböző viták vezetésére, előadásokra, kerekasztal-beszél- getésekre. S még valami, mint minden tevékenységet, az ismeretterjesztést is tervezni szükséges, előre. De ez ne legyen soha merev, s ha a hallgatóságot nem a programban szereplő témák izgatják, ne az írott, előre elkészült programot, tematikái erőszakolja mindenáron a vitavezető, az előadó. Tudjon átváltani azokra a kérdésekre, amelyek éppen az adott kisebb közösséget foglalkoztatják. Ehhez persze széles körű és friss ismeretekre, fel- készültségre van szüksége a TIT társadalmi munkásának és a tartalomhoz legjobban illő formákra. Az élőszó ereje nagy, szemléletet, egyéniséget, világképet formál, ha avatottan és felelősséggel használják. P. G. A varga „vargabetűje T öbbször is hiába kerestem Hudák Jánost a SZÁÉV építkezésein. Most az új sebészeti kórházi tömbön irányítja a brigádját. Két nap múlva már a Kálvin téri sávházhoz hívták, speciális munkára. Utána vissza a kórházba, majd az újabb keresésre a válasz: „Hudák elvtársnak azonnal el kellett mennie reggel Nagykállóba. Az iskola egyik főzőüstje elromlott, s ha nem javítják meg azonnal és kifogástalanul, talán aznap nem jutott volna ebéd minden gyereknek. A művezető a saját kocsiján vitte ki.” Igen hosszú út vezetett a kétszeres Kiváló Dolgozó kitüntetéshez, a brigádvezetőnek szóló bizalom kiérdemlé- séhez, a szovjetunióbeli építkezéseken nyújtott kiemelkedő teljesítmény elismeréséhez, a brigád bronz fokozatának eléréséhez. A fiatal gyereket szakmára akarták taníttatni a szülei. A Nyírfa Áruház helyén — talán az idősebb nyíregyháziak még emlékeznek rá — állt Erdei Góbé cipőgyára. Ott Stibi József mester tanította meg a cipész szakmára a fiatalembert. De jött az államosítás, s a kaptafa nem tetszett a vargának. „Világéletemben utáltam ülni. El nem tudtam képzelni így az életemet. A Család utcán laktunk, régi, komfort nélküli házban. Vágytam a vezetékes vízre, gondoltam, hát kitanulom. Majd bevezetem a saját házamba is, hadd lakjak kényelmesen.” A három évtizeddel ezelőtt történt eseményre ma is élénken emlékszik. A sors iróniája, hogy sem ott, sem a mai, Schmidt Mihály utcai lakásába nem ő vezette be a vizet. A vállalat itt tanácsi lakásokat épített, s még nem jelölték ki, melyik kié lesz. „Szinte furfangosan kellett elsajátítani a szakma csínját- bínját. De sok cigarettával megkínáltam az öreg szakikat, s közben néztem, hogy jár a kezük. Akkor még nem foglalkoztak annyit a tanulókkal. Aki akarta, megtanulta. Aki nem, legfeljebb nem kapott állást. Segédmunkásnak mentem melléjük, hogy mindent lássak. Hát, vannak is csodálatos dolgok ebben a szakmában. Képzelje el, amikor az ólomlefolyót készítjük. A laborban a sav, a lúg ugyanis kimarná az eternit vezetéket. Gázpalackon az ólmot képlékennyé melegítjük — nem futhat, de nem is maradhat kemény —. majd a forrasztó ónnal alakítjuk ki a végleges formát. Az ón és az ólom „randevúja” végleges, rontani, javítani már nem lehet utólag rajta. Nem is csinálja közülünk sem mindenki.” Az egykori segédmunkás ma a tanulókat is oktatja a vízvezeték-szerelés szépségeire. Érdeklődők a fiatalok, még túljelentkezés is előfordul. Tízen vannak most köztük, néhányan biztosan a brigádban maradnak később is. Hudák János eddig szinte mindig a nehéz feladatokat kapta. A fehérgyarmati, a vásárosnaményi, a nyíregyházi kórház őrzi keze munkáját. A szakmunkástanulók pedig a precíz szerelést, a fegyelmet, amit megkövetel: a szakma szeretetét, a becsületes helytállást, ami az egyéniségét jellemzi. Két fiából is munkást nevelt, a nagyobb esztergályos, a kisebb szerszámkészítő-tanuló, a lánya érettségizett. A munkatársak udvariasan figyelmeztetnek, anyagot kell vételezni a raktárból, s azt Hudák János adhatja ki. Kezet fogunk, vízvezeték-szerelésről még soha nem hallottam ilyen lelkesedéssel beszélnf A „vargabetű” után az egykori cipész megtalálta a helyét a vízvezetékek labirintusában. T. K.
