Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-19 / 142. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 19. Napi külpolitikai kommentár A bombázás utóhangjai □ z ENSZ Biztonsági Tanácsának vitájában egymás után ítélik el a delegátusok az Irak ellen intézett izraeli kalózakciót. A Bagdad közelében lévő nukleáris kutatóközpont szétrom- bolása olyan veszedelmes tett, amely nem maradhat megtorlás nélkül, hangoztatja a felszólalók többsége. Rácz Pál nagykövet, aki Magyarország Tcépviseletében szólalt fel a BT-ban, kifejezte hazánk szolidaritását az Iraki Köztársasággal, s hangsúlyozta reményét,-hogy a testület olyan döntést hoz, amely nem csak szigorúan elítéli Izraelt, de amelynek akadálytalan érvényesítése megakadályozza abban, hogy újabb, a világ békéjét veszélyeztető kalandorlépéseket tegyen. A vitában az angol és a francia képviselők, valamint az el nem kötelezett országok delegátusai is erőteljesen bírálták Izraelt. Nicaragua ENSZ-képviselője rámuta- ' tott: a „megelőző csapások” elleni védelmi intézkedésül kell szankciókat hozni Izrael ellen, hiszen az ilyen „megelőző” akciók, magyarul agressziók, elsősorban a kis országokat veszélyeztetik. Hasonlóan foglalt állást Malaysia és Indonézia küldötte is. A Szovjetunió ENSZ fődelegátusa, Oleg Trojanovszkij beszédében azt a felelősséget hangsúlyozta, amelyet az Egyesült Államok visel az akcióért. Washington azonban legfeljebb arra hajlandó, hogy szavakban — igen mérsékelt hangnemben — elítélje Tel Avivot, ám a szankciók megszavazását, mint azt előre bejelentette, vétóval fogja megakadályozni. Reagan elnöknek a kérdésrőt tett nyilatkozatát a bagdadi kormány joggal minősíthette részrehajlásnak. Az iraki kormányszóvivő hangsúlyozta: a világ jól tudja, hogy országa atomprogramja kizárólag békés jellegű. Ezt megerősíthetik azok az országok — köztük az USA szövetségesei — amelyek ebben közreműködnek. Valóban, a bagdadi kormány csatlakozott az atomsorompó- egyezményhez, ami lehetőséget ad nemzetközi ellenőrzésre létesítményei területén. Ezt a bécsi székhelyű nemzetközi atomenergia-ügynökség rendszeresen el is látja. S az ügynökség semmiféle jelét nem észlelte annak, hogy atombombát készülnének gyártani. támadó viszont, s ez aligha kétséges, már rendelkezik legalább egy tucat atombombával. Izrael az Egyesült Államok segítségével építette ki atom- iparát, ám az atomsorompó- egyezményhez nem csatlakozott. A szükséges nyersanyagot csempészéssel, majd közönséges kalózakcióval szerezték meg. A dimonai nukleáris központ a Negev-siva- tagban minden kétséget kizáróan katonai célokat szolgál. Izrael az utóbbi időben a fajüldöző Dél-Afrikával kooperál a nukleáris kutatások terén. Pretoria lett Tel Aviv urániumszállítója. Több szakértő kifejezte gyanúját, hogy az elmúlt évben az Atlantióceán déli medencéjében amerikai felderítő műhold által észlelt villanás egy délafrikai—izraeli közös atomrobbantási kísérlet volt. „Tolvaj kiált tolvajt” — mondja a közmondás. A bagdadi atomközpont lebombázása azonban nemcsak két fél ügye. Olyan veszedelmes akció ez, amely valóban megkövetelné a nemzetközi közösség határozott és következetes fellépését. Miklós Gábor A chilei helyzet Sajtókonferencia Moszkvában A Pinochet-rezsim az elmúlt hónapokban fokozta népellenes terrorját, folyamatosan megsérti az emberi jogokat — állapították meg vezető emigráns chilei politikusok csütörtökön Moszkvában tartott sajtótájékoztatójukon. Orlando Millas, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára és Enrique Correo, a MAPU központi vezetőségének tagja megállapították: annak ellenére, hogy a diktatúra vezetői és fő támogatóik, az amerikai kormány képviselői most azt a látszatot akarják kelteni, hogy a rezsim „liberalizálódik”, a valóságban az elnyomás tovább szélesedik. Jellemző, hogy míg például 1979-ben a diktatúra hatóságai — rendelkezésre álló adatok szerint — 1500 embert tartóztattak le, addig idén csupán az év első öt hónapjában négyezer letartóztatást hajtottak végre. Nagyszámú az olyan személyek csoportja, akik nyom nélkül tűntek el. A chilei katolikus egyház adatai szerint egyébként tavaly is mintegy négyezer ember került a rezsim börtöneibe. Mint a chilei politikusok hangsúlyozták: a rendszer terrorjának erősödése főként annak a következménye, hogy szélesedik vele szemben a népi ellenállás, növekszik az antifasiszta erők egysége. Kimagasló esemény volt például az El Teniente ércbánya 18 ezer bányászának sztrájkja, az eddigi legnagyobb szabású muríkásmegmozdulás a fasiszta puccs óta. A bányászok közül kétezren jelenleg is sztrájkolnak. Sztrájkokra került sor más üzemekben, iparágakban is, például a bőr- és cipőiparban. A két chilei politikai vezető sürgette, hogy a nemzetközi közvélemény lépjen fel határozottan a diktatúra és Pinochet külföldi pártfogóinak mesterkedései ellen. Az ENSZ közgyűlésének soron következő ülésszakán követelni kell a rezsim elítélését az emberi jogok durva és kegyetlen megsértése miatt. Az ország illegalitásban működő hazafias erőinek kérésére egyébként az elkövetkező hónapokban világméretű szolidaritási akciót indítanak az emigrációban élő hazafiak. 7. Néhány percnyi kérdezős- ködés után Reilly előtt már tisztán álltak az események. Urickij meggyilkolása után a pétervári hatóságok — amelyeknek bizonyítékaik voltak a terroristák és a brit diplomaták közötti kapcsolatokra — körülzáratták az angol követség épületét. Cromei kapitány lérohant a lépcsőn és a szovjet titkosrendőrök orra előtt bezárta az ajtót. A VCSK emberei, akiknek parancsuk volt arra is, hogy behatoljanak a követség épületébe — hiszen bebizonyosodott, hogy a britek visszaéltek a diplomáciai előjogokkal és kémközpontot rendeztek be a követségen — betörték a kaput. A szorult helyzetbe került brit kémek Cromie parancsára tűzharcot kezdtek. Cromie maga agyonlőtt egy rendőrtisztet, s a követségről váratlanul megnyitott tűznek más áldozatai is voltak a VCSK emberei között. Természetesen a szovjet biztonsági szolgálat emberei is használták ezek után fegyvereiket. Cromie-t fej lövés érte és összeesett. Erősítés érkezett, vöröskatonák vették körül az épületet, kordont vontak az utcán. A VCSK Romesb Chandra kitüntetése Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke csütörtökön Moszkvában átnyújtotta a Lenin-rendet Romesh Chandrának, a Béke-világta- nács elnökének, aki a békéért és a népek biztonságáért vívott harcban szerzett kiemelkedő érdemei elismeréseként kapta meg a magas kitüntetést. Kambodzsa ünnepel Kambodzsa a Népi Forradalmi Párt vezetésével nagy eredményeket ért el az ország társadalmi-gazdasági és politikai újjáépítésében, és ezt az egész kambodzsai nép erőfeszítéseinek, valamint a Szovjetunió, Vietnam és a többi szocialista ország támogatásának köszönheti — jelentette ki a kambodzsai forradalmi hadsereg megalakulása 30. évfordulójának szentelt ünnepi gyűlésen Pen So- van, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB első titkára. Beszédében a többi között rámutatott: a pekingi vezetés és az amerikai hegemonisták továbbra sem hagytak fel kísérleteikkel, hogy visszafordítsák az indokínai térségben zajló forradalmi átalakulás folyamatát és fokozzák a három baráti indokínai ország elleni aknamunkájukat. Ez a politika fejeződik ki például abban, hogy úgynevezett nemzetközi értekezletet hívjanak össze Kambodzsáról, amely az ország belügyeibe való durva beavatkozás, egyben veszélyezteti a kambodzsai nép függetlenségét. A nemzetközi reakció erői részéről az indokínai országokat szüntelenül fenyegető veszély és provokációk miatt változatlanul szükség van arra, hogy a három indokínai ország fokozza kölcsönös szolidaritását -- mondotta. Az USA árnyékában—Közép-Amerika közelről (7.) Panama példája Panama és a csatorna nem csupán földrajzilag elválaszthatatlan, hanem a panamai kormány függetlenségéért vívott harcának is szerves részét képezi. Az utóbbi időben azonban a csatorna körüli viták, Dávid és Góliát harca egy kicsit elterelte a figyelmet arról, ami ebben a kétmilliós országban végbemegy, arról a változásról, ami a csatorna két partján tapasztalható. Valahogy kevesebb hangsúlyt kapnak azok az intézkedések, amelyek nyomán Panamának egy új arca bontakozik ki előttünk. A századfordulóig Kolumbiához tartozó Panama újkori történelmének „lázongásai” lényegesen többet jelentenek, mint látványos fordulatot. Az igazi változás azonban akkor kezdődött, amikor 1968 októberében a nemzeti gárda, Omar Torrijos vezetésével megdöntötte az oligarchiák érdekeit képviselő polgári kormányzatot. A panamai forradalom akkor meghirdetett jelszavait azóta fokozatosan valóra is váltják. Kiemelt harcot kezdtek a korrupció ellen. Nagy jelentőségű intézkedésnek bizonyult, hogy a korábban politikai okokból bebörtönzött hazafiakat szabadon bocsátották. Megkezdték a földreform valóra váltását, növekedett a szakszervezetek szerepe. Űj adótörvényt vezettek be, amely alaposan megnyirbálta az oligarchiák jövedelmét. Az elektromos ipar államosítása után rövidesen teljes állami kézbe kerül a cukoripar is. Sikeresen vívják a banáncsatát. Az a cél, hogy — kártalanítás mellett — a termelés, a technológia, a kereskedelem egy kézben, az állam kezében összpontosuljon. Ezek, valamint sok más haladó intézkedés végrehajtásában a kormány nem számíthatott a nemzeti burzsoázia segítségére. Ennek ismeretében joggal fogalmazódik meg a kérdés: miben rejlik a panamai változások jellege és ereje? Omar Torrijos tábornok, kormányfő e sorok írójának Panamavárosban adott interjújában rámutatott egy lényeges motívumra. Arra, hogy az előző kormányoknál a hadsereg az oligarchiák érdekeit képviselte. Vagyis szemben állt a nagy tömegek alapvető érdekeivel. Ma a társadalmi és gazdasági átalakítást segítő A Panama-csatorna — folyamatok kezdeményezője, védelmezője, aktív támogatója a nemzeti gárda. Másrészt a baloldali erők növekvő ereje és szerepe segíti a kormány tömegbázisának szélesítését. Az elmúlt közel nyolc esztendőben ez a folyamat töretlen volt. Ma másfajta „szenzációkkal” hívja fel magára a figyelmet Panama. A főváros százezer lakosú negyedében, San Miguelben végbemenő változásokat nemcsak a panamaiak kísérik rokonszenv- vel, hanem a közép-amerikai országok haladó körei is. A legutóbbi tanácsi választások idején az öttagú végrehajtó tanácsba négy kommunista került. Számos új kezdeményezést indítottak útjára. Például a munkáslakások építéséhez az állam ad hitelt, a hadsereg gépeket. A katonák, a helyi lakosokkal együtt az utóbbi időszakban több mint ezer családi házat építettek fel ily módon. Kialakították a kereskedelem új formáit, a szövetkezeti boltok rendszerét, amelyek közvetlenül a termelőktől vásárolják áruikat, s azokat a lakók szállítják el önkéntes munkában. így 25—30 százalékkal olcsóbbak a termékek. Az itteni kezdeményezések és változások egy kicsit Panama holnapját is közeibe hozzák. S bizonyítják annak lehetőségét — Latin-Ameri- kában szokatlan —, hogy a hadsereg és a nép egyet akar. régi küzdelmek színtere. Az új áramlatok valóságát bizonyítja az oktatási reform is, amely lehetővé tette, hogy a szegény családok gyermekei is bekerüljenek az egyetemre. Mind szélesebb körben alkalmazzák azt a kubai módszert, hogy az oktatást összekapcsolják a termelőmunkával. Ezeket és a többi haladó intézkedést a kommunista párt is támogatja, szervezi, agitálja a tömegeket a reformok megvalósítására. Bár a párt nem legálisan működik — ugyanis minden politikai párt be van tiltva —, de gyakorlati munkáját, tevékenységét nem akadályozzák. Panama otthont adott a Latin-amerikai Gazdasági Rendszer (SELA) megalakításának. Tagja az USA nélküli Karibi Közös Flottának. Külpolitikai balra nyitását olyan tények jelzik, mint több szocialista országgal, köztük hazánkkal diplomáciai kapcsolat létesítése. A világ javára — hirdeti a panamai címer. A panamaiak végre szeretnének már a saját maguk javára is dolgozni. Elindultak ezen az úton. Sikerüket az is jelzi, hogy 13 évi tárgyalássorozat után megkötötték az USA-val azt a szerződést, amelynek értelmében a csatorna és az övezet az ezredfordulóig a panamaiak kezébe kerül. Király Ferenc (Vége) tündöklése és bukása emberei közben odafenn, az épületben megtaláltak jó néhány bizonyító erejű okiratot, amelyeket Cromie-nak és társainak már nem volt ideje és módja megsemmisíteni. Reilly jobbnak látta, ha nem kísérti tovább a sorsot, és otthagyta a helyszínt. Éjszaka menedéket talált egy szociálforradalmár terrorista lakásán, akinek egyelőre még nem akadtak nyomára a szovjet elhárító szervek. A házigazda reggel rövid időre eltávozott, hogy körülnézzen a városban, értesüléseket szerezzen. Dornoszkij — így hívták a terroristát — gyorsan visszatért. A Pravda egy példányát lobogtatta kezében. — Vér fog folyni az utcákon! — jelentette ki. — Valaki Moszkvában Leninre lőtt. Sajnos, nem találta el! Reilly gyorsan átfutotta a Lenin elleni merényletről szóló beszámolót. Előző este Lenin a Mihelszon-gyárban egy gyűlésen beszélt. A gyűlés végén, amikor a szovjet forradalom vezetője már a gyár elhagyására készült, egy Fanja Kaplan nevű szociálforradalmár terroristanő közvetlen közelről két lövést adott le Leninre. Mérgezett és reszelt, úgynevezett dumdum golyókat használt. Az egyik lövés a szív fölött a tüdőbe hatolt, a másik a nyakat érte, a főütőér közelében. Lenin nem halt meg, de állapota életveszélyes. A pisztolyt, amit Fanja Kaplan Leninre sütött, Borisz Szavinkov, Reilly cinkostársa adta a terroristanőnek. Az angol kém elhatározta, hogy azonnal visszautazik Moszkvába. Kabátujjába töltött browningot rejtett el, hogy szükség esetén egyetlen mozdulattal felfegyverezhesse magát. Az út sokáig tartott. Az utazás másnapján Reilly a klini állomáson friss újsághoz jutott. Részletes jelentést olvasott benne az egész összeesküvésről, beleértve azt a tervet, hogy-Lenint és a többi szovjet vezetőt megölik. Moszkvát és Pétervárt elfoglalják, s Szavinov és Jugye- nyics vezetésével katonai diktatúrát állítanak fel. A gazember! — kiáltott, fel folytott hangon Reilly, amikor azt olvasta, hogy René Marchand francia újságíró, aki jelen volt az amerikai főkonzulátuson tartott kémülésen, az ott elhangzottakról tájékoztatta a bolsevi- kokat. És amikor Reilly a szovjet sajtóban annak a levélnek a teljes szövegét is elolvashatta, amelyet Bruce Lockhart adott a második találkozó során Berzin ezredesnek, hogy azzal jelentkezzék a sikeres puccs után a brit csapatok parancsnokságán Arhan- gelszkben, már tudta, hogy mindent lelepleztek. Hiszen Pavel Berzin, az illegális bolsevik, a cári börtönök fogja, a Kreml őrségének parancsnoka, Lenin odaadó híve természetesen egy percig sem volt áruló, csupán a fiatal szovjet elhárítás megbízásából puhatolózott a már gyanús Lockhartnál, aki lépre ment. A Berzintől kapott adatok alapján megkezdődött az egész szervezkedés felgöngyölítése, magát Lock- hartot is letartóztatták. S mindezt Berzin hőstette tette lehetővé. Sajnos, ezt az odaadó forradalmárt és bátor harcost a személyi kultusz éveiben megrágalmazták, s a törvénytelenségek során kioltották életét. Reilly szerepe sem maradt homályban. Az angol kém személyleírását Moszkva utcáin falragaszok közölték a nyilvánossággal. Ismerték különböző álneveit is — Massi- no, Constantine, Relinszkij —, tehát papírjait már nem használhatta. Megindult a hajtóvadászat az összeesküvés egyik mozgatója ellen. (Folytatjuk) « Pintér IstväfrBKi A »kémfejedelem«
