Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-17 / 140. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 17. Játék? SOKAN KAPTAK FEL BIZONYARA FEJÜKET azt látván, hogy ezen az ol­dalon a sportról van szó. Nincsen itt semmi tévedés, nem ^ szokásos hely válto­zott meg, a napi sport ma­radt, ahol lenni szokott. A rendkívüli változás oka csak egy: Fehérgyarmaton — biztosan másutt is — a sport, a közös játék és szóra­kozás jóval több, mint egy­szerű időtöltés. Egyre-másra beszélünk arról, hogy napjainkban milyen jelentős szerepe van a szubjektív tényezőnek abban, milyenné válik éle­tünk, hogyan alakul minősé­ge. A legtöbben ilyenkor csak egy-egy személyre gondolnak, s talán eszükbe sem jut, a szubjektív té­nyező fogalma kibővült. Eb­be a kategóriába kell sorol­ni azokat a közösségeket, melyek egymást ig alakít­ják, s környezetükre is hat­nak. Család, brigád, mun­kahelyi közösség, s mint a példa mutatja, sportoló, testedzést végző kis csapa­tok is ide tartoznak. Ki tagadhatja, hogy a mozgáson kívül más hasz­na is van annak a torná­nak, amit harminc fehér- gyarmati asszonynak ren­deznek az iskolai tornate­remben? Ki merné vitatni, hogy a Május 14. téren együtt focizó felnőttek csak a labdát rúgják, s közben nem ismerkednek egymás­sal? De folytathatnék a sort a ZÖLDÉRT közös mozgá­saival, az egészségügyi sportnapokkal, az üzemi fo­cibajnokságokkal. Mind­mind csupa játék, játék az egészségért, játék az egy­más jobb megismeréséért. NEM SZERETEM EZT A SZÓT, hogy tömegsport. Az ember a tömeg szótól fá­zik, hiszen a tömeg mindig nagyon sok embert feltéte­lez, végtelenül laza kapcso­latokat. Itt tehát olyan sportról van szó ami talán a régi „tömeg” kategóriába tartozik, de más, egészsége­sebb tartalommmal. A kis közösségek szoros emberi csoportjai találkoznak, te­szik gazdagabbá saját életü­ket, a mozgás, a játék révén válnak többé, mássá. A játék így aztán nem is csak játék. Része a tartal­mas életnek, mozgatója és művelője a közösségi élet­nek. Ráfigyelni nemcsak a sporttal foglalkozók dolga. — Ha jól körülnézünk Gyarmaton — summázza az eddigieket Szakács —, akkor azt mondhatjuk: legalább 100—120 ember teniszezik. Pálya van az iskolákban, épí­tett a SERKÖV is. Minden foglalkozási ág szinte képvi­selve van, bankos és szak­munkás, orvos és diák, tsz- tag és tisztviselő. A játék, a közös szórakozás formálja a közösségeket. Emberformálás A fehérgyarmati járásban és a városban tízezrek spor­tolását, nevelését, szórakozá­sát szolgálja a Magyar Hon­védelmi Szövetség. A múlt évben például 12 ezren vet­tek részt az összetett honvé-i, delmi versenyeken. Többen az országos döntőbe is elju­tottak. Az idén már az első fél évben túlszárnyalták azt a számot, ami bizonyítja: a mozgás, a sport, a honvédel­mi játék sokak fantáziáját kelti életre. A lövészverse­nyeken több mint 20 ezren vettek részt, Molnár Béláné Régi és jogos panasz: a fe­hérgyarmati strand már nem tudja kielégíteni a támadt igényeket. Kissé irigykedve nézik Vásárosnaményt, ahol 10 milliónál is több pénzt kaptak fürdőépítés céljára, holott a lehetőségek ott ked­vezőtlenebbek, s ráadásul még Tiszájuk is van. Amint fejtegetik: nekik ennek az összegnek a töredéke is elég lenne ahhoz, hogy korszerű­sítsék a termálvizes fürdőt. Ilyenkor a szünidőben a gyarmati strandot a gyerme­kek lepik el. Olyanok, akik már tudnak úszni, de azok is, akik csak most kezdenek ba­rátkozni a vízzel. Két lelkes testnevelő tanár, Zakor Ernő és Miski Sándor vállalták az úszásoktatást. Június végén és júliusban indulnak a turnu­sok, s két héten át tanítják a kicsiket. Az érdeklődés máris nagy: több mint 200 az országos döntőig jutott el. A szocialista brigádok verse­nyeit megrendezik, legutóbb negyvennyolc község mérte össze tudását. A MEZŐGÉP, az ÁFÉSZ a legjobbak között van a városban. Az MHSZ-klubok öregnek és fiatalnak egyaránt sok le­hetőséget biztosítanak arra, hogy a szabad időt jól, hasz­nosan és kellemesen töltsék el. A kialakuló közösségek így kovácsolódnak példamu­tatóvá, példázva a sport ne­vélő erejét. Amikor dr. Kovács Viktor a tenisz szervezője és atya­mestere lett, a mozgást, a kö­zös játékot tartotta a legfon­tosabbnak. Ettől máig sem tágított, s a fehérgyarmati főorvos a motorja a tenisze­zőknek. A csapat létrejötte azonban továbbfejlesztette az eredeti tervet. — Sokat járjuk az orszá­got — magyarázza Rácz Jó­zsef. — A mérkőzéseket hol Budapesten, hol Rudabányán, Leninvárosban, Selypen, Nyíregyházán játszuk. Együtt készülünk, együtt utazunk. Az természetes, hogy egyre jobban megismertük egy­Sport, honvédelem, szórakozás Hogy az életben összekerül­nek-e egyébként, s válik-e belőlük baráti közösség a fe­hér labda nélkül, nem tu­dom. Pontosabban nem hi­szem. Azt viszont, hogy a csa­pat ma egymást formáló tár­saság: tény. Sportszerűen tonik mellett ülünk. XJrr László, a fehér- gyarmati tsz gépműhelyéből, dr. Rácz József főorvos, Fóra Csaba pincér, Zámbori Tibor gimnáziumi tanuló és Sza­kács György, a sportegyesület elnöke. Az SE elnöke büsz­kén ül a társaságban, hiszen a jelenlevők az országos baj­nokság harmadik osztályában szereplő teniszcsapat tagjai. Igaz, ez nem a teljes csapat, hiszen 18—20 igazolt játéko­suk van, de lényegében ez a törzs. Pillantás hátra — Kezdjük azzal, hogy 15 évvel ezelőtt még elég sok kritika érte a teniszezőket — kezdi dr. Rácz. — Akkor ki­zárólag orvosok ütötték a fe­hér labdát a kórházi pályán. Itt is jelentkezett az előítélet, mondták: úri sport, orvos­sport. Ennek ma már vége. Miután egyre többen vették kézbe az ütőt, s jelentkeztek játékra, a tenisz ma a város egyik legnépszerűbb sportja lett. — Mintegy húszán játszunk a csapatban — folytatja Urr —, de legalább harmincán járnak a kórházi pályákra, kedvtelésből. Bár ami az igazságot illeti, mi is ilyen meggondolásból játszunk. Ha eredményeink vannak, annak az az oka, hogy jó a közös­ség, s nagyon értjük egy­mást. — Engem apám vitt le te­niszezni, kiskoromban — ve­szi át a szót Fóra Csaba. — Ottragadtam. Ennek legfőbb oka az volt, hogy percek alatt úgy éreztem magam, mint egy családban. Bíztattak, ok­tattak, segítettek. Ebben van a csapat erőssége. — Igaz, most voltam csak elsős, de a felnőttek egyen­rangú tagnak tekintenek. Benjáminnak hívnak, s jól­esik az, ha becéznek. De így vannak a többiek is. Nem szá­mit, kinek mi a foglalkozása, kora. Erős emberek Egymást segítik, egymást figyelik, egymást nevelik, másként nem is menne. Alig 10 hónapja, hogy megkezdő­dött a súlyemelés Gyarma­ton. Múlt még alig, küzdelem már annál több. Mert ez egy nagyon kemény sportág. Fe­gyelem, figyelem, önuralom, önismeret — mind-mind kel­lék. Talán még fontosabb, mint a súlyzó. Dr. Váry Gábor és Gecsey Zsigmond, a két edző har­mincöt fiatalt foglalkoztató szakosztállyal dolgozik. He­tente öt edzés nem kis terhe­lés a fiúknak. Ott dolgozik a dobogón Hernáczki János, Pásztás Zoltán, Sulák István, Kalydi Béla. Küzdenek erő­ért, eredményekért. Ma sok a nézőjük, s közü­lük holnap lehet, már társuk is lesz. Az erős emberek — így nevezik őket. Fejlődik izmuk, s akaratuk, s ha ma versenyeznek, legfőbb ellen­felük nem a súly. önmagukat kell legyőzniük. Képünkön: Hernáczki a súllyal. Mozgásra tíz perc... — Minden délelőtt, vagy ha délutános vagyok, este nyolckor odaállok a művezetői- iroda erősítője elé, és mun­katársnőimet 10 perces mozgásra szólítom — kezdi mon­dandóját József Attiláné a HÓDIKÖT-ben. Mindenkit si­került meggyőzni, hogy a mozgás frissít, s a sok ülés után jobb kedvre is derít. Áramtalanítjuk a gépeket, s indulhat a torna. Kar-, láb-, törzsmozgások kombinációját vezény- lem, s ha valaki lazítani próbál, azt munkatársnői ösztö­kélik szorgalmasabb mozgásra. Könyvek és újságok aján­lott gyakorlataiból áll a tízperces torna, ami itt a gyárban valóban erő és egészség. Olyannyira, hogy sokan rájöttek: kevés, ennél is több kellene. — A gyári asszonyok és lányok úgy határoztak: épí­tünk az üzem mellett egy sportpályát. Az őszi mezőgaz­dasági munkák idején Nábrádon dolgoztunk, ott szedtük az almát. Akkor kötöttük a megállapodást: szállítanak ne­künk homokot, salakot, mi pedig közös erővel kialakítjuk a pályát. Félezernyi asszonynak, lánynak is teremtődik al­kalom, hogy munka után is együtt lehessen, mozoghasson. József Attiláné bekapcsolja a készüléket. Felcsendül a felszólítás: — Karokat oldalsó középtartásba ... HALÁLOSAN KOMOLY JÁTÉK mást, s baráti közösséggé formálódtunk. — Valahogy úgy vagyunk ezzel a játékkal, hogy az ered­ményt is fontosnak érezzük, de legalább ennyire lényeges az együttlét. Egy jó beszélge­tés az utazáskor — fejtegeti Urr László —, meccs után, edzéskor, igen sok élményt ad. — Nem tagadom, sokat ta­nulok a társaktól — kapcso­lódik a gondolathoz Zámbori —, hiszen értelmes, tapasz­talt felnőttek. Megbeszélünk mi filmet, tévét, könyvet, politikát egyaránt. Ami né­kem különösen tetszik, az a hangnem. — Igaza van Tibornak — tromfol Fóra Csaba —, itt a társaság, a közösség kötelez. Nálunk ismeretlen a gorom­baság, a trágárság, a sértege­tés. És ne gondolja senki, hogy ez azért van, mert tar­tunk egymástól. Egyszerűen a tisztelet az oka ennek. A hatások Sorolják tovább dolgaikat. Van csapattag, aki Mátészal­káról stoppal jár edzésre, meccsre, pedig családos em­ber. Ha kell mindannyian hajlandók társadalmi mun­kára, vagy akár zsebbe is nyúlnak azért, hogy sportol­janak. Ebben a csapatban mindenki ott segít a másikon, ahol tud. — És ami a szép, a csapat eredményei szinte szervezik a közösségeket másfelé is — toldja a szót Szakács. — Min­den munkahely szívesen en­gedi el a játékosokat, tudják, hogy szereplésük a város hí­rét növeli. De az sem mellé­kes, hogy sokan kezdenek játszani másfélé is, s ahány közösség, annyi lehetőség ar­ra, hogy emberi kapcsolatok alakuljanak ki. Az emberi léptékű kisvá­rosban a teniszezők — nem­csak versenyzők, hanem a csak játszók is — jó példával járnak elől. Nem az ered­mény mindenáron hajszolá­sa a céljuk, s már ez önma­gában is imponáló. De ha ezt megtoldjuk azzal, hogy igazi kollektívát alkotnak, akkor igazán a győztesek kö­zött kell emlegetni őket. — Annyit vagyunk együtt, hogy a családok már kérdez­ték: ti a teniszhez mentetek feleségül? — mondja nevet­ve Urr. — Ami igaz, az igaz, az asszonyok is sokat vállal­nak. A tenisz fehér sport, így aztán van mit mosni, meg aztán elég sokat vagyunk hol a pályát, hol úton ... — De ezzel is úgy vannak a nők: látják, jó társaságban vagyunk, így minden meg van bocsátva — zárja a gon­dolatot dr. Rácz. A teniszcsapat sikeres a versenyeken. Most is dobogós helyre számítanak. Egymást edzik, menedzselik, biztatják. 'Ebben van erejük, példájuk, így válik náluk a játék ha­lálosan komollyá. Emberi kapcsolattá, barátsággá. Bürget Lajos Úszó nebulók Üsző gyermekek a strandon. (M. K. felvétele) jelentkező közölte: tanulni akarnak. A városban tudják: jobb körülmények esetén a fürdő jó otthona lehetne az úszók­nak, sőt, a vizilabdázásnak is. Kár, hogy a közösségte­remtő sportok számára ma még hiányzanak a feltételek. Egyelőre társadalmi munká­val szeretnének segíteni az égető gondokon. Az oldalt összeállította: Bürget Lajos FEHÉRGYARMATON __ __ __ __ __ __ __ __ _ Közösség-fehér labdával

Next

/
Thumbnails
Contents