Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-15 / 139. szám
1981. június 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ä tszáz párttag kapott ■ B megbízatást alapszervezetétől a közművelődési munka segítésére Kisvárdán és a kisvárdai járásban. Erőt, tekintélyt jelent ez, s mivel munkájuk, közéleti megbízatásuk sokféle munkahelyhez köti őket, lényegében csaknem mindenütt teremtettek új lehetőségeket a közművelődésre. Annál is inkább fontos ez, mert mostanában mind több munkahelyen ismerik fel, hogy a műveltség nem önmagáért való; egyebek mellett sokat adhat a termelés kultúrájának fejlesztéséhez, a szocialista demokrácia kibontakoztatásához, az emberi élet kiteljesítéséhez is. Tehát valóban többet tehet ez az ötszáz ember; tanácsaikkal, tapasztalataikkal mozgósíthatnak környezetükben a közművelődés érdekében. E segítség a közművelődéssel hivatásszerűen foglalkozók számára is kedvező. Mind nagyobb ugyanis a követelmény, hogy a 22 művelődési ház programjait gazdagabb tartalommal töltsék meg. Több jó tapasztalat igazolja, hogy egyre többször kezdeményeznek gazdasági vezetők is. Az üzemek közül Kisvárdán az Öntödei Vállalatnál, az Egyesült Izzóban, a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban, a baromfifeldolgozóban, Záhonyban a MÁV- nál, Tuzséron az Erdért-nél függetlenített népművelők munkájához is lehetőséget teremtettek. Húsz települést érint a tíz közművelődési társulás, amelyeket főként a munkahelyek összefogásával hoztak létre. Egyre többen érdeklődnek a közművelődés gondjai, lehetőségei iránt. Nemrégiben a városi-járási pártbizottság is áttekintette az eredméOKLEVÉL AZ ÉPÍTŐKNEK nyékét, terveket, s hangsúlyozta: több türelem kell, mert a közművelődési munka nem hoz egyik hónapról a másikra (sőt még egyik évről a másikra sem) látványos eredményeket, és kár, hogy sok kezdeményezés hamar abbamarad. De ugyanilyen gond, ha a kulturális vállalások formálisak, mert nyilvánvaló, hogy mást igényel az idős záhonyi, tu- zséri átrakómunkás, mint az ugyanott dolgozó, de a nagyvárosban most végzett friss- diplomás; nem lehet egyetlen programmal mindent kipipálni. Figyelemre méltó, hogy sokszor hangzik el a köz- művelődéssel foglalkozók részéről: nincs ilyen-olyan berendezés, eszköz, nem lehet dolgozni. A jó példák viszont éppen azt bizonyítják: a meglévő eszközöket okosan, jól kihasználva lehet rendezvényeket, programokat szervezni, s a panasz gyakran nem több, mint hivatkozási alap. A z is újabb lendületet adhat most a köz- művelődési munkához, hogy a Kisvárdára bejárók érdekében éppen gazdasági vezetők kezdeményezték egy érdekeltségi alap létrehozását; a környező községekkel közösen akarnak többet tenni bejáró dolgozóikért. De lehetőségeket csillant meg az is, hogy termelőszövetkezeti vezetők is kezdik sürgetni a képzést, a művelődést, mert egyre nyilvánvalóbb: a mezőgazdaságban használt vegyszerek között naprakészen eligazodni csak művelt, képzett munkások tudnak. A közművelődés érdekében hozott határozatok a gyakorlat igényével párosulva így segíthetnek új eredményekhez, s nemcsak egyetlen járásunkban. M. S. A műhelycsarnokban készül az úszótag. — Uszály a sólyatéren Hajósok az atomerőműben Januárban még hétmillió forint le nem kötött kapacitásuk volt. Az ÉVÍZIG tisza- löki duzzasztó és hajójavító üzemében gondokkal küzdöttek. Azt ugyanis tudták: a megváltozott gazdasági körülmények között nem köny- nyű piacot találni. Nem mindenáron! — Volt arról szó, hogy Ózd megbízna minket daruépítéssel. Nagy munkának látszott, jó pénznek. De gondolkodtunk: mi erre nem vagyunk berendezkedve. Csak olyat szabad vállalni, amihez értünk, amihez felszerelésünk van — mondja az üzem vezetője, Rácz Imre. A piackutatás eredményesnek bizonyult. Kaptak rendelést uszályépítésre, kazánelemek készítésére, megbízták őket pontonhíd-elemek gyártásával, a Ganz két futódarut rendelt. — Nem sok idő kellett, s máris látszott: az idénre tervezett 30 milliót megtermeljük — folytatja az üzemvezető. A munkák olyanok, amelyeket nagy vállalat nem akar csinálni, a gyorsan alkalmazkodó tiszalöki üzemnek ugyanakkor kiváló lehetőség. Így aztán most arról adhatok számot: a jövő évre is van rendelésünk, s a száznegyven fős kollektívának jó, tisztességes és hasznos munkát tudunk biztosítani. Járjuk az üzem területét. A sólyatéren befejezés előtt egy 200 tonnás uszály. munkát. Egyszerűen az a kényszerhelyzet állt elő, hogy kell egy ilyen, a miénknek megfelelő üzem, amely gyorsan képes dolgozni, építeni, javítani, felújítani. Megvan tehát a kicsiségnek az előnye. A gyors alkalmazkodás, a rugalmasság — mondja örvendezve az üzem vezetője. Dadaiak, lökiek Á hajó az igazi! — Át kellett szervezni a munkát, hogy június közepére elkészüljünk ezzel a járművel — magyarázza Rácz Imre. A dolgozók egy része ugyanis most Pakson, az atomerőműnél dolgozik. Itt gyártottuk le az uszadékfo- gót, azt szerelik a helyszínen. Jóval határidő előtt készültünk el, s a kooperálok is szinkronban vannak velünk. De azért mégis, a hajó az igazi. Készül itt uszály, ha ezt vízre bocsátják, a másodikhoz kezdenek, felújítanak tanyahajót, szerelnek más járművet. Lassan kialakul végleges sorsuk is: a vízügyi igazgatóságoknak itt lesz a hajóépítő központja a Tiszán. — A hajógyárak igen hosz- szú határidőre vállalnak Az üzemben csupa tisza- dadai és tiszalöki munkás dolgozik, összeszokott, kiválóan képzett gárda. Ha igaz, a jövő évben létszámuk tízzel gyarapodik. És mint eddig mindig, most is jól megnézik, ki kerül ide. — Itt nem lehet játszani. A mi minőségünket az élet kegyetlen módon ellenőrzi — így az üzemvezető. Ami rossz, elsüllyed. Eíz pedig nem tréfadolog. A hatalmas üzemcsarnokban villognak a hegesztés fényei. A sólyatéren dong a kalapács a hajótesten. A tűző napon csak egy valami, ami enyhet át, a Tiszáról jövő, illatos szellő. Barna testű, félmeztelen munkások feszülnek a hatalmas úszótestnek. Valahonnan a víz közepéről duda köszönti őket. Egy az általuk készített hajók közül... Bürget Lajos A közelmúltban a Bereg Szállóban mentegetőztek: azért meleg minden ital, mert ugye a* hűtőkapacitás ... Kevés, nincs idő, hogy kihűljön, meg minden ... Pár nappal később, a Tisza partján a pincérnő hozza az üdítőt, sört, befutott, hideg üvegben, olyan, hogy az ember szíve derül, ösz- szefut a nyál a szájában, s a szem előtt jéghegy jelenik meg. Hogy honnan hozza? Nos, a kádból, melyben jég van. valódi, télen a folyón hízott, nagyszerű jég. Az ötlet nem új. A jégvermet régen feltalálták, s ugyancsak bevált. Igaz is: miért nincsen jégverem, főleg ott, ahol a folyók a település közelében kígyóznak? Ásó biztosan akad, nád is van, S a ver- melés technikája sem vár feltalálásra. Akkor hát miért nincs? Tél is van többnyire, s az sem mellékes, a folyón hízott jég olcsó, nem igényel állandó energiafelhasználást. Aki most azt hiszi, hogy feltaláltam a jeget, az téved. Csak éppen a meleg üdítő fogyasztása közben elöntött a forróság. Hogyan lehet hidegen elmenni egy ilyen lehetőség mellett? (bl) Rendet, tisztaságot a munkahelyen. Ez volt a címe annak a pályázatnak, amelyet tavaly hirdetett meg a Szak- szervezetek Országos Tanácsa. Megyénkben több vállalat között a SZÁÉV is benevezett a pályázatra. A vállalat az értékelés és a felterjesztés alapján megkapta a SZOT Környezetvédelmi Oklevelét. Az oklevelet az építők napján adták át a kollektívának. . A sólyatéren félkészen áll a 200 tonnás uszály. (Jávor László felvételei) — Egyébként — tart könyvet keresem, mely- feleli, vissza az eladó — az nek a szerzője Gerald Tüstént indulok ... egyik ismerősöm tudna Darelle. bemegyek ... félrehíszerezni narancssárga — Ugye tréfál, uram? vom ... Mint megtuszínűt. De... — Természetesen dóm, a nadrágkészlet KAZBEK ISZMAGILOV: Narancssárga cipőpaszia feleségem vett nekem egy pár cipőt. Importáru, színe narancssárga, valódi bőrből készült. Fölpróbáltam — mintha rám öntötték volna. Eltelik egy-két nap, s a cipőt lassan tisztítani kéne. Bemegyek tehát egy háztartási boltba. — Jo napot! — köszönök. — Cipőkrémet szeretnék. Narancssárga színűt — pontosítok. — Hiánycikk. Egy év óta nincs ilyen pasztánk. — Akkor színtelent kérnék. — Az is hiánycikk. — Akkor milyen van egyáltalán? — Fekete. Ha kéri, terpentint is vegyen hozzá. Ugyanis föl kell hígítani, mert kiszáradt. Még a múlt évben kaptuk, három vagonnal érkezett. Mivel fekete cipő- pasztára semmi szükségem sem volt, indulni készültem. — Értem — mormogom sokatmondóan. — Rendben van. — Semmit nem kéne ráfizetni, csakhogy ... Ő meg Gerald Darelle-t keresi, ugyanis könyvrajongó. Fölírom noteszembe a szerző nevét és a könyv címét, és máris sietek az antikváriumba. — Jó napot kívánok! Daretle-t legyen szíves! — Kit tetszik? — húzza ráncba szemöldökét az eladó. — Nálunk ilyen nem dolgozik! — A Családom és egyéb állatfajták című, nemrég megjelent megértem, hogy hiánycikk — mondom. De talán ismer valakit, aki el tudná intézni. — Tudok egy embert, aki minden könyvet megszerez, neki azonban gyújtásmegszakítóra lenne szüksége a Zsigulijához. Rohanok az autó- szaküzletbe. Rá se hederítek a kiírásra, mely szerint „Gyújtásmegszakító nincs!’’, félre hívom az alkatrészosztály egyik elárusítóját. — Mit keres most éppen a boltokban az ismerőse? — Márkás farmert — elárusítójának ismerőse rendbe szeretné hozni a lakását — színes csempét keres. Az import cipőt egyébként már nem hordom. Ilyen koszosán, enyhén szólva, nem illik: ráférne egy alapos tisztítás. Csempekeresés közben betévedtem a zöldségpiacra. Itt a különböző bódékban mindenfélét árusítanak. Elindulok körülnézni, hogy hol kaphatnék csempét. Az egyik kirakatban kis tubusokat veszek észre. Nem akarok hinni a szememnek, mikor észreveszem a felírást: Narancssárga cipőkrém”. Kit érdekel már a színes csempe, márkás farmer és a többi hiánycikk! Veszek három tubussal, többre nem futja a pénzemből. Hazamegyek, keresem a cipőm. Látok valamilyen feketét, de az én narancs- sárga színűmet sehol sem találom. — Nem láttad valahol? — kérdem a feleségemtől. — Hiszen itt van az orrod előtt! — mutat a feketére. — Befesttettem a cipésszel, mert azt mondtad, nem lehet sárga cipőpasztát kapni. Néhány nap múlva bemegyek a háztartási boltba, hogy fekete cipőkrémet vegyek. A narancssárga halomban áll — három vagonnal hoztak. Fekete nincs, hiánycikk. Mindenesetre vásároltam terpentint, amíg azt is szét nem kapkodják. Képzett munkások Rokkantak LAPUNKBAN IS GYAKRAN ADUNK HfRT arról, hogy kisebb- nagyobb kollektívák fognak össze a rokkantakért. Egy újabb társadalmi összefogásnak vagyunk részesei, tanúi. Hírt adtunk arról is, hogy a megyei tanács vb mellett működő ideiglenes bizottság összehangolja, segíti a rokkantakért végzett munkát, társadalmi munkát. Most egy újabb hasznos intézkedést tehetünk közzé. A szakszervezetek megyei tanácsának titkársága az elmúlt napokban intézkedési tervet dolgozott ki a rokkantak nemzetközi éve alkalmából végzendő szakszervezeti feladatokra. Így társadalmi .gazdája” is van a feladatoknak. Helyénvaló és érthető, hogy a szakszervezet mint érdekvédelmi szerv a sajátos eszközeivel segíteni akar a bajba jutott embereken. Hiszen több- j ségük munkában, vagy baleset következtében rokkant meg és tagja volt a szakszervezetnek. Konkrét, ellenőrizhető feladatokat szabott meg az intézkedési terv. A szakszervezetek megyei tanácsa a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szabolcs-Szat- már megyei Igazgatóságával közösen felméri a rokkantsági nyugdíjban nem részesülők (50—67 százalékos munkaképességűek) élet- és munka- körülményeit, szociális helyzetét. Javaslatot is tesznek foglalkoztatásuk és szociális helyzetük rendezésére. Javaslatot tesznek a rokkantsági nyugdíjak „kivételes alapon történő,, felemelésére is, persze csak akkor, ha ezt a rokkantak szociális helyzete meg- . kívánja. A társadalom- biztosítási bizottság rendelkezésére álló segélyezési keretből a rokkantakat és családtagjaikat egyszeri segélyben részesíthetik. Az SZMT munkavédelmi osztálya a társadalombiztosítási bizottsággal közösen segítséget nyújt a megváltozott munkaképességű dolgozók rehabilitációs ügyeinek intézéséhez. AZ EMBERI, a lélektani segítség sem marad el a szakszervezet részéről. A szakszervezeti . vezetők, aktivisták segítik megrendezni azt a kiállítást, amelyet ősszel a rokkantak által készített termékekből rendeznek. Ugyancsak ősszel a Volán táncegyüttes műsort ad a nyíregyházi szabadtéri színpadon, s a bevételt a rokkantak számlájára fizetik be. A rokkantak rászorulnak az emberi és anyagi támogatásra. De nemcsak idén, a következő években is. N. L. Szabolcsi bányászok Negyedszázaddal ezelőtt költöztek az első szabolcsi családok az oroszlányi szénbányák különböző munkahelyei közelébe, s néhol már szabolcs-szatmári bányász- dinasztiákról is beszélnek. Az Oroszlányi Szénbányák Vállalata nagy gondot fordít a bányászutánpótlásra, a bányaiipari szakmunkásképzésre. Ebben az évben is tizennyolc megyei községből 34 végzős nyolcadikos tanulót iskoláztak be az Oroszlányi 312-es Szakmunkásképző Intézetbe vájártanulónak és elektrolakatosnak. Ez országos viszonylatban is kiemelkedő. Jég
