Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 14. Napi külpolitikai kommentár Kockázatos üzlet „ÜZLETET KÖTÖTTÜNK. Rómában az amerikaiak el­fogadták a nyugat-európai NATO-országok követelését az eurostratégiai fegyverekről folytatott tárgyalás felújítá­sára, Brüsszelben viszont az atlanti hadügyminiszterek hajoltak meg a washingtoni álláspont előtt, s ennek értel­mében készek évi három szá­zalékkal növelni hadikiadá­saikat”. A meglehetősen cinikus idézet egy diplomatától szár­mazik. Tömör összegezése annak az alkudozásnak, amely előbb az olasz, majd a belga fővárosban folyt euró­pai és amerikai politikusok között. A brüsszeli diplomata kétségkívül a lényegre tapin­tott. Valóban üzletkötés tör­tént, csakhogy következmé­nyeiben rendkívül kockázatos üzlet. Meglehet, Haig külügymi­niszter és Weinberger had­ügyminiszter elégedetten szá­mol majd be a Fehér Házban európai útjáról. Elvégre az USA érdekei nem szenvedtek csorbát. A NATO római mi­niszteri tanácsülésén csak nagyon is homályos utalások történtek a feltételekhez kö­tött szovjet—amerikai párbe­széd szálainak újrafelvételé­ről. Ehhez képest Brüsszel­ben a 15 hadügyminiszter vé­gül konszenzussal fogadta el a hadikiadások növelésének Washington által megkívánt ütemét. Az egység látszatának meg­őrzése — ez a lényeg, ez de­rül ki a -brüsszeli tanácsko­zás döntéséből. Hans Apel nyugatnémet hadügyminisz­ter és több társa ésszerűtlen­nek, kivitelezhetetlennek mi­nősítette a költségvetés eme­lését, hiszen a nyugat-euró­pai országok gazdasági ba­jokkal küszködnek. A leg­több államban nem a költ­ségvetés növelése, hanem le­faragása foglalkoztatja a kor­mányokat. Belgium álláspontja válto­zatlanul elutasító. Egyelőre nem járul hozzá, hogy az or­szág területén Pershing—2 vagy szárnyasrakétákat állo- másoztassanak. Hollandiában a május 26-i általános válasz­tások egyik fő témája a raké­takérdés. Az ellenzéki mun­káspárt hevesen támadja az eurorakéták telepítésének tervét. S nemcsak a kisebb NATO-országokban, hanem az NSZK-ban és Olaszor­szágban, sőt Angliában is mind több politikus él fenn­tartásokkal az erőegyensúly felbillentését célzó rakétater­vekkel szemben. Bizonyos, hogy az atlanti paktum hadügyminiszterei­nek ülésén a másik napiren­di pontot: az amerikai gyors­hadtest felállításával össze­függő nyugat-európai felada­tokat még nagyobb ellen­szenv kíséri. Hogyisne, ami­kor — Weinberger tolmácso­lásában — az USA nem ke­vesebbet vár el szövetségesei­től, mint azt, hogy legalább négymilliárd dollár értékben új repülőtereket és üzem­anyag-tárolókat építsenek. Ráadásul ezeket a berendezé­seket bármikor, azonnal az amerikai haderő rendelkezé­sére kellene bocsátaniok, ha a Pentagon a gyorshadtest bevetése mellett döntene. A HADÜGYI KÖLTSÉG- VETÉS növelése, a gyorshad­testnek nyújtandó támogatás egyértelműen amerikai tá­maszponttá változtatná Nyu- gat-Euróoát, s ez a feszült nemzetközi helyzetben a nvueat-európai - néoeknek egyáltalán nem tetszik. Gyapay Dénes TELEX Púja Frigyes külügyminisz­ter meghívására május 14-én hivatalos látogatásra hazánk­ba érkezik Nikosz Rolandisz ciprusi külügyminiszter. ★ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szerdán a Kremlben megbeszélést folytatott Denis Sassou- Nguessoval, a Kongói Mun­kapárt KB elnökével, a Kon­gói Népi Köztársaság állam- és kormányfőjével. A barát­ság és kölcsönös megértés légkörében lefolyt megbeszé­lésen számos, mindkét felet érdeklő kérdést vitattak meg. A tárgyalások eredménye­ként a két ország vezetői alá­írták a Szovjetunió és a Kon­gói Népi Köztársaság barát­sági és együttműködési szer­ződését. Egyidejűleg aláírták az SZKP és a Kongói Munka­párt együttműködési megálla­podását is. ★ Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke szerdán fogadta Bruno Kreiskyt, az Osztrák Köztársaság kancel­lárját, aki kedden este érke­zett hivatalos látogatásra Bulgáriába. A baráti légkö­rű találkozón, amelyen részt vett Sztanko Todorov mi­niszterelnök is, kölcsönös ér­deklődésre számot tartó kér­désekről folyt véleménycsere. ★ Csütörtökön a bécsi Hof- burgban újabb fordulóval folytatódnak a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások. A tanács­kozás új szakaszának kezde­tére az osztrák fővárosba ér­kezett a szovjet küldöttség vezetője, Nyikolaj Taraszov nagykövet. A 24. forduló vár­hatóan július közepén ér vé­get. Hatvanéves a CSKP A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága táviratban köszöntötte Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságát a párt megalakulásának 60. év­fordulója alkalmából. M ígpezsdült az élet az első világháború vége felé a Habsburg-monarchia cseh tartományában. Karnyújtásnyira ke­rült a nemzeti függetlenség. Már 1918. má­jus 1-én Prágában osztrákellenes tömegtün­tetés zajlott, Liptószentmiklóson szlovák munkások tartottak nagygyűlést, önrendel­kezési jogot követelve a szlovákságnak. Jú­liusban szintén Prágában, a polgári pártok vezetésével, megalakult a Cseh Nemzeti Bi­zottság. A csehek és a szlovákok azonban nem­csak nemzeti függetlenségre, hanem társa­dalmi változásra vágytak. Az említett prá­gai tüntetésen a fő jelszó ez volt: „Szocia­lista nemzet!” Az év szeptemberében meg­alakították a Szocialista Tanácsot. Október 14-re sikerült kikényszeríteniök az országos, általános sztrájkot. A nemzet és a munkás­ság mozgalma együtt haladt. A polgári be­folyás alatt álló Cseh Nemzeti Tanácsban azonban dr. Edvard Benes, a híres politikus keverte a kártyát. Meggyorsította az önálló köztársaság kikiáltását, nehogy ismét az ut­cára menjenek a tömegek, hogy „az állam- hatalom addig kerüljön a polgárság kezébe, amíg nem késő.” A szocialista államot ezután már csak harccal lehetett volna megteremteni, de -nem létezett olyan szervezett erő, amely a mun­kásosztály harcát irányíthatta volna. És mit tett az immár negyvenéves szociáldemokrata párt? Mindenre hajlandó volt, csak a szocia­lista fordulat kikényszerítésére nem. Akkor — 1918 őszén — kommunista párt a köztársaságban még nem működött. Bár azon a tavaszon Moszkvában cseh és szlo­vák hazafiak megalakították az „Oroszorszá­gi Cseh-szlovák Kommunista Pártot”, ennek hazai politikai hatása nem mutatkozott. 1919-ben, hivatalosan Csehszlovákiában, valójában csak Csehországban (Szlovákia hadműveleti terület volt) megrendezték az első általános választást, majd 1920-ban — immár az egész országban — a másodikat. Mindkettőn a szociáldemokrata párt győzött. A szociáldemokrata párt azonban nem állta a választóknak adott szavát, nem vette ko­molyan a szocialista programot. Sokan til­takoztak a pártban — hiába — a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenció miatt is. Az opportunista vezetéssel szemben a pártban csakhamar éles ellenzék támadt. Bohumir Smeral, Antonin Zápotocky és Josef Haken olyan határozott, forradalmi politikát hirdetett, amely megnyerte a párt­tagság többségét. Ebben a válságban az ál­lamhatalmat kézben tartó burzsoázia egy­szerűen szélnek eresztette a szociáldemok­rata miniszterelnököt és hivatalnok kor­mányt állított az ország élére. A döntés vi­szont végleg kiélezte a szociáldemokrata párt válságát. Az 1920-as pártkongresszuson a baloldal már önálló programmal lépett fel. Az új politikai erő önálló pártot kívánt, így került sor a szlovákiai és a kárpát-uk­rajnai baloldal 1921. januári lubochnai ér­tekezletére, ahol a szlovák, a magyar és az ukrán küldöttek kijelentették, hogy teljes mértékben egyetértenek a III. Internacioná- lé alapelveivel, s hogy szükségesnek tartják egy forradalmi élcsapat megszervezését, ame­lyet kommunista pártnak neveznek. Az egye­sülési folyamat tovább haladt a szakszerve­zeti mozgalomban, a nők haladó mozgalmá­ban, a sportszövetségekben és a szövetkezeti mozgalomban. S 1921. május 14-én eljött a nap, amikor Prágában mindkét nemzet, va­lamint a magyar és az ukrán nemzetiség küldötteinek kongresszusán 569 küldött — 360 ezer baloldali szociáldemokrata párttag képviseletében — megalakította Csehszlová­kia Kommunista Pártját. A CSKP az első köztársaságban is mind­végig legális tömegpárt volt — az 1925-ös választáson 934 223 szavazója 41 képviselőt juttatott a parlamentbe. Politikai vonala azonban csak hosszú kemény belső harcban alakult ki. A gondokat többnyire a korán és erősen városiasodott, régen iparosított or­szág kispolgári háttere és a nemzetiségi kér­dés megoldatlansága okozta. Az utóbbiban, amely kelet-európai vonatkozású, a párt- kongresszusok során fokozatosan alakították ki az internacionalista gyakorlatot, amely elejét vette a nemzeti és a nemzetiségi tor­zsalkodásnak. jem volt könnyű a CSKP hat évtizedes útja, noha — a német megszállás ki­- vételével — a polgári Európa egyik legnagyobb, legális tömegpártja volt, amely­nek szavára százezrek, milliók tüntettek, sztrájkoltak, s amely később a szocialista építést páratlanul magas nívóról kezdhette. Az 1968-as válságban még mindig e kezdet­től kísértő hibák hatottak. Azóta Csehszlová­kia Kommunista Pártja — mint a nemrég lezajlott XVI. kongresszus alkalmából a Ru- dé Právo hangsúlyozta — „szilárd alkotó­része a szocialista közösségnek, s megingat­hatatlanul áll a marxizmus—leninizmus, a proletár és a szocialista internacionalizmus alapján. Eszmeileg, szervezetileg és akcióké­pesség szempontjából egységes, szorosan tö­mörül Központi Bizottsága körül és szoros kapcsolatban van az ország népével.” Munkatársunk útibeszámolója Koreából (2.) Díszebéd a Tedong partján Akik a menüről gondoskodtak. Korea az általunk kevésbé ismert országok közé tarto­zik, s ennek nem elsősorban a nagy távolság az oka. A hi­vatalos tárgyalásokra utazó politikusokon, a gazdasági szakembereken és a sportoló­kon kívül a turisták csak né­hány éve érkezhettek e ter­mészeti szépségekben, az eu­rópai ember számára külön­legességekben gazdag távol­keleti országba. Az IBUSZ az elsők között volt a kapcsola­tok kiépítésében. A turizmus lehetőségei még csak most bontakoznak Ko­reában. Ezekről a kérdések­ről a fővárost kettéosztó, da­gály idején hat métert emel­kedő Tedong folyó partján, a festői szépségű Ongjuvan né­pi étteremben váltottunk szót Han Pjong Hunnal, a Rehen- za Utazási Iroda vezérigazga­tójával, aki díszebéden látta vendégül az IBUSZ csoport­ját. A hivatalos köszöntők után, az egymást követő fo­gások közt elmondta: a nagy országépítő munka sodrában, de főként az ország kénysze­rű kettéosztottsága miatt so­káig nem is gondolhattak az idegenforgalomra. Jelenleg is csak a szocialista országok­ból látnak vendégül csoporto­kat — köztük a legnagyobb számban a Szovjetunióból és Magyarországról. Barátságo­san fogadnak minden hason­ló közeledést, szeretnék meg­mutatni, hogyan élnek az em­berek a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban, mi­re jutottak a három évtize­des szocialista építőmunká­ban, s szívesen ismertetik lendületes terveiket is. De mindezt inkább nézzék meg — mondta —, jobb egyszer saját szemmel látni valamit, mint tízszer hallani róla. A koreai étkezés alapvető­en más, mint a miénk. Az ünnepi ebéd azonban ennél jóval többet, a különlegessé­gek megismerését is kínálta. Az ebéd szertartás. A kü­lönterem — ahol étkeztünk — két részből áll. Az előtér­ben lehet elhelyezni a kabá­tokat, s a cipőket. A két részt elválasztó ajtónál a népi vi­seletbe öltözött felszolgáló leányok tálcáról mindenki­nek egy kis méretű, nedvesen gőzölgő frottírtörülközőt kí­nálnak, amellyel arcot, kezet lehet felfrissíteni. Csak ezután léphetünk be az étterembe, amelynek padlóját fűtik, s gyékénnyel takarják. A sok helyen látott mozaikberaká- sos asztalok mindössze 30 centiméter magasak, mellé­jük nem székre, hanem egy párnára telepszünk le. A teríték gazdag, rajta mi szem-szájnak ingere, bár leg­többjéről fogalmunk sincs, hogy mi. Közülünk többen is kétségbeesett pillantásokat vetnék a hiányos evőeszköz- készletre, ugyanis a két pál­cika kezelésében még senki­nek sincs gyakorlata, s az el­ső esetlen mozdulatokra gondolva többünknek eszébe jutott, hogy szégyenszemre vagy a kezét használja evő­eszköznek, vagy éhesen távo­zik a gazdag asztal mellől. A vendéglátók persze gondol­tak erre, s néhány perc múl­va megkönnyebbüléssel lát­tuk, hogy a nesztelen mozgá­sú, mindig mosolygó leányok kést, villát, kanalat hoznak tálcáikon. Megmenekül­tünk ... A csoport minden egyes tagja részt vesz az analizálás­ban, mi is lehet a következő fogás. Bár fordítják is az éte­lek nevét, így sem mondanak számunkra sokat. Elsőként fehér bab csíráját veszünk tányérunkra, majd valami­lyen zöld tengeri növény szá­rából csípünk néhány szálat. A vörös retek salátája ezek között már ismerős ízeket je­lent, de mindjárt utána rizs­keksz következik, majd vö­rös bab lisztjéből készült po­gácsát kínálnak, amelyhez az első „titok” tartozik; aki az étkezéshez jóízzel fogyasztja, egy évvel tovább él. Mondani • sem kell, hogy mindenki leg­alább kettőt vett, pedig to­vábbi fogások is tornyosultak még előttünk. Ennyi előétel már megala­pozta a helyet a ginzengpá- linkának, amelyről szintén az a hír járja, hogy életerőt ad annak, aki issza — természe­tesen mértékkel. De már jött a következő kistányér: khim- csit fogyasztottunk, amelyet csak megközelít az, ha ubor­ka, paradicsom, paprika és még néhány növény jól fű­szerezett keverékének mon­dom. Rizspálinka következett ezután, majd az első hazai­hoz hasonló íz: rostonsült csirkecomb. A gyengébbek itt már abba akarták hagyni, pedig az attrakció csak ez­után következett: szivárvány­hal mézzel készítve, majd bi­valy húsa apró szeletekben tojással és fűszerekkel fel­sütve. Ezt követte a kukszu nevű egyveleg, ami hatvan alkotórészből készül, elég sű­rű. Hidegen felszolgált le­vesnek nevezhetjük. Különle­gessége, hogy 40 méter hosz- szúságú vékony spagetti te- keredik benne, s az ízesítés­hez elengedhetetlen 5 csepp ecet, tíz csepp szójaolaj, csi­pet bors és paprikakrém — a további fűszerezés ízlés sze­rint. Én itt hagytam abba a me­nü írását (rántott kagyló, tészták, gyümölcsök, italok következtek még, s az elen­gedhetetlen zöld tea.) Koreai útunk másnapján tehát megtanultuk; módjával együnk, mert az étkek itt ap­ró falatok, s tíz-tizenöt féle is felkerül az asztalra. Nem nagyon illik, de ké­sőbb megkérdeztem, mennyi­be kerülne ez az ebéd, ha én fizetném. 15—20 von (tehát 150—200 forint), ami koreai viszonylatban igen költséges­nek, valóban csak kiemelke­dő alkalomra járó díszebéd­nél tekinthető indokoltnak. Egyébként ennek tizedéből is igen jól meg lehet ebédelni. Vendéglátóink azonban ke­resztmetszetet akartak adni a híres keleti konyhából, s azt hiszem, a nagyétkűek híré­ben álló, ínyencnek számító magyarok kicsit gondolkodó­ba eshettünk: vannak válto­zatos étkek a világ más tá­ján is ... Következik: Mitől csillog­nak a gyémánthegyek? Marik Sándor AUTÓSOK, MOTOROSOK! MÉG ÖT NAPIG, MÁJUS 18-IG TART A KEDVEZMÉNYES KLUBBELÉPÉS AKCIÓ! KÜLFÖLDI UTAKAT NYERHET! Nevét és lakcímét küldje be cí­münkre. Magyar Autóklub 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 6. (703) I'ncnjan, Csangvangszan Hotel. (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents