Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-14 / 111. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 14. Napi külpolitikai kommentár Kockázatos üzlet „ÜZLETET KÖTÖTTÜNK. Rómában az amerikaiak elfogadták a nyugat-európai NATO-országok követelését az eurostratégiai fegyverekről folytatott tárgyalás felújítására, Brüsszelben viszont az atlanti hadügyminiszterek hajoltak meg a washingtoni álláspont előtt, s ennek értelmében készek évi három százalékkal növelni hadikiadásaikat”. A meglehetősen cinikus idézet egy diplomatától származik. Tömör összegezése annak az alkudozásnak, amely előbb az olasz, majd a belga fővárosban folyt európai és amerikai politikusok között. A brüsszeli diplomata kétségkívül a lényegre tapintott. Valóban üzletkötés történt, csakhogy következményeiben rendkívül kockázatos üzlet. Meglehet, Haig külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter elégedetten számol majd be a Fehér Házban európai útjáról. Elvégre az USA érdekei nem szenvedtek csorbát. A NATO római miniszteri tanácsülésén csak nagyon is homályos utalások történtek a feltételekhez kötött szovjet—amerikai párbeszéd szálainak újrafelvételéről. Ehhez képest Brüsszelben a 15 hadügyminiszter végül konszenzussal fogadta el a hadikiadások növelésének Washington által megkívánt ütemét. Az egység látszatának megőrzése — ez a lényeg, ez derül ki a -brüsszeli tanácskozás döntéséből. Hans Apel nyugatnémet hadügyminiszter és több társa ésszerűtlennek, kivitelezhetetlennek minősítette a költségvetés emelését, hiszen a nyugat-európai országok gazdasági bajokkal küszködnek. A legtöbb államban nem a költségvetés növelése, hanem lefaragása foglalkoztatja a kormányokat. Belgium álláspontja változatlanul elutasító. Egyelőre nem járul hozzá, hogy az ország területén Pershing—2 vagy szárnyasrakétákat állo- másoztassanak. Hollandiában a május 26-i általános választások egyik fő témája a rakétakérdés. Az ellenzéki munkáspárt hevesen támadja az eurorakéták telepítésének tervét. S nemcsak a kisebb NATO-országokban, hanem az NSZK-ban és Olaszországban, sőt Angliában is mind több politikus él fenntartásokkal az erőegyensúly felbillentését célzó rakétatervekkel szemben. Bizonyos, hogy az atlanti paktum hadügyminisztereinek ülésén a másik napirendi pontot: az amerikai gyorshadtest felállításával összefüggő nyugat-európai feladatokat még nagyobb ellenszenv kíséri. Hogyisne, amikor — Weinberger tolmácsolásában — az USA nem kevesebbet vár el szövetségeseitől, mint azt, hogy legalább négymilliárd dollár értékben új repülőtereket és üzemanyag-tárolókat építsenek. Ráadásul ezeket a berendezéseket bármikor, azonnal az amerikai haderő rendelkezésére kellene bocsátaniok, ha a Pentagon a gyorshadtest bevetése mellett döntene. A HADÜGYI KÖLTSÉG- VETÉS növelése, a gyorshadtestnek nyújtandó támogatás egyértelműen amerikai támaszponttá változtatná Nyu- gat-Euróoát, s ez a feszült nemzetközi helyzetben a nvueat-európai - néoeknek egyáltalán nem tetszik. Gyapay Dénes TELEX Púja Frigyes külügyminiszter meghívására május 14-én hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Nikosz Rolandisz ciprusi külügyminiszter. ★ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szerdán a Kremlben megbeszélést folytatott Denis Sassou- Nguessoval, a Kongói Munkapárt KB elnökével, a Kongói Népi Köztársaság állam- és kormányfőjével. A barátság és kölcsönös megértés légkörében lefolyt megbeszélésen számos, mindkét felet érdeklő kérdést vitattak meg. A tárgyalások eredményeként a két ország vezetői aláírták a Szovjetunió és a Kongói Népi Köztársaság barátsági és együttműködési szerződését. Egyidejűleg aláírták az SZKP és a Kongói Munkapárt együttműködési megállapodását is. ★ Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke szerdán fogadta Bruno Kreiskyt, az Osztrák Köztársaság kancellárját, aki kedden este érkezett hivatalos látogatásra Bulgáriába. A baráti légkörű találkozón, amelyen részt vett Sztanko Todorov miniszterelnök is, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről folyt véleménycsere. ★ Csütörtökön a bécsi Hof- burgban újabb fordulóval folytatódnak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások. A tanácskozás új szakaszának kezdetére az osztrák fővárosba érkezett a szovjet küldöttség vezetője, Nyikolaj Taraszov nagykövet. A 24. forduló várhatóan július közepén ér véget. Hatvanéves a CSKP A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban köszöntötte Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságát a párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. M ígpezsdült az élet az első világháború vége felé a Habsburg-monarchia cseh tartományában. Karnyújtásnyira került a nemzeti függetlenség. Már 1918. május 1-én Prágában osztrákellenes tömegtüntetés zajlott, Liptószentmiklóson szlovák munkások tartottak nagygyűlést, önrendelkezési jogot követelve a szlovákságnak. Júliusban szintén Prágában, a polgári pártok vezetésével, megalakult a Cseh Nemzeti Bizottság. A csehek és a szlovákok azonban nemcsak nemzeti függetlenségre, hanem társadalmi változásra vágytak. Az említett prágai tüntetésen a fő jelszó ez volt: „Szocialista nemzet!” Az év szeptemberében megalakították a Szocialista Tanácsot. Október 14-re sikerült kikényszeríteniök az országos, általános sztrájkot. A nemzet és a munkásság mozgalma együtt haladt. A polgári befolyás alatt álló Cseh Nemzeti Tanácsban azonban dr. Edvard Benes, a híres politikus keverte a kártyát. Meggyorsította az önálló köztársaság kikiáltását, nehogy ismét az utcára menjenek a tömegek, hogy „az állam- hatalom addig kerüljön a polgárság kezébe, amíg nem késő.” A szocialista államot ezután már csak harccal lehetett volna megteremteni, de -nem létezett olyan szervezett erő, amely a munkásosztály harcát irányíthatta volna. És mit tett az immár negyvenéves szociáldemokrata párt? Mindenre hajlandó volt, csak a szocialista fordulat kikényszerítésére nem. Akkor — 1918 őszén — kommunista párt a köztársaságban még nem működött. Bár azon a tavaszon Moszkvában cseh és szlovák hazafiak megalakították az „Oroszországi Cseh-szlovák Kommunista Pártot”, ennek hazai politikai hatása nem mutatkozott. 1919-ben, hivatalosan Csehszlovákiában, valójában csak Csehországban (Szlovákia hadműveleti terület volt) megrendezték az első általános választást, majd 1920-ban — immár az egész országban — a másodikat. Mindkettőn a szociáldemokrata párt győzött. A szociáldemokrata párt azonban nem állta a választóknak adott szavát, nem vette komolyan a szocialista programot. Sokan tiltakoztak a pártban — hiába — a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenció miatt is. Az opportunista vezetéssel szemben a pártban csakhamar éles ellenzék támadt. Bohumir Smeral, Antonin Zápotocky és Josef Haken olyan határozott, forradalmi politikát hirdetett, amely megnyerte a párttagság többségét. Ebben a válságban az államhatalmat kézben tartó burzsoázia egyszerűen szélnek eresztette a szociáldemokrata miniszterelnököt és hivatalnok kormányt állított az ország élére. A döntés viszont végleg kiélezte a szociáldemokrata párt válságát. Az 1920-as pártkongresszuson a baloldal már önálló programmal lépett fel. Az új politikai erő önálló pártot kívánt, így került sor a szlovákiai és a kárpát-ukrajnai baloldal 1921. januári lubochnai értekezletére, ahol a szlovák, a magyar és az ukrán küldöttek kijelentették, hogy teljes mértékben egyetértenek a III. Internacioná- lé alapelveivel, s hogy szükségesnek tartják egy forradalmi élcsapat megszervezését, amelyet kommunista pártnak neveznek. Az egyesülési folyamat tovább haladt a szakszervezeti mozgalomban, a nők haladó mozgalmában, a sportszövetségekben és a szövetkezeti mozgalomban. S 1921. május 14-én eljött a nap, amikor Prágában mindkét nemzet, valamint a magyar és az ukrán nemzetiség küldötteinek kongresszusán 569 küldött — 360 ezer baloldali szociáldemokrata párttag képviseletében — megalakította Csehszlovákia Kommunista Pártját. A CSKP az első köztársaságban is mindvégig legális tömegpárt volt — az 1925-ös választáson 934 223 szavazója 41 képviselőt juttatott a parlamentbe. Politikai vonala azonban csak hosszú kemény belső harcban alakult ki. A gondokat többnyire a korán és erősen városiasodott, régen iparosított ország kispolgári háttere és a nemzetiségi kérdés megoldatlansága okozta. Az utóbbiban, amely kelet-európai vonatkozású, a párt- kongresszusok során fokozatosan alakították ki az internacionalista gyakorlatot, amely elejét vette a nemzeti és a nemzetiségi torzsalkodásnak. jem volt könnyű a CSKP hat évtizedes útja, noha — a német megszállás ki- vételével — a polgári Európa egyik legnagyobb, legális tömegpártja volt, amelynek szavára százezrek, milliók tüntettek, sztrájkoltak, s amely később a szocialista építést páratlanul magas nívóról kezdhette. Az 1968-as válságban még mindig e kezdettől kísértő hibák hatottak. Azóta Csehszlovákia Kommunista Pártja — mint a nemrég lezajlott XVI. kongresszus alkalmából a Ru- dé Právo hangsúlyozta — „szilárd alkotórésze a szocialista közösségnek, s megingathatatlanul áll a marxizmus—leninizmus, a proletár és a szocialista internacionalizmus alapján. Eszmeileg, szervezetileg és akcióképesség szempontjából egységes, szorosan tömörül Központi Bizottsága körül és szoros kapcsolatban van az ország népével.” Munkatársunk útibeszámolója Koreából (2.) Díszebéd a Tedong partján Akik a menüről gondoskodtak. Korea az általunk kevésbé ismert országok közé tartozik, s ennek nem elsősorban a nagy távolság az oka. A hivatalos tárgyalásokra utazó politikusokon, a gazdasági szakembereken és a sportolókon kívül a turisták csak néhány éve érkezhettek e természeti szépségekben, az európai ember számára különlegességekben gazdag távolkeleti országba. Az IBUSZ az elsők között volt a kapcsolatok kiépítésében. A turizmus lehetőségei még csak most bontakoznak Koreában. Ezekről a kérdésekről a fővárost kettéosztó, dagály idején hat métert emelkedő Tedong folyó partján, a festői szépségű Ongjuvan népi étteremben váltottunk szót Han Pjong Hunnal, a Rehen- za Utazási Iroda vezérigazgatójával, aki díszebéden látta vendégül az IBUSZ csoportját. A hivatalos köszöntők után, az egymást követő fogások közt elmondta: a nagy országépítő munka sodrában, de főként az ország kényszerű kettéosztottsága miatt sokáig nem is gondolhattak az idegenforgalomra. Jelenleg is csak a szocialista országokból látnak vendégül csoportokat — köztük a legnagyobb számban a Szovjetunióból és Magyarországról. Barátságosan fogadnak minden hasonló közeledést, szeretnék megmutatni, hogyan élnek az emberek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, mire jutottak a három évtizedes szocialista építőmunkában, s szívesen ismertetik lendületes terveiket is. De mindezt inkább nézzék meg — mondta —, jobb egyszer saját szemmel látni valamit, mint tízszer hallani róla. A koreai étkezés alapvetően más, mint a miénk. Az ünnepi ebéd azonban ennél jóval többet, a különlegességek megismerését is kínálta. Az ebéd szertartás. A különterem — ahol étkeztünk — két részből áll. Az előtérben lehet elhelyezni a kabátokat, s a cipőket. A két részt elválasztó ajtónál a népi viseletbe öltözött felszolgáló leányok tálcáról mindenkinek egy kis méretű, nedvesen gőzölgő frottírtörülközőt kínálnak, amellyel arcot, kezet lehet felfrissíteni. Csak ezután léphetünk be az étterembe, amelynek padlóját fűtik, s gyékénnyel takarják. A sok helyen látott mozaikberaká- sos asztalok mindössze 30 centiméter magasak, melléjük nem székre, hanem egy párnára telepszünk le. A teríték gazdag, rajta mi szem-szájnak ingere, bár legtöbbjéről fogalmunk sincs, hogy mi. Közülünk többen is kétségbeesett pillantásokat vetnék a hiányos evőeszköz- készletre, ugyanis a két pálcika kezelésében még senkinek sincs gyakorlata, s az első esetlen mozdulatokra gondolva többünknek eszébe jutott, hogy szégyenszemre vagy a kezét használja evőeszköznek, vagy éhesen távozik a gazdag asztal mellől. A vendéglátók persze gondoltak erre, s néhány perc múlva megkönnyebbüléssel láttuk, hogy a nesztelen mozgású, mindig mosolygó leányok kést, villát, kanalat hoznak tálcáikon. Megmenekültünk ... A csoport minden egyes tagja részt vesz az analizálásban, mi is lehet a következő fogás. Bár fordítják is az ételek nevét, így sem mondanak számunkra sokat. Elsőként fehér bab csíráját veszünk tányérunkra, majd valamilyen zöld tengeri növény szárából csípünk néhány szálat. A vörös retek salátája ezek között már ismerős ízeket jelent, de mindjárt utána rizskeksz következik, majd vörös bab lisztjéből készült pogácsát kínálnak, amelyhez az első „titok” tartozik; aki az étkezéshez jóízzel fogyasztja, egy évvel tovább él. Mondani • sem kell, hogy mindenki legalább kettőt vett, pedig további fogások is tornyosultak még előttünk. Ennyi előétel már megalapozta a helyet a ginzengpá- linkának, amelyről szintén az a hír járja, hogy életerőt ad annak, aki issza — természetesen mértékkel. De már jött a következő kistányér: khim- csit fogyasztottunk, amelyet csak megközelít az, ha uborka, paradicsom, paprika és még néhány növény jól fűszerezett keverékének mondom. Rizspálinka következett ezután, majd az első hazaihoz hasonló íz: rostonsült csirkecomb. A gyengébbek itt már abba akarták hagyni, pedig az attrakció csak ezután következett: szivárványhal mézzel készítve, majd bivaly húsa apró szeletekben tojással és fűszerekkel felsütve. Ezt követte a kukszu nevű egyveleg, ami hatvan alkotórészből készül, elég sűrű. Hidegen felszolgált levesnek nevezhetjük. Különlegessége, hogy 40 méter hosz- szúságú vékony spagetti te- keredik benne, s az ízesítéshez elengedhetetlen 5 csepp ecet, tíz csepp szójaolaj, csipet bors és paprikakrém — a további fűszerezés ízlés szerint. Én itt hagytam abba a menü írását (rántott kagyló, tészták, gyümölcsök, italok következtek még, s az elengedhetetlen zöld tea.) Koreai útunk másnapján tehát megtanultuk; módjával együnk, mert az étkek itt apró falatok, s tíz-tizenöt féle is felkerül az asztalra. Nem nagyon illik, de később megkérdeztem, mennyibe kerülne ez az ebéd, ha én fizetném. 15—20 von (tehát 150—200 forint), ami koreai viszonylatban igen költségesnek, valóban csak kiemelkedő alkalomra járó díszebédnél tekinthető indokoltnak. Egyébként ennek tizedéből is igen jól meg lehet ebédelni. Vendéglátóink azonban keresztmetszetet akartak adni a híres keleti konyhából, s azt hiszem, a nagyétkűek hírében álló, ínyencnek számító magyarok kicsit gondolkodóba eshettünk: vannak változatos étkek a világ más táján is ... Következik: Mitől csillognak a gyémánthegyek? Marik Sándor AUTÓSOK, MOTOROSOK! MÉG ÖT NAPIG, MÁJUS 18-IG TART A KEDVEZMÉNYES KLUBBELÉPÉS AKCIÓ! KÜLFÖLDI UTAKAT NYERHET! Nevét és lakcímét küldje be címünkre. Magyar Autóklub 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 6. (703) I'ncnjan, Csangvangszan Hotel. (A szerző felvételei)
