Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
Termelés és gyermekáldás ^^^^^^^Nen^jégmegálinodn^^^^^^ „Visszavárjuk az asszonyokat“ Mikar boldog az aranyműves? A fiatalasszony az Egyesült Izzó kisvárdai gyárának portájára érkezik. Kézénfogja hároméves kislányát ps így kér útbaigazítást: „Lejárt a gyesem, jönnék munkába. Tessenek már mondani, mi merre van, mert nem ismerek rá a saját üzememre.” Szabó Lászlóné pátrohai lakos három éve teljesen elszakadt az üzemétől. Illetve mégsem. Mint mondja, ez idő alatt négyszer is meglátogatok közvetlen munkatársai. De a látogatások alkalmával mindig a gyerek volt a középpontban, a látogatók vala- logy elfelejtették mondani, hogy már nem úgy, és nem azt gyártják az üzemben, mint régen. Az étkezdét berendezték üzemcsarnoknak, épült egy tágas étterem szociális létesítményekkel. Más az udvar, tán még a levegő is változott. Nem Szabóné az egyedüli, aki meglepődött a változások láttán. A szapora gyermekáldás itt az átlagosnál is nagyobb mozgást okoz, vagy inkább eredményez. Idén hús- vétig nyolcvanan mentek gyesre és tizenöten jöttek vissza. Gyes és tanulás Az utóbbiak közt van Januári Tiborné betanított munkás. Ülőmunkát végez, a hajszálpontosság, a kézügyesség itt elengedhetetlen. A keze alól kikerülő apró, szép mívű alkatrészek késztermékké állva Európa valamelyik országába kerülnek. — Két hete jöttem vissza és azt kértem, hogy egy műszakos munkára osszanak be Dögéről járok be naponta, és ha két műszakba járnék, nem tudnám a gyermekünket óvodába, illetve haza vinni. Elestem a műszakpótléktól, de mint állandó nappalos, mindennap meleg ebédet kapok. Most másfajta spirált gyártok, mint három évvel ezelőtt, de az átállás nem járt nagy zökkenővel. Jánváriné ritka eredmény- nyel büszkélkedhet: a gyes alatt nemcsak a pelenkákat, a könyveket is forgatta. Folytatta megkezdett tanulmányait és tavaly érettségizett. Szemán Jánosné: — Régebben spirált gyártottam, visszajövetelem után a lámpagyártó sorra osztottak be. Nagy a különbség, de egyhónapos átképzésen vettem részt. Azonkívül a tapasztaltabbak segítették az átállásomat. Ez már kollektív munka. Figyeljük szomszédunkat, segítjük egymást. A csarnokban apró fények pislákolnak, jóval melegebb van, mint kint. Példás a rend, a tisztaság, nincs zaj. Valóban asszonyoknak való munka ez. Somogyi Józsefné: — Egy hónapja jöttem vissza. A férjem is itt dolgozik. A főművezető ellentétes műszakba osztott be, így felváltva tudunk a kicsivel foglalkozni. Várdán lakunk, a kapcsolatom nem szakadt meg a gyárral. Amikor fénykép készült a kicsiről, behoztam megmutatni a társaimnak. Alkatrészeket csinálok autólámpákba. Egy kicsit kiestem a gyakorlatból, de a teljesítményem már a régi. A közvetlen főnökeim sok mindenre megtanítottak. Családi gond = gyári gond Az üzem március közepén volt hatéves. Két gyesnyi idő. De vajon eiegendő-e ahhoz, hogy kialakuljon egy igazi munkáskollektíva? Elegendő is, meg nem is. Pár hónapja jártak itt a nagykanizsai üzemből tapasztalt szakmunkások és középvezetők. Az volt az általános véleményük, hogy általában príma a minőség. De kertelés nélkül azt is elmondták: az egyéni felelősségen, a jól értelmezett kollektív szellemen és néhány szakmai fogáson van még javítanivaló. Tizenöt, tizenhat éves lányok is kopogtatnak itt, felvételüket kérve. Többségük élete igazodik a férj- hezmenés, a szülés és a gyes menetrendjéhez. A munkásnők egy részének egyéni, vagy családi gondja a gyárnak is gondot jelent. Kertész Ferenc párttitkár: — Néhány gyermekes anya -sírt, hogy nem vállalja a két műszakos termelést, inkább elmegy más üzembe. Párt- szervezetünk is kereste a megoldást, a volt ebédlőben így hoztuk létre az egy műszakos üzemrészt. Sajátos módunkon igyekszünk javítani a dolgozók szemléletét. iKét éve kihelyezett marxista középiskolát szerveztünk, a vizsga most lesz, júniusban. Célunk, hogy a dolgozók emberileg is kerüljenek közel egymáshoz. A mi javaslatunk is benne van abban, hogy nem négy-, hanem hét-nyolcszáz forint jutalmat kapnak azok, akik rendszeresen segítik kezdő, vagy gyesről visszajött társaikat. Orosi Józsefné, a munkaügyi osztály vezetője: — Hat éve 325 dolgozóval indultunk, most csaknem 2300-an vagyunk. Az emberekkel igyekszünk megértetni: rugalmasnak kell lennünk, néha szükséges az átállás. A kollektív szerződésünk két hét átállást ír elő, de mi a legutóbbi átszervezéskor egy hónapig tartottuk az átképzést, és ez idő alatt átlagbér járt az órabéreseknek. Felnőtt'szakmunkásképzésünk még nincs, de tavaly is rendeztünk egy tanfolyamot, idén is rendezünk. Azzal, hogy a kismama visszajön a gyesről, nem oldódik meg teljesen sem az ő gondja, sem a miénk. Ha a gyereke beteg, elmegy táppénzre. Nálunk a táppénzes napok száma több, mint például a Vulkánban. De örülünk, hogy a városban és a környező 36 községben hozzájárultunk a foglalkoztatás megoldásához, a munkássá váláshoz. Á kismamákért Babják József szb-titkár: — Igyekszünk megértetni a dolgozókkal, hogy azt kell gyártanunk, amit jő pénzért megvesznek tőlünk. Számítanunk kell arra, hogy később is lesznek átállások. Ma már a betanított munkás is legyen sokoldalú. - A gyesen lévőket nemcsak visszavárjuk, teszünk is értük. Megkapják az átlagos béremelést, lakást is kapnak néha. Negyedévente névadó ünnepséget rendezünk, évente egyszer-kétszer kismama-találkozóra is sor kerül. Tavaly a szakszervezeti választásokon szb-tagnak választottunk meg egy gyermekgondozási szabadságon lévő fizikai dolgozót. összegezésül eltöprenghetünk azon; vajon a gyármeg- tesz-e mindent a kismamákért, vajon ők tudásuk, erejük maximumát adják-e a gyárért? Annyi bizonyos: a gyárnak egyre jobb a híre a nagyvállalatnál, sőt külföldön is. Nábrádi Lajos Vajon mi volna a véleménye Hann Sebestyénnek, a XII. századi hírneves ötvösnek. ha valami csoda folytán megláthatná azoknak a munkáit, akik őt példaképül választották? Vajon bólintana, hogy ez igen, ez remekmű? — ezen gondolkodtam, amikor elbúcsúztam a VAGÉP Vállalat Ifjúság 75 szocialista brigádjának tagjaitól. És most örömmel számolok be találkozásunkról, mert olyan embereket ismertem meg, akik hisznek a munka szépségében, akiknek boldogságot okoz egy mesterien elkészített munkadarab. Óra és ultrahang Az Ifjúság 75. mint a neve is mutatja, 1975-ben alakult, tagjai fiatalok: órások, ötvösök, aranyművesek. Vannak közöttük érettségizettek, szak és betanított munkások. Elég különös módon ismerkedtünk meg: a brigád néhány tagja bejött a szerkesztőségbe és elpanaszolta, hogy mások mulasztása miatt nem tudtak megnézni egy képzőművészeti kiállítást, pedig nagyon szerették volna. Elkezdtünk beszélgetni. Többek között a brigád vállalásairól, kulturális programjaikról, a műveltségről. Ezt a beszélgetést aztán néhány nap múlva már a munkahelyükön folytattuk. — Ezekben a magasan kvalifikált szakmákban — foglalta össze véleményét Vinnai József, az üzeni vezetője — a szakmai kultúra, illetve az általános műveltség nem lehet valamiféle plusz követelmény, vagy kívánság-, hanem természetes része kell, hogy legyen a mindennapi tevékenységnek. Hadd támasszam alá példával: vállalatunk 1953-ban kezdett órajavítással foglalkozni, akkoriban 2—300 darabot javítottunk havonta. Most a megyében havonta ötezret. Akkor egy óra beszabályozása hetekig tartott, most ultrahangos tisztítógépekkel dolgozunk. Ilyen ütemű műszaki fejlesztéshez kellő szakértelem, vagy úgy is mondhatnám, magas fokú szakmai kultúra szükséges. Azt mondják a rossznyelvek, nem azt kell megfizetni, amennyi munka van egy hibás órán, hanem azt, hogy a szakember kinyitja és belenéz. Vajon a legmodernebb technikával hogyan tartanak lépést? — A jó szakembernek valóban első pillantásra látni kell, mi a hiba — mondja Tokaji Andrásné, — a brigád vezetője. Más szakmákban is elévül a valamikor megszerzett tudás, itt különösen. Megjelentek a kvarcórák, az elektromos szerkezetek, Égetési próba az Izzóban (E. E.) Tokaji Andrásné (Jávor L. felv.) elemes alkatrészek. Ezeket senki sem tanulta az iskolában. Magunkra vagyunk utalva. Bújjuk a szakirodalmat, beszerzünk minde'n szakkönyvet. Itt az üzemben is van egy kis házikönyvtárunk, amit saját pénzünkből állítottunk össze. Nagy hasznunkra van egy német nyelvű újság, amiből lefordítják az érdekesebb cikkeket. De még így is csak azt mondhatom, hogy egy lépéssel a legújabb technika mögött járunk ... > I anulmanv a mAnAfifnmriA7 U IIIWIlUvl I UIIIII v* Lenyűgöző munka a vésnöké. Futó Pál aranyműves éppen egy monogramot vésett egy gyűrűre, amelynek rajzolatát maga készítette: — Pár éve, ha egy ilyen reneszánsz betűtípust láttunk, csak bámultuk és megcsodáltuk. Eszünkbe sem jutott, hogy talán mi is... Most magunk készítjük. Természetesen közben tanulmányozni kellett a különféle művészeti stílusokat, a betűtípusokat, hogy ízléses, esztétikus és harmonikus tárgyakat adjunk ki a kezünkből. Az üzemben most havonta átlagosan 1500 órát és 2000 darab ékszert javítanak, s 100 új ékszert készítenek. A brigád vállalásai között szerepel, hogy bővítik á mintaválasztékot. — ' Egy szép ékszert, gyűrűt, vagy medált nem elég elképzelni, megálmodni — folytatja Tokaji Andrásné. A mintát mi készítjük, rézből, abból választhat a megrendelő. Igencsak elő kell venni, amit esztétikából, művészettörténetből hallottunk, aztán olyan ízléses és mutatós tárgyat kell tervezni, ami amellett még gazdaságos is. Érdekes lehet, vajon kit tart a brigád a legműveltebbnek? Egybehangzóan Harsá- nyi Ákost, aki szakmája szerint ötvös, beosztása szerint művezető, s aki most a felnőttképzésben résztvevő és szakmunkásvizsgára készülő ötvösjelölteket tanítja. — Hogy mitől művelt a munkás? — kérdezte. — Attól, hogy egyik nap megkapja a szakmunkásbizonyítványát, s az másnapra már hiányos. Jönnek a nyomtatott áramkörös órák, az egyedi ékszerek, és nem ér semmit a bizonyítvány, ha napról napra nem gyarapítja az egyén az ismereteit. És nem is elég csak a szakismeret. Napirenden van például az arany ármozgása a világban, ami viszont már a politikai műveltség területe. Az arany: maga a politika. Világpiaci jelenség. Illik ismerni az árak mozgásának hátterét, a politikai eseményeket. A példákból az derült ki, hogy egyenként ván szükségük a műveltség szinte naprakész gyarapítására. Ám Tokaji Andrásné beszámolójából azt is megtudtuk, hogy a brigád is igyekszik keretet adni a műveltség gazdagításához. Többek között attól is műveltebbnek érzik magukat, hogy tavaly a városi helytörténeti vetélkedőre beneveztek és megtudtak egy sereg új dolgot a megyeszékhely múltjából. Most május 1-re régi könyveket böngészgetnek: az egyik brigádtag a könyvtárban talált rá egy ilyen összeállításra, s most ebből készítenek egy kis házi vetélkedőt. Nagy élmény volt rábukkanni a szakkönyvekben a XII. századi híres ötvösre, akit a brigád példaképéül választott, örülnek minden szakmai könyvnek, vésnöki rajznak, mintának. Keresik és gyűjtik. bzakma A KISZ-szel együttműködve feldolgozták a kongresszusi levelet, időnként kérik, hogy tartsanak aktuális témákat tisztázó politikai előadásokat. Egyik brigádtagjuk a Mesekert bábszínház tagja, két másik brigádtag a Szabolcs-Volánban táncol. A fellépéseken a brigád is tapsol a nézőtéren. Szeretik a jó képzőművészeti kiállításokat. Különösen nagy élmény volt megnézni a vármegye ezüst étkészletét a múzeumban. Most éppen a 17. számú óvodába készítenek gyermeknapi meglepetést, azután pedig a brigád életét bemutató tablót kezdik el összeállítani. A brigádnaplóban egyetlen olyan vállalás sem szerepel, amit kényszerből tettek volna. Nincs benne közös moziiá toga tás, meg hasonlók. Talán éppen attól maradt számomra emlékezetes a találkozás, mert munkájukról is, közösségi életükről is olyan szépen beszéltek, mint amilyen szép tárgyak kerülnek ki kezeik közül. Kár, hogy Hann Sebestyén nem ismerheti őket... Baraksó Erzsébet Régi népviselet mai presszóban. (Elek Emil felvétele)
