Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 13. Munkatársunk útibeszámolója Koreából (f.) Bolíviai katonazene B ár a bolíviai főváros, La Paz neve spanyo­lul békét jelent, egye­bek között éppen a béke és a szó minden értelmében vett biztonság hiányzik La Paz és Bolívia zaklatott sorsú lako­sainak. A legfrissebb jelenté­sek szerint az ország közepén lévő Cochabamba város hely­őrségének parancsnoka, bizo­nyos Emilio Lanza ezredes ultimátumfélében követelte Luis Garcia Meza tábornok­elnök lemondását, azt állít­ván, hogy „mozgalma” a fegyveres erők támogatását élvezi „szerte az országban”. A Magyarországnál tízszer nagyobb területű, de Latin- Amerika egyik legszegényebb országának számító Bolívia története bővelkedik tragé­diákban, amelyekben külö­nös szerepet játszottak a Rio Grandetól délre nem éppen rokonszenvvel említett „grin- gók” (jenkik, vagyis észak­amerikaiak). Az amerikai kontinens déli részére évti­zedek óta jellemző, valóban történelmi nagyságrendű va­júdás elérte a külföldi mono­póliumok, belföldi oligarchák,, indián parasztok és éhbérért robotoló ónbányászok Bolí­viáját is. Néhány esztendeje haladó tisztek mozgalma döntötte meg a paraguayi diktátorhoz, Stroessnerhez hasonlóan német származású és náci háborús bűnösöknek menedéket nyújtó Hugo Ban- zer diktatúráját, államosítá­sokat helyezett kilátásba — és az annyira áhított refor­mok megvalósítására tett ígé­retet. Aztán tovább haladt Bolí­viában a nagy óramutató: az ország első, viszonylag sza­badon megtartott választása­in sok tekintetben progresz- szív polgári-liberális kor­mány került hatalomra, a köztiszteletben álló Lidia Gueiler asszony vezetésével. Ez a reményekre jogosító ka­binet nem bizonyult hosszú életűnek. Mint Latin-Ameri- kában annyiszor, működésbe lépett „a dollár és a kard szentszövetsége”: hallgatóla­gos amerikai segítséggel Garcia Meza tábornok 1980 júliusában ismét bevezette a kipróbált, rezzenéstelenül reakciós és USA-barát kato­nai diktatúrát. Emberi-politi­kai arculatára jellemző, hogy a junta belső erőszakszerve­zetét régi profira, Klaus Bar­bie (Alias Altmann) náci há­borús bűnösre, a hírhedt lyo­ni hóhérra bízta, aki ellen Franciaországban mindmáig érvényes halálos ítéletet hoz­tak. C arter idején — gondol­junk csak az exelnök „emberi jogok” kam­pányára — még volt némi látszatfanyalgás Washington részéről, Reagan beiktatása óta azonban ez is egy csapás­ra eltűnt. Az új amerikai kormányzat megbízottai e napokban is járják Latin- Amerikát és minden diktatú­rával megértetik: megszűn­tek a szalonképességi aggá­lyok, minden „kemény” re­zsim számíthat Washington segítségére. Garcia Meza tá­bornok ennek a bizonyos­ságnak a jegyében repülhe­tett Cochabambába, hogy tár­gyaljon a zendülők vezérével. Harmat Endre Moszkvában kedden meg­nyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 99. ülése. Az ülésen a tagállamokat állan­dó képviselőik, a miniszter­elnök-helyettesek képviselik, hazánkat Marjai József, a kormány elnökhelyettese. Az ülésen Lukanov bolgár mi­niszterelnök-helyettes elnö­köl. A végrehajtó bizottság megvitatja a tanács soron kö­vetkező, XXXV. ülésszaka elé kerülő beszámolók tervezetét. A szófiai ülésszak elé beszá­molót terjesztenek a vb-nak a két ülésszak között végzett tevékenységéről, a KGST komplex programja végre­hajtásának tíz évéről, az új ötéves tervidőszak népgazda­sági terveinek koordinációjá­ról és a tudományos-műszaki együttműködés fejlődéséről. Ugyancsak a napirenden sze­repel a tagállamok gazdasági együttműködésének néhány időszerű kérdése is. Szovjet—kongói tárgyalások Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány meghí­vására kedden hivatalos ba­ráti látogatásra Moszkvába érkezett Denis Sassou-Ngues- so, a Kongói Munkapárt KB elnöke, a Kongói Népi Köz­társaság állam- és kormány­fője. Kedden délután megkez­dődtek a szovjet—kongói tár­gyalások. A tárgyalásokon részt vesz Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségé­nek elnöke és Denis Sassou- Nguesso, a Kongói Munka­párt KB elnöke, a Kongói Népi Köztársaság állam- és kormányfője. HATALOMÁTADÁS Francia helyzetkép Franciaországban kedden megkezdődött a hatalomát­adás: a párizsi Solferino ut­ca 6. szám alatt — a szocia­lista párt székházának szom­szédságában, de elvben attól függetlenül — megkezdte működését Francois Mitter­rand új irodája, amelynek célja az átadás előkészítése. Pierre Bérégovoy, a szocialis­ta párt országos titkárságá­nak tagja vezeti a csoportot, tagjai zömmel Mitterrand ka­binetirodájához tartozó sze­mélyek. Az iroda máris fel­vette az érintkezést a hiva­talban levő elnök irodájával, az Elysée-palota embereivel, továbbá feladata kapcsolat­ba lépni a szakszervezetekkel, a különböző érdekképviseleti szervekkel. Az Országos Béketanács elnöksége kitüntető jelvényeket és emlékplaketteket nyújtott át a békemozgalomban kiváló munkát végzetteknek. A képen: dr. Kovács Béla, az OBT főtitkára beszél, mellette Sarlós István, az MSZMP PB tag­ja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. (Keiet-Magyarország telefotó) (Folytatás az I. oldalról) lyében éppen az élelmiszer- gazdaság áll. Az elmúlt év so­rán egymilliárd 27 millió fo­rint értékű beruházást és re­konstrukciót valósítottak meg, végezték a tervezést és a lebonyolítási tevékenységet. Maradéktalanul teljesítet­ték az ágazat igényeit. A fej­lesztések közül legjelentőseb­bek voltak a szabályozott lég­terű hűtők, sűrítőberendezé­sek, szarvasmarha- és sertés­telepek építése és a meliorá­cióval összefüggő beruházá­sok. A 249 megvalósult beru­házás és rekonstrukció közül külön is említést érdemel a mátészalkai almaléüzem, a ZÖLDÉRT vállalat almafel- dodgozója, a most épülő vajai hűtőtároló, a pátrohai burgo­nyatároló. Elkészítették Észak-Sza- bolcs és a Tisza-Szamos köz meliorációs tanulmánytervét. Elismerést érdemel a fiatal mérnökök által MEZŐPA­NEL-ből kifejlesztett lakóhá­zak terve és a hulladék ener­gia hasznosítására kezdemé­nyezett intézkedések. A kedden délután megtar­tott ünnepségen az Élüzem megtisztelő címet Ozsvárt Zoltán vezérigazgató-helyet­tes adta ót Nyitrai Miklós­nak, az AGROBER Szabolcs- Szatmár megyei kirendeltsé­ge igazgatójának. Az átadó ünnepségen részt vett Alexa László, az SZMT vezető tit­kára és Varga Gyula, a nyír­egyházi városi pártbizottság első titkára, a megyei párt-vb tagjai. Kimagasló munkája elismeréseként Garab László- né irányító-tervezőmérnököt Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részesítették. * A Minisztertanács és a SZOT elnökségének Vörös Zászlaját kapta a Vetőmag­termeltető és Értékesítő Vál­lalat kollektívája, köztük a nyírségi területi központ dol­gozói. A helyi ünnepséget kedden délután tartották Nyíregyházán. A vállalat elsődleges fel­adata a mezőgazdasági nagy­üzemek, a kistermelők és a lakosság vetőmagellátásának biztosítása. Elősegítették a tömegtakarmány- és zöldség- termesztés fejlesztését. Egy­úttal jelentősen bővítették a fajtaválasztékot, növelték a nemesített vetőmagvak ará­nyát, s biztosították az im­port szaporítóanyagot is. Mindezek az intézkedések a terméshozamok növekedését, a minőség javulását eredmé­nyezték. A nyírségi területi központ minden évben 80—100 nö­vényfaj, közel ezer fajtájának vetőmagját forgalmazza, s ez tavaly 370 ezer torina volt. A most kezdődött tervidőszak­ban is a legfőbb feladatuk a vetőmagvak biztosítása és az új, nagy termést, jó minősé­get adó fajták elterjesztése. Phenjan, Chollima sugárút Ikarusszal Phenjanban Budapesttől Moszkváig alig több, mint két óra volt az út a MALÉV TU—154-esén, mintegy bemelegítés az uta­záshoz, mert a „tízesek nap­ja” következett. Este tíz óra­kor emelkedett a magasba Moszkva Seremetyevó—2 ultramodern, az olimpiára készült repülőteréről az Ae­roflot IL—62-es gépe. Tízezer kilométer volt előttünk, nagyjából tízórás utazás, egy­folytában, tízezer méter ma­gasságban. Csak a leggyakorlottabb légiutasok aludtak, a többség várta az eseményeket; mikor érünk Ázsia fölé, s milyen az éjféli hajnal, ugyanis a nap­pal szembe repülünk, és éle­tünk legrövidebb, mindössze tizenhét órás napja elé né­zünk, a Budapest Phenjan között hét óra az időkülönb­ség. Éjfél tájban jelezték az ab­lak mellett ülő útitársak, hogy hajnalodik. A szivár­vány ívét idézve kelt a nap, csak sokkal sötétebb színek­ben: a lila előbb bíborrá, vö­rössé, majd sárgává világo­sodott, hogy aztán egyik percről a másikra teljes fényben ragyogjon fel a nap. A Bajkál-tó fölé már vilá­gosban érkeztünk. Az időjá­rás kegyes volt hozzánk, lát­hattuk a szibériai nagyvárost, Irkutszkot, a befagyott Baj- kált, a még havas tajgát. Üdítőt, frissítőt hozott Szvet­lána, a csinos stewardess, aki kedvesen válaszolt, hogy egy óra múlva érünk Kína fölé, s még kb. három órát uta­zunk. A gép enyhe „liftezéséből” értesülhettünk, hogy már földközelben járunk, leszál­láshoz készülünk. Megérkez­tünk Korea hegyes-dombos nyugati kapujához, s néhány perc múlva menetrend sze­rint pontosan landoltunk. Az órám fél ötöt mutatott, még hazai idő szerint, a repülőtér nagyóráján pedig már fél ti­zenkettő volt. De még volt pár percünk, gépünkön utazott ugyanis a tanzániai kormányküldöttség, s várnunk kellett. A gép ab­lakain át néztük, miként zaj­lik a hivatalos fogadtatás: ál­lamférfiak találkozása, az úttörők köszöntése, s aztán mi is indulhattunk a repülő­tér épületéhez. Némi nehézséget okozott a hivatalos iratok kitöltése, számunkra a koreai írásjelek semmiféle támpontot sem ad­tak. Éppen a legjobbkor ér­kezett Kim Tho Dzun, a Ko­reai Nemzeti Utazási Iroda, a „Rehenza” munkatársa: párt­fogásba vette az IBUSZ cso­portját, előbb koreairól an­golra fordított Séllei Györgyi­nek, a magyar csoport ide­genvezetőjének, majd cso­magszállítóért, gépkocsiveze­tőért, frissítőért szólt, s tíz perc sem telt bele, máris in­dulhattunk a főépület előtt álló autóbuszunkhoz — egy magyar Ikarushoz. Jót tett a panorámaablak, mert az átrepült, átutazott éj­szaka ellenére is mindent látni akartunk, alig tudtuk eldönteni, mit is nézzünk in­kább: az almáskertek való- színűtlenül vörös földjét, a virágzó gyümölcsfákat-e, a hegyoldalban teljes pompá­jukban virító lila azóleákat, vagy inkább a láthatóan igen nagy szorgalommal dolgozó embereket. A repülőtértől a fővárosba vezető autópálya a Phenjant ellátó nagy állami gazdaság tízezer hektáros gyümölcsös­kertje mellett vezet el. Kísé­rőnktől azt is megtudhattuk, hogy a földek a rendkívül magas vastartalomtól rozsda­barnák, nagy gonddal kell megművelni, sok műtrágyát használnak fel, de a termés végül is ízletes —, mint ahogy azt nem sokkal később kósto­lás közben mi is meg­állapítottuk: akár szabolcsi is lehetett volna a hűtőtáro­lóból felszolgált alma... Félóra múlva már a fővá­ros belső kerületeiben halad­tunk, négy- és tízemeletes házak között, virágokkal sze­gélyezett széles főutakon. A blokkos technológia itt is megtette a magáét, a gyorsan épülő házak városképi ára évekig a sok egyforma ház lehetett, de a széles Chollima sugárútra érve — anol most is építkeznek — már kibon­takozott előttünk a mai, mo­dern Phenjan: szép, keleti stílusú középületeivel, színes, változatos tíz-tizenöt emele­tes épületeivel, hatalmas te­reivel és szökőkútjaival, sok szobordíszével valóban egy főváros hangulatát hozta. Itt, a város szívében, a Csangvangszan Hotel tizedik emeletén lévő szobáinkban pihenhettünk meg a hosszú út után, de a pár perces me­leg zuhany és átöltözés után szinte a teljes csoport a fő­utcán sétált, s arról cserélt eszmét, vajon miként lehet ilyen tisztán tartani a forgal­mas, egymillió lakosú nagy­várost? Kövétkezik: Díszebéd a Te­dong partján Marik Sándor Utcabál a Kim ír Szén téren (A szerző felvételei) Kiállítás a CSKP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából Győzelmes út címmel ked­den kiállítás nyílt a Munkás- mozgalmi Múzeumban Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja megalakulásának 60. év­fordulója alkalmából. A do­kumentum-összeállítás — amelyet a prágai Klement Gottwald Múzeum rendezett — gazdag fotóanyaggal, köny­vek, újságok, plakátok bemu­tatásával ismerteti a cseh­szlovák munkásmozgalom történetét, a CSKP hat évti­zedes útját. A kiállítást Nemes Dezső, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója nyitot­ta meg, majd Václáv Mora- vec, Csehszlovákia budapesti nagykövete mondott beszé­det. A megnyitó ünnepségen részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizott­sága osztályvezetője, s meg­jelent társadalmi, politikai és kulturális életünk számos képviselője, valamint a dip­lomáciai testület több tagja. A kiállítást egy hónapig te­kinthetik meg az érdeklődők a budavári palota A-épületé- ben.

Next

/
Thumbnails
Contents