Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-07 / 105. szám

1981. május 7. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Védelmi prognózis A csapadékos időjárás követ­keztében két különösen veszélyes kórokozó gomba fertőzésének ve­szélye növekedett meg az utóbbi napokban. Az almafavarasodás szaporító- képleteinek szóródása — a lehul­lott lomb átnedvesedése következ­tében — fokozottá vált. A leve­lek gyakori és tartós nedvesség- borítottsága kedvez a kirajzó spó­rák csírázásának. Az alacsony napi középhőmérséklet következ­tében az első tünetek megjelené­sére (olajfolt) - csak későbbi idő­pontban, május közepén számít­hatunk. ' Az almafavarasodás elleni véde­kezést az ismétlődő esőzések kö­vetkeztében folyamatossá kell tenni. A permetezéseket az aláb­bi készítményekkel célszerű el­végezni: Dithane M—45 0,2%, Po- lyram Combi 0,2"„, Orthocid 0,2— 0,3" o. A kettős hatású, felszívódó készítmények használatát, ame­lyek kiválóan alkalmasak liszt- harmatfertözés ellen — Chinoin Fundazol 50 WP, Topsin Metil 70 WP — csak a fent említett kontakt szerekkel együtt kijut­tatva javasoljuk 0,08—0,12" ,,-os koncentrációban. A kezelések megismétlését, gyakoriságát első­sorban a lehullott csapadék meny- nyiségétől, ill. a levelek nedves- ségborítottságának időtartamától tegyük függővé. 7—8 napnál több preventív hatásra ebben az idő­szakban nem lehet számítani. A másik betegség elterjedésé­nek is különösen kedvez a hűvö­sebb, ugyanakkor csapadékos idő­járás. Az őszibarack tafrinás le- vélfodrosodása következtében a levelek kezdetben pirosra színe- ződnek. Később deformálódnak, száradnak és végül lehullanak. A betegség ellen gombaölő szerek használata mellett mechanikai úton is lehet védekezni. Kezdeti időszakban a beteg leveleket a fákról leszedve azonnal meg k'ell semmisíteni. Permetezés során az alábbi készítmények használatát javasoljuk a jelzett töménység­ben: Dithane M—45 0,2%, Ortho­cid 0,3"/». A kezelések hatékony­ságát fokozza a nedvesítőszer (pl. Nonit) használata. Permetezés alkalmával felhív­juk a figyelmet a munka-egész­ségügyi óvó rendszabályok (alko­holfogyasztás. dohányzás mellő­zése) betartására. valamint a hasznos rovarok (méhek) kímé- • lésére. — Sipos László megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás Az áfészek keretében működő mezőgazdasági szakcsoportok több évtizedes múltra tekintenek vissza. Legfiatalabbak a házinyúl- tenyésztő szakcsoportok, amelyek a 70-es években kezdtek megala­kulni. Elsőnek a mátészalkai szakcsoport alakult meg 1969-ben 35 •fővel, éves nyúlértékesítésük 74 q volt. A szakcsoportot 5 tagú intéző bizottság irányította, az áfészek segítségével. Közös alap­juk, illetve vagyonuk néhány ezer forint volt. A vezetőség bizalomkeltő mun­kájának eredménye az lett. hogy a szakcsoport az áfészhez tartozó mind a 14 községet és várost be­hálózta. 1980-ben a taglétszám el­érte az 531 főt. A megye nyúlte- nyésztő szakcsoport taglétszámá­nak 17 százalékát képviselik. Áru­értékesítésük meghaladta a 9 va­gont. ami a megyei értékesítés közel 13 százaléka. Közös alap­juk, illetve közös vagyonuk kö­zel 125 000 forint, a megyei va­gyonnak több mint 20 százaléka. Az e területen kifejtett szervező munka az áfész fontos tagérde­keltségü feladata lett, melyet a szövetkezet legfőbb okmánya, az alapszabály is kifejezésre jut­tat. A tagerdekeltségü feladatok megoldásában elsősorban szerve­zési, társadalmi, mozgalmi mun­kájuk jelentős. A közös értékesí­tés meghatározó lett az áfészen belül. Alapító tagként kell megemlí­teni Nagy Albertet, Korsós Imrét, Balogh Jánost és Szarka Sándort, aki az intéző bizottság legaktí­vabb tagja volt. majd 1975-től a szakcsoport elnöke lett. 10 év alatt igen sok problémát kellett megoldani. Elsősorban is a takar­mányt jól hasznosító és szapora fajták váltását a rossz egyedek- kel szemben, ami igen fáradságos és nagy szervező munkát igényel a tagság körében. így jutottak el a. 80-as években oda, hogy a tag­ság tenyészetének 95 százaléka már jó húsjellegű, szapora fajta új-zélandi, kaliforniai és fejér- gyöngy füles. Országos, megyei és járási ki­állításokon vettek részt, ahol mindig az első helyezést érték el. A szakcsoport 1974-ben országo­san a MÉM és a SZÖVOSZ által alapított Báldy Bálint ezüst- majd 1976. évben az aranyplakett ki­tüntetést kapta meg. A szakcso­port és három tag különböző szin­tű jelvényeket szerzett. Nagy segítséget kap a szakcso­port a körzeti állatorvosoktól. A HUNNIACOOP Vállalat is segít, a gabonaforgalmi vállalat mátészal­kai üzeme a nyúltápot időben adja. Az állattenyésztési- felügye­lőség és a körzeti állatorvosok segítségével 3 kistermelőnél min­tatelepet hoznak létre, ahol a megfelelő egyedeket törzsköny­vezik. tehát önellátás van a tag­ság részére. A törzsállomány utánpótlásában Szarka Sándor, mint a szakcsoport elnöke, dr. Molnár Sándor állatorvos, és Frencel Bertalan nyugdíjas nyúl- tenyésztő vesz részt. 1981. évi célkitűzésük: 10 száza­lékkal növelni az éves értékesí­tést; 8 százalékkal a-közös va­gyont; minden nyúltenyésztő le­gyen a működési területen szak­csoporttag; és mind nagyobb te­rületről takarítsanak be pillangós és rétj szénát bérlemény címen. Mikulás András MÉSZÖV Szarka Sándor, a szakcsoport elnöke nyugdíjas, a tisztséggel járó dolgát társadalmi munkában végzi, a tagság megelégedésére* Naponta 5—8 tenyésztőt keres meg szaktanácsaival, ö is több tíz anyanyúllal rendelkezik. Igen jó a kapcsolata az áfésszel és az illetékes szervekkel. Kiskertekben is használható gyomirtó a Glialka Magyarországon a különböző kémiai szerekkel történő gyom­irtás közel mésfél évtizedes múlt­ra tekinthet vissza. A gyomirtó szerek választéka különösen az utóbbi években igen megnöveke­dett. Ennek tudható be és ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy hazánkban nem termeszte­nek olyan kultúrnövényt, mely­nek vegyszeres gyomirtása vala­milyen módon ne lenne megold­va. Megyénkben jelenleg a legna­gyobb gondot az évelő gyökér­és szártarackás gyomok irtása okozza. Ilyenek pl. a mezei acat, folyondárszulák, csillagpázsit, a tarackbúza stb. E gyomok külö­nösen a termőre fordult gyümöl­csösök gyomirtásánál jelentenek igen nagy gondot, mert a triazin hatóanyag-tartalmú szerek az en­gedélyokiratban előírt adagok mellett e gyomokat nem irtják. A tarackbúza a burgonyának, Hegyei első és második Virágzó háztáji kertgazdái kod ást láttam Varsánygyürén. Virágoz­tak az almafák. A beborult ég alatt, a szitáló májusi esőben is derűt varázsolt a látvány: rózsa­sziromtenger a Tisza mentén. Több mint négyszáz kiskert, ben­ne 7 ezer termőfaegység neveli évről évre gyümölcsét. Informá­toraim: Mándi Gyula termelőszö­vetkezeti pártiitkár és Szűcs Jó­zsef, a háztáji bizottság elnöke azt is elmondták: 2500 tonna al­mát, 14 millió forintot teremnek minden őszre a kiskerti fák. Termel még a háztáji évente 1230 hektoliter tejet, hizlalnak el­adásra 409 sertést, 214 szarvas- marhát. Ez együtt szintén megér kilencmillió forintot. Teremtő és boldogító a ház kö­rüli munka. Különösen akkor, ha nem csupán a pénznek örülhet az ember, de büszke is lehet arra, amit alkot, arca verejtékével ki­munkál. Varsánygyürében él két ember, illetve család, akiknek portáján valóságos ..kincsesbá­nya” található. Két tehén, két sok tejet adó nagy értékű jó­szág. A két gazdáról, Tóth Adolfról és Szűcs Bertalanról a napokban már hírt kapott a köz­vélemény. Mindketten a megyei tej termelési verseny díjnyertesei voltak. A Rákóczi út 7. szám alatt Tó- thék portáján a magyartarka Ró­zsi — nagy tőgyű, jámbor jószág — tavaly 7374 liter tejet adott. Ez­zel kivívta a megyében, a háztá­jiban legjobban tejelő tehénnek kijáró rangot, első lett. Természe­tesen az érdem csak részben a jószágé, az elismerésre inkább az állattartó munkája szolgált rá. Erfől — miután Tóth Adolf tsz­Szücs Bertalan eddig több mint uáz tehenet nevelt, a mostani Manci a tejtermelésben díjnyertes lett. (Gaál Béla felvétele) Háztáji tejtermelők Varsánygyürén brigádvezető brigádjával erdőt te­lepített — a ház gazdaasszonyá­val beszélgettünk. Nem eget-földet rengető dol­gokról volt szó, csupán azt tisz­táztuk: nem kimondottan fajta­kérdés a sok tej. Többet nyom a latban a takarmányozás, a fejés és általában a jószág körüli mun­ka. A sok tejet adó Rózsi napi „menüje” 20 kiló körüli abrak, délben egy vesszőkosár takar­mányrépa, meghintve kukorica- árpadarával és széna. Víz kíván­ság szerint, egy-egy itatáskor 5—6 vödörrel, helybe hordva. És hajnali ötkor kél a .család. — Mi ezt már megszoktuk, sze­retjük csinálni, amíg lesz erőnk, egészségünk, nem hagyjuk abba. Egy utcával arrébb a Kossuth utca 6l-ben sem hallunk mást, csdk azt* — A jószágot jól kell tartani és megadni számára mindazt, talán még többet is, amit az ember ön­maga számára megkíván. A fentieket Szűcs Bertalanná mondta, aki a második legjobb, 6762 literes, szintén magyartarka Manci tehenet feji. — Nem kell sajnálni az időt a tőgymasszázstól, arra meg ki­váltképpen ügyelek, hogy a tőgy­ben egy csepp tej se maradjon. Ellés után én háromszor, négy­szer fejek, aztán háromszor, ké­sőbb naponta kétszer. így a jó­szág nyugodt, nem apaszt. Tóthéknál, Szücséknél is alapo­san megnéztem a jó hírnevet adó állatokat. A Rózsi is és a Manci is mutatta: becsületük van, gaz­dáik tisztán, jól tartják őket. Szűcs Bertalan szavakban is megfogalmazta véleményét: — Jószágot csak az tartson, aki­nek van türelme hozzá. Én már felneveltem legalább száz tehenet, ez a Manci is az én nevelésem, de mindegyikkel úgy bántam, hogy abban nem volt kifogás. Szerettem őket, na. Ez az én szenvedélyem. Most írhatnám, mi pénzt hoz a házhoz egy vagy két jótejelő te- hán. Sok pénzt. De hoz is, visz is. Tudom, vannak számolni sze­rető emberek, olyanok, akik a hétezer liter tejet beszorozzák a tej átvételi árával és azt mond­ják, 45 ezer forint, az már igen. Ne legyen irigy senki, mert ha felszámítjuk a takarmány árát, a munkabért, marad ugyan egy tisztességes és szép jövedelem, de ez kijár mindazoknak, akik hajnalban kelnek, későn feksze­nek és szüntelenül tele van mind a két kezük munkával. * Seres Ernő cukorrépának is egyik legvesze­delmesebb gyomnövénye. Sajnos a burgonyában és cukorrépában engedélyezett és alkalmazott ké­szítmények a tarackbúzát nem pusztítják. Az előzőekben taglalt vegysze­res gyomirtási problémák megol­dására a tiszavasvári Alkaloida Gyár egy már ismert gyomirtó szer gyártását végzi. A készít­mény neve: Glial kar A készít­mény hatóanyaga 25 százalék gli- fozát. A gyomirtó szer a levélen ke­resztül szívódik fel és jut be. a növények anyagcsere-forgalmába. Ennek következtében a gyökér­és szártarackos gyomok föld alat­ti gyökérrendszerét is elpusztít­ja. A gyomnövényeken kívül a kultúrnövényre is ártalmas a gyümölcsös kultúrákban. Ezért csak irányított permetezéssel sza­bad kipermetezni. A tarackos gyomoknak a per­metezés időpontjában legalább 15—20 cm-es fejlettségi állapot­ban kell lenniük. A folyondárszu- láknak legalább 35—40 cm-es in­dával kell rendelkeznie, hogy az elpusztításhoz szükséges megfele­lő mennyiségű gyomirtó szert fel tudja venni. A Glialka az emlí­tett gyökér- és szártarackos gyo­mokon kívül elpusztítja a fiatal korban, lévő lisztes libatopot, sző­rös disznóparéjt, talpas muhart és egyéb muharféléket. A Glialka gyomirtó hatását las­san fejti ki. A gyomnövényeken a pusztulás jelei a kipermetezést követő 14—16 nap múlva jelent­keznek. Ezért nem kell türelmet­lennek lenni, ha a növényvédel­mi munka elvégzése után 4—5 nap múlva a gyomirtó hatást még nem észleljük, mint ahogy a Regionnál, a Gramoxonnál meg­szoktuk. Megyénkben a fenyércirok (Sorghum Holepense) nem okoz súlyos gondot, de a Glialka még az ilyen veszélyes gyomnövény irtására is szinte az egyetlen ha­tásos készítmény. Várható esős időben permetezni nem szabad, mert ha a kiperme­tezést követően 8 órán belül esőt kap a permetezett terület, az meggátolja a gyomirtó szer hatá­sát. ' Glifozátozott területbe bármi­lyen kultúrnövény vethető. Reg- loréval és Gramoxonnal ne kom­bináljuk. Dr. Fodor Tamás HORGÁSZOKNAK 9000 ponty a vajai Ostoba Háborús bomba a lápsziget alatt? Óvatosan a karóval A mátészalkai Szatmárvidéki HE háza tájáról egyre több ör­vendetes hírt lehet hallani. Meg­írtuk már, hogy a több mint 800 tagot számláló egyesületben volt tavaly a legtöbb az egy főre eső halfogás: 36 kiló. Nagy Ferenc országos csukarekorder is máté­szalkai horgász és az egyesület legkedveltebb vizén, a vajai Üs­tön akasztotta meg a csaknem 15 kilós „krokodilt”. 30 mázsás telepítés A jó fogási eredményekbe ter­mészetesen az is belejátszik, hogy az egyesület megfelelően foglalkozik a halasítással. Az idén a vajai Ostoba például 30 mázsa pontyot telepítettek. Az egyesület vezetőitől nyert érte­sülés szerint a legjobb minőségű kétnyaras ponty került vízbe, amiért nem sajnálták a kilónkén­ti 60 forintot és a 2 forint szál­lítási költséget. A növendékpon­tyokból három ment egy kilóra, így körülbelül kilencezer nemes hallal lett gazdagabb a vajai Ös­Kricsfalussy Béla baktalóránt- házi horgászlevelezőnk — akinek ugyancsak a vajai Östó partján van a horgásztanyája — érdekes hírről tudósította rovatunkat. Je­lentkezett ugyanis egy szemtanú, aki elmondta, hogy 1944,45 telén a katonák egy fel nem robbant több mázsás bombát vonszoltak a befagyott Ostora, amin léket vág­tak és veszedelmes szállítmányu­kat elsülyesztették. A bomba az­óta is a tó fenekén leselkedik, bár hollétét a tűzszerészeknek már jo két hónapja bejelentették. Tekintettel arra. hogy sok hor­gász vasrudakkal rögzíti ladik­ját a vajai vizen, hátborzongató­an ecsetelik most az ottani hor­gászok: mi lenne, ha valaki vé­letlenül a bombába döfne a vas­karójával?! A félelmetes híresztelésekre a horgászegyesület vezetői közöl­ték, hogy a bomba a tóban van ugyan — a szem-tanú állítása sze­rint —, de a vizen mozgó láp­szigetek egyike alá került, amely hosszú ideje mozdulatlanul áll a helyén. Így nem fenyeget közvet­tó halállománya, amelyben már amúgy is csak gyéren akadt az őshonos pontyokból. Úgy számí­tanak, hogy az idei' telepítés ősz­re horogérett lesz és az amúrok, a csukák és a kilósra nőtt ká­rászok mellett már növeLni fog­ják a horgászok zsákmányát. Egyébként az egyesület az idén még további halasítást tervez. A vajai horgászviz ugyancsak jó nevelője a bele telepített halnak. Természetesen meg is kell őrizni a nem kevés horgászpénzt igénybe vett telepítést. Most már két egyesületi halőr — és a tag­ságból verbuválódott társadalmi segítőik vigyázzák a rendet, óv­ják a közös vagyont az orvhor­gászoktól — netán azoktól, akik magukról megfeledkezve méreten aluli nemes halat akarnak zsák­mányolni. Az eddigi — és hely­hez kötöttsége miatt eléggé fel­színes — parti ellenőrzés mellett a vizen is folyik a halőri tevé­kenység. Mégpedig elektromos meghajtású csónakból. amely még az evezőcsapások neszével sem árulja el magát a rosszban sántikáióknak. len veszély, mert a horgász vas- karója nem érhet hozzá — ha­csak búvárnaszádja nincs . . . Egyébként búvárkodniuk eszerint a tűzszerészeknek kell, ha a bom­bát el akarják távolítani. Levelezőnk egyébként azt is felvetette, hogy milyen rossz ál­lapotban van Vaja egyik főutcá­ja, amely. — mivel a sűrűn láto­gatott Őstóhoz vezet — ugyan­csak sok kellemetlenséget okoz az autós horgászoknak, kirándu­lóknak, vízparti nyaralótulajdo­nosoknak. És azoknak is. akik az országos hírű vajai múzeum láto­gatása után, messziről érkezett vendégként a romantikus Ostó környékét is meg akarják tekin­teni. A siralmasan gödrös út kárt tesz a jármüvekben, a szüret ide-- jén arra szállított gyümölcsben. Javításra vár tehát az út, amiről a vajai illetékesek többet tudná­nak mondani. Társadalmi mun­kájukkal hátha még a horgászok is segítenének . .. (pristyák) Veszélyes segítőtárs ÁLDATLAN CSÓNAKTELEPÍTÉS A VIZEKEN Horgászvizeink partján egyre több csónak jelenik meg. A csó­naktartásban, a vízparton való el­helyezésben. tárolásukban viszont egyre nagyobb a rendetlenség. Vannak egyesületek, amelyek saját vizeiken engedélyezték a csónakok használatát, mások vi­szont kitiltották tavaikról a vizi jármüveket. örvendetes, hogy van már néhány olyan egyesület is, amely szabályozta mind a csónakok vízparti tárolását,, mind pedig a vizen való mozgásukat. Olyan példa is van, ahol a csó­nakok csak biztonságtechnikai el­lenőrzés és bejegyzés után kerül­hetnek a tó vizére. Sok horgász- vizén pedig senkinek sem jut eszébe egy csónakkikötő létesí­tésének, a csónakok szabályos vízretelepítésének gondolata. Igaz, a csónaktulajdonosok zö­mének sem szívügye, hogy mi­előtt vízre telepítené a csónak­ját, tájékozódna a csónaktartás szabályairól. Némely embereknél a csónak csak státusszimbólum, annál kevesebbet értenek a hasz­nálatához. Nem egyszer hátbor­zongató látvány, amikor egye­sek csónakjaikkal idétlen­kedve mozognak a vizen. Ezt te­tézi az a felelőtlenség, ahogy úsz­ni nem tudó családtagjaikat, apró gyerekeiket a csónakba ültetik és hagyják őket életveszélyben hánykolódni a mély vizek hátán is. A mátészalkai Szatmárvidéki Horgász Egyesület a vajai 76 hek­táros Östón már csak a halőr ál­tal biztonságtechnikailag ellenőr­zött és általa bejegyzett, evező­vel, vagy akkumulátorral hajtott csónakot enged a vízre telepíte­ni. Az így engedélyezett csóna­kok száma már megközelíti a százat. A csónakok telepítésére két csónakkikötőt jelöltek ki. A vízben, nádban, lápon hagyott, elkorhadt, gazdátlan csónakokat partra vontatták és elégették. A Szabolcs-Szatmár megyei In­téző Bizottság vizén, a császár­szállási tározón a csónaktelepítés terén áldatlan állapotok uralkod­nak. A legnagyobb gondot jelen­leg ä tó különböző pontjain víz­be süllyesztett, korhadt, használ­hatatlan állapotban hagyott csó­nakok jelentik. A halőr tizenöt­nél többre teszi a számukat. A rendcsinálás egyik lépéseként — a „Tiszta víz — rendezett víz­part” mozgalom keretében — az elhagyott csónakok eltávolítását és a tóra telepített csónakok számbavételét határozták el. Az intéző bizottság kéri, hogy a csónaktulajdonosok csónakjaikat az érvényben levő jogszabályok­nak megfelelően telepítsék a tó­ra. A korhadt, használhatatlan, életveszélyes és elhagyott csóna­kokat a tó egész területéről jú­lius 15-ig vontassák partra és szállítsák el. Ellenkező esetben az intéző bizottság vontattatja azo­kat partra és elégetteti. Csónak- kikötőül az intéző bizottság a horgásztanyával szemben levő partszakaszt jelölte ki. (sigér) Az új orsók és a szálkái MOH Már az elmúLt év végén híre terjedt, hogy lesz végre magyar peremfutó horgászorsó. A Ma­gyar Horgász tavaly decemberi számában Sulkowsky Endre, a MOM kereskedelmi osztályveze­tője nyilatkozott a témában: a Magyar Optikai Müvek — egyet­értésben a TRIAL Kereskedelmi Vállalattal és a Magyar Országos Horgász Szövetséggel — úgy dön­tött, hogy a hiánycikk jelleg tel­jes és végleges felszámolása ér­dekében megkezdi a peremfutó orsók gyártását. A háromféle, „Neptun” elne­vezésű horgászórsó ebben az év­bén már kereskedelmi forgalom­ba kerül, háromféle igényt kielé­gítve, teljesen ellátja a hazai pia­cot. A MOM ezzel nem csak a sporthorgászok több évtizedes bosszúságát szándékszik meg­szüntetni, de jelentős tőkés devi­za kiadását is megtakarítja a népgazdaságnak. Milyen lesz a három „Neptun”? Az orsók mindegyike igazi fi­nommechanikai termék. A konst­rukciónál figyelembe vették a legmodernebb szerkezeti megol­dásokat és a legmegbízhatóbb működési elveket. Nem volt el­hanyagolható szempont az sem. hogy az orsók minősége és fo­gyasztói ára versenyképes legyen az eddig tőkés országokból impor­tált orsókéval. És most nézzünk néhány műszaki jellemzőt. Az elsőnek forgalomba kerülő MPO—X—100 típusjelű peremfutó orsó műanyag tárolódobjára 100 méter 30-as zsinór fér. Áttételi aránya 3,2:1. A felkapókar mű­ködtetése (egyébként mindhá­rom orsónál) SIT-rendszerű, au­tomata és kézi. Forgató karja balos, zsinórvezetője rögzített, csapágyazása: csúszó. A horgászokat legjobban ér­deklő második, MPO—X—200 tí­pusjelű orsó fém tárolódobjára 130 méter 30-as zsinór fér. Áttételi aránya 5,1:1. Forgató karja (miként a harmadik 400-asnak is) bal—jobbos átszerelhető, zsinór- vezetője (a 400-assal együtt) gör­gős, csapágyazása (a 400-asnak is) golyós és színtér. Az MPO—X—400 típusjelű har­madik peremfutó orsó fémdob­jának tárolóképessége a legna­gyobb: 240 méter 30-as zsinór. Áttételi aránya 4,6:1. Mint a Magyar Horgász idei áp­rilisi száma — az új 200-as orsó képét is mellékelve — közölte, ennek a leginkább várt orsónak 600 forint a fogyasztói irányára. És ami még fontos a témában: tartalék felkápókarban, pótdob­ban, fékcsavarban és egyéb al­katrészekben sohasem lesz hiány! Alkatrészek Szatmárból A MOM központi lapja, a Fó­kusz februári számában jelentős helyet szentel azoknak az írá­soknak, amelyek a nagy hírű gyár kapacitásának kihasználásá­ért, a piacért, a nyereségért — mai közismert szavakkal: a ter­mékváltásért, a profiltisztításért — folytatott erőfeszítésekről és az új magyar horgászorsók gyártá­sáról szóinak. Itt kerül szóba, hogy az új hor­gászorsók gyártásánál milyen je­lentős a MOM fiatal mátészalkai gyáregységének tevékenysége. Mint a törzsgyár termelési osz­tályvezető elmondotta: — a prés­öntéssel készülő alkatrészek egy része Szálkán készül, néhányat kooperációban külső vállalattól rendeltünk meg, a müanyag- fröccstételeket elsősorban a szál­kái gyáregységben gyártják. Jó kezekben — mi több: hor­gászkezekben — van hát az új orsók gyártása. Hiszen megyénk egyik legjobb egyesületének, a ,,Szatmárvidéki”-nek önálló és jól működő horgászklubja van a mátészalkai MOM-ban. Szív­ügyük tehát, hogy kiváló orsók kerüljenek horgásztársaik kezébe. (P) KISTERMELŐK-KISKERTEK Egy aranyérmes szakcsoport A mátészalkai nyúltenyésztők sikerei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents