Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 31. Kádár János felszólalása a KISZ X. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) megszüntetése. Köztudott, hogy Magyarországon nagy volt az analfabétizmus, a gyermekek közül sokan még az elemi iskola padjába sem jutottak el, a középiskoláról és a főiskoláról nem is beszélve. Azóta nemzetünk birtokba vette a kultúrát: műveltté vált a magyar nép! A felszabadulásunk óta eltelt 36 évben történelmi elmaradottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az esztendőkben éles harcot kellett vívnunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez az ország, s nem kevés hibával kellett meg- küzdenünk, mégis elmondhatjuk : évszázadnyi elmaradást hoztunk be, népünk elérte mindazt, amit a kapitalizmus nem tett lehetővé. Sőt még ennél is többet: tovább ment a szocialista fejlődés útján. Történelmi, vívmányunk az is, hogy a világban helyreállott a magyar nép és Magyarország becsülete. Népünk felzárkózott az élen haladókhoz, és biztos jövendőjét a szocialista társadalmi rend keretében építi. Ezek a mi történelmi vívmányaink, amelyeket az idősebb nemzedék számontart. A fiatalok azonban nem nagyon ismerik ezeket, de kérjük, hogy néha gondoljanak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, az néhány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik akkor hasonló korú ifjúmunkások voltunk, még vágyálomnak tűnt. A párt távol áll attól, hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van, az már maga a tökéletesség, hogy nincsenek hibáink és gyengeségeink. Ilyenek bőven vannak, s nyíltan szoktunk róluk beszélni. Pártunk szembenéz a valósággal, s ennek alapján dönt arról, mit tegyen, s hogyan haladjon tovább. A párt XII. kongresszusa is teljes valóságukban tárta fel gyengeségeinket és problémáinkat, valamint számba vette azt is, milyen terveket tudunk most magunk elé tűzni. Mind a kongresszus, mind a VI. ötéves terv szigorú programot hirdetett meg, mert a valóságos helyzetből indult ki. Mérsékeltebb növekedési ütem mellett óriási feladatokat jelölt meg a termékszerkezet korszerűsítésében, a gazdasági munka és a kulturális tevékenység javításában, valamint az emberek alkotóképességének kibontakoztatásában. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az életszínvonallal kapcsolatban jelenleg felelősen és tisztességgel csak azt tudjuk az ország népének mondani, hogy most az elért szint tartása és megszilárdítása a központi feladat, s a legközelebbi években új erőt kell gyűjtenünk az életszínvonal további emeléséhez. A következő esztendőkben tehát hatékonyabb gazdasági munkára, jobb tudományos, közoktatási, kulturális tevékenységre van szükség és fokozottabban kell mozgósítani az emberi tényezőt, mert bonyolult világpolitikai helyzetben, számunkra kedvezőtlen nemzetközi körülmények között élünk. Erről is őszintén beszélünk, nem idealizáljuk viszonyainkat, s a helyzet megkövetelte feladatokat tűzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szilárd nálunk a belpolitikai helyzet, akkor ebbe beletartozik az is, hogy nagyot léptünk előre helyzetünk reális megítélésében, népünk ismeri a valóságos helyzetet és ennek alapján adta támogatását a XII. kongresszuson kitűzött feladatok megvalósításához. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy a munka hatékonysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a politikai, a gazdasági és a kulturális munkára, s a tudat fejlesztésére. Eredményeink elmaradnak mind a szükségletek, mind a lehetőségek mögött A vezetésnek is vannak hiányosságai. Én ennek tartom döntési rendszerünk nehézkességét, lassúságát és a bürokratikus vonásokat, amelyekkel különböző területeken még találkozhatunk. Ilyen továbbá a felelősség elmosása, amelyből számos hiba adódhat, s ide sorolom a rendelkezésre álló eszközök nem megfelelő kihasználását. A vezetés e hibáiról szólva nemcsak a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok, hanem a legkisebb egység vezetőire is. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan küzdje le ezeket a hibákat. Kiváltképpen azért, mert a szocialista építés olyan szintet ért el Magyarországon, amelyről a további fejlődésért már nagyon meg kell dolgozni. Korábban, amikor az alapokról indultunk, tervezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is Tehetett valósítani. De amikor egy bizonyos fejlettségi szintet elérünk — és ez nemcsak az iparra vonatkozik —, akkor az eredményekért már nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen javítják meg korábbi eredményeiket, de utána már a századmásodpercekért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fejlődésében is. Világosan kell tehát látnunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további előrehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán keményebben és jobban, mint eddig. Ugyanígy tudatában kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi viszonyok és a kedvezőtlen világgazdasági körülmények között hiányosságaink és nehézségeink is erőteljesebben éreztetik hatásukat. Meg vagyok győződve arról, s pártunk Központi Bizottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két évben szigorúbb követelményeket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgozunk. Bizonyos eredmények már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszítéseinknek megvan az értelme. Továbbra is követnünk kell azt a gyakorlatot, hogy problémáinkkal szembenézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel, keményen és fegyelmezetten dolgozunk hibáink és hiányosságaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósításáért. Ezek a tervek öltsenek testet a párt programnyilatkozatában, a XII. kongresszus határozataiban és a VI. ötéves tervben. Kedves Elvtársak! A VI. ötéves terv jó és fontos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmondhatjuk, hogy az indulás biztató volt. Sok területen mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a reményünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Tavaly a mostoha időjárás miatt késett az érési folyamat, összetorlódtak a munkák. Mindezek tetejébe szokatlanul korán állt be a tél. Amit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozói a múlt év őszén és a keserves hosszú telet követő tavaszon végeztek, azért minden elismerést megérdemelnek. Le a kalappal előttük ! Becsülettel, erőfeszítéssel az összes időbeli hátrányt leküzdötték és most a mezőgazdasági munkák előbbre tartanak mint más években. Ebből is látható, hogy ha valami rajtunk múlik, akkor az igyekezet és a szorgalom meghozza az eredményét. Érvényes ez a termelésre és sok más területre is, így például a politikai munkára, a tudományra, az oktatásra, a kultúrára és minden alkotó tevékenységre. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nemzetközi gazdasági körülmények tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az élet- színvonalat eddig sikerült tartanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megszilárdítása nagyon komolyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben jobban kell érvényesíteni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túlnyomó többsége becsülettel, tisztességgel dolgozik az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a szolgáltatásban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a munkáját. Ahogy ez a nagyobb menetelésnél lenni szokott, vanak, akik húzzák és tolják a kocsit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a vendégoldalon és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi méretekben jobban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amelynek legfőbb követelménye, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma, itt dolgozni kell, ha valaki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és helyes politikánk van: sikeresen építjük a fejlett szocialista társadalmat és védelmezzük a békét. A mi programunk a szocializmus és a béke — a haza felvirágoztatása. Ebben bízni kell, ezért dolgozni kell, és az eredmények nem maradnak el. Kedves elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szervezete, s e minőségében betölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezenkívül — helyes, hogy itt erről szó esett — egymilliós az úttörők mozgalma. A KISZ az úttörőktől kapja az utánpótlást, a párt pedig a KISZ- től. A pártnak más utánpótlási forrásai is vannak, gondolok a szocialista brigádmozgalomra, a munkásőrségre és a népfrontra, de jelenleg az új párttagok 75 százalékát felelős KlSZ-ajánlás- ra veszik fel a pártba. A KISZ mint az ifjúság tömegszervezete is betölti funkcióját. Magában foglalja a társadalmilag aktív ifjúság nagyobbik felét, politizál velük, képviseli érdekeiket. Hogy hol és hogyan kell javítani a munkán, ezt a KISZ-esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen minden ifjúsági rétegre nagy figyelmet kell fordítania, de különösen a munkásifjúságra. Azért emelem ki ezt, mert pártunk — a forradalmi élcsapat — a munkásosztály programját hirdeti és valósítja meg. Legfontosabb utánpótlási forrása a munkásifjúság, minthogy a munkásosztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépítéséhez. Mint önök is tudják, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség elnevezésének történelmi előzményei vannak. Ebből egyes KISZ-isták, akikkel vitatkoznunk kellett, arra a hibás következtetésre jutottak, hogy szűk, elit ifjúsági szövetséget kell szervezniük, és ezért alig akartak felvenni fiatalokat. Vitákban tisztáztuk ezeket a kérdéseket. Az ifjúság soraiból a jelenleginél szélesebb körű KISZ-tagságra van szükség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tömörít, hogy kommunistákat neveljen belőlük. A szocialista építés kezdeti időszakában Magyarországon volt egy hibás felfogás, amit úgy nevezhetünk, hogy kommunista gőg. Voltak olyan párttagok, akik mindenkinél különbnek tartották magukat. Ez hiba volt, és ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ- ben. Meg kellett magyarázni, hogy minden ember párton- kívülinek születik és azután lesz valamilyen úton-módon kommunista. E tekintetben tehát az emberek egyformák. De amikor a KISZ a pártnak utánpótlást nevel, akkor gondoljon arra, hogy mégis van valami, ami csak a kommunistát jellemzi. Ez pedig alapvetően az, hogy a kommunista a szocializmus, a kommunizmus eszméjére teszi fel az életét, és számára a közösség érdeke és boldogulása, a dolgozó osztályok és a nagy közösség, a nemzet felemelkedése a legfontosabb. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválaszthatatlan a nép életkörülményeitől és életszínvonalától. Magyarországon az életszínvonal nem alacsony és az életkörülmények sem rosz- szak. Ezt állapítják meg a külföldiek is, akik szép számmal jönnek-mennek, s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. Ez vonatkozik a fiatalságra is, hiszen van ennivalója, tud öltözködni, van munkája. Nem akarom a kapitalizmussal ijesztgetni az ifjúságot, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak és látnak eleget, s nézzék meg, hogyan élnek kortársaik a tőkés világban. A munkanélküliek között igen magas a fiatalok aránya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biztosított a munkalehetőség, és ha dolgoznak, akkor megfelelő bért kapnak, amiért vásárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt jelenti, mint a felnőtt embernél. Számára a tanulás egy életre szóló beruházás, amellyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általános iskola nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészében elvégzi. Középfokú képzésben a megfelelő korosztály 96 százaléka részesül, amihez mindjárt hozzáteszem, hogy a középiskolai tanulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese ánnak, amennyien a Horthy-rend- szerben voltak. Ez is mutatja, hogy ifjúságunk birtokába veszi a műveltséget, a kultúrát. Mint tudják, a pártkongresszus is foglalkozott az ifjúság problémáival. Ezek közül kettőt említenék: az egyik a lakáskérdés, a másik a pályakezdés. Mindkettőt napirenden tartja a párt, a kormány és a társadalom és mindnyájan javítani szándékozunk a helyzeten. De a lakásgondokról szólva azért ne felejtsék el, hogy a tanácsi lakások 57 százalékát ifjú házasok, fiatal családok kapták. Gt év alatt 200 ezer fiatal család költözött új lakásba. Mindemellett jogos igény, hogy javuljon a helyzet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is próbál kezdeményezni. Nem ismerem annyira a mai ifjúság gondolkodását, mint maguk a fiatalok. De annak idején szóba sem kerülhetett, hogy mindjárt kétszobás, összkomfortos lakásban induljon a családalapító fiatalember élete. Akkor az volt a fiatal vágya — talán még most is az —, hogy akármilyen kicsiny, de saját otthona legyen, ahová mint fiatal házas hazamehet. Ezt kell nekünk mindenekelőtt elősegíteni többféle módon és formában, mert ez jogos igény. De ezeket a jogos igényeket is helyesen kell értelmezni. Elhiszem, hogy egy fiatalember önálló komfortos lakást szeretne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei lehetnek egy fiatalembernek, de ne felejtsék, hogy ezt így egy csapásra egyetlen társadalom sem tudja megadni. Lehetetlenség, hogy mi egy fiatalembernek húsz vagy huszonegy éves korára garantáljuk a lakást, a gépkocsit, a külföldi utazásokat. Nem mondhatjuk neki: „ülj be testvér a készbe, éljen a szocializmus”. Ez így nem megy, ezért neki is kell valamit tennie. A jogos igényeket számon tartjuk, és azok teljesítésére törekszünk. Ezért dolgozik a párt, a kormányzat és a társadalom is. Egészében véve — azt hiszem — ifjúságunk helyzete, jelene elfogadható, jövője szép és biztos. Ifjúságunk erkölcsi, politikai állapota megfelelő. A fiatal korosztályok óriási többsége tanul, dolgozik. Részt vesznek a szocialista munkaversenyben és brigádmozgalomban, önkéntes építőtáborokban. Itt már szóba hozták a védnökségeket, amelyek nagyon fontos segítői a szocializmus építésének. Megemlítem Paksot, bár sok más példa is van a jó vállalásokra. Pasztuhov elvtárs is szólt arról, hogy fiataljaink Uszty- Ilimszkben és orenburgi vezeték építésében is becsületet szereztek a magyar névnek. Sőt, van olyan tapasztalat, hogy a magyarok külföldön jobban igyekeznek és a nemzet becsületére többet adnak, mint itthon. A világban sokfelé dolgoznak magyar munkások, és általában dicsérik a munkájukat. De jó lenne, ha itthon is mindenütt ugyanezt tehetnénk! Eleget tesznek a fiatalok honvédelmi kötelezettségeiknek is. És ez nagyon fontos, mert megfelelő színvonalon kell tartani hazánk és a szocialista országok védelmi erejét. Nem engedhetjük meg, hogy a kapitalisták fölénybe kerüljenek és a maguk akaratát erőszakolják rá az emberiségre. A népek már tudják, hogy mit várhatnak a kapitalizmustól és az imperializmustól. Mindent meg kell tennünk és meg is teszünk a megfelelő színvonalú honvédelemért. A fiatalokat is ilyen szellemben kell nevelnünk. Minél erősebb védelmi képességünk, annál inkább elejét vehetjük az imperialisták mindenféle vérmes reményeinek és kalandor akcióinak. Ez is a béke szolgálata és védelme! Mindent összevetve én a szerény megfogalmazás híve vagyok: az ifjúság általános helyzete, anyagi, erkölcsi és politikai állapota jobb még lehet, rosszabb ne legyen soha! A KISZ feladatai között az első helyre teszem az eszmeipolitikai nevelést, tudományos világnézetünk, a marxizmus—leninizmus terjesztését és a párt politikájának megvalósítását. Sok vita volt annak idején a pártban is arról, hogy mikor erős a párt, és milyen szerepe van ebben a taglétszámnak. Mi úgy véljük, hogy a párt ereje valamely területen — bár nem teljesen független a taglétszámtól — elsősorban ott mutatkozik meg, ahol politikája érvényesül. Ez bizonyos értelemben at ifjúsági munkára is érvényes, vagyis a KISZ a maga jó munkájával is elősegítheti, hogy a párt politikája minden kérdésben és mindenhol megfelelően érvényesüljön. Ennek érdekében elveink, rendszerünk, eszméink mellett ki kell állni. A felnőttek és a fiatalok határozott kiállására van szükség, a helytelen nézetekkel vitatkozni és velük szemben érvelni kell. Ezek között található olyan, ami a nyugati világból származik, tőlünk idegen, sőt esetenként ellenséges. A fiatalokat különösképpen segíteni kell abban, hogy ismerjék fel az ellenséges, antikomunista, antiszocialista nézeteket. Hiszen előfordulhat, hogy valamely nézet ellenséges tartalmát az a fiatal sem ismeri fel, aki azt terjeszti, hát még aki hallja. Meg kell tanulni szilárdan kiállni és vitatkozni, érvelni és meggyőzni. A tanulás, a munka, a honvédelem, a művelődés, a sport nemcsak a társadalomnak, hanem elsősorban magának a fiatalnak az érdeke. Hallani olyan esetről, hogy a tizenéves gyerek kijelenti az apjának, nem tanulok neked tovább. Az ilyen fiatalnak meg kell magyarázni, hogy végső soron nem az apjának, nem a pártnak, nem a KISZ-nek, hanem elsősorban saját magának tanul. S nem csak a társadalomnak, hanem önmagának is dolgozik, saját jövőjét is építi. Ugyanígy a honvédelmi kötelezettség becsületes teljesítésével saját életét és jövőjét is védelmezi. Az eszmei, erkölcsi nevelésben nagy szerepe van a családnak, az iskolának, a társadalomnak, amibe természetesen beleértem a pártot és a KISZ-t is. Amikor az ember világra jön, nem több, mint egy természeti lény. Ahhoz, hogy emberré váljon, hogy az emberi magatartási normákat megtanulja, a társadalom hatása szükséges. Az első, aki neveli, tanítja, a szülő; a második a tanító és a tanár; a harmadik a KISZ, a párt, a felnőtt társadalom, az idősebb nemzedék. Az embereket szocialista öntudatra, hazafiságra és internacionalizmusra, a munka megbecsülésére, politikai és erkölcsi igényességre, bátorságra kell nevelni. A fiatal ebben az értelemben legyen „idealista” és harcoljon az eszmék tiszta érvényesüléséért. Később rá fog jönni, hogy ez nehéz dolog, sokat kell érte küzdeni. A nevelésben nagy a példa ereje. Mert ha valaki nem úgy él és nem úgy cselekszik, ahogy azt hirdeti, akkor szavának nincs hitele. S rendkívül fontos nevelési módszer, hogy a fiataloknak feladatokat adjunk, s bízunk bennük. Ha a fiatalemberben ambíció van, arra építeni lehet, mert többre képes, mint az előző nemzedék. Már az indulásnál nagyobb az alapműveltsége, több az ismerete, a tárgyi tudása. Kedves Elvtársak! A KISZ X. kongresszusának eredményes, jó munkát kívánok". Ügy gondolom, hogy miként a párt XII. kongresz- szusa, az országgyűlési és tanácsi választások, majd a szakszervezeti és népfront- kongreszus, akként a KISZ X. kongresszusa is bizonyítja belső helyzetünk szilárdságát, ifjúságunk tettre készségét és újabb lendületet ad a szocialista építéshez. Amit eddig itt láttam és hallottam, az biztató. A pártszervezetek eddig is segítették és a jövőben is segíteni fogják a KISZ munkáját. Államunk, az egész társadalom is támogatja a KISZ nemes célkitűzéseit. Az idősebb generációnak nagy öröm, hogy méltó nemzedék állt, s áll a helyére. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében kijelenthetem — s gondolom, Lázár elvtárs is egyetért vele —, hogy a KISZ a jövőben is számíthat a pártra és a kormányra a magyar ifjúság nemes céljainak valóra váltásában. Azt kérem a Kommunista Ifjúsági Szövetség tisztségviselőitől, KISZ-tagjaitól, valamennyi fiataltól, hogy dolgozzanak becsülettel, s bízzanak abban, hogy a szó-' cializmus és a béke győzni fog. A magyar nép ennek jegyében él és dolgozik, s ifjúságunknak is ezek az eszmék teremtik meg a boldog életet. A szombati vitát követően ma folytatja munkáját a KISZ-kongresszus.
