Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
1981. május 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Öntözés-gazdaságosan SZOMJAS A FÖLD, esői kíván a növény. Nagyon ráférne már a mezőgazdaságra egy kiadós égi áldás, a felfrissítő, életet hozó csapadék. Mégis hiába kémlelik mostanában az eget a mezőgazdászok, csak néha látnak felhőt, esetleg egy-két helyen amolyan port leverő záport. Pedig inkább most kell a víz, kombájnoláskor meg a meleg. Hiába, ezen változtatni nem lehet, illetve csak befolyásolni tudja az ember, mégpedig öntözéssel. Elöljáróban annyit, hogy Magyarország a feltételes öntözőzónában fekszik. Ez azt jelenti, hogy tíz évből általában három—négy alkalommal kell öntözni, hat— hétszer nem. Szabolcs-Szat- már megye viszont többet szenved a víztől, mint a többi megye. Itt nincsen olyan év, hogy tél végén, tavasszal ezer és ezer hektárt ne borítana belvíz, ugyanakkor a csapadék mennyisége is több az országos átlagtól. Csak éppen az eloszlás nem „igazságos”. Szabolcs-Szatmár mező- gazdaságára nem jellemző az öntözéses agrotechnika annak ellenére, hogy megfelelő természetes vizekkel, víztárolókkal rendelkezik. A megyében az utóbbi években 24 ezer kétszáz hektár öntözésére volt lehetőség — ilyen nagyságú területre kértek és kaptak vízjogi engedélyt a mezőgazdasági nagyüzemek —, azonban ebben az évben ezerkétszáz hektár öntözéséről lemondtak. Sőt, egyes helyeken a meglévő berendezéseket sem tudják avultságuk miatt üzemeltetni. így tavaly csak 19 százalékos volt az öntözési kapacitás kihasználása — amiben a kivételesen csapadékos időjárás is ludas, — és ebben az esztendőben sem várható sokkal nagyobb előrelépés. Már csak azért sem, mert nem kevés pénzbe kerül az új öntözőberendezések beszerzése, nem beszélve az alap vízdíjról és a felhasznált mennyiség utáni összegről. PERSZE, AZ NEM LEHET MEGOLDÁS, hogy ezután csak az esőt várják a nagyüzemekben. Sokkal helyesebb, ha gazdaságossági számításokat végeznek és az alapján döntik el: öntöznek, vagy nem öntöznek. Ahol pedig adott az öntözőberendezés, ott érdemes kihasználni olyan kultúrák termesztésére, amelyek megtérítik a befektetett energiát és pénzt. A leveleki Dózsa Termelő- szövetkezet óriási előnye, hogy víztározó van a területén. Mégsem használják ki kellően. Illetve kihasználták, s kihasználják most is, csak sokkal kisebb területen, mint kellene. Mondván: magasak a költségek, kevés az a növény, amely megéri. Ez megfontolásra készteti a gazdaság vezetőit, s csak végszükségben öntöznek. A gyepet viszont kell, szüksége van az állatoknak a takarmányra. összesen 202 hektár az öntözhető gyepterület. A víztározó — az öntözési funkciója mellett — még összegyűjti a felesleges vizet és halászatra is alkalmas. Hasonló cipőben jár a szé- kelyi Búzakalász Termelő- szövetkezet is. Jelenleg csak a gyümölcs és a zöldség az a növény, amit érdemes öntözni, pedig a területük negyven százalékát lehetne. S ez az olyan termelőszövetkezetben, mint az alig ezerhektáros székelyi, teljes intenzív gazdálkodást, nagy jövedelmet jelentene. VALAMIVEL KÖNNYEBB helyzetben van a vásáros- naményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Holtágból öntözhetnek, ami csökkenti a költségeket. Különben a beregi talajnál nagyon tudni kell, mikor öntöz az ember. A kockázatot az adja, hogy a kötött, vályogtalaj nehezebben fogadja magába a vizet. Öntözés után közvetlenül egy esetleges eső tönkretehet mindent. Azért tervezik a cukorrépa és a kukorica egy részének öntözését. Ezek meghálálják a nagyobb mennyiségű vizet. A gyep nem igényli a több nedvességet, mert itt üde, jó fekvésű területre került. Bármennyire is sokba kerül az öntözőcső, a különböző gépek, berendezések, a vízkivétel, a több víz termésfokozó hatása köztudott. Igaz, ez a legdrágább termésfokozó eljárás, s ehhez akkor érdemes nyúlni, ha minden más termésnövelő eljárást megadtak a gazdaságok a növényeknek. így, az agrotechnikán túl, a talajvizsgálaton alapuló tápanyag-visz- szapótlást, a szükséges kezeléseket. Drága, de jó, megbízható módszer az öntöző- fürtök kiépítése. Ilyen van Rakamaz és Gávavencseliő térségében. A kiépített öntözőfürtöknél csak arra kell vigyázni, hogy minden évben nagy nyereséget adó kultúra kerüljön a csövekkel behálózott területre. Akkor megéri a nagyobb befektetést. Sípos Béla NŐK, SZALAG MELLETT 99 Látlelet“ a munkanapról Nemcsak egy vasas üzemben lehet nehéz a munka, sokszor a „könnyűnek” nevezett iparágban is az. Nehéz, mert nők dolgoznak itt többnyire, akik ugyan sokszor erősebbnek bizonyulnak a férfiaknál, de ez többnyire nem a fizikai teljesítőképességre vonatkozik. Bizonyítani akarnak A VOR vásárosnaményi gyára sem tartozik a legkönnyebb munkahelyek közé, még akkor sem, ha az épület új és viszonylag tágas is, ha a felszerelés is jónak mondható. Szalagmunka van, meleg, és sok helyütt gőz, s nyolc órát letölteni így, nem tartozik a legegyszerűbb dolgok közé. A varroda bizony zsúfolt (Gaál Béla felvételei) Szőke Istvánné: „Nekem még sem egyhangú.. Dr. Balázsi Erzsébet üzemorvos szerint különösebb egészségi problémák nem tapasztalhatók a gyárban, és ami akad, az sem a monotónia miatt, miként az avatatlan látogató az első pillanatra hinné. — Pszichés feszültségek okoznak inkább gondot — összegzi tapasztalatait —, különösen mióta az egyéni bérezés az uralkodó. Ezek a nők ugyanis, bizonyítani akarnak, és ez nem kevés fejfájást okoz nekik a szó valódi és átvitt értelmében is. Gyakori a szédüléses, fejfájá- sos panasz. Ehhez azonban nagymértékben járul hozzá az egészségtelen életmód is. Mert hajnalban kelnek, nem reggeliznek, cigiznek és sokat kávéznak. Divat a nyugtatok szedése, az idősebb korosztály pedig a családi gondjait is teherként cipeli magával. De az igazsághoz tartozik, hogy az orvosi rendelőt nagyon sokszor csak egy beszélgetés, a kibeszélés kedvéért keresik fel. Egy biztos : a megye könnyűipari üzemei és a nagyvállalat gyáregységei között, nálunk van a legkevesebb táppénzes beteg. Ha csak a dolgozókat hallgatjuk, azt hihetjük, egyáltalán nem gond a szalagmunka, a munka, hiszen — nyilván nem ok nélkül — alapvetően elégedett emberekkel találkozni a vásárosnaményi VOR-ban. Nem egyhangú Szőke Istvánná meós a legrégibb dolgozók közé tartozik, s hogy nem változtatott és nem is akar munkahelyet változtatni, aligha írható a véletlen számlájára, holott ebben a városban másutt is lehetne dolgozni. — Nyolc éve indult a gyár, és én azóta dolgozom itt — mondja, miközben szeme a vizsgált nadrágon pásztáz. — Keresetem jó, 3700 forint körül kapok, igaz, én vagyok itt a rangidős, de a többiek átlaga is eléri a háromezret. A munka nem változik, de nekem még sem egyhangú amit csinálok, hiszen változik a fazon, változik a minőség. A fejfájás bizony gyakori, és a meleg gyötrő néha. Az 3 ocó bácsi, a mester ugrasztottá Lécet, nyisson ablakot, kánikulai a hőség, meg lehet fulladni a műhelyben. Léc pillanatok alatt fenn termett a létra legfelsőbb fokán és kitárta a tetőablakot. Kidugta a fejét, de ott is felejtette. Tüdejét friss levegővel szívta tele, de amit látott, elkápráztatta. Léc, a dadogós szerelő egy hétig titkolta felfedezését Dagi és Döme előtt. Azon a kora délutánon, amikor a mester felparancsolta a fiút a tetőablakba, a színes, kopolitüvegen áttetsző, sejtelmesen szép női alakot pillantott meg a szemközti ház erkélyén. Egyszer, műszak után a zuhanyozóban, elmesélte Dömének és Daginak a felfedezését. — Srá ... srácok! Hooogy mi... mit láttam?! Ha el... elmesélem, el... elájultok! — dadogta a zuhanyozó alatt. — Nyögd már ki végre — sürgette Dagi. — Lát.,. láttatok már sztrip... sztriptízt? — pillantott a fiúkra a vízfüggönyön át. — Te talán láttál, Léc fiam? — heccelte Dagi. — Mi... mit szólsz hoz... Tetőablak hozzá? A mű... műhely ab ... ablakából. Léc másnap, az élménybeszámoló után sztriptízre hívta meg a két barátot. Azok is el voltak ájulva a látványtól. . ' A lapos tetejű műhely ott állt a patak partján. Vele szemben emelkedett a kétszintes társasház, gyönyöreik forrása. Szinte mindig azonos időpontban sejlett ki az erkélyt eltakaró színes üvegfal mögül a női test. A srácok beosztották maguk között a gyönyörűség perceit. Dagi és Döme valahonnan még látcsövet is kerítettek. Ezzel szemlélték egészen közelről a napozó nőt. Mind tisztábban szerették volna látni a nő alakját, üvegfal nélkül óhajtották szemlélni. Döme kitalálta, feküdjenek ki a műhely lapos tetejére. Onnan leplezetlenül bámulhatják az élőképet, mert be lehet látni az erkélyre. A három fiú most már zavartalanul habzsolta a látványt. Egy ideig hármasban, később delente ott hasalt a tetőn a fél műhely. Felváltva álltak őrt. Vigyáztak, nehogy a csoportvezető előtt lebukjanak. Végül mégis csak ráfáztak. Léc, a soros őr annyira elbambult, hogy későn vette észre a főnököt. Az már ott káromkodott a háta mögött. Kereste, hol vannak az emberek. Egy teremtett lelket nem talált Lécen kívül a műhelyben. — A te ... tetőn vannak — dadogta riadt őszinteséggel. Léc, felfelé mutogatva, amikor Karesz rákiáltott. — Mit keresnek ott? — s választ sem várva mászott fel a létrán. Léc röhögött. Karesz, a főnök is elámult a látványtól. Haragja oly gyorsan elillant, ahogy jött, s megbékélve szemlélte maga is a formás női alakot. Dömétől elvette még a távcsövet is. Ettől kezdve a műhelyben beosztották, ki, mikor dolgozik, ki, mikor, s mennyi ideig tartózkodhat a tetőn. Kevésnek bizonyult az ebédszünet. A sztriptíz belenyúlt a délutáni műszakba is. Ez sem lett volna baj, ha Dagi, ez a hústorony, egyik alkalommal akkorát nem tüsz- szent, hogy hajszálrepedést nem kapnak még a falak is. Egy éles sikoly volt csupán a válasz, s a női alak eltűnt a szemük elől. Dagit meg akarták verni. Hetekig orroltak rá ügyetlenségéért. Hamarosan bejelentés érkezett az igazgatóhoz a szemtelenkedésről, aki maga elé rendelte a fiúkat. — A lány apja tett feljelentést a szemtelen magatartásuk miatt — indokolta az igazgató. — Mi egy árva szóval sem sértettük meg a lányt — szabadkoztak a fiúk. — Csak bá ... bámultuk. Ne... nem szóltunk ám — erősítgette a dadogós Léc. Az igazgató mosolygott. — Ha legközelebb megismétlődne az eset, szóljanak. Személyesen szeretnék meggyőződni az igazságról — zárta le az ügyet az igazgató. Egész nyáron várta a srácok jelzését. Már megvásárolta a távcsövet is. x De hiába. Farkas Kálmán utóbbin a jobb szellőzés segíthetne, az előbbin a munkahelyi torna is. — Volt itt torna, de aztán abbamaradt. Érdekes, hogy az új, sokszor fiatal dolgozók idegenkedtek ettől. Pedig a mozgás haszna, jól mérhető. Oláh Ferencné zakókat vasal. Naphosszat áll, a vasalógép gombját nyomja, beszívja a felszálló gőzt. — Naponta, átlagban ezer- ötszázszor zárom a gépet — számolgatja —, ezerötszáz- szor történik ugyanaz. A gőz? Nem mondom, hogy nincs annál jobb, de ha sok csapódik fel, voltaképpen örülök, azt jelenti, hogy a vasaló jól megpréselte a kabátot. ötezer túlóra nélkül Oláh Ferencné fiatal asz- szony, és azok közé tartozik, akik elsősorban dolgozni, bizonyítani akarnak. A munka kétségtelen kényelmetlenségei így az ő számára, a második helyre szorul. Oláh Ferencné: „Két gyereket fel kell nevelnem .. Fél négykor kell reggelente, Tarpáról jár be. Haza, úgy négy óra körül érkezik. Két gyereke van, és egyedül neveli őket. Gond tehát bőven nyomja a vállát, még sem panaszkodik. — Szeretem a munkát, ' ezért nem is unalmas, nem egyhangú. Túlóra nélkül is keresek 4500—5000 forintot, látom tehát a munka eredményét is. Haragszom azokra, akik pocsékolják a gyárat; sajnos sok az olyan fiatal, aki csak azért jár dolgozni, hogy otthon ne legyen. Nekem a két gyereket fel kell nevelnem. A VOR-t viszonylag régen ismerem. Tudom, gondjuk van elég, nem is rejtették véka alá sohasem. A gondok egyike a szellőzés megoldatlansága, a munkahelyek zsúfoltsága. A változtatás — részben legalább —, folyamatban van. Nyáron falat törnek a varrodában, hogy teret és így, levegőt is nyerjenek. Speidl Zoltán Környezetűnk R endet, tisztaságot a munkahelyeken címmel még a tavasszal akciót hirdetett megyénkben a népfront és a szakszervezet. A cél nemes, hiszen a rendben tartott, szép munkahelyen kellemesebb dolgozni is, a környezet védelme pedig sok helyen ugyancsak segítségre szorul. Negyvenhét üzem kollektívája vállalkozott az idén, hogy társadalmi ösz- szefogással is hozzájáruljon környezetében a rendteremtéshez, a munkahelyek szépítéséhez. Számra ugyan nem sok a negyvenhét üzem, de öröm, hogy már több a tavalyinál, s méginkább kedvező, hogy az akcióban részt vevőknek már több, mint egyharmada végzett olyan munkát, amely ész- reveteti magát, sokoldalúan járultak hozzá a környezetszépítő munkához. Lehetőség sok van, mert például a szabolcs-szatmá- ri ipar fejlődésével párhuzamosan egyre fontosabb a technológiai hulladékok gyűjtése, elszállítása, de bőven van tennivaló a gépek, berendezések, járművek védelmében, tisztán tartásában, esztétikus állapotának fenntartásában is. Sok helyen a szociális helyiségek nagyobb rendben tartása fontos, másutt a munkahelyeken kívüli területek, gyári utak, parkok, zöldsávok, virágok kiültetése és gondozása jelenthet több feladatot. A jó eredményért sokan tehetnek többet: szocialista brigádok, munkahelyi kollektívák, szakszervezeti, munkavédelmi aktivisták, az üzem-egészségügyi szolgálat segítői. Különösen fontos, hogy mind többen legyenek igényesek a munkahelyi környezettel szemben, s vállalkozzanak ezért munkára is. Az idei legjobbak példája mutatja, hogy menynyire különböző területeken és mennyi mindent lehet tenni a szebb munkahelyi környezetért. Az állatforgalmi és húsipari vállalatnál például az üzemépületek padozatának kicserélése, a célnak és igénybevételnek jobban megfelelő falburkolatok készítése hosszabb távú elképzelések részeként is megállja a helyét. A SZÁÉV-nél rendbetették a munkahelyek, építkezések közlekedőútjait, központja, üzemei mellett parkokat építettek. Megszervezték járműveik állandó szénmonoxidméré- sét és beállítását, a fáradt olaj begyűjtésével a környezetet is védik. A Szabolcs Cipőgyárban nemcsak széppé, hanem otthonossá is tették a sok nőt foglalkoztató szalagok környékét, a munkacsarnokokat, de a gyár környezetét is. A Papíripari Vállalatnál megoldották a gépek, berendezések biztonsági színezését. A szociális és egyéb helyiségeik festésénél gondot fordítottak, hogy a munkahelyi környezet szebb, esztéti- kusabb legyen, s a korábbi fásítást, parkosítást is mintaszerűen folytatják. A négy vállalat a SZOT elismerését kapja néhány nap múlva, a közelgő „Környezetvédelmi világnap” alkalmából. Munkájuk, s a népfront-szakszervezet közös akciójának sikere mutatja: bőven vannak még tartalékaink, közös munkával sokat lehet tenni a szebb, kulturáltabb munkahelyi környezetért. M. S.-J
