Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
1981. május 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Elismerés a jó munkáért Kiváló üzemek,, kitüntetett brigádok, elismert munkások Mindig újat A munka hőse „Fáklya“ a dobogón Tizenöt éve, hogy a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetnél dolgozó lakatosok és hegesztők beneveztek a munkaversenybe, szocialista brigádot szerveztek. Azóta minden évben elnyerték a címet, többször az arany fokozatot is, mi több, két ízben már a szövetkezet kiváló brigádja címmel büszkélkedhettek. A Lenin brigádra pedig mindig számíthatnak a szövetkezetben. Együtt fejlődtek a termeléssel, mindig új cikkek gyártását kellett megtanulniuk, Előbb a transzformátorok vasszerkezeteihez készítették -az alkatrészeket, majd az NDK-nak gyártott olajedények hegesztése, szerelése következett. — A nagy sorozatot köny- nyebb volt csinálni, mert ott jobban lehetett újítani, szerszámot készíteni hozzá — magyarázza Tukács Zoltán, a brigád vezetője. — Rajz alapján dolgozunk, a pontosság, a minőség nagyon fontos. Az állandó figyelem megkövetelte a fegyelmezett munkát is. A nyolctagú brigádnál ezzel nincs is gond, a szövetkezet vezetői olyan komoly munkát is rájuk bíztak, mint a svéd kooperációban készülő daruk vasszerkezetének összehegesztése. Kiveszik a részüket a társadalmi munkából. Az egyik nyíregyházi óvodát patronálják, az utóbbi öt évben 11 kommunista műszakot teljesítettek. Balogh Mihály munkásőr, az Országos Béketanács tagja, Polacsek József munkahelyi tanácskozásve* zető. De a többiek, Belme László, Bihari József, Gu- tyán József, Hegyes Pál és Takács László is ott van, amikor valamilyen, a köz érdekében szükséges munkát szerveznek. — Közösen dolgozunk, közösen részesülünk az elismerésből — vallja a brigádvezető. — Vannak köztük fiatalok, idősebbek, de egy a munkánk, s mindenki a végzett munka szerint részesül a bérből. Az április 30-án megtartott ünnepségen a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést vette át a Lenin Szocialista Brigád. A kisujjában van a szakmája, ismeri az egész kollektíva. Ha éjszaka kell bejönni, és sötétben kijavítani a hibát, pillanatok alatt elvégzi. Felnevelt egy olyan szerelőgárdát is maga körül, amely nem marad el a tanítójától. Ez az ember nyugodtan járhatna pantallóban és fehér ingben, de inkább a fizikai munkát választotta. A maga szintjén vezető, de közvetlenül végrehajtó is. — Nyírteleken születtem. A munkát korán megismertem, dolgozni kellett, kilencen voltunk testvérek. Sokszor varjúpásztorkodtam a szomszéd gyerekekkel, mi zavartuk, hajtottuk el a madarakat a gyümölcsfákról, a szőlőről. Később, a felszabadulás után édesapám földet kapott, azon gazdálkodtunk. Majd a TITÁSZ-hoz kerültem, ahonnan behívtak katonának. Leszerelés után egy évvel, 1955-ben kerültem a honvédséghez, már szakmunkásként. Ez meghatározó volt Kiss Ferenc életében, pedig a TI- TÁSZ-tól úgy engedték el, ha nem érzi jól magát, visz- szavárják. Dehogy is ment vissza, igazi kollektívára talált új munkahelyén. — Huszonhatodik éve dolgozom itt Ez bizony hosszú idő. Ennyi esztendő alatt, érték az embert nehézségek is, de a sikerek túltesznek mindenen. Na, nem valami irodista vagyok, mert ha irodába kell mennem, már minden bajom van. Én csak kint érzem magam jól, a beosztottaim körében. Együtt végezzük el a munkát, együtt örülünk a sikernek is. Munkánk pedig bőven van. Rajtunk áll, vagy bukik a karbantartás. ' Kiss Ferencet szeretik kollégái. Bármerre is megy, mindenütt szívélyesen üdvöz- lik, sokszor a segítségét kérik, vagy csak beszélgetnek vele. A munkatársak egyszerűen Feri bácsinak szólítják, de maga Kiss Ferenc is jól ismeri őket. Sorolja is a legdolgosabbak neveit, akikkel szívesen dolgozik együtt. Ennek is köszönheti, hogy megkapta a 10, 15, 20 és 25 éves Honvédelmi Érdemérmet, háromszor volt ágazati kiváló dolgozó. — Én azt tartom, aki szereti a munkáját, igyekszik megismerkedni mindennel azon a területen belül. Utána sokkal könnyebben végezheti az ember a legnehezebb, legbonyolultabb munkafolyamatot is. Mindegy ki adja a munkát. Mindent tisztességesen, becsületesen kell elvégezni. Én ezt tartom és eszerint is élek. Volt úgy, hogy lakodalomból, vagy karácsonykor hívtak be. Jöttem. Nyolc testvérem közül még négyen dolgoznak itt A fiam és a menyem is itt találta meg a munkáját, jól érezzük magunkat. Kiss Ferenc — aki alapításától tagja az aranykoszorúval tizenegyszer kitüntetett Jubileum Szocialista Brigádnak — április 30-án vehette át-a Parlamentben az egyik legmagasabb állami kitüntetést a Szocialista Munka Hőse címet. „Tetteivel bizonyítson!“ Egy asszony a gyárból A történet 1960. január 28- án kezdődött. Ekkor alakult meg Jármiban a termelőszövetkezet, ekkor választották meg elnöknek Major Józsefet, s ma is az. De micsoda húsz esztendő volt! A fiatal, de akkor már tapasztal1: pártmunkást azzal bízták meg, hogy társaival győzze meg a jármi gazdákat, a közös útja a legbiztatóbb. Az ági tálás úgy ment, min' az ország legtöbb falvában De az alakuló közgyűlés mái nem egészen úgy zajlott le, mint ahogy azt tervezték Mikor az elnökválasztásra került a sor, felállt az egyik gazda: Major József győzött meg bennünket a közös jövőjéről, de most már akkor mutatkozzon be elnökként Tetteivel bizonyítson i Most 1981 áprilisát írjuk. Az elnök — ki tudja hányadszor? — ismét bizonyított: az általa vezetett szövetkezetét az elmúlt években végzett kiemelkedő munkája elisme-’ réseképpen a Minisztertanács Vörös Zászlójával tüntették ki. — Az igazat megvallva, nem voltam túlságosan boldog, mikor az a gazda felszólalt, hogy én legyek az elnök — emlékezik Major József. — Akkor a mátészalkai sertéstenyésztő vállalat főag- ronómusa voltam, s már kezdtünk egyenesbe jönni. A közben Papossal és Őrrel egyesült Alkotmány soha nem zárt veszteséges évet, még tavaly is, amikor milliókat semmisített meg a jég, a fagy, a belvíz, több mint 16 millió forintos nyereséget ért el a 3300 hektáron gazdálkodó szövetkezet. — Húsz évvel ezelőtt persze senki sem hitte, hogy ilyen eredményeket érünk majd el. Huszonöt éves fejjel, 1949-ben Egyeken már szövetkezeti elnök voltam, de itt Jármiban az indulás italán még annál is nehezebb volt. Itt ugyanis nagyon gyengék a földek. A szövetkezetről, s elnökéről sok mindent el lehetne még mondani: de a Minisztertanács Vörös Zászlója mindennél többet ér. A megyében ők kapták meg egyedül. — Nyolc éve dolgozom már a papírgyárban. Amikor kezdtük, akkor mindnyájan tanulók voltunk. A gépszemélyzet se tudott sokat, de megesett, hogy a vezetők sem tudták úgy a munkát irányítani, ahogy kellett volna. Hallottam, hogy Csepelen felvetették: minek építettek a Nyírségben üzemet, hiszen nem fogják tudni megtanulni a gyártást. Aztán elég megnézni, hogy mire jutottunk. Igaz, nagyon nehéz szakma a dobozgyártás, sokat kíván az embertől, de a mi gyárunk eredményei azt mutatják, hogy nemcsak megtanultuk, hanem jól is csináljuk. A kitüntetéssel is úgy vagyok, hogy ez nem az én érdemem, hanem a brigádé, amelyikben dolgozom. A fenti vallomás Kovács Jánosné szájából hangzottéi, aki Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel ünnepelte meg, hogy a vállalat az ország legjobbjai között van, a nyíregyházi gyár pedig a Papíripari Vállalat legjobb egységeinek egyike. Pedig nem volt könnyű az út, amit Kovácsné és társai a sikerig megtettek. Mint fiatal lány, ő is örült dohánygyári időszaki munkának. Majd az otthonülés, a gyermeknevelés évei következtek, egy fizetésből való keserves házépítéssel. Végül a gyár hozta meg a boldogulást, az értelmesebb életet. Egy olyan brigád vezetője lett, amelyik a vállalat legjobb brigádjának címét nyerte el. Budapestre utazhatott tanácskozásokra, érezhette mindennap a megbecsülést, amelyet az kap, akinek számítanak a munkájára, akinek a véleménye meghatározó szűkebb környezetében. S a munkásévek egyik közeli élménye: két hétig a Balaton partján volt üdülni, eljutott oda, amit talán mások természetesnek vesznek, de neki évék bizonyítása, erőfeszítése kellett hozzá. Vegyünk tízegynéhány húsz és harminc év közötti fiatal szakembert, keressünk hozzájuk egy hasonló korú, talpraesett brigádvezetőt, hagyjuk őket dolgozni, s meglátjuk, az eredmények sem maradnak el. Valami hasonló dolog történt tíz évvel ezelőtt, Nyíregyházán, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál, amikór megalakították a Fáklya ifjúsági Szocialista Brigádot. Persze, ki gondolta volna akkor még, hogy az építők e fiatalokból álló csoportja egy évtized múltán a megye egyik legjobb brigádjává válik. — Azért nem volt ilyen egyszerű a dolog — vélekedik Lippai Mihály, a brigád vezetője. — Nekünk is meg kellett küzdeni a kezdeti nehézségekkel, nálunk is előfordultak fegyelemsértések, aztán nem is hosszú idő elteltével egyenesbe jöttünk. Tizenöten vagyunk, ács-állványozók, s úgy tartjuk, nem elég, ha az ember csak a munkájának él. A társadalmi megbízatásoknak is szívesen eleget teszünk, természetesen a munkaidőn túl. Ebben Lippai Mihály jár az. élen. Éppen csak, hogy harmincesztendős, de máris nagy tekintélynek örvend a vállalat berkeiben. Vezeti a szocialista brigádot, alapszervi KISZ-titkár, vállalati vb- tag. A brigádnak pedig van tizenhárom KISZ-tagja, három párttagja, egy munkásőre, ifjúgárdistája. Nem marad ki senki a sorból. Évek óta részt vesznek a szocialista brigádok között meghirdetett vetélkedősorozatokon, már-már mindennapos dolog, hogy a Fáklya képviseli a területi versenyeken is a vállalatot, vagy éppen Szabolcs-Szatmárt. Ritkán szorulnak le a dobogóról. — Tíz éve alakult a brigád, s azóta alig volt olyan jelentősebb építkezés Nyíregyházán, ami nem viselné a kezünk nyomát. A Kelet és a Nyírfa Áruház, a HAFE, a kórház, most meg itt Nyíregyháza szívében a Lenin téri sávház. Ez talán a legszebb épület, amin eddig dolgoztunk. A kitüntetés pedig — a megyei pártbizottság kongresszusi oklevél — amit most kaptak a munka ünnepére, a legszebb a brigád életében. Az oklevelet Lippai Mihály vette át, társai: Murik József, Szabó Ferenc, Soós Sándor, Lipták József, Dobránszki Gyula, Fintor Ferenc, Orosz Mihály, Kovács István, ifj. Hajcsák László, id. Hajcsák László, Valcsák Mihály, Pataki József, Kiss József és Süveges Imre nevében. Másodszor kiváló Másodszor kapott jó munkája elismeréseként Szövetkezeti Kiváló Dolgozó kitüntetést Saláta Ferencné. A szőke fiatalasszony már tizenhárom éve dolgozik a Nagykál- lói Áfész paplan- és bőrdíszmű üzemében ’ betanított munkásként. — A paplan is, a bőrdíszmű is nagyon közel áll hozzám, ugyanis a paplanrészleg- lél kezdtem a munkát, most pedig bevásárlótáskákat gyártunk a kolléganőimmel együtt. Jól érzem magam az üzemben, s szeretek itt dolgozni. A férjem is már régi szövetkezeti dolgozó, gépkocsivezető. Ügy érzem, szeretnek a munkatársaim, ennek köszönhetem, hogy tavaly megválasztottak szakszervezeti bizalmihelyettesnek. Így a mindennapi munkámon túl a kis közösség gondjaival is foglalkozom. Ez egyáltalán nem fáraszt, sőt szeretem csinálni, szívesen megteszek mindent az emberekért, a közért. Ezt megszoktam a munkám során is, hiszen bri- gádteljesítményben dolgozunk. A Ságvári Endre Szocialista Brigádban tizenhármán vagyunk. Jó a kollektívánk, s talán egy ilyen öszszetartó közösség nélkül nem is érhettem volna el már másodszor ezt a megtisztelő kitüntetést. Az oldalt írta: Balogh Géza, Lányi Botond, Sípos Béla. Fényképezte: Gaál Béla, Jávor László.
