Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-26 / 121. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 26. Afrika napja Honecker Japánban Erich Honeckernek, az ál­lamtanács elnökének május 26—31-i, első hivatalos láto­gatása Japánban a két or­szág közötti kölcsönösen elő­nyös jó kapcsolatok további szélesítése mellett elősegíti az általános nemzetközi együtt­működést is. Az NDK államfője japán újságírók előtt úgy fogalma­zott, hogy „akár a műszaki­tudományos, akár pedig a gazdasági együttműködést, a kereskedelmet vagy a kultu­rális cserét vesszük, minde­nütt figyelemre méltó az elő­rehaladás”. Erich Honecker és az NDK más vezető politikusai a ja­pán politikai és társadalmi élet első vonala mellett talál­kozók sorát bonyolítják le a távol-keleti ország gazdasági vezetőivel. Az NDK-államfő tokiói tartózkodása idején várhatóan több megállapo­dást, többek között fontos gazdasági egyezményeket ír­nak alá. Mitterrand—Marcbais-találkozó Hétfőn délelőtt tíz órakor Francois Mitterrand francia köztársasági elnök hozzálát elnöki teendőinek érdemi gyakorlásához és az Elysée- palotában egész napos tár­gyalássorozatot kezd a fran­cia politikai élet minden fontosabb csoportjának kép­viselőivel. A meghívottak hosszú sorában az első Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Megfigyelők érdeklődéssel várják Mitterrand elnök ta­lálkozóját Marchais-val: jól ismert, hogy az FKP való­színűleg döntő szerepet ját­szott a szocialista Mitter­rand megválasztásában, aki 5 millió kommunista szavazat nélkül aligha lehetne az Elysée-palotában. Francois Mitterrand — bár nem látszik feledni ezt a tényt — eddig nem adta je­lét annak, hogy az új politi­kai vezetésben, annak külön­böző szintjein szán-e szerepet a kommunistáknak és mi­lyet. Tény, hogy Georges Marchais-t meg sem hívták az elnöki beiktatás ceremó­niájára és nincsenek kom­munisták Pierre Mauroy 42 tagú, most alakult kabinet­jében. Marchais várhatóan ismét Mitterrand elnök tudomására hozza: az FKP olyan messze akar elmenni az új köztár­sasági elnökkel való együtt­működésben, amennyire csak lehetséges — és igényt tart a kormányban való részvé­telre. Brezsnyev üzenete (Folytatás az 1. oldalról) Kétségtelen veszélyt je­lent a világ békéjére, hogy az afrikai országokat az im­perializmus megpróbálja fel­használni saját globális ka­tonai-stratégiai terveihez. — A Szovjetunió mindig elvi álláspontot képviselt és támogatja a nemzeti felsza­badító mozgalmakat. Tovább­ra is minden segítséget megad Namíbia népének a szabadsá­gért vívott igazságos harcá­hoz, s ahhoz, hogy haladék­talanul, az ENSZ határoza­taival és az Afrikai Egység­szervezet követeléseivel össz­hangban rendezzék a namí- biai kérdést. — Az imperializmus politi­kája következtében bonyo­lulttá vált nemzetközi hely­zetben a Szovjetunió nagyra értékeli a független afrikai országok szerepét, amelyet korunk legfontosabb problé­mái megoldásában töltenek be, ezeknek az országoknak a konstruktív fellépését az ENSZ-ben, az Afrikai Egység­szervezetben, az el nem köte­lezettek mozgalmában és más nemzetközi fórumokon. A felszabadult afrikai or­szágokkal való együttműkö­désünket úgy értékeljük, mint a jelenlegi nemzetközi kap­csolatok fontos tényezőjét — hangsúlyozza üdvözlete végén Leonyid Brezsnyev. Átalakul az olasz kormány? I mmár tizennyolc esz­tendeje minden év­ben egy nap jelképe­sen a szabad Afrikáé. A vi­lág haladó és békeszerető erői ekkor tisztelegnek e konti­nens négyszázmillió lakójá­nak szabadságküzdelme előtt. Afrika napja az Afrikai Egységszervezet megalakulá­sához kötődik: az alapító ok­mányt 1963. május 25-én har­minc ország képviselője írta alá Addisz Abebában, ma öt­ven állam delegátusa vesz részt a szervezet tanácskozá­sain. A tagok számának 67 százalékos növekedése meg­győző bizonyítéka azoknak a változásoknak, amelyek ezen a földrészen az elmúlt két évtizedben végbementek. Az ENSZ a Szovjetunió ja­vaslatára a hatvanas évek elején határozatban szállt síkra a gyarmati rendszer fel­számolásáért. Ez a döntés óriási ösztönzést adott az af­rikai népfelszabadító küzdel­meknek. Azóta összeomlott a portugál gyarmatbirodalom, s az egyik legszilárdabbnak hitt kolonialista-neokolonia- lista rendszer, a rhodesiai fajüldöző rezsim. Az Afrikai Egységszervezet tagjai az egység és a szolidaritás szel­lemében azonban még ma is harcolni kénytelenek az új- gyarmatosító törekvések el­len, saját politikai és gazda­sági felemelkedésükért. Af­rika napja még ma sem iga­zi ünnep a kontinensen. A földrész északnyugati siva­tagjaiban napjainkban is sza­badságáért harcol a nyugat- szaharai nép, változatlanul a dél-afrikai fajüldözők tartják megszállva Namíbiát, s a Dél-afrikai Köztársaságban ma is a legsötétebb gyarmati időkre emlékeztető módsze­rekkel nyomják el a fehérte­lepesek az afrikai többséget. Probléma továbbá, hogy a függetlenség sok helyen je­lenleg is névleges, az idegen elnyomás változatos formák­ban fennmaradt. A föld te­rületének egynegyedén, az emberiség tíz százalékát je­lentő népességgel Afrika ma is csupán egy százalékkal ré­szesedik a világ ipari terme­léséből, miközben hihetetle­nül gazdag nyersanyagforrá­sokkal rendelkezik. Az Afrikai Egységszervezet tizennyolc éve elhatározott célkitűzései tehát napjaink­ban is időszerűek. Az afrikai nemzetek küzdelme függet­lenségük megvédéséért, meg­szilárdításáért, kiterjesztésé­ért változatlanul folyik. Eb­ben a harcban, országépítő munkájukban számíthatnak a szocialista államok, köztük hazánk, a haladó világ rokon- szenvére és támogatására. 1981 májusában őszintén kí­vánjuk a kontinens négyszáz- millió lakójának, hogy Af­rika napja mihamarabb tel­jes ünnep legyen. K. M. Az olasz kormány átalakí­tásáról, vagy lemondásáról döntenek hétfőn este a koalí­ciós pártok főtitkárai. Flami- nio Piccoli kereszténydemok­rata, Bettino Craxi szocialis­ta, Giovanni Spadolini re­publikánus és Pietro Longo szociáldemokrata vezető az esti órákban találkozik Ar- naldo Forlani miniszterel­nökkel. Megbeszélésük napi­rendjén a P—2-ügy és annak a koalíció jövőjére való ha­tása szerepel. A politikai botrány leg­újabb fejleményeként az ösz- szesküvésbe keveredett jobb­oldal azt próbálja bizonygat­ni, hogy a bírák, akik fényt derítettek az ügyre, kommu­nisták. Teljesen eltekintenek azoktól a bizonyítékoktól, amelyeket az olasz parlament néhány nappal ezelőtt nyil­vánosságra hozott. Piccoli kereszténydemokra­ta és Craxi szocialista főtit­kár vasárnap mondott beszé­deikben arra kérték a kom­munistákat, hogy támogas­sák a Forlani-koalíciót, ne­hogy belebukjék a P—2-ügy- be és „bizonytalanná váljék az olasz helyzet”. Egyszers­mind azt is tudatták, hogy továbbra sem áll szádékuk- ban bevonni kommunista mi­nisztereket a kormányba. Az OKP eddig még nem reagált felhívásukra, de meg­figyelők emlékeztetnek arra, hogy a párt vezetősége hatá­rozatban sürgette a Forlani- kabinet lemondását a P—2- üggyel kapcsolatban. A ró­mai megfigyelők többsége egyetért abban, hogy vagy átalakítják az olasz kor­mányt, vagy Forlani minisz­terelnök maga is lemond. ÁRENGEDMÉNYES VASAK! Május 27-től június 15-ig 13 féle TEAT 30% ALMA és TÁRKONY ECETET 40% EGYES LISZTESARUKAT 50% ÁRENGEDMÉNNYEL VÁSÁROLHAT-AZ ÉLEL­MISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT NYÍREGYHÁZI ABC-ÁRUHÁZAIBAN és kijelölt ÖNKISZOLGÁLÓ BOLTJAIBAN. Jurta és összkomfort . Bogdo-gegen legendája Az öt templomból álló Gandau-dencsillen Felkelt végre a nap, szemet égető vörös fénnyel kergetve el a sötétséget. A hirtelen ra­gyogás- ellen még a kék söté­títő redőny sem véd. Hunyo­rognak, pislákolnak a fáradt­ságtól elcsigázott utasok, hir­telen senki nem tudja hány órája dolgoznak egyvégtében a repülőgép motorjai. Kopár, barna hegyek fölött bukik át a TU—154-es, még néhány pillanat és két-három szök­kenés után megáll a betonon. Ulánbátor Egy másik földrész, szá­munkra alig felfoghatóan tá­voli, világvégi város. Mint a föld bármely más pontján, itt is kíváncsi szemek tapadnak a messziről1 jött utasra. Roko­nok, hozzátartozók integetnek a lépcsőn felbukkanóknak. Színes népviseletbe öltözött asszony lóhátról szemléli az eseményeket. Bozontos, apró állata csak azoknak tűnik fel, akik először teszik mongol földre a lábukat. A ló ugyan­is legalább annyira hozzátar­tozik itt az utca képéhez, mint odahaza a gépkocsi. A múlt és a jelen ötvöző­dik lépten-nyomon ennek, a hazánkénál tizenhatszor na­gyobb, ám alig másfél milliós országnak az életében. Eltép- hetetlen szálak fűzik a váro­si összkomfortos lakásokban élőket az ősök hagyományai­hoz. Mindez érthetőbbé válik az ulánbátori vallási múze­umban Bogdagegen a budd­hista egyházfő szobrának lát­tán. Tíz férfiből — öt szerzetes Nem árt persze kissé fel­frissíteni történelmi ismere­teinket. Bogdo-gegenről tudni illik: 1911-ben segítségért fordult az orosz cárhoz, hogy a belvillongások nyomán meggyengült Kínával szem­ben biztosítsa Mongólia füg­getlenségét. A végnapjait élő mandzsuuralom hamarosan véget ért Mongólia földjén, s a függetlenné vált országban világi uralommal ruházták fel a Bogdo-gegent. Ez azon­ban gyakorlatilag mit sem változtatott az államon, amely önmaga megsemmisí­tése felé tartott. Tudni kell ugyanis az akkori Mongóliá­ról, hogy területén több mint hétszáz lámakolostor műkö­dött. Minden család köteles volt egy fiúgyermekét pap­nak adni, ami viszont oda ve­zetett, hogy az egyébként is alacsony népességű országban minden tíz férfiből öt szerze­tes volt, s nem léphetett há­zasságra. Mongóliát a nem­zeti pusztulás fenyegette. Az utolsó „élő Buddha" titka A történelem azonban to­vább lapozott. Oroszország­ban győzött a forradalom. Hatására Mongóliában meg­kolostor részlete. született a népi forradalmi erő, s a szovjet Vörös Had­sereggel együtt kiűzte az idő­közben betolakodó kínai csa­patokat. Bár a népi kormány átvette a hatalmat, az erővi­szonyok alapján és a mélyen gyökerező vallási hagyomá­nyokra való tekintettel meg­hagyták Bogdo-gegent név­leges uralkodónak. Az utolsó „élő Buddha” volt ő, aki 1924-ben meghalt. A mongol főpapság az utód felszentelé­sére készült. A buddhista vi­lágkép szerint Tibetben kel­lett keresni az utódot, olyan gyerekek között, akik megfe­lelő napon születtek. Végül mégsem költözött új „élő Buddha” a díszes sárkányok­tól őrzött palotába. Aligha­nem a főpapság soraiban dú­ló viszálykodás közepette szü­letett meg az az érv, hogy a buddhista vallási dogmák szerint csak nyolcszor költöz­het új emberi porhüvelybe a lélek. Kilencedik alkalommal már fűben, fában, vagy állat­ban talál szállást. Az elhunyt Bogdo-gegen éppen a nyolca­dik volt, ezért fölösleges Ti­betben újat keresni. Mindebből mi volt igaz, mi nem, ezt kár ma már kutat­ni. Kanyarodjunk vissza in­kább a múltból a jelenbe, sőt a jövőbe: a fővárosban ugyan­is mindez egymás mellett él. Lakói szerint ez a város a mai, de még inkább a holnapi Mongólia tükre. Buddha már inkább csak a múzeumban, a fővárosban viszont egy újjá­születő nép él. (s. a.) Rohamosztag a bankban A spanyol rendőrségnek a terrorizmus elleni harc­ra különlegesen kiképzett alakulatai vasárnap este véget vetettek a Banco Central barcelóniai köz­pontja megszállásának. Az este nyolc órakor kezdő­dött és negyed tizenegykor véget ért akció eredmé­nyeként valamennyi túsz kiszabadult és a bankot megszálló terrorista cso­port megadta magát. A csoport tíz tagját elfogták, egy pedig a rendőrökkel való összetűzésben életét vesztette. Ő az akció egyetlen áldozata, a túszok és az akciót végrehajtó rendőrök között csak né- hányan sérültek meg könnyebben. Az első kihallgatások után kiderült, hogy a ti­zenegy tagú banda tagjai között büntetett előéletű alvilági és anarchista ele­mek voltak, akik akcióju­kat szélsőjobboldali politi­kusok megbízásából haj­tották végre. Egyelőre is­meretlen szélsőjobboldali szervezetek a franciaor­szági Perpignanban öt­millió pesetát ajánlottak az akció végrehajtásáért, hogy folytassák a spanyol demokratikus rendszer aláásására irányuló tevé­kenységet. Leopoldo Calvo Sotelo spanyol miniszterelnök az akció befejezése után új­ból összeült kormányának vezető tagjaival. A hajna­li fél háromkor véget ért tanácskozás után a tájé­koztatási államtitkár meg­erősítette, hogy az akciót a szélsőjobboldal ösztö­nözte. A spanyol baloldali po­litikai pártok kétkedőén fogadták a Banco Central támadóinak foglyul ejté­séről és az ügy hátteréről kiadott hivatalos közlemé­nyeket és minden részlet­re kiterjedő vizsgálatot követelnek az ügyben. A Spanyol KP titkársá­ga nyilatkozatában meg­lepetésének adott hangot a közleménynek azon ki­jelentése felett, hogy mindössze tizenegy tagú volt a terrorista komman­dó, hiszen a szemtanúk és az első nyilatkozatok leg­alább huszonöt támadóról beszéltek. Az SKP nyilat­kozata kétkedőén fogadja azt a bejelentést is, hogy az akciót közönséges bű­nözők és anarchisták haj­tották végre. A kommu­nisták követelik a terro­rista akció minden rész­vevőjének letartóztatását, és az ügyben részes felelő­sök letartóztatását. A Spanyol Szocialista Munkáspárt közleménye is a hivatalos változat el­lentmondásainak tisztázá­sát és minden, az ügybe belekeveredett személy fe­lelősségre vonását köve­teli.

Next

/
Thumbnails
Contents