Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-03 / 102. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 3. Szabolcsi munkakollektívák eredményeinek elismerése A munka ünnepe előtt több vállalatnál, szövetkezet­nél tartottak ünnepséget, ahol átadták a kitüntetéseket, amelyeket a munkaverseny­ben elért eredményekkel ér­demeltek ki. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben csütörtökön délután Nagy Sándor, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tag­ja adta át Tukács Zoltán­nak, a Lenin Szocialista Bri­gád vezetőjének a Magyar Népköztársaság Kiváló Bri­gádja kitüntetést. A szövet­kezet elnyerte az OKISZ el­nökségének vándorzászlaját. Az elismerést Kónya Lajos, az OKISZ elnökhelyettese ad­ta át Hajdú Lászlónak, a szövetkezet elnökének. A megye egyik legdinami­kusabban fejlődő szövetkeze­te a vas- és fémipari a kö­zel 300 milliós termelésével. A 720 dolgozó minden évben új termékek gyártásával hív­ja fel magára a figyelmet. Az utóbbi öt évben a termelést évente 14 százalékkal növel­ték, elsősorban a termelé­kenység révén. A szocialista brigádok sokat tettek a ter­vezett nyereség eléréséért, az új üzemcsarnokok és szociá­lis létesítmények felépíté­séért. ★ A KISZ Központi Bizottsá­gának oklevelét kapta a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyáregységének Örök Ifjúság nevet viselő brigádja. A húsztagú kollektíva 1972- ben alakult. A termelőmun­ka mellett az anyagtakaré­kosságban. az újításokban és a társadalmi munkában ve­szik ki jelenősen a részüket. Az ifjúsági brigád tagjai so­rában rendszeres az önkép­zés. Valamennyien tagjai a KISZ-nek. Az oklevelet Bi­hari Albert, a KISZ megyei bizottságának titkára adta át Pál Sándornak, a brigád ve­zetőjének. ★ Minden évben a legjobbak között van a Gávavencsel- lői Építőipari Költségvetési Üzem. Az építőipari tevé­kenység emelkedésével pár­huzamosan nőtt a lakossági szolgáltatás. Az eredménye­ket kimondottan a hatékony­ság növelésével, az üzem- és munkaszervezés javításával érték el. A tavalyi eredmé­nyeik közül kiemelkedik az energiával és anyaggal való takarékosság. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és a Helyiipari és Városgazda- sági Dolgozók Szákszerveze­tének elnöksége Kiváló Vál-. lalat címmel tüntette ki a költségvetési üzemet. Az ok­levelet Predáts Gyula, a HVDSZ osztályvezetője adta át Walter Béla üzemvezető­nek. Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetést kapott Walter Béla és Horváth Mi­hály. ★ Az Öntödei Vállalat kis- várdai vasöntödéje a múlt évi eredményei alapján elnyerte a Kiváló Gyáregység címet. Az ezerfős üzem valamennyi mennyiségi és minőségi mu­tatóját túlteljesítette. Az önt­vénytermelés 1,8 százalékkal nőtt, a kiemelt termékek kö­zül radiátorokból 3,6 száza­lékkal többet gyártottak a tervezettől, miközben a se- lejtet hatodával csökkentet­ték. Tőkés exportra 20 millió forint értékű öntvényt szállí­tottak. A kiváló gyáregységi cí­met tanúsító oklevelet Vlu- csovics Rezső, a vállalat sze­mélyzeti és szociális igazga­tója adta át Meichl Mátyás gyáregységi igazgatónak, aki egyben a Kiváló Kohász ki­tüntetésben részesült. A Növényolaj- és Mosó­szergyártó Vállalat elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlóját. A vállalat élüzeme lett a nyírbátori nö­vényolajgyár. Nyírbátorban a termelékenység 7 százalékos növelésével a termelési ter­vet 3,3 százalékkal teljesítet­ték túl. A dolgozók átlagke­resete -3,9 százalékkal nőtt. Az élüzem kitüntetést Var­ga Pál vezérigazgató adta át Tóth János igazgatónak. Kiváló címmel tüntették ki a MOM mátészalkai gyá­rát. A kitüntetést a május elsejei törzsgyári ünnepi megemlékezés alkalmával ad­ták át a gyár vezetőinek Bu­dapesten. ★ A MEZŐGÉP Tröszt Ki­váló Brigádja kitüntetésben részesült a nyíregyházi válla­lat Szamuely lakatos-hegesz­tő kollektívája. A brigádnak a vállalat május elsejei köz­ponti ünnepségen Nagy Sán­dor, a megyei párt-vb tagja, a nyíregyházi MEZŐGÉP igazgatója adta át. A Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést kapott az IKSZV- nél a XI. kongresszus szo­cialista kollektíva. A válla­lati muríkaversenyt a május elsejei ünnep alkalmával ren­dezett tanácskozáson érté­kelték, amelyből kitűnik: 1980-ban a vállalatnál kilenc arany, négy ezüst, 2 bronz brigádéremmel, két brigád­zászlóval, négy oklevéllel és két Kiváló Munkabrigád cím­mel kitüntetett kollektíva zárta eredményesen az évet. Az OTP Kiváló Hálózati Egysége címet kapta meg a takarékpénztár tiszavasvári és újfehértói kollektívája. A kitüntetéseket a május else­jei megemlékező ünnepségek alkalmából Körtély Sándor, az OTP megyéi igazgatója adta át. Az OTP Kiváló Dol­gozója kitüntetést kapott ez alkalommal Bordás Gyuláné vásárosnaményi, Helmeczi Miklós nyíregyházi, Kiss Miklósné nyírbátori és Pata­ki Béla kisvárdai takarék- pénztári dolgozó. A békehónap megyei nyitánya Ünnepségek a győzelem napján A békehónap nyitányaként megyénkben is megemlékez­nek a győzelem napjáról. A Hazafias Népfront helyi bi­zottságainak rendezésében több mint ötszáz településen méltatják az előadók az év­forduló világtörténelmi je­lentőségét, a Szovjetunió sze­repét a győzelem kivívásá­ban. A megyeszékhelyen a program szerint nyolcvan munkahelyen, lakóhelyi, mű­velődési intézmény helyiségé­ben tartanak megemlékezést, melyben a külöböző tömeg- és társadalmi szervek, vala­mint a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat megyei szervezetének tagjai is részt vesznek. A már hagyományos ma­gyar—szovjet béketalálkozás­ra az idén május 8-án kerül sor Kisvárdán. A nagygyű­lést követően közös magyar— szovjet kulturális műsor szó­rakoztatja a találkozó rész­vevőit. Ebből az alkalomból a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának anya­gából kiállítás nyílik Kis­várdán, a Szovjetunió alkot­mányáról. Májusban a me­gyeszékhelyen is bemutatják a kiállítást. Példamutató gazdaságok Tanácskozás az öntözésről Öntözési tanácskozáson vettek részt Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye víz­gazdálkodási szakemberei. Az időszerű problémák megvi­tatására sok szakember gyűlt össze a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetemen. Kurucz István területi fő­mérnök elemezte az öntözé­ses gazdálkodás helyzetét, gondjait, és problémáit, va­lamint az elkövetkezendő időszak feladatait. Elmondta: az elmúlt hetek időjárása sok helyen az öntözőberendezé­sek üzembe helyezését .tette szükségessé. Ugyanis a tava­szi talaj-előkészítési és vetési időszakban március 19-től április 26-ig jelentősebb mennyiségű csapadék nem volt. Számos üzem nem vár­va az esőre, kelesztő és ülte­tés utáni beiszapoló öntözé­seket végzett a cukorrépa, borsó és zöldségféléknél, va­lamint vízpótló öntözéseket búza- és gyepterületeken. Kezdeményezőek voltak a rakamazi Győzelem, a gáva- vencsellői Szabadság, a vajai II. Rákóczi és a hajdúszo- boszlói Búzakalász Tsz valamint a mátészalkai Sza­mos menti Állami Tangazda­ság. Dr. Bócz Ernő tanszékveze­tő egyetemi tanár a tudomá­nyos kutatás legújabb ered­ményeit ismertette az egy­begyűltekkel. Ezt követően dr. Nyíri László a Karcagi Talajművelési Kutató Inté­zet tudományos igazgatóhe­lyettese a kötött talajok ned­vességszabályozásáról tartott előadást. Valamennyi előadásból sok tanulságot vonhattak le a gyakorló gazdák. A MÉM ön­tözési szolgálata által rende­zett eseményt az AGROKER gépbemutatója zárta. Anyák napja F iataloknak olyan a történés, mint vadon nőtt vi­rágnak a mag. Szükséges mert ebből vannak, szükséges, mert ezért vannak. Ám a szél szeren­cséje kell, hogy élet legyen a magból és a fiatalok ak­kor még azt hiszik, hogy nincs is közük a szélhez. Négyszemközt vagyok magammal. Vád? Próbálok anyámra gondolni, aki majdnem harminc éve halott. Erőlködöm és megdöbbenek, mert három évtizednyi távolságból a hangja színére is emlékszem és nem jut eszembe az akkori arca. A későbbit, azt a szomorún utolsót amit láttam, nem felejtem. De talán gonosz tréfája a sorsnak, hogy ehhez az utóbbi képhez az édesanyám hangja hiányzik örökre immár. Anyák napja. Minden édesanyát a köszöntő, de mindönknek egyetlen édesanyákhoz kötődő, sokunknak szomorún szép ünnep. Akkor néhány napnyira a háborútól még, kaptunk egy almát. A félelem már elmúlt belőlünk, földhöz la­pulni nem kényszerített a repülőgép zúgása, anyámnak már nem kellett kérdeznie monoton hangon többé, mintha rózsafűzérről számlálná az egyszavú imát, hogy élünk-e ... „Eltek? Eltek? Eltek?” Éltünk. Túlélők voltunk az iszonyatban, de gyere­kek voltunk és minden ízre iszonyú módon éhesek. Ak­kor kaptuk azt az almát. Zengő nyárelőben éretlen volt az alma még, de meglátni elég volt, hogy gondolatban már almaízű barlang legyen a szánk ... Apámmal, anyámmal, a testvéremmel együtt né­gyen voltunk egyformán éhesek. Anyám osztotta négy­felé az almát, mi lestük a kezét, gyanakvón. (Mi ne bocsátana meg egy gyereknek? Mi ketten gyerekek lestük a kést — az osztót, az igazságot tevőt — gyanakvón és ellenségesen. Anyám hangjára ma is emlékszem, hangja színét is tudom, mert perelt velünk szemtelenekkel, akik rájöttünk e ke­gyes csalásra. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy ne csak anyám szépségét, természetes, nekünk kijáró jóságát, hanem az ő örömét és az ő akkori gyönyörűségét is értsem. Mit írhatnék anyák napján? Hangja színét még most is tudom és keserű önvád, hogy nem jut eszembe az arca, mert a fiataloknak olyan a hajdani történés, mint vadon nőtt virágnak a mag. Bartha Gábor A házi szociális gondozásba az úttörök is bekapcsolódtak: segítenek az idős, magányos embereknek bevásárolni, ta­karítani. Képűnkön: ifjú vöröskeresztes egy vak asszony­nak felolvas. Holnap Budapesten ünnepi ülésen emlékeznek meg a Magyar Vöröskereszt megalakulásának századik évfordulójáról. A mikor Henri Dunant a solferinói csatatéren meglátta a negyven­ezer halottat és a sok tíz ezer vergődő sebesültet, elhatároz­ta: olyan szervezet megalakí­tásáért fog küzdeni, mely em­berbaráti eszméktől vezérel­ve dolgozik azokért, akik rá­szorulnak. A kezdetben há­borús körülmények között működő szervezet hamarosan kibővítette tevékenységét és 1963-ban, a hivatalos megala­kulás évében a Vöröskereszt nemzetközivé terebélyesedő szervként működött. Hazánk száz esztendővel ezelőtt csat­lakozott a humanitárius cé­lokat hirdető mozgalomhoz. Az Európában született kez­deményezés hamarosan túl­jutott a kontinens határain, s .mellé csatlakozott a Vörös Félhold szervezetek sora, majd a Vörös Oroszlán és Nap elnevezésű, lényegében a Vöröskereszt céljait követő mozgalom. Magyarországon a Vörös­kereszt a felszabadulás előtti évtizedekben elég szűk kör­ben tevékenykedett. Lényegé­ben jótékonykodási akciókra korlátozódott munkája, a gazdagok asztaláról lehullott morzsákkal próbálta enyhíte­ni az országos szegénységet. Egészen az ötvenes évekig eléggé bizonytalan státusa volt a mozgalomnak, s csupán akkor fogalmazódott meg, milyen nagy, társadalmilag és nemzetközileg is jelentős fel­adatok megoldásában számí­tanak közreműködésére. Abból az elvből kell kiin­dulni, hogy a Vöröskereszt­ben végzett munka társadal­mi méretű tevékenység, amely emberek önként vál­lalt társadalmi munkáját, ak­tivitását, az embertársaik ja­vára végzett tetteit mozgatja, alakítja, lényegét tekintve te­hát társadalompolitikai jelen­tőségű feladatvállalás. Nem vonatkoztathatunk el tehát a politikáról, legyen szó akár itthoni munkájáról, akár az Kereszt és félhold internacionalizmussal szink­ronban lévő nemzetközi tevé­kenységéről. így mindazok — s itt megyénkben is tízezrek vannak ilyenek — akik fel­adatot vállalnak a Magyar Vöröskereszt munkájában, sa­játos eszközeikkel vesznek részt a párt politikai célkitű­zéseinek megvalósításában. Szocializmust építő hazánk­ban mindig és minden kö­rülmények között az ember szolgálatát jelentette a párt politikai programja. Az em­ber szolgálatának része, mi több, nélkülözhetetlen része testi és szellemi egészsége, bajainak orvoslása. A család védelme, az egészséges élet­módra nevelés, a véradómoz­galom életmentő hivatása, a kulturált emberi környezet kialakításának igénye csupa olyan terület, mely lehetősé­get kínál erre a szolgálat­ra. A szolidaritási akciók a nemzetközi segélyakciók ugyanakkor lehetőséget kínál­nak arra, hogy társadalmunk áldozatvállalását, együttérzé­sét bizonyítsák. A magyar társadalmi és közéletben méltó, világvi­szonylatban is megtisztelő he­lyet kap a Vöröskereszt. Ál­lami törvény, egészségügyi törvény intézkedik arról, hogy működése zavartalan, a világban kialakult szokások­nak megfelelő, hatékony le­gyen. Társadalmunk elismeri azok közéleti munkáját, akik ezt a mozgalmat választják arra, hogy tudásukat és em­berségüket mások érdekében hasznosítsák. És ebben van talán a lényeg: a Vöröske­reszt hazánkban nemcsak az orvosok, az egészségügyiek szervezete. Szabolcs-Szatmár- pan is üzemek, termelőszö­vetkezetek, iskolák és intéz­mények tízezernyi dolgozója vált aktivistává. T ársadalmi és tömeg­szervezetek sorakoz­nak a Magyar Vörös- kereszt mellé. Nem egyedül, nem elszigetelten végzi em­berbaráti, embert segítő, fel­emelő munkáját. A mozga­lom felismerte korunk köve­telményeit, s a béke viszonyai közepette is megtalálta he­lyét. A társadalom nevelése, a magasabb szintű életmód megismertetése, népünk egé­szének javát szolgálja. Most tehát, amikor az eltelt száz évet kell mérlegre tennie a Magyar Vöröskeresztnek, nincs szégyenkeznivalója. Munkáját legjobban társa­dalmunk megbecsülése minő­síti. Bürget Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents