Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-21 / 117. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 21. ______£_______ Élő kapcsolat a szakmával Pályaválasztási szakkörök A SZAKMÁK MEGISMERTETÉSÉNEK és a pályairányításnak — tapasztalataink szerint — egyik legjobb módszere az üzemi környezetben működő, általában 6—8. osztályosoknak szervezett pálya- választási szakkör. Előnye az iskolai, vagy intézményi szakkörökkel szemben, hogy a tanulók közvetlen munkahelyi légkörben kerülnek élő kapcsolatba a szakmával, a munkával. Megyénkben a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet irányításával 1976-ban indult az ilyen jellegű szakkörök tudatos előkészítése, szervezése. Elsősorban a Száév járt élen jó példával: villanyszerelő, vasipari és asztalos szakkörük 1977-től a mai napig folyamatosan, egyre nagyobb elismerést kiérdemelve működik. Örvendetes, hogy az eltelt időszakban egyre több munkahely kapcsolódott be ebbe a tevékenységbe, vállalva a szervezés nehézségeit, az anyagi áldozatot. Nyíregyházán az Épszer vállalatnál faipari és villanyszerelő, az Uni- versilnél két „kis elektrotechnikus”, a Szavicsavnál számítástechnikai és vízműves szakkör működik. Tiszavasváriban a Mezőgép vállalat, Vásárosna- ményben a forgácslapgyár vasipari szakkört tart fenn. Speciális Nyírbátorban a Csepel Művek esete. Mivel év közben szabad tanműhelyük nincs, nyári tábort szerveztek 6—7. osztályt végzett tanulóknak. Az idén már három turnusban 90 gyermeket várnak, bevonva a körzetükbe tartozó általános iskolákat is. A záhonyi MERT „kis vegyész” szakkörét elsősorban a mélyebb elméleti ismereteiket igénylő pályák felé vonzódó tanulók látogatják. A Hódikötben Tisza- lökön két ruhakészítő szakkör működik, Fehér- gyarmaton ebben az évben sajnos szünetelt. Objektív okok miatt ugyanez volt a helyzet a nyírbátori Minőségi Cipőgyárban és a Kal- lux Cipőipari Szövetkezetnél Nagykállóban, de a jövő tanévben mindenütt újra indul. A Mátészalka és Vidéke Áfész — sajátos módon — iskolaboltokat üzemeltet általános iskolások bevonásával. Üj szakkör indul a következő tanévben a vásárosnaiményi VOR-ban és Nyírteleken a Mezőgép vállalatnál. Sajnálatos viszont, hogy az iparosodott Mátészalkán és Kisvárdán egyetlen üzemi szakkör nincs. Jó lenne megvizsgálni, hogyan nyújthatnának segítséget a szakmunkásképző intézetek az üzemi (tanműhelyi) szakkörök működéséhez. GONDDAL, ANYAGI Áldozattal jár a szakkörök fenntartása. Éppen ezért az általános iskoláktól is nagyobb figyelmet, segítőkészséget, megbecsülést érdemelnének. Elgondolkodtató annak a tanárnőnek a kijelentése, aki szerint az üzem—iskola kapcsolat megteremtésében nem pályaválasztási cél vezérelte őket, hanem az az érdekeltség, hogy a szemléltetőeszközöket gyarapíthassák a gyár révén. Milyen hatékonysággal működnek ezek a szakkörök? Ebben a tanévben az üzemi szakkörökben 222 tanuló járt, közülük 102 a nyolcadik osztályos. Felmérésünk szerint negyvenen azonos, tizenheten rokon szakmára jelentkeztek, tehát a szakkörösök több mint fele „kóstol bele” választott szakmájába. S hogy ez mit jelent a későbbiekben? A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet 1980-ban a lemorzsolódás okait vizsgálta néhány szakmunkásképző intézetben. Kiderült, hogy a felmérésben részt vett fiatalok közel egyharmadának kimaradását gyenge tanulmányi eredmény okozta. (A szakmával való azonosulás és a gyenge tanulmányi eredmény feltehetően szoros kapcsolatot rejt.) MI A JÖVÖ ÚTJA? Jó lenne elérni a szakkörök számszerű növekedését, megerősödését, stabilizálódását. Ahol a feltételek adottak, biztosítani kellene, hogy a tanulók változtathassanak szakkört, próbálhassák ki magukat több területen. Hogy a gyerek több tevékenység során „tapasztalhassa” önmagát, mely a helyes önismeret kifejlődéséhez, s a későbbi csalódások csökkentéséhez, elkerüléséhez vezet. Kocsis Antal, Pályaválasztási Tanácsadó Intézet USD Ne nőjön a távolság Kakuk Bertalan, a tanács elnöke és Kovács Dezső vb- titkár szerint ebben inkább a jövő ígérete lappang, az, hogy városhoz tartozni — ez esetben Vásárosnamény város környéki községének lenni —, hosszabb távon jót ígér. Csak remény? — Minket a remény éltet — mondta az elnök, és ebben a távlati bizakodás mellett, a jelen kritikája is benne rejtezett. — Egyelőre több a hátrány, mint az előny — így a titkár. — Persze, értjük mi, hogy egy fiatal városnak olyan sok a gondja, hogy ide már nem jut energia. Azt mondják: anyagiakban sokban függnek a várostól. Felújítási pénzeik sorsát a város döntése is befolyásolja. Sehogy sem akar sikerülni az óvoda bővítése, pedig — vélekednek — ez még a cigány- kérdés megoldását is segítené, hiszen így a cigánylurkóknak is jutna hely. Aztán: nincs út, járda, víz. — A víz, pontosabban a vízmű kérdése, különösen fáj — jelentik ki egybehangzóan. — Mert van vízmű Na- ményban, Olcsván, Vitkán és Gergelyiben is lesz. Mi pedig még csak a névsoron sem szerepelünk. A kocsma régi és rossz, eszpresszó kellene. Jobb közlekedés is elkelne, mert a kevés és nagyon zsúfolt buszon járni a városba ügyeket intézni, vásárolni, bajos dolog. A FOGALOM: VAROS KÖRNYÉKI KÖZSÉG, MEGLEHETŐSEN ÚJKELETŰ. JÄNDON PÉLDÁUL 1979. JANUAR 1-E ÖTA KÓSTOLGATJÁK, MI REJLIK A KIFEJEZÉS MÖGÖTT, MIT IS JELENT VALÓJÁBAN. Az rendjén van, hogy szakbolt nincs, ezerkétszáz léleknek minek is, de hogy egy beszerzés tortúra legyen és órákat vegyen igénybe, mégis csak sok. — Nem szabad, hogy a távolság nőjön a város és környéke között — fejtegeti a titkár —, nyilván nem is ez a cél, de pillanatnyilag ez a helyzet. Költözködési láz A távolságot, természetesen nem földrajzi értelemben érti. Azt is mondják: nincs más igényük, mint bármely más községnek, hiszen a XX. század végén vagyunk. Ez viszont kétségtelenül igaz. A beszélgetés folyamán szó kerül másra is. Arra például, hogy az iskola 14 nevelője közül csupán hét lakik helyben, négyen ebből is a városba költöznek, magas képesítésű agrár szakember is csak egy lelhető, hovatovább oda jutnak, hogy a falunak saját értelmisége nem is lesz. Ez — talán magyarázni sem kell, miért — akkora hátrány, hogy ezen semmiféle városközelség sem segít. Hiszen a tanács elnöke is Gergelyiből, a titkár viszont Tarpáról jár ide. A költözködési lázba sok minden belejátszik, de alighanem az első helyek egyikét érdemli az okok között az elIdős László Zoltán volt tí- mári lakos 15—20 éve rendszeresen és nagymértékben italozott. Ittasan durva volt a feleségével, s ilyenkor a fia próbálta az anyját megvédeni. A fiú házasságát az öreg ellenezte, bár hat éve az ifjú pár a szülőkhöz ment lakni. Ezután az öreg a menyét is szidta részegen, és az egyre mérgesedő helyzet gyakran tettlegességig fajult. A családi perpatvarok olyan , gyakoriak voltak, hogy ezekre a szomszédok már föl sem figyeltek. Az ivás miatt az öreg kétszer is rendőrségi felügyelet alatt állott. Nemegyszer előfordult, hogy részegen feküdt az utcán, s ilyenkor a gyerekek is kizsebelték. Tavaly július 23-a sem volt másmilyen a László család életében, mint a többi. Az öreg már reggel berúgott, a fiatalasszony pedig délelőtt elment a tsz-be a férjéért, mert az apósa kidobálta otthon a kohyhai edényeket és a szennyesládát az udvarra. Kihallgatták a fél falut A tettes ismeretlen Az öreg rendszerint nem otthon ebédelt, mert ha elitta a pénzét, nem kapott enni. E napon is a bisztróban ette meg az ebédjét, s hazatérte után ott folytatta, ahol korábban abbahagyta. Előbb egy fadarabbal ütötte volna a menyét, de az asszony elvette tőle, aztán fapapucs került sorra, de a fiatalasszony azt is elvette és most már ő ütötte az öreget, ahol érte. Ekkor az öreg ismét elment otthonról és este hatkor tért vissza. Az öreg a feleségének támadt, de a fia arcul ütötte, majd hárman — a fiú, az anyja és a felesége — együtt kezdték verni az öreget. A fiú hátulról lefogta, az anyja egy gumikábellal, a felesége pedig egy lécdarabbal csépelte. Mikor jól elverték, a fiú a földre dobta az apját. (Emiatt idős László agyrázkódást szenvedett, s az hat hét alatt meggyógyul, ha az öreg életben marad. De nem maradt.) Egy darabig a földön feküdt, onnan szidta a családot, később azonban sikerült felállnia és elgyalogolt a kocsmába. Ott megkérte Spák Antalt, fizessen neki egy féldecit. Megitta. Nyolc óra előtt elment a bisztróba, s ott tovább ivott, majd záróra előtt távozott. Hogy ezután mi történt vele, azt nem lehetett földeríteni. Tény, hogy másnap délelőtt a Lipécz László házának lépcsőjénél — háromszáz méternyire a bisztrótól — holtan találták. Mellette dulakodásra, vagy vonszolásra utaló nyomokat nem leltek. A boncolás során megállapították a halálhoz vezető belső sérüléseket, de kizárták azt a lehetőséget, hogy ezek a gumikábeltől, vagy a lécdarabtól eredtek volna. Az orvosszakértő azt is megállapította, hogy a súlyos belső sérülések legfeljebb fél, esetleg egy órával a halál bekövetkezte előtt keletkeztek, tehát semmiképpen sem a hét óra körül megesett verekedésnél. * Az ügyben sok tanút, szinte a fél falut kihallgatták, de idős László Zoltánnak a bisztróból való távozása és bekövetkezett halála közötti eseményekre nem derült fény. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Benőcs Endre tanácsa megállapította, hogy idős László Zoltán halála és a délutáni verekedés között nincs okozati összefüggés, így a tetteseket csak súlyos testi sértésben mondta ki bűnösnek. Ezért ifjú László Zoltánt a bíróság nyolc hónap börtönre, az idős és ifjú asszonyt pedig egyaránt hat-hat hónap szabadságvesztésre büntette, a két asszony büntetésének végrehajtását azonban három év próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős. <k) látás hiányossága, habár a tárgyilagosság megköveteli annak elismerését is, hogy a húsból és zöldségből több van, mint valaha. Komoly gond a lakás is. , De nehogy az higgye valaki, hogy Vásárosnamény városiasodásának és Jánd újszerű jogi státusának eddig csak a hátrányai mutatkoztak, persze a falu felől nézve. Mert a naményi üzemek, a téesz, legalább kétszáz embernek adnak kenyeret, olyanoknak, akik azelőtt Miskolcig és még odább iramodtak fix keresetért. Évek óta egy helyben áll a falu lélekszáma, nem nő, de legalább nem is csökken, megállt az elvándorlás, és ez nem kis dolog. Ha talpra áll a.város Hangsúlyozni kell, nem elégedetlenek Jándon a vezetők, ma még nem azok. Komolyan gondolják, amit mondtak, hogy tudniillik először a városnak kell talpra állni, aztán talpra áll a város környéki falu is. Csupán any- nyit szeretnének hosszabb távon elérni, hogy tőlük, a faluból senki se kívánkozzék a városba lakni, csupán a városi levegőért. És ez — ha egy folyamat végének tekintjük az óhajt — nem is különleges kívánság. Speidl Zoltán Napóra Tiszaszalkán Napóra mutatja a pontos időt, szélsebességet és szélirányt, hőmérsékletet mérnek a műszerek. Mindez játék a Tiszaszalkai Általános Iskola gyakorlókertjében. Mindez több játéknál, az iskolát dicsérő nagyszerű szemléltetőeszköz, valós adatokat mérni, akár jelenteni tudó kis meteorológiai állomás is. Néhány műszerük természetesen még hiányzik, szeretnének talajhőmérőt például. A hasznos gyermeköröm tanújaként adjuk közre a képet. Hátha akad szakember, aki örül a láttán, hátha lesz, aki szívesen segít, hogy még gazdagabb legyen a tiszaszalkai „mini” meteorológiai állomás. (Gaál Béla felvétele) TIT és népfront: Együttműködés |f|Ar végéig érvényes | II ||*1 együttműködési IwUV megállapodást kötött a TIT Szabolcs- Szatmár megyei Szervezetének nemzetközi politikai szakosztálya és a Hazafias Népfront megyei béke- és barátsági bizottsága. A megállapodás célja a világpolitikai jelenségek I okainak és összefüggéseinek bemutatásán keresztül megfelelő szemléleti alapok kialakításával hozzájárulni a nemzetközi helyzet megértéséhez, ezzel párhuzamosan ápolni a népek közötti barátságot,- , mozgósítani megyénk la- I kosságát a béke erősítésében és megóvásában való aktív közreműködésre, ( mélyíteni a szabadságukért küzdő népekkel való testvéri szolidaritást. I A cél elérése érdekében rendszeresen kicserélik ismeretterjesztési tapaszta- I lataikat, egyeztetik na- ' gyobb rendezvényeiket, s ezeken társrendezőként I közreműködnek. A politi- I kai ismeretterjesztés kérdéseit tárgyaló ülésekre, fontosabb megyei rendez- | vényekre meghívás alap- ' ján kölcsönösen biztosítják a képviseletet. Az i együttműködő felek elő- | adói konferenciák, kerek- asztal-beszélgetések, an- kétok, szabadegyetemi előadások megtartásával gondoskodnak tagjaik együttes felkészítéséről, I továbbképzésükről. Rend- ' szeressé teszik a közös feladatok megoldását előse- I gítő prop"gandaanyagok I egymás rés. "cezésére bocsátását. . Az együttműködési meg- | állapodásban foglalt feladatok konkrét megvalósítását éves munkatervben tervezik meg. Az együttműködés tapasztalatait évenként értékelik és I szükség szerint módosít- ' ják. Ösztönzik a vágómarha-tenyésztést Május 1-től új felárak Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt 19 vállalata három különböző felárral is ösztönzi május elsejétől a vágómarha-tenyésztést. A feltételeket már közölték a gazdaságokkal. A tröszt illetékesei az MTI munkatársának elmondották, hogy a világpiacon viszonylag kedvező felételek mellett értékesítik a jó minőségű magyar szarvasmarhát. A korábbi években tapasztalható Időszakos értékesítési nehézségek megszűnőben vannak. A kedvező piaci viszonyok hatására most arra ösztönzik a termelőket — nemcsak a nagyüzemeket, hanem a kistermelőket is —, hogy fokozzák teljesítményeiket a nagyobb árualap érdekében. Az alapárrendszer nem változik meg, ellenben a különböző felárak mutatják a termelőknek, hogy a fellendülés a minőségi húsmarhatartás nem egy rövid távú folyamat. Az 1981-re meghirdetett export- felárakon felül — május 1-től további intézkedésig, de legkésőbb 1981. november 30-ig — időszaki exportfelárat fizetnek a vágómarhát élő exportra szállító üzemeknek. Ez az időszaki felár a fajtáktól, a minőségtől és az élősúlytól függ. A felár módosítására csak akkor kerül sor, ha a világpiaci ár vagy a dollárárfolyam megváltozik, ebben az esetben az üzemeket egy hónappal előbb írásban tájékoztatják. Egyúttal húsexportfelárat is meghirdettek, szintén május elsejétől. A harmadik felár az exportárualap bővítéséért jár, ezzel egyértelműen azokat a gazdaságokat ösztönzik, amelyek hajlandóak áldozatokat hozni a termelés fejlesztéséért, a tenyésztőmunka javításáért. Az exportminőségű növendékállatok előállításában a kistermelőket is az eddiginél jobban érdekeltté teszik. A kistermelőknek — akár közvetlenül, akár a nagyüzemeken keresztül értékesítenek vágómarhát — külön minőségi felárat adnak; a fizetés feltétele, hogy a szerződésben rögzítve legyen az átlagsúly és a minőség. A felárakat a május 1-től átadott állatok után fizetik.
