Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1981. május 1. Ha ideges a gyerek Hány szülő szájából hangzik el naponta a panasz: ideges a gyerek! Nem bírok vele! Makacs, visszafelesel, csavarog, konok, nerh tanul, szemtelen és ki tudná még felsorolni a sok panaszt. Hány szülőben ég a kérdés, mi történt, hogy a korábban kedves gyerek így megváltozott? Faggatja őt — de hiába. Legtöbbször konok hallgatás a válasz. Ideges a gyerek — de ideges a szülő is. Különösen ilyenkor. Tehetetlenségében még a testi fenyítéstől sem riad vissza. Pedig ezzel nem segít, még tovább rontja a helyzetet. A konok gyermekajkak még jobban összezáródnak, ezen az úton soha nem talál él a szülő a gyermekéhez. A szakadék mind mélyebb lesz közöttük. Nagyon sokszor más jelenségek is kísérik ezt a magatartást a gyereknél. Remeg a keze, minden hangosabb szóra összerezzen, izzad a tenyere, a lába, kiejti a tárgyakat a kezéből, fél, kerüli gyermektársait, súlyosabb esetben éjjel ágyba vizel, rángatózik az arca. Mi okozhatja ezeket a tüneteket? A legtöbb szülő tanácstalan, nem tudja, mit tegyen. Kétségek között gyötrődik, hol hibázta el a nevelést, vagy a beteg gyereket hol gyógykezeltesse. Van az orvostudománynak olyan ága, amely ezekkel a problémákkal foglalkozik. A leggyakoribb esetben a családon belül szerzett csalódások, csapások, konfliktusok, vagy viszályok okozzák; egyszóval a családi miliő idézi elő a lelki problémát (iszákos szülő, szülők közötti viszály, válás, haláleset stb.). De lelki válságba kerülhet az a gyerek is, akinek családi körében ugyan nem fordulnak elő ilyen kirívó esetek, de életéből hiányzik a szeretet, az otthon melege, a szülői törődés, sokat van egyedül. Előfordul az is, hogy féltékenység váltja ki ezt a* lelkiállapotot, például az újszülött kistestvér, vagy az idősebb testvér iránt, aki kitűnő tanuló és akit állandóan példaképül állítanak elé. De adódhat féltékenység másodszor kötött házasságban is, ahol a szülők el vannak foglalva saját érzelmeikkel, a gyerek nem kap elég szere- tetet, s úgy érzi, „kilóg” a családból, feleslegessé vált. így érzelmileg bezárul, el- magányosodik. A pszichológus felkutatja az okot, mitől rendült meg a gyerek lelki egyensúlya. Ezután határozza meg a gyógyítás módját, amely sokszor hosszú és türelmes törődést igényel. Nem elég azonban a gyermek részére meghatározni, hogy milyen gyógymód alkalmazása lesz sikeres, meg kell változtatni a lelki betegséget előidéző környezetet is. Hiába kezelik a gyermeket bármilyen gyógymóddal, ha a betegséget előidéző családi légkör minduntalan visszaveti gyógyulásában. A szülőnek az orvossal szorosan együtt kell működnie a gyógyulás érdekében. Erre az orvostól részletes tanácsot kap. Például, ha a lelki egyensúly megbomlását a testvér iránti féltékenység okozta, akkor a szülőnek változtatni kell addigi magatartásán. Érezze a beteg gyerek, hogy egyformán szeretik testvérével és ha ő nem is tud olyan eredményeket elérni az iskolában, mint a testvére, azért egyformán fontosak a szülőnek. Minden szülőnek az a vágya, hogy testileg-lelkileg egészséges utódja legyen. Ennek érdekében azonban nemcsak gyermeke testi, hanem a lelki egészségével is törődnie kell. A testi ellátottsággal általában nincs baj, hiszen a szülő gondosan óvja gyerekét, ha hideg van; ha éhes, ellátja a legjobb ételekkel — hadd legyen jobb dolga, mint neki volt. Sokszor anyagi erején felül vásárol játékokat, beíratja különórákra, utazni viszi. Ha elesik és vérzik, gondosan fertőtleníti, beköti a sebét, de . .. lelki egészségére már nem fordít ennyi gondot. Talán azért, mert külsőleg csak akkor látszik a lelki betegség, amikor már komoly baj van?! HORGOLT KARDIGÁN Anyagszükséglet: kb. 25 dkg zöld, 15 dkg csau, 15 dkg szürke középvastag fonal, 4- es hosszú horgolótű. Végig rövidpálcával dolgozunk. A fél eleje szélességének megfelelő láncszemsorral kezdjük zöld fonallal. 17 cm magasság után 2 sor csau, 2 sor szürke, 2 sor zöld. (A színváltást mindig a színén végezzük.). Utána 17 cm a csauból, de 14 cm után a szögletes karöltőnek elhagyunk 8 szemet. Folytatjuk 17 cm-ig. Utána 2 sor szürke, 2 sor zöld, 2 sor csau. Következik a szürke fonal. 7 cm után soronként lekerekítjük az eleje nyakkivágását, majd egyenesen haladunk 19 cm magasságig. Ugyanígy meghorgoljuk a másik elejét, majd a nyakkivágásnál elfogyasztott szemeket egyszerre láncszemekkel pótolva, most már a teljes hátá szélességét egyszerre, lefelé haladva horgoljuk. Még mindig a szürke fonallal. A csíkozást most ellenkezőleg készítjük, mert lefelé haladunk. A karöltőhöz érve mindkét oldalon 8—8 szemet szaporítunk. Ha a háta kész, összehajtjuk a munkát és a két oldalát összevarrjuk vagy rövidpálcákkal összehorgoljuk. Az ujját végig zöld fonalból készítjük. A karöltőt körülhorgolva egyenesen haladunk oda-vissza, minden sor elején, illetve végén beleölt- ve a karöltőnek fogyasztott, illetve szaporított szemekbe. Utána 2 cm-enként minden sor elején és végén egy-egy szemet fogyasztunk, amíg kész az ujja. összevarrjuk. A végén az ujját is és az egész kabátot mindhárom színnel körülhorgoljuk. Maradék és fejtett fonalak is nagyszerűen hasznosíthatók ezzel a módszerrel. ÁTSZABOTT GALLÉROK Kedvelt és jól .Mhasználható ruhadarabjaink egyike az ingblúz, amelynek gallérja azonos a férfiingek hegyes formájával. Ám többnyire éppen ez a spicces rész megy legelőbb tönkre a hordásban, a mosásban kikopik, széfcfoszlik, bár a blúz még viselhető lenne. Két egyszerű, könnyen kivitelezhető ötletet mutatunk be, amelyek felhasználásával egészen más jellege lesz a blúznak, s így felújítva még szívesen viseljük. 1. Az elkerekltett állógallért eredetileg olasz férfiingen láttuk, de legalább ilyen mutatós női blúzon is. A régi inggallérfa szabókrétával (vagy grafitceruzával) középről kiindulva és a kívánt magasságot figyelembe véve, egyenes vonalat húzunk, s enyhén ívelve fejezzük be elől a gombolásnál. Az eredeti gomboláshoz nem is kell hozzányúlni. Ha a forma megfelelő, félbehajtjuk a gallért és mintegy egycen- tis ráhagyással az egészet kiszabjuk. A gallér széleit befelé hajtva leférceljük, majd külső oldalán legépeljük. Z. A cakkos szélű kerek gallér formáját először egyenes vonalÚjfajta pehelykészítmények Szójás, korpás, almás és kakaós pehelyből áll a Gratti család, a körmendi Lacta tápszergyár új termékcsaládja. A készítmények importot pótolnak, s az egészségesebb táplálkozáshoz ajánlott ételek választékát is bővítik. A korpás pehely gyermektápszerként is használható, s terápiás hatása is van az emésztőrendszerre. A szója alapú pehely különösen a búzalisztre érzékenyek étkezési gondjain segít, hiszen a hagyományos fogyasztási módok mellett sütemények készítésénél a liszt helyettesítésére is alkalmas. Az almás és a kakaós pehely búzalisztből, tejporból, cukorból és az aromaanyagból áll. A Gratti márka nevű pehelykészítmények júniusban kerülnek forgalomba. lal rajzoljuk rá a régi gallérra. Ha ez kifogástalannak tűnik, akkor nem túl nagyméretű cak- kokra osztjuk be a szélét. Akinek modem varrógépe van, géppel slingeihet. De kézzel hímezve sem tart sokáig ez a művelet, ráadásul szebb és tartósa,bb is. Ha elkészültünk, jó éles kis- oEóval körbe kivágjuk a cakkos gallérszegélyt. Nagyon hatásos, ha ehhez a fazonhoz a gallér alá keskeny bársonyszalagból vagy selyemből hosszan lelógó masnit kötünk. Itt is marad a régi gombolásmegoldás. Aki nem vállalkozik a cakkozásna, a bubigallér szélét 2—3 mm-es elütő színű paszpóllal szegélyezheti. KONYHA Kezdőknek a főtt tésztákról Nyári előzetes Balról: nagyvlrágos, egzotikus hatású fodros strandszoknya felsőrésszel. Alatta kétrészes fürdőruha. Színei: rózsaszín, sárga, rozsdavörös, táglaszín. — Mellette: „Afrika print” húzott, bő szoknya bordó-rózsaszín mintázattal, paszpolozott rózsaszín blúz és a short. (A Magyar Divat Intézet nyári kollekciójából) A vízszegény bőr gondozása Bár manapság kiváló kész tésztákat lehet vásárolni, sokan ragaszkodnak a maguk gyúrta házitésztákhoz. Aki pedig kezdő, -annak bizony a tésztagyúrást is jól meg kell tanulnia. A GYÜRAS A kellő mennyiségű lisztet átszitáljuk, és a gyúródeszka közepére halmozzuk fel. A dombocska közepére kezünkkel kis mélyedést vájunk. Ebbe ütjük bele a tojást, kis sót teszünk hozzá, majd kevés vizet úgy, hogy jobb kezünkkel már lassan a liszt közé is keverjük. Sohase öntsünk egyszerre sok folyadékot bele, mert lágy lehet, ha meg folyton lisztet kell hozzápótolni, túl sok tésztánk lesz. Mikor jobb kezünkkel elkeverjük a tojást, vizet és lisztet, és érezzük, hogy éppen kellő nedvesség van benne, azaz gyúrható, nem pancsos, akkor mindkét kezünkkel nekilátunk gyúrni, forgatni, amíg csak a deszkától el nem válik és sima, kicsit lyukacsos nem lesz. Miközben gyúrjuk, mindig szedjük egy csomóba össze, ami szétszóródik, és hintsünk alája kevéske lisztet. Ezután pihentetjük, illetve nyújthatjuk. A KIFÖZÉS A tésztakifőzésnek (laska, metélt tészták, gombócok, galuskák, makarónik) is vannak apró fortélyai. A lábas, amelyben a tésztát kifőzzük, mindig akkora legyen, hogy a tésztamennyiség kényelmesen elférhessen benne, meg is kavarhassuk vagy felrázhassuk. Ha nincs elég nagy edényünk, úgy két-három részletben főzzük ki a tésztát. A lábasnak pontosan ráillő fedője legyen. Tartsunk külön tésztafőző lábast, amelyben legfeljebb tiszta vizet melegíthetünk, de egyebet ne főzzünk benne. A tésztaszűrő, a kanál szintén külön legyen. A lábasba annyi vizet tegyünk főni, hogy a tésztát beletéve, ki ne fusson. Gyengén meg is sózzuk, és diónyi zsírt is rakjunk a főzővízbe, így nem lesz ragacsos a tészta. Mikor a víz bugyborékolva forr, beleengedjük a tésztát (makarónit, dere- lyét ugyanígy főzzük), óvatosan megkeverjük, hogy össze ne törjön, és a fedővel úgy takarjuk le, hogy kis rést hagyjunk a gőznek. Legjobb, ha a fakanalat fektetjük végig a lábason, erre tesszük a fedőt. Ha friss a tészta, élég, ha egyet-kettőt forr, ha száraz, akkor tovább kell főzni. Próbaképpen kiemelünk egyet és kettévágva megnézzük, átfőtt-e. Ha igen, tésztaszűrőbe szedjük, és hideg vízben megmártjuk, különben összeragad. Elég, ha a tésztaszűrőt egy pillanatra a csap alá tartjuk. Kihűteni, áztatni nem szabad a tésztát. A hideg vizet jól lecsepegtetjük úgy, hogy a szűrőt óvatosan rá- zogatjuk a tésztával. Utána a zsírral átmelegedett másik lábasba rakjuk. Itt sem kavarjuk,' csak rázogatjuk a lábassal együtt, míg az egész átzsíroso- dik. ‘•Túl zsíros ne legyen! Ezután jöhet rá a dió, mák, sonka stb. ízlés szerint. Ha galuskát főzünk, egyenesen a vízbe szaggassuk, közben keverjük, hogy össze ne ragadjon. Mikor a víz felveti, leszűrjük, leöblítjük. Gombóc kifőzésénél egyenként eresztjük vízbe (vagy levesbe) és nem kavarjuk. Csak egy sort teszünk egyszerre bele. Mikor a víz színére emelkedik, akkor megfőtt, de azért egyet szeljünk ketté próbaként! Nem ritka az olyan nő, akinek az arcbőre laza, puha tapintású, ,,hervadt” benyomást kelt. E kozmetikai hibának rendszerint az az oka, hogy a bőr az ideális mennyiségnél kevesebb vizet tartalmaz. Amikor a bőr nedvtartalmáról beszélünk, akkor nem a víz hatására duzzadni képes bőrfelszínre gondolunk, hanem a bőr mélyebb rétegeinek víztartalmára. Az, hogy bőrünk belső nedvtartalma milyen, részben öröklött tulajdonság, de befolyásolhatja egészségi állapotunk, táplálkozásunk, életmódunk. Éppen ezért bőrünk nedvtartalmának fokozása1 csak úgy érhető el, ha a külső kezelést összekötjük megfelelő étrenddel, helyes életmóddal. Beszéljünk először a külső kezelési lehetőségekről. Bár a bőrünk hiányos belső nedvtartalmát borogatással nem lehet pótolni, mégse vessük el teljesen ezt a lehetőséget, mert néhány órára, egy-egy ünnepi alkalomra bizonyos mértékig kisimítja a bőrt. Ugyanilyen célt szolgál a bőr három-négy perces kamillás gőzölése. Ennél az eljárásnál több a lehetőség arra, hogy a légneművé alakult víz parányi részecskéi átjussanak a bőr „szigetelő” rétegén. A víz bejuttatását a bőrbe legegyszerűbben hidratáló krémekkel oldhatjuk meg. A megfelelő arckrémet azonban gondosan kell kiválasztanunk, mert sem a kevés, sem a túl sok vizet tartalmazó készítmények nem alkalmasak a vízszegény bőr szakszerű ápolására. Legjobbak azok a krémek, amelyekben a víz jól felszívódó zsírrészecskék közé beágyazva helyezkedik el. Leghelyesebb, ha kozmetikushoz fordulunk, hogy arcbőrünk állapotának megfelelő krémmel lásson el bennünket. Háziszerként a vízszegény bőr ápolására és tisztítására a tejet ajánljuk, de félóra múlva kamillateával öblítsük le az arcról. A vízszegény bőr lehet zsí?os vagy száraz. A vízszegény zsíros bőr színe szürkésen sápadt, laza tapintású, ujjainkkal köny- szen redőkbe foghatjuk. A vízszegény zsíros bőrre ajánlatos hetenként egyszer tápláló pakolást alkalmazni (élesztőt keverjünk össze joghurttal vagy uborkalevet tojássárgájával, vagy tiszta savót tojássárgájával). Még nagyobb gondot okoz a vízszegény száraz bőr ápolása. Az ilyen típusú bőr nehezen viseli el az időjárás viszontagságait, nem tűri a szappant, igen gyakran a vizet sem. Árt minden szeszes készítmény, a kozmetikai szerek többségétől gyulladt, pörsenéses lesz. Az összes bőrtípusok között a legkényesebb. A vízszegény száraz bőr tisztítására esténként használjunk kamillatea és étolaj vagy olívaolaj keveréket. Éjszakai bőrápolásra használjunk túlzsí- ros arckrémet, nappalra hidratáló krémet. Az ilyen típusú bőr- .re a csukamájolaj is kitűnő bőrápoló. A vízszegény száraz bő- rűeknek csak nagyon óvatosan, rövid ideig szabad napozni, mert az ibolyántúli sugarak csökkentik a bőr vízmegkötő képességét. A vízszegény bőrűeknek mindennap ajánlatos elfogyasztani fél liter tejet, egy tojást, két pohár gyümölcslevet vagy paradicsomlevet. Naponta nyolc óra alvás szükséges, mert pihenés alatt regenerálódik a szervezet, bőrünk anyagcseréje, vízháztartása sem független idegrendszerünk állapotától. A szervezetet felfrissíti, lökésszerűen áthangolja néhány hetes hústalan szépségdiéta. A cserepes növények átültetése A cserepes növényeknek nagyon kis mennyiségű talaj áll rendelkezésre, azért időközönként át kell azokat ültetni. Erre akkor kerül sor, ha a növények a rendelkezésre álló talajt már gyökerükkel teljesen átszőtték. De befolyásoló tényező lehet, ha leromlott a talajszerkezet, elfogyott a tápanyagtartalma vagy szaporítani kívánjuk a növényt. Amennyiben továbbra is abban a cserépben hagyjuk a növényeket, a növekedésben és a fejlődésben visszaesnek, esetleg az alsó leveleiket ledobva, részben az abból kivont tápanyagból építik fel az új leveleiket. Az erőteljesen fejlődő szobanövények fiatal korukban minden évben igénylik az átültetést, a friss talajt. A kifejlődött egye- dek és az edényes növények (mint pl. a leander stb.) nem igénylik ezt olyan gyakran. Az átültetés másik szabálya az időpontra vonatkozik. Ez akkor történjen, amikor a növények hajtani kezdenek, többnyire tavasszal. Ekkor a lakások még elég melegek, gyorsabban megindul az új talajban a gyökere- sedés, illetve a növények növekedése, kevésbé esik vissza a növény a fejlődésben. Az átültetéssel egyidőben egyéb munkákat is el kell végezni. A felnyúlt, megkopaszodott szárú növényeket visszavágjuk. Ezt egy rügy, vagy egy íz (nodusz) felett végezzük. Levágjuk az elszáradt levélvégeket, a túlburjánzott gyökérzetet, az elhalt gyökérrészeket. Az átültetés első szakaszában előkészítjük az üres cserepet és a földkeveréket. A cserepet előző nap beáztatjuk tiszta vízbe. A földkeverékek kiválasztásánál a növény igénye a mérvadó, amire a szakkönyvek és virágüzletek adnak tanácsot. Ma már úgynevezett egységföldek vannak forgalomban, amelyeknek az alapja a tőzeg. Ezenkívül agyagot is kevernek hozzá, ami a tápanyagfelvételt és -leadást segíti elő. Amennyiben meggyőződtünk az átültetés szükségességéről, az átültetés folyamán a következőkre legyünk figyelemmel: az átültetést megelőző nap öntözzük meg a növényt. Az átültetéshez készítsük oda a földkeveréket és a másik cserepet. Az átültetés technikája a következő: a növény gyökémyakát (a talaj feletti részét) ä bal kezünk középső és mutatóujja közé fogjuk, majd jobb kézzel megtartva a cserepet, fejjel lefelé fordítjuk. A cserép szélét egy kemény tárgyhoz (az asztal széléhez) ütö- getjük, amíg a földlabda el nem válik a cserép falától. Ezután a régi földlabdáról eltávolítjuk a felesleges földet, vigyázva arra, hogy a gyökerek ne sérüljenek. Az új cserép a réginél kb. két cm-rel nagyobb legyen. A cserép alján lévő lyukra egy összetört cserép darabját tegyük, ami biztosítja, hogy a lyuk nem tömő- dik el és a fölös víz elfolyhat. Helyezzük bele a földlabdát, majd szórjuk körül friss földdel, az újjunkkal nyomkodjuk meg, vigyázva arra, nehogy a gyökerek sérüljenek. Ügy töltsük tele a cserepet földdel, hogy az öntözővíznek mindig maradjon hely. Kezdetben ritkábban öntözzünk, amíg az új gyökerek képződése meg nem indul. Az átültetett növényeket melegebb helyre állítsuk és védjük a közvetlen napfénytől. Kedvező a cserepek közvetlen melegítése. Ebben az időszakban ne trágyázzunk, de annál gyakrabban nedvesítsük meg a leveleket. Ültetés után a növényeket 2— 3 hétig zártan tartjuk, amíg a hajtásfejlődés újra megindul.
