Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-15 / 112. szám

1981. május 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Veszélyeztetett gyermekek MEGSZOKTUK MÁR, hogy a népfrontbizottságok sok olyan kérdéssel foglal­koznak, ami első hallásra szokatlan. Mit tud tenni a népfront — amely nem ha­tóság, nem tanácsi szerv, hanem egy tömegmozgalom — a veszélyeztetett környe­zetben élő gyermekek ügyé­ben? Ezt a kérdést tetették fel maguknak a legutóbbi meg­beszélésükön a népfront megyei elnöksége mellett működő nő- és rétegpoliti­kai munkabizottság tagjai. A fehérgyarmati városi népfront pedagógiai bizott­ságának elnöke, Seres Gé­zéné adatokkal, tényekkel, egy több éve tartó folyama­tos társadalmi figyelem ta­pasztalataival bizonyította, hogy a népfrontban tevé­kenykedők is tehetnek az elhanyagolt, rossz családi körülmények között élő és tanuló gyermekek ügyében. Mit tettek Fehérgyarma­ton? Először is őszinte és hiteles képet alkottak arról, hány gyermek él számára veszélyes környezetben. Ki­derült, hogy a csaknem fél­ezer óvodás közül 33 a hát­rányos helyzetű, négy az ál­lami gondozott, öt a veszé­lyes környezetben élő gyer­mek. A két általános iskola több mint ezer tanulója kö­zül tizenketten élnek rossz családi környezetben. Ami külön figyelemre méltó; az 1. sz. iskolában mindössze 11 hátrányos helyzetű gyer­meket tartanak nyilván, a 2. sz. iskolában pedig ez a szám meghaladja a százöt­venet. Azt gondolhatnánk, ahol ilyen magas a hátrányos helyzetű gyermekek száma — ott talán igen sok a ve­szélyes családi viszonyok között élők száma is. Nem így van. Az egyikben is hat, a másikban is hat gyermek­ről mondták ki egyértelmű­en, hogy veszélyeztetett környezetben élnek és ezért állandó figyelmet érdemel tanulásuk, viselkedésük. Nem lenne hát jó dolog felszínesen következtetése­ket levonni abból, hány hátrányos helyzetű állami gondozott, cigány, nevelési segélyben részesülő gyer­mek jár az iskolába. Érdemes a pedagógiai meghatározást idézni, amely szerint az a gyermek él ve­szélyeztett körülmények kö­zött, akinek a fejlődéséhez az anyagi, érzelmi védett­séget, otthont, a kielégítő nevelést családja, vagy köz­vetlen hozzátartozói nem tudják, vagy nem akarják megadni, amiatt személyi­ségfejlődése lelassul, hibás irányú lesz. HA MÁR EZ KIDERÜL, mit lehet tenni? Fehérgyar­maton a népfront pedagó­giai bizottságának tagjai családokat látogatnak a gyermekvédelmi felelőssel, osztályfőnökkel, a tanács gyámügyi előadójával, a védőnővel, ha kell a rend­őrséggel. Szükség esetén, nem röstellnek elmenni a gyermek szüleinek munka­helyére is, hogy rábírják elemi kötelességeik teljesí­tésére. Figyelemmel kísérik az állami gondozott gyer­mekek tanulását. A nép­front társadalmi munkásai az utóbbi időszakban két alkalommal komplex láto­gatást tettek a nevelőszü­lőknél, a tapasztalatok egy­értelműen jók voltak. Tud tehát tenni a népfront is, a figyelem felkeltésével, a szomszédok, a közvetlen környezet figyelmének éb- resztgetésével, közérdekű ja­vaslataival. S ez nemcsak Fehérgyarmaton, a megye minden településén megva­lósítható és eredményekkel kecsegtet. P. G. Galambos Lajos: APUSKA V oltak neki gyermekei, hogyne, s tán nem is voltak rosszak. Tavaszon, húsvét előtt, kitakarították az öreg házat, felszántották a kertet, elveteményeztek, a fákat is megpermetezték a kertben, kis képernyőjű televí­ziót is vettek neki, tulajdonképpen tehát semmi gondja nem volt: csak éljen apuska, éljen, drága apuska, a szeny- nyesét kimosatjuk minden héten, hozzuk a tisztát, hát mi baja lehetne, apuska, a nyugdíjból telik arra a kis italocs- kára, eme nehány csirkének hozunk élelmet, csak oda kell nekik adni, látja, apuska, a vizet is bevezettettük az ud­varra, csak hat lépést kell tenni, meg kell nyitni a csapot, hát láthatja, minden itt van, apuska. Csak magunkhoz ven­ni nem tudjuk, látta, milyen kicsik ezek a városi lakások, de nem múlik el hét, hogy meg ne látogatnánk, igaz, apus­ka? — Igaz, kincseim, minden így igaz. — Mindene megvan, apuska? — Mindenem, drágáim. — Hát a jövő héten jövünk megint, mindenekkel, étel­lel, itallal, szeretettel, apuska, jó? — Tudom én, hogy jöttök, étellel, itallal szeretettel, drágáim. — Hát akkor szervusz, drága apa. — Szervusztok, mindenségeim. Aztán egyedül maradt megint. Nem volt italos ember, csak azért tért be a kocsmába, hogy hátha szót vált vele valaki. Hát kérdezni kérdezték, de választ nem igen vártak rá: — Hogy vagy, öreg? — Csak-csak. — Egy heves vérű öregasszony kellene már neked, nem gondoltál rá? — Hát, ha gondoltam volna is, kinek mi köze hozzá? — Ügy gondoltuk, hogy. bemutatjuk neked Márta asz- szonyt. — Hát az világéletében lefeküdt fűvel-fával... -> — Mára megszelídült. Megöregedett. — Akkor minek kellene nekem? — Szeret téged, azt mondta. \ — Engem egyetlen nő sem szerethet már. Hagyjatok engem békén. A nők rósszak és gonoszak, a világban csak a férfi az ember. Aztán bandukolva elindult a maga világába. Hitte, hogy az élet valóban így van. Az újfehértói Lenin Termelőszövetkezetben hatvan hektár háztáji kukoricát vetnek az idén. Sármány Szabolcs agronó- mus ellenőrzi a vetés minőségét. (Jávor László felvétele) Állami támogatással Állattenyésztési beruházások megyénk gazdaságaiban Erre az esztendőre me­gyénk termelőszövetkezetei főként állattenyésztéssel kap­csolatos építéseket, felújítá­sokat terveztek. Az idén az ilyen építkezések — a férő­hely arányában — újra álla­mi támogatásban részesülnek. A szövetkezeti gazdaságok nagy többségben bővítő és rekonstrukciós építéseket va­lósítanak meg. Egyetlen új szakosított tejtermelő telep épül, a dombrádi Petőfi Ter­melőszövetkezetben. Kivite­lezését megkezdték. Jelentősebb szarvasmarha- istálló-bővítés lesz idén a hodászi Béke Tsz-ben, ami­nek eredményeként 380 újabb férőhelyet létesítenek. A tyu- kodi Kossuth és a kölesei Kossuth közös gazdaságban egyaránt 300—300-zal, míg a mérki Kossuth Tsz-ben 240- nel tervezik bővíteni a szarvasmarha-férőhelyet. Az idén megyénkben 13 ezer 640-nel növelik a sertés­helyek számát a szövetkezeti gazdaságok. E téren jelentős beruházást valósít meg a jár­mi Alkotmány Tsz, ahol 120 fiaztatót és 3600 hizlaló férő­helyet irányoztak elő. Ezen­kívül nagyobb férőhelybőví­tést határoztak el a sertéste­nyésztési ágazatban többek közt a tiszaberceli Bessenyei, a nyírtassi Dózsa, a pátrohai Zöld Mező, a nyírteleki Dó­zsa termelőszövetkezetekben. (ab) A kémény, a lakat, meg a pianínó Szabályosan aláírt, névvel, lakcímmel ellátott panaszos levelet kaptunk nemrégiben Varsánygyüréből. Idős ember írta, a falu érdekében, s nem rosszindulattal, hanem a ten­ni akarók jó szándékával. Meglehetősen indulatosan fo­galmazott a község kulturális állapotairól, s szerkesztősé­günk segítségét kérte, ha le­het nézzünk körül, s ítéljünk mi, a kívülállók is. ELRIASZTJA A KÖZÖNSÉGET Megemlíti, hogy nem meg­felelő a kulturális rendezvé­nyek és más jellegű, falusi közösségi események időpont­jának egyeztetése, emiatt már több esetben kellett kulturális programokra, film­vetítésre várakozó fiatalokat hazaküldeni. Ez, nem használ a közművelődés ügyének, mert kedvét szegi az érdeklő­dőknek, elriasztja a közönsé­get. Pedig a művelődési há­zak egyébként sem valami vonzóak, tekintve, hogy álla­potuk nem felel meg a mai kor követelményeinek. Sőt, a gyürei művelődési ház kör­nyéke kimondottan életveszé­lyes, az öt méter magas, ké­mény kihajlása félméteres, várható, hogy bármelyik percben ledől. Az ablakokat nem lehet bezárni, az üvege­zés hiányos, a tető beázik, nyáron vizes, télen hideg, — mintha nem volna gazdája. ROZSDÁS LAKAT AZ AJTÓN Először itt néztünk körül. A gyürei kultúrház valóban gazdátlannak látszik. A ma­gas, tényleg életveszélyes ké­ményt bizonyára- nem szak­ember készítette, oldalra dől, mint a pisai ferde torony, egy szál drót tartja. Az abla­kok üvege kitöredezve, nap­szítta, valamikor sötétkék csomagolópapír csúfítja. Rozsdás lakat lóg az ajtón. Nagyvarsányhan a művelődé­si ház igazgatóját' kerestük, először természetesen a mű­velődési házban. Kiderült azonban, hogy a nemrégiben rendbehozott épület most át­menetileg tsz-iroda. A könyv­Legyen méltó hailék... Panaszos levél nyomán Yarsánygyürén tári helyiség és a KISZ-klub ajtaján itt is hatalmas laka­tok — riasztó látvány. Hosz- szas keresés után végre meg­találtuk Balázsi Ágnest, aki tavaly érettségi után került a művelődési házba. Aligha­nem a legfiatalabb igazgató a megyében. Lelkesen, kedvvel fogott munkához, ám még annyira kezdő és tapasztalat­lan, az összefüggéseket még nem tudta áttekinteni, hogy érdemi válaszokat tőle nem is remélhetünk. KÖNYVET VISZ AZ ASSZONYOKNAK Három község: Nagyvar- sány, Gyüre és Kisvarsány közös tanácsának elnöke Káplár Sándor készségesen fogadott és gondjaikat sem titkolva válaszolt kérdéseink­re. — Hosszú ideje a legége­tőbb problémák egyike a falvakban: megteremteni a közművelődés feltételeit. Er­re a meglévő művelődési ott­honok már csak végszükség­ből alkalmasak. A legrosz- szabb állapotú családi ház is szebb, mint a kultúrháznak nevezett régi, rossz épületek. Ki vágyik ilyen helyre sza­bad idejében? Pedig még egy pianínónk is van, de ott áll használatlanul, még oktatót se kaptunk a házba. S a laka­tok? Egyelőre még szükség van rájuk, mert van, aki megfeledkezik a közösség sza­bályairól, így csak a rendez­vények alkalmával nyitják ki a házakat, egyébként senki se mehet be. A falu közművelődés-politi­kai és intézkedési tervében szép feladatokat tűzött ki. Elsősorban az olvasómozga­lom kiszélesítését, aztán önte­vékeny művészeti együttesek működtetését, TIT-előadások szervezését, filmvetítéseket, s az ifjúsági klubok fellendíté­sét. Ebből az olvasómozgalom és az ifjúsági klub eredmé­nyeivel máris büszkélkedhet­nek. A könyvtáros nem várja meg, hogy őt keressék, viszi a könyveket a tsz-be, a dohá­nyos asszonyoknak, ott szer­vezi az író-olvasó találkozót, a vetélkedőket. S nagyot lép­tek előre az ifjúsági klubbal kapcsolatban is, a legutóbbi KISZ-választások óta. Az if­jú népművelő a most meg­választott KISZ-vezetőségi ta­gokban jó segítőtársakra ta­lált. ORVOS, MINT KISZ-TITKÁR — Sohase dicsértek még meg az ifjúságért — mondta Mándi Gyula, a községi párt­vezetőség titkára — de most igen. Ügy értékeljük, hogy a fiatalok közösségi munkájá­ban 180 fokos fordulat vár­ható. A nagyvarsányi KISZ- titkár a tsz fiatal állatorvosa lett. Reméljük, a lelkesedésük pótolja azt, ami eddig hiány­zott. Ami pedig a panaszos levél további részeit illeti, abban egyetértenek írójával. Érdek­lődésünk nyomán a falu ve­zetői ígéretet tettek, hogy a tapasztalatlan, fiatal népmű­velőnek a programok szerve­zéséhez a jövőben még több segítséget nyújtanak. A gyü­rei művelődési ház kéményét elbontják — talán azóta már el is készült az új — a mű­velődési házak rendben tartá­sáról gondoskodnak. Ám új, szép kultúrházat, mely a kor igényeinek, a ma emberének is megfelel, akárcsak a me­gye számos, hasonló gonddal küzdő falva — ők sem tud­nak építeni. Figyelemre méltó viszont, hogy a jól működő tsz most is áldoz kulturális célokra, amellett felajánlotta a tanácsnak: vállalja egy esetleg felépülő művelődési ház költségének felét Akár­mennyibe kerüljön is! VANNAK VÁLTOZÁSOK, DE... összefoglalva: számos kez­deményezés, intézkedés jelzi, hogy Varsánygyürén is van­nak változások. Ám a tények akkor is tények maradnak. Vajon, hogy tölti be funkció­ját az a művelődési ház, ame­lyikbe be sem szabad menni? Továbbá: az elhanyagolt gyü­rei kultúrház a nagyvarsányi lelakatolt ajtók, az irodának használt művelődési otthon, a fiatal népművelő hozzá nem értése, tapasztalatlansá­ga — nem túl biztatóak. Re­méljük, a szemlélet formálá­sa, változása, mely most fő­leg a KISZ-fiatalokon múlik — nem kerül pénzbe... Baraksó Erzsébet T ' - _.L __ Naponta 600 mázsa tápot készítenek a gávavencsellői Szabadság lapUZcmDcil. Termelőszövetkezet balsai keverőüzemében. Innen látják el a kör­nyező mezőgazdasági üzemeket és kisgazdaságokat táppal. (Elek Emil felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents