Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

1981. április 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kérdések és válaszok Hyiregyházárél Lakás, ball, friss ára Számos közérdekű kérdés hangzott el a márciusi váro­si pártrendezvényeken Nyír­egyházán. összeállításunkban a városi tanács illetékesei vá- -laszolnak az egy-egy város­rész, utca lakóit érintő kérdé­sekre. — Száz személyes óvo­dát kapott Sóstóhegy, de üröm vegyült az örömbe, amikor esős időben szin­te meg sem lehett közelí­teni. Várható-e itt útja­vítás, építés? — Igen. Az óvodához az Úttörő utcától kezdve szilárd burkolatú utat építenek, mint az időközben már látható is. A téli panaszt is megelőzték volna, de a szokásosnál ko­rábban beköszöntött tél meg­akadályozta a munkát. — Nyíregyházán a fő bevásárlóközpontokat a belvárosban építik, s az új lakótelepen nagy a zsúfoltság. Nem lenne-e helyesebb a decentralizá­lás? — A belváros üzlethálózata is fontos, a szakboltok szinte mindenütt a városközpontban vannak. Az élelmiszer- és na- picikk-választék viszont való­ban a lakótelepek környékén lényegesebb. Az új lakótele­pek fejlesztési tervében ere­detileg szerepelnek a bevá­sárlóközpontok, tej, kenyér és húsüzletek. Az új boltok nagy része meg is épül a lakások­kal egyidőben, de a kereske­delmi vállalatoknak nem min­dig a városrendezések ütemé­nek megfelelően van pénze. Néhány országos nagyválla­lat — mint a Csemege — sa­ját programmal rendelkezik, s ezek ütemezése nem min­dig van összhangban a helyi elképzelésekkel. A lakótele­pek ellátására azonban komp­lett tervek vannak, s a hi­ányzó boltokat fokozatosan megépítik. — A Ságvári-telepen lakókat aggasztja a ko­romszennyeződés. Mit tesz ennek elkerülése ér­dekében a Taurus? hogy messzebb kell vinni a beteg gyermekeket? — Rendkívül rövid idő alatt nagyon sokan költöztek a Szamuely-lakótelepre, s ezért a környéket ellátó gyer­mekorvosi körzethez tarto­zók száma oly mértékben nö­vekedett, hogy változatlan körzethatárral már nem lehe­tett ellátni. Ezért egyes utcá­kat más körzethez csatoltak. További gondot jelent, hogy néhány gyermekorvosi kör­zetben jelenleg nincs orvos. Az új orvosok érkezésével és a Szamuely-telepi új rendelő felépülésével meg­szűnnek az aránytalanságok és ismét helyreállhat a koráb­ban megszokott rend. — Nem ott épülnek a járdák Borbányán, ahol az indokolt lenne. A tel­jesen rendezetlen terep­szintek miatt több terve­zett járdaépítés hiábava­ló, másutt pedig, ahol le­hetne építeni, nem szán­dékoznak. Miért? — A járdaépítésre a javas­latot a Műszaki és Fenntar­tási Iroda adta. Mivel a ter­vek a lakosság igényeivel nem találkoztak, a tanács tervosz­tálya a javaslatokat a tanács­tagok bevonásával felülvizs­gálja. — A 17. számú iskolá­ban a gondnoksági lakás már régebben üresen áll, a tanulók pedig az ebéd­lőbe járnak az órákra. Miért nem osztják el a helyiségeket ésszerűb­ben? — Az üres szolgálati lakás beosztása és mérete miatt al­kalmatlan tanulócsoport el­helyezésére. A tanács illeté­kes osztálya fiatal pedagógu­sok ideiglenes elhelyezésére, átmeneti lakásmegoldásra tartja fenn a lakást. — Miért engedélyezik a lejárt szavatossági ha­táridejű áruk árenged­ményes vásárát anélkül, hogy felhívnák a figyel­met a szavatossági ha­táridő lejártára? — A Taurus-fejlesztéseknél külön vizsgálják a környezet- védelmi hatásokat. A korom­lefejtő és feldolgozó rész tel­jesen zárt rendszerű lesz, így koromszertnyeződés nem vár­ható. Ennek ellenére a gyári beruházási költségek terhére erdősávot telepítenek a lakó­telep védelmére. — Miért került sor gyermekorvosi körzetek olyan átalakítására, amely azt eredményezte, — Az előírások szerint a csökkent minőségű élelmiszer- ipari termékek csomagolásán a termék árát oly módon kell jelölni, hogy az eredeti és a csökkent minőségnek megfe­lelő ár is olvasható legyen. A szavatossági idő lejártára a figyelmet külön nem szüksé­ges felhívni, mivel a fenti ár­jelzés és az az intézkedés, hogy a lejárt szavatosságú terméket elkülönítve kell ér­tékesíteni (tehát nem lehet azonos helyen a friss áruval) — elegendő. Dj üzemházat kapott a Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet. Legfrissebb termékük a gép­kocsi-védőhuzat. (Both Pál Ambrus felv.) 1 „UNALOMRÓL SZÓ SEM LEHET..." Csupán ritmusváltás... A MA NYUGDÍJJOGOSULTJA MÉG IGAZAN FIATAL AHHOZ, HOGY TELJES PIHENÉSRE GONDOLJON. LEHET-E ÖRÖM A NYUGDÍJAS •lét? TÖRVÉNYSZERÜ-E, HOGY MEGRIADJUNK A PILLANATTÓL, AMIKOR MUNKAHELYÜNK­TŐL BÜCSÜT VESZÜNK? — EZT KUTATTUK HÁROM ALANYUNKNÁL. Margittay Valéria orosz— latin—német szakos tanár 32 éves pedagógusi pályafutása után vonult nyugdíjba. Ma is fiatal arcáról sugárzik az ön­megvalósítás öröme, gyönyö­rűsége. A pálya iránti elköte­lezettsége, elmélyült szakis­merete és személyes varázsa miatt pályatársai és diákjai tisztelete, szeretete veszi kö­rül. öt éve megkapta az Apáczai Csere János-díjat is. Sxenvedélye az oktatás — Óraadó tanárként kezd­tem. Voltam általános igaz­gató, megyei tanulmányi fel­ügyelő és éveken át Budapes­ten a Koreai Intézet vezető­je, ahol 250 gyermek nevelke­dett. Tanítottam a budapesti Toldi Gimnáziumban. 1957- ben jöttem Nyíregyházára, mivel családom itt volt. Azó­ta egy munkahelyem volt, a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium, ahonnan igazga­tóhelyettesként jöttem nyug­díjba. igazi szenvedélye mindig a szakmája: a nyelvoktatás volt. Orosz, német nyelvből tankönyveket, tanterveket, feladatlapokat, módszertani, elméleti cikkeket írt az Or­szágos Pedagógiai Intézet és a Tankönyvkiadó felkérésére. A nyugdíjas korszak kez­dete neki nem a nyugalom­ba vonulást jelentette, hanem egy ritmusváltást. Most több ideje van az alkotásra. A TIT keretében nyelvet oktat, a gyermekek nyelvoktatása szenvedélyesen érdekli. Sok és sürgető itt a tennivaló. Mi­óta nyugdíjas, összeállított néhány módszertani anyagot és feladatlapot, melyek a gyermekek német nyelvokta­tását elősegítik. Ezek idén ki­adásra kerülnek. Az anyag lektorálói javasolták, hogy az általános iskolai oktatásban is hasznosítsák. — Tele vagyok tervekkel — mondja derűsen — leg­alább három évre. A TIT Or­szágos Választmányának ke­retében működő gyermek nyelvoktatási munkabizott­ság tagja vagyok, ahol újabb megbízatást kaptam egy di­alógus- és játékgyűjtemény elkészítésére. Hatszáz öles mintagazdaság Krakomperger Mihály egy életre elkötelezte magát a mezőgazdasággal. 1948-tól nyugdíjba vonulásáig a mező- gazdaság államigazgatásában dolgozott. Munkáját szenve­délyesen szerette. — Mindig érdeklődéssel fo­gom kísérrji a megye mező- gazdasága fejlődését. Druk­kolok, hogy az ott dolgozók­nak legyen sikerélményük. Ez — magamról tudom — nagy erőt ad. A több évtizedes pályája alatt Krakomperger Mihály hosszú időn át a megye ál­lattenyésztését irányította, később a növénytermesztés különböző feladatait látta el. A z ablakokon öm­lik a fény, ün­nepel a tavasz. Ünnepel Csenger is, gyáravatóra készülnek az emberek. A Minősé­gi Cipőgyár csengeri üzemegységében va­gyunk, három hónapja kezdték meg az asszo­nyok a próbagyártást. Simán ment minden, s ma, április elején hiva­talosan is birtokukba vehetik az üzemet a dolgozók. Lengyel Andrásné, tüzödei bevizsgáló kala­uzol a szalagok között, figyelmes asszony- meg lányarcok hajolnak a gépek fölé. Kísérőm mindenkit ismer, igaz, nem csoda, hiszen a legrégebbi dolgozók kö­zé tartozik, ott volt már az indulásnál is. — Harminc valahá- nyan kezdtük, ponto­san 1976. szeptember 8-án. örökké megje­gyeztem azt a napot. Az első kitünfetés Mintha csak tegnap történt volna. — Nehéz volt meg­szokni a gyárat? — Aki a munkában nőtt fel, tulajdonkép­pen mindegy hol dolgo­zik. A bezártságot, a felelősséget volt inkább nehezebb megszokni. Azt, hogy ha én elron­tok valamit, a munka­társam is kárát látja. Nem bőszéivé a na­gyobb közösségről, az üzemről. Lengyelné mielőtt idejött volna, sehol nem dolgozott. Ponto­sabban csak otthon a ház körül. Igaz, volt otthon is munka bőven, disznót, bikát hizlaltak, azért mégis csak más egy gyár. — Az igazsághoz tar­tozik, hogy a család nem volt túlságosan el­ragadtatva a munkába állásommal, de kis idő múltán beletörődtek. Pláne, mikor hazavit­tem az első fizetést. Pedig az nem is volt valami nagy összeg. De biztos pénz volt. Itt a szomszédban, Komlód- tótfaluban éltünk mi .korábban, de jött a het­venes árvíz, elvitt min­denünket. Itt, Csenger- ben kaptunk telket, s lakást még abban az évben. Ki tudja, ha Tótfaluban maradunk, cipőgyártó leszek-e? Még hat év sem telt el, s már Lengyelnét a szakma egyik legjobb ismerőjeként emlegetik. Pedig nemrég még csak eszébe sem jutott. hogy valamikor moszk­vai, pesti, leningrádi asszonyok dicsérik majd a keze munkáját. Mert sok más társához ha­sonlóan neki is szerepe van abban, hogy egyre keresettebbek lesznek a szabolcsi gyárakban ké­szülő cipők. — Tűzőnőnek vettek fel annak idején, részt vettünk egy hathónapos tanfolyamon, s betaní­tott munkások lettünk. Persze, a szakma forté­lyait igazán már mun­ka közben sajátítottuk el. Közben egy szocia­lista brigád vezetője lettem, szakszervezeti bizalminak választot­tak, sajnos elértem azt is, hogy a legfiatalabb lánykák már néniznek. Pedig még harmincöt éves sem vagyok. Igaz, már az én gyerekeim is próbálgatják szár­nyaikat. — Itt a közelben? — Hát, sajnos nem sikerült itthon tarta­nunk őket. Pestre vágytak, nem álltunk az útjukba. A nagyob­bik, a lány kereskedel­mi tanuló, a fiamat is most vették fel közpon­tifűtés-szerelőnek. Kí­váncsi vagyok, meddig bírják majd a várost. Azért csak jó lenne, ha majd később közelebb költöznének. I tt ma­radnánk egy bokorban. Délután fél kettő, kö­zeleg az ünnepség ideje. A szalagok megállnak, siet Lengyelné is átöl­tözni. Leveszi a piros köpenyt, ünneplő ruhát ölt. Nemsokára meg­kapja élete első kitün­tetését, a miniszter alá­írásával. Balogh Géza 1973-ban a termelési rend­szerek kialakításának fő­agitátora volt. Nyugdíjba vo­nulásáig a megyei tanács me­zőgazdasági osztályán, a ter­melés-szervezési szakfelügye­leti csoport vezetője volt. — Gyorsan eltelt az idő. Ha visszatekintek és mérle­gelni próbálok, mit kellett volna másképp, bölcsebben tenném-e, úgy vélem, nincs mit megbánni. Bár hozzá te­szem: a mezőgazdaságban csak kollektív munkáról le­het beszélni. Ha az eredmé­nyekre gondolok, mindig a kollegákkal végzett munka jut az eszembe. — És milyennek tervezi a további éveket? — 1949-től Gávavencsellő- ről jártam be. Minden nap — vonattal. Ez nem fog hiányoz­ni, de a munkatársak, a mun­ka nagyon. Hogy mit csiná­lok nyugdíjasként? Van egy 600 négyszögöles gyümölcsö­söm. Eddig is amolyan min­tagazdaság volt. Elvárták tő­lem az ismerősök, hogy az elméleti tudásomat a gyakor­latban bizonyítsam. Ezt ez­után méginkább szeretném elérni. Vezetői, munkatársai bizal­mát élvezte,' munkahelyén jól érezte magát. Most mégis úgy döntött: át kell adnia a helyét a tehetséges, ambici­ózus fiataloknak. Ö pedig csa­ládja körében aktív pihenés­sel tölti idejét. De továbbra is együtt dobban a szíve a szabolcsi mezőgazdasággal és szurkol sikereiért. Otthon, utazni, olvasni Venczel Kálmánné éppen visszamondott egy progra­mot telefonon, amikor az al­matároló titkárságára belép­tem. Mondván: holnaptól már nem lesz bent, nyugdíj­ba megy. Tizenhat évig volt itt titkárnő. — Soha nem zavarta meg életemet a várható esemény, amivel számolni kellett. A nyugdíjba vonulás pedig ti­pikusan ilyen. Felkészültem rá, s mégis nagyon fog hi­ányozni a kollektíva, a mun­kám. Barátságos lényén nem fo­gott az idő. Említette: ma­rasztalták, mégis úgy dön­tött, nyugdíjba megy. — Édesanyám 77, anyósom pedig 81 éves, velem vannak. Eddig sokat voltak napköz­ben egyedül. Ezért is döntöt­tem a nyugdíj mellett. Uno­káim is várták ezt a pillana­tot. Bár amikor csak tehet­tem eddig is szívesen vállal­tam a pótmama szerepét. Fi­am és menyem ráidóiránymé- rő versenyzők, s ha edzőtá­borba mennek, a gyerekeket rám bízzák. Egyéni kedvte­léseit is említi, amelyekre ez­után több időt tud szentelni. Szeret utazni, világot látni. Legutóbb a vállalat ajándé­kaként jutott el Leningrád- ba. Szeret olvasni, rejtvényt fejteni és a kertben is mun­kálkodni. Egyszóval unalom­ról szó sem lehet. Soltész Ágnes Bérviták □ z elmúlt év végén néhány bérrel és ju­talommal kapcsola­tos panasz érkezett a KPVDSZ megyei bizottsá­gára. A kereskedelmi dol­gozóknak az adott okot a panaszra, hogy az ÁFÉSZ- eknél a rendelkezésre álló pénz kellő részét nem alapbéresítették, s a ju­talmazásoknál sem volt minden rendben. A szak- szervezet, a megyei tanács kereskedelmi osztálya és a MÉSZÖV idén szinte egyszerre, de külön-külön intézkedett a bérviták rendezésére. Mi váltotta ki ezt a hár­mas intézkedést? Az, hogy tendenciává vált a helyte­len bérezés. A szakmai szakszervezet 25 ÁFÉSZ- nél vizsgálta a témát. Itt-ott a munka szerinti elosztással sem voltak elé­gedettek a vizsgálódók. Hogy is lehettek volna, amikor több szövetkezet­ben az alapbérek odaíté­lésénél a nem fizikai ál­lományban lévők javára billent a mérleg. Az igazsághoz tartozik, hogy az arányok nem árulnak el mindent. Azt sem például, hogy a bolt­vezetők és helyetteseik a „nem fizikai állomány” kategóriájába tartoznak. Ha ezt is figyelembe vesz- szük, már nem olyan nagy az aránytalanság, vagyis a fizikai dolgozók „káro­sodása”. Ettől függetlenül szükséges és hasznos volt az illetékesek közbelépése. Az idei, tavaszi bérrende­zéseknél már változott az arány — a fizikai dolgo­zók javára. Jutalmazásuk is igazságosabb és a szö­vetkezetek általában bát­rabban alapbéresítettek. A szakszervezeti vezetők kü­lönösen dicsérik a Fehér- gyarmati ÁFÉSZ gyors és helyes reagálását. „A fe­hérgyarmatiak bérrend­szere idén teljesen jóra fordult” — fogalmazták meg. Ám a helyes bérpolitika kialakítására valamennyi szövetkezetben szükség van. N. L. Önkéntesek □ z önkéntes határ­őrök nagy munkát fejtenek ki a határ- területek közrendjének, közbiztonságának szilárdí­tásában. Munkájukhoz megyénkben a területi párt-, állami, gazdasági szervek, a lakosság széles tömegei, különböző tan­intézetek nagy segítséget nyújtanak. Az önkéntes határőr-csoportvezetők­nek és minden önkéntes határőrnek mondtak kö­szönetét a határőrség ve­zetői a közelmúltban Nyírbátorban tartott ta­nácskozáson, amelyen az is elhangzott: a határsér­tők zöme rossz családi életkörülményei, csavargó, bűnöző életmódjuk, ka­landvágy miatt követték el, illetve kísérelték meg a tiltott határátlépést, egy részük a felelősségre vonás alól akart kibújni^ vagy rokonaikat akarták meglátogatni illegálisan. A hosszabb időszakot át­fogó értékelésből kitűnik: a lakosság túlnyomó több­sége tiszteletben tartja a határrendet. Gond, hogy nincs kellő előrelépés az állatátkóborlások megaka­dályozásában, az áttévedé- sek és a területsértések megelőzésében. Ezen a te­rületen javítani kell a megelőző tevékenységet, a felvilágosító munkát. Eb­ben is nagy szerepe van az önkéntes határőrcsoportok­nak. Vezetőik közül külö­nösen Vékony Sándor, Ka­szár Sándor, Reszler Pál, Zán József és Bartha Ti­bor tűnt ki az államhatár őrizetéért érzett felelősség- teljes munka során. F. L.

Next

/
Thumbnails
Contents