Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-11 / 85. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 11. Befejezte munkáját a CSKP XVI. kongresszusa Ismét Gustav Husákot választották a párt főtitkárává A prágai Művelődési Palotában pénteken délelőtt a záróüléssel befejezte ötnapos munkáját a CSKP XVI. kongresszusa. A csehszlovák kommunisták tanácskozásán a párt és a társadalom ötéves tevékenységéről számot adó, továbbá a következő időszak tennivalóit körvonalazó vitában összesen 43 felszólalás hangzott el. Csütörtökön délután a CSKP XVI. kongresszusa zárt ülésen megválasztotta az új, 123 tagú központi bizottságot, valamint az 55 tagú központi ellenőrző és revíziós bizottságot. A kongresszus pénteki záróülésén Gustáv Husák bejelentette: a csütörtök délutáni ülésen újjáválasztott központi bizottság, valamint központi ellenőrző és revíziós bizottság megtartotta alakuló ülését és ezen megválasztotta tisztségviselőit, a párt vezető testületéinek tagjait. A jelölteket egyhangúlag választották meg. A központi bizottság ismét Gustáv Husákot választotta főtitkárává. A ÍÍB elnökségének tagja lett Gustáv Husák, Vasil Bilak, Peter Colotka, Karel Hoffmann, Václav Hula, Alois Indra, Milos Jakes, Antonin Kapek, Josef Kempny, Josef Koreák, Josef Lenart és Lyubomir Strougal, póttagja pedig Miloslav Hruskovic. A KB titkára: Vasil Bilak, Milos Jakes, Josef Kempny, Mikulás Benő, Jan Fojtik, Josef Haman, Josef Haviin és Jind- rich Polednik, a KB titkárságának tagjai továbbá Marié Kabrhelova és Oldrich Svestka. A központi, ellenőr^ Y.Ö és> revíziós bizottság, ismét, Miroslav Capkát választotta meg elnökévé. A kongresszus befejeződése után, pénteken a déli órákban a CSKP újonnan megválasztott Központi Bizottságának tagjai baráti találkozót tartottak a küldföldi küldöttségekkel, köztük az Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára vezette magyar delegációval. A találkozón Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, valamint — az összes vendég nevében — Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a szovjet pártküldöttség vezetője pohárköszöntőt mondott. ★ Pénteken hazaérkezett Prágából az MSÉMP küldöttsége, amely Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vett Csehszlovákia (Folytatás az 1. oldalról) tó társa, Magyari Béla kiképzett űrhajós, valamint szovjet társaik helytállásukkal és rokonszenves emberi magatarfásukkal példaképpé váltak, szívünkbe zártuk őket. De büszkék vagyunk azokra a magyar tudósokra, mérnökökre, munkásokra, katonákra is, akik közreműködésükkel hozzájárultak a magyar űrkutatási tevékenység sikereihez és az űrrepülések során felhasznált magyar műszerek kifejlesztéséhez. Kö- szönetünket fejezzük ki ezúttal is a testvéri Szovjetuniónak, hogy a Magyar Népköz- társaság állampolgára űrrepülést hajthatott végre. Május 26. a magyar és a szovjet nép igaz barátságának kiemelkedő dátuma. A továbbiakban Korom Mihály'kitért arra, hogy az ' űr- kutátás felgyorsította, új minőségi szintre emelte a tudomány termelőerővé válásának folyamatát, hangsúlyozva, hogy az űrkutatással új lendületet nyert tudományoknak egyértelműen az emberiség közös gondjai megoldását kell szolgálniok. Napi külpolitikai kommentár ! Úgy jön, mintha menne? N em tudni, vajon a belgiumi flamandok vagy vallonok nyelvén ismerik-e azt a pesti mondást: úgy jön, mintha menne? Ha igen. akkor jószerivel bizonyára ezzel a megjegyzéssel fogadták Mark Eyskens új kormányát. S ezen nem lehet csodálkozni. Belgium históriájának talán legválságosabb időszakát éli. Ma már nemcsak a hagyományos nemzetiségi ellentét : a vallonok és a flamandok szembenállása gyötri, hanem— mint a párizsi Le Monde írta — az elszegényedés kínzó velejáróival kénytelen barátkozni. Egyelőre persze a lakosságnak csak kisebb hányada — a félmillió munkanélküli — birkózik a napi gondokkal. A többség életszínvonala még meglehetősen magas. Ám a jövő nem sok jót ígér. Évi nyolcszázalékos infláció, kiürülő államkassza, a bruttó nemzeti termék tíz százalékát meghaladó államháztartási mérleghiány, újabb és újabb gyárak bezárásáról terjengő hírek — nos, ebben a feszült légkörben állt új politikus a kabinet élére. Elődje, Wilfried Martens; két év alatt négy kormányt alakított, ami már római mércével mérve is szép teljesítmény. A koalíciók jöttek, mentek, a gondok maradtak, sőt halmozódtak. Belgium eladósodott, s már a hitelek törlesztésére is kölcsönt kell felvennie. Szakértők szerint rohamos és főleg gyökeres javulás az ország állapotában nem várható. Az iparban nem korszerűsítették időben a termelési szerkezetet, az egykor keresett belga exportcikkek iránt a világpiacon megcsappant az érdeklődés. Mit tehet ebben a helyzetben Eyskens? Az előző kabinet pénzügyminiszteréből kormányfővé előlépett politikusnak mindenekelőtt saját pártjának, a Belga Szocialista Pártnak a berkeiben kell el- csitítani az elégedetlenkedők moraját. Ha ez sikerül, akkor következhet a riasztó jelenségek felületi kezelése. Az ország helyzete ugyanis radikális változtatást nem enged meg. A vállalkozók nagyarányú megadóztatása kivívná a tőkések haragját, s a külföldi beruházók után a hazaiak is sorra bezárnák üzemüket, ami a munkanélküliség rohamos növekedésével járna. K érdés, hogy a jó szakember hírében álló kormányfő fenntartja-e elődjének álláspontját a bérek kétéves befagyasztását illetően. Ha igen, a szakszervezetek folytatják a kormány elleni harcot, s ebben mind nagyobb tömegekre támaszkodhatnak. Ha nem, valamilyen más módszert kell kitalálni a közönség indokolatlanul magasra szökött igényeinek megnyirbálására. Eyskens tehát aligha érezheti magát biztosan a kormányfő tisztségében. Brüsszelben azt találgatják, vajon meddig húzza ki a jelenlegi kabinet? Gyapay Dénes Kommunista Pártjának XVI. kongresszusán. A prágai repülőtéren a küldöttség búcsúztatására megjelent Antonin Kapek, a CSKP KB elnökségének tagja, a prágai pártbizottság első titkára. ★ Pénteken hazaérkezett Prágából Moszkvába az SZKP küldöttsége, élén Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnökével. A delegáció Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására vett részt a CSKP XVI. kongresszusának munkájában. — A világ.ma válaszút elé került: engedik-e a világ népei,. hogy a szélsőséges imperialista-körök; a' fegyverkezésben érdekelt monopóliumok, amelyek ma ismét hidegháborús hangokkal mérgezik a nemzetközi légkört, pusztulásba sodorják az emberiséget, vagy pedig megálljt parancsolnak a két világrend- szer között fennálló katonai erőegyensúly megbontására, a fegyverkezési hajsza fokozására irányuló imperialista törekvéseknek, és az ember javára, a békés jövő építésére használják fel a korszerű tudomány vívmányait. — Ugyanaz a rakéta, ugyanaz az űrszerkezet egyaránt szolgálhat békés és háborús célokat. Felvihet az űrbe embert pusztító gyilkos eszközöket, atom-, hidrogén-, neutrontöltetet és az ember javát szolgáló tudományos fűszereket. .Mi amelletj . vagyunk, hogy á világűr is a békés együttműködés színtere legyen. A szocialista országok külpolitikájának egyik alapvető vonása a különböző társadalmi rendszerű országok egymást gazdagító, népeik javát szolgáló együttmun- kálkodásának szorgalmazása, az együttműködés fejlesztése különböző területeken. Ez konstruktív gyakorlati lépésekben, tettekben nyilvánul meg. A szovjet kommunisták közelmúltban tartott XXVI. kongresszusa meggyőzően kifejezésre juttatta, hogy a szocializmus és a béke ügye elválaszthatatlan. A Magyar Népköztársaság helyesli a Szovjetunió új, fontos javas-, latait, a nemzetközi légkör, az államközi kapcsolatok javítására, a népek együttműködésének fejlesztésére — hangsúlyozta befejezésül a Központi Bizottság titkára. Az emlékünnepség résztvevői — köztük a Tudományos Akadémia, a magyar Inter- kOzmosz Tanács tagjai, az In- terkozmosz-programban részt vevő kutatók, MSZBT-akti- visták és fővárosi dolgozók — Jurij Gagarin űrrepülésének 20. évfordulója alkalmá- bóT üdvözlő táviratot intéztek a Szovjet Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsához. Tyihonov elutazott Bécsből Pénteken Bécsben befejeződtek az osztrák—szovjet kormányfői tárgyalások. Pénteken' három államközi egyezményt írtak alá az egészségügyi téren megvalósítandó együttműködésről, a kölcsönös jogsegélyről, valamint a kettős adóztatás kiküszöböléséről. Nyikolaj Tyihonov hivatalos ausztriai látogatásáról és tárgyalásairól pénteken közös közleményt hoztak nyilvánosságra Bécsben. Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő és kísérete pénteken a délutáni órákban elutazott Bécsből. Nyugat-Eurápa: Párbeszéd mellett Ha valaki föl akarja mérni az NSZK szerepét és súlyát a nyugati szövetségi rendszerben, e hetek során jó alkalma lehetett rá. Csaknem minden szövetséges kormány képviselője vizitelt ugyan az új amerikai vezetésnél, de csupán Bonnból három miniszter is járt Washingtonban. Majd Genscher alkancel- lár, külügyminiszter Moszkvába utazott. A bizonytalan és feszült európai helyzetnek ma két fő jellegzetessége van: az Egyesült Államok felől áradó hűvösebb légkör, valamint az a javaslatsor, amelyet az eseményeket higgadtan fogadó szovjet kormány állít ezzel szémben. Nem az NSZK dönti el a dolgok menetét, de a diplomáciai mozgás, amelynek részéről tanúi vagyunk, két jelenségre mutat. Egyrészt: mindkét világhatalom fontos partnernak tekinti — más-más okból, mértékben és módon — Bonnt. Másrészt: a nyugatnémet— amerikai viszony egyben az Egyesült Államok és Nyugat- Európa kapcsolatait is tükrözi. Az egyetértést és a nézet- különbségeket egyaránt. Ilyen körülmények között járt Hans-Dietrich Genscher a szovjet fővárosban, anélkül, hogy közvetítőnek nevezte volna magát. Nem is volt az. Említsünk meg egy, a túloldalon sokat használt és a helyzet fölméréséhez igen használható kifejezést: „Kettős határozat”. A NATO 1979- es döntéséről van szó, ennek értelmében megkezdik a közép-hatótávolságú amerikai rakéták gyártását, és 1983- ban fölállítják őket Nyugat- Európában (indoklásuk szerint) szemben a hasonló kaliberű szovjet fegyverekkel. Ezzel párhuzamosan és ugyanakkor ajánlatot tettek a Szovjetuniónak tárgyalásokra az esetleges korlátozásokról. E dupla döntés — dióhéjban — jól mutatja: miben egyeznek és miben nem az amerikai és a nyugatnémet kormányférfiak. (Hangsúlyozzuk itt a kormány fogalmat, mert magukban a bonni koalíciós pártokban is vannak, akik élesen bírálják az amerikaiakat.) Közösen vallja Washington és Bonn, hogy a rakétákat fel kell állítani, de amíg az amerikaiak nem sietnek a tárgyalásokkal, az NSZK — és veKambodzsa A kör négyszögesítése A békés építőmunkát, a megfontolt, ser- rény újjáépítést idéző hírek érkeznek mostanában Kambodzsából. Legutóbb arról számoltak be a hírügynökségek, hogy befejeződtek a helyi tanácsi választások. Valamivel korábban pedig az aratás sikereiről olvashattunk. Kambodzsa tehát újra él, az iskolák ismét működnek, egy helyi újságot lapozgatván pedig megakad szemünk a moziműsoron. A kambodzsai ellenzék azonban semmit sem akar észrevenni abból, ami az országban történik. Elvakítja őket saját tervük, s a görcsös igyekezet, hogy „egységet” hozzanak létre soraikban. Vajon miféle közös érdek fűzheti össze a Pol-Pot-féle „vörös khmereket”, s az éppen általuk megdöntött Lón Nol-rendszer követőit? A kör négyszögesítésére — a nyugati lapok szerint — újra Szihanuk herceg vállalkozik. Róla köztudott, hogy országában volt már király, államfő, miniszterelnök — és fogoly. Utóbbi éppen a „vörös khmerek” idején, de ezt mintha feledni látszana a sokat próbált herceg. Sőt még azt is, hogy most azzal a Son-Sannal akar szövetségre lépni, akinek nyilvánvalóan köze volt a Szihanuk család néhány tagjának meggyilkolásához. Szihanuk ismerői azonban nem lepődnek meg köpönyegforgatásán — már megszokták tőle. A jelenleg Phenjanban élő herceg többször nyilatkozta például, hogy Pol-Pot egy „szuper Hitler”, s ő inkább az ördöggel szövetkezik, mint vele, s lám, a legutóbbi hírek szerint mégis kész lenne baráti jobbot nyújtani a tömeggyilkosnak. Vagy talán mégsem? A Far Eastern Economic Review című hongkongi lapnak adott nyilatkozatában már visz- szakozni látszott ettől a készségétől, mondván : „Csak időt akart nyerni a „vörös khmerekkel” folytatott tárgyalással — Peking ellen”. Szihanuk nyilván nagyon jól tudja, hogy az idő nem neki, hanem az új kambodzsai vezetésnek dolgozik. A régi rendszer visszaállításának ábrándját — Szihanukkal, vagy Az iskolák újra zsúfoltak ... nélküle — a kambodzsai nép oszlatja szét. Mint bevezetőnkben jeleztük, egészen mással van elfoglalva, mint a herceg bűvészmutatványainak tanulmányozásával. A lakosság ellátását megoldották, részben külföldi segélyből, nagyobb részben azonban az idei jó termésből. A politikai aktivitást pedig a nemrég lezajlott tanácsi választások jelzik. (s. a.) lük a többi nyugat-európai állam — sürgeti a párbeszéd megkezdését. Nem szeretnék túlságosan lehűteni a kelet- nyugati viszonyt. A NATO „mindenképpen fegyverkezzünk, de azért tárgyaljunk is” kissé fából vaskarika elgondolásával szembe állította javaslatát Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán elhan- zott beszédében: fagyasszák be a közép-hatósugarú rakéták jelenlegi szintjét Európa mindkét felén, és tüstént üljenek asztalhoz. E megoldás előnye, hogy nem folytatódna a verseny, nyugodtan kereshetnék a kölcsönösen elfogadható fegyverzetkorlátozási rendszert e területen. Nyu- gat-Európábán e befagyasztást — szakszóval moratóriumot — eleve elutasították, de azért nyugtalanul és reménykedve várták, mit végez Genscher Washingtonban, mit mond és hall Moszkvában. Az NSZK alkancellárja és külügyminisztere elmondta a szovjet fővárosban, hogy véleménye szerint a Szovjetunió „fölényben van” az említeti rakéták tekintetében, ezt s „hátrányát” a Nyugat be akarja hozni, a szovjet be- fagyasztási javaslat viszonl „állandósítaná az egyenlőtlenséget”. Nagyon fontosnak tartaná azonban az NSZK hogy a két vilaghátalom minél előbb megkezdje a párbeszédet. Válaszul a szovjel vezetők kifejtették: a NATC kettős határozata a fegyverkezési verseny folytatását jeGenschert Moszkvában fogadta Leonyid Brezsnyev. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) lenti, hiszen a Szovjetunió nem engedi, hogy azt a hozzávetőleges erőegyensúlyt, amely ma Európában fennáll, felborítsák. Genscher megkérdezte, hogy Brezsnyev javaslata a befagyasztásról a tárgyalások előfeltételeit jelenti-e vagy sem? A válasz úgy hangzott: a Szovjetunió nem támaszt semmilyen feltételt, a kong- ressuson elhangzottak csak egy nagyon előnyös változatot képviselnek. Készek azonban minden előzetes kikötés nélkül is asztalhoz ülni.' A pillanatkép tehát Európáról 1981 áprilisában így írható le: az Egyesült Államok megindította nagy fegyverkezési programját s a tárgyalásokat egyelőre másodrangúnak tekinti; a Szovjetunió megállást ajánl, és az eszmecsere azonnali megindítását. Ha gyors mérleget vonunk a múlt hetek diplomáciai mozgásából, főleg a nyugatnémet politikusok washingtoni érdeklődéséről és Genscher külügyminiszter moszkvai tárgyalásairól szólva megállapíthatjuk: egymás véleményének jobb megismerésénél sokkal tovább nem jutottak. Az NSZK és az Egyesült Államok hivatalosan biztosították egymást „a teljes egyetértésről”, valójában azonban mind Bonn, mind a többi nyugat-európai főváros arra szeretné rászorítani az amerikaiakat, hogy minél előbb hajlandók legyenek tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. Tatár Imre
