Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 8. Gondolatok a könyvtárról Pillanatkép a fehérgyarmati könyvtárból Közművelődésünk területén a legbiztosabb pontot a könyvtárak jelentik. Szakképzett munkaerők, jó irányítás, a korszerű igények felismerése együtt jelentkezik, s ezáltal messze ki- magaslanak egy város vagy járás sokszor döcögő szellemi életéből. Fehérgyarmaton a járási könyvtárban igazi, jó kis családra bukkantam. Fábián Béla igazgató, Márkus Zoltáiiné, Mester Gyuláné, Ember Gyula, Kukta József, Csobai Jó- zsefné, Kósáné Mezei Beatrix jól megértik egymást. Vannak, akik már két évtizede dolgoznak itt, s együtt. A maga területén ki-ki önálló, ami nemcsak jog, hanem kötelesség is. — Panaszkodhatnánk, hogy kicsi a hely, hogy a körülmények szűkösek — mondja Fábián Béla —, de ennek nem sok értelme lenne. Tudjuk ugyanis: a hetedik ötéves terv előtt semmi remény arra, hogy könyvtárnak épült könyvtárunk legyen. A sirámok helyett dolgozni kell, ott, ahol vagyunk, s mégis a legjobban. — A legtöbben régiek vagyunk — így Márkusné —, ennél még mostohább körülmények között kezdtünk. Akkoriban még a könyvtári munka egyet jelentett a csak kölcsönzéssel. Az élet azonban olyan, ha összkerül egy sereg olyan ember, aki nyugtalan, akkor többet is akar. így alakult ki aztán az, amiről úgy szoktak beszélni: a város dolgozószobája. Szolgáltatni! Törték a fejüket, s nem eredménytelenül. Az itt dolgozók rájöttek: nagyon fontos, hogy a 34 ezer kötetet becsületesen kölcsönözzék, döntő, hogy a járásban lévő községi könyvtárakat erősítsék, de múlhatatlan, hogy a szokványtól eltérjenek. Lehetőség kell ahhoz is, hogy a mai ember igényét szolgálják. — Az első, hogy olvasót neveljünk — mondja Mester Gyuláné, másképpen, s olvasóinak csak Margit néni. Rendszeressé tettük az iskolai órákat a könyvtárban, tanítunk eligazodni katalógusban, könyv között, megmutatjuk, miként használható a kézikönyv, s felhívjuk a figyelmet arra, hogyan lehet valamit valahol megtalálni, így aztán a mai kis olvasók, mire felnőnek, könyvszeretők, értők lesznek, s megtanulják: a mai élethez elengedhetetlen a pontos eligazodás a művek között, s a művekben. — A gyakorlat tanított meg minket — magyarázzák —, hogy a szolgáltatásokat bővítsük. Jön a főiskolás, itt keresi, amit Nyíregyházán nem talál. Dolgozik itt a szak- dolgozatán. Mi bekötjük a kész munkát ingyen, azaz egy ára van: egy példány marad itt. Vásároljuk az antikváriumokban azokat a könyveket, melyek a szatmári tájra vonatkoznak, vagy éppen nélkülözhetetlen forrásmunkák. Ha hozzájutunk valamihez, ami más tulajdonában van, akkor Kukta József azonnal készíti arról a Xerox-másolatot. így alakul és bővül a hely- történeti anyag. — Célunk — mondja Márkus Zoltánná —, hogy a fehér- gyarmati járás 49 településéről teljes anyagunk legyen. Cikk-kivágatok, dolgozatok, irodalmi szemelvények, régebbi emlékezések, kalendáriumok sorakoznak máris rendben. Korántsem teljes a választék, de csak idő — no meg hely — kérdése, hogy teljes gyűjteményt tudjunk kézbe adni. — És ha már a szolgáltatásnál tartunk — veszi át a szót az igazgató —, van nekünk telefoninformációnk is. Rengeteg hívás érkezik. Van, aki keresztrejtvényhez, más vetélkedőhöz, akad, olyan, aki vita eldöntéséhez kéri válaszunkat. Mint már utaltunk rá, vállalunk másolást, okiratról, könyvről. Működik a könyvtárban a jól képzett ajánlószolgálat is. ötezer diafelvételt őrzünk a járás valamennyi településéről, irodalmi, építészeti emlékéről. Minden változás előtt dokumentációs fotót készítünk a lebontásra kerülő házakról, a megváltozó utcákról. — A zenei részlegünk lehetőséget ad az itteni hallgatásra, de az átjátszásra is — tájékoztat Csobainé. Ezerháromszáz lemezből válogathat, aki ide betér. A katalógus, a személyes tanácsadás segít eligazodni. — Nem mellékes az sem, hogy egyre bővül a mikrofilmállomány is. Minden olyan újságot, amely itt, vagy Szat- márban jelent meg, filmen őrzünk, s ezt minden érdeklődőnek rendelkezésére bocsátjuk. Hatalmas forrásanyag ez is! Város és vidéke — Nem jelenti ez azt, hogy a járási könyvtár elveszíti járási jellegét, s csak a várost szolgálja? — kérdezem aggódó érdeklődéssel Ember Gyulát. — A járás és a város közötti kapcsolat igen erős. Először is vegyük számításba azt, hogy a környező iskolák is járnak ide irodalomórára. Igen sokan kölcsönzők azok közül, akik itt dolgoznak, de másutt laknak. De ami fontos: a könyvtár nem hanyagolja el a községeket sem. Akár a módszertani munkáról, akár az állomány bővítéséről van szó, kapcsolatunk állandó. Jellemző módon: a kis, igen apró falvakban ma már a könyvtáron kívül nincs is más kulturális lehetőség. Mi ezt fontosnak tartjuk, s ahogy Mánd vagy Túristván- di példája is mutatja: a könyvtár az egyetlen központ, a szellemé élet fóruma. Ebben rejlik a távlati célok lehetősége is, s ezt nem feledjük itt a városban sem. Közben jönnek-mennek az olvasók. Sokan vannak, a-fel- nőttek is. Rendszeres kölcsönző vagy itt olvasó a város párt- vagy tanácsi veze- .tője, de gyakori látvány egy* egy könyvkupac mögött okosodó brigád is. Igazi műhely a könyvtár, nyüzsgő, eleven szellemi találkozóhely. A munka jutalma A kis könyvtári közösség válságmentesen él és dolgozik. Egymást segítve és kiegészítve. Van köztük megszállottan szervező és újító, van szívósan tanuló és megújuló. Nők és férfiak, akik semmi pénzért nem cserélnék fel a fehérgyarmati könyvtárat másért. Mi a jutalmuk? Nem kérdeztem, de összeállt a kép abból, amiket elmondtak. íme. „Visszajönnek a főiskolások is ha másért nem, hát látogatóba.” „A nyaralók csak úgy címezik a lapot: Margit néninek, Könyvtár, Fehérgyarmat.” „Mindenki ismer a városban.” „Ha egy brigád megnyer egy vetélkedőt, először itt kötnek ki a köszönettel.” „Volt iskolában és otthon nehezen nevelhető gyermek, aki itt a könyvtárban változott meg.” „Tucatjával vannak törzsvendégeink, akik még a magánügyeiket is megosztják velünk.” „Nincs nagyobb öröm mint megoldani valamit, aminek örül az olvasó!” A könyvtáriak között eltöltött idő meggyőzött arról, hogy ma egy város és környéke attól lehet teljes, ha az itt dolgozók kisugárzó hatása eleven, s átjárja a mindennapok minden területét. Családot, munkahelyet, iskolát, egyéni dolgozószobát. A könyvtár csak lehetőség. Hogy mi lesz belőle, az az ilyen közösségektől függ. Uj könyvesbolt A Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ 16. számú könyvesboltja múlt évi forgalma közel 3 millió forint volt. így 13 százalékkal szárnyalták túl az előző évi forgalmat. Félmilliós készlettel gazdálkodó nak. Tankönyvből 700 ezer, lemezből 300 ezer forint volt a forgalom. A többi könyvet 19 könyvkiadó ajánlásaiból választották ki. Ellátási területükhöz 48 község tartozik, ahol 68 könyvbizományos forgalmaz. A jelenlegi bolt nagysága nem kielégítő. Ezen segít a Kossuth téren nyáron megnyíló új, 120 négyzetméteres alapterületű modern könyvesbolt. Fehérgyarmati képeslap. (Gaál Béla felv.) Hárman a szakkörről Negyedik éve, hogy Bacs- kó Júlia tanárnő irányításával irodalmi szakkör működik a fehérgyarmati Petőfi Sándor Szakközépiskolában. Három végzős fiatallal beszélgettem a szakkör munkájáról. Szabó Márta Nyírbátorból jött Fehérgyarmatra: „Érettségi után jogász szeretnék lenni. Rendkívül sokat adott a szakkör. A munkatervet évről évre közösen állítottuk össze. Nagyon jól kiegészíti a mi szakmai tárgyainkat az itt tanult humán anyag. Nekem ez évben különösen a Bartókkal kapcsolatos foglalkozások tetszettek.” „A Nagyvilág napjaink alkotásaival ismertetett meg bennünket — kapcsolódik a beszélgetésbe a csengeri Veiler Erzsébet. — Irányítottan mindenre kiterjedhetett figyelmünk. Tizennégyen vagyunk, de sokszor a tanárnő kell, hogy közbeavatkozzon, annyira aktív a csoport. Én a Bethlen-évforduló kapcsán kiírt pályázatra emlékszem szívesen.” Az iskolai KISZ-bizottság titkára — Murguly Valéria nagyecsedi: „A pályázatokat mindig április 4-én értékeljük. Most egyébként készülünk a magyar nyelv hete rendezvényeire — mi magunk is tartunk előadásokat. A szakkör sokat segített abban, hogy a KJSZ-imunikám végzése közben (március 21-én kapta meg az aranykoszorús KISZ-jelvényt) megfeleljek az elvárásoknak.” <m. k.) „Puskázni kötelező!" Olvasók a Zalkában. (Molnár K. felv.) Az iskolai könyvtáraik elsődleges feladata az iskolában folyó oktató-nevelő munka megítélése. Nagy példányszámban találhatók ezért kötelező olvasmányok — tájékoztat Sipos Mária, a Zalka Máté Gimnázium függetlenített könyvtárosa. A 13 ezer kötetes könyvtár az egyes munkaközösségek által kiírt pályázatok elkészítéséhez is segítséget ad. A tanórai kiselőadásokra is itt készülnek fel a tanulók. Az országos tanulmányi versenyek dolgozatainak megírásához is támogatásit nyújt a könyvtár. „Puskázni kötelező” — volt a címe annak a vetélkedőnek, mely a könyv helyes használatát segítette. A napilapok, hetilapok cikkeiből is egyre gyarapodó gyűjteményük van, de az érdekesebb rádióriportokat (Húszas stúdió stb.) is rögzítik. A három középfokú intézmény közül itt a legnagyobb a hely, s mód nyílik tanórák tartására, különösen a népművelés szakos diákoknál. A múlt évben közel 13 ezer forint értékű könyvvel, s 7700 forint értékű folyóirattal, újsággal gyarapodtak. Kovács GabrielLa tanárnő heti 5 órában kínálja a 15 négyzetméternyi szükségkönyvtárban a szakközépiskolásoknak a könyvet. Évi 15 ezer forint jut beszerzésre. A tanulók 70 százaléka könyvtári tag. A szakmunkásképzőben is a szűkösség akadályozza a munkát. Itt Szabados Éva függetlenített könyvtáros segíti a tanulók művelődését. Szív és tudás A könyvtárosok és a könyvkereskedők mindig érdekes emberek voltak. Szerelmesei a könyvnek, ajánlói, eladói, olvasói, propagandistái. Ezekhez a szakmákhoz ugyanis mindig kevés volt a pályairányítás. Ehhez valamivel több kellett. Szenvedély, a betű imádata, s a közlés kényszere. Ügylátszik e téren nem sokat változott a világ. Legföljebb többen lettek, mint ahogy megsokasodtak az olvasók is. Amikor a könyvet mások kezébe adókat dicsérem, gondolataim kilépnek a könyvtárak, a könyvesboltok falai közül. Már nem a munkájuk, de a szenvedélyük izgat. Az a hatalmas közösségérzés, amely úrrá tud lenni minden egyéni vágyon, s már-már kényszerként keresi, kutatja és szolgálja a közjót. Az ember szinte azt kívánja néha: bárcsak lenne ragályos és fertőző ez a magatartás! Milyen szép és jó lenne, ha más munkaterületeken, a szellem szolgálatának más szféráiban is csak megszállott, másokért dolgozó ember tevékenykedne! Legendákat beszélnek Je- neiékről Túristvándiban, vagy Dányádi Bálintról Mándon. Mindenesek, akik könyvtárosok, zenekarvezetők, előadók, tanítók és népművelők, honismereti gyűjtők. Nem pénzért, hiszen mulatságos tiszteletdíjakat kapnak. Nem pénzért, s talán éppen a pénz ellenére is olyanok, amilyenek. Sokszor és sok helyen mondjuk: társadalmunk fejlődésének jelen szakaszában milyen fontos, hogy a nagy feladatokhoz felnövő képzett, művelt emberek legyenek mindenfelé. Gyakorta módszerek labirintusában tűnik el az ember, reformok és újítások erdejében nem látni a fától magát az erdőt. Holott a képlet sokkal egyszerűbb: hivatástudó ember kell mindenüvé, ahol az emberrel foglalkoznak. A ki gyermekkorban könyvszeretővé vált, az megőrzi ezt a szerelmet élete végéig. Érdemes lenne közülük okosabban válogatni, s közművelődésünk más területeit benépesíteni a lelkes, hivatástudó, áldozatkész emberekkel. A gyarmati példa jól mutatja: a könyvtár a közművelődés igazi központja tud lenni, ha szív és tudás irányítja azokat, akik itt dolgoznak. Ez és lelkesedésük bizonyára másokat is újféle s jó tettekre ösztökél. A könyv mellé a magatartást is kínálják. Kiállítások Április 9-én lesz az ősbemutatója annak a fotókiállításnak, mely egyedül az országban dokumentum jelleggel idézi öt úttörőév eseményeit. Április 14-től Kozák József és Szakácsnő Bacsó Mária naiv festők kiállítására invitálják a város lakóit. Húsvétkor ünnepi diszkót ajánl a művelődési központ. Bábcsoport, citerazenekar, fotószakkör, fúvószenekar, gyermekklub, honismereti szakkör, kertbarátklub, nyugdíjasklub, sakkszakkör, színjátszó csoportok, várják az érdeklődőket. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS AlUS FEHÉRGYARMATON
