Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

1981. április 26. ^ CIS|A|L|/*|DH€IT|TIÜ|CIN Családok magányban Gyakori, hogy egy-egy na­gyobb emeletes házban a la­kók szinte nem ismerik egy­mást. Egyesek még a kultu­rált magatartás alapkövetel­ményéhez, a köszönő viszo­nyig sem jutnak el évekig. A családok bezárkóznak szépen berendezett „csigaházukba” és nem akarnak a mások problémáiról tudni, „szom- szédolni”. Még annyira sem, hogy megkérdezzék a másik lakásban lakótól, hogy érzi magát, nem zavarja-e ha a gyerek magnózik, vagy hol nyaralnak az idén. Nem kérdezik meg a ház­ban egyedül élő idősebb em­bert, nem beteg-e, nincs-e valamire szüksége. Itt termé­szetesen nem a rendszeres tö­rődésről van szó, hanem az emberi kapcsolatok érdek nélküli ápolásáról, amely a család életét érzelmileg szí­nesebbé, gazdagabbá teszi. A magány nyomasztó ter­hével sok ember küzd, en­nek feloldására társadalmilag sokféle intézkedés történik. De hiába van minden jó­szándékú intézkedés, ha egyénileg mereven elzárkó­zunk az emberi közelséget, törődést kérő jelek elől. Ha az ajtót bezárjuk, ezzel ki akarunk iktatni minden olyan „zavaró” életjelet, amely ar­ra utal, hogy embertársaink­nak szükségük volna ránk, — legalább egy jó szó erejéig. Egy magányos öreg ember­nek például az is öröm, ha valaki segít neki a csomagját felvinni a lépcsőn, vagy ked­ves szóval érdeklődik egész­sége felől. Közösségben élünk. S ez mindenkire egyformán írott és íratlan kötelezettségeket ró. Az íratlan kötelezettségek be­tartása a nehezebb, mert nem írják elő szigorú paragrafu­sok, és be nem tartása vagy megsértése esetén nem kö­vetkezik az elmarasztalás. Az íratlan törvények közé tarto­zik az is, amit az emberi jó­érzés, a szív. vagy a lelkiis­meret diktál. A másokkal való törődés, a rászorultakon való segítő szándék a csalá­dot érzelmileg nyitottá te­szi. S ez egyben biztosítékot jelent a viszontsegítségre. Csak egy egészen hétköznapi dolog: elromlik a telefon, de sürgős ügyben telefonálni kel­lene. A zárt életvitelű csa­ládban élő személy nehezen szánja rá magát, hogy a szomszédba bekopogtasson: telefonálni szeretne. Inkább vállalja az ezzel kapcsolatos kellemetlenségeket. Míg a jószomszédi viszony feljogo­sít az ilyen hirtelen támadt gond szívélyes megoldására. Az egymásrautaltság az élet minden területén jelentkezik — személyreszólóan. A csalá­dok életvitele sem lehet az emberekkel kapcsolatban „steril”, mert a család elma­gányosodásának veszélyei vannak. Befelé forduló gyer­mekek nőnek fel az ilyen csa­ládban, az elszigetelődés ér­zelemszegény életformája kö­nyörtelenül visszahat. Az élet egyik lelki „rák­fenéje”: az embertársainkkal szembeni közömbösség. Ez civilizációs ártalom. A csalá­dokat (és az embereket) nem a falak választják el egymás­tól, hanem az emberi közö­nyösség mások dolga iránt, a kapcsolatteremtési igényte­lenség. Sohasem késő változtatni ezen .. . Barátkozzunk! Váltsunk szót egymással, a szomszéd­dal, az utcában lakóval, a házban élő idős, nyugdíjas emberrel, gyermekünk isko­latársának szüleivel, egyszó­val: a körülöttünk élő em­berekkel. Tavasztál őszig, ősztől tavaszig Mindig divatos, praktikus, és jól hordható — főként túrákon, kirándulásokon — a kötött mel­lény. A divatváltás, az előrejel­zések csupán a fonalmegválasz­tásra, a nyakkivágásra, a derék­csípő közötti hosszra tesznek utalást. Nos nézzük a „legújabb”, több évre előre komponált mel­lényke titkait: vegyünk 40 dkg Firenze fonalat (a legdivatosabb, és legjobban kihasználható szí­nek: acélkék. drapp), 3-as. 3,5- es körkötőtűt. fordított, * 1 sima, 3 fordított, *-tól ismételni. A sor végén 1 sima, 1 fordított. Szempróba: 16 szem x 22 sor = 10 cm. Munkamenet: A munkát a de­rékrészen, 3-as kötőtűvel, 176 szemre kezdjük, körbehaladó so­rokkal, patentmintával 6 cm ma­gas kezdőrészt kötünk. A kö­vetkező sortól, 3,5-es kötőtűvel, körbehaladó sorokkal, alapmin­tával dolgozunk tovább. A kez­déstől számított 42 cm elérése után megjelöljük az elejeközép­pontot és e jelzés felett 6 szemet simán, lustakötéssel kötünk, 3 cm magasságig (1 sor sima, 1 sor fordított). Ezután elválasztjuk középen, és mindkét oldalon si­ma szemeket kötünk. Az oldal­széleken a mintás résztől számí­tott 37 cm elérése után, a kar alatti részen (mindkét oldalon azonos magasságban, a középré­szen) 24 szemmel lustakötés- mintás szélrészt kötünk, 3 cm el­érése után középen lefogyasz­tunk 14 szemet. A pántrész mindkét oldalszélén 5—5 szemet (eleje, háta, karkivágás) fo­lyamatosan lustakötéssel kötünk. A hátrész középrészén, kezdéstől számított 63 cm elérése után, az eleje-nyakkivágáshoz hasonlóan, 6 szemmel lustakötéses pántrészt kezdünk, majd 3 cm elérése után kettéválasztunk, és a hát­rész munkadarabját ezután két külön vállrész darabban folytat­juk. A kezdéstől számított 71 cm elérése után minden befejező részen azonos szemszámunk van és azonos magasság. A vállszé- len az összeillő széleket egymás mögé illesztjük és a munka szí­nén szemet-szembe öltéssel ösz- szedolgozzuk, kb. 60 cm hosz- szú szálat hagyva, a fonalat el­vágjuk, merkelőtübe fűzünk. A tűvel beszúrunk a hátoldal váll- széléhez eső első szemébe, és a szálra húzzuk, a tűvel beszúrunk az eleje vállszél 1., 2. szemébe, és a szálra húzzuk. A fonalat a szembőségnek megfelelően meg­húzzuk. A tűvel beszúrunk a már levett hátoldal 1. szemébe, a hát­oldal kötőtűről levesszük a so­ron következő első szemet. A fo­nalat összehúzzuk, szembőségü- re igazítjuk. Ezzel a technikával igen szép, egyenletes, vastagság nélküli összedolgozást, összevar- rást készítettünk. Patentminta: 1. sor: l sima, l fordított váltakozásával dolgo­zunk. 2. és minden további sor az előző sor sima szemeire sima. a fordított szemeire fordított sze­meket kötünk. Alapminta. 1. sor: 3 sima, 2 fordított, 2. sor: 1 sima, 1 fordított, 3 sima, *-tól ismétel­ni. A sor végén 1 fordított, 1 si­ma. E 2 sor ismétlődik. Körbekö­tés esetén: 2. sor: (folyamatosan a munka színén dolgozunk) 1 A nélkülözhetetlen rádió A televíziózás elterjedésével so­kan azt hitték, hogy ütött a rá­diózás órája: az otthoni informá­ciószerzés. a szórakozás terén a vizuális élményt nyújtó televízió halálos csapást mér a csak akusztikus hatású rádiókészülé­kekre. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az elektronikus hang- és képátviteli eszköz béké­sen megfér egmás mellett. A fej­lett ipari országokban többször is várták már a rádiókészülékek piactelítődését, mégis — ennek ellenére — a forgalom állandóan növekszik. A televíziózást sok csatornán oly nagy mértékben élvező USA-ban például évente több mint 25 millió rádióvevő ké­szülék kel el. Persze évről évre fejlődik a rá­dióvevőkben az amplitudómodu- lált rádióvétel (rövid-, közép- és hosszúhullám) mellett ma már általáhos követelmény a sokkal jobb minőségű frekvenciamodu­lált URH-vétel. További fejlődést jelentett a sztereofonikus vevő bevezetése. A fejlődésbe más té­nyezők is bejátszottak, például a tranzisztor megjelenése, a nyom­tatott huzalozási és áramköri technika bevezetése és a mini­atűr alkatrészek kidolgozása. Az ezekből adódó konstrukciós lehe­tőségek kihasználásával a tár­sadalom igénye két, egymástól független és párhuzamos irányba bontakozott ki. Az egyik irány a kisméretű, tranzisztoros zsebrádióvevő. amely lakáson belüli és azon kí­vüli használatra is alkalmas. Ezeknél a minőségi követelmé­nyek alig terjednek túl az infor­máció átvitelén, kimenő teljesít­ményük a hagyományos asztali rádiókészülékek teljesítményének csupán 0,1 része. A piac felvevő- képessége a kisméretű rádióve­vőkben szinte korlátlan, számuk jóval meghaladja a háztartások számát. A másik igényág az otthoni, fixtelepítésű berendezés, a lehe­tő legjobb minőségű hangvissza­adással. Az asztali rádióvevők is sok új megoldást tartalmaznak, mind mechanikus, mind elektro­nikus tekintetben. Az URH. va­Kirándulás hátizsákkal Egyre többen indulnak el tú­rázni; gyalogosan, kerékpárral — hátizsákkal. A hátizsák csomagolásánál nagy körültekintéssel járjunk el. A jól csomagolt bőröndnél is fon­tosabb az ügyesen, átgondoltan felszerelt hátizsák. Alaposan gondoljuk meg, hogy mit vi­szünk magunkkal, hisz a felesle­ges holmik csak a csomag sú­lyát növelik. A fontosnak ítélt tárgyakat szépen sorban rakjuk és ne csak össze-vissza dobáljuk be a hátizsákba, mert ez a ha­nyagság a későbbiek során bosz- szúlja meg magát. Igen jó megoldás, ha a háti­zsák alapja kemény kartonlap. így ez jó tartást biztosít a benne lévő holmiknak. Célszerű — hosszabb túráknál, ha két kar­tonlap közé csomagoljuk a fehér­neműt — és ez lesz a hátizsák alapja. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a hátizsák háti oldala mindig sima maradjon, mert különben nyomná a hátat. Feltétlen vigyünk magunkkal az útra gyógyszert. Megszokott gyógyszereinktől soha ne váljunk meg. Szükséges egy kis elsőse­gélynyújtó felszerelés, varrókész­let, toalettholmi, összecsukható ivópohár, zsebkés, konzervüveg- nyitó. A zsákban az oldalrészek­ben helyezzük el az élelmiszere­ket. Sok és felesleges elemó­zsiát ne cipeljünk, hisz nagyon sok büfé, utasellátó, élelmiszer- és gyümölcsárusító hely van mindenfelé. Amennyiben térké­pet, tájolót is viszünk, akkor ezeket ne a hátizsákba, hanem külön vízhatlan tokba helyezzük el. ÁZ ORVOS ÍRJA: Az egymást követő napok so­rán az a helyes, hogy bizonyos dolgokban rendet alakítunk ki magunk körül. így van ez kez­dettől fogva a táplálás (etetés, itatás), alvás, fürdetés, öltöztetés stb. terén. A megszokott életrit­mus mellett azonban naponta je­lentkezik az új tényező, amihez egész életünk során alkalmaz­kodnunk kell. Jó a gyermek szá­mára, ha azonos időben etetjük, fürdetjük, altatjuk gyermekein­ket; szokáskialakítással neve­lünk, s ez rögzítődik bennünk. Akármilyen szépen reklámozott hazai, vagy külföldi tápszer je­lent meg a piacon, egy sem pó­tolta és nem fogja tudni pótolni a szoptatást, a női tej biológiai előnyét. Törekednünk kell arra, hogy legalább 3 hónapos korig szoptassanak az anyák. Minél korábban kényszerülünk táp­szer, tehéntej adására, annál gyakoribb túlérzékenységi reak- - ciókkal, allergiás betegségekkel Á csecsemő- és kisdedkor egyes problémáiról találkozunk. Két etetés közötti időben és éjszaka cukorral ízesí­tett teával kínáljuk meg a kicsit nyugtalanság, sírás esetén. Sem csecsemőkorban, sem kisdedkor­ban szénsavas üdítő italokat, Co- la-féléket lehetőleg ne adjunk, mert kellemetlen tünetek, mel­lékhatások léphetnek fel. A ha­zánkban található legtöbb gyü­mölcs annál többet ér. A fiatal­korban fellépő laza székletürí­tést, s ennek ellenkezőjét, a szo­rulást táplálék, gyümölcs változ­tatásával, gyógyszer nélkül a leg­többször le tudjuk küzdeni. Csak mosott gyümölcsöt használjunk. Ismételt panaszok esetén feltétle­nül forduljunk gyermekorvoshoz. Komoly figyelmeztető jel, hogy világszerte a cukorfogyasztás­sal rohamosan emelkedik a cu­korbetegek száma. Sajnos, ez a jelenség gyermekkorban is meg­figyelhető. A sírós gyermek gyakrabban kap édességet, cu­korkát. Két főétkeztetés között az ismételten fogyasztott zöldség­félék étvágyelvonó tulajdonságú- ak. Nem arról van szó, hogy egyáltalán ne kapjanak a gyer­mekek édességet. Felnőttekkel együtt étkezések után kellő mennyiségben és gyakorisággal fogyaszthatnak süteményt stb. Nagyon nefcéz a sokszor sze­szélyes, változó időjárás miatt öltözködni. Általában elmondhat­juk, hogy több a túlöltöztetett gyermek. Előfordult, hogy a nyá­ri kánikulában bundazsákkal jöt­tek az újszülöttért, — ami életveszélyes állapothoz vezet hő­pangás miatt. A tartós túlöltöz- tetés csökkenti a szervezet al­kalmazkodó képességét, növeli a fertőzés lehetőségét. Sétálás al­kalmával vigyünk magunkkal inkább egy pulóvert, esetleg egy kistakarót, s hirtelen lehűlés, felhősödés esetén használjuk. Dr. Szombathy Gábor oszt. vez. főorvos lamint az AM sávban működő adóállomások beállítására szol­gáló kezelőszervet a konstruktő­rök sok esetben különválasztják. Ez a megoldás biztosítja, hogy sávváltáskor a „kiváltott” frek­venciasávban beállított adóállo­más vétele csupán visszakapcso­lással, az állomásra történő is­mételt beállítás nélkül is elvégez­hető. Az egyes frekvenciasávok­ban, de különösen a középhullá­mú sávban működő adóállomá­sok nagy száma miatt, az adóál­lomások zavartalan vétele érde­kében nagymértékben fokozták a készülékek szelektivitását. Képünkön: korszerű vonalú, kiváló hangvisszaadó képességű, nagy szelektivitású szovjet aszta­li rádió. (MTI Külf. Képszolgálat) SZABAD IDÓ Régi és általános tapasztalat, hogy a pihenés tiszta levegőn, szép környezetben, a szabadban, jobban frissít, mint zárt helyen, esetleg rossz levegőn, lárma kö­zepette. Naponta 20—30 perces sé­ta még akkor is kellemes, ha munkahelyünkre menve, vagy a munkahelyünkről jövet kerítünk rá sort. Még inkább, ha a szabad környezetben tehetjük. Nézzük csak miért! A városlakó emberek már régen elvesztették . közvetlen kapcsolatukat a termé­szettel. Életük, munkájuk a zárt falak között folyik és alig-alig vannak friss levegőn. Ez minde­nekelőtt azzal jár, hogy a lég­áramlás nem tornáztatja, a hideg­meleg váltakozása nem edzi ere­iket. Kevés ibolyántúli sugárzás éri őket, nemcsak azért, mert ke­veset vannak napon, hanem mert a szobák, műhelyek, irodák ab­lakai elnyelik az ilyen sugarakat, sőt a városok felett porból, a különféle égéstermékekből össze­álló ködfátyol telepszik meg, ami visszafogja, megszűri a sugara­kat. A városban kevés a szabad földtalaj és növényzet, nincs, ami tárolja és állandóan páro­logtassa az esővizet, ezért a le­vegő többnyire száraz. A házak között a széljárás is kisebb mint a szabadban. Ezért az átlagos hő­mérséklet is magasabb. A váro­soknak — ez is köztudott — több­nyire rossz a levegője, erről bár­ki meggyőződhet, ha vidéken Nyár '81 Egyenesvonalú, selyemfényű, síkkötött pólóruha árnyalt csíko­zással, egyenesvonalú kis kabát­tal. A szín jellemző az 1981-es nyárra: fehér és téglaszín. Romantikus, nőies nyári ruha, kiskabáttal. A ruha finom pasz- telltürkiz kockás selyem, csipkés szélű batiszt gallérral és kézelő­vel. Világoskék rövid kiskabát egészíti ki. Könnyű nyári pamutjersey ruhák nőies megfogalmazásban. Csipke­betét díszíti mindkét ruhát. A szín is aláhúzza a romantikus lingerie hatást: világos pasztellkék és mái narózsaszín anyagból készülnek. (A Magyar Divat Intézet idei nyá ri kollekciójából.) Mozgás a friss levegőn vagy erdőben jár. És nem azért, mintha nem lenne benne elég oxigén. A vizsgálatok kimutatták, hogy a városi levegő is éppúgy 21 százalék oxigént tartalmaz, mint a legfrissebb erdei leve­gő. Viszont az utóbbihoz képest sok benne a por, a szénsav, a to­rokkaparó kénessav, metángáz, szénmonoxid. Ha netán rossz a közérzetünk, fáj a fejünk, ezt gyakran a rossz levegő okozza. A szabad, tiszta környezetben tett séta egyszerre jelenti a szük­séges mozgást, a jó levegőt és a levegő adző hatását, ugyanakkor pihentet, szellemileg is felfrissít, üdít, kivonja az embert az ott­hon, a műhely, az iroda és álta­lában a mindennapi élet „lélek­tani terhelése” alól. Erre a leg­alkalmasabb a hétvégi pihenés egy-másfél napja, amikor kisebb- nagyobb túrákat, kirándulásokat tehetünk. A természetjárás elsősorban azoknak való, akik kevés fizikai munkát végeznek, izmaik nincse­nek eléggé foglalkoztatva és éppen ezért kívánják a mozgást. A tapasztalt természetjárók ugyanakkor arra is figyelmeztet­nek, hogy a hétvégi kirándulás­nak nem lehet rohanás a célja, a minél nagyobb út megtétele! Csak akkor üdít a természetjárás, ha nem fáraszt, ha közben van időnk a természet szépségeiben gyönyörködni, a természet életét megf4gyelni, mert csak így tu­dunk igazán kikapcsolódni a hétköznapok gondjaiból. És még valamit: a pihenők azért is szük­ségesek, mivel járás közben is megtörténhet, hogy a szervezet nem tud elegendő oxigént fel­venni és benne oxigén nélkül mennek végbe a vegyi átalakulá­sok. A pihenők arra valók, hogy szervezetünk pótolja az oxigén­hiányt is, a bomlási termékeket eltávolítsa és az „energiaraktá­rait” feltöltse. A hosszú téli szünet után ele­inte bágyaszt a friss levegő, a szabadban tartózkodás. Ez a „fá­radtság” azonban „jólesik” és kitűnő éjszakai alvást eredmé­nyez. Ha nem ez történik és nyugtalanul alszunk, akkor a kelleténél több és erősebb inger zúdul egyszerre szervezetünkre. Alighanem az történt, hogy „tü­relmetlenek” voltunk és a téli hónapok mulasztásait egyszerre szerettük volna pótolni. A rend­szeresség, folyamatosság és a fo­kozatosság a természetjárásnál is hasznos. Sétára, mozgásra, nem­csak hét végén szakítsunk időt, hanem naponta. Ha öt-tiz percet tornászunk nyitott ablak mellett, ha 20—3j) perces naponkénti sé­tára is jut idő, nemcsak a min­dennapi munka lesz könnyebb, hanem szervezetünk is edzettebb, teherbíróbb lesz. Még akkor is, ha a szeszélye­sen változó tavaszi időjárás a szokottnál is nagyobb „terhelési próbának” veti alá szervezetün­ket. jlM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents