Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-02 / 78. szám
Á KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 2. Kommentár Őrségváltás Bangkok, a thaiföldi főváros az elmúlt órákban két sikeres rohaim színhelye volt. Az egyiket az elrabolt és a bangkoki repülőtéren veszteglő indonéz repülőgép ellen hajtották végre, a másikat a kormányzat ellen. Ebben az országban nagy hagyományai vannak a majdnem latin-amerikai ritmusban zajló hatalmi fordulatoknak, és ezek az esetek nagy többségében bizonyos állandó jegyeket viselnek magukon. Először: általában semmiféle ütközet nem szükségeltetik hozzájuk, sőt, semmiféle különösebb megrázkódtatást nem okoznak. Másodszor: általában nem járnak semmiféle komoly bel- vagy akár külpolitikai következménnyel. Az első tényezőt illetően a modell máris hagyományhűnek bizonyult. A hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint „a főváros megszokott képét mutatja, nem látni járőröket, sőt, a katonák nem hagyhatják el laktanyáikat”. A második tényezőt, a várható következményeket illetően azonban még korai lenne bármiféle megállapítás. Most még egyszerűen nem tudni, lesz-e az államcsínynek bei- vagy külpolitikai kisugárzása. Pedig ez a kérdés nemcsak magában az országban kelthet izgalmat, hanem a tá- gabb térségben. Thaiföld a neuralgikus délkelet-ázsiai környezet egyik kulcsállama. Ez már a vietnami háború idején kitűnt: az amerikai nehézbombázók nem utolsósorban thaiföldi támaszpontjaikról indultak halálos terhükkel Indokína bombázására. Azóta Bangkok főleg azzal szerepel a világsajtóban, hogy támogatást nyújt a területén, illetve annak tő- szomszédságában működő Pol Pot-féle és egyéb kambodzsai gerilláknak, elnyerve ezzel Peking (éppen a napokban tettek közzé jelentést „eredményes” kínai—thai tárgyalásokról) és Washington cselekvő jóindulatát A világ érdeklődéssel figyeli, mire milyen irányban használja majd hatalmát az elődjét „gyengeséggel” vádoló új bangkoki erős ember? H. E. Aczél György felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) den tekintetben igényesebb, gyorsabb és jobb munkát követelnek. Számolunk azzal is, hogy ugyanazért az eredményért most nagyobb felkészültséggel többet kell tennünk. További fejlődésünk nem egyszerű feladat, azonban a párt és a nép közötti szilárd bizalomra, az elmúlt negyedszázad alatt kialakult szocialista nemzeti egységre építve megoldjuk feladatainkat. — Kongresszusi határozataink, új ötéves tervünk nemzeti program. Nélkülözhetetlennek tartjuk a változó körülményekhez való alkalmazkodást, a bátor kezdeményezést, a szocialista gazdasági szervezetek lehetőségeinek jó kihasználását, a tudományos- műszaki eredmények minél gyorsabb alkalmazását, az új gondolatok megvalósítását ahhoz, hogy megőrizzük gazdasági, szociális vívmányainkat, s mihamarább megteremtsük a továbbfejlődés alapjait. Elengedhetetlen feladatunknak tekintjük, hogy a szocialista demokrácia széles kibontakoztatásával a következő években továbbfej lesz- szük társadalmunkat, hogy mindenkor felszínre kerüljön a közösséget szolgáló alkotó energia, hogy meggyorsuljon a társadalmi-gazdasági haladás. Meggyőződésünk, hogy az emberek általános és szakmai műveltségének javítása, életmódjuk és életformájuk fejlődése alapvető feltétele szocialista vívmányaink gyarapításának. Ez egyszersmind forrása és célja a személyiség gazdagodásának, az alkotó szocialista ember formálódásának. Olyan igényes feladat ez, amely nemcsak a meglévő anyagi és szellemi szükségletek kielégítését jelenti, hanem a szocialista emberhez méltó új igények ébresztését is. Ebben sem nélkülözhetjük eddig szerzett tanulságainkat és egymás tapasztalatait. — Olyan feladatok ezek, amelyek megvalósításához elengedhetetlen, hogy egységben dolgozzunk a szocialista közösség országaival. A KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció, a termelési együttműködés és szakosítás eddigi eredményei is tanúsítják az összefogásban rejlő lehetőségeket és közös érdekeinket e lehetőségek teljesebb kiaknázásában. — A szocialista országok közösségét az alapvető eszmék és célok azonossága fűzi össze. Közös elhatározásunk, hogy tovább erősítjük a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, közöttük a Bolgár Népköztársasággal kialakult internacionalista szövetséget, őszinte barátságot. Mi, a Varsói Szerződés tagállamai következetesen küzdünk a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, ami nem pusztán háború nélküli állapotot jelent. Küzdünk a fegyverkezési verseny megfékezéséért, a kölcsönös érdekek és előnyök alapján kibontakozó gazdasági együttműködésért. — Mi, a szocialista építés nagy feladataival foglalkozva nem mindig látjuk, hogy a tőkés világ mély, feloldhatatlan társadalmi, politikai, gazdasági és morális konfliktusokkal küzd. Létbizonytalanság, infláció, munkanélküliség, az erőszak és a bandi- tizmus terjedése mutatja a válság mélységét. A tőkés rendszer megrettent a nemzetközi enyhülés következ'ményeitől, a nemzeti-felszabadító mozgalmak sikereitől, a haladás erőinek előretörésétől. — A Szovjetunió, a szocialista országokkal egységben, minden erejét latba vetve küzd a békéért. Abból indul ki, hogy a békének nincs az emberiség számára ésszerű alternatívája. Üdvözöljük és messzemenően támogatjuk azokat a békekezdeményezéseket, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán Leo- nyid Iljics Brezsnyev elvtárs terjesztett elő együtt az országépítő nagy szocialista programmal, ezzel is bizonyítva, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlan egymástól. A világ, az emberiség sorsáért aggódó és felelősséget érző békeszerető százmilliók azt várják, hogy a tőkés országok reálisan gondolkodó vezetői érdemben, a józan észre hallgatva válaszoljanak ezekre a javaslatokra. — Korunk realitásait mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ügy gondoljuk, hogy ez érvényes a lengyel helyzetre is. A kialakult helyzet bonyolult és súlyos. Hallottuk itt szólni a lengyel küldöttség vezetőjét, Grabski elvtársat arról, hogy a hibákat ki kell javítani. A hibákat kijavítani csak a párt, a nép tudja, és nem azok, akik a hibákat ürügyül használják fel a szocializmus történelmi vívmányainak megsemmisítésére, Ismételten megerősítjük szolidaritásunkat lengyel elvtársainkkal, A szocializmusnak széles, nagy bázisa van Lengyelországban, a történelem kerekét nem lehet visszafordítani. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a szocializmus erői az ellenséges, egyre dühödtebb támadásokat visszaverik, megvédik vívmányaikat, kiharcolják a szocialista irányú kibontakozást Európa e sokat szenvedett földjén. A Magyar Szocialista Munkáspárt, mint eddig, a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért. Továbbra is támogatjuk a nemzeti függetlenségért, a szabadságért, a társadalmi felemelkedésért küzdő népek igazságos, hősi harcát. — A magyar és a bolgár nép barátságának, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatainak mélyek a hagyományai. Harcunk az elnyomás ellen, a függetlenségért, a nemzeti létért hasonló történelmi tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgál. — Féltő gonddal ápoljuk és tovább fejlesztjük politikai, gazdasági, tudományosműszaki együttműködésünket. Meggyőződésünk, hogy mindez a magyar és a bolgár nép érdekeit, a szocialista közösség, a népek javát szolgálja. — Pártjaink történetében a kongresszusok kiemelkedő események. Az önök kongresszusa olyan időszakban ülésezik, amikor államiságuk 13 évszázadára és a szocializmus építésének eredményes évtizedeire emlékeznek. Az a mérleg, amelyet kongresszusuk megvont, bizonyítja, hogy a Bolgár Népköztársaság nagy utat tett meg a szocialista fejlődés útján és a testvéri országokkal szövetségben eltökélten, magabiztosan halad tovább. Tovább halad és haladunk; bár korunk -ellentmondásokkal terhes, nagy történelmi utat tettünk meg, a harc nehéz, de az emberiség reménye, az egész emberiség jövője egyedül a szocializmus. Aczél György beszéde végén az MSZMP és az egész magyar nép nevében sok sikert kívánt a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresz- szusa határozatainak megvalósításához. A magyar küldöttség vezetője nagy tetszéssel fogadott beszédét a magyar és a bolgár nép testvéri barátsága, a szocializmus és a béke éltetésével fejezte be. Államcsíny Thaiföldül! Thaiföldön helyi idő szerint szerda reggel vértelen katonai államcsínmyed megbuktatták Prem Tinszula- nond tábornok, miniszterelnök kormányát — jelentették a hírügynökségek a bangkoki rádióra hivatkozva. Szánt Csitpatima, a thaiföldi hadsereg eddigi parancsnokihelyettese vezetésével „forradalmi bizottság” vezeti az államügyekét. A hatalomra jutott „forradalmi bizottság” közölte, hogy „mindaddig az ország élén marad, amíg nem oldja meg a gazdasági, szociális és politikai problémákat”. Megfigyelők szerint az államcsíny tényleges indítékai egyebék mellett azzal vannak összefüggésben, hogy a most megbuktatott miniszterelnök tavaly, 60 éves korában nem volt hajlandó lemondani a hadsereg főparancsnoki tisztéről, és ezt rossz néven vették a katonai hierarchiában feljebb törekvő főtisztek. Az UPI bangkoki tudósítója szerint Szánt Csitpatima „jobboldali személyiség, aki feltehetőleg fenn fogja tartani Thaiföld hagyományos kommunistaellenes pozícióját, valamint az Egyesült Államokhoz és általában a Nyugathoz fűződő barátságot”. Katonai puccs volt Thaiföldön. A kép a fővárosban, Bangkokban készült a hatalomátvétel után. (Kelet-Magyarország telefotó) Feloldották a sztrájkkészültséget Lengyelországban A Szolidaritás országos egyeztető bizottsága szerdán kora délután visszavonta az országos sztrájkkészültséget. A döntés alól kivétel a byd- goszczi vajdaság, ahol a készültség továbbra is érvényben marad. A döntést gyorshírben jelentette a PAP hírügynökség. A jelentés szerint a szakszervezet országos vezetősége zárt ajtók mögött tovább tanácskozik, a sztrájkkészült- ség feloldásáról szóló határozatot „menet közben” közölték. Az egyeztető bizottság, mint ismeretes, szerdára virradó éjjel az országos általános sztrájkot már véglegesen lefújta. A boldog völgy boldogtalansága A brit fennhatóság ideje alatt fényűző úszó palotákban laktak az angolok a Dal-tavon. Ma többnyire kereskedők élnek itt. A sikara, a gondolához hasonlítható kecses, karcsú csónak nesztelenül siklik a Daltavon, az evezősök a szív alakú lapáttal épp hogy megérintik a vizet. Különös jószág ez a sikara. Még annak is úrnak, száhibnak kell lennie benne, aki nem akar. A guggoló evezősök össze-, húzódnak, hogy több hely maradjon a karókra tűzött, színes vászonnal leárnyékolt párnáknak. Itt valóban feküdni kell, ülni lehetetlen, hiszen akkor időnként hátraesik az utas, s megkapja a kísérő csodálkozó szemrehányással vegyített kérdését: miért nem dől hátra, szá- hib? Fura érzés, de hát el kell fogadni az évszázados (vagy évezredes) rendszert. A már megkérgesedett tenyerű evezős evez, s aki fizet, az csak száhib lehet, neki tehát az a dolga, hogy hátra feküdjék és nézelődjék. FÖLDI PARADICSOM? Nézegetni pedig van mit. A kasmiri táj olyan, akár a megelevenedett mesekönyv. A kék tavat havasok övezik. A tó partján mindenütt hou- seboat-ok, gyönyörűen faragott lakóhajók horgonyoznak — amolyan vízre telepített, a nagy hőségben is hűvösséget árasztó szállodák. A vizet ítt- ott zöldségeskertek tarkítják. Sikarákból nádszőnyeget eresztenek a vízbe, ebbe föld, iszap, vízi növény kerül. Az első évben még könnyen elúszik az egész alkotmány, s akkor oda a zöldségsziget. De azután megkötnek a gyökerek, elültethetnek már facsemetéket is, majd megjelenik egy viskó, s később, ki tudja hány nemzedék múlva, az első házak. Fantasztikus a látvány, hihetetlen nyugalom. Errefelé lakna a boldogság? A kasmiri főváros, Srinagar repülőterén található tábla tanúsága szerint igen. „Üdvözöljük a Boldog völgyben” — köszönt a felirat és e transzparensek még többször feltűnnek a városban, ahol a piszoktól szinte fekete vizű Dzselum folyó partján, a kanyargós, szűk, zajos utcácskákon egymást érik a kacifántos nevű üzletek. Az olyanok, mint az öreg Chicago, a Bolond Jóska és az Olcsó János (ahol azért sem Jánost, sem olcsóságot nem lel az utas)... Ami a boldog jelzőt illeti, el kell mondani, hogy ez nem mai találmány. „Ha van földi paradicsom, akkor bizony csak itt vagyon” — a legendás uralkodó, a Tadzs Mahalt építő Dzsehan sah fiának, Aurangzebnek tulajdonítják e szavakat. Persze, neki nyilván paradicsom volt Kasmír, amikor Delhi rek- kenő nyarából elefántok hátán kéthetes utazás után megérkezett a hűvös hegykoszorúba, a nagyszerű kertekhez, amelyekben már akkor parancsszóra (ma a látogató gombnyomására) megindultak a hatalmas szökőkutak, a mesterséges zuhatagok. A kasmiriak azonban akkoriban éppoly kevéssé lehettek boldogok, mint ma. STRATÉGIAI PONT A boldogtalanság titkától nem járunk messze, ha pillantást vetünk a térképre. A Magyarországnál másfélszerte nagyobb területű völgy India északi része; nyugaton Pakisztánnal határos, továbbá északon Kínával, egy szakaszon meg Afganisztán 20—50 kilométer széles csíkja húzódik. A terület stratégiai jelentőségével természetesen tisztában voltak a britek is. Mindmáig Kasmírt említik, amikor klásszikus példát keresnek az imperialistáknak a régi rómaiaktól átvett „oszd meg és uralkodj” politikája illusztrálására. Az indiai szubkontinens 1947-es felosztása Kasmír ügyét függőben hagyta. India magáénak remélte a területet, annak ellenére, hogy a megosztás vallási alapon történt és itt a lakosságnak mindössze 10 százaléka hindu. Delhiben azonban jól tudták, hogy a kasmiri politika vezéralakja, Abdullah sejk — Nehru közeli barátja — radikális, polgári demokratikus átalakulást sürgető politikus, aki mohamedán létére sem ért egyet a pakisztáni államalapító, Dzsinnah vallási fanatizmusával. Pakisztán ezért akcióba kezdett. 1947 októberében, — így állították — „a határ menti törzsek tagjai és szabadságolt katonák” megrohanták Kasmírt. A hindu maharadzsa ekkor Indiához fordult segítségért. A küzdelmet mindkét oldalon brit tisztek irányították! Csakhamar megmerevedtek a frontok; a terület egyharmada Pakisztánnak, kétharmada Indiának jutott. Később még két ízben folyt háború Kasmírban, 1965-ben és 1971-ben, a helyzet azonban nem sokat változott. Indira Gandhi a napokban egy nyilatkozatban újra sürgette a rendezést — válasz azonban ezúttal sem érkezett. KATONAI KÉSZÜLTSÉG így hát változatlanul a feszülten várakozó katonáké a fő szerep. A katonai készültség mindenütt látható, érezhető errefelé. A Himalája hegyei között laktanya laktanyát ér. Srinagarban egyébként nem nagyon szeretik a katonákat. Ez azért különös, mert Indiában a hadsereg általában nagy népszerűségnek örvend. Kasmírban azonban úgy vélik, hogy a turistaforgalom és a katonai táborok nincsenek valami nagy barátságban egymással. Nem lelhető pontos adat arról, hogy a kasmiriak hány százaléka él a turizmusból. Húsztól hatvan százalékig terjedő számokat hallani. Mindkettő tekintélyes arány. De ahhoz, hogy az élet igazán pezsegjen és minden lakóhajónak legyen vendége, béke kell. Kasmír egyelőre időzített bombának számít, és a jelek szerint sok víz folyik még le a Dzselumon, amíg a völgy azá lehet, aminek nevezik: boldog. H. Gy.
