Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-13 / 61. szám

1981. március 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Negyvenmilliós érték Kiskerttől a nagyüzemig A KÍVÜLÁLLÓK KÖZÜL kevesen tudják, hogy a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főis­kolán folyó tudományos és szakírói munka messze meg­haladja a főiskola méreteit. A legfrissebb bizonyíték erre: 1980-ban az ország mezőgaz­dasági gépészeti kutatóhelyei között folyó versengésben a második helyen kötöttek ki, nagyhírű egyetemeket is meg­előzve. Ezt a helyezést azzal érték el, hogy a termelésbe bevont kísérleteik eredménye elérte a 40 millió forintot. Ami pedig a szakírói tevé­kenységet illeti, abban sincs szégyenkezni valójuk, hiszen csak a jelenlegi mezőgazdasá­gi könyvhónapon négy frissen megjelent olyan könyvből vá­logathattak az olvasók, mely­nek szerzője a nyíregyházi főiskola oktatója. A szerzők, dr. Anka István, dr. Gyovai Ernő, dr. Göndör Tibor és a dr. Sasvári Gyula, Széli Lász­ló, Jánvári József, dr. Haran­gozó László szerzőnégyes, a szakemberek szerint is kettős erényű könyveket bocsátottak közre. Mert erény az, hogy a témák olyanok, melyek mil­liós hasznot hozhatnak a pa­pírra vetettek felhasználói­nak, és erény az is, hogy mindezt olyan, nem tudomá­nyoskodó stílusban tették, ami növelte és nem elvette a szövetkezetekben, gazdasá­gokban dolgozó , szak emberek olvasó kedvét. Mint dr. Széles Csaba, a fő­iskola oktatója mondta, a fő­iskola célja, szerepe összefog­ni a megyében fellelhető szel­lemi kapacitást, oda juttatni a legújabb kutatási eredmé­nyeket, ahol ezekre szükség van. Ezt a célt szolgálják az olyan rendezvények, mint a közelmúltban megtartott szakíró olvasó találkozó volt, és ide tartoznak azok az elő­adások is, melyeket a főisko­la tanárai tartanak szerte a megyében. A KUTATÁSI TÉMÁKAT böngészve kiderül, hogy a kiskerttulajdonosok számára éppúgy akad fontos újdonság, mint a nagyüzemeknek. A számos kutatási téma közül csak példaként említve ket­tőt is látható, hogy a főiskola igyekszik szerepét betölteni. Dr. Varga Lajos a permetsze- rek repülőgépes cseppképzé- sével foglalkozik, aminek a lényege az, hogy a szórófejek megfelelő beállításával, keve­sebb permetanyag felhaszná­lásával, hatékonyabban és ol­csóbban lehet dolgozni, nem beszélve arról, hogy a keve­sebb vegyi anyag a környe­Egy Arany-idézet nyomában Penyigén Terített asztal és oratórium AZ ÚJSÁGBAN CSAK EGY EGYSZERŰ HÍR, OLYAN, MINT SZÁZ MÁSIK, ÖNMAGÁBAN NEM MOND SEM­MI KÜLÖNÖSET: PENYIGÉN NAPKÖZIS CSOPORTOT INDÍTOTTAK AZ ÄLTALÄNOS ISKOLÁBAN. PEDIG MENNYI MINDEN VAN EGYETLEN RÖVID MONDAT MÖGÖTT: ÖRÖM ÉS GOND, HARC ÉS VITA, NO MEG SOK SIKER. — Nagyon nehezen indult idézi fel a múlt évi előkészü­leteket Körösi Miklósné, Pe- nyige—Kömörő—Mánd ta­nácselnöke. — Szűkén vol­tunk, aztán a közegészség- ügyi szempontok betartása is akadályozta a gyors munkát, tulajdonképpen még most sem teljes a felszerelés, hi­ányzik ugyanis egy nagymé­retű mosogató, amit egyéb­ként nem is lehet kapni. Vé­gül is addig ügyeskedtünk, amíg sikerült: szeptembertől nekünk is van napközink. Az édesanyák szorgalmazták Nagy szó ez Penyigén, ahol azelőtt soha nem volt nap­közi. Szülői értekezleteken rendről-rendre felvetődött, főleg a dolgozó édesanyák szorgalmazták. Szervezésénél két feladatra figyeltek. Az egyik, hogy a Kömörőből és Mándról bejáró felsősök el­helyezését megoldják, a má­sik pedig, hogy segítséget ad­janak a felső tagozatosok ta­nulmányi és közösségi mun­kájához. A pedagógiai elv gyakorlati alkalmazása azon­ban • már korántsem volt ilyen egyszerű. — Amióta igazgató vagyok, 1976 óta, állandóan hajtom ezt a napközit — mondja Baku Lászlóné iskolaigazgató. — Először 1978-ban kísérle­teztünk vele, akkor nem si­került. Most két lehetőség kö­zött választhattunk: vagy ma­radnak a gyakorlati műhe­lyek, vagy napközit csiná­lunk. Ügy éreztük, az előbbi luxus volna, ha a napközire van nagyobb szükségünk. A napközi tehát elkészült, jól indult, a negyven helyre ötvenen jelentkeztek. Aztán eltelt egy-két hónap s a kez­deti örömbe már üröm is ve­gyült. Sokallták ben sokallották a napközis té­rítést. Nem ritka ugyanis a 18—20 forintos napidíj. És még valami: kikérték a gye­rekeket azért is. mert otthon, a ház körül, az állattartásban még ma is sok munkát a na­gyobb iskolásgyermek végez el. Kemény szavak, ritkán írunk le hasonló eseteket konkrétan, nevekkel, ezért megkérdeztük az igazgatónőt, nem szerzünk-e neki harago­sokat ezzel a cikkel, ha az okokat ilyen őszintén feltár­juk? — Meglehet, hogy egy-két szülő megharagszik — felelte — de nem mondhatok mást, mert ez az igazság. Próbál­tuk bizony meggyőzni őket, hivatkoztunk arra, hogy harc és áldozat árán létrehoztuk a napközit, amely segíti a ta­nulmányi munkát és a közös­ségi magatartás alakítását. Volt, akire hatottunk, volt akire nem. A napközi ugyan most is tele van, mert újakat vettek fel a régiek helyébé, nagyon szomorú viszont az, hogy a nyolcadikosok egy kivétellel valamennyien elhagyták a ,napközit. Az egy szem nyol­cadikos Moldoványi Gábor Kömörőből jár be. Kötő-hur­kológép műszerésznek készül, ő is, szülei is elégedettek a napközivel. Főzelék az étlapon — Otthon már nem kell ta­nulnom, itt a napköziben sok segítséget kapok, főleg mate­matikából, fizikából, oroszból — mondja Gábor. — Egyéb­ként tavaly 3,6 voltam év vé­gén, most fél évkor 3,7. Egy tizedet javítottam, s úgy néz ki, év végére talán még jobb lesz. Tágas, világos és szépen berendezett teremben osztá­lyonként ültetett csoportok­ban tanulnak a gyerekek. Ta­nárnőjük Hőgye Imréné bi­ológia-földrajz szakos, de tanított korábban kémiát, oroszt, most éneket is. El­mondta, hogy igyekeznek ará­nyosan elosztani az egyéni felkészülést, az ellenőrzést. Ám olykor előre nem látott feladatai is akadnak a peda­gógusnak. Például megta­nítani a gyerekeket a kés-vil­la rendszeres használatára, megszerettetni bizonyos főze­lékféléket. A tanárnő kedves, rokonszenves módszereket vá­laszt erre. Most például egy feliratot készítenek, rajta egy Arany-idézet: „Szavuk sem igen van azalatt míg esznek, Természete már ez a magyar embernek.” A versrészlet célját nyílván nem szükséges magyarázni. Kísérőm, az ötödikes Ács Gusztáv mutatja meg, hol ta­nulnak, hol ebédelnek. Min­dig terített asztalnál, mondja jelentőségteljesen. Hogy mi a kedvenc? Persze, hogy a tej- begriz, abból repetázni is szoktak. A gyermekek kívánságára A napközi megszervezésé­vel a szakköri foglalkozások látogatottsága is javult, ami szintén nem elhanyagolható a továbbtanulók miatt. Műkö­dik matematika, fizika, bi­ológia, vöröskeresztes, csilla­gász szakkör, könyvbarátkör, ifjúsági zenekar, a gyerekek kívánságára pedig most vá­sárolták meg a fotószakkör felszerelését. Igaz, gondjaikat sem hall­gatták el, de sokkal több volt az örömhír, amit hallottunk. Benéztünk az egyik tante­rembe is, ahonnan messzire kísért bennünket a magasra szárnyaló dallam. Haydn: Évszakok című oratóriumá­nak szüreti kórusát tanulták a penyigei gyerekek ... Baraksó Erzsébet Magasabb szinten M egváltozott az utóbbi évtizedben a mezőgazdasági ter­melés. Köszönhető ez az egyre több szakembernek, a napról napra fejlődő tech­nikai és technológiai rend­szereknek. s nem utolsósor­ban a kiváló vetőmagvak­nak. A hetvenes évek elején, közepén egymás után ala­kultak a különböző növény- termesztési rendszerek. Ezek jelentősége abban áll, hogy egy-egy terület termesztési részét összefogják, kidolgoz­zák a legapróbb részletekig a technológiát, gépeket, esz­közöket biztosítanak a tag­gazdaságoknak, s természe­tesen megfelelő szaktanács­csal is ellátják „ügyfeleiket”. Szabolcs-Szatmárban elő­ször a megye nyugati csücs­kében gazdálkodó tiszavas- vári, tiszadobi, tiszaeszlári termelőszövetkezetek léptek be, s ma már nagyon sok szövetkezet és állami gazda­ság tagja valamelyik nö­vénytermesztési rendszer­nek, adja a pénzét a mező- gazdasági termelés fejlesz­tésére. Viszont a rendszerek olyan szellemi és technikai lendületet adtak és adnak a nagyüzemeknek, amelyet önmaguktól csak évek múl­tán értek volna el. A termelés költségének bizonyos szintű emelkedése természetes, hiszen az in­tenzívebb gazdálkodás na­gyobb anyagi ráfordítást kí­ván. Az persze már nem természetes, hogy a nagyobb kiadással nem jár együtt a fokozottabb gazdaságosság. Ennek pedig egyik legfonto­sabb oka az, hogy rendszer­ben termelnek olyan terüle­teken gazdálkodó nagyüze­mek is, ahol a föld termő- képessége ezt nem teszi le­hetővé, illetve csak óriási anyagi ráfordítás ellenében érnek el minimális jövedel­mezőséget. Ez felveti annak a godolatát, hogy felül kell vizsgálni az egyes tájegysé­gek termesztési technológiá­ját, mert a Mezőföldet, vagy a hajdúsági részt nem lehet összehasonlítani a Bereggel, az Erdőháttal, vagy éppen a Nyírséggel. Más a talaj ter­mőképessége, más a táj mikroklímája. Ilyen meg­gondolásból változtatták meg a GITR által adott technológiát a penyigei Zöld Mező Termelőszövetkezet­ben és a fehérgyarmati kö­zös gazdaságban is. Volt már és van ilyen irányú tö­rekvés az IKR-nél és a KITE-nél is. Ezekenek a tö­rekvéseknek is köszönhető, hogy megyei szinten az el­múlt öt év során a rendszer­ben termelő nagyüzemek a rendszeren kívüliekkel szemben tizenöt-húsz száza­lékkal értek el jobb ered­ményt. Ez pedig önmagáért beszél. A MEGYÉBEN a 275 ezer hektáros nagyüzemi szántó- terület negyven százalékán termelnek rendszerszerűen. Persze nem az a cél, hogy minél nagyobb területen, minél több gazdaság termel­jen rendszerben, mert adott viszonyok között még így sem lehet kiemelkedően nagy hozamot elérni. Sokkal inkább a már említett gaz­daságosságnak, jövedelme­zőségnek kell előtérbe ke­rülni. Nem mindegy meny­nyit takarítanak be egy hek­tárról, s az is lényeges, mii­lyen költséggel. Ezért jó, hogy több növénytermeszté­si rendszer — összesen ki­lenc — és két társulás tech­nológiája szerint dolgoznak a szabolcs-szatmári gazda­ságok. Válogathatnak, meg­kereshetik a nekik legjob­ban megfelelőt, vagy éppen kilépnek, mert a rendszer- szerű termeléssel sem érnek el olyan nyereséget, amely megérné a ráfordításokat. Most elsődleges szempont a takarékoskodás — különö­sen az energiával —, de csak ésszerűen. A különböző termesztési rendszerek az évek folya­mán elértek egy bizonyos szintet, ami közvetlenül a termelőszövetkezeteknél, ál­lami gazdaságoknál csapó­dott le. Ez mindenképpen kedvezően hatott a mező­gazdaság fejlődésére, de a jövőben még ezen is túl kell lépniük, úgymond meg kell újhodniuk. A közelmúltban megtartott tanácskozás egyik fő témája is az volt, hogy a meglévő technológia mellett dolgozzanak ki egy olcsóbb, energiatakaréko­sabb termesztési eljárást. Ez előnyösen hatna pénzügyi vonatkozásban. Szabolcsban különösen fontos lenne ez, hiszen a rendszerek — szin­te kivétel nélkül mindegyik — nagy teljesítményű erő­gépekre alapozza a terme­lést. A nagy gépek pedig el­sősorban meliorált, nagy te­rületű táblákon dolgoznak gazdaságosan. A megyében még nem rendelkezik min­den gazdaság nagy méretű táblákkal, s egy esetleges géplépcsőre — közepes tel­jesítményű erőgéptől a leg- nagyobbakig — alapozott technológia már csökkent­hetné a költségeket is, ami elengedhetetlen tényezője a termelésnek. D Z IKR, A KITE, A GITR, vagy éppen a dohánytermesztési rendszer szakemberei na­ponta járják az üzemeket, szaktanácsokkal segítik' a termelést. Nekik sem kö­zömbös a taggazdaságokban folyó munka, az üzemek pe­dig igénylik is ezt a segítsé­get, a támogatást. A rend­szerekre szükség volt és szükség van. Nekik köszön­hető, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek viszonylag rö­vid idő alatt nagyot léptek előre. Ez a lépés minden szinten megtörtént, de ko­rántsem lehet megállni, mert adottságainkat és a termelést is figyelembe vé­ve van még ’ min munkál­kodni. Sípos Béla zetvédelmi szempontok érvé­nyesítését is segítheti. Dr. Varga Imre pedig megkonst­ruálta az „UNIZÖM” papri- kapalántázó és ágykészítő gé­pet, mely az említett 40 mil­liós értékből egymagában 11 milliót jelentett. S. Z. a térítést — A szülők úgy gondolták, hogy majd egycsapásra meg­változik a napközisek tanul­mányi eredménye, — folytat­ja Baku Lászlóné. — Mivel ezt egyik napról a másikra nem tapasztalták, a gyerekek kezdtek elmaradozni. Persze az is közrejátszik, hogy töb­Olvasónk írja SEGÍTSÉGET REMÉLVE Születésem óta mozgáskép­telen vagyok. Egy karos székben ülök nap mint nap harmincévesen. Évek óta vá­gyom egy kisméretű • szobai kocsira, melyet bal kézzel lehetne hajtani. Erre igénye­met már benyújtottam az il­letékesekhez, de azt ai választ kaptam, hogy ők ilyet nem tudnak adni. Hátha egy szo­cialista brigád most a rok­kantak évében felajánlásként hozzá segítene egy ilyen ko­csihoz. Legalább a tv-ig el tudnék vele menni, hogy be­kapcsoljam, amikor egyedül vagyok a szobában. Horvát György Kisvárda, Ságvári u. 16. M eleg, barna szem, egye­nes tartás. A széken előrehajol és várja a kérdéseket. Szilágyi Ilona a Minőségi Cipőgyár nyírbátori művezetője rágyújt, s ki-ki- néz az ablakon. Gondolatai talán most is a szalagok kö­rül járnak. — Mióta dolgozik itt a ci­pőgyárban ? — Lassan tizenegy éve Hatvankilenc március 27-én jöttem Bátorba. — Ilyen pontosan emlék­szik a dátümra? — Az ember megjegyzi a fordulókat az életében. Élőtte otthon, a nyírmihálydi tej­üzemben dolgoztam. Mikor az megszűnt, választanom kel­lett. Az egyik ismerősöm ta­nácsolta, próbáljam meg a cipőgyárat, hátha felvesznek. Szerencsém volt. — Hogyan kezdte? — Négy évig betanított munkás voltam, majd 74-ben megszereztem a szakmunkás- ' bizonyítványt. Egy évig utá­na végig próbáltam majd minden szalagot, aztán be­iratkoztam a bátori cipőipari szakközépiskolába. Hetvenki­lencben érettségiztem. S hogy ki ne felejtsem, közben elvégeztem a marxista-leni­otthon kellene lennem, de er­re hetente legfeljebb egyszer kerül sor. A társadalmi meg­bízatások zömét munkaidőn túl kell ellátni. Korábban KISZ-titkár voltam a gyár­ban, most meg a pártvezető­ség tagja vagyok. A csákózók élén nista középiskolát is. Most pedig a technikust minősítő­re járok. — Mióta itt van. szinte ál- áilandóan tanul. Soha nem érezte nehéznek a könyvet? — Dehogynem! De az em­bert az teszi igazán emberré, hogy mindig többre vágyik. Nyírmihálydiból járok be mindennap, ha délelőttös mű­szakban dolgozom, hajnali félnégykor kelek. Ilyenkor el­vileg délután négykor már — Rögtön az általános is­kola után nem lett volna könnyebb tanulni? — Belekezdtem én a gim­náziumba, de az első osztály után kimaradtam. Apám ak­kor már nagybeteg volt, a táppénzből nem lehetett meg­élni, s három gyereket tanít­tatni. Én voltam a legidősebb, dolgoznom kellett. Aztán meghalt édesapám, s ezután már szó sem lehetett a tanu­lásról. Csak itt bent a gyár­ban, munka mellett. — Hány ember dolgozik most a keze alatt? — Harmincöt. S azt hiszem jól kijövünk egymással. — Mire a legbüszkébb? Eltűnődik. Üjabb cigaret­tára gyújt, majd azt mondja: — Talán arra, hogy több mint száz gyereket én taní­tottam meg a cipőkészítés fo­gásaira. Nagy részük ma is itt dolgozik, jó szakemberekké váltak. — Mikor lett művezető? — Hetvenhat április 9-én. a csákózókhoz neveztek ki. Nagyszerű emberekkel hozott össze a sors. Jó érzés velük dolgozni. Azt hiszem, végleg megtaláltam a helyem. Valahol a rádióban delet harangoztak, kint már gyüle­keznek a nőnapi köszöntőre a munkások. Egy óra múlva Szilágyi Ilona átvehette a Kiváló munkáért elnevezésű miniszteri kitüntetést. (bg)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents