Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-11 / 59. szám
\ 4 kelet-magyarország 1981. március 11. Napi külpolitikai kommentár Hak és a túszok A mióta a világ megismerkedett a terrorizmus e különösen veszedelmes, sokak életét fenyegető ágával, a gépeltérítéssel, minden jóérzésű ember elsősorban a túszok sorsáért aggódik. Bármely vélt vagy valós sérelmet — akár egy nép ellen elkövetett bűntetteket is — ártatlan és védtelen utasok életének kockáztatásával megtorolni politikai szűklátókörűségre vall és nem számíthat megértő elnézésre. Ám a legutóbbi hírek szerint még Damaszkusz repülőterén veszteglő pakisztáni Boeing-gép esete némileg eltér a légikalózkodás eddigi históriájától. Nem arra gondolunk, ami a hányatott sorsú utasokkal történik a fedélzeten — erről csak a legőszintébb együttérzés hangján lehet szólni —, hanem az ügy islamabadi és washingtoni visszhangjára. Ami Ziaul Hak tábornok reflexióját illeti, az általában mindig ugyanaz. A pakisztáni elnök azt tette, amit ilyenkor a diktátorok tenni szoktak: az országot valóságos letartóztatási hullám öntötte el. Az ellenzéki néppárt 120 aktivistáját — köztük a kivégzett Ali Bhutto özvegyét és lányát — őrizetbe vették. Hak elnöksége alatt nem ez az első feszültség: többször is tüntettek ellene diákok és munkások, szembehelyezkedtek vele értelmiségiek és magas rangú katonatisztek. A következmény viszont mindig az volt, hogy az ellenzéket a korábbinál is szélesebb körű megtorlás sújtotta. Persze, a túszdráma színhelye kapóra jött Ziaul Hak- nak, s mihdazoknak, akik — mint a washingtoni külügyminisztérium közleménye is tanúsítja — a térségben uralkodó ellentétek szításán munkálkodnak. Islamabad minden igyekezetét latba vetette, hogy a gépeltérítés ürügyén Afganisztánt támadja, s a kabuli kormányra próbálja hárítani a felelősséget. Annak ellenére, hogy az afgán szervek igyekeztek minden tőlük telhetőt elkövetni a terroristák meggyőzésére, a túszok érdekében, s éppen a pakisztáni vezetés volt az, amely semmit sem tett kiszabadításukért. M indezért tehát Kabult vagy — mint az amerikai közlemény tette — a Szovjetuniót hibáztatni enyhén szólva arcátlanság. Semmi nem igazolja és menti a gépeltérítők tetteit. De azt sem, hogy a légikalózkodás ürügyén Ziaul Hak újabb kirohanásokat intézzen Afganisztán ellen, s az USA-val egyetértésben a Szovjetunióra igyekezzék hárítani a felelősséget. Bármi is lehet a túszdráma vége, annyi bizonyos, hogy az islamabadi rendszer nem nyújtott mást, csak mi a lényege: a terrorra terrorral válaszolt. Ennek pedig — belpolitikai viszonyai közepette — valameny- nyi következményét viselnie kell. Gyapay Dénes Megnyílt a tengerjogi konferencia Az ENSZ székházában hétfőn megnyílt a világszervezet tengerjogi konferenciájának újabb ülésszaka. A tanácskozás feladata egy nemzetközi tengerjogi konvenció kidolgozásának folytatása, amely a világóceán erőforrásainak kiaknázását hivatott szabályozni. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára megnyitó beszédében mélységes sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a dokumentum elfogadása esetleg nem fejeződik be ennek az évnek az elején, mivel egyes államok egyoldalú intézkedéseket hoznak saját gazdasági érdekeik védelmében. A TASZSZ hírügynökség rámutat, hogy Waldheim megjegyzése az Egyesült Államokra értendő, hiszen ez az ország bénítja meg a konferencia munkáját azzal, hogy a Reagan- kormány néfn váltja be az előző adminisztráció ígéreteit és újabb követelésekkel áll elő. □ föld szinte valamennyi országának képviselői több, mint hét éven keresztül tárgyaltak az új tengerjogi szabályozást kialakító egyezmény szövegéről, míg sikerült egy elfogadhatónak látszó tervezetet kidolgozniuk. Az eljárási szabályok szerint a preambulumból, 320 cikkelyből és kilenc függelékből álló tervezet szövegét a résztvevő tagállamok köz- felkiáltással fogadták el. A még mindig fennálló komoly véleményeltérések miatt azonban további éles viták várhatók a most kezdődő New York-i hathetes tárgyalássorozaton. Mint arról már hírt adtunk, Alexander Haig külügyminiszter utasította az amerikai küldöttség tagjait, hogy mindaddig akadályozzák meg a tárgyalások befejezését, amíg a Reagan-kor- mányzat felül nem vizsgálja a kérdéssel kapcsolatos politikáját. Az indoklás szerint az amerikai kormány „súlyos hiányosságokat” lát a készülő tengerjogi egyezmény szövegében, ezért további időre van szüksége, hogy alaposan tanulmányozhassa a problémákat. A bányaipari érdekcsoportok által sugalmazott felülvizsgálati törekvés a tengerfenék ásványi kincseinek kiaknázását szabályozó cikkelyeket érinti. A tervezet szerint a mélytengeri kiaknázás nemzetközi ellenőrzése nem csak az állami kézben levő vállalatokra vonatkozna, hanem a kialakított párhuzamos rendszer értelmében a nemzetközi ellenőrzést gyakorló hatóság lenne jogosult a kiaknázási engedélyt megadni a magánvállalatok részére is. Ezt az álláspontot képviselik a szocialista országok is. A technikai fölény birtokában az amerikai bányaipari érdekeltségek azonban egyoldalú előnyöket akarnak biztosítani maguknak, kizárva így a fejlődő — és a szocialista — államokat „az emberiség közös örökségének” deklarált mélytengeri kincsekből. A kutatások szerint a tenger mélye hatalmas mennyiségben és viszonylag tiszta formában tartalmaz olyan értékes ásványi kincseket, mint réz, mangán, kobalt, nikkel. Bármely ország módosítási javaslata — jelen esetben az Egyesült Államoké — felboríthatja a nehezen kialakított kompromisszumot, ami végeláthatatlan tárgyalások újabb sorozatát jelenti. A legderűlátóbb vélemények már a mostani, tizedik ülésszakra tették az egyezmény megkötésének időpontját, ám a legújabb amerikai álláspont ismeretében hírügynökségek véleménye szerint legalább még egy tárgyalási fordulóra van szükség, sőt egyesek szerint 1985 előtt nem várható a konferencia befejezése. Brezsnyev—Le Duan találkozó A képen: balra a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet küldöttség, jobbra pedig a vietnami delegáció Le Duan főtitkárral az élen. (Kelet-Magyarország telefotó) „Szovjet békeoffenzíva“ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden a Kremlben találkozott Le Duannal, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárával, az SZKP XXVI. kongresszusán részt vett vietnami küldöttség vezetőjével. A találkozón Le Duan hangsúlyozta, hogy a vietnami kommunisták teljes mértékben egyetértenek a nemzetközi helyzetnek az SZKP KB kongresszusi beszámolójában foglalt értékelésével, szilárdan támogatják az SZKP-nak a béke és a béOskar Fischert, az NDK külügyminiszterét, aki háromnapos hivatalos látogatáson Varsóban tartózkodik, kedden fogadta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, miniszterelnök. Fischer előzőleg vendéglátójával, Józef Czyrek lengyel külügyminiszterrel a két ország politikai, gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésékés együttműködés megerősítésére, valamennyi nép szabad, független fejlődéshez való jogápak megszilárdítására irányuló politikáját. Leonyid Brezsnyev és Le Duan véleménycserét folytatott a két ország együttműködésének továbbfejlesztéséről. Szó esett a többi között a vietnami kontinentális talapzat kőolaj- és földgázkin- csének feltárásával és kiaknázásával kapcsolatos közös munkákról. A találkozó szívélyes, baráti légkörben zajlott le, s valamennyi érintett kérdésben megerősítette a két fél teljes nézetazonosságát. nek fejlesztéséről tárgyalt. Hangsúlyozták Stanislaw Kania és Erich Honecker közelmúltban lezajlott találkozójának jelentőségét és azt, hogy Lengyelország és az NDK kapcsolatainak elmélyítése a szocialista közösség erősítését szolgálja. A megbeszéléseken szó volt időszerű nemzetközi kérdésekről is. (Folytatás az 1. oldalról) lyozza, hogy a szovjet vezetés szemében a nemzetközi feszültség csökkentése feltételezi a szocialista tábor ösz- szetartását és minden, ami a tábor erősítésére irányul, a kelet—nyugati enyhülést szolgálja. A Le Figaro elsőoldalas jelentésében ugyancsak a „szovjet diplomáciai offenzi- váról” ír. A lap moszkvai tudósítója abban összegezi a szovjet érvelést, hogy Leonyid Brezsnyev javaslatai nem tekinthetők „porhintésnek”, s a labda a nyugati térfélen van. Amennyiben túl sokat késlekednek a válasz- szal, az Egyesült Államok és szövetségesei lesznek felelősek a nemzetközi kapcsolatok légkörének romlásáért. A Párizsiban megjelenő amerikai napilap, az International Herald Tribune washingtoni kommentárja szerint egyes külügyminiszté- riumi vezetők kijelentették: szívesebben láttak volna dühös választ Brezsnyevtől az amerikai kirohanásokra. Ez megfelelőbb háttért adott volna a kormány vádjaihoz, hogy a Szovjetunió beavatkozik Salvadorban. Weinberger hadügyminiszter is jobban alátámaszthatta volna érvelését a katonai kiadások nagyarányú növelésére, szemben „a szovjet veszéllyel”. A nyugatnémet kormány a Szovjetunió tárgyalási szándékának megerősítését látja abban a levélben, amelyet Leonyid Brezsnyev szovjet államfő intézett Helmut Schmidt kancellárhoz. A bonni kormányszóvivő szavai szerint a levél „nagyon mértéktartó és ‘konkrét; részletes javaslatokat tartalmaz; egészében pedig a szovjet vezetés készségét tükrözi a kelet—nyugati párbeszéd folytatására”. A hét végén Bonnban átadott üzenet részleteit nem, hozták nyilvánosságra. A szóvivő csupán arra utalt, hogy Leonyid Brezsnyevnek az SZK1P kongresszusán elhangzott tárgyalási javaslatait mélyíti el és kifejezésre juttatja a Szovjetuniónak azt a szándékát, hogy a vitás részleteket közvetlen kapcsolatfelvétel útján tisztázzák. Az első nyugatnémet állás- foglalásból kitűnt, hogy az NSZK csak NATO-partnerei- vel való tanácskozás után tartja lehetségesnek az érdemi választ. Az olasz miniszterelnökség hivatalosan bejelentette, hogy a minisztertanács szerdán tárgyal Leonyid Brezsnyev Forlani miniszterelnökhöz intézett, hétfőn kézhez kapott leveléről. Forlani kedden a kormánykoalíciót alkotó négy párt főtitkáraival tárgyalt, ismertette a levél tartalmát és egyeztette velük álláspontját. Római értesülések szerint Brezsnyev levelében új javaslatokat terjesztett az olasz fél elé a kereskedelmi kapcsolatok terén és a gazdasági együttműködésben. Eduardo Speranza külügyi államtitkár kedden fogadta Nyikolaj Lunykovot, a Szovjetunió római nagykövetét. A kiadott közlemény szerint áttekintették az olasz—szovjet vegyesbizottság szerdán kezdődő ülésszakán szereplő kérdéseket, különös tekintettel a kereskedelmi és a gazdasági együttműködésre. A péntekig tartó tanácskozáson az olasz tárgyaló küldöttséget Speranza vezeti, a szovjet delegáció élén pedig Nyikolaj Komarov külkereskedelmi miniszterhelyettes áll. A szovjet nagykövet korábban mór kijelentette, hogy Moszkvából jó híreket hozott magával az olasz üzletembereknek. A nagykövetet olasz újságírók megkérdezték, mi a véleménye a Szovjetuniónak annak lehetőségéről, hogy Nápolyba telepítenék az amerikai gyorshadtest európai parancsnokságát. Lunykov szerint ez a javaslat csak feszültséget kelt' és legkevésbé Olaszország érdekeinek felel meg. „Az volna a helyes, ha határozott nemet mondanának az ilyen tervekre” — mondta a Szovjetunió római nagykövete. Alexander Haig amerikai külügyminiszterrel közölt interjút a Time című amerikai hírmagazin legutóbbi száma. Az interjúban Haig a Brezsnyev által javasolt csúcstalálkozóval kapcsolatban kijelentette: „Rendkívül gondosan szeretnénk előkészíteni egy csúcstalálkozóhoz vezető út fokozatait.” A szovjet javaslatokra adandó amerikai válasz „nem fogja nélkülözni a pozitív elemeket” — tette hozzá. Haig szerint az Egyesült Államokat „komolyan érdeklik" Brezsnyev javaslatainak egyes részei és kész arra is, hogy a Szovjetunióval közösen felkutassa: miként lehet az európai fegyverzeteket „egyensúlyi szinten” csökkenteni. Az AFP francia hírügynökség rámutat, hogy amióta a szovjet pártkongresszuson elhangzottak Leonyid Brezsnyev javaslatai, az amerikai kormányzat „egyszerre fúj meleget és hideget” — azaz nyilatkozatai nem egyértelműek. Azt az elemzést igazolják Haig interjújának más részletei : a külügyminiszter ugyanis azt fejtegette, hogy a Közel-Kelet problémájának „lényege” nem egyéb, mint a „szovjet befolyás kiterjesztése” és szerinte ehhez kapcsolódik „az arab—izraeli vita”. Salvadorral kapcsolatban Haig külügyminiszter „egész Közép-Amerika” veszélyeztetettségéről beszélt és „világos szovjet—kubai stratégiát” emlegetett, amely a „marxizmus—leninizmust” lenne hivatva elvinni a térségbe. Ugyancsak a Reagan féle árukapcsolás” szellemében beszélt a Szovjetunió szerepéről Afrikában és megint- csak a kelet—nyugati kapcsolatok borús kilátásait ecsetelte egy Lengyelország elleni „külső” beavatkozás esetén. Kuba . Megkezdődött a „zafra“ Jól emlékszem, milyen mozgolódás támadt az ülésteremben, amikor Fidel Castro kongresszusi beszámolójában a mezőgazdaság fejlesztéséről, pontosabban a cukorhozam növeléséről beszélt. A megtéseken a küldöttek elismerték: többet tehettek volna a termés megmentéséért. A Kubából érkező legfrissebb hírek arról tanúskodnak, hogy a kritika nem maradt pusztába kiáltott szó. Most, különböztetett több oka volt. A cukor köztudottan a latin-amerikai szigetország kincse, devizaforrása, a mező- gazdaság favoritágazata. A legtöbb kongresszusi küldött valamelyik nagy cukornádültetvényről érkezett. Így hát joggal érezhette, hogy róla, róluk beszél a Kubai KP első titkára. De volt a feszengésnek más oka is: a tavalyi cukortermés az utóbbi évek messze leggyengébb hozamával szolgált. Egy ismeretlen növényi fertőzés az ültetvények nagy részét tönkretette. A kubai párt vezetője, amint ezt tőle megszokhattuk, kritikusan elemezte a történteket. A terméskiesés okai között nemcsak a gombafertőzést említette. A szervezetlenség, az előre nem látás, a gondatlanság, a felkészületlenség mind-mind megkapta a magáét. A kongresszus szünetében, a folyosói beszélgefigyelemnek amikor elkezdődött a sziget- ország legnagyobb mezőgazdasági munkája, a cukornádaratás, a „zafra”, jó a hangulat az ültetvényeken. A termés kiválónak látszik. Amire évek óta nem volt példa: a cukorgyárak 90 százalék feletti kapacitással dolgoznak. Az aratás után — ez szintén rekord — 400 ezer hektáron ültetnek új cukornádat. Az 1981—1985-ös időszak cukortermelését 10 millió tonna fölé akarják emelni. A megelőző öt év átlaga hétmillió tonna volt. Csodák persze nincsenek. Az idei aratás titka: jelentősen kibővítették az anyagi ösztönzés módszereit és körét. Az országosan 15 százalékos emelést előirányzó bérreformon túl a cukorszezonban további tízszázalékos bérnövekedést érhetnek el az aratók. A legszorgalmasabbak számára pedig lehetővé válik az olyan közszükségleti cikkek beszerzése, amelyek csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Vásárolhatnak autót, motorkerékpárt, légkondicionáló berendezést és hozzájuthatnak szocialista országba szóló beutalóhoz. (seres) mind több helyen adja át a helyét a kombájnnak. Fischer Varsóban A híres nádarató kés még dolgozik, de ...
