Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-10 / 58. szám

1981. március 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Iskola Soslan MEGYÉNKBEN IS SOKAT VÁRUNK a januárban kez­dődött szervezett szakszerve­zeti oktatástól. Az elmúlt években is rendszeresen ok­tatták a tisztségviselőket, a szakszervezeti aktivistákat. De a mostani tanfolyamok szervezésére és lebonyolítá­sára minden eddiginél na­gyobb gondot fordítottak az illetékesek. Nyíregyházán 1976-ban 277-en végeztek tanfolyamot. Két évvel később 365 tiszt­ségviselőt képeztek tovább a megyeszékhelyen. S 1979-ben már 504-re emelkedett a tan­folyamhallgatók száma. Az idén kezdődött oktatás mi­nőségében is javulást mu­tat. Neves előadók korszerű technika segítségével oktat­nak az SZMT sóstói iskolá­ján. A mozgalomban most egy kicsit nagyobb szerepet kapott az oktatás. A választások és a kong­resszusi határozatok ugyan­is új feladatok elé állítják a tisztségviselőket. Elsősorban a bizalmiakat, hiszen a vá­lasztások óta még inkább rá­juk épül a mozgalmi munka. S éppen a választások óta minden eddiginél több kezdő, vagy kevés gyakorlattal rendelkező bizalmi tevékeny­kedik a testületekben. Első­sorban nekik kell megismerni a bőséges, szerteágazó isme­retanyagot. A szakszerve­zeti munkában ugyan csök­kentek a bürokratikus voná­sok, számos feladatot rugal­masan, a józan észre apellál­va meg lehet oldani. De. csak kellő gyakorlattal. A sóstói iskola legfőbb érdeme, hogy a gyakorlati foglalkozásokon a tanfolyamhallgatók a nyil­vánosság előtt „eljátsszák” szerepüket, a gyakorlatban is megoldják feladatukat. NEM CSAK A SÓSTÓI IS­KOLA az egyedüli forrás az ismeretszerzésre. A SZOT központi iskoláján is egyre több szabolcs-szatmári akti­vista, tisztségviselő tanul. A hajdúszoboszlói szakszerveze­ti iskola szintén erős alapja a felkészítésnek. Az 1979/80-as oktatási évtől kísérleti jelleg­gel Mátészalkán és Záhony­ban működik területi képzés szocialista brigádvezetőknek és testületi tagoknak. A kí­sérlet, a módszer bevált, ezért és nem csak azért idén Kis­várdán is megszervezik a te­rületi képzést Viszonylag új formája lesz a képzésnek a levelezőoktatás is. A bizalmi­ak megkapják a tananyagot, otthon (természetesen munka után) tanulnak és csak meg­határozott időnként kell be­járniuk Nyíregyházára kon­zultálni, gyakorolni. A sóstói iskolán örvende­tesen jók az elmúlt bő két hó­nap tapasztalatai. Remélni lehet, hogy a résztvevők ak­tivitása hazatérve, a munka­helyen is megmarad. N. L. Gyors, rugalmas munkával Fejőgép hitelre Ügyintézés, beszerelés, a háztáji tenyésztőknek A közelmúltban a nagy­üzemi állattenyésztésről ta­nácskoztak Nyíregyházán, de emellett jelentős hangsúlyt kapott a háztáji tehéntartás is. A szintentartás, illetve növelés érdekében sok hasz­nos javaslat hangzott el. Ilyen volt például az üresen álló egyéni istállók hasznosítása. A VI. ötéves terv idején igen szűk beruházási lehetőséggel rendelkeznek a termelőszö­vetkezetek. A férőhelynöve­lést — fejlesztési eszközök nélkül — a háztáji istállók közös állattal való betelepí­tésével megoldhatják. A BOSCOOP Agráripari Szövetkezet Közös Vállalat ebben a feladatban jelentős szerepet kíván betölteni, szer­vezői, szaktanácsadói mun­kával, tápok és eszközök for­galmazásával. A tehenek, üszők háztáji kihelyezésére, azok gondozására, munkadí­jazására a vállalat már ren­delkezik tapasztalatokkal. Részletes írásbeli ajánlatok­kal látják el a nagyüzemeket, de külön is javasolják a ter­melőszövetkezeti vezetőknek: minderről győződjenek meg az ócsai Vörös Október Tsz- ben, ahol ezt kölcsönös meg­elégedéssel már a gyakorlat­ban végzik. A beruházás nél­küli férőhelybővítés nemcsak a termelőszövetkezetnek, de a tagnak is előnyös. A saját udvarán — nyugdíjba és egyéb ellátásba is beszámító — munkaalkalmat, biztos ke­resetet ad a tehéntartás. A közös állomány ily mó­don való kihelyezésében nagy lehetőség rejlik, de egy má­sik figyelemre méltó kezde­ményezés is született a ta­nácskozáson. Szabó Sándor, a BOSCOOP nyíregyházi ki- rendeltségének vezetője vál­lalta a már meglévő háztáji tehéntartás legnehezebb mun­kájának, a fejésnek korsze­rűsítésében való közreműkö­dést. A vállalat a háztáji ál­lattartókat fejőgéppel látja el. Mindehhez az szükséges, hogy a tehéntartó megálla­podást kössön a BOSCOOP- pal fejőgépvásárlásra. A vál­lalat elintézi az OTP-köI- csönt, a gépet házhoz szál­lítja, beszereli és elvállalja garanciális szervizét, majd későbbi javítását. Lényeges, hogy a megállapodás aláírá­sától számított 30 napon be­lül működő fejőgép áll a te­héntartó istállójában. Ter­mészetesen a vállalat szak­emberei nemcsak a gép szer­vizmunkáját látják el, ha­nem tanácsot adnak a takar­mányozás, az egészségügy és a tartás egyéb kérdéseiben is. A vállalkozás gazdasági jelentőségén túl figyelmet, dicséretet érdemel a gyors, rugalmas ügyintézés. Az em­lített tanácskozás február 26- án volt. Egy hét sem telt el, a kirendeltség vezetői az AGROKER-től több mint száz darab fejőgépet bizo­mányi szerződéssel átvettek, és megállapodtak az OTP-vel a hitelügyekben.-- Jr Cs. B. Naponta 200 ezer liter tejből készítenek tejport az automata porító berendezéssel a Sza­bolcs megyei Tejipari Vállalat mátészalkai tejporgyárában. (Gaál Béla felvétele) Lesz elég pala Nemrégiben csak hosszas várakozás után jutott sok házépítő eternithez. A Nyer­gesújfalui Eternitgyár ígé­rete szerint változik a hely­zet: az idén már minden­féle termékükből lesz ele­gendő: 6,5 millió négyzetmé­ter tetőfedő palára, 850 kilo­méter lefolyócsőre és 1900 ki­lométer nyomócsőre kaptak megrendelést, de ha kell, en­nél is többet tudnak készí­teni. Bővítik a választékot is. Például a színes eternitter­mékekét. Az időjárás viszon­tagságait jól tűrő piros tető­fedő eternitpala mellett szí­nes falburkoló lemezt-is gyár­tanak. A Vajai úton Lesz új fasor Akik a vásárosnaményi útról jobbra letérve Máté­szalkának veszik útjukat, az utóbbi időkben szomo­rúan láthatták: az utat szegélyező pompás fasor nincs többé, kivágták. Szegényebb lett ezzel a táj. Azonban, mint ezt a közúti építő vállalat fő­mérnöke elmondta, a si­várság csak átmeneti, ha­bár évekig tartó állapot, mert lesz új fasor, ráadá­sul nemcsak itt, hanem a távlati tervek szerint 10— 15 év alatt a megyei KPM- kezelésű úthálózat — több mint 2000 kilométer — fa­sorai ugyancsak megújul­nak. A mátészalkai úton pél­dául a nyárfasor már meg­érett a vágásra. Azonban kivágni csak az első lépés az új felé, mert többek kö­zött el kell tüntetni az úgynevezett bakhátakat, a földben levő gyökereket ki kell szedni, vagy ahol nem lehet, ott a vajai ter­melőszövetkezet közremű­ködésével vegyszeresen el- korhasztani, s ha mindez megtörtént, 2—3 év múlva kezdődhet meg a fák pót­lása. Tehát szerteágazó és költséges munkáról van szó. A munkálatokat a FE- FAG-gal karöltve végzik és nem csak a nyárfások, de az akácosok rendbeho­zatalára is sor kerül. Igaz, egy-egy utunk átmenetileg csúnyább lesz mint volt, s. z. . Ha felzúgnak a traktorok Készenlét Szabolcsbákán AZ ŐSSZEL 13 EZER HEKTÁRRAL VETET­TEK KEVESEBBET A SZABOLCS-SZATMÁR ME­GYEI MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEK A TER­VEZETTNÉL. Szántás helyett havazás A meteorológiai tavasz el­ső munkanapja kiadós hó­eséssel köszöntött be. Az utakat, vetéseket ismét vas­tag lepel borította, s a havat kísérő fagy megbénította a mezőgazdasági munkák vég­zését is. Pedig március elején már jócskán akad tennivaló a földeken. Először szántás, később már kezdődik a tava­sziak vetése. — Ez a havazás és a fagy igazán nem hiányzott — ke­sereg az időjárás fonákságain Barkaszi Gyula, a szabolcs- bákai Búzakalász Termelő- szövetkezet párttitkára. — Február vége felé már arra Vetéskor lényeges volt, gondoltunk, hogy március hogy idejében, jól előkészít­elején szántanak a gépek. Az­tán mégsem indultak a trak­torok, de á készenlét azért megmaradt. Amikor az idő engedi, már hasítják is a ta­lajt. Szabolcsbákán jó esztendőt zártak tavaly, 7 millió forin­tos nyereséget értek el. Pe­dig ott sem volt jobb az idő­járás, mint másutt. A kuko­ricát csak nagy nehézségek közepette tudták betakaríta­ni, sőt még kézzel is törték. A kombájnok, a szállítójár­művek pedig felvágták a ta­lajt, tönkretették a szerkeze­tét. Most többletmunkát és -költséget jelent a helyreho­zatala. Egyszóval a tavalyi év mindenképpen kihat az idei esztendő termelésére. Földben a búza kosár. Négy-öt elkészül délutánra. Ha sietne, tán eggyel több. De azért már nem érdemes. A kapkodás elszívja az erőt. Arra pe­dig holnap is szükség lesz. Hisz az tartotta tegnap is, azelőtt is. Hetven éve. Mi lenne nélküle? Hiába a nyugdíj, kosárfonás nélkül megélni nem lehet. Nem is a pénz miatt, bár a nyug­az emlékekből is. A hatvan évet, az első nyug­díjig. A tanulóidőt, Tokajt, a mestereket. Az első sa­ját kosarat, az iparoséve­ket. Fehérgyarmatot, a szö­vetkezet indulását. Az ala­pítótagokat, az elmenteket. A néhány hűtlent is, akik itthagyták az ipart. Ó ma­radt Fehérgyarmaton, a „háziipariban”. Foiídii hintaszéket... P app Jóska bácsi, ha nem is lehet mon­dani, hogy ráérő­sen, de komótosan dolgo­zik. Megnéz minden keze ügyébe kerülő vesszőt. Nem mintha szüksége len­ne rá, hogy megnézze. Elég fűzet simított ő már ahhoz, érezze, ha törött, szálkás. Mégis megnézi, hátha... Aztán, amikor bizonyosságot szerzett, ne­kilát. Beszorítja a végét, fűzni kezdi. Amikor elfo­gyott, vessző után nyúl. Kígyózva tekereg a fehér fűz, formálódik a kandalló­díj se sok, jól jön a pót­lás. De ülni, csak úgy tét­lenül ... Olyan nincs is. Tucatnyi muskátli nyúj­tózik a félhomályos mű­helyben. Nyurga-fehér hajtásaik napsütést sóvá­rognak. Némelyik már el­érte az ablakot, de nem sok öröme telik a márciu­si hóesésben. Pléhszürke égre bámulhat. Idebenn mégis jó. Jóska bácsi nincs egyedül. Igaz, napközben nemigen szól egymáshoz a nyolc-tíz kosárfonó. De a venyige-sercegésű csönd közelebb hoz minden­kit. A teremből is, Közelebb hozza a fiatal­ságot is. A múltat, a maia­kat. Akik nem szívesen ül­nek már egyhelyben, nincs bátorságuk önmagukkal ülni, s akik között nem egy inkább a nagyváros őrlő kerekei között múlat­ja az éveket, űzve, hadd teljen. Hogy eldobált ide­jük többé össze ne szed­hessék, számvetésre ké­szen, a kudarcot bevallva, hazatérni. S újból nekilát­ni, higgadtan, kitartva. Jut idő napközben a né­hány hete idekerült Pista gyerekre is. Fonáshoz iga­zítani inasodó ujjait. Meg­tanítani, amit csak bír. Vesszőaratásra és főzésre. Ismerje a hántolást, ne fe­ledje az áztatást. Érezze, mit tud a fűz, mire képes önmaga. Bírja el a műhely csöndjét, őrizze meg az ezeréves mesterséget. A vesszőfonást. A bástyaépí­tőt, a falrakót, a templom­emelőt. Tudjon formázni kosarat. Göbölyödő olda­lú, tyúkültetésre valót, szilvát, almát rejtőt, to­jást hordozót, halnak va­lót, piacozót, bevásárlót. Fonjon, ha kell asztalt, fo­telt, hintaszéket. Csak ő is akarja! Csak neki is tes­sen ! Hisz oly kevés már a vesszőfonó! Tanulná meg a Jóni Pista tizenöt éve­sen! Hisz rajta kívül nincs már a műhelyben fiatal. Jóska bácsi megtanítja. Kevés szóval, sok türelem­mel. Nem sietve, de het­venévesen még a nehezé­ből véve. Közben egyszer­egyszer a második nyugdíj is eszébe jut. Az elsőnek már tíz éve... De a pihe­nés nem megy. Majd, ha eljön a második! Ott! Ad­dig dolgozni kell. Mert ab­ból a nyugdíjból már nem lehet visszajönni. Csendes Csaba sék a talajt. Ez meg is hozta a gyümölcsét. — Az ősszel mindent el­vetettünk — mondja Barkaszi Gyula. — Nem volt könnyű, de azt hiszem, megérte a fá­radtságot. Szerencsére jó a gépi ellátottságunk. Így az­tán a mostoha időjárás elle­nére is földbe került a terve­zett területen, 650 hektáron a búza és 200 hektáron a rozs. Erre még mi sem szá­mítottunk. Az állomány jól telelt, hótakaró is volt. Elvé­geztük a fejtrágyázást is, tart még a szerves- és műtrágyá­zás. Persze, a vetés gyors el­végzéséhez az is hozzájárult, hogy nem válogattunk a táb­lák között. Burgonya és gabo­na helyére vetettünk. Ilyen időben igazán nehéz megtar­tani a vetésforgót, örültünk, hogy egyáltalán november végére az utolsó hektáron is elvetettünk. Most már sok függ a tavasztól. A búza tavaly 3,3 tonnával fizetett hektáronként, de ara­tás,előtt úgy tűnt, meg lesz a 4 tonna is. Hogy mégsem eny- nyi lett, nem a termelőszö­vetkezet tagjain múlott. Most 4 tonnán felüli eredményt terveztek. Vetésre készen Szép képet mutat a sza- bolcsbákai határ, látszik, gondos kezek végzik a mun­kát. Ez feltűnik a külső szemlélődőnek a központi te­lepen is. A gépudvarban sor­ban, kijavítva állnak az erő- és munkagépek, a nyarat vár­ják a kombájnok is. Lesz is munkájuk bőségesen, mert a búza és a rozs mellett a ta­vasszal 250 hektár kukorica, 150 hektár vegyessiló, aztán tavaszi árpa, meg burgonya is a földbe kerül. Sőt, a bur­gonya ültetését már a hónap második felében megkezdik előre hajtatott vetőgumóval, természetesen, ha az időjárás nem szól közbe, mint éppen most, a szántás időszakában. A Búzakalász Termelőszö­vetkezetben felkészültek a ta­vaszra, jól kezdték az 1981-es gazdasági évet. Tavalyról maradt még egy kevés elin­tézetlen munka, azonban gondos forgatókönyv alapján ez is elvégezhető a tavaszi te­endőkkel. S. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents