Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

1981. március 8.

Népművelő farsang

Farsangi klubestet hirdettek Mátészalkán, de nyilvánvalóan jóval többre készültek a szervezők: a megújított közművelődési munka egyéves elszámolása volt, amolyan vizsgaremek, ötletbörze.

Fanfár és báli újság adta meg az alaphangot, hogy azunél többen megismerjék (és megszeressék) a város, a járás üzemeit, a lakóhely értékeit.

Egyfajta széles körű összefogásra építették a közművelődési munkát, szinte mindenkivel el tudták fogadtatni, hogy nem egy-egy látvátermészetesen szervezik, támogatják. Bíznak benne, hogy a nagyobb célok szolgálatba lehet állítani, mert a felnőttoktatás, a kirándulás, a klub, a társadalmi ünnepség, de még a farsangi mulatság is színtere lehet a közművelődésnek.

BARTÓK-EMLÉKHÁZ

Az emlékház udvara Varga Imre szobrával. — Az épületet új szárnnyal bővítették.

Megjelent a báli újság, a „Falraborsó”.

Március 18-án ünnepélyes külsőségek között emlékházzá és kulturális központtá avatják fel azt a pasaréti, Csalán út 29. szám alatti kétszintes villát, ahol Bartók Béla, korunk egyik legnagyobb zeneművésze élt és alkotott 1932-től 1940-ig, amerikai emigrációjának kezdetéig.

A napokban fejeződött be a villa átépítése, felújítása, s azóta már meg is kezdődött a múzeum és a kulturális intézmény berendezése.

— A földszinten Bartók és a természet kapcsolatával ismerkedhetnek a látogatók. Itt helyezik el a nagy zeneművész rovar-, ásvány- és növénygyűjteményét, valamint azokat a szebbnél szebb érmeket, melyek gyűjtésével ugyancsak szeretettel foglalkozott kevés szabad idejében. Két képzőművészeti alkotás is díszíti majd a földszint falait: Fillenz Istvánnak

Bartókról készült portréja és Mester Sándor grafikusművész munkája, ez utóbbi a Merkur bolygónak azt a kráterét ábrázolja, amelyet annak idején Bartók Béláról neveztek el. A földszinti tárlókat Bartókról szóló könyvek töltik meg, s a Rózsavölgyi Zeneműbolt kihelyezett részlegében a látogatók megvásárolhatják Bartók Béla műveinek kottáit, hanglemezeit, magnetofonkazettáit és a legújabb Bartók-kö- teteket, tanulmányokat.

Az első emeleten helyezik el azt a XVII. századi, festett kazettás famennyezetets amelyet mindeddig az Ipar- művészeti Múzeumban őriztek. Az emeleten 50 férőhelyes kamara-hangversenytermet alakítottak ki, melyet quadrofontechnikával, képmagnóval, dia- és filmvetítővel is felszerelnek. Rendszeresen tartanak majd ittt nyilvános koncerteket.

— A második emeleten helyezik el a Bartók életével és munkásságával kapcsolatos kiállítást. Sikerült -eredeti állapotában berendezni egykori dolgozószobáját, a faragott íróasztallal, bőrfotellel és kedvenc Bösendor- fer-zongorájával. Külön tárlókban helyezik el metronómját, tollát, tintásüvegét, cvikkerét, ceruzáját, radírját és sakk-készletét. A falakat népi hangszerek, nép- művészeti cserépedények, valamint hímzett ingek és tarisznyák, népviseleti ruhák, szűrök, főkötők, mellények díszítik — mindezeket Bartók gyűjtötte, hazai és külföldi népdalkutató útjain. Az emlékház valamennyi termében hangszórókat helyeznek el, melyekből Bartók Béla zongorajátékát hallhatják a látogatók.

Walesi bárdok helyett — szatmári klopfolók.

tán másfél órán át (még a résztvevőknek is meglepetéseket tartogatva) peregjen a műsor, amely az est egyik szellemi atyja szerint „lehet, hogy a népművelők első bálja volt szerte a hazában, vagy a megyében; de Mátészalkán minden bizonnyal.”

A sziporkázó ötletek voltak a legjellemzőbbek erre az estre; már a meghívóban is eladtak egy tucat poént, de szerencsére maradt vagy ötször ennyi a programra is.

Látszott: összeszokott gárda szurkolt itt a rendezvény sikeréért és egymásért. Egy éve, amikor a mátészalkai városi-járási művelődési központ hosszabb távra szóló tervet készített a mátészalkai és a környékbeli üzemek művelődési munkájának megélénkítésére, mindenekelőtt egymás munkájának megismerését tűzte célul. Azt is el akarják érni, hogy minyos rendezvénnyel kell megváltani az üzemi közművelődést, hanem ismeretekkel, módszerekkel, tapasztalatokkal kell segíteni a munkahelyek tenniakaró kollektíváit. A művelődési központ munkatársai igyekeztek bemutatni a gyakorlati fogásokat, szakmai titkokat, érzékeltetni: mit érhet az üzemi közművelődés, ha otthonosan,

Jó volt látni a mátészalkai népművelő-farsangot. Azért is, mert a programot sok helyről jött csoportok adták, és így sokfelé viszik a tengernyi ötletet. Igaz, nem minden műsorszám gördült profi módra, de mindegyik mögött észrevehető volt a jobbító szándék, az igényesség, a lelkesedés.

egyenesedett, fején kicsit félrecsúszott a hátrakötött kendő.

összetalálkozott a tekintetük.

— Hallgatlak Bözsi, mondjad csak, hallgatlak.

— Nekem nincs több mondanivalóm.

A férfi vállánál fogva visszafordította a nyári konyha irányába induló feleségét.

— Pedig tudnád te mondani éjfélig is, meg reggelig is, igaz? De azt is tudom, hogy csak az irigység mondat veled mindent, mert az én öcsém kitanult, valaki lett, minisztériumi ember, neked meg a legokosabb testvéred is csak kiszolgálónak lett jó a vegyesboltba.

Ügy érte mindez az asszonyt, mintha gallyal csaptak volna a szemébe.

— Az lett, csak boltos, de ne nem is ká- csing semmidre, mint a miniszteriális rokonságod. Azt tudta a te öcséd mindig, mióta bekerültem ebbe a családba: jönni, enni, vinni.

Szalmási Kisst elbizonytalanította az asszony szokatlanul erős, határozott hangja.

— Igenis, mostmár kimondom, ha itt nyomban meg is ölsz: olcsó a te dicsőséged. Ahányszor csak kiméltóztatik ide az isten háta mögé a drágalátos öcséd, úgy feszítsz a ház előtt, mintha a te piros ótód állna ott naphosszat. Meg idecsődíted nekem az összes iszákos emberedet, előttük is a te diplomás öcséddel hencegsz.

— Hagyd abba ezt a szót, Bözsi!

Csak egy pillanatra állt meg az asszony, de máris porolt tovább:

— Jön a kifehérített hajú felesége is, lila körmökkel és amíg én mosom el a rengeteg koszos edényt, illatos cigarettával füstöl mellettem és csak panaszkodik, hogy mennyire kiszedi az idegét a nagyváros, a pesti zaj. Köszönöm szépen, majd kicsattan az egészségtől, teli a nyaka arannyal.

— Befejezted végre? A sárga irigység fröcsköl belőled. Most elviseled az én rokonságomat, egyszer egy évben, annak fejében, hogy én egész esztendőben kibírom a tieidet. Kvittek vagyunk. A sok beszéd helyett inkább a levesre néznél rá, még a habot se szedted le róla.

Indult az asszony s jártában szólt vissza:

— Az enyémekre neked semmi munkád, semmi kiadásod, nem úgy, mint ezekre. Holnap is leszedik a fele meggyet, hogy azért se kelljen kilónként huszonöt forintot adni. Nem kell nekem ezeket bemutatni, ismerem én már mindet, mint a tenyeremet.

— Ide figyelj, ha nem fogod be végre a szádat, én tapasztom be. Ha viszi a megy- gyet, az enyémet viszi, ha eszi a kacsát, azt se mástól loptam.

— Ez biztos, én neveltem egy szemig.

• Ezzel a mondattal tűnt el az asszony a nyári konyhában, Szalmási Kiss Áron pedig bement a spájzba, felvett egy üveg sört, a fogaival ledobta róla a kupakot, egy szuszra kiitta az egész üveggel.

Akkor rágyújtott.

Kiállt a küszöbre a verandán, ott fújta a füstöt és elgondolkozott az életén. Lehet, hogy van valami igazság abban, amit az asszony mond, dehát akkor is. Ö szereti a testvérét, hiába csak egyszer látja egy évben, s az is igaz, hogy ilyenkor ki akar tenni magáért. Hadd lássa Feri, a felesége, meg a gyerekek, hogy bár nem járt magasabb iskolákat, mert hiányzott hozzá a kedve, de azért vitte valamire. Itt ez a szép ház, mostmár csempés fürdőszobával, hűtő- szekrény, meg színes televízió, az első a faluban nála található. Igen, most iszonyatosan vágyik rá, hogy kicsodálkozza magát az öccse, mennyire haladt egy év alatt.

És most állt bele a frász az asszonyba.

— Mozogj te is, mintha élnél, mert nemsokára itt lesznek. A hajad is olyan, mint amit megnyalt a tehén.

Ekkor repült ki a nagy leveses fazék a nyári konyha ajtaján, utána meg a bordó lábas, amiben a kacsahús sült. Bözsi, ahogy volt, máris rohant a kapu irányába, éppen úgy, mint már többször tette, amikor otthagyta az urát egy-két napra s haza ment a szüleihez.

S

zalmási Kiss Áron most nem szaladt utána. Nem is kiáltott, csak nézett a semmibe. Azután bement újra a spájzba, és egymás után rángatta le a fogával a söröskupakokat.

Jó sötét volt már, amikor Vince, a nagyfiú hazaért a vonattal a városból, a kollégiumból. A nyári konyhába ment először, ahol a macska nyalogatta jóízűen a friss habos tejet. Szaladt a nagyházba s ott találta az apját a spájzban. A falnak dőlve aludt horkolva. Felsegítette, kihúzta a pitvarba, lefektette a díványra.

Akkor vette észre a táviratot az asztalon. „A gyerek belázasodott, nem mehetünk. Feri.”

A fiú egy szót sem értett az egészből.

Angyal Sándor

A színes műsort a helyi Erdória táncegyüttes zárta. (Gaál Béla felvételei)

A népművelők tíz parancsolatát (amely tizenkettő) Tóth József sorolta fel.

Tetszett, hogy valóban széles körre próbálják építeni a közművelődést Mátészalkán, mert — ha csak rövid percekre is — szerepet vállalt a programban vállalati, intézményi igazgató is; bizonyságaként, hogy az értelmes program munkásnak, diplomásnak, beosztottnak, vezetőnek egyaránt adhat közös örömet, ami nyilvánvalóan a hétköznapokon, a munkában kamatozik.

Sajnáltuk egy kissé, hogy a sok jó gondolat között talán túl gyakran bukkant fel a pénz — holott maga a rendezvény bizonyította; nyilván nem nagy összegekkel remek programot lehet adni. És szívesen hallottunk volna talán többet magukról a népművelőkről, akik sokszor ügyszeretetből, kedvtelésből az üzemekben, munkahelyeken szervezik ezt a többnyire nem látványos, de sokat ígérő munkát.

M. S.

Nem tudni mi, mikor, hogyan és miért, de ősrobbant.

— A mindenségit! — szólt egy hang — Mi lesz ebből?! Ebből lett a Mindenség. Elsőnek a fény tört ki. Nyomában hemzsegtek a részecskék öldöklő tülekedésben. Forró volt a helyzet! Midőn némi tért hódítottak, némelyek összekapaszkodva kavarogtak tovább. Látszott már, hogy gáz van! Ám a kiszabadult szellemet nem lehetett visszadugni a — szóval abba, ami felrobbant. Már itt kiviláglott, hogy semmi sem megy simán.

Amint kissé lehűltek a kedélyek, a kezdetben egyenletes trutymó megcsomósodott. A csomók egyre növekedtek, s kész-volt a gubanc! Azaz, hogy rengeteg gubanc. Mindegyik any- nyit ragadt magához a készletből, amennyit csak bírt. Mikor aztán kifogyott, önállósodtak.

Ettől kezdve mindegyik a saját érdekében forgolódik. Az anyag egy része továbbra is ködösít. Egyes pontokon pedig megindul a tömörülés. A központban sűBIG BENG

rűsödik a helyzet. A tömegek nagy nyomást gyakorolnak rá. Ettől előbb-utóbb úgy begyullad, hogy kigyullad. Az eredmény fényes. Hosszú távon megbízhatóan működik. A termék bevált. Azóta is sorozatban készül. Az egyik ilyen reaktor mellett kísérleti telep is létesült. Több állomáson folytak a kísérletek. Az egyik különösen aktívnak bizonyult. Kiváltképpen sok képződött bizonyos folyadékból. Benne idővel különös jelenségek zajlottak. Ebben többféle anyag vett részt szervesen. Űj szokásokat vett fel, táplálkozott, növekedett, egészen virgonc lett, mondhatni — eleven.

Az élőlények lankadatlanul pusztították egymást, és szaporították önmagukat. Sőt, újítások révén egyre

más-más formát öltöttek, s mind több alakban lubickoltak az ősiében. Később aztán lábrakaptak, és terepszemlét tartottak a parton. Megbarátkoztak az új körülményekkel, és igyekeztek beilleszkedni. Ami igaz az igaz; ennek feltételeit egyszerűbb lények teremtették meg. Ezek már korábban partot értek, de földbegyö- keredzett a lábuk. Mindazonáltal ők készítették elő a talajt a többieknek. Szerették is őket — legelni.

A húsevésre berendezke- dők pedig egymást részesítették előnyben. Emellett szaporodtak, változtak. Formagazdagságban továbbra sem volt hiány.

Sok idő múltán egy csúf, de ügyes négylábú észbekapott. Megpróbált két lábra állni. A másik kettőt barkácsolásra használta. Addig- addig fusizott, okoskodott, mígnem értelmes lénynek tekintette magát.

Hihetetlenül kíváncsi, mindent tudni akar, mindenbe beleüti az orrát. Meg akarja ismerni önmagát és a világot.

V. A.

Mátészalkán — a vizsgaremek jegyében

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

o