Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-04 / 53. szám
1981. március 4. KELET-MAGYAROBSZÁG 3 Szomszédháború Sze n ny ezett patak A Fémmunkás balkányi gyárában korszerű pneumatikus kéziszerszámok segítik a termelést. Az ablakok és portálkeretek hegesztési varratait ezekkel a gépekkel munkálják meg. (Jávor L. felvétele) ________________________Hagyomány, korszerűbben__________________________ Városellátók nyeresége A nyíregyházi Béke Tsz kezdeményezően tervez Kissé szomszédháborúnak tűnik az a panasz, amely miatt tollat fogott Baráth Árpád Tákosról. A helyi termelőszövetkezettel perel, mert a kertje végén lévő patakot — amelynek a közepe egyben a mezsgye a szövetkezet majorjával — rendszeresen és felelőtlenül szennyezik. Nem ritka, hogy az elhullott állatokat dobják bele. Legutóbb éppen Gulyás László üzemegység-vezetővel volt szóváltása. — Azért szólt Árpi bácsi, mert a műtrágyát a telkéhez közel tároltuk — mondja Gulyás László. — Az üres zsákokból meggyújtottak néhányat az emberek, annak a füstje bántotta. Amikor szólt, rögtön intézkedtem, hogy vigyék távolabb, másutt semmisítsék meg a zsákokat. A kihullott műtrágyát pedig feltakarítottuk, abból semmi sem került a vízbe. Az említett patak tulajdonképpen egy lefolyástalan, valamikori vízfolyás holtága. Különösen a tavalyi magas belvíz idején volt tele, amikor öt-tíz méter szélességet is elért, a kertek alján az almafák is vízben álltak. — Bajunk van nekünk is azzal a patakkal — tájékoztat Csarodán, az Új Élet Termelőszövetkezet irodájában Czapári István elnökhelyettes. — Kicsit tovább 50 hektár földünk van vízben miatta. Amerre lefolyna, a befogadó csatorna szintje magas, ezért nem tudunk mit csinálni. Ami pedig az elhullott állatok tetemeit illeti, kizárt dolog, hogy a patakba kerüljenek, mert azt tiltják az állat-egészségügyi előírások. Valószínű, hogy a tsz vezetőiben megvan a szándék, hogy ez így is legyen, csakhogy a helyszínen éppen mást tapasztaltunk. A kutyák éppen egy elhullott juh lábszárán marakodtak, a patak felől hozták. — A falugyűlésen is felvetették, hogy változtatni kell a helyzeten, le kell vezetni a patak vizét — állítja Gulyás Lászlóné, aki a helyi párt- alapszervezet titkára. — Nekünk is kisgyerekünk van, nyáron a legyek épp úgy bántanak, mint Baráthékat. A megoldás tényleg az lehet, hogy ha a vizet elvezetik. Az idősebbek úgy emlékeznek, hogy volt a pataknak lefolyása, csak azóta elzárták az útját, mert arrafelé telkeket osztottak, feltöltötték a területet. — Egy kis részről, vagy kétszáz méterről lenne szó — mondja erre Baráth Árpád. — Én azt mondtam a falugyűlésen, hogy társadalmi munkát is vállalok a csatorna megásásában. Ugyanerről a vízfolyásról a Beregi Vízgazdálkodási Társulatnál úgy vélekedtek, hogy a levezetését meg tudják oldani, várják a tanács megkeresését. A helyiek, az a néhány család, akit ez érint, bizakodik. A novemberi falugyűlésen nemcsak meghallgatták panaszukat, hanem az elnök ígéretet is tett, hogy megoldják. Menyhért F erencné vbtitkár: — Szerepel a közérdekű bejelentések között, amintle- hetőség lesz rá, intézkedünk. Egy vízfolyás tisztántartása nem nagy ügy még egy olyan kis faluban sem, mint Tákos. Csakhogy ehhez valóban intézkedniük kell azoknak, akiknek ez a feladatuk. Az ott élők csak akkor hisznek az adott szónak, ha látják a változtatásra való törekvést. Lányi Botond A nyíregyházi Béke Termelőszövetkezet 1980-ban olyan munkát végzett, amire érdemes odafigyelni. Ez a termelőszövetkezet 1979 januárjában jött létre a császárszállási Uj Alkotmány és a nyíregyházi Dózsa egyesüléséből. Az első évet közel 10 milliós veszteséggel zárták. Az 1980. év eleji revízió további 11 milliós terhet állapított meg, amelyet a volt vezetőség önszanálással kívánt kigazdálkodni. Ezt azonban már egy teljesen új vezetőségnek (elnök, elnökhelyettes, főkönyvelő,!,fpagro- nómus) kellett vállalni. Ez azt is jelentette, hogy az illetékes felsőbb szervek meghatározták a felhasználható munkabértömeget, amelyet 1 millióval kevesebbre szabtak az 1979. évinél. Reális terv A fentiekhez az 1980. évi kedvezőtlen időjárást is hozzászámítva és azt a tényt, hogy ebben a termelőszövetkezetben az árbevétel mintegy 80 százaléka a növény- termelésből származik, igen eredményesnek kell elkönyvelni a közel 2 milliós tiszta nyereséget, amelyről a nemrég megtartott zárszámadáson hallhattunk. Talán a termelőszövetkezet alátervezett feladatot tűzött ki, azért értek el nyereséget? Nem így van, mert 78-ban 51 millió, 79-ben pedig 59 millió volt a termelőszövetkezet árbevétele és ezzel szemben a veszteséges év után 60 milliót tervezett az új vezetőség. Végül is az összes árbevételük 76 millió forint volt, aminek döntő hányada a növénytermelésből származik, az állattenyésztés mindössze 10 millióval szerepel. A legjelentősebb nyereséget a burgonyatermelés hozta, 440 vagon áruburgonyát termeltek, hektáronként 215 mázsás átlaggal. A vetőburgonyájuk azonban elérte a 400 mázsát is. Az árbevételük burgonyából a tervezett 11 millióval szemben 19 millió forint volt. Jól fizetett a csillagfürt, kedvező volt a kalászosok átlagtermése is. Különösen kiemelkedik az őszi árpa, a hektáronkénti 43 mázsás hozamával. A kukorica valamivel a tervezett alatt volt, kedvezőtlen volt a dohány és a napraforgó termés- eredménye. Kevesebb munkabérrel Legnagyobb figyelmet a munkabérrel való gazdálkodásuk érdemel. A felsőbb szervek által előírt 1 milliós megtakarítással szemben 1,6 millióval kevesebb munkabért használtak fel, mint az előző évben, a sokkal kisebb árbevételhez. Hatvanháromezer munkaórával kevesebbet használtak fel, mint 1979-ben. Ez úgy történhetett meg, hogy felesleges munkát nem végeztek, nagyobb volt az ellenőrzés, ennek nyomán a fegyelem. Az elnök személyesen havonként elszámoltatta az ágazatokat a felhasznált bérről. Így lett termelékenyebb a befektetett élőmunka. A megtakarított pénz egy részével a tagok találkoztak, hiszen év végén 6 százalékos • kiegészítő részesedést kaptak. A sikeres gazdálkodás, a tagság körében meglévő jó hangulat kedvező alapot ad az 1981. évi tervekben a továbblépéshez. A tervben olyan ágazatokra koncentrálnak, amelyekből eredményesen ki tudják küszöbölni a veszteségforrásokat, amelyekhez az adottság és a hagyomány is megvan. Első helyen kell említeni a zöldség- termesztést. Az egyesülés után a korábbi vezetőség ezt az ágazatot 1979-ben megszüntette. A volt Dózsa Tsz- ben pedig nagy hagyománya, hozzáértő szakgárdája volt a konyhakertészetnek. Ezért a múlt évben már harminc, ez évben pedig 130 holdon termelnek újra zöldségféléket. A hagyomány felkarolásával a legkorszerűbb technológiát párosítják. A 60 hektáros paradicsomtermelésükben a soroksári technológiát alkal- mazák. A korai termesztést a nagyüzemekben jól alkalmazható síkfóliás módszerrel oldják meg. Így termelnek többek között paprikát, diny- nyét. A jelentős zöldségtermelésük hozamát részben a konzervgyárnak, másrészt városellátásra a ZÖLDÉRT - nek adják át. Olcsóbb, egyszerűbb épületek Továbbra is egyik fő jövedelemforrásuk az áru- és vetőburgonya-termelésből származik. A KITE-rendszeren belül a legfejlettebb technológia alkalmazása mellett felkészülnek a burgonya átmeneti tárolására is. A dohány- termesztés marad 80 hektár területen, de itt is újítanak a technológián. Negyven hektáron automata levéltörő gépet alkalmaznak. Az állattenyésztésben jelentős előrelépést a juhászaiban terveznek. Eddig a szövetkezet tulajdonában lévő mintegy 400 hektár rét, legelő nem volt megfelelően kihasználva. A jrrhászatot a gyepre alapozzák. Megszervezik az intenzív rétgazdálkodást, a gépesített szénabetakarítást. A jelenlegi 2000 darabról 3600 darabra ‘növelik az anyajuhállományt. A szükséges juhhodályokat saját kivitelzésben, olcsón vite- lezik ki. Érdemes lenne külön szólni a munkaszervezésükről, a bérgazdálkodásukról, amely már a tavalyi esztendőben is sikeres volt. A teljesítmény szerinti bérezéssel érték el, hogy a tagság nagyobbik hányada, ha kellett éjjel-nappal dolgozott. A nehéz időjárási körülmények között a kézikaszát is igénybe véve 12 nap alatt learattak és volt időszak, amikor azokon a táblákon, ahol a gépek nem boldogultak, 120-an törték kézzel a kukoricát. A bizakodó, szorgalmas tagságra alapozva a szakembergárda további növelésével reménykedve néznek az 1981-es év elé. Csikós Balázs Levelet várók A történettel nem akarok meghatni senkit, magáért szól az. A szociális otthonban szomorú, de természetes kötelességként rendezni kellett az egyik volt lakójuk hagyatékát. A néni legféltettebb kincse az a füzet volt, amiben néhány levelet tartott Az egyik levél tizenegy éve, a másik tíz éve íródott Nem voltak igazi levelek, csak üdvözlőlapok a lányától. A többi levél, annyi, amennyi év közben eltelt, más-más névre érkezett, de mind úgy kezdődött, hogy „Drága Édesanyám”. Kiderült, hogy ezeket az utóbbi leveleket úgy kérte, vásárolta meg a boldogabbaktól, szívességért, vagy forintért. Azokat nézegette esténként úgy mintha neki érkeztek volna. Sándor János postai kézbesítő meséli: vagy 10 olyan idős asszony, öreg házaspár van csak az ő körzetében, ahol őt naponta a kerítésnél várják, s kérdik már messziről, hogy nincs-e levelük? És nincs levél, heteken, hónapokon át de a makacs reménység újra meg újra az udvarra viszi postást várni a kis öregeket. Tévedés ne essék: nem nagyon rossz körülmények között élő elhagyatott emberekről van szó. Tisztes porták, rendezett kertek, udvaron a jószág vall a módról, és évenként egyszer vagy kétszer, disznóöléskor és szüretkor, a távol boldoguló gyermekek gépkocsija parkol a porta előtt, vagy bent az udvaron. Autó és autók bizonygatják, hogy abban a házban nemcsak megszülték, hanem életrevalónak fel is nevelték a gyerekeket, útravaló pogácsának adva szakmát, vagy diplomát, legtöbbször pénzt is, lakáshoz, kocsihoz, boldoguláshoz. A postás a tudója, hogy ezekről a portákról ma is útnak indulnak a csomagok, hazai ízekkel, elnehezült kézzel írt gir- be-gurba sorú levelekkel. A válasz? Kapkodós üdvözlő lap, dísztávirat az ünnepekkor, és a leg- boldogítóbb: távirat arról, hogy mikor jönnek haza a messze élők. R osszak vagyunk? Van hálátlan gyerek, van csak a jussra hazatérő, de ha valaki ismeri a levelet várókat, akkor tudja, hogy a legtöbb esetben csak figyelmetlenségről van szó. Fiatalon elképzelni, tudni, hogyan várják egyetlen üzenetünket, mondatnyi híradásunkat is az idősebbek, nehéz. Megérteni, hogy egyszer mi is így fogunk várni még nehezebb. Nem írtam volna erről, ha nem keres meg egy ismerős öreg, nem hozza a fiától kapott levelet, nem kéri, hogy olvassam el azt. Megtettem, és ő néhány nap múlva újra eljött, hogy olvassak újra, mert azt a levelet én szebben olvastam, mint a szomszéd iskolás gyerek... Eszembe jutott a szomorún is szép hagyaték, a temérdek — semmibe sem kerülő — mégis eltékozolt, elmaradt öröm. Ezért írtam az elmaradó levelek helyett ezt a néhány sort. Figyelmeztetni valamire, amivel gazdagabbak lennénk. Bartha Gábor |J indjárt elöljáróban szükséges elmondani: a mi Kru- csainknak semmiféle köze nincsen ama nagyúrhoz, aki féktelen gyanújában, pallosjogával élve lefejeztette feleségét; majd később meggyőződve volt asszonya ártatlanságáról, bűnbocsánatként oltárt emeltetett birtoka templomában, s ezzel el is intéződött az egész ügy. A mi Krucsaink ügye máig sem intéződött el, s immár nem is lesz soha, hiszen valamelyik elmúlt esztendő késő őszén Krucsai Samu kondás örök nyugalomra tért. Semmiféle hozzátartozója nem akadván, a község költségén hantol- tatott el. Olyan űrt hagyott maga után, amelyet azóta sem töltött be senki. Alkalmi emberek akadtak ugyan, végső soron akár egy cigány is, aki a falu kondáját kihajtotta, de olyan hosszú távú egyéniség, egy olyan vérbeli kondás, amilyen ő volt, azóta nem akadt. Ö erre a foglalkozásra, erre a mesterségre, — mit mesterségre? — erre a hivatásra született! Bár írni-olvasni soha nem tudott, őseit II. Rákóczi Ferenc korától név szerint számon tartotta. Tárogatóját, amely egy Rákóczi korabeli őstől származott, ma a rhúze- um őrzi. Ezt a vagyont hagyta maga után. Mondogatták neki sokan tréfálkozva, de tán komoly an. já: — Samu! Miért nem nősülsz meg? El tudnál tartani tán egy asszonyt, s lenne bizonnyal maradékod is. — Nem, emberek — legyintett vasárnap délutánonként a kocsma lépcsőjén álldogálva. Be nem ment, soha, megkért valakit mindig széGalambos Lajos: Krucsai pen, hogy a saját pénzéért hozzon ki egy pohár bort és két szem cukrot, — hiszen csak cukorral iszogatta a borát —, nem, emberek, vélem a kondás kihal! S így is lett. Ámbár ezt nem mindenki véli így! Például Vargyas József a szövetkezet disznóállományának munkása semmikép. — Az elmúlt éjjel — mondotta reggelizés közben a társainak — kimentem a dolgomat végezni, egyszercsak ott, látjátok, azon a szekér- rúdon, amelyikkel a takarmányt hordják ide, hát ott ült. ö. Hát a saját szememmel láttam, holdvilágos éjszaka volt. De őt már teljesen ősznek láttam. Keresztet vetettem, eme fehér szőrű kutyám megsuvadt a seggem alatt, befelé nyüszített és remegett, akár gyenge szellőben a nyárfalevél, hát ő volt, higy- gyétek, a Krucsai Samu, hiszen megkérdezte: ama kese anyától, amely reggel megfial, kit még az általam nevelt Bandi búgott fel, hány malackát vársz? Mondottam, hogy kilenc biztosan lesz. Mire ő? Tizenegy lesz. És mennyi lett? — Tizenegy — mondották a társak. — No lám! — Nem hazudott Krucsai. — Még a látomásomban sem hazudott Krucsai — 'mondotta Vargyas József —, és én nem hittem benne! — Hogy visszajár majd? Vargyas messze nézett a cigarettája fölött: — Hogy a tapasztalata visszajár majd, bizony. Krucsai itt van közöttünk. Csendesen, szó nélkül pipázgassatok az & emlékére. Nagy kondás volt
