Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-31 / 76. szám
1981. március 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Igényesebben S ok millió forintot költenek évente munkásellátásra a Szabolcs-Szat- már megyei vállalatok: köztük dolgozók szállítására, a kedvezményes étkeztetésre, a munkásszállók üzemeltetésére. Nem mindegy tehát, miként gazdálkodnak e nagy összegekkel. A szakszervezetek időről időre áttekintik a változásokat, gondokat. Mindkettőből van szép számmal. Ha csak a munkás- szállítást nézzük, az utak reggeli képén is látható, hogy kikoptak a forgalomból a „fakaruszok”. A vállalatok, szövetkezetek nem várták meg a rendelet szabta utolsó határidőt; az igények túlhaladták a valamikor létfontosságú járműveket, nyitott vagy bódés személyszállító teherautókat. Egyetlen példa ez, de jellemzi; ma már nemcsak a munkaterület, hanem a munkával összefüggő utazás körülményei iránt is igényesebb lett a szabolcs-szatmári munkás — és vállalat egyaránt. A főleg sok bejárót foglalkoztató illetve változó munkaterületen dolgozó vállalatok többsége rendelkezik autóbuszokkal, (vagy bérel a Volántól). Az utóbbi években szaporodott meg a kis Nysák, Roburok száma; a gazdaságosság e területen is tért hódít, a nagy, 30—40 személyes buszokat nem járatják ott, ahol a kisebb is megteszi. A vállalati munkásszállítás azonban a jelentős javulások ellenére sem gondok nélküli. A vállalatok kezelésében levő gépjárműpark jelentős része régi, selejtezésre érett. Űjabb vásárlásokra kevés a pénz. A megoldás egyik jó lehetősége a vállalatok közötti együttműködés lenne, amely viszont nem fejlődik a kellő mértékben. Az üzemétkeztetés és a munkásszállások fenntartása a másik két nagy tétel a munkásellátásra költött pénzek sorában, ötszáz vállalatnál, szövetkezetnél, intézménynél több, mint ötvenezren veszik igénybe megyénkben a kedvezményes étkeztetést. Számuk az 1975— 77 közötti gyors növekedést követően valamelyest visszaesett. Hasonló tendenciák figyelhetők meg a munkásszállások Igénybevételénél is; most hetven helyen két és fél ezer dolgozót tudnának elhelyezni, de csak hozzávetőlegesen kétezer ágy foglalt. Csak az egészségügy területén fenntartott szállók iránti igények nőnek, másutt kihasználatlan lehetőségek is vannak. Arra lenne szükség, hogy a munkásszállások valóban pótolják az otthont a hét egy részére — ám a programok, a kollektívák nem eléggé vonzók. M indezek néhány fontosabb lehetőségre a korábbinál erőteljesebben hívják fel a figyelmet; a pénzek koncentráltabb, a kollektívák igényeinek jobban megfelelő felhasználása szükséges. Ehhez azonban különösen fontos a dolgozók aktívabb közreműködése a most készülő szociális tervek kidolgozásában, megvalósításában és ellenőrzésében, (m) Tizenketten hiányoznak A z elmúlt öt év alatt megyénk építőiparában tizenketten vesztették életüket üzemi baleset következtében. A szakmai szak- szervezet megyei bizottságának legutóbbi ülésére készített jelentés szerint az utóbbi két évben javult a Statisztika. De vajon lehet-e javulásról beszélni, ha emberek életéről, egészségéről van szó? A számok csökkenése sokat mond ugyan, de elfogadható magyarázat nincs és nem is lehet a még mindig gyakori baleseteknek. 1976-ban a szakszervezethez tartozó vállalatoknál 346 baleset történt, egy évvel később 353. 1978-ban 230, 1979-ben 236, tavaly 212 balesetet számoltak. Az egyenletes csökkenés nemcsak megyénkre, hanem az ország egész építőiparára jellemző. A kedvező változást a műszaki felszereltség javulása, a technológiai folyamatok modernizálása, és a munkássá válás meggyorsulása hozta magával. És az sem mellékes, hogy a vállalatok nem sajnáltak anyagi áldozatokat hozni a védőberendezések beszerzésére. Igaz, hogy ez utóbbit nem csupán önszántukból tették, hanem az új előírások és a szakszervezet sürgetésére. A szakmai szakszervezet megyei bizottsága a vállalati szb-k közreműködésével fokozta ellenőrző, beszámoltató tevékenységét. Javult a munkavédelmi propaganda. Az oktató filmek, a plakátok, a balesetvédelmi hónapok ki- sebb-nagyobb eredménnyel jártak. Az utóbbi évek korszakalkotó eredménye, hogy „társadalmasították” a munkavédelmet. Ez azt jelenti, hogy erősebb lett az önkéntes munkavédelmi őrök hálózata. Vagyis: a dolgozók közvetlen környezetükben tevékenykedő munkatársuk egészségére és testi épségére is vigyáznak. Az önkéntes munkavédelmi őrök kezében sem pénz, sem hatalom nincs. Csak javaslattételi joguk van. Nehezen is mérhető munkájuk. A tavalyi 212 üzemi baleset kis híján hatezer kiesett táppénzes napot vonzott magával. Mind emberileg, mind gazdaságilag jelentős eredmény ez 1976-hoz viszonyítva. A biztonságos munkavégzésnek megyénk építőiparában — igen kevés kivételtől eltekintve — mindenütt megteremtették a műszaki, technikai feltételeit. Így az önkéntes munkavédelmi őrök fokozott ébersége és a dolgozók figyelmesebb munkája tovább javíthatja a statisztikát, (n) A Nyíregyházi Konzervgyárban 20—22 ezer üveg vegyes jamot készítenek műszakonként. (Jávor L. (elv.) Gazdálkodni kell Csengersimán is Nehéz döntések után Csengersimán is próbára tette az embereket az 1980- as esztendő. A Béke Termelőszövetkezet vezetői, párttagjai ugyancsak izgalommal várták a mérleg főösszesítőjét; ha mínuszba csúsznak, azon sem lepődtek volna meg. A lápi talaj azt sem adta vissza tavaly, amit befektettek. A bevételek végül is 80 ezer forinttal haladták meg a kiadások összegét — negyvenmilliós tételeknél ez már legfeljebb hajszálnyit jelent. De milyen nagy szó, hogy a lápi talaj gazdái mégis úgy állhatták fel a közgyűlésről, hogy „nem lettünk veszteségesek ...” Április 11-re, az újabb — immár tervtárgyaló — közgyűlésre azonban már nem a tavalyi gondokkal, hanem friss javaslatokkal készülnek. Beszélgetés közben mégis ész- reveszem, hogy Katona Gyula elnök, Tóth János párttitkár, de Girászin Gábor, a fiatal gépszerelő is gyakran veti tekintetét az ablakon túlra, a felhőkre, a földekre. Gyanítom, újra más lehet a hangulat, ha még néhány nap nem múlik el csapadék nélkül. Rossz év volt — Az időjáráson mi aligha változtathatunk, az viszont biztos, hogy nekünk 1981-ben is gazdálkodni kell. Ha kibírtuk a tavalyi nagyon rossz évet, az idén is megbirkózunk a láppal, esővel — mondja a párttitkár, s dicséri a szövetkezet sok szakemberét, akik gyakran erőn felül is vállaltak, hogy a közös kilábaljon a rossz helyzetből. A tervkészítés közepette a hangulatot javítja, hogy a tavalyi gondok ellenére a szövetkezet nem rendült meg, nem élték fel az alapokat, tehát van mire építeni az idén. Katona Gyula sorolja: — Az útépítésekre, a talajrendezésekre félretett összegeink négymillió forintot tesznek ki, forgóeszközeinket 2,6 millióval növeltük. Nem adtuk el a vemhes üszőket, a bikákat, bárányokat, az idei fejlesztésre jó állományunk van, tehát megvalósíthatjuk az elképzelt célt: stabilizáljuk az állattenyésztést. Az elgondolások, amelyek az idén a termelési szerkezet változtatásában is beérnek, sok ember véleményét tükrözik. Tavaly, a második fél évben, de már az idei párttaggyűléseken nem volt egyetlen felszólaló sem, aki valamilyen formában ne érintette volna a gazdálkodást. P rónay Pál, a fehérterrorista különítmény parancsnoka ezt írta róla naplójában: „A Sió partján, az uradalmi major alatt ment végbe kivégeztetésük. Meg kell hagyni, Zay igen férfiasán viselkedett — bal szemén monoklival állt a fegyveresek elé.” Zay Dezső messziről indult a munkásmozgalomba. 1886. április 2-án született Nyíregyházán. A XVI. századig visszavezetett nemesi család elszegényedett sarja volt, grófi címmel. Katonatiszt akart lenni, ezért a nagyváradi hadapródiskola elvégzése után 1905-ben avatták fel huszár hadapród-tiszt- helyettesként, majd Szegeden, a 3. honvéd huszárezredben szolgált; parancsnokai magas fokú elméleti képzettséggel rendelkező tisztként jellemezték. Katonái iránt tanúsított emberi magatartása miatt tiszttársai és parancsnokai nehezteltek rá — egészségügyi okokra hivatkozva 1910-ben nyugdíjazták. A világháború kitörése után, 1915-ben reaktiválták, mivel jól tudott törökül, összekötő tiszt lett a szövetséges török hadseregnél, Egyiptomban és Kisázsiában szolgált. A háború idején mindA vörös gróf emlékére inkább ráébredt az imperialista hódító célok valódi tartalmára. Zay főhadnagy józan gondolkodásával és emberséges magatartásával megnyerte katonái bizalmát. A polgári demokratikus forradalom a fővárosban találta. A budapesti 1. huszárezred őt választotta meg ' főbizalmijának. Amikor az ezred tisztjei — másokkal együttműködve — sztrájkot szerveztek a kormány ellen, Zay tájékoztatta erről Szamuely Tibort. A legénység, a 7. huszárezred legénységével együtt fegyveresen vonult fel a Hadügyminisztérium elé, hogy követelje a minisztertől a szervezkedő tisztek leváltását; az ezredgyűlésen az ezred parancsnokságát Zay Dezsőre bízták. 1919 elején kapcsolatba került a kommunistákkal, tagja lett a KMP-nek. A párt vezetőinek februári bebörtönzése után őt is letartóztatták. A Tanács- köztársaság kikiáltása után Szamuely javaslatára Dombóvárra küldték, ahol megszervezte a 44. vörösdandárt, melynek feladata a Dombóvár— Pécs vonal védelme és az ellenforradalmi megmozdulások elfojtása. Júniusban szintén Szamuely parancsára leverte a tamási ellenforradalmi zendülést. A tanácsuralom megdöntése után a vörösdandár zárt egységben a demarkációs vonalhoz indult, hogy megadja magát a jugoszláv haderőnek. Zay elbúcsúzott hozzátartozóitól, majd a dandár után indult. A Pró- nay-különítmény hóhérainak karmai közé került. Prónay rá akarta venni arra, hogy tagadja meg elveit és álljon az ellen- forradalom szolgálatába. A vörösdandár-parancsnok ezt visszautasította, — 1919. augusztus 11-én Si- montornyán végezték ki. Zay Dezsőt, a Szabolcsból indult hős magyar katonát, a Magyar Vörös Hadsereg kommunista dandárparancsnokát, a magyar munkásmozgalom mártírját 1946. március 1- én a Magyar Népköztársaság elnöke post mortem vezérőrnaggyá léptette elő. Nyéki Károly Sok nehéz döntést készített elő a párttagság, köztük olyanokat is, amelyek alapvetőek voltak a gazdálkodásban. Rábát leért és folytatta Girászin Gábor géplakatosgépszerelő tíz éve dolgozik a szövetkezetben, három éve párttag; egyetlen nagy munkából sem maradt ki. Elsősorban társait dicséri, akikkel közösen oldottak meg komoly feladatokat. Dávid Andrást, aki DT-traktorral már nem tudott tovább dolgozni, Rábát kért, s folytatta a munkát olyan géppel, ami nem akadt el a sártengerré vált termőföldön, vagy Szenes Jánost (azóta bevonult katonának), aki ősszel elsőként ült a Meggyes-tagi dűlőben lánctalpas kombájn nyergébe, hogy mégis betakarítsa az ott maradt termést. Szinte mindenki emlékszik id. Udud Ferenc sok jó javaslatára. A tehenészeti telep dolgozója csaknem minden taggyűlésen, pártcsoport-ér- tekezleten előrukkolt valami újjal, figyelemfelkeltő hozzászólással; most például az ő javaslata alapján is kísérleteznek az állattenyésztési telepen a műszakvezetők beállításával, a még jobb szervezéssel. — A pártszervezet is támogatta a gazdasági vezetőket, hogy az állattenyésztés fejlesztésével találjuk meg önmagunk helyét a gazdaságok sorában — fogalmaz Tóth János. — Azóta kidolgozták a gyakorlati intézkedéseket is, most ezek megvalósításáért kérjük az újabb jó ötleteket, javaslatokat. Szerkezetváltás a növény- termesztésben — A növénytermesztésben mindenképpen megtörténik a szerkezetváltás — mondja Katona Gyula. — Első helyre soroljuk az állatok takarmánnyal történő ellátását, hiszen tavaly (először a szövetkezet életében) 400 tonna kukoricát, 250 tonna szénát is vásároltunk, holott korábban mindig nekünk volt eladó. Erre megvannak a jó területeink, gépeink. Természetesen kenyérgabonát termesztünk az arra alkalmas területeken, de megpróbálkozunk a mákkal és a szójával is. A 2300 hektáros csengerúj- falui határ tehát az idén másképpen néz majd ki, ha zöldülnek a földek, s újdonságokat is fedezhet fel a 345 tsz-tag. Azt vallják: 1981-ben jobban alkalmazkodnak adottságaikhoz, még inkább ki akarják használni meglévő lehetőségeiket. Marik Sándor Illegális statisztika A nagyközség fiatal tanácselnöke lelkesen beszél napi munkájáról. Csak akkor ko- morodik el, amikor a papírmunkára terelődik a szó. Körbemutat irodájában, ahol — jóllehet csak. a legszükségesebb dolgok vannak —, papírhegyek tornyosulnak az asztalon. Ez az, amit mi gyártunk, meg ami ide érkezik. De az sem utolsó mennyiség, amit mi küldünk. Közte egy sereg olyan statisztika és jelentés, ami teljesen illegális. A szabály ugyanis az, hogy csak olyan statisztikát lehetne el- küldenünk, amit a KSH kér, vagy a megyei tanács elnöke aláírásával engedélyez. Ezzel szemben... És itt kezdődik a gond. Kérnek sokan, gyakran, s a tanács küldi. Küldi, mert nem akar szembekerülni senkivel. Azok ugyanis, akik kérnek, máskor mást tudnak adni. Kedvezményt, esetleg pénzt, jóindulatot, méltányosságot. Ha nem kapnak választ a kért statisztikára, oda a barátság. A tanácselnök, aki egyébként belevaló ember, fél. Nem mer nemet mondani, inkább gyártatja a jelentést, dolgoztatja hiába embereit, raboltatja el az időt az ügyféltől, az állampolgártól. Próbáltam megérteni, de sehogyan sem tudtam. Mert ha valami törvény, az törvény, s szerintem védelem illeti azt, aki betartja. Valahol a hivatali közszellemben lehet a baj, a korrekt partnerségben. A tanácsok jogszerű működését rendszeresen ellenőrzik. Ez helyes. Közben érdemes lenne odafigyelni, kik és mire kényszerítenek községi vezetőket és tanácsi dolgozókat. Ez esetben a törvényességnek két oldala van. És mint a példa bizonyítja, néha a tanács is megérdemli az érdek- védelmet. (bürget) GÓLYA F ent a fészekben a gólya, lent a kerítésnek támaszkodva a nénike. Egyedül mindketten. A madár a párját, az öregasszony a gólyát lesi. Dél van, kihalt a sza- [ bolcsveresmarti főutca. Megjött a madár párja. Csőrében szalmával, fészekhez hozta. Itt vannak már egy hete, s még mindig van a fészken igazíta- nivaló. — A kisebbik, a lánygólya jött meg előbb — mondja a nénike. — A fiú elkódorgott valamerre, két vagy három nappal később érkezett. Pedig még fiatal házasok. Két éve költöztek össze. A fiú itt lakott nálunk, lent a csűrön volt a fészkük. Aztán elpusztult a párja, s ott, a szemben lakó lány magához csalogatta. A villanypózna tetején már együtt rakták a fészket. Két fiókát neveltek a nyáron. — S maga hányat nénikém? — Én? ötöt. Négy fiú, egy lány. De egyik sem lakik itthon, Debrecenben élnek mind. Egyetemet végeztek, kicsi nekik a falu. — Hazajönnek néha? — Jönnek azok, hogyne jönnének. Csak ... Ritkán. De hát a gólyamadár is útnak bocsájtja fiait... Ez az élet rendje. Mit gondol, az anyagólya is visszavárja a fiúkat? Autó jön, a fészekből felrebben az egyik fehér tollú madár. A mezőnek repül. Áll a gólya, s a nénike. Egyik a párját, másik a fiait várja. B. G.
