Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-25 / 71. szám

1981. március 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Minőségi prémium ▲ gávavencsellői Üj Élet Termelőszövetkezet magas hozamokat tervezett 1981-re. Erre kényszerítette őket a költségek gyors növekedése: az energia, a gépek és egyéb ipari eredetű anyagok áremelkedése is. Ilyen körülmények között sokkal nagyobb szerepet kap a szakszerűség, a takarékosság, általában a jobb minőségű munka. Ez a terület — az emberi tényezők —, ahol a leg­nagyobb tartalékokkal rendelkeznek, s külön beruházást sem igényel. Az Űj Élet Tsz már eddig is mesze a megyei átlag fö­lött termelt. Igaz, adottságaik is mások, mint a beregi, er­dőháti talajokon, vagy a nyírségi futóhomokon. A talaj azonban csak egy lehetőség. Több olyan szövetkezet van, amely hasonló körülmények között gazdálkodik, de az eredményeik messze elmaradnak a gávai mögött. Az idén­re tervezett 48 mázsás búza, 67 mázsás kukorica, vagy a 230 mázsás burgonya átlagtermés nagy szakszerűséget, pon­tos, idejében alkalmazott technológiát feltételez. Ha ehhez még hozzá vesszük: szigorították az üzemanyag- és alkat­résznormákat, méginkább kitűnik, mekkora felelősség há­rul a vezetőkre, a tagságra. A szövetkezetben egyes növényeknél eddig sem volt ismeretlen a jobb munka dotálása, a célprémium, az ered­mények szerinti bérezés. A búza- és a kukoricatermesztés­ben a vetés, valamint a betakarítás minőségén jórészt el­dől a termesztés sikere. Ezt felismerve, a kulcsmunkákra külön minőségi prémiumot tűztek ki. A búzavetés minősé­gét a kelés után ellenőrzik: maradtak e csíkok, hogyan „szegték” be a táblák végét, mennyire egyenletes a mély­ség és így tovább. Amelyik traktoros munkájában nem ta­lálnak kifogást, az hektáronként 1 forint 70 fillér prémiu­mot kap. Betakarításkor, ha a vezetőség által meghatáro­zott szemveszteséget tovább csökkentik, a megtakarításból természetben részesülnek. A jól dolgozó kombájnos a bé­rén felül még 6—7 mázsa búzát vihet haza aratás után. Az idei tervben a burgonyatermesztést is premizálják. Egy komplexbrigádot alakítottak, amelyik az ültetéstől a betakarításig minden munkát ellát. A prémiumfeltételek megszabásánál különös figyelmet fordítanak azokra a rész­munkákra, amelyek minősége döntően befolyásolja a hoza­mot. Ilyen az ültetés, a csatlakozósorok pontossága, mert a töltögetést csak azonos sortávolság esetén tudja jó minő­ségben elvégezni a bakháthúzó gép. A szakszerű vegysze­rezés szintén kritikus pontja a burgonyatermesztésnek. Ha nem megfelelő a gyomirtás, rosszul dolgoznak a szedő­kombájnok — nagy a veszteség — a gyom kártételéről nem is szólva. Az állattenyésztőket a felnevelt borjak és a tejterme­lésben elért eredmények szerint premizálják. A tejterme­lésben a mennyiség mellett nagy szerepet kap a tisztaság. A tejipar a tejzsír mérése mellett a közeli években újabb minőségi követelményeket ír elő. Hasznos, ha idejében ilyen minőségre szoktatják a gondozókat. S orolhatnám a gépészek elé állított követelményeket, az üzemanyag- és alkatrész-takarékosságban, vagy a vezetők prémiumát, amit a közgyűlés a tervezett termelési érték eléréséhez, illetve a költségek alakulásához kötött. A közgyűlés megbízása alapján a vezetőség a közeli napokban ismerteti minden területen — ahol mérhető a teljesítmény — a prémiumfeltételeket. Remélik, a feszített termelési tervük teljesítésének egyik lényeges segítője lesz a premizálás. Cs. R. Több Ms, olcsóbban „A megye sertéstenyészté­sére jellemző: a kedvező sza­bályozók hatására az V. öt­éves terv ideje alatt erőteljes férőhelybővítés valósult meg. Az egy kocára jutó szaporu­lat és árukibocsátás valami­vel az országos átlag felett van.” A megyei állattenyész­tés rangját nem kis mérték­ben növeli ez a megállapítás. Ismervén a megyei sertés- tenyésztés korábbi gondjait, a nagyüzemi tenyésztés és hizlalás gyermekbetegségeit, végre jó kimondani, hogy egyenesben vagyunk. A meg­váltást főként a szakosodás hozta. Egyre-másra épültek fel a korszerű technológiára alapozott szakosított telepek, megteremtve a termelés fo­lyamatosságát, biztosítva a tenyésztői munka színvona­lának szakadatlan növelését. Sikeres beruházás Természetesen az eddig le­írtak csak szavak. Hol a bi­zonyíték? Esetünkben erre Fehérgyarmaton, a Serköv vállalatnál találtunk rá. Az üzem 1974-ben alakult, öt termelőszövetkezet: a fehér­gyarmati, a nábrádi, a penyi- gei, a szatmárcsekei és a ti- szakóródi társult a telep lét­rehozására. Az érintett ter­melőszövetkezetek egyik leg­sikerültebb beruházása volt ez. Nincs ráfizetés. Sőt évről évre közelebb jutnak ahhoz a ponthoz, hogy a fejlesztésre adott alaptőke megtérül. Ez viszont csak nyereséges ter­meléssel, a gazdálkodás ál­landó javításával lehetséges. FAKITERMELÉS KÖZBEN érte halálos baleset B. Bálin­tot Tyúkodon. Varsánygyü- rén K. Sándor traktoros ha­lálát a védőburkolat nélkül üzemeltetett kardántengely okozta. Ez csak két eset a tavalyi hat halálos mezőgazdasági üzemi baleset közül. Konkré­tan ez a kettő hozható össze­függésbe súlyos mulasztással, hanyagsággal, de nem lehet szó nélkül elmenni a többi mellett sem. Annál is inkább nem, mert az elmúlt eszten­dőben még hat komoly sérü­léssel járó csonkulásos bal­eset is történt a mezőgazda- sági nagyüzemekben, össze­sen 1445-en szenvedtek üze­mi balesetet a megyében, s örvendetes, hogy ez kétszáz­zal kevesebb, mint 1979-ben volt. Az igaz, hogy az utóbbi években csökkennek a bal­esetek — amint ezt a számok is mutatják —, azonban még mindig sokakat ér szeren­csétlenség. A csökkenő tendencia egy­értelműen a tavaly beveze­tett intézkedéseknek köszön­hető. Ezek között is első he­lyen említendő az alkohol- szondás ellenőrzés. Ma már nem ritkaság a termelőszö­vetkezetekben, hogy a gép- járművezetők reggel a telep­helyre történő belépéskor szondába fújnak. Azért még mindig nincs meg ennek a „belépőnek” a visszatartó ha­tása, hiszen a nagycserkeszi Kossuth Termelőszövetkezet­ben 41 alkalommal osztottak ki fegyelmit italozás miatt a tagoknak. Persze egy, a gyakorlatban már bevezetett adminisztra­tív intézkedéstől sem lehet azonnal csodát várni. El kell hogy érjen az emberek tuda­táig, miattuk, az ő érdekük­ben hozták ezt a rendelke­zést, s nem ellenük. Az vi­szont tény, hogy csökkent az italozás miatt bekövetkezett balesetek száma, s ez min­denképpen kedvező. Már Szonda a Tsz-ben azért is, mert a két évvel ez­előtti tizennégy halálos és csonkulásos baleset felének előidézője az alkohol volt. Ezzel szemben a tavalyi hat halálos és hat csonkulásos üzemi balesetnél egyetlen esetben sem volt észlelhető az ital hatása. A csonkulásos balesetek forrása leginkább a termelő- szövetkezetekben mostanság megnövekedett fafeldolgo­zással függ össze. Sajnos na­gyon sok helyen védőberen­dezések nélkül végzik a dol­gozók a munkát, mondván, őket úgysem érheti baj... A tavalyi hat csonkulásos baleset közül ötöt szalag-, il­letve körfűrész okozott. Ez már jelzi, komolyan kell ven­ni a munkavédelmi oktatáso­kat, s nem utolsósorban, hasz­nálni kell a védőfelszerelése­ket. Az esetleges nehézke­sebb mozgás, vagy munka­végzés — amit egyes munka- védelmi felszerelések okoz­hatnak — megéri a fáradsá­got. MOST MAR HIVATALO­SAN is tavaszt írunk, meg­kezdték a földeken a szán­tást, hamarosan vetnek, per­meteznek a mezőgazdasági nagyüzemekben. A többi erő- és munkagép is kijavítva, fel­újítva sorakozik a gépudva­rokon. A tavaszi szemléken egyben vizsgálják a védőfel­szerelések és tűzbiztonsági berendezések hatásosságát is. Ezekről megfeledkezni vég­zetes lehet. Sipos Béla Etetik a tenyészsüldőket a fehérgyarmati sertéskombinát­ban. (E. E. felv.) Fehérgyarmaton elsősorban a megyei tanácskozáson el­hangzott ájtalános jellemzés­re kerestük az igazolást. A vállalat igazgatója, Klapka György: — A múlt évben fejeződött be az a 23 millió forintos re­konstrukció, amellyel a koca- állományt, a hízottsertés-ki- bocsátást növeljük. Példa­ként: tavaly 8740 sertést. 846 tonna súlyban értékesítettünk. A kocaállományt fokozatosan 1600-ra növeljük, idén 10 ezer 500 hízott sertés értékesítését tervezzük. Természetesen a rekonstrukció nem azonnal, hosszabb távon érezteti majd hatását. A VI. ötéves terv vé­gére már évi 14 ezer hízott sertést értékesítünk. Hatezerrel több hízott ser­tés egyetlen üzemből nem le­becsülendő mennyiség. Vi­szonyításul: egy közepes nagyságú község lakosainak egész évi húsellátására len­ne elegendő. De nem csupán a mennyiség érdekes. Üze­mi, de népgazdasági szinten egyaránt fontosabb a gazda­ságosság. Itt játszik szerepet a kocaforgó, az anyaállatok termelése, a szaporulat felne­velése és végső soron a nye­reséges hizlalás. Jobb az átlagnál — Az elmúlt évben a vál­lalatnál egy koca után a ter­melési érték 70 ezer 734 fo­rint volt. A nyereség minden koca után 8976 forint. Miként jött ez össze? Tervez­tünk 8,3 darabos fialási átla­got, teljesítettünk 9,8 dara­bot. Év elején a választási át­lagot 8 darabban határoztuk meg, a végszám 9,2 darab. A közölt adatokat nagyon sok gazdaság szívesen elfo­gadná saját eredményeként, hiszen az átlagnál lényegesen jobb mutatók. Kérdés viszont, mi ennek a titka? — Elsősorban az érdekelt­ségi rendszer. Nálunk min­den munkabért szigorúan a teljesítményhez kötöttünk. A bérezésnél munkahelyek sze­rint több alternatíva van. A kocaszálláson feltétel például a születendő malacok száma, az elhullási százalék és a vá­lasztási átlagsúly. Választás­nál például ha a malac 26 na­pos korára nem éri el a 7,5 kilogrammos súlyt, a dolgo­zó nem kap prémiumot. Az egész telepien nincs órabéres dolgozó. Ez azért jó, mert senkit sem kell a jobb mun­kára ösztökélni. Ki-ki a sa­ját érdeke ellen vét, ha a fel­adatát nem a követelmények­nek megfelelően látja el. Táp helyett törköly Energiainséges korszakunk­ban természetes, ha a takar­mányozásról részletesen is beszélgetünk. Az abrak az ál­lattenyésztés legfőbb energiá­ja. — Nem állunk rosszul en­nek felhasználásával sem. Az elmúlt évben hizlalásnál 1 kilogramm hús előállításához 3,4 kg abraktakarmányt ter­veztünk. Megtakarítottunk minden kilogramm húsnál 0,28 kilogramm takarmányt, összesítve 130 tonna hizlaló­tápot. Ebben már nem csak a dolgozók anyagi érdekelt­sége játszott, szerepet, de az is, hogy a takarmány 25 szá­zaléka, amit etettünk, alma­törköly volt. Két éve alkal­mazzuk ezt az etetési módot, jó eredménnyel, sikerrel. Az almatörköly, mint mel­léktermék nagymértékben növeli a hústermelés gazda­ságosságát. Mi az almatörköly mázsáját 18 forintért vesz- szük, szállítási költséggel 26 forintba van. Amit helyette­sítünk vele, a hízótáp, má­zsánként 630 forintba kerül. Több húst gazdaságosan ter­melni csak így tudunk. Amit a fehérgyarmati Ser­köv vállalatról még meg kell említeni: 1980-ra 37 millió fo­rintos termelési értéket ter­veztek, teljesítettek 44,5 mil­lió forintot. A nyereségtervet kereken 1 millió forinttal tel­jesítették túl. Idén még több­re, még jobb eredményekre törekszenek. A rekonstrukció után mást nem is lehetne várni. Seres Ernő és nyertesek A jókedv önmagáért be­szélt. Amíg a zsűri, mert hát az a zsűrik dolga, felelősen tárgyalt, a nyerők és nyertesek unalmat űzni, népdalokat énekeltek a nyírbélteki művelődési ház nagytermében. Szombaton 200, a nyírbáto­ri járásból való úttörő és kis­dobos, vasárnap majd ennyi gyerek adott randevút egy­másnak a járási úttörő kul­turális szemle alkalmából Nyírbélteken. Pénzes Éva, városi-járási úttörőelnök: — Az ember ilyenkor első­sorban a gyerekek teljesítnpé- ményének, jókedvének örül. Az, hogy amíg mi zsűriztünk, ők meg együtt énekeltek, azt gondolom, hogy sok mindent elmond. Itt voltak nyerők és nyertesek... — A helyszín? — Nyírbátorban nincs ter­münk, meg aztán azt is sze­rettük volna, hogy a mieink is kimozduljanak, utazzanak. Rengeteg munka, jó öröm van a felkészülésben, a szereplés „jár” a gyerekeknek. A hely­szín: kiváló házigazdánk volt Nyírbéltek. Külön öröm: a szereplőket elkísérték felnőt­tek, szülők is ... A vendéglátók, helyi úttö­rővezetők, úttörők, a besegí­tő községiek jó házigazdák voltak. Figula Miklósné: — Az úttörőcsapatunknak is élmény volt ez a két nap. Azt hiszem, hogy nem lehet elégszer elmondani, eléggé hangsúlyozni: a gyerekeink becsülik a teljesítményt... Nos, a teljesítménnyel va­lamennyi gyerek nyert, nem­csak a nyertesek, a megyei szemlén szerepelnek majd. Kovacsics Pista még jelme­zébe izzadtan mondta: — Tetszik tudni, azért volt jó, mert sokat dolgoztunk ér­te ... — Sikerült? — Hát... Tapsoltak ... Nincs statisztikám arról, hogy hány barátság köttetett a két napon, de bizonyos: a járási úttörőszemlék seregnyi gyereknek adtak nagyszerű élményt. A dós vagyok az eredmé­nyekkel. A megyei szemlén a nyírlugosi táncosok, a kállósemjéni népi játékot bemutató kisdobosok, a színjátszók közül az en- csencsi úttörők és a nyírbá­tori 3-as iskola kisdobosai képviselik a járást, ök a nyertesek, a többiek azok, akik nyertek. (bartha) — Mikor látta először Mó- riczot Lajos bácsi? — Megmondom én ponto­san, 1924 derekán. Akkor konfirmáltam. Túristvándiban, Király La­jos vendégei vagyunk. A gaz­da zömök, erős ember, két zsák búzát is felemelne egy­szerre talán. Pedig benne van már a korban, hetven eszten­dős lassan. A tisztaszobában ülünk, a könyvekkel körül­bástyázott asztal mellett. — Kinél volt akkor Mó­ricz? — Sipos esperes úrnál. Nagy tornácos háza volt ak­kor a papnak, ott álltunk a verandán, mondtuk a kátét. Egyszer csak kijön egy tes­tes, nagy bajszos ember — olyan apámforma volt —, s hallgatta a leckét. Nem tud­tuk mi még akkor, hogy ki az a vendég, igyekeztünk azért jól megfelelni. Mikor végeztünk, a fiúk fejét mind megsimogatta, de a lányoktól csak azt kérdezte: kinek a — Jött a második találko- gyermeke vagy. Odaért a sor zás ... végén álló Zay Antihoz, s — Még azon a nyáron. Ak- kezdte csóválni a fejét. Min- kor is a papiak udvarán téblá- dőnk fehér, bő gatyát hordott, boltunk, mikor szólt az espe- de ezek az Antiék nagyon rés vendége, nem mosnánk-e Móricz Istvándiban be. Ott keressétek! ö ugyan­is fenn állt a verandán, lát­ta, hova gurultak a kerekek. Meg is találtuk, nagy volt az öröm. — Mikor tudta meg, hogy az a bajuszos úr Móricz Zsig- mond volt? — Vagy három évvel ké­sőbb. Avatták itt a faluban az I. világháború halottainak emlékművét, én is mondtam egy verset, meg Móricz is *v R7^11 “ v , h n már akkor nagyobb í Ä»yke , Veff Meiyik iró* szereti a le&­l0“vi«.Pélert.M6köjy­SSí». IS»“! I™ » “vSTs : ?é.er- Mis Ja S«*»abl*k0”­sokan voltak testvérek, s bi­zony foltos, lyukas volt a ga- tyája. Látszott, hogy nagyon szegények. A bajuszos úr a zsebébe nyúlt, s nem felejtettem el kivett 10 ezer koronát. Inflá­ciós világ volt, de azért ak kor is adtak egy jó ki! krumplicukrot, meg eg szentjánoskenyeret. örü tünk persze, nem volt szók: akkor gyerekeknek ann pénzt adni. meg a lovas ko'- Olyan ír' partja _sija kerekeit. udv .eredek volt a Túr s mi kitaláltuk, az arról akasszuk a folyóra %kerokekte a^f középébe. : deegCMeg voltunk ijedve, mi io meg. meg mikor lat­7 luk hogy jön Móricz. De csak is nevetett »J« egy yÍ KÄÄtottaaviz­látja a régi kovácsműhelyt, falán meg az emléktáblát. — Móricztól melyik köny­vet olvasta? — Azt kérdezze, melyiket nem. Pedig higgye el, a ma­gunkfajta parasztembernek nemigen volt ideje a könyv­re. Én is úgy olvastam, hogy vittem a trágyát a földekre, s míg szép csendesen ballag­tak az ökrök, ölemben tartot- :' ~ - vöryíypt. Kezemben a gyeplő ‘az ostor, s mendegél- ?«nk S látja milyen a sze- tunK- , Pont a Galamb SsffSÄS kentem. ^ea s feleségéről a Sipos esperes fe írta azt Moncz I^tt SÄ* S3. KB,lfTuíSÍ.”'’mir SÄ“*“ «­riczra. Balogh Géza BIZONYÍTÉK FEHÉRGYARMATON

Next

/
Thumbnails
Contents