Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-03 / 52. szám
1981. március 3. KELET-MAGYAROBSZÁG 3 A közlekedés Szabolcsban Beszélgetés Urban Lajos KPM-államtitkárral A tervezettől több beruházás jutott a közlekedési ágazatra az V. ötéves terv időszakában a megyében. Mégis, az új igények születése miatt, továbbra is több területen feszültség van. Ezek feloldására, a jövő fejlesztési elképzeléseinek megbeszélésére tartottak tervegyeztető tárgyalást a közelmúltban Nyíregyházán a megye és a KPM vezetői. Urbán Lajos közlekedés- és postaügyi államtitkárt a visszatérő gondokról kérdeztük. hanem a Volán és a posta gondja is megoldódik. A tervegyeztető tárgyaláson megállapodtunk abban, hogy létrehozunk egy operatív bizottságot, amely kimunkálja ennek feltételeit, megállapítja, hogy melyik ágazatnak mikor és mit kell tenni a tervezésben, városrendezésben, szanálásban. Az az elképzelésünk, hogy 1985-re kész tervekkel rendelkezzünk, a tervidőszak végén indulhasson a mátészalkai állomás teljes rekonstrukciója. Korábbi kezdés a jelenlegi anyagi viszonyok mellett nem lehetséges. Megyeszékhelyünk új színfoltja: az épülő, szépülő Ságvári-lakótelep. (Gaál Béla felvétele) Alkotó fiatalók Űt az első díjig VAU—1. Nem egy új űrhajó neve, hanem a Varga —Alapi—Ujj technikustrió vezetékneveinek kezdőbetűiből kreált fantázianév, melyet annak a műszernek adtak alkotóink, amelyet a SZAVICSAV a kis és közepes vízművek automatikus irányításához használ. — Milyen az általános helyzetkép, hogyan ítéli meg Szabolcs-Szatmár közlekedését? — Rendkívül lényegesnek tartom, hogy az utóbbi öt évben a tervezett szint felett lehetett a megyében az ágazatot fejleszteni. Ez megnyilvánult mind a vasúti beruházásoknál, mind az útépítéseknél. Szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy a megyének az ország más részeihez képest viszonylagos elmaradását sikerült csökkenteni. — Az eredmények milyen kilátással kecsegtetnek a jövőt illetően? — A változott gazdasági helyzethez kell igazítani az ágazat elképzeléseit. Tudjuk, hogy vannak régóta vajúdó kérdések, jogos igények, azonban ezek kielégítésére bizonyos sorolást szükséges megállapítani. Sokkal többet számít a következő években, hogy a meglévő eszközeinket — a járműveket, utakat és vasutakat — mennyire tudjuk a kellő szinten fenntartani. Mindez új szemléletet is kíván, a beruházások mellett sokkal több erőt szükséges fordítani a szervezésre, ami nem olyan látványos munka. Ezen belül kiterjedtebben szükséges foglalkoznunk a településfejlesztéssel, településpolitikával, hiszen a közlekedés az összekötő kapocs a települések között. — Évek óta kiemelt helyen szerepel a záhonyi átrakókörzet fejlesztése. Mi várható itt? — Az eddigi fejlesztésekkel elértük, hogy az átrakókörzet az alapfeladat ellátására, a Szovjetunióból érkező áru fogadására és átrakására alkalmas. Azonban ma még nem elég olcsón, nem elég gyorsan és hatékonyan tudják ezt a munkát végezni. Ezért szakítunk a korábbi beruházási programok készítésével, az ötéves tervekhez kapcsoljuk a záhonyi fejlesztéseket. A következő években hamarabb látjuk hasznát annak, ha a biztosítóberendezéseket fejlesztjük, a belső rekonstrukciós munkákat szorgalmazzuk, mintsem a még folyamatban lévők mellett újabb nagyberuházásokba kezdünk. — Több tárgyaláson szerepelt a mátészalkai állomás sorsa, az itteni áldatlan állapotok. Tudjuk, hogy a teljes megoldás igen sokba kerül, azonban a jelenlegi megoldás sokáig nem tartható fenn. — Megértem, hogy a megyei és a városi vezetés sürgeti a mátészalkai állomás rekonstrukcióját. Hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak helyi, hanem vasútüzemi szempontból is változtatnunk kell. Olyan megoldásra törekszünk, hogy valamennyi érdekelt közlekedési ágazat létesítménye egy helyre kerüljön. Így nemcsak az állomás átépítése kerül szóba, — Az útépítési program eredményeként javultak a közúti közlekedés feltételei. Azonban hiányzik néhány bekötő út, községeket összekötő út, de még ettől is fontosabb a kisvárdai felüljáró megépítése, amely évek óta húzódik. Várható-e változás? — Mint mondtam, a tárca anyagi lehetőségei végesek. Ígérni csak annyit tudok, hogy újból megvizsgáljuk a felüljáró építésének a lehetőségét. Ám számítunk a megye közreműködésére is. Itt már azon múlik, hogy melyik célt tartjuk fontosabbnak, minek a rovására lehet a felüljárót megépíteni. Azt hiszem, azt a közönség jobban elviseli, ha nem épül meg egy alig használt mellékút, ha néhány éles kanyart továbbra is meghagyunk, az utak burkolatán kevésbé tudunk javítani, mintsem hogy egy fejlődő várost a felüljáró hiánya miatt kettészakítsunk. — Utoljára hagytuk a postát. A megyeszékhelyen hovatovább lakótelepek maradnak telefon nélkül. A központot bővíteni kellene, hogy változás legyen. — Jó hírrel szolgálhatok, mert a jelenlegi 5200 állomásos központ tízezresre való bővítésének megvan a lehetősége. Ennek megfelelően tudja a hírközlés lehetőségeit bővíteni a posta Nyíregyházán a VI. ötéves tervidőszakában. S még hadd említsek valamit a postánál: sok az elavult kishivatal. Arra nincs lehetőségünk, hogy mindenütt újat építsünk, de remélem, hogy sikeres lesz az a felmérés, amivel a Debreceni Postaigazgatóságot és a megyei tanács építési osztályát megbíztuk. Felmérik, hogy más épületekhez kapcsolódva hogyan lehet a kívánalmaknak megfelelő postahivatalokat kialakítani a kisebb községekben — fejezte be Urbán Lajos államtitkár. Lakótársak A lift igen számító találmány. Rendszerint hét végén romlik el. Nincs a közelben gyógyítója, máris nyert plusz két „táppénzes” napot. Miután szinte varázsütésre elromlott a tízegynéhány emeletes lakóház mindkét felvonója, pillanatok alatt lépések zajával telt meg az addig kihalt lépcsőház. A fordulókban egymásba botló le- és felfelé igyekvők ismerősként méregették egymást. Mintha már találkoztak volna valahol. Az utcán, a buszon, talán a munkahelyen? Igen! A múltkor majdnem köszöntek is. Most végre elröppen a „Jó napot!”. S megvan a magyarázat: évek óta lakótársak, innen az ismeretség. A gyerekeknek roppant tetszett az új „hegymá- szós” játék. Élvezettel szökkentek lépcsőről lépcsőre. Örömük nem tartott soká, hétfőre minden a megszokott volt. Surrogtak a liftek, a munkából érkezők türelmetlenül nyomkodták a hívógombokat. „Nem jó a lift, nem jó!” csacsogta a belépő pöttömnyi lány, és a lépcső felé húzta édesapját. „Már megjavították” — hangzott az ellenvetés. A kislány megtorpant, majd reménykedőn kérdezte: „Üjra elromlik majd?” A válasz késett, visszafogta a lépcsőházi találkozások emléke. Néha talán nem árt néhány liftmentes nap. — Ezt a kiváló automatikus műszert az Alkotó ifjúság pályázatra nyújtották be a technikusok. Kategóriagyőztesek lettek, s felküldtük az országos versenyre is — tájékoztat Kujcsár János, a SZAVICSAV műszaki fejlesztési csoportjának fiatal vezetője. Hinta mélyről Az OVH alig hirdette meg 1979 novemberében, máris sikerrel rajtolt. Tavaly a közös munka eredményeként 45 pályázat érkezett a fiataloktól, s ebből 43-at fogadott el a vállalat szigorú bíráló bizottsága, melynek elnöke Tóth Tibor műszaki igazgatóhelyettes. Országosan is figyelemre érdemes pályamunkák születtek. Ezek közt kell említeni a szakmunkásfiatalok kategóriájában Halász Mihály esztergályos csoportvezető munkáját. — Első díjat nyert kategóriájában a mélységi vízmintavevő és vízhőfokmérő berendezésével. Ezért egyelőre 2 ezer forintot, egy oklevelet és egy meleg kézfogást kapott — summázta az elismerést Kulcsár János. — Természetes, felterjesztette a bizottság az OVH-hoz, az országos vetélkedőre is — fűzi hozzá. Mit mond az alkotó? — Van ehhez hasonló műszer, csak az bonyolultabb és jóval drágább. Újítási feladattervben is szerepelt. Tehát szükség van rá a vállalatnál. — Használják? — A tavasszal minden bizonnyal sor kerül rá. Ezzel a műszerrel a mélyfúrású kutak bármelyik mélységi pontjáról lehet mintát venni. Korábban erre a célra főleg kemény valutáért vásárolt műszert használtak. Ez megtakarítható és egyszerűbb a használata is — magyarázza Halász Mihály. Ha az OVH bíráló bizottsága is elfogadja, akkor a vízügyi ágazat az egész országban használni fogja. Gyártásához a SZAVICSAV biztosítja a dokumentációt. Hasonló jelentőségű a vízhőfokmérő is, melyet külön is használhatnak. Hiánycikk, de az iparágban nagyon szükséges. Ezt pótolja Halász műszere. Iszapkezelés olcsóbban Mikó Miklós, a fiatal mérnök a Nyíregyháza városi szennyvíztisztító telep iszapB kezelésének a módosításával pályázott. Országos gond az iszapkezelés és a környezet- védelem. — Ezzel a pályamunkával lettem a főiskolát és egyetemet végzettek kategóriájában az első, — mondja Mikó Miklós. Már két éve foglalkoztat a probléma. Örömömre az új iszapkezelési technológiát alkalmazzuk. Ezzel megoldható a napi 500—800 köbméter szennyvíziszapnak a környezetre ártalmatlan elhelyezése, s ugyanakkor a tápanyagokban gazdag iszap mező- gazdasági hasznosítása. Kidolgozása után a SZAVICSAV felvette a műszaki fejlesztési feladatok közé, s ilyen címen valósítottuk meg. — Hasznát mé.g nem számoltuk. De ezzel a technológiával az iszapkezelés lényegesen olcsóbban oldható meg és más városok szennyvíz- tisztító telepein is alkalmazhatják — tájékoztat. Alkotását egyelőre 2 ezer forinttal jutalmazták. Valójában két újításon alapszik, s ezeket még nem értékelték. Remélhető sikere lesz. Ezt az eredmények is mutatják. S hogy van benne ráció, az OVH reagálása bizonyítja. — Ehhez a technológiához tavaly már kaptunk 600 ezer forint támogatást. Az idén is ennyit ítéltek oda az iszapkezelési technológia fejlesztésére — mondja Kulcsár János. Kezelőszemélyzet nélkül És mit tud a VAU—1? — Ez a műszer arra alkalmas, hogy a víztoronyban a vízszintet szabályozza. Ha alacsonyabb a víz nyomása, akkor bekapcsolja a szivaty- tyúkat, ha magas, kikapcsolja — indokolták alkotóik. S a gyakorlat igazolta állításaikat. Szabolcs megye négy vízmüvében már sikeresen használják műszerüket. Jelentőségét így summázza Kulcsár János: — Ezzel a műszerrel energiát lehet megtakarítani és nem szükséges hozzá kezelő személyzet. S ami nagyon lényeges: eddig olyan műszert használtak, ami 50 ezer forintba került. Ez 4 ezer forintból előállítható. Előnye, hogy munkavédelmi szempontból sokkal biztonságosabb, mert nem higannyal működik. F. K. Lányi Botond (reszler) G azda szeme hizlalja a jószágot — tartja a szólás. Hogy milyen igaz, arra példa a márokpapi tehenészeti telep. Gyönyörű az állomány. Büszke is rá a tehenész, Veress Alajos. — Megköveteli a jószág a magáét, de meg is hálálja azután. Igaz, fél háromkor kelek, meg se vasárnap, se karácsony, mert a tehén nem nézi a naptárt. Azt is elmondja, gondolt már arra, hogy elmegy másfelé dolgozni. Valamikor régen. Iparba, tisztább helyre. — De lebeszéltem magam. Messze van az, akkor naponta utazgatni, bejárni. így meg itt vagyok, helyben, mindennap a családdal, meleg étel, satöbbi, Meg aztán az az igazság, hogy hiába nem jönnek a fiatalok a tehenéDrága Csillag szetbe, ilyen nehéz munkára, én már alig-alig tudnék mást elképzelni. Az az állat tán még azt is megérzi, hogy szereti az ember ... — És melyik a kedvence? — Ez itt ni, ez a szép piros. Na, állj csak fel, mutatkozzál be! Ügy hívják, hogy Drága Csillag. Igen drága, valójában. Egy fejésre ad huszonöt litert is. A beregdaróc—beregsu- rány—márokpapi tsz megyei első helyet ért el a tejtermelési versenyben. A legjobb tehenek Marokpapiban vannak, ötezer literen felül adnak. — Jó bánásmód, tisztaság, ennyi az egész. Igaz, van munka elég, de a fizetség se marad el. Több tej, több pénz. Teljesítménybérben. Nekem is érdekem, hogy minden rendben legyen, mert akkor vastagabb a boríték, öt-, hatezer körül. Szóval, jól érzem itt magam, elégedett vagyok... be. Ebédidő. (Gaál Béla felv.)
