Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-21 / 68. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 21. Kommentár Mr. Pipes tételei Richard Pipes, a washing­toni Fehér Ház nemzetbiz­tonsági részlegének vezető szovjetszákértője a minap nem átallotta azt követelni a Szovjetuniótól, hogy „rend­szerét változtassa meg”, más­különben „a háború elkerül­hetetlen”. Vagyis Mr. Pipes tétele szerint amennyiben Moszkva nem mond le jelen­legi társadalmi és gazdasági rendszerének építéséről, s ar­ról a politikáról, amely száz­milliók szemében egyértelmű az enyhülés és a leszerelés vívmányainak védelmével, akkor majd fegyverrel bír­ják rá álláspontjának meg­változtatására. Különben is, a jeles tisztviselő szerint az enyhülési politika már a múlté. S hogy még egy bak­lövéssel tetézze kirohanását a Szovjetunió ellen, Pipes alaposan megdorgálta az NSZK külügyminiszterét is. Genscher ugyanis — Pipes szerint — „nyomást akar gyakorolni” az amerikai kor­mányra az új külpolitikai irányvonal megváltoztatása céljából. Nyilatkozatokkal és mo­sakodó levéllel aligha le­het pontot tenni a feltűnő ügy végére. Jó lenne, ha egyszer már a hivatalos Washington is félréérthetet- lenül kinyilvánítaná szándé­kát: hajlandó-e az enyhülés, a leszerelés ügyében együtt­működni a világ nagyobbik felével vagy sem? Gy. D. A lengyel—nyugatnémet kapcsolatok normalizálásá­nak kérdései álltak azoknak a tárgyalásoknak a homlok­terében, amelyeket Józef Czyrek lengyel, és Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter folytatott pénteken Varsóban. Ezen a találkozón is — akárcsak a megbeszélések első, csütörtö­ki fordulójában — szó volt Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminisztert Varsóban fogadta Stanislaw Kania, a LEMP első titkára. időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Stanislaw Kania, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken fogadta a nyugatnémet politikust. Olaszországban az Etna lávafolyama már a lakott terü­leteket fenyegeti. A képen: a láva elérte és felgyújtotta egy közeli falu házait. (Kelet-Magyarország telefotó) {Folytatás az 1. oldalról) mól. A-z építőipar 1100 lakás átadását irányozta elő. Befejezésül a KISZÖV el­nöke a küldöttközgyűlés ál­tal választott bizottságoknak mondott köszönetét az elmúlt évek során végzett jó mun­káért. A szóbeli kiegészítést vita követte. Felszólalt Filetóth János (Nagykálló), Száraz Istvánná (Nagykálló), Krasz- nai Béla (Mátészalka), Zsíros János (Űjfehértó), Kovács Gusztáv (Fehérgyarmat), Dombóvári István (Deme- cser), Siska Józsefné (Nyír­egyháza és Kónya Lajos, az OKISZ elnökhelyettese. A megyei pártbizottság ne­vében Tar Imre köszöntötte a küldöttközgyűlés résztve­vőit, majd így folytatta: — Nagy örömmel jöttünk erre a küldöttértekezletre azért, mert sikeresen zárták az V. ötéves tervet és a párt poli­tikájának megfelelően nagy felelősséggel, körültekintés­sel jelölik meg a VI. ötéves terv főbb tennivalóit. — Külön örömünkre szol­gál — mondotta Tar Imre —, hogy ezen a közgyűlésen nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi, politikai, szo­ciálpolitikai kérdések is na­pirendre kerültek, amelyek azt tükrözik, hogy az ipari szövetkezetek jellegüknek megfelelően a társadalom és a szövetkezet tagjainak érde­keit szolgálják és képviselik. A megyei pártbizottság el­ső titkára a továbbiakban a XII. pártkongresszus hatá­rozataival, s az abból adódó feladatokkal foglalkozott. Ezt követően a VI. ötéves terv irányelveiről szólt. Töb­bek között hangsúlyozta: — Az iparban nálunk is lezárult az extenzív szakasz, teljesen az intenzív termelés fejlesztése, a hatékonyság, a minőség, a gazdaságosság, az export fokozása, a takarékos­ság került központi helyre. A fejlesztések döntően a konvertálható exportáruala­pot növelő hitelekből lehetsé­gesek. A megye iparának 3 milliárd forint ilyen jellegű hiteligénye van benyújtva, amelyet versenyeztetnek, bí­rálnak és a legjobb feltétele­ket biztosítóknak ítélik oda. Elmondta: az ipari terme­lés üteme a következő 5 év­ben nálunk is mérséklődik és tovább differenciálódik, de így is 25—30 százalék terme­lésnövekedést irányoztunk elő és szükségesnek tartjuk újabb ipari üzemek telepü­lését is. A továbbiakban Tar Imre a lakosság életkörülményei­vel foglalkozott. Szólt arról, hogy a lakosság élet- és mun­kafeltételeinek javítására a műveltség fokozására, a nyu­godt, kiegyensúlyozott, biz­tonságos és kölcsönös bizal­mon alapuló politikai légkör megtartására, erősítésére to­vábbra is nagy gondot fordí­tanak. — A megye társadalmi, po­litikai, gazdasági és kulturá­lis területeire átfogó, jól ki­dolgozott programokkal ren­delkezünk. Meggyőződésünk, hogy ezek reálisak, megvaló­sításuk azt eredményezi, hogy Szabolcs-Szatmár megye to­vábbra is gyors ütemben fej­lődik, javul az itt élő embe­rek élet- és munkafeltétele. Most tehát kidolgozott politi­kánk gyakorlati végrehajtá­sára koncentrálunk. Ezenbe- lül is arra törekszünk, hogy o végrehajtás feltételei min­den területen létrejöjjenek, hogy érvényesüljön a felada­tok egységes értelmezése és cselekvő teljesítése. A megyei pártbizottság el­ső titkára ezután részletesen elemezte az ipari szövetkeze­tek tevékenységét. A szövet­kezetek termelését az V. öt­éves tervidőszak folyamán is a dinamikus növekedés jel­lemezte. A teljes termelés öt év alatt összesen 90,4 száza­lékkal növekedett. Javult a termelékenység, a gazdálko­dás színvonala, a szövetkeze­ti dolgozók élet- és munka- körülménye, anyagi bizton­sága. Fejlesztve a szocialista munkaverseny embert és ter­melést formáló eredményeit, nagyszerű munkáskollektívák kapcsolódtak össze, melyek öregbítik a szövetkezetek jó hírnevét. Ilyen eredmények születtek például a nyíregy­házi vasipari szövetkezetben, a baktalórántházi VERTI- KÁL-ban, a nagykállói cipő­ipari szövetkezetben Az ex­portra dolgozó ruhaipari és cipőipari szövetkezetek is megállták helyüket az élese­dő versenyben. A mai küldöttközgyűlés elé terjesztett VI. ötéves tervi mozgalmi-, gazdasági prog­ram az ipari szövetkezetek számára helyesen fogalmazza meg a cselekvés főbb súly­ponti feladatait. A gazdaság- irányítási rendszer kedvező lehetőségeihez alkalmazkod­va, e tervidőszak is biztosít­ja az ipari szövetkezetek to­vábbi fejlődését. Alapvető követelmény a változó piaci viszonyokhoz, valamint a módosított ár- és gazdasági szabályozó rendszer feltéte­leihez gyorsan és rugalmasan alkalmazkodó szövetkezeti magatartás kialakítása és fej­lesztése. Tar Imre ezután a megyei pártértekezlet határozataiból adódó feladatokról beszélt, majd így folytatta: — Támo­gatjuk azokat a célkitűzése­ket, amelyeket maguk elé tűztek, segítve a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javí­tását, az intenzív fejlődést, a gazdálkodás minőségi ténye­zőinek fokozottabb érvénye­sülését. A szövetkezetpolitikai feladatként meghatározott ki­emelt célok jól illeszkednek a párt határozatainak, az élet minden területén történő megvalósításához. A megyei pártbizottság el­ső titkára beszédét a követ­kező gondolatokkal zárta: a VI. ötéves tervi program célt kitűzéseinek eredményes megvalósítása az ipari szövet­kezetekben dolgozók számára is gazdagabb, tartalmasabb, emberibb életet biztosítanak, s továbbhaladásunkat jelenti a fejlett szocialista társada­lom építésében. A .vita lezárása után sor került a KISZÖV vezető szer­veinek a megválasztására. A KISZÖV elnökének Ónody Istvánt választották meg. Sor került a KISZÖV-elnökség tagjainak a felügyelő, a szö­vetkezeti bizottság, a megyei nőbizottság, az ifjúsági bizott­ság megválasztására is. Dr. Tar Imre Czimbalmos Istvánnak, a KISZÖV volt el­nökének nyugdíjba vonulása alkalmából megköszönte az eddig végzett kimagasló mun­káját. Sikerekben gazdag te­vékenységet kívánt a most megválasztott új elnöknek és tisztségviselőknek. (dragos) INDIAI-ÓCEÁN Képünkön: Leonyid Brezs- nyev szovjet államfő és Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök tavaly decem­berben nagy jelentőségű dokumentumokat írt alá e Tévedés azt hinni, hogy az Indiai-óceánra történő nagy­arányú amerikai katonai be­hatolás csupán az iráni csá­szárság bukásával, az iráni forradalom 1979. februári győzelmével kezdődött. Nem ez (akárcsak az Afganisztán­nak nyújtott szovjet segít­ség) csupán ürügyet szolgál­tatott egy, már a 70-es évek­ben megindult folyamat fel- gyorsításához. A csendes-óce­áni 7. amerikai flotta egyes úszó egységei már 1964-ben megjelentek a térségben, sőt 1971-ben behatoltak a Ben- gáli-öbölbe és segíteni igye­keztek Pakisztánnak. Kezde­Fokozódó amerikai katonai jelenlét ményezések - ellen haderők A parti államok népeinek fokozódó nyugtalanságát bi­zonyította, hogy Ceylon (a mai Sri Lanka) kormánya már a 60-as évek elő felében javasolta mindenféle nukleá­ris fegyver távoltartását az Indiai-óceán vizeitől, majd később — Indiával együtt — mind ..határozottabban síkra- szállt a térség békeövezetté nyilvánításáért. Ezt a kezde­ményezést az érdekelt álla­mok többsége messzemenően támogatta. Ennek ellenére nem csökkent, hanem fokozó­ellenőrzésének, a tengeri szál­lítási útvonalak biztosításá­nak, sőt az esetleges fegyve­res beavatkozások végrehaj­tásának terveit —, amelyek később a carteri doktrínában is megfogalmazódtak. Hozzá­tehetnénk mindehhez, hogy az USA iráni kudarca, a Camp David-i amerikai—izraeli— egyiptomi külön alkuhoz fű­zött vérmes remények kútba esése csak még inkább fokoz­ta Washington türelmetlen­ségét, azt a sietséget, hogy haderőinek bizonyos részét — mindenekelőtt a haditen­ség — egy amerikai „illeté­kes” szavait idézve — a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg a Reagan-kormányzat álláspontját: „Mindaddig fenntartjuk impozáns méretű jelenlétünket, amíg nem szű­nik meg a zűrzavar a térség­ben és amíg rászorulunk a Közel-Kelet olajára^. Bizonyára ezzel a „megin­gathatatlan” washingtoni el­határozással függ össze az a negatív reagálás, amellyel gerészeti flottát — közvetle­nül is a katonai nyomás, a zsarolás eszközeként használ­ja fel az Indiai-óceánorf, fő­Leonyid Brezsnyev szovjet államfőnek a múlt év decem­berében ismertetett béke ja­vaslatait ma is kezelik a Fe­hér Házban. Az Egyesült Ál­lamoknak, más nyugati ha­Az amerikai repülőgép-anyahajók egyike a Perzsa-öböl köze­lében dott az amerikai katonai je­lenlét. A 70-es évek derekán, amikor nyilvánvalóvá vált az Egyesült Államoknak az öve­zet további militarizálására irányuló szándéka, a Szovjet­unió indítványozta, hogy kö­zös erőfeszítéssel szüntessék meg a feszültség forrásait, fa­gyasszák be, majd pedig fo­kozatosan mérsékeljék a köl­csönös katonai aktivitást. Az Egyesült Államok 1977 júniu­sában késznek mutatkozott ugyan a kétoldalú tárgyalá­sok megkezdésére, de azután — az amerikai fél hibájából — 1978 februárjában megsza­kadt az eszmecsere. Nem nehéz rájönni, miért. Nagyjából ugyanebben az időpontban amerikai szakér­tőkből álló munkacsoport ki­dolgozta az Egyesült Államok stratégiai koncepciójának azokat a legfőbb kérdéseit — egyebek között a hagyomá­nyos energiahordozó források leg pedig a Perzsa-öböl kör­zetében. Űrügy a beavatkozásra Az iráni és még inkább az afganisztáni események ürü­gyén (a túszügyet is meglova­golva) a Pentagon olyan, 35— 40 hadihajóból álló hadműve­leti magasabb egységet kül­dött a térségbe, amilyenhez foghatót a második világhá­ború vége óta még egyetlen egyszer sem vonultattak fel olyan óceáni zónában, ahol az USA-nak korábban soha nem volt öhálló flottája. (Eb­ben általában mindig van 2 —4 csapásmérő repülőgép- anyahajó, fedélzetükön 180— 360 repülőgéppel.) Bár a „túszdráma” időközben meg­oldódott, a Reuter hírügynök ­talmaknak, Kínának, Japán­nak és az Indiai-óceánon ér­dekelt egyéb országoknak ajánlott megállapodás kérdés­sé ezzel, persze, korántsem került le a nemzetközi élet napirendjéről. Szovjet békejavaslatok Mint emlékezetes, a Szov­jetunió javaslatainak lényege az, hogy a térségben nem hoznak létre katonai támasz­pontokat, nem helyeznek el sem nukleáris, sem pedig más tömegpusztító fegyvereket. A nemzetközi kötelezettségvál­lalás résztvevői ezenkívül tartózkodnak az erőszak al­kalmazásától és a parti álla­mok belügyeibe való beavat­kozástól. Mindezeken felül a szerződő felek tiszteletben tartanák a parti államok el nem kötelezett státusát és nem vonják be őket semmi­féle szűkkörű csoportosulás­ba. Az is elsőrendű szempont, hogy az Indiai-óceán és a csatlakozó zónák országai szuverén módon — minden­féle külső kényszertől mente­sen — maguk rendelkezhes­senek természeti kincseikkel. Hasonló szellemű állásfogla­lás született a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán is. Ismerve azonban az új amerikai adminisztráció „ke­mény” irányvonalát, nem va­lószínű, hogy rövid idő alatt érdemleges előrehaladás tör­ténik az ügyben. Az előjelek alapján okkal feltételezhető: az új elnök és csapata tovább kívánja folytatni — esetleg a korábbinál is kiélezettebb módon — azt a kalandorpoli­tikát, amelyet a Carter-ad- minisztráció elkezdett. Serfőző László alezredes (Következik: 3. „Válságív” — agresszív célokra)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents