Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-20 / 67. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 20. Kommentár Hattal őrnagy főlője A hét elején a dél-libanoni jobboldali fegyveresek ágyútűzzel árasztották el Kantarát. Ez a falu az ENSZ-erők övezetébe tartozik, s a békefenntartók parancsnoksága hozzájárult ahhoz, hogy ötven libanoni kormánykatona is ide települjön. Törvényes lépésről volt tehát szó. A bejrúti kormány fegyveres erejének jelenléte Libanon szuverenitásának visszaállítását jelenti a térségben. Az ENSZ-erők azután kaptak békefenntartó funkciót Déi-Libanonban, hogy az izraeli hadsereg — a nemzetközi nyomás hatására — elhagyta a határmenti térséget. Ám a Tel-Aviv-i kormány nem tette lehetővé a kéksisakosok számára funkciójuk betöltését. Nem engedte, hogy olyan feltételeket teremtsenek, amelyek végül Libanon szuverenitását, biztonságát és egységét szolgálják. Izrael, egy szakadár libanoni tiszt segédletével sajátos csatlósállamot hozott itt létre. Ez Haddad őrnagy földje. Az ő emberei gyilkolták le legutóbb az ENSZ nigériai katonáit és több libanonit. Voltaképpen mi az oka, hogy megélénkült a katonai tevékenység a Közel-Keletnek ebben a szegletében? Miért veti be az izraeli kormány szinte teljes diplomáciai apparátusát Haddad védelmében? Miért nyújt akkora támogatást a szakadár tisztnek ? A válasz a kérdésekre egyértelmű. Először: az izraeli akciók mögött ott van a júniusi választásra való sajátos felkészülés. Begin szívesen aratna katonai babérokat a parlamenti választás előtt. Másodszor: az izraeli kormány a PFSZ és a libanoni haladó erők elleni akciókkal szeretne „elébe menni” Reagan terrorizmus-ellenes kampányának. A libanoni területeken lévő táborok bombázása része a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni általános imperialista támadásnak. M. G. Losonczi Pál fogadta Taha Jassin Ramadhant Csütörtökön Losonczi Pál, a Minisztertanács elnökének az Elnöki Tanács elnöke a meghívására hivatalos láto- Parlamentben fogadta Taha gatáson tartózkodik Magyar - Jassin Ramadhant, a fórra- országon, dalmi parancsnoki tanács A szívélyes légkörű talál- tagját, az Iraki Köztársaság kozón részt vett Garai Ró- első miniszterelnök-helyet- bért külügyminiszter-hetesét, aki Lázár Györgynek, lyettes. A szovjet kormányfő Ausztriába látogat Moszkvában csütörtökön este hivatalosan bejelentették, hogy Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet kormányfő Bruno Kreisky szövetségi kancellár és az osztrák kormány meghívására április elején látogatást tesz Ausztriáiban. A magas szintű szovjet— osztrák kapcsolatok legutóbbi nagyfontosságú állomása az a megbeszélés volt, amelyet Leonyid Brezsnyev folytatott — a SALT—JI. szerződés aláírása idején — Kreisky kancellárral. Genscher Varsóban Csütörtökön délelőtt kétnaI pos hivatalos látogatásra Lengyelországba utazott Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. Varsóban Stanislaw Kaniával, a LEMP KB első titkárával, Wojciech Jaruzelski miniszterelnökkel, Józef Czyrek külügyminiszterrel tárgyal és felkeresi Henryk Jablonski köztársasági elnököt. A lengyel—nyugatnémet megbeszélések előterében két téma áll: a kelet—nyugati kapcsolatok alakulása — különös tekintettel a leszerelésre —, és a lengyel gazdaság helyzete. Bonni források szerint a varsói tárgyalásokon szó esik arról is, milyen formában módosíthatóak a Közös Piac Lengyelországnak nyújtott hitelei, illetve azok visszafizetési feltételei. (Folytatás az 1. oldalról) mus és a proletár internacionalizmus elvei alapján fejlődnek. A két párt a jövőben is azon munkálkodik, hogy a magyar—lengyel kapcsolatok minden területen kiegyensúlyozottan és rendszeresen tovább fejlődjenek. Áttekintve az időszerű nemzetközi kérdéseket, a két párt Központi Bizottságának első titkárai hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresz- szusán tett nagy jelentőségű kezdeményezések jó alapokat teremtenek a béke és biztonság ügyének előmozdítására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a nemzetközi enyhülés folytatására. Kifejezték, hogy készek továbbra is sokoldalúan hozzájárulni a szocialista közösség országai együttműködésének erősítéséhez, elősegíteni a kommunista és munkáspártok kapcsolatainak a fejlesztését és támogatni valamennyi haladó, forradalmi erőnek az imperializmus, újgyarmatosítás és fajüldözés elleni harcát. Stanislaw Kania csütörtökön az esti órákban elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Kádár János búcsúztatta a vendéget. N émetországban, közelebbről a felsősziléziai Birnbau- mel kis falu mellett voltam ezer társammal egy úgynevezett munkatáborban. 1944—45 telén az SS adott el bennünket a TODT szervezetnek. Tankcsapdát kellett ásnunk erdős területen a közeledő szovjet csapatok harckocsijai elleni védelméül az ott lakó németeknek. A láger — ki tudja milyen elgondolásból — a falu közepén volt. Préselt papírból készültek a kerek csúcsos sátraink. Az erdőből hazahúzott fenyőágakon aludtunk és az „emberséges” SS-Mann megengedte, hogy üres cementes zsákokat rakjunk magunk alá lepedőnek. Később azután bele- bújtunk. Leleményességünk meghozta a gyümölcsét. A papír jól szigetelt. A fejenként kapott lópokrócba burkolózva, ruhástól, nem fáztunk éjjel annyira. Hajnalban 4 órakor szólt a kolomp, az ébresztő és akár esett, akár fújt, nekünk menni kellett az erdőbe. A munka- szerződésben az állott, hogy 5 órától — délután 5 óráig dolgoznunk kell. Reggel menet közben adták ki a 10 dkg kenyeret és a margarint, vagy műmézet, esetleg gyümölcslekvárt — amit mi „Hit- ler-szalonnának” becéztünk. Volt még gyorsan odalöttyintett kávé, vagy I csapda tea, amit a derekunkon lógó csajkába mért a Lageralteste, egy ugyancsak fogoly szlovák lány. Reggel minderiki megitta a meleg színes vizet, mert a pótkávét és a fűteát igazán nem lehetett másnak nevezni a legnagyobb jóindulattal sem. A kenyeret és a „Zulage”-t (így hívták a hozzáadott műmézet, műmargarint, vagy a „szalonnát”) útközben majszoltuk. Sokat szenvedtünk az esőtől, a hidegtől, de még ennél is rettenetesebb volt az, hogy hamar megtetvesedtünk. Mert ugyan kinek volt lelkiereje hajnalban megmosdani a jeges vízben vagy hóban? Volt egy öreg 75 év körüli munkavezető, ezt elneveztük MIKULÁS-nak, olyan töpörödött, szakállas emberke volt, de annál gonoszabb. Ha nem néztek az őreink, mert melegedtek a tűznél és latolgatták a háború kimenetelét, mi is „lazítottunk” rádőlve az ásóra. Egyik társnőnk — egy angol tanárnő Eric Knight: „This above alle” című könyvét mesélte többek között. Ez a háború után nálunk „Légy hű magadhoz” címmel jelent meg. Egy alkalommal annyira érdekes volt a regény számunkra, hogy nem vettük észre a „MIKULÁS”-t, aki éppen mellettem állt meg. Görbebotjával addig vert, amíg a földre nem zuhantam és sírtam keservesen. Nem törődve a hóval, a hideggel és egy pillanatban az is átfutott az agyamon, hogy jó lenne meghalni 1 Hazafelé menet az egyik őr meglátta harisnya nélküli fagyfoltos lábomat és utasítást adott, menjek be a kórházbarakkba, mert rossz nézni, milyen ronda vörös a lábomszára. így pár napra fedél alatt lehettem. így vált a rossz viszonylag jóra. Később ismét ki kellett vonulnom, mert a cseh orvosnő nem tarthatott benn, az SS Sturmfürer nem engedte. A hideg egyre elviselhetetlenebb lett, mi már csak csákánnyal tudtuk a fagyos földet meglazítani. De a munkának menni kellett, addig kellett mélyítenünk az árkot, amíg fel nem jött ä fagyos talajvíz. Ez lett volna az a bizonyos tankcsapda. A remény éltetett bennünket, hiszen már november közepe táján messziről hallottuk az ágyúik morajlását. Tudtuk, hogy ezek csak a felszabadítóink lehetnek, hogy közelednek, csak ki kell bírni! G. Á. INDIAI-ÓCEÁN A világtengerek hatalmas kiterjedésű térségei közül az Indiai-óceán és közvetlen környezete — az Arab-tenger, a Perzsa-öböl — jelenleg az egyik legveszélyesebb válsággóc. Az itteni váltakozó hevességű nemzetközi konfliktusok kialakulását az imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok egyre agresszívabb kül- és katonapolitikája idézi elő. Még jól emlékszünk rá, hogy Carter, az azóta távozni kényszerült amerikai . elnök 1980 elején a leghatározottabban kijelentette: kormánya a Közel-Keletet „létfontosságú érdekszférának” tekinti és kész ezeket az érdekeket, (vagyis a rabló monopóliumok érdekeit) akár fegyveres erő alkalmazásával is „megvédeni”. Az Egyesült Államok 40. elnökeként január 20-án hivatalba lépett Ronald Reagan hasonló hangnemben nyilatkozott, sőt kilátásba helyezte: a Pentagon nemcsak a haditengerészeti, hanem a szárazföldi katonai jelenlétet is fokozni fogja. Amerikai előretörés Az Indiai-óceán és a csatlakozó tengeri zónák iránti feltűnő amerikai „vonzalom’ mindenekelőtt politikai-gazdasági és katonai megfontolásokkal magyarázható. Ez a roppant nagyságú övezet a maga 100 millió négyzetkilométernyi területével, több mint 1,3 milliárdnyi lakosságával — vagyis az egész emberiség lélekszámúnak majdnem egyharmadával — az elmúlt évszázadokban mindig is a legcsábítóbb, a legértékesebb zsákmánynak tűnt az egymást váltó gyarmatosítók szemében. A portugál, a holland, a francia és az angol hódítók egyaránt megjárták a mesés gazdagságú Indiához és a hátsó-indiai területekhez Ronald Reagan, az új amerikai elnök folytatni kívánja a fokozott katonai behatolás politikáját. vezető vízi utakat. Az óceáni szállítási útvonalak — kiváltképpen a közel-keleti kőolaj- és földgáz milliárd tonnás nagyságrendű készleteinek felderítése óta — nagy jelentőségre tettek szert. Ebben a térségben a föld méhe a világ olaj- és földgáztartalékainak több mint a felét rejti, de itt bányásszák a tőkés világ aranyának 80,7, ólmának 56,6, mangánércének 28,5, nikkelének 25,2 és bauxitjának 18,5 százalékát. A stratégiai nyersanyagok birtoklásáért, különösen pedig a nélkülözhetetlen energiahordozók kizárólagos ellenőrzéséért, megka- parintásáért hevés harc bontakozott ki a fejlett tőkésországok között. A hosszan tartó brit tengeri uralmat a második világháborút követő időszakban, s főleg a 60-as évek első felétől fokozatosan az Egyesült Államok „csendőri” funkciója váltotta fel. Hatalmas nyersanyaglcincs Az egyre erőteljesebb amerikai behatolás nehezen választható el a nemzetközi olajkonszernek növekvő mohóságától. Bár az USA szükségletének csupán ötödét-ha- todát szerzi be az Arab-Keletről, önmagában az a tény, hogy Nyugat-Európa és Japán — az eredeti tervek szerint — 1980-tól már egymil- liárd tonnára akarta feltornászni innen eredő kőolaj- importját, * meghatványozta Washington erőfeszítéseit a térség megszerzésére. Ehhez a mesterségesen is szított energiaválság csak újabb lökést adott. A katonai elemek előtérbe ‘ kerülésében természetesen az sem mellékes szempont, hogy az Egyesült Államok az Indiai-óceánnal határos afrikai országokból kapja a gyémánt 35, a kávé 30, a platina 30, a higany 20, a mangánérc 40 és a krómérc 47 százalékát. Amerika ösz- szességében mintegy 40, a hadiipar szempontjából létfontosságú stratégiai nyersanyagféleséget importál innen. Mint az AP szovjet sajtó- ügynökség egyik helyzetelemzése megállapítja, alapvetően a természeti kincsek sokaságához és sokféleségéhez fűződik az az imperialista politikai stratégia, amely az itteni fejlemények „feszes kontrollját” szolgálja, mégpedig azzal a kifejezett szándékkal, hogy nyíltan beavatkozzanak a parti országok belügyeibe, s minden módon elejét vegyék a nemzeti felszabadító mozgalmak terjedésének. És van még egy nem kevésbé fontos cél: a térség mind több államát — katonai támaszpontokkal, agresszív csoportosulások összekovácsolásával és egyre növekvő fegyverexporttal — a tőkés világhoz kapcsolni, a konzervatív re- zsimeket trójai falovakként felhasználni a függetlenségi törekvésekkel, a társadalmi haladás erőivel szemben. Serfőző László alezredes 1 (Következik: 2. Fokozódó amerikai katonai jelenlét) A Pentagonhoz közelálló U. S. News and World Report című lap térképe a térségben található amerikai támaszpontokról. Névrevízió Az utóbbi időben lényeges módosulások mutatkoznak a kínai pártvezetés politikai szóhasználatában. Már csak elvétve használják a „marxizmus—leninizmus” kifejezést, amelyet felváltott a „marxizmus és Mao Ce-tung eszméi” kifejezés, s a párt Központi Bizottságának dokumentumaiban a „proletárdiktatúra” kifejezés helyét a „népi demokratikus diktatúra” foglalja el. A névrevíziót a kínai pártvezetés gyakorlati megfontolásokkal indokolja. A sanghaji Venhuj Pao részletes cikkben indokolja meg a pártvezetés által elhatározott névrevíziót. Rámutat, hogy az elmúlt több mint három évtizedben felváltva és korántsem következetesen használták Kínában a „proletárdiktatúra” illetve a „népi demokratikus diktatúra” elnevezést. A cikk szerzője egyfelől azt állítja, hogy a két kifejezés lényePekingben gében és alapjában véve azonos értelmű, másfelől hangsúlyozza, hogy ami a tartalmát és a tényleges jelentést illeti, a kettő mégsem tekinthető azonosnak, S mint írja, az a tény,.hogy a kínai párt most visszakanyarodik a népi demokartikus diktatúra elnevezés használatához, nem a proletárdiktatúra marxista elméletétől való eltávolodást jelenti, hanem csupán pontosabb meghatározását Kína konkrét valóságának. A kínai rendszer lényegét érintő névcserét a cikk írója a következőkkel magyarázza: 1. Kínában a proletárdiktatúrára jellemző munkás-paraszt szövetség mellett továbbra is létezik a munkás- osztály és a nemzeti burzsoázia szövetsége annak ellenére, hogy a nemzeti burzsoázia képviselői szocialista dolgozókká váltak. 2. Kínában a kommunista párt mellett léteznek olyan demokratikus pártok, amelyekkel a kommunista párt „a hosszú távú egymás mellett élés és a kölcsönös ellenőrzés” politikáját alkalmazza. Ez az ismérv hiányzik a proletárdiktatúráról szóló marxista tanításból. 3. Tekintettel a kínai nép hatalmas tömegébe, a demokrácia köre sokkal' szélesebb, mint a diktatúráé, ez a népi demokratikus diktatúra leglényegesebb jellemvonása. 4. S mivel Kína túlságosan gyorsan lépett a szocialista útra, a jelenlegi szakaszban a népi demokratikus diktatúra folyamatosan valóra váltja a demokratikus forradalom célkitűzéseit is, köztük a demokrácia és a törvényesség kifejlesztését és megszilárdítását. A lap szerint az elmúlt években elrugaszkodva a valóságtól, mechanikusan és meggondolatlanul alkalmazták a diktatúrát. Mi több, a kulturális forradalom évtizedében a néptömegek és a káderek ellen vetették be a diktatúra fegyverét.
