Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-20 / 67. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 20. TISZADADAI VÁLTOZÁSOK Három város vonzásában „ ... a falu, ha fekvésétől eltekintünk — ugyanis a Tisza partjára épült — dísztelen ... Részben nemesek, részben parasztok lakják ... Földje jó, erdeje faizásra igen alkalmas.” Ti- szadadáról írták ezt a múlt század elején. Dolgos egyszerűségét ma is őrzi a falu. Csendes mindennapjait éli háromezernyi lakójával. A három nagy város — Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen — vonzása innen is szakított fel embereket. Az utóbbi években a csökkenés megállt. Inkább gyarapodni látszik lakossága. NOGRAD Hi újság az országban ? Helyben a termelőszövetkezeten kívül a parkettaüzemben dolgozhatnak a legtöbben. Hatszázan eljárnak. Sokan a tiszalöki HÓDIKÖT üzemegységében kaptak munkát. — A közeljövőben nem települ hozzánk újabb munkahely. Ezért még inkább arra kell törekednünk, hogy javuljanak az életfeltételek, az itt lakók magukénak érezzék a községet, meghonosodjanak a fiatalok is — mondja Tóth Gyula tanácselnök. — Tavaly nyílt meg az ezer négyzet- méter alapterületű ABC és vendéglő. A KlOSZ-szal közösen szolgáltató házat tervezünk. Javul az egészség- ügyi ellátottság. Körzeti orvos, fogorvos lakik a faluban. Az iskolát korszerűsítjük, mert több az iskolás korú. Tornaterem épül. A javaslatok, a felajánlások a Hazafias Népfrontklubban gyűlnek össze, melyet elsőként alakítottak meg a megyében. Esténként — háromszor hetente — beszélgethetnek a lakosságot foglalkoztató dolgokról. Legurulunk kocsival a Ti- sza-partra. Az odavezető úton meglepően sok az új ház. Néhány még vakolatlan arccal várja a tavaszt. A part Az üres part nyárra üdülőket vár közelében nádfedeles „matuzsálem”. Kéményén még büszkén tartja a gólyafészket, de megroggyant hátsó falában már az enyészet munkál. A Tisza-parton katonás rendben építőanyag. Csak a jobb időre vár a falu, azután ásót, lapátot fognak. Egészen a vízig fut majd a kö- vesút, a bozóttól megtisztul a part. Mindezt április végére elvégzik. A májust már az új fövenyen köszöntik. A csinosodó falu közös ékessége lesz. Reszler Gábor A FELÜGYELŐ SZÁMÍTÓGÉP Pirosán villogó, apró szemekkel és érzékelő szenzorokkal egészítettek ki másfélszáz szövőgépet a Rábatext Győri Textilipari Vállalatnál. A berendezéseket egy képernyős és írógépes számítócélgéphez kapcsolták. A gép megmutatja, hogy a szövőgép milyen hatásfokkal dolgozik, mit szőnek az egyes gépeken, melyik gép mennyit áll, s melyik esett ki hosszabb időre a termelésből. Két hétre előre megmondja, mikor szükséges a lánchengercsere. (Kisalföld) NE ADD TOVÁBB MOZGALOM A „Ne add tovább” nem egy új társasjáték jól hangzó neve, nem is a szóbeszéd ellen alakult társaság jelmondata. A Május 1. Ruhagyár szolnoki gyáregységében a brigádok felajánlották, hogy saját maguk ellenőrzik menet közben a minőséget. A rossz munka a következő munkaművelet elvégzése előtt visszakerül javításra. A szalagon dolgozók a lekerülő darabok után minőségi pontokat kapnak egy hónapban maximum 27 pontot. 26—27 pont esetén minőségi mozgóbért kapnak a dolgozók.. (Szolnok, megyei Néplap) KÍSÉRLETEK SZENNYVÍZISZAPPAL Fél éve égetés helyett a szántóföldre viszik és ott szétterítik a víz- és csatornamű vállalat szombathelyi szennyvíztisztító telepéről a szennyvíziszapot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szennyvíziszap ellenére a terméseredmények nem csökkentek. Hogy mennyit bír el a termőföld anélkül, hogy maga is károsodna — még további vizsgálat tárgya. Egy dolog azonban nem szorul bizonyításra: ez az eljárás olcsóbb mint az égetés. Az elmúlt félévben például közel hárommillió forintot takarítottak meg, s az sem utolsó szempont, hogy az égetéskor keletkező füst sem szennyezi már a levegőt. (Vas Népe) AHOL MÉCSVILÁGNAL ARANYAT FEJTETTEK A rudabányácskai aranybánya járatait eddig csak karbidlámpák fényénél kereshették fel a kirándulók. A középkori bánya mélyéről utoljára a XII. században hoztak fel kincset. A több mint 560 méter hosszúságú föld alatti vágatban kézi vésővel „vájták” a kemény kőzetet. A napi előrehaladást azok a 80—120 centiméterenként kialakított fülkék jelezték, amelyben a hajdani bányászok olaj mécsesüket elhelyezték. Az „idegenforgalmi bányában” a villanyvilágítás bevezetésével megvédik a kőzeteket a szennyeződéstől, ugyanakkor teljes pompájában mutatják be a kőzetvonulatokban még most is csillogó arany porszemcséket. (Észak-Magyarország) NÖVÉNYVÉDŐK SZERVEZETT VIZSGÁLATA Növényvédőszeres munka- vállalásnál minden dolgozónál alkalmassági alapszűrést kell végezni. Az első ötnapi folyamatos munkavégzés után újra kötelező a vizsgálat. A további rendszeres ellenőrzést a munkahely határozza meg. Néhány éve, Fejér megye különböző területein dolgozóknak az ilyen ellenőrző vizsgálat három napjába került. Most jó szervezéssel, a gazdaságok összefogásával autóbuszon 30—40 dolgozó jelenik meg az ellenőrzésen, s míg a rendelőintézetben elvégzik a vizsgálatokat, addig a laboreredmények is elkészülnek. Az összefogás eredményeként a háromnapos munkaidőkiesés egyetlen délelőttre csökkent. (Fejér megyei Hírlap) Segítik a rokkantakat A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárának Vörös- kereszt szervezete és a Radnóti Miklós Szocialista Brigádja a Vöröskereszt centenáriuma és a mozgássérültek éve alkalmából május 16-ra kommunista műszakot szervez a város és a járás területén élő öregek és mozgás- sérültek anyagi támogatására. Felhívással fordultak a környezetükben lévő vöröskeresztes szervezetekhez, szocialista brigádokhoz, munkahelyi kollektívákho?, hogy társadalmi munka révén előteremtett pénzek befizetésével csatlakozzanak kezdeményezésükhöz. A Vöröskereszt, a KISZ, a népfront városijárási • bizottságai támogatták a kezdeményezést. Sokan csatlakoztak már az akcióhoz. Elsőként a mátészalkai 17/37. számú gyógyszertár dolgozói fizették be a támogatás összegét a Vöröskereszt számlájára, a 2. számú bölcsőde dolgozói egy testi fogyatékos gyermek támogatását vállalták, az ÁFÉSZ vöröskeresztes alapszervezete (a Halász étterem és a cuk- részüzem szocialista brigádjával) zenés-műsoros estet rendez, amelynek teljes bevételét felajánlják a támogatási alapra, s szervezi az akciót a Kraszna menti Tsz is. A befolyt összegekből elsősorban a mérki szociális otthon egyedülálló, idős embereit, rokkantjait támogatják. Vadetetés A hosszan tartó, hideg, havas tél ellenére is jól telelt a vadállomány Sza- bolcs-Szatmár megyében. Feltehető tehát, hogy ha a puskák nem gyérítik sorait, talán még a kívánatos mértéken felüli is lenne a számuk. Nem véletlen, hiszen a negyven vadásztársaság mintegy ezer- . ötszáz helyen szervezte meg a vadak rendszeres etetését. Sok helyen találtak lakmározó helyet az erdőgazdaságok területén is. Ennek ellenére — például kukoricából — érezhetően kevesebb kellett, mint máskor. Magyarázata, hogy a belvizes helyeken — sajnos — kukorica is maradt lábon, s ehhez még a magas hóban is könnyen hozzáférhettek az állatok. Nem nient hát teljesen pocsékba. Lesz mire vadászni az idén is. Az egykori kastély ma kultúrház — Nagy gondunk az ivó- vízellátás — folytatja a tanácselnök. — Emelkedett a talajvíz, szennyeződtek a kutak. A vízműépítés hamarosan befejeződik. Elkészült a község csatornázási terve. A tanácsházától a néhány percnyi utat gyalog tesszük meg Barkóczi Dénessel, a művelődési ház fiatal igazgatójával. A labdarúgópálya végében hamarosan feltűnik a volt kastély. Ma művelődési ház. Ideiglenesen tornaterem is, amíg az új elkészül. Testnevelés óra után öltözködnek a gyerekek. Az ügyesebbek már az oszlopos homlokzat előtt zsibongariak. A szobák festésre, átalakításra várnak. A nagyteremben az igazgató széles mozdulatokkal magyarázza, meddig tart majd a megnagyobbított színpad, hova kerül új falburkolat, függöny, világítás. — A tiszadobi gyermekváros lakói segítenek majd a felújításban. Viszonzásul bármikor helyet kapnak rendezvényeinken — mondja Barkóczi Dénes. A tervek szerint nyaranta a népművészek kirakodó vásárra hozzák portékáikat, a festői Tisza-parti alkotótáborba pedig képzőművészeti főiskolásokat hívnak. Újra szeretnék hallani a többször kitüntetett, ám időközben felbomlott paraszt férfikórust. Sokan Gyuri bácsinak nevezték, én is úgy hívtam, hiszen mindannyiunknál idősebb volt. A munkatársai nemcsak ezért: úgy mozgott közöttük, mint egy jóságos nagyapa. És jó kedélyét nem veszítette el a legnehezebb, vagy szó szerint a legvéresebb helyzetekben sem. Izig-vérig nyíregyházi volt, úgy hozzátartozott a városhoz, mint a Korona, a megyeháza vagy a Sóstó. Ha mostanság körülnézek a Kossuth téren, rájövök, hogy ő hiányzik innen, termetes alakja, figyelő szeme. Gyuri bácsi nyomozó volt, akiről legendák keringtek. Mit tudott Gyuri bácsi? Nem tudom. Sejtelmem sincs. Azt tudom egyedül, mihez nem értett. Néha belelapoztam az ő jegyzőkönyveibe, kihallgatásokról, beismerésekről, tagadásokról szóltak ezek. Úgy éreztem, jobb, ha ezeket más készíti. Gyuri bácsi kényszerből csinálta, s ez érződött csikorgó mondatain. Ö mindennél jobban szerette, ha a tettest fülön csípheti. Ezzel nem ért föl semmiféle jegyzőkönyv. S hogy hogyan dolgozott? Nem volt sem Hercule TÍZ ÉVIG EGY LÓTOLVAT SARKÁBAN Legendák a nyomozóról Poirot, sem Maigret, sem Sherlock Holmes. Helyszíneltek egy feltört falusi kocsmát. Technikusok fényképezték a megmaradt nyomokat, cipőtalp helyét öntötték, kutyát indítottak ... Gyuri bácsi csak nézte a lefeszített lakatot és töprengően simogatta az állát. Végül beült a kocsiba, s elment Nyíregyháza egyik külterületére, egy kertes házhoz. A sofőrt megkérte, hogy a huszonnyolcas szám előtt álljon meg. Bement, hátra az udvarba, egy valamikor kamrának használt helyiség ajtajáig, s ott kopogott. Borzas férfi kukucskált ki a résnyire nyitott ajtón. — Látom, Gyegyó, szabadultál — mondta neki szelíden Gyuri bácsi. — Honnan tetszett látni? — Arról a lakatról... A kezed nyoma. Gyegyó két percet kért, hogy felöltözzön. Egy rablógyilkost keresett jó néhány kék-fehér kocsi. Igazoltattak mindenkit, csak Gyuri bácsi nem szállt ki sehol, elnyújtózott a hátsó ülésen, és szemlélgette a világot. Végül — egy már átfésült — buszmegállónál megállíttatta a kocsit. Kiszállt, odament egy férfinez és karjára tette a kezét. — Na, gyere Pisti fiam, autókázzunk. Látszólag megszegett minden kriminalisztikai szabályt. Vagy mégsem? Kiválóan beszélt cigányul, s valamennyi cigánypáciensét úgy ismerte, mint más senki. Tudta, ki kinek az apja, fia, unokaöccse, felesége, élettársa ... Jó, ha tudja ezt az ember — mondta. A Pistivel — kit különben később fölakasztottak, — a kapitányságig kiszedette a kabátbélésből a rablással szerzett pár ezer forintot. Azt is tudta, hová varrják a pénzt, ha el sze- íetnék dugni. De Gyuri bácsinak ezek apró munkák voltak. Akadt életében egy ügy, a Nagy Bűnügy. A háború után számos parasztembert tarkón lőttek hátulról, hogy elszedjék a lovukat, szekerüket. Mind egy kézre vallott. Gyuri bácsi tudta, ki a tettes. Más is tudta, de nem bírta elcsípni, Gyuri bácsi se, még meg sokáig,- Végre kétszer is elkapta, de a kezdetleges fogdákból megszökött az óriási erejű tettes. Aztán a lótolvaj eltűnt. Hírét mindenképp hallotta volna, ha máshonnan nem, a cigányoktól, mert ők is rettegték még a közelségét is. Gyuri bácsival lezáratták az aktát, hogy addig nem foglalkoznak vele, míg újra föl nem bukkan. Rég nem volt kötelessége az öregnek, hogy kutassa a kámforrá vált lótolvajt, de ő ment utána, talán nem múlt el hét, hogy valamit meg ne próbált volna. Tíz évig fürkészte, mire meglett. Ez a tíz év Dürrenmatt tollára kívánkoznék, hogy ne csak a bűnügyi regény rekviemjét írja meg, hanem a feltámadását is. A kutatás belső kényszere, a vadászösztön, a bele nem nyugvás — minden hajtotta, hogy döntést kényszeresen ki a sorstól. Hogy hogyan tudta meg, s mint tudta meg, hol búvik a lótolvaj, annak történetét ma sem sokan ismerik, mert Gyuri bácsi ritkán beszélt. De megkerült, elhozták, bíróság elé állították. Számtalanszor kérdezgettem a titkokról. Néha válaszolt, néha nem, de mindig ígérte, hogyha nyugdíjas lesz, leülünk egy pohár sör mellé, s akkor annyit mesél, hogy győzzem hallgatni. Aztán elérkezett a megérdemelt pihenés ideje, de Gyuri bácsi nem sokáig élvezhette. A beszélgetés pedig örökre elhalasztódott. K. I.
