Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

1981. március 18. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Munkakedv A középkorú munkás­asszonytól gyakran ka­punk levelet, de ha teheti, személyesen is belátogat szerkesztőségünkbe. Él­ményszerű beszámolóit mindannyiszor szívesen hallgatjuk. Elmondja, mi újság náluk az üzemben, vagy éppen szűkebb hazá­jában, lakóhelyén milyen közérdekű gondok, prob­lémák várnak megoldásra, s ennek érdekében mit tesznek az illetékesek és társadalmi munkájuk ré­vén az érintett lakosok. Legutóbb kívánságát így összegezte: azt szeretné, és azt kívánja, hogy becsüle­tes munkája után min­denki jól érezze magát ebben az országban. Ez a gondolat, a nyugodt, biza­kodó légkör, a teremtő munkakedv — amelynek nyomán napról napra új létesítményekkel gazdago­dunk — hangulata hatja át és jut kifejezésre a szerkesztőségünkbe érkező több száz levélben is. A munkáját szerető, ér­tő és becsülő szimpatikus ismerősünk elmondta azt is, környezetében látja; az emberek tisztában vannak vele, hogy nálunk az or­szágban mindenki számít. Nemcsak azért, mert min­den ember születésétől fogva egyenjogú, hanem azért is, mert rendsze­rünk minden tevékenysé­gét erre építi. Persze — említette be­szélgetőpartnerünk —, olykor a hibákra is oda kell figyelnünk. Ismer­nünk kell a gyengéinket, nem szabad azokat takar­gatni és megfeledkezni az élet követelte változtatá­sok szükségszerűségéről. Gyakorlati példát mond: „Nálunk az üzemben a sok tennivaló között a leg­fontosabb : szervezettebbé tenni a munkát, olcsób­ban, minőségileg jobb árukat kell termelnünk...” A tennivalók pontos is­meretében okosan muta­tott rá a munkásasszony, hogy az e téren mutatko­zó akadályok leküzdését a termelés szervezésénél kell elsősorban szorgalmazni. Ugyanis addig nem lehet munkafegyelemről beszél­ni az üzemben, míg elő­fordul, hogy rövidebb- hosszabb időre leáll a sza­lag, mert esetleg nincs anyag, vagy a gép elrom­lik és nincs aki gyorsan megjavítsa. Emiatt pedig órákig áll a munka. Lényeges eleme a cél megvalósításának az is, hogy munkaidejében min­denki becsületesen dolgoz­zék. Feladatát példamuta­tóan lássa el, akármilyen munkakört tölt be. Az pe­dig jogos elvárás és elv, hogy mindenki a végzett munkája szerint részesül­jön a közös erőfeszítések anyagi és erkölcsi gyümöl­cséből. Erről könnyebb be­szélni — így vélekedett a munkásasszony is —, mint a gyakorlatban megvalósí­tani. De garancia erre, hogy minden jóérzésű em­ber egyetért a levéllel, és készen áll a feladatok tel jesítésére. Soltész Ágnes JÁRHATATLAN UTAK Nyírszőlősön a Pannónia utcában lévő házaik csapadé­kos időben majdhogynem megközelíthetetlenek. Akár a Csongor, akár a Kincs ut­ca felől, de járhatatlan a nyírazőlősi táblát — a kisvo­nat megállójával összekö­tő út is. Az ABC-t, az orvosi rendelőt legfeljebb gumicsiz­mában tudjuk megközelíteni. A pici gyermeket gyermek- kocsival elvinni az orvosi ta­nácsadásra nem lehet. Ha va­laki autóval vág neki az út­nak, az biztos, hogy az első sártengerben ottragad. Tud­juk, hogy az anyagi lehetősé­gek végesek. Nem is várjuk, hogy a „sült galamb a szá­junkba repüljön”, Kertváros lakossága az útépítésben is összefogna és segítene. Csak legyen aki e társadalmi mun­kát összefogja, és irányítja. Több száz érdekelt nevében: Basa Attiláné Nyírszőlős, Pannónia út 11. szám PÉNZÜNK BÁNTA Március 2-án Nagyecsedről vonattal Nyíregyházára utaz­tunk. Velünk a másfél éves gyermekünk. Ezért úgy hatá­roztunk, hogy a kényelmes utazás érdekében első osztá­lyú kocsira váltunk jegyet. A kívánt jegyet ki is adták. Ám a mátészalkai átszállásnál nem találtunk első osztályú kocsit. A kalauz jegyvizsgá- láskor mondta, ő nem tehet az egészről. Majd visszatér és . a jegyárkülönbözetet megté­ríti. De vissza hasztalan vár­tuk. Sajnos, nem ez volt az első eset, hogy így jártunk. A. S.-né Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 10. sz. FEJÖGÉP, ALKATRÉSZ NÉLKÜL Nyíregyházán, a Búza téri vetőmagboltban fejőgépet ugyan árusítanak, de hozzá­való apró alkatrészeket nem. Pedig a kehely, a tömítés elég gyakran cserére szorul, s ha nincs, megáll a tudo­mány. A drága gépet nem le­het használni, vagy csak rossz hatásfokkal. Az ipar és a ke­reskedelem erre is gondol­hatna. B. A., Nyíregyháza KERESZTÜL-KASUL Nyíregyházán, a Makaren­ko utcai építkezések miatt a Vécsei-közi 12-es iskolát, a 13. számú óvodát, valamint az 5. sz. bölcsődét szinte le­hetetlen megközelíteni sáros időben. Pedig a Toldi utcán épült tízszintes házak, az új lakónegyed gyermekei ezekbe az intézményekbe járnak. Jelenleg azonban va­lahogy áthidaljuk még e ne­hézségeket. Az iskolás gyere­kek az építési területen át­botorkálnak, sokszor a daru mögötti betonlapokon, még akkor is, ha tudják: ez ve­széllyel jár. De félünk a „hol­naptól”, ha az építők a Le­hel utcán a munkaterületet bekerítik, vagyis körbekerí­tik az utcát. Akkor nekünk, az Ér-patak, illetve a Toldi utca jobb oldalán lakóknak gyermekeinkkel együtt le kell majd mennünk az almatáro­lóig, és úgy visszajövet — a Szarvas utcán — tudjuk megközeliteni a már említett gyermekintézményeket. Tud­juk, a lakások nekünk, mind­annyiunknak épülnek. Azért szeretnénk, ha ez idő alatt is egy biztos úton juthatnánk el minden reggeli úticélunk­hoz. Kovács Tiborné Damjanich utcai lakos ÉJJELI MENEDÉKHELY Ez aztán kényelem —!! (Kiss Ernő rajza) Eleinte elegáns mivoltát „csodáltam” a fekete Merce­des kocsinak, és tehetős gaz­dájára gondoltam: vajon ki lehet? Két évvel ezelőtt ugyanis ritka volt az effajta magánrendszámmal közle­kedő nagy kocsi. Mostanában — két év elteltével — azért fürkészem a kocsi gazdáját, mert úgy vélem, talán már nincs is, a kocsi évek óta ott áll és most már azt sem lehet mondani,' hogy sértetlenül, mert valaki az első ülését le­döntötte, átalakult majdhogy­nem kényelmes bőrággyá. Lehet, hogy valakinek éjjeli menedékhelye? Nem tudom, de azt igen, hogy ezen a keskeny, de forgalmas Síp utcán ez a jó öreg Mercedes már forgalmi akadály. Ideje lenne a gazdáját kideríteni, vagy ha nincs, a roncsautót méltó helyére elszállítani. Szerdahelyi Mihály Nyíregyháza, Széchenyi utcai lakos KÉRÉS Járóképtelen vagyok, fér­jem is munkaképtelen. A társadalom gondoskodása révén, a segélyből szerényen megélünk. Elégedettek va­gyunk. Csupán egy kívánsá­gunk volna: egy televízió, amely bezártságunkat némi­képpen feloldaná. Általa be­pillanthatnánk az ország éle­tébe, a közéletbe és szórako­zást is nyújtana, mert így nagyon unalmas, egyhangú az életünk. Nem titkoljuk, hogy e kívánságunk köze­pette a megértő emberek kö­zösségének segítségére szá­mítunk. Tudjuk, hogy van­nak olyan szocialista brigá­dok, amelyek keresik a se­gítségre szorulókat, hogy azok életét jótéteményükkel szebbé, gazdagabbá, embe­ribbé tehessék. E sorainkkal szeretnénk mi is magunkra felhívni a figyelmüket, bízva e közösségek megértő, segítő szándékában. Zolcsák Józsefné Botpalád, Fő utca 95. szám. FÉRŐHELY ÉS TÁRSAI Olvasom az újságokat, hallgatom a tévét, a rádiót. Az egyik hírben egy bölcső­de átadásáról van szó, a má­sikban egy szarvasmarhate­lepéről. A két hírben egy azonosság van. Mindkettő fé­rőhelyről beszél. Az iskolá­ban pedig „X” fő tanul, a gyárban „Y” fő dolgozik. A vendéglő, a kultúrház „Z” személyes. A rendezvények­nek „N” számú meghívottja volt. A példák száma bővít­hető. Nem lehetne „embe- rebbül” beszélni, írni? A böl­csődei férőhelyet felválta­ni például az ennyi és annyi kisgyermekkel? A fő helyett tanulót, diákot, munkást, em­bert mondani, írni? És a meghívottnál jobb, melegebb a vendég, csakúgy, mint a hidegen személytelen szemé­lyesnél. Egy szó, mint száz: a férőhelyet és társait, ha csak lehet, tartsuk meg a szarvasmarhatelep és a töb­bi, nem „emberi” fogalom megjelölésére. Legyünk ke­vésbé ridegek — írja S. Z. Szerkesztői üzenetek Kalmár Imre sátoralja­újhelyi, Vass Béla nyír­egyházi, Vezse Ferencné nyírmadai, Dobos István­ná lövőpetri, Kocsis Fe­renc komorói, Papp Mik­lós csegöldi, Fekete Sán- dorné nyíregyházi lako­soknak levélben válaszol­tunk. Riskó Pálné fehérgyar­mati, Lőrincz Mária nyír- kátai, Sallai Józsefné nyíregyházi, ifi. Dobos István ököritófülpösi, Makra Zoltánná tiszalöki, özv. Szabolcsi Istvánná nyíregyházi, Biró Bertalan nyíregyházi, Piros Pálné panyolai, Juhász Ferenc nagykállói, Holp Mihály nyíregyházi, Nyalka János kálmánházi, Ács Jánosné kocsordi, Görög Ferenc ófehértói, Nagy Sándor nyírpazonyi, Novák Imré- né újkenézi, Kiss Gábor nagyhalászi, Barna István tiszakerecsenyi, Papp Lászlóné tiszakóródi, Fe­kete István nyíregyházi, Túri László nyíregyházi, Oláh Sándor márokpapi, és Juhász Józsefné csen- geri olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Makó József tiszavasvá- ri, Kurta László nagykál­lói és Varjú Imréné kis- várdai lakosok kedves kö­szönő soraikat megkaptuk. Örülünk, hogy segíthet­tünk. Fehér Lajos nagyecsedi olvasónk panaszát orvo­solták. A Szatmár Bútor­gyár levélírónk lakásán a garanciális javítást elvé­gezte. Benicsák János nyír­egyházi lakos ügyében a nyugdíjfolyósító igazgató­ság intézkedett. A családi- pótlék-különbözetet ki­utalták, és nyilvántartá­sukban az adatváltozást bejegyezték. özv. Bajnai Áronné szamossályi olvasónk, a reklamált összeget meg­kapta. Berecz Mihály és társai — nyíregyházi, Henger­sori lakosok — ügyében a városi tanács műszaki osz­tálya intézkedett. A szük­séges vízelvezetésről gon­doskodtak. Gáspár Jánosné raka- mazi olvasónkat többek közt arról is értesítettük, hogy a munkahelye birto­kában lévő okmányok sze­rint 23 év munkaviszony­nyal rendelkezik. Ameny- nyiben azonban a nyugdí­jazása időpontjában hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy legalább 25 év mun­kaviszonnyal rendelkezik, a jutalom kifizetéséről munkahelyén intézkedni fognak. A LAKOSSÁG IS SEGÍTHET A Kelet-Magyarország feb­ruár 25-i számában „Kutyák” címmel észrevétel jelent meg, melyre közöljük, hogy a vá­rosi begyűjtőtelep kezelője a város területén a kóbor ebe­ket hetente begyűjti. A cikk megjelenését követően in­tézkedtünk, hogy a rendsze­res körjáraton kívül a beje­lentett területen az esti órák­ban is tartson ellenőrzést. Ez megtörtént, a cikkben szerep­lő helyen is. A telepkezelő eredményes munkájához is- mételtep kérjük a város la­kosságának a támogatását. A kóbor ebek begyűjtésével kapcsolatos bejelentéseiket a 11-879-es telefonszámon te­hetik meg. Nyíregyháza Városi Tanács V. B. termelés-ellátás- felügyeleti osztály Á helyettesítés díjazásáról A MŰSZAKPÓTLÉKRÓL — A SZABAD­NAPOK KIADÁSÁRÓL Kereki Mihály kisvárdai olvasónk a saját munkaköré­nek ellátása mellett az egyik munkatársát rendszeresen helyettesíti. Miután időbérben van foglalkoztatva, a mun­káltató az elvégzett többletmunkáért csak a harmincadik nap után fizet helyettesítési díjat, amit olvasónk kifogásol. A vonatkozó jogszabály értelmében az időbéres dolgo­zót csak akkor illeti meg a helyettesítési díj, ha egyfoly­tában harminc napon túl helyettesít. Ebből azonban nem következik az, hogy a helyettesítési díj csak a harmincadik naptól illeti meg, mert a jogszabály akkor így is fogalmaz­na. Olvasónkat tehát csak akkor illeti meg a helyettesítési díj, ha többletmunkát végez, a helyettesítés egyfolytában a harminc napot meghaladja. A helyettesítési díj azonban az első naptól jár. Annak mértékét viszont a végzett több­letmunka figyelembevétele mellett egy és ötven százalék között a munkáltató határozza meg. H. I. mátészalkai levélírónk gépkocsivezetői munka­kört lát el. Beosztásánál fogva munkásokat szállít a mun­kahelyre és onnan vissza. A munkaideje ennek megfelelő­en reggel öt órától este hét óráig tart. A két szállítási idő között a vállalat szerelőműhelyében végez munkát, amiért napi húsz forint díjazásban részesül. Olvasónk kérdezi, hogy a műhelyben végzett munkáért milyen díjazás illeti meg, mert a napi hétórás munkaidőért a húsz forintot ke­vésnek tartja. Olvasónk kifogása alapos. A végzett mun­káért díjazás jár, ami nem lehet kevesebb, mint a besoro­lás szerinti munkabére. A hatályos jogszabályok lehetősé­get adnak arra, hogy egy dolgozó több munkakört lásson el. Ilyenkor abba a munkakörbe kell besorolni, amelyik­ben a munkaidejének nagyobb részét tölti el. Arra is van lehetőség, hogy munkakörének ellátása mellett a vállalat gépjárművét vezesse, amiért vezetési pótlék illeti meg. An­nak mértékét a vezetett gépjármű fajtájától és a vezetés­sel eltöltött időtől függően kell megállapítani. Levélírónk tehát megalapozottan követelheti a ledolgozott órákra já­ró munkabérét, természetesen a napi húsz forint figyelem­be vétele mellett. Vagy kérje az átsorolását szerelői mun­kakörbe és a gépjármű vezetéséért a vezetői pótlékot. Fodor Ferenc nyírkércsi olvasóink az ‘égyik iskolában fűtőként dolgozik. A munkát két műszakban látják el, reg­gel öt órától este kilenc óráig. Olvasónk munkahelyét me­netrend szerint közlekedő járművel nem tudja megközelí­teni, ezért saját motorkerékpárjával közlekedik. A mun­káltatótól több ízben kérte, hogy járuljon hozzá közleke­dési költségeihez, amire a munkáltató nem válaszolt. Le­vélírónk azt is szeretné tudni, hogy műszakpótlékra jogo- sult-e? A munkáltató csak akkor köteles a munkába járáshoz szükséges költségekhez hozzájárulni, ha a munkaszerző­désben ebben megállapodtak. Olvasónk tehát a költségei­nek megtérítését kérheti — de nem követelheti. Műszak- pótlék azokat a fizikai dolgozókat illeti meg, akik huszon­négy órán belül egymást felváltva azonos munkát végez­nek. Műszakpótlék csak a második, illetve a harmadik mű­szakban foglalkoztatottak részére jár, amelynek mértéke a törzsbér húsz, illetve negyven százaléka. Olvasónkat tehát minden második műszakban töltött idő után megilleti a húszszázalékos műszakpótlék, amit 1978. július 1-ig vissza­menőlegesen követelhet. Ruttkai Györgyné boltvezető és helyettese részére a szövetkezet másfél éve nem biztosította a kéthetenkénti szabadnapot. A szövetkezet most arra kérte őket, hogy részletekben vegyék igénybe a ki nem vett szabadnapo­kat. Olvasóink ezt az intézkedést sérelmezik, mert mint írják, a szabadnapokat önhibájukon kívül nem tudták igénybe venni. Kérdésük az, hogy milyen lehetőség van a szabadnapok pénzbeni megváltására? A kereskedelmi ága­zatban a két hetenkénti szabadnap kivételére több féle lehetőséget biztosít a hatályos jogszabály. Arra is van le­hetőség, hogy az egy-két személyes boltok dolgozói a sza­badnapokat az éves szabadságukkal együtt kapják meg. Miután a munkáltató a meghatározott ideig a szabadna­pot nem biztosította, így azt utólag a dolgozó kérésére pénz­ben köteles megváltani. Olvasóink ezt a munkát a törvé­nyes munkaidőn felül végezték, így annak díjazását a túl­óra szabályai szerint kell elszámolni. Amennyiben a mun­káltató kérésüket nem teljesíti, úgy kérelmükkel fordulja­nak a szövetkezet mellett működő munkaügyi döntőbizott­sághoz. Nagy Mihály SZMT politikai főmunkatárs olvasói n k leveleiből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents