Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 17. Napi külpolitikai kommentár Csúcs a fogadóban Magyar—kanadai külügyminiszteri tárgyalások Kádár János fogadta dr. Mark Rudolph Macguigant Ám a „menü” így is ala­posan igénybe vette a politi­kusokat. A megbeszélésen ugyanis áttekintették többek között Nyugat-Európa és az EGK szerepét a kelet—nyu­gati viszony jelenlegi szaka­szában. S önmagában már ez az első „fogás” sok fejtörést okozhatott, különös tekintet­tel a „tizek” március 23—24- én Hollandiában sorra kerü­lő csúcstalálkozójára. Közis­mert, hogy á Görögország­gal kibővült Közös Piac tag­államai számos kérdésben — elsősorban a hozzájárulások mértékét és a mezőgazdasági árak kialakítását illetően — nehezen jutnak egységes ál­láspontra. Bonyolítja a hely­zetet a munkanélküliség ro­hamos növekedése, ami a franciák és a nyugatnémetek számára is egyre nagyobb gondok forrása. A dollár lát­ványos árfolyam-emelkedése Párizsban és Bonnban egy­aránt kínos meglepetést kel­tett, s feltehető, hogy a frank, illetve a márka foko­zottabb védelméről a „diplo­máciai menü” első „fogása” keretében ugyancsak szót váltottak az államférfiak. A második „fogás” valósá­gos csemegének számított: Leonyid Brezsnyev a közel­múltban levélben fejtette ki az SZKP kongresszusán tett javaslatait. Mind Giscard, mind Schmidt a címzettek közé tartozott, s a hollandiai csúcstalálkozóig a „tizek” szeretnék véleményüket egyeztetni, hogy aztán közös állásponttal fordulhassanak Moszkvához. Ebben bizonyá­ra közrejátszik majd Wa­shington véleménye is, amely valószínűleg eltérő lesz a nyugat-európai államokétól, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy Párizs és Bonn között is fennállnak bizonyos véle­ménykülönbségek. Ami a harmadik „fogást” illeti, a nyugat-európai or­szágok gazdasági helyzete különösen „nehéznek” bizo­nyulhatott a résztvevők szá­mára. Európa két vezető tő­kés hatalma maga is gondok­kal küszködik, s Giscard és Schmidt rég lemondott arról, hogy egymásnak kölcsönösen „csodaszereket” ajánljon. Mégis úgy tűnik, a francia és a nyugatnémet érdekek sok tekintetben egybeesnek, s az orvoslás módja is hasonló le­het. Barre francia miniszter- elnök éppen azért utazik a közeli hetekben Bonnba, hogy a gazdasági fejlődést ösztönző intézkedéseket az NSZK vezetőivel megvitassa. □ zony, egy vacsora ke­retében aligha lehetett valamennyi szóban forgó kérdésre megnyugtató, végleges választ adni. A vil­lámtalálkozó a két ország szoros kapcsolatain kívül alighanem azt is bizonyítani volt hivatott, hogy Nyugat- Európa vezető hatalmai ke­resik az azonos érdekekből fakadó közös nevezőket. A fogadóban feltálalt „diplomá­ciai menüből” azonban sem­miképpen nem következik, hogy — a főzés hasonlatánál maradva — az egyes fogáso­kat Bonnban és Párizsban azonosan fűszereznék. Még kevésbé Washingtonban, ahol a diplomáciai (boszorkány)- konyha közismerten más re­cepteket alkalmaz. ' Gyapay Dénes Megkezdődtek megyénkben a Forradalmi Ifjúsági Napok (Folytatás az 1. oldalról) A KISZ megyei bizottságá­nak első titkára ezt követően 1848-nak a ma fiataljaira gyakorolt mozgósító erejéről szólt. „A ma forradalmárá­nak mércéje a társadalmi ha­ladáshoz való viszony — folytatta az előadó. — Nap­jaink forradalmisága elvá­laszthatatlan szocialista ha­zánk, az alkotó emberek sze- retetétől, jövőt formáló cél­jainak megismerésétől, válla­lásától. A ma if júságának forradal- 'miságát, az alkotó vágy, a tettrekiészség, a párt és nép iránti hűség, az új iránti fo­gékonyság, a bátor kezdemé­nyezőkészség, a politikában és a közéletben való aktív részvétel, a közvetlen kör­nyezetért érzett felelősség a feladatok maradéktalan tel­jesítése jelenti., E forradalmi tettek egész sorát kínálják pártunk XII. kongresszusán és a VI. ötéves tervben meg­fogalmazott társadalmi célok és feladatok. Éljünk hát a bi­zalommal és a lehetőséggel!” Az ünnepi beszédet köve­tően a megye, Nyíregyháza város és a nyíregyházi járás vezető testületéinek képvise­lői, a megyeszékhely üzemei­nek, intézményeinek, fegyve­res testületéinek és iskolái­nak képviselői megkoszorúz­ták Kossuth Lajos szobrát. Kiemelkedő eseménye volt a Forradalmi Ifjúsági Na­poknak vasárnap Nyírvasvá- riban, ahol a kedvezőtlen idő ellenére is több ezer fiatal vett részt az egész napos sport-, illetve kulturális ve­télkedőkön. Este Vasvári Pál szobránál ünnepi nagygyű­lést tartottak, amelynek Lendvainé Juhász Gabriella, a KISZ megyei bizottságának titkára volt az előadója. A kisvárdai járás fiataljai Mándokon vettek részt ün­nepségen; Nyírbátorban pe­dig a „Kongresszusról kong­resszusra” vetélkedő megyei döntőjét rendezték meg. Első helyen a nyíregyházi gumi­gyár, második helyen a MÁV záhonyi számítóközpont, har­madikon a Nyíregyházi Kon­zervgyár csapata végzett. Megnyílt a Lipcsei Vásár Az NDK számos párt- és állami vezetőjének jelenlété­ben vasárnap megnyitotta ka­puit a tavaszi Lipcsei Vásár. A világ legnagyobb szakvásárán az idén 67 ország több mint 9 ezer kiállítója vesz részt. Ami a magyar részvételt il­leti: több mint 4 ezer négy­zetméter területen 33 magyar külkereskedelmi vállalat vo­nultatja fel termékeit. A ma­gyar gyártmányú mezőgazda- sági és élelmiszeripari gépek, elektrotechnikai, automati­zálástechnikai, híradástech­nikai berendezések és műsze­rek, adatfeldolgozó és iroda­gépek, különféle csomagolás­technikai berendezések és' fo­gyasztási cikkek már az első napon nagy érdeklődést kel­tettek. Lipcsében magyar— NDK gazdasági megbeszélé­sekre is sor kerül. A vásáron több mint 200 külföldi kormányszintű, gaz­dasági és üzleti küldöttség, valamint számos miniszter, államtitkár van jelen. Kádár János fogadta a hazánkba érkezett kanadai kül­ügyminisztert. Képünkön: az MSZMP KB első titkára és dr. Mark Rudolph Macguigan. (Kelet-Magyarország telefotó) Púja Frigyes külügyminisz­ter meghívására hétfőn hiva­talos látogatásra Budapestre érkezett dr. Mark Rudolph Macguigan kanadai külügy­miniszter. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Púja Frigyes fo­gadta. Megjelent Dorothy Ja­ne Armstrong, Kanada bu­dapesti nagykövete. Délelőtt a külügyminiszté­rium épületében megkezdőd­tek a hivatalos magyar—ka­nadai külügyminiszteri tár­gyalások. A két külügyminiszter a nyílt légkörű eszmecserén megkülönböztetett figyelmet szentelt a nemzetközi hely­zet értékelésének, különös te­kintettel a kelet—nyugati kapcsolatok kérdéseire. Púja Frigyes és dr. Mark Rudolph Macguigan behatóan foglal­kozott az enyhülés és a lesze­relés összefüggéseivel. A megbeszélésen részt vett Dorothy Jane Armstrong. ★ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit-> kára hétfőn a KB székházá­ban fogadta dr. Mark Ru­dolph Macguigan kanadai külügyminisztert, aki hivata­los látogatáson tartózkodik hazánkban. Az eszmecserén részt vett Púja Frigyes külügyminisz­ter. Jelen volt Dorothy Jane Armstrong, Kanada magyar- országi nagykövete. Ugyancsak a nap folyamán Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke a Parlamentben fogadta dr. Mark Rudolph Macguigant. A kanadai külügyminisz­ter a Szépművészeti Múze­umban délután részt vett Tom Forrestall kanadai fes­tőművész kiállításának ün­nepélyes megnyitóján. A mű­vész utóbbi negyedszázadban alkotott munkáiból váloga­tott tárlat megnyitóján Mark Macguigan elmondta: Kana­da egyik legkiválóbb festőjé­nek kiállítása nem csupán Tom Forrestall művészi tö­rekvéseiről ad keresztmetsze­tei, hanem a bemutatott ké­pek témaválasztásukban, hangulatukban, technikájuk­ban Kanada levegőjét áraszt­ják. Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes megnyitó­jában kiemelte: e kiállítás országaink fejlődő kulturális, művészeti együttműködésébe illeszkedik. A most bemutat­kozó kanadai művész neve' jól ismert a szakemberek kö­rében, az itt látható kollek­ciót mutatták be a belgrádi konferencia tiszteletére ren­dezett nemzetköz! kiállításon is. A művész — mint mon­dotta — egyik jeles képvise­lője a hatvanas években el­indult, egyfajta figuratív áb­rázolásra törekvő mozgalom­nak, amelyet mágikus realiz­musnak neveznek. A megnyitó beszédeket kö­vetően a festőművész kalau­zolásával a vendégek megte­kintették a tárlatot. Részt vett a megnyitó ünnepségen Szarka Károly külügyminisz­ter-helyettes. Jelen volt Do­rothy Jane Armstrong. ★ Púja Frigyes este vacsorát adott vendége tiszteletére. Gus Hall magyarországi látogatása Az MSZMP KB meghívá­sára március 10—16-a között látogatást tett hazánkban Gus Hall, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Párt­jának főtitkára. Az amerikai vendéget fogadta Kádár Já­nos, az MSZMP KB első titkára. Megbeszélést folyta­tott vele Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. A két párt vezetői szívé­lyes, elvtársi légkörben véle­ményt cseréltek a nemzetkö­zi helyzet, a nemzetközi .kom­munista és munkásmozgalom kérdéseiről, s tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről és tevékenységéről. Megállapították, hogy az agresszív törekvések az eny­hülési folyamat lefékezésére, a feszültségek növelésére, a fegyverkezési hajsza fokozá­sára súlyos veszélyt jelente­nek Európa és az egész világ népei számára. A béke és a nemzetközi biztonság erősíté­se szempontjából fontosnak ítélték meg az összes demok­ratikus és békeszerető erő cselekvő összefogását. Különö­sen nagy horderejűnek érté­kelték az SZKP XXVI. kong­resszusának az enyhülést és a katonai-politikai feszültségek csökkentését célzó javaslata­it. Egyetértettek abban, hogy a kommunista és munkás-, pártok két- és többoldalú ta­lálkozói, tanácskozásai hasz­nosan szolgálják és erősítik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom közös tö­rekvéseit, céljait. Kifejezésre juttatták szolidaritásukat a nemzeti függetlenség kivívá­sáért, a társadalmi haladásért küzdő népekkel, mozgalmak­kal. A két párt képviselői kife­jezték készségüket, hogy a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elveinek megfelelően tovább erősítik az MSZMP és az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja közötti kapcso­latokat. ★ Gus Hall hétfőn elutazott Budapestről. A Ferihegyi re­pülőtéren Gyenes András, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. Befejezte munkáját a népfrontkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) A vitában reflektorfénybe került család, házasság sze­repéről szólva a főtitkár az együttélés emberi teljességé­nek fontosságára hívta fel a figyelmet. A Hazafias Népfrontot köz­vetlenül érintő javaslatokat méltatva a HNF OT főtitkára aláhúzta: elfogadja az indít­ványokat, s a választott tiszt­ségviselők is arra törekednek majd, hogy valóra váltsák azokat. Elhangzottak olyan javaslatok is, amelyek mér­legelése, elfogadása más szer­vekre tartozik, ezeket, köztük a Himnusznak az alkotmány­ba történő beiktatását eljut­tatják az illetékesekhez — mondotta befejezésül Sarlós István. Sarlós István vitaösszefog­lalója után határozathozatal következett. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Ha­zahas Népfront Országos Ta­nácsának jelentését a leg­utóbbi kongresszus óta vég­zett népfrontmunkáról, az Országos Tanács nevében el­mondott főtitkári beszámolót, a hozzászólásokra adott vita­összefoglaló választ, továbbá a kongresszus három vita­anyagát, a módosított műkö­dési irányelveket, valamint az Országos Pénzügyi Ellen-, őrző Bizottság beszámolóját. Ugyancsak egyhangúlag elfo­gadták a beterjesztett kong­resszusi állásfoglalást. Az előterjesztés alapján a kongresszus egyhangúlag megválasztotta a Hazafias Népfront 271 tagú Országos Tanácsát. A megválasztottak között találjuk: Gulyás Emil- né dr.-t, a megyei népfrontbi­zottság titkárát, Juhász Ist­vánt, a kisvárdai Rákóczi Tsz elnökét, Kormány Margit pe- nyigei pedagógust, Mező Ist­vánná munkást, Szatmár Bú­torgyár, Puskás Istvánná nö­vénytermesztő brigádvezetőt, leveleki Dózsa Tsz és Virányi Istvánná cipőfelsőrészkészítőt, a Gávavencsellői Cipőipari Szövetkezet szakmunkását. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula; alelnökök: Bu- gár Jánosné, Bencsik István, Horváth Lászlóné, Nagy Jó- zsefné, Polinszky Károly, Szemők József és Varga Imre. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára: Sarlós István; titkárok: Ko­vács Béla, Molnár Béla, S. Hegedűs László és Szentist- ványi Gyuláné. A Hazafias Népfront VII. kongresszusa Kállai Gyula zárszavával, s a Szózat hang­jaival ért véget. Óvári Miklós beszéde (Folytatás az 1. oldalról) szakembereket, hogy mérjék fel anyanyelvűnk állapotát, anyanyelvű műveltségünk helyzetét, és ezzel kapcsola­tos feladatainkat. A nyelvé­szek által feltárt gazdag anyag azt bizonyítja, hogy jóllehet kisgyermekkorban a család, felnőtt korban az ön­álló ismeretszerzés szerepe sem jelentéktelen, a jövő nemzedékeinek anyanyelvi kultúráját mégis az iskolá­ban megszerzett képességek és készségek határozzák meg, tehát az anyanyelvi nevelés legfontosabb színtere a jövő­ben is az iskola marad. — Anyanyelvűnk állapotá­val, a norma kérdésével kap­csolatban nyelvész szakembe­reink józan, mérsékelt állás­pontot foglaltak el. — E józanság indokolt is, ha megfontoljuk, hogy csak részben nyelvi természetűek azok a tünetek, amelyeket nyelvi hibák, kifejezésbeli hi­ányosságok képében szok­tunk észrevenni. Az emberek életkörülményeiben, életmód­jában, munkahelyhez, hivata­los intézményekhez fűződő viszonyában — szélesebb ér­telemben az emberi kapcsola­tokban — mélyreható, társa­dalmi átalakulásokból követ­kező változások folytak le. E változások mindegyikének megvan a nyelvi magatartás­ban megmutatkozó vetülete is. Ennek felismerése termé­szetesen nem jelenti azt, hogy nem kell legmesszemenően támogatnunk a hivatalos nyelvhasználat egyszerűsíté­séért, a közéleti megszólalás kulturáltságáért folyó nyelv­művelő munkát. Éppen ellen­kezőleg. Úgy kell felfogni, mint tartalmi, társadalomfej­lesztési céljainkkal egybevá­gó, azzal egyetlen egységet al­kotó tevékenységet. Életünk minőségének, közéleti kultú­ránknak gyakorlati, gazdasá­gi-társadalmi vonatkozásaitól elszakíthatatlan oldala az anyanyelvi kultúra fejleszté­se. — Mivel nemzeti kultú­ránknak, s mindennapi köz­érzetünknek is felismert ható tényezője a beszédbeli és írás­beli igényesség, azért az isko­lai nevelés egyik legjelentő­sebb területének éppen az anyanyelvi nevelést, az anya­nyelvi ismeretterjesztés minél magasabb szintre emelését tekintjük. Az iskolai és az óvodai anyanyelvi oktatás személyiséget és közösséget is formál egyszerre. Lehetőséget teremt az egyes ember tehet­ségének, értékeinek kibonta­koztatásához, közös nemzeti kultúránk befogadásához, egy teljesebb emberi-élet megva­lósításához. — Anyanyelvűnk — közös vagyonunk — jobb ápolója, szenvedélyesebb megőrzője lesz az, akit megtisztelnek azzal a lehetőséggel, hogy e közös vagyonnak ne csupán öntudatlan használója, áhíta- tos rajongója, hanem értő gazdája legyen. — Anyanyelvi kultúra fej­lettsége végső soron azon mérhető le, hogy a közösség egyes tagjai hogyan tudják személyiségük teljes értékű kifejezéseként, árnyaltan és hatékonyan használni anya­nyelvűk sokszínű eszközeit, mennyire készültek fel arra, hogy a nyelv közvetítésével befogadják nemzeti kultúránk hagyományként öröklött, gaz­dag kincsét. A társadalom ilyen értelemben közös fele­lősséget visel az anyanyelvi műveltség elért fokáért. — E közös felelősség, s az ebből adódó közös feladatok adnak értelmet annak, hogy évente egyszer, idén már ti­zenötödször, megrendezzük a Magyar Nyelv Hetét, s ezáltal is felhívjuk a figyelmet a még megoldatlan feladatokra, s a mindennapi, fáradhatatlan munka nélkülözhetetlenségé­re. Azt akarjuk elérni, hogy nálunk a nyelyművelés ne csak néhány lelkes ember személyes ügye legyen, ha­nem egész közéletünkben kapja meg az öt megillető rangot. És ki akarjuk fejezni azt az elismerést is, amit e fontos társadalmi ügy elő­mozdítói méltán megérdemel­nek — mondotta Óvári Mik­lós. A megnyitó után Illyés Gyula Kossuth-díjas író mél­tatta a nyelvművelés terén az elmúlt fél évszázadban elért eredményeket, majd a nyel­vészet neves képviselői, iro­dalomkutatói tartottak elő­adást. Éder Zoltán a társadal­mi kapcsolatteremtés nyelvi formáiról és lehetőségeiről szólt, majd Grétsy László a társadalmi átalakulás okozta nyelvi átrétegződést vizsgálta a nyelvművelő szemével. Han- kiss Elemér nyelvi viselke­déskultúránk — alulnézetben című értekezését követően Károly Sándor, Lőrincze La­jos, Deme László és Szépe György korstílus érvényesülé­séről, az irodalmi és a köz­nyelv stílusáról, az anyanyelv és a hazafiság kapcsolatáról, valamint a nyelvi műveltség modelljéről tartottak előadást. A március 22-ig tartó Ma­gyar Nyelv Hete programjá­ban 212 előadás hangzik el Budapest 132 intézményében. C supa kiadós fogásból állt Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt el­zászi villámtalálkozójának diplomáciai „menüje”. A francia vendéglátó. figyel­messége kiterjedt azonban arra, hogy a bonyolult té­mákhoz könnyű vacsorát tá­laltasson a fogadóssal.

Next

/
Thumbnails
Contents