Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

1981. március 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 FIN ’81 D smét március van, is­mét zászlókat — nemzetiszínű és vö­rös zászlókat — lobogtat a tavaszi szél, ismét meg­kezdődnek a forradalmi ifjúsági napok. E napok kezdete ezúttal is ezer­nyolcszáznegyvennyolc márciusának ünnepe, s nem véletlen, hogy most ez a kezdet a nemzeti egy­ség jegyében ülésező nép­frontkongresszus időpont­jával is egybeesik. A nemzeti egység édes­testvére a forradalmiság- nak, a haladásnak, hiszen ahogyan nemzeti költőnk hazafiságát a „szent Vi­lágszabadság” eszméje táp­lálta tűzzel; igazi hazafi ma is csak az lehet, akit a proletár internaciona­lizmus eszméje lelkesít. A forradalmi ifjúsági napok kezdetén jó tud­nunk múltunk oly kor­szakairól is, amely korsza­kokban harcunk osztály­ellenségei mondták a már­cius 15-i „ünnepi beszé­det”. És emlékeznünk kell egy még sötétebb korra, amikor a magyar mun­kást egy nemzeti érdek­nek hazudott profitéhség űzte borzalmas háborúba. És emlékeznünk kell például arra, hogy az 1919-es magyar proletár­forradalom előestéjén a kormány 1848. március 15-e emlékét dicsőítette, s hogy Csepel munkássága volt igazán hű nemzeti forradalmunkhoz, amikor március 18-án, a Párizsi Kommün évfordulóján a nemzetgyűlés ellen, az áruló szociáldemokrácia ellen, a proletárdiktatú­ráért tüntetett. A forradalmi ifjúsági napok kezdetén emlékez­nünk kell arra is, hogy negyvennyolcas zászlóin­kat 1941-ben a szovjet kor­mánytól kaptuk vissza. A Szovjetuniótól, amely így adta népünk tudtára, hogy békét akar, hogy semmi köze Miklós cár Oroszor­szágához, s hogy figyel­meztesse népünk akkori urait: ne kergessék a ma­gyart ellenük háborúba. És Horthyék ismét a ha­mis hazafiság álpátoszá­val, zászlóinkat megszent- ségtelenítve küldtek meg­halni a Donhoz kétszáz­ezer magyart. E mlékezzünk: a dicső­séges, de a fasiszta szennyben meghur­colt negyvennyolcas lobo­gókat újra visszakaptuk 1948. április negyedikén, felszabadulásunk harma­dik évfordulóján. A vörös zászló alatt harcolók előbb a szabadságot hozták el, majd — szabadságharcunk centenáriumi évében — dicső történelmünk relik­viáit, nemzeti zászlóinkat adták át nekünk. Nemzeti ünnepeinken — március 15-én, március 21-én, április 4-én — a vö­rös és a nemzetiszínű zászló együtt repked a szélben. Tudatában kell lennünk annak, mit jel­képeznek együtt, mert csak így léphetünk sza­badságharcos elődeink örö­kébe, csak igy lehetünk forradalmi múltunkra büszke magyarok. (A) A portánál lett csak igazán ideges Bőrei, a traktoros, mikor Nyápic, a munkavédelmis az orra alá dugta a kis üvegcsövet, a szondát. Belefújt. Sose próbálta még. — Jobban kell! — dörmögött Nyápic. — Dagadjon a nyakadon az ér. Bőrei dühösen ránézett, aztán a szondára, ezt végül a szájába harapta és teli tüdőből fújni kezdte. Mit alkar ez a Nyápic? Ez a hétfő reggeli szórakozása? Ez is tudja, mi­kor ünnepelnek névnapot! A nyavajás! És most azt hiszi, Nyápic szondája mazsolát fogott? Szombaton idogáltak ők, nem vasárnap, nehogy hétfőn hajnalra maradjon a szuszban valami. Még hogy ő! Ittas? Sose volt az mégT Miből tartaná el a csalá­dot, ha a jogsi ugrik? Nyápictól nem félt, minek félt volna, nagyobb úr egy öreg traktoros, minthogy elébe merte vol­na dugni ezt az izét, hanem a nyakkendős autó ... Ha azok jó napot köszöntének, azt nehéz megúszni. Bőrei fújta, majd kiugrott a szeme. És most Nyápic azt hiszi, hogy beletüsszentett a nul­lás lisztbe? Ez a Nyápic, ez a Nyápic... Hej, ha ő kezel­hetné ezeket a csövecskéket! Csák egy hétig, nem tovább. Meglátná, hányszor kellene Nyápicot hazaküldeni. Bőrei most már méregből veselkedett neki a kristályos üvegcsének. Hát ki iszik itt többet Nyápicnál? Néha talicskán tol­ták haza, nem maga ment, s a raktári dolgozó átköpött a szarván, hogy hazavinni még csak hazaviszi, de megpisil- tetni nem hajlandó. Merthogy olyankor megtörtént a baj a talicska kemény ölében. S hogy röhögtek rajta a nyá­ron! Nyápic úgy elázott a paprikaszedéskor, hogy jótét lelkek húzkodták be az éjjeliőr gally kalyibájába, aztán be­terítették szalmával, mint régi disznóöléseken a kövér ku- cut... És ez kéri a fújást? Majd szétrobbant a szonda. A februári zárszámadáson háromszor rúgott be estig! A végén a mozivászon elé fektették hosszában a parkettára, s a kályha parázsmentőjét tették a feje alá párnának •— és ennek fúj ő? Aki a pohárcsörrenést ötven kilomé­terre megérzi széllel hátban, aki úgy örül egy pohár po­tyapiának, mint más a lottó négyesnek, aki csak azt lesi, mit locsolhatna a torka alá ... — Jól van, elég volt — mondta Nyápic, s megnéze­gette a szondát. — Szerencséd van. Még neki van szerencséje? Bőrei tétován indult volna a műhely felé, mikor meg­látta a kis kartondobozt a portás asztalán. Bement, kivett belőle egy új szondát és odatartotta Nyápic elé: — De most te fújjad, a jóistenit! Nyápic bepanaszolta Bőreit a főagronómusnál, de az csak hatalmasat kacagott a „fegyelemsértésen”, s másnap­tól barátságosabban köszönt Boréinak, a kért fegyelmi bün­tetést pedig azóta sem adta meg a traktorosnak. K. I. „KINEK VAN ERRE ENERGIÁJA?" Áram és olaj A MEGYE TÜZELŐ- ÉS HAJTÖANYAG-FEL­használAsa tavaly több mint 24 peta­JOULE VOLT. VAGYIS A 24 UTÄN MÉG TIZEN­ÖT NULLÁT KELLETT VOLNA ÍRNI, HOGY A PONTOS ÉRTÉKET KIFEJEZZÜK. CSAKHOGY EZ AZ IRDATLAN NAGY SZÄM SEM MOND SEMMIT ANNAK, AKI NEM SZAKEMBER. — Talán jobban elképzel­hető mindez, ha olajegyen­értékben számolunk — vilá­gosít fel Vass József, a kör­zeti energiafelügyelet veze­tője. — Vagyis a megyében fűtésre, világításra, a külön­böző gépek, berendezések üzemeltetésére annyi ener­giát használtak fel, mintha 580 ezer tonna olajat éget­tek volna el. Kiemelkedik a Tiszántúlon Ismét viszonyításként ez a mennyiség annyi, mint az or­szág olajtermelésének negye­de. Pedig Szabolcs-Szatmár nem tartozik a nagy energia­felhasználó megyék közé. Ugyanis az ipar szerkezete olyan, hogy nem kíván túl­zott fogyasztást. — Ugyanakkor a megye eredményei kiemelkednek a Tiszántúlon — folytatja Vass József. — A múlt évben kisebb volt az energiafel­használás, mint egy évvel korábban. A csökkenés ugyan­csak olajban számítva 23,3 ezer tonnának felel meg. Három megyét, Hajdú-Bi- hart, Szolnok és Szabolcs- Szatmárt ellenőrzi a debrece­ni székhelyű körzeti energia­felügyelőség. A legfontosabb feladata az energiagazdálko­dás állandó ellenőrzése, se­gítése tanácsadással, rendez­vényekkel, takarékossági ver­sennyel és konkrét műszeres vizsgálatokkal. Import helyett hazai — Télen például állandóan figyeljük az üzemek készle­teit, a lakosság fogyasztását a TÜZÉP- és ÁFOR-telepe- ken — szól a magyarázat. — Amíg a vállalati jelentések hetes késéssel érkeznek be, addig mi akár 24 órán belül is megközelítő helyzetképet adunk telexjelentésünkben, így tudják, hol kevés a kész­let, hová kell sürgősen szál­lítani. Az utóbbi évek átgondolt takarékossági intézkedései éreztették hatásukat a me­gye fogyasztásánál. Bizonyos mértékben hozzájárult ehhez a helyes árviszonyok kialakí­tása is. Ennek tudható be, hogy tavaly a folyékony tü­zelőanyag — benzin, gáz- és fűtőolaj — fogyasztása 7 szá­zalékkal csökkent, a villa- mosenergia-felhasználás a korábbi 5—6 százalékos nö­vekedés helyett alig 1,8 szá­zalékot ért el. S ehhez te­gyük hozzá, hogy sehol sem fagyoskodtak a lakásokban, több volt a háztartási gép, s ami a legfontosabb, az ipari termelés 10—12 százalékkal emelkedett a csökkenő ener­giafelhasználás mellett. — Minden segítséget meg­adunk az üzemeknek ahhoz, hogy kevesebb energiát hasz­náljanak fel — magyarázza Vass József. — Egyik mód például az import szén he­lyett hazai felhasználása a kazánokban, a másik, hogy a tüzelőolaj helyett fűtőolajat, földgázt használjanak, távfű­tés legyen, de talán a leg­több keresnivalónk a mező- gazdaságban van. A hulladé­kok eltüzelése a gazdaságok­nak is milliókat hozhat. Áz ilyen beruházásokra 30 szá­zalékos állami támogatást ad­nak. Éppen a máriapócsi tsz- ből érkeztek jó hírek az ilyen kezdeményezésről, de mások is sikerrel pályázhatnának. Az energiafelügyelet a mű­szaki egyesületekkel együtt is sokat tesz a szemlélet válto­zásáért. Az energiagazdálko­dási egyesület a kazánfűtők­nek, az elektrotechnikai és energetikusoknak szervez rendszeresen tanfolyamokat. Évek óta sikeres a na­gyobb vállalatok közötti energiatakarékossági ver­seny. A Tiszántúl 33 válla­lata közül többször ért el el­ső helyezést az Alkaloida, ki­emelkedő a vásárosnaményi forgácslapgyár, a gumigyár, a közúti építő vállalat és a konzervgyár ilyen munkája. S az országban először a ter­melőszövetkezeteknek is meg­hirdették a takarékossági versenyt. Az eredmény min­den várakozást felülmúlt. A villamos- és hőenergia-fel­használást ötödével csökken- t tték egy év alatt. Sokszor csak legyintenek... — Sokszor csak legyinte­nek azok, akik a túlfűtött la­kásokban nyitogatják az ab­lakokat — mond egy példát az energiafelügyelet vezetője. Pedig egy fok túlfűtés ép­pen 6 százalék energiatöbb­lettel jár. Persze a jó szándék nem mindenütt elég. Van, ahol fi­gyelmeztetni kell, másutt már a bírság sem marad el. Így járt a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnamé­nyi üzeme, ahol többszöri fi­gyelmeztetés után sem javí­tottak a gőzfelhasználáson, valóságos párafelhőbe bur­kolja a környéket a szabad­ba áramló gőz. A százezres nagyságrendű büntetés talán jobb belátásra készteti a be­rendezések tervezőit, karban­tartóit. Nem kíván beruházást — A takarékosság sokszor nem kíván külön beruházást — állapítja meg Vass Jó­zsef. — Sokszor elég a be­rendezések, gépek rendsze­res ellenőrzése, karbantartá­sa. Különösen fontos ez a kazánoknál, ahol ha jó a be­szabályozás, sokkal kevesebb fűtőanyag fogy. A szakszerű üzemeléshez műszeres be­szabályozással adunk segít­séget. Az Állami Energetikai és Energiabiztonság-téchnikai Felügyelet nem a hatóság szerepében akar tetszelegni. Sokkal inkább a közös ér­dek, a takarékosság az, ami­ben támogatja a gazdaságo­kat. Lányi Botond A nyíregyházi Nyírségi Nyomdában új könyvkötő gépet helyeztek üzembe. A termelékeny svájci automata gép a régi 12 fővel szemben csak öt főt foglalkoztat és háromszor annyi tankönyvet kötnek vele. (Elek Emil felvétele) Hi a véleménye? Szepesi Emil, a HVDSZ megyei bizottságának titkára; A szolgáltatá­sokról — A Helyiipari és Város- gadasági Dolgozók Szakszer­vezetéhez tartoznak a költ­ségvetési üzemek is. Me­gyénkben van olyan, 12 éve működő költségvetési üzem, amelyben még nem alakítot­ták meg a szocialista brigá­dokat. Ebben az üzemben még egyetlen Kiváló dolgozó címet sem ítéltek oda. Per­sze nem ez a jellemző a hoz­zánk tartozó vállalatokra, üzemekre. De az bizonyos, hogy a szakszervezet a nevelő, tudatformáló tevékenységé­vel javíthatja a brigádmoz­galmat, elősegítheti a jobb minőségű munkát. Üzemeink szolgáltató tevékenységet vé­geznek, meósuk az egész me­gye. Ezért is fontos, hogy a téma állandó napirenden le­gyen. A szóban forgó vállalatok, üzemek nagyban befolyásol­ják a közhangulatot. Gondol­junk csak arra, hogy ha aka­dozik a vízellátás, szidják a Szavicsavot, ha szemetesek az utcák, a közterületfenntartó vállalatra tesznek megjegyzé­seket. Több esetben .jogos a lakosság észrevétele, türel­metlensége. Ezért is fogalmaz­tuk' meg a megyei küldöttér­tekezletünkön: egyetlen na­pon sem szabad arról megfe­ledkezni, hogy a dolgozók vannak a lakosságért és nem fordítva. Vállalatainknál, üzemeink­ben javult a technikai szín­vonal, már nem gond a fluk­tuáció. Ez meglátszik a mun­kák minőségén is. Nyíregyhá­zán az Északi körúton lévő Patyolat szalon idén az orszá­gos legjobb hét között visel­heti a kiváló minősítést. Az IKSZV tavaly rohambrigádo. kát hozott létre. A VAGÉP- nél néhány brigád (az autó­szerelők is) munkájuk mellé adják névjegykártyájukat. Sajnos erre még nem érett valamennyi brigád. Pár napja volt nálunk a VAGÉP igazga­tója és szb-titkára, s közöl­ték, hogy ezen a nyáron át­dolgozzák a vállalati bérsza­bályzatukat, s majd az is a minőségi munkára serkent. Szakszervezetünk megyei bi­zottsága is támogatja a minő­ségi bérezés elterjedését. Több szolgáltatási ágban ja­vulás érhető el a pontos be­jelentésekkel is. Előfordul ugyanis, hogy hívásra a szere­lő kimegy és ott derül ki, hogy más a hiba, esetleg egy más szakmának kell felvo­nulni. Jó lenne, ha a dolgo­zókat a lakosság nem kínálná itallal. Megyei bizottságunk tavaly kiadott egy körlevelet az alapszervezeteknek. Ebben azt kértük, hogy a dolgozók ne fogadjanak el borravalót és egy csepp italt sem. Közvet­ve tehát maga a lakosság is szilárdíthatja a fegyelmet, ja­víthatja a szolgáltatást. De a szolgáltatás színvonalának to­vábbi javulását természetesen a Munkád mellé add a ne­ved mozgalom és a minőségi bérezés elterjedésétől várjuk. N. L.

Next

/
Thumbnails
Contents