Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-12 / 36. szám
4 kelet-magyarország 1981. február 12. Befejezte munkáját a madridi találkozó A Lengyel Népköztársaság új miniszterelnöke: Wojciech Jaruzelski Magyar felszólalás a vitában A madridi találkozó szerda délután tartott teljes ülésen befejeződött a még a karácsonyi szünet előtt beterjesztett több mint nyolcvan javaslat vitája. Az ülésen felszólalt dr. Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Bevezetőben emlékeztetett a nemzetközi helyzetnek az utóbbi időben bekövetkezett romlására, hozzáfűzve: az enyhülés megőrizhető, ha a különböző társadalmi rendszerű államok elmélyítik és kiterjesztik politikai párbeszédüket, kapcsolataikat. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel együtt úgy kíván tevékenykedni a madridi találkozón, hogy az haladást hozzon a helsinki záróokmány valamennyi elvének és ajánlásának megvalósításában. A magyar küldöttség vezetője kiemelte, hogy hazánk támogatja az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia megtartására előterjesztett lengyel javaslatot és azt alapnak tekinti a további tárgyalásokhoz. A megállapodás érdekében lehetségesnek tartjuk a jugoszláv és svéd javaslatok egyes realista elemeinek hasznosítását. Bizonyos érintkezési pontok vannak a francia tervezettel is. A szónok kitért az emiberi jogok területén való nemzetközi együttműködés kérdéseire, hangsúlyozva, hogy ennek az együttműködésnek nincs semmi köze egyes személyek szocialistaellenes tevékenységének ösztönzéséhez. Rámutatott: a szuverén államok belügyeibe való beavatkozási kísérletek aláássák a nemzetközi megértést és együttműködést, ellent mondanak az ENSZ alapokmányának és a helsinki záróokmánynak. A részt vevő államoknak kölcsönösen tisztéletben kell tartaniuk egymás alkotmányos és jogrendjét, amelynek keretei között az emberi jogok megvalósulnak. A magyar nagykövet hangsúlyozta: ha minden oldalról megvan rá a készség, lehetségessé válik egész sor párhuzamos vagy hasonló javaslat mindenki által elfogadható megfogalmazása, s ez előre lendítheti a kölcsönösen előnyös gazdasági-kereskedelmi együttműködést. Ebben a vonatkozásban a legfontosabbak közé sorolta a szovjet—lengyel indítványt, amely az energetika területén irányoz elő összeurópai együttműködést, valamint az ugyané tárgyban előterjesztett osztrák javaslatot. A szónok emlékeztetett rá, hogy a humanitárius és egyéb területeken való együttműködés elmélyítésére és bővítésére irányulnak azok a javaslatok is, amelyeket a magyar küldöttség — részben társszerzőként — előterjesztett. Utalt rá, hogy e területen még sok olyan javaslat van, amely építő és megfelel a helsinki záróokmány szellemének. Ezeket a magyar küldöttség kész figyelembe venni a szerkesztési munkában. Egyes nyugati küldöttségek ezzel szemben elmennek fontos, konstruktív javaslatok mellett, amelyek a helsinki záróokmány előírásainak jobb gyakorlati megvalósítását célozzák. Ez a magatartás összeegyeztethetetlen azokkal, az amerikai küldöttségvezető által hangoztatott kijelentésekkel, miszerint kész a kiegyensúlyozott munkára. Végezetül dr. Petrán János emlékeztetett rá, hogy a mostani teljes üléssel véget ér az új javaslatok megvitatása és csütörtöktől a szerkesztő csoportok kezdik meg a munkát, hogy segítsenek a találkozó záródokumentumának kidolgozásában. Ez — mint a tapasztalat mutatja — nem lesz könnyű feladat. A magyar küldöttség azonban reméli, hogy figyelembe fogják venni mindazt, ami pozitív, építő és előretekintő a javaslatokban és az eddigi vitában. A magyar küldöttség kész hozzájárulni ehhez a munkához és ugyanerre szólítja fel a találkozó többi résztvevőjét is. Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok a Lengyel Nép- köztársaság új miniszterelnöke. A kormányfőt, aki tagja a LEMP Politikai Bizottságának és nemzetvédelmi miniszter, szerda délutáni ülésén választotta meg a parlament. Az idevonatkozó személyi előterjesztést a parlamenti pártok nevében Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára tette meg. Kérte a szej- met, hogy fogadja el Jozef Pinkowski eddigi miniszter- elnök lemondását és válassza meg utódjának Wojciech Ja- ruzelskit. A képviselők az indítványt elfogadták, egyszersmind úgy döntöttek, hogy a kormányfői megbízatás ellátásával egyidejűleg Jaruzelski tovább irányítja a nemzet- védelmi tárcát. A távozó miniszterelnöknek a kormány élén kifejtett tevékenységéért mind Stanislaw Kania, mind pedig — a parlament nevében — Stanislaw Gucwa, a szejm marsall- ja (a parlament elnöke) köszönetét mondott. é Az el nem kötelezettek Waldheim felszólalása az ünnepi ülésen Az el nem kötelezett országok szerdán megemlékeztek mozgalmuk alapításának huszadik évfordulójáról. Az ünnepségen a világszervezet főtitkára bejelentette, hogy kü- lönmegbízottat nevez ki az Afganisztán és szomszédai közötti viták rendezésének elősegítésére. Kilencvenhárom ország — s megfigyelőként számos más állam — külügyminiszterei és más magas rangú tisztségviselői Delhi kultúrpalotájában, a Vigyan Bhavanban munkaülést is tartottak. Ezen több mint harminc felszólalást hallgattak meg, közöttük Nguyen Co Thach Vietnam külügyminiszterét. A mozgalom államai a jubileum alkalmából felhívást intéztek a világ ösz- szes országához, kérve őket, hogy munkálkodjanak a háború elkerülésén, szilárdítsák a nemzetközi békét és biztonságot. A jubiláris ülésen Nara- szinha Rao indiai külügyminiszter, a konferencia házigazdája, visszatekintett az 1961-ben rendezett belgrádi alapító értekezlet óta megtett útra. Sok próbát kellett kiállni, ám eredményeire a mozgalom — mint Rao mondta — méltán lehet büszke. Indira Gandhi, India kormányfője, megismételte két nappal ezelőtt megfogalmazott főbb gondolatát: az el nem kötelezetteknek erősíte- niök kell egységüket. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára napjaink legsúlyosabb nemzetközi gondjaiként' a lényegében ellenőrzés nélkül folytatott nukleáris kísérleteket, a fegyverkezési versenyt, Irak és Irán háborúját a közel-keleti zsákutcát, a gazdasági pangást je- ' lölte meg. Waldheim Afganisztánról is szólt. „Erőfeszítések folynak az érintett felek méltányos politikai rendezést szolgáló tárgyalásainak elősegítésére” — mondotta, s közölte, hogy az ENSZ különleges politikai ügyekben illetékes főtitkárhelyettesét, Javier Perez de Cuellart, megbízta: legyen személyes képviselője a tervezett tanácskozásokon. Néhány órával előbb Waldheim Üj-Delhiben megbeszélést folytatott Sah Muham- med Doszt afganisztáni külügyminiszterrel, majd — tőle függetlenül — Agha Sahi pakisztáni külügyminiszterrel. A fogyasztók asztala Szám szerint ugyan nem tudjuk, de a szovjet sajtó rendszeres olvasójának úgy tűnik, hogy a pártkongresszus előtt a mezőgazdaság kérdéseiről szóltak a legtöbben. A mezőgazdaság fejlesztése „benne van a levegőben”. Olyan kérdés ez, amely a felszólalások szerint megérett a megoldásra. És a megoldáshoz szükséges feltételek már rendelkezésre állnak. A szovjet mezőgazdaság fejlesztése nem egyszerű kérdés. A termelés feltételei eleve kedvezőtlenebbek, mint sok más országban. A termő- terület a hatalmas országban viszonylag korlátozott. Az éghajlat szigorúbb, a kontinentális klíma ingadozásai nagyok. A növényeknek sok helyütt rövid idő alatt kell beérniük. Márpedig a szovjet mezőgazdaságnak az eddiginél lényegesen több terméket kell a fogyasztók asztalára tennie. Az elmúlt években gyorsan fejlődött például a mezőgazdasági gépgyártás. Megnőtt a géppark, ha még nem is mindenben felel meg a követelményeknek. Több az egy hektárra jutó műtrágya és növényvédő szer. A központi bizottság mégis úgy véli, hogy az eredmények elmaradnak a lehetőségek mögött, s ezért nem egyedül az utóbbi években különösen rossz időjárás a felelős. Az új terv a hangsúlyt az erők és az eszközök kihasználására, a tartalékok feltárására helyezi. Tehát napirenden van a termelés szervezése, irányítása, ösztönzése. Nemrég látott napvilágot az a rendelkezés, amely átalakítja a mezőgazdasági tervezés eddigi rendszerét. Növelik a mezőgazdasági üzemek önállóságát. Felszámolnak sok olyan adminisztratív rendelkezést, amely eddig útjában állott az ésszerű gazdálkodásnak. Növelik az ösztönzést, mégpedig nemcsak általában, hanem az adottságoknak megfelelően. Intézkedtek a mezőgazdasági termelési egyesülések munkájának ösztönzéséről, a megfelelő adottságú földeken az iparszerű termelési rendszer bevezetéséről. A napokban látott napvilágot az a párt- és kormány- határozat, amely a háztáji gazdaságok fejlesztésének ad lendületet. Külön kimondja, hogy az országban „olyan társadalmi légkört kell teremteni, amelyben elismerik, hogy a háztáji gazdaságban hasznos, állami fontosságú munkát végeznek.” A mezőgazdaság előrelépését mintegy rendszerbe foglalja a komplex élelmiszerprogram. Ebben benne van, hogy ki kell fejleszteni a korszerű gépeket, szállítóeszközöket, meg kell oldani a tárolás és a szállítás problémáit, korszerűsíteni kell az élelmiszeripart. A program egészen a fogyasztóig elvezet: biztosítani akarják, hogy az élelmiszerek megfelelő mennyiségben, minőségben, választékban álljanak a vásárlók rendelkezésére, hogy a vásárlás ne okozzon gondot. Az élelmiszerprogram alapja a növénytermesztés és a takarmánytermesztés. Ma nem az élelmiszer-gabona okoz gondot, hanem a takarmánytermesztés. Ez átszervezés kérdése, s ez az alapja az ál- latenyésztés fejlesztésének, az állati termékek bősége elérésének. Jelenleg ugyanis csupán a baromfitermelés fejlődik a tervnek megfelelően. A hús- és a tejtermelés valamivel elmarad a tervek mögött. A mezőgazdaság fejlesztésének programja azonban természetesen túlmegy a szorosan vett gabona- és húsprogramon, a takarmánytermesztés bővítésén. A fő cél — s erről a pártkongresz- szuson nyilván szó esik majd —, hogy a fogyasztók asztalára az eddiginél bővebben kerüljön minden szükséges élelmiszer és az ipar is kellő mennyiségben kapja meg a mezőgazdaságtól az alapanyagokat. A terv ehhez adja meg a teendők sorrendjét. Következik: A népjólét útja Kiss Csaba Egyre nagyobb szerepet játszanak a korszerű mezőgazdasági gépek A budapesti csata Üszkös falak, kiégett házak, leomlott homlokzatok, a város két részét elválasztó Dunába roskadt hidak, a villamosvasút leszakadt vezetékei, a legszélesebb főútvonalakat is eltorlaszoló törme- Lékhalmok, égő nagyvárosi paloták — az archív képek nem adhatják vissza, mit szenvedett és hogyan pusztult el Magyarország fővárosa az 1944 karácsonytól 1945. február 13-ig, vagyis a több mint hat hétig tartó ostrom alatt. „Semmiféle tekintettel..." Buda és Pest már akkor is több mint másfél millió ember lakhelye volt. Hitler, amikor 1944. november 23-án kiadta a parancsot, hogy a magyar fővárost „háztól házig vívott harccal” kell védeni, egyben hozzátette, hogy semmiféle tekintettel nem szabad lenni a lakosságra és a lakónegyedekben okozott károkra. Ezt a parancsot a város védelmének parancsnoka, Pfef- fer-Wildenbruch SS-tábor- nok és cinkostársa, a magyar Hindy altábornagy teljes mértékben és szó szerint végrehajtotta. Pedig mindketten tisztában voltak azzal, hogy a végsőkig folytatott budapesti harcokkal csak késleltetni lehet Bécs elestét, majd a háború befejezését. Edmund Veesenmayer, a „birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottja” ebből sem csinált titkot, mondván: „Nem törődünk vele, ha Budapest tízszer is elpusztul, ha ezzel Bécset védeni tudjuk.” És azzal sem törődtek, hogy a körülzárt főváros lakossága úgyszólván teljesen élelmiszer nélkül, nagyon csekély tartalékokkal nézett az ostrom elé. Ha aggódtak, csak azért, mert az éhezők felkelésétől tartottak. Budapesten számos partizáncsoport működött ugyan, de általános vagy akár szélesebb körű összecsapásokra nem került sor. A nyilas banditák gátlástalan terrorja — sok ezer áldozat árán — eleve elejét vette minden ilyen akciónak. A város lakóinak egyetlen reménye lehetett: a szovjet katonák, akik házról házra, épülettömbről épülettömbre küzdötték magukat előre, mielőbb elérik és felszabadítják őket is. Csakhogy időközben a hitleristák több száz megerősített ellenállási gócpont kiépítésével nagyon megnehezítették a támadó csapatok dolgát, amelyek a lakosságot és az értékes épületeket kiméivé eltekintettek a romboló nehéztüzérség alkalmazásától. Annak ellenére, hogy a fasiszta hadvezetőség gáládul meggyilkoltatta a város harc nélküli átadására felszólító ultimátumot átadó két szovjet parlamentert, a megtorlástól eltekintenek, mert azok súlyosan érintenék Budapestet és lakóit. Harc az olajért Bár a szovjet hadvezetésnek nem Magyarország volt a fő támadási iránya, hanem ebben az időben az Oderánál már a Berlin elleni általános támadásra készültek elő, Budapest mielőbbi bevétele fontos volt számára. Ugyanazon okokból, amelyek miatt Hitler még a keleti hadszíntérről, Berlin alól is elvont csapatokat, hogy azokkal megpróbálja Budapest „felmentését”, vagy legalábbis a város elestének késleltetését. Amikor Guderian tábornagy, a Wehrmacht vezetési törzsének főnöke úgy vélte, hogy a még rendelkezésre álló legütőképesebb alakulatok közé tartozó 6. SS-páncélos hadsereget nem Magyarországon kellene bevetni, hanem inkább a már erősen fenyegetett Berlintől keletre összpontosítani, Hitler leintette: „Ha ön nem kap üzemanyagot, páncélosai leállnak és a repülőgépek nem tudnak felszállni. Ezt csak be kell látnia.” Guderian háború után megjelentetett emlékiratában annyiban igazolta egykori vezérének döntését, hogy feljegyezte: „Fűtőanyagüzemeink többségének kiesése a német vezetés az osztrák zisterdorfi és a magyarországi balatoni (értsd: zalai. A szerk.) földgázlelőhelyekre korlátozta. Ez részben magyarázza Hitlernek az egyébként érthetetlen elhatározását, hogy a nyugaton felszabadult erők zömét Magyarországra irányította ...” Az esztelenség ára így került sor a makacs védekezésre, a háromszori, egyenként is nagyon erős „felmentési kísérletekre” és ezért kellett Budapest lakosságának olyan sokat szenvednie, a szép fővárosnak elpusztulnia. Budapesten oly mérhetetlen emberáldozattal a maradék olajért harcoltak, amelyet a Budapest—Bécs—Graz hadászati háromszög megtartásával tudtak még egy ideig biztosítani. Német hadtörténészek szerint 1945 januárjában a hitleristák rendelkezésére ezzel együtt csupán 50 ezer tonna gépkocsi- és 12 ezer tonna repülőbenzin állt rendelkezésre az 1944 nyári havi 185, illetőleg 192 ezer tonnával szemben. Nagyon nagy árat fizettek a hitleristák ezért a makacs, pusztító védelemért és az esztelen „felmentési” kísérletekért. 1944. október 29. és 1945. február 13. között csupán a magyar főváros felszabadításában fé§zt vevő egyik hadseregcsoport, a á.’Úkrah Front csapatai 144 285 ellenséges katonát és tisztet semmisítettek meg, 11 064-et pedig foglyul ejtettek. Ezenkívül megsemmisítettek, illetőleg zsákmányoltak 1485 harckocsit és rohamlöveget, 1510 löveget, 301 aknavetőt, 4796 géppuskát és 483 repülőgépet. Budapest ostromának elhúzódása a hitleristák magyar bérencei, a nyilasok azért üldözték olyan lelkesen, mert ezzel néhány hétig még tartott pünkösdi királyságuk, amely egyébként is csak az ország kisebbik részére, a nyugati megyékre terjedt ki. Szálasi és bandája azzal is áltatták magukat, hogy amíg a főváros legalább részben a hitleristák és formailag a hátrahagyott magyar nemzetiszocialista „kormánybiztos” kezén van, addig ők az urak az országban. Gyűjtés az éhezőknek Az új, demokratikus Magyarország megteremtésén fá- radozók számára azonban nem jelentett akadályt, hogy a demokratikus nemzeti megújulás kormányát Budapesten nem lehetett megalakítani. Mint egykor Kossuth Lajos és párthívei, ők is Debrecent választották a nemzet- gyűlés színhelyéül. Innen jutott el Budapestre is — történetesen éppen abban az órában, amikor az első szovjet egységek felszabadították az első városrészeket, vagyis 1944 karácsony estéjén — a rádió útján az ideiglenes nemzetgyűlés szózata. Budapesten még folytak a harcok, amikor a Tiszántúl — benne nem kis részben megyénk — népe gyűjtést kezdett az éhező Budapest megsegítésére. Nem sokkal az ország teljes félszabadulása után Budapestre költözött az ideiglenes nemzeti kormány. Egy sokat szenvedett ország elpusztított fővárosából ismét főváros lett. Akkoriban festette valaki egy romos budai ház falára Budavár visszafoglalóinak 1849-es jelszavát: „Él a magyar, áll Buda még!” Pintér István Kongresszusa előtt az SZKP
