Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

1981. február 11. KELET-MAGYARORSZÁG 7 f i I -fii ÜdSS^J ^ Postabontás Tapintat Levélíróink többször pana­szolják: sok család életét ke­seríti meg, otthona levegőjét teszi tönkre a szomszédok ál­tal nem az építési szabályok­nak megfelelő helyre épített sertésólak bűze. Az elkeseredett hangú le­velekben városiak, községek­ben lakók teszik szóvá: az állattartók semmibe veszik lakótársaikat és úgy helyezik el az ólakat, ahogy az nekik a legkényelmesebb. Nem érdekli őket, hogy ne­tán a szomszéd nem tud ab­lakot nyitni, udvarán tartóz­kodni, apróságaikat levegőz­tetni, hiszen az ól és a trágya körfii nyüzsgő legyek nem tisztelik a kerítéssel szabott határokat. A kistermelők, az egyéni ál­lattartók törekvése fontos a népgazdaság számára. Vi­szont, hogy e társadalmi ér­deket az egyéni érdekkel ösz- sze lehessen hangolni, lénye­ges a törvénytisztelet, a ta­pintat, a jó szándék is, no meg egy kis fáradtságon is múlik. Az állattartást mindenütt tanácsi rendelet szabályozza, amely az OÉSZ és a KÖJÁL előírásain alapul. A tanácsi rendelet pontosan tartalmaz­za, hogy melyik körzetben hány sertés, vagy egyéb állat tartható, vagy egyáltalán tartható-e. Azt is előírja, hogy az ólnak milyen távolságra kell lennie az utcától, a kerí­téstől, kúttól, épülettől, de egyéb műszaki és egészség­ügyi kikötéseket is tartalmaz. Levelekből ismerjük, hogy számtalan szomszédháború, ökölre menő vita, és egy em­beröltőn át tartó harag kelet­kezik ezekből. Még akkor is, ha az egyik félnek be kelle­ne látnia: ő tévedett, ő a sza­bálysértő. A tanácsoknak természete­sen vannak sajátos eszközeik, melyekkel a szabályok meg­szegőit rendreutasíthatják. Ismételt és emelt összegű pénzbírságot róhatnak ki. Csakhogy nem mindig élnek ezzel a lehetőséggel. Sajnos előfordult már olyan is, ami­kor a panaszkodó levélírót azzal utasították el, hogy nincs olyan rendelet, amely korlátozná az állattartást. Ez az álláspont fakadhat fi­gyelmetlenségből, felületes­ségből. Esetleg abból is, hogy egyik-másik helyen nem is­merik pontosan az idevonat­kozó szabályokat. (Szerencsé­re ez a ritkább eset.) Az el­néző magatartást sokkal in­kább az sugallja, hogy közös érdekünk a több hús terme­lése, és emiatt az illetékesek néha megalkusznak a körül­ményekkel. A szabályok pontos betar­tása, betartatása éppoly fon­tos társadalmi érdek, mint az, hogy legyen elegendő hús. És a kettő nem is mond ellent egymásnak. Sok a példa ugyanis arra, hogy lehet ser­tést, szarvasmarhát tartani úgy, hogy közben betartsuk a tisztaságunkat óvó szabályo­kat. Soltész Agnes KISTERMELŐK VESZTESÉGE Ez év január 29-én sokan a községből — közöttük én is — hántolt almát adtunk le az aranyosapáti szövetkezeti felvásárlóhelyen. Néhány nap múlva — amikor a fizetésre került a sor — mindenki csa­lódott. A hántolt alma egy ré­szét 5,50-ért vették át, a töb­biért csak 1,60-at fizetett a szövetkezet. Én a pénzt fel sem vettem, bár nagyon szá­mítottam rá, viszont szeret­ném, ha a szövetkezet érté­kelné a fáradtságos munkán­kat, és ez pénzben is kifeje­ződne. Hiszen mindenkinek számít a pénz, s nekem kü­lönösen, mert két kiskorú gyermekemet egyedül neve­lem. Szeretném, ha a Vásá- rosnaményi ÁFÉSZ orvosolná panaszomat, s azokét is, akik nem fogtak tollat ez ügyben, de szintén károsultak. özv. Buda Sándorné Aranyosapáti, Árpád utca 11. GYALOGOSOKNAK Nyíregyházán a Korányi Frigyes utca páros oldalán — az Eperjes utcától lefelé, a Sóstó irányába — a gyalogos- közlekedés nincs megoldva. A jelzett helyen ugyanis még van öt magánház, előttük pedig nincs járda. Előkert- jeik — ápoltak, gondozottak, mindenki tiszteletben tartja ezeket és vigyáz rájuk — az útszegélyig, illetve a pad­káig húzódik. Tehát nem ma­rad más a gyalogosok számá­ra, mint az, hogy a keskeny ösvényen, illetve az úttesten közlekedjenek. Csakhogy ez nagyon balesetveszélyes, ugyanis a Korányi Frigyes ut­cán rendkívül nagy a gépjár­műforgalom. A gyalogosok közlekedését tehát minden­képpen meg kellene oldani. Z. J. Korányi Frigyes utcai lakos VILLANY, VAGY GYERTYA — Gyorsabban hajtsátok azt a dinamót, mert nem tudom befejezni!... Többször előfordul, hogy Tiszadadán áramkimaradás van, vagy pedig olyan gyenge az áram, hogy semmiféle gépet nem lehet üzemeltetni. Sajnos legtöbbször szombaton van így. Legutóbb január 31- én délután 14 és 16,30 között a villanyégő csupán gyertya­ként világított. Ezt követően pedig sötétség borult a falu­ra. Valami a transzformátor körül lehet, az ugyanis már többször leégett. Szörnyű bosszúság ez nekünk, csak néhányat említek: nem mű­ködnek a háztartási gépek, az üzetben megáll a pénztárgép, miközben kígyózik a várako­zók sora; a darálókban bent rekednek a félig őrölt fűsze­rek; s a fodrásznál — ahol ilyenkor van' csúcsforgalom — sem készülnek el időre a frizurák. Áramszünet idején a művelődési házban nagyka­bátban fagyoskodnak a szó­rakozni vágyók, mert a tűz ugyan ég a kályhában, csak éppen a fűtő ventillátor nem működik. Seres Sándor Tiszadada, Kossuth tér 22. ÁRUKAPCSOLÁS Háztartási rollni papírt és hozzá falra akasztható tartó- szerkezetet vásároltam az ősz­szel. A közelmúltban a papír elfogyott, szerettem volna pótolni. Meglepetésemre az üzletben közölték, hogy csak két rollnit és tartót lehet kap­ni. Akinek van már tartószer­kezete miért vegyen még egyet minden alkalommal még akkor is, ha az eladók szerint a tartó ingyen van? Vida István Kisvárda, Lenin utcai lakos GAZDASÁGOS? Csizmát vastagabb lábra egyáltalán nem, vagy alig- alig lehet kapni. Legaláb- is a mi környékünkön. A fűzős csizma is igen jó vi­selet volt. Ha a láb bedagadt, ki lehetett engedni, ha le­apadt, szorosabbra lehetett húzni. A cipzáras csizmákat nem lehet szabályozni, s rendszerint szűkek. Nagyon sok üzletet bejártam, s a töb­bi csizmát próbáló hölgy is egyöntetűen szűknek találta a csizmák szárát. Gazdaságos- e olyan csizmákat gyártani, aminek egy része nem talál gazdára? Valkó Erzsébet mátészalkai lakos SZABADFORGALOMBAN IS... Csak gumiharisnya haszná­latával tud beteg lábú édes­anyám közlekedni, amit orvos szokott felírni és így jut hoz­zá. Nagyon szívesen vásárol­nánk szabadforgalomban is, mert a harisnya igen gyorsan tönkremegy, hamarabb, mint ahogy az orvos felírhatja az újat A nyugdíjig még sok évet kell dolgoznia édes­anyámnak, és a mezőgazda- sági munka bizony nem ülő­foglalkozás. Lévai Mihályné nyíregyházi lakos Szerkesztői üzenetek lfj. Végéra Jánosné ber- keszi, Tóth Béla debreceni, Körösi Lászlóné nyíregyhá­zi, Botka István nyíregyhá­zi, Szűcsné Oroszi Mária vásárosnaményi, Varga Sán­dorné vásárosnaményi, Patt- ük Jánosné nyírvasvári, Kő­vári József kisvárdai, Sza­bó Ferenc eperjeskei, Szán­tó Zsuzsanna mérki, Füles- di Mihályné mátészalkai, Nagy János laskodi, Román Sándor újfehértói, Lipécz Gáborné vásárosnaményi, Pankotai Ferencné győrte- leki, Kardos Bálint nagy- cserkeszi, Kapcsos András tiborszállási, Páti Endre csengeti, B. Nagy Ferencné szabolcsveresmarti, Sztá- roszta Ferencné kölesei, Ka- pin Teréz aranyosapáti, özv. Szakács Miklósné nyíregy­házi lakosoknak levélben válaszoltunk. Homoki László szamossá- lyi, Révész G. Albertné nyírpazonyi, Kovács József nyírmihálydi, Fodor Ferenc nyírkércsi, Rutkai Györgyné ibrányi, Vámos József tor- nyospálcai, Topor Izidorné tiszadadad, Hajdú Bálint tu- nyogmatolcsi Kresztyankó Józsefné nyíregyházi, Gé- gény Lászlóné nyíregyházi, Baráth Árpád tákosi, özv. Pap p Gézáné nyíregyházi Kálya Józsefné tiszaberceli és Nagy Miklós nyíregyházi olvasóink ügyében az ille­tékesek segítségét kértük. Cserbák Ferencné vásá­rosnaményi, Varga József mátészalkai, özv. Bécsi Jó­zsefné encsencsi, Kovács Istvánná nagycserkesz! ol­vasóink kedves köszönő so­raikat megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Fényesi Miklósné érpata­ki lakos panaszát a nyír­egyházi Gelka-szerviz orvo­solta, a hűtőszekrényét megjavították. Müller Gyula gávaven- csellői olvasónkat a társa­dalombiztosítási igazgatóság nyugdíjosztálya többek közt arról is értesítette, hogy a már megállapított rokkant­sági nyugellátás á korhatár betöltése után nem változik, automatikusan átalakul öregségi nyugdíjjá. Áz ilietékes válaszol BEFEJEZIK... A j apuár 14-i Fórum ro­vatban Dankó Pál Nyírtelek, Jakus-bokori lakos szóvá tet­te, hogy az autóbuszváró he­lyiség félkész állapotban van immár jó ideje. Az észrevé­telre elmondjuk, hogy Jakus- bokorban a váróhelyiség épí­tését 1980-ban terveztük. A lakosság kérésére, társadal­mi munkájukhoz bontott anyagot biztosítottunk. Az alapozáshoz, falazáshoz szük­séges anyagot májusban ki­szállíttattuk. Az építkezés en­nek ellenére csak ősszel kez­dődött el, s a falazást a fagy beállta előtt nem tudták be­fejezni. Az idő jobbra fordu­lásával, a fagy megszűnésé­vel az építkezést befejezzük és tető alá kerül az autóbusz- váró. Magyar László nagyközségi tanács elnöke, Nyírtelek A MULASZTÁST PÖTOLJÄK „Várjuk a kéményseprőt” címmel Dobos István, Vásá- rosnamény, III. Kiss Ernő ut­ca 50. szám alatti lakos pa­naszát közölték, hogy ezen a területen a beosztott ké­ményseprő dolgozónk a köte­lező sorseprési munkát a ne­gyedik negyedévben nem vé­gezte el. Az észrevétel jogos volt. Dolgozónkat felelősségre vontuk. Intézkedtünk — a vásárosnaményi irodánkon keresztül — a szolgáltatás te­rületén levő hibák sürgős megszüntetésére. Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat _L A tsz-tagok jubileumi jutalmáról Fejes Pál és Szűcs Gyula vásárosnaményi levélíróink 1980-ban 25 év munkaviszonyban töltött idővel rendelkez­tek, és kérték, hogy részükre az egyhavi munkabérnek megfelelő összegű jubileumi jutalmat munkaadójuk fizesse ki. A munkáltató termelőszövetkezet a jubileumi jutalom kifizetését megtagadta, arra való hivatkozással, hogy idő­közben megjelent egy rendelet, amely 1980. január elsejé­től olyan időket is munkaviszonyban töltött időként ren­del elismerni, amelyek korábban nem minősültek annak. Így 1980-ban a jubileumi jutalom szempontjából figye­lembe vehető idő — levélíróink esetében — 25 év helyett 28 év lett. Olvasóink azt kérdezik, hogy ez a rendelet le­het-e számukra hátrányos, illetve követelheti-e eredmé­nyesen a jubileumi jutalom kifizetését? A 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. rendelet 68. § (4) bek. ér­telmében a termelőszövetkezeti tag jubileumi jutalomra való jogosultsága megállapításánál a korábban munkavi­szonyban töltött időt a munkában töltött idő számításánál figyelembe kell venni. A munkaviszonyban töltött idő számítására a minden­kor érvényes munkajogi szabályokat kell alkalmazni, te­hát 1980. január elsejét követően a 17/1979. (XII. 1.) Mü. M. sz. rendelet előírásait. E rendelet a dolgozóra nézve a ko­rábbinál kedvezőbb szabályokat tartalmaz, mert olyan szolgálati időket is munkaviszonyban töltött időként rendel figyelembe venni, amelyek 1980. január 1-e előtt nem mi­nősültek munkaviszonynak. (Például katonai, hadifogság­ban töltött idő.) Nyilvánvaló, hogy az alapjaiban és a jog­alkotói szándék szerinti, a korábbinál a dolgozóra nézve előnyösebb számítási mód nem eredményezheti azt, hogy a dolgozók egyes érintett csoportjai — éppen az új ren­delet révén — elessenek attól a jubileumi jutalomtól, amelyre már korábbi rendelkezések szerint is megszerez­ték a jogosultságot. Levélíróink esetében tehát a termelőszövetkezeti ta­gok jubileumi jutalmának a kifizetését nem lehet megta­gadni azon a címen, hogy az új rendelkezések miatt 1980. január 1-től több mint 25 munkában töltött évvel rendel­keznek. Hell Lászlóné tiszaeszlári levélírónk nyugdíjazását megelőző három évben a közös munkában nem vette ki a részét, mivel munkaképesség-csökkenése 57%-ban lett megállapítva. Ez idő alatt háztáji juttatásban sem része­sült. Azt . kérdezi, hogy mint tsz-nyugdíjas jogosult-e a háztáji juttatásra? A tsz-törvény előírása szerint .........ha a termelőszövetke­zeti tag öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, meg­rokkant, vagy tartósan munkaképtelenné vált, a kijelölt háztáji földet a korábban végzett munkája alapján meg­állapított mértékben használhatja.” önmagában az a tény, hogy a tsz-tag nyugdíjas, nem alapozza meg a háztáji jut­tatásra való jogosultságot. A tsz-nyugdíjasnak annyi ház­táji juttatás jár, amennyiért még munkaképes korában megdolgozott. Az a termelőszövetkezeti tag, akinek a mun­kaképesség-csökkenése nem éri el a 67 százalékot — emiatt nem tekinthető rokkantnak —, köteles a közös munkában részt venni és a részére megállapított, egészségi állapotá­nak megfelelő — munkát teljesíteni. A háztáji juttatás legfőbb feltétele a közös munkában való részvétel, meghatározott esetekben azonban a tsz-ta- got a háztáji juttatás a tagsági viszony fennállása alatt akkor is megilleti, ha az előírt munkamennyiséget nem teljesítette, vagy a közös munkában egyáltalán nem vesz részt. Nem köteles a közös rrTünkában részt venni a tsz tagja — többek között —, ha „a részére kiadott munka meghaladja teljesítőképességét, vagy az orvosi igazolás szerint keresőképtelen”. A háztáji juttatást akkor követel­heti eredményesen — levélírónk is —, ha bizonyítja, hogy a közös munkában azért nem tudott részt venni, mert ke­resőképtelen beteg volt, vagy a tsz egészségi állapotának megfelelő munkát nem tudott biztosítani. Ha nincs ilyen bizonyítási lehetősége a termelőszövetkezeti tagnak, a tsz vezetősége méltányosságból adhat háztáji juttatást, arra viszont kötelezni nem lehet. Dr. Nyitrai Zoltán Szemérmetlen üzlet A házaspár a városból uta­zott hazafelé. Nem volt va­lami vidám a hangulat, mert ki tudja hányadszor próbál­koztak első gyermeküknek megszerezni az Ablak-Zsirá­fot (A-tól Z-ig gyermeklexi­kon) és a Gőgös Gunár Ge­deont — eredménytelenül. Éppen a könyvelosztást szidták, amikor egy fiatal­ember köszönt be a fülkébe. Mielőtt helyet foglalt volna, nyomban elmondta, hogy könyvek árusításával fog­lalkozik, s ha bármire szükségük van ... A szülők hangulata egy csapásra megváltozott, dik­tálták is mindjárt a címü­ket, meg a címeket, s ál­dották a sorsot, aki össze­hozta őket a szimpatikus fiatalemberrel. Néhány nap múlva még nagyobb volt az öröm, ami­kor csomag érkezett, csak az volt egy kicsit furcsa, hogy túl magasnak tartották a megrendelt három könyvért a hatszázegynéhány forintot. A rejtély hamar megoldó­dott: a csomagban 12 könyv volt, köztük ki tudja hány éve eladatlan szakácskönyv, hosszú ideig a polcokon po­rosodó szép- (?) irodalom, csak éppen az a 3 hiány­zott, amit az ügynöktől a vonaton megrendeltek. Az sem vigasztalta őket, hogy ismerőseik közül so­kan pontosan így jártak, s a legtöbben — valamiféle szemérmesség miatt — még vissza se küldték a csoma­got a feladónak. Pedig az nem volt sze­mérmes ! (baljós) MHtfl •XvXvXv ■ ív ■ HflDpHk X;X; agwftw :v Mi WaTrimr. HUB m j*x***x*x***x*j jj^n i^i j**#*"**#**\ m »V m vi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents