Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-11 / 35. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 11. Befejezte munkáját a LEMP KB ülése Lemondott Pinkowski — Jaruzelski az új miniszterelnök-jelölt Kádár János látogatása (Folytatás az 1. oldalról) A találkozó végén a Központi Bizottság első titkára szervezetek helytállásának, további sikereket kívánt a példamutatásának nagy je- budapesti dolgozóknak, a fő- lentősége van országos fel- város kommunistáinak és a adataink megoldásának szem- budapesti pártbizottság veze- pontjából is. tőinek. (MTI) Varsóban hétfőn a késő esti órákban fejezte be munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának nyolcadik teljes ülése. A tanácskozáson két napirendi pont szerepelt: a politikai bizottság referátuma „a párt feladatairól a szakszervezetek tevékenységének és szocialista jellegének formálásában” illetve tájékoztatóba politikai bizottság munkájáról. A tanácskozáson Stanislaw Kania, a központi bizottság első titkára elnökölt, s a beszámolók megvitatásában 25-en szólaltak fel. A vita után a központi bizottság határozatot hozott az első napirendi pont témakörében, a határozat szövegét kedden hozzák nyilvánosságra. A politikai bizottság javaslata alapján a LEMP KB teljes ülése határozatot hozott arról, hogy megfosztja központi bizottsági tagságától Zdislaw Legomskit, Franci- szék Kaimot, Henryk Recho- wiczot és Andrzej Borkows- kit. A testület elfogadta Zdislaw Grudzien, Zofia Grzebisz-Nowicka, Jadwiga Lokkaj és Jerzy Zasada kb- tagságáról való lemondási kérelmét. A központi bizottság tudomásul vette, hogy Józef Pinkowski, a politikai bizottság tagja lemond miniszterelnöki tisztéről. A központi bizottság úgy határozott, hogy a szejm legközelebbi plenáris ülésén Wojciech Jaruzelskit, a politikai bizottság tagját, hadseregtábornokot javasolja kormányfőnek. Stanislav Kania, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a plenáris ülésen mondott zárszavában emlékeztette a munkásokat arra, hogy ők az ország vezető ereje, az ő kezükben van a nemzeti vagyon jelentős része, meg kell akadályozniok az anarchiát, mindent meg kell tenniük, hogy visszatérjen a munka normális ritmusa. A parasztsághoz fordulva hangoztatta: a lengyel falunak a néphatalommal való széles körű együttműködés színterévé kell válnia. „Lépjünk fel együttesen a paraszti ön- kormányzati szervezetek szétzilálására irányuló törekvések ellen” — mondotta, majd az értelmiséget is arra szólította fel, hogy minden tudását, alkotó képességét latba vetve működjék együtt a nehéz helyzet megoldásában, a társadalmi élet, a gazdálkodás jobb megszervezésében. A fiatalokat emlékeztette arra, hogy az anarchia zsákutcába vezet és arra kérte őket. hogy legyenek társak a párt harcában, tevékenységében. A fegyveres erők tagjaitól, a rendfenntartó erőktől azt várja a párt, hogy „hűen őrizzók az ország függetlenségét, a lengyel nép forradalmi vívmányait. Mindenkinek tudnia kell: úgy védelmezzük a szocializmust, ahogyan Lengyelország függetlenségét”. Kania rámutatott: erősödnie, szélesednie kell a józan ész frontjának, s fokozott felelősségérzetre van szükség minden, az ország sorsát befolyásoló kérdésiben. A LEMP KB első titkára ezután a párt és az állam iránti teljes bizalom visszaszerzéséről beszélt, aminek érdekében határozottabban kell törekedni a társadalom ilyen értelmű aktivitásának fokozására. Kania szólt az SZKP közelgő XXVI. kongresszusáról, amelyből a LEMP is le fogja vonni a következtetéseket. Emlékeztetett arra, hogy milyen jelentős segítséget kap Lengyelország a szocialista országoktól, főként a Szovjetuniótól, majd arra figyelmeztetett: „barátaink nem fognak továbbra is megérteni bennünket, ha káoszba merülünk”. Ezután a központi bizottság nevében valamennyi párttaghoz fordulva kijelentette: a párt és az állam nehéz időket él át. ,,A hatalomért folyik a harc.” Külörtféle próbálkozások irányulnak arra, hogy meggyöngüljön a párt pozíciója és szerepe az államiban, és a társadalomban. Mozgósítani kell a gazdaság minden erejét, le kell győzni a káoszt, biztosítani kell az új szakszervezetek szocialista jellegét, el kell szigetelni a szocializmus politikai ellenfeleit, le kell zárni az utat mindenfajta ellenforradalmi tendencia, próbálkozás előtt. Vitás kérdések napirenden Tanácskoznak az el nem kötelezettek Üj-Delhiben kedden folytatták értekezletüket az el nem kötelezett országok külügyminiszterei. A négy napra tervezett konferencia második napján ismét a szónokok egész sora állt ki a mozgalom elveiért, az el nem kötelezettek szolidaritása mellett. Az el nem kötelezett mozgalom első számú feladata az iráni—iraki fegyveres viszály rendezése — jelentette ki lsidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter az Üj- Delhiben folyó értekezleten. Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek plénuma és a záróokmányon munkálkodó szerkesztő bizottságok kedden egész napon át üléseztek. Malmierca, aki a plénumon beszélt, hangsúlyozta, hogy Iraknak és Iránnak egyaránt az igazi ellenség ellen kellene küzdenie. Majd egy másik alapkérdést érintve aláhúzta: az el nem kötelezett országoknak szi- lárdítaniok kell egymás közötti kapcsolataikat. Mohammed Szeddik Ben- jahia algériai külügyminiszter sürgette a részt vevő országokat, hogy erőteljesen utasítsák el a tagállamok békéje elleni fenyegetéseket. Fellépett az el nem kötelezettek területén lévő katonai támaszpontok ellen. Abdel Halim Khaddam, Szíria külügyminisztere kifejtette: szükségesnek ítéli, hogy a mozgalom lépéseket tegyen Egyiptommal szemben. Ez az ország — hangoztatta — nem felel meg az el nem kötelezettség elveinek, minthogy Egyiptomot és az Egyesült Államokat katonai egyezmény fűzi össze. Számos felszólaló — közöttük Mozambik külügyminisztere — érintette a pretoriai faj üldözés kérdését, szolidaritásra szólítva fel az el nem kötelezett országokat és az egész világot a dél-afrikai és a namíbiai felszabadító erőkkel. Üj-Delhiben bejelentették, hogy Sah Mohammad Doszt, Afganisztán külügyminisztere, kedden tisztelgő látogatást tett Indira Gandhi miniszterelnöknél. Gandhi sorra fogadja az indiai fővárosban tartózkodó magas rangú diplomaták udvariassági látogatásait. Mohammad Doszt után Gandhi Afganisztán (és egyben India) szomszédjának, Pakisztánnak a külügyminiszterét látta vendégül. A delhi tanácskozás égisze alatt kedden egy másik diplomáciai érdekesség is ismertté vált: a vietnami külügyminiszter, Nguyen Co Thach találkozója malaysiai kollégájával. TELEX-TELEX MOSZKVA Vlagyimir Scserbickijnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának referátumával kedden Kijevben megkezdte munkáját a köztársaság kommunistáinak tanácskozása. Az ukrán párt- kongresszus az utolsó köz- társasági párttanácskozás az SZKP XXVI. kongresszusa előtt, amely nem egészen két hét múlva, február 23-án ül össze Moszkvában. KUVAIT Waldheim ENSZ-főtitkár kedden Kuvaitból Üj-Delhi- be utazott, ahol részt vesz az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értkezletén. Intenzív fejlesztés Amint közzétették az új ötéves terv irányelveit, a nyugati sajtóban vita kezdődött. Némelyek azt állították, hogy az új terv „lelassulást” jelent. Előkerültek az utóbbi időben hangoztatott vélemények arról, hogy a Szovjetunió „energiagondokkal küzd” és nem tud megbirkózni a gyors, a korszerű fejlesztés feladatával. Mások, köztük vezető nyugati közgazdászok vitába szálltak ezzel: elismerték, hogy az új terv grandiózus és reális. Az új tervjavaslat, bár alapelveiben azonos a korábbiakkal, bizonyos vonásaiban eltér azoktól. A terv kidolgozásánál két fő szempontból indult ki az SZKP Központi Bizottsága. Az első alapvető: a jólét növelése. A második: a gazdasági stratégiát intenzív eszközökkel kell véghezvinni, hiszen az extenzív fejlesztés lehetőségei a Szovjetunióban is megszűnnek. Ez korántsem jelenti, hogy az ország energia- vagy nyersanyaggondokkal küzd. Igaz, a Szovjetunió európai területén kimerülőben van sok régi forrás, de Szibériában szinte korlátlanul állnak rendelkezésre az új lelőhelyek. A gondot az jelenti, hogy miként lehet az új lelőhelyeket gazdaságosan bekapcsolni az ország gazdaságának vérkeringésébe? Hogyan lehet az adott anyagi eszközöket, a véges számú munkaerőt a fejlesztésre maximálisan hasznosítani? Az új terv tehát bonyolultabb a korábbinál. Komplikáltabb az iparfejlesztés programja, átgondoltabban kell gazdálkodni az erőkkel, az eszközökkel. Ügy tűnik, hogy a tervezők megoldották ezt a feladatot Az ipar átlagos fejlődési üteménél gyorsabb tempóban bővítik a közszükségleti cikkeket gyártó iparágakat — a korszerűség, a minőség és a választék jegyében. Ez logikus és szükségszerű folyamat. A családok jövedelmének növekedése mind nagyobb fizetőképes keresletet jelent, a keresletet pedig ki kell elégíteni. Magától értetődő, hogy az iparfejlesztés fő feladatai gyökeresen módosulnak. Kellően magas szinten marad, tehát nagy ütemben fejlődik tovább a szovjet nehézipar, az alapanyag-termelés, a termelőeszközök előállítása. De itt az eddiginél sokkal jobban, mélyrehatóbban akarják felhasználni a tudomány, a technika eredményeit, a korszerű gazdálkodás lehetőségeit. Nem elég például föltárni, kitermelni az új olajmezőket. Arról is gondoskodni kell, hogy a kőolajat lehetőleg a legolcsóbban dolgozzák fel. A szibériai lelőhelyek — a nehéz természeti körülmények miatt — sokba kerülnek. A költséget nem akarják azzal tetézni, hogy újabb vezetékeken nagy távolságra szivattyúzák az olajat. Inkább a helyszínen építenek finomítókat, feldolgozókat, s az értékesebb terméket juttatják tovább. Arra sem akarják elpazarolni a drága kőolajat, hogy viszonylag alacsony hatásfokkal erőműveket fűtse- nek vele. Erre a célra az új lelőhelyek olcsó, külszíni fejtéssel kitermelhető szenét kell felhasználni. De hogyan juttassák el az áramot legolKorszerű óragyár Moszkvában Madame Odette visszaemlékezik (18.) Végül is a hazám... Bécsben pár nappal Willi Forst temetése után felröppent a hír: „Jön Marlene!” Marlene Dietrich azonban, aki jelentős szerepet játszott Willi Forst életében, nem érkezett meg. Egészségügyi okok miatt még akkor sem tudott volna jönni, ha egyébként akart volna. De nem is akart; nem ment el több temetésre; és Willi Forst — ez már nagyon régen volt. Egy nagy szerelem, egy politikai csalódás. Egy ember, aki a náci időkben is filmeket forgatott, miközben a zsidókat elgázosították. A „Café Electric” a 12. film volt, melyben 1922 óta közreműködött és az első, melyben Marlene főszerepet kapott. Ezután már csak főszerepeket játszott, az 1929- es „Kék angyal” előtt ismét Willi Forsttal a „Jegyesség veszélyeidben. Berlinben még ma is mindenki, aki vissza tud emlékezni, azt állítja, hogy Forst és Dietrich szerelmespár volt. „Willi Forst volt az” — írja Charles Higham életrajzíró —, „aki rábeszélte Mariénét, mikor az első hívás érkezett az Ufától” — Josef von Sternberg akarta szerződtetni a „Kék angyalhoz”. Ö azonban nem akart elmenni, a próbafelvételeket sem akarta megcsinálni, melyeket Sternberg ajánlott neki. És „Willi Forst beszélte rá, hogy vállalja el a feladatot”. Willi Forst volt ott, mikor Marlene pontosan ötven évvel ezelőtt — még a „Kék angyal” bemutatójának az estjén — először utazott el Hollywoodba. Ö csókolta meg a pályaudvaron és nem a férje, Rudolf Sieber. 1934-ben, öt hollywoodi film után, még eljött Marlene Bécsbé, „abban a reményben, hogy szerepet kap egy osztrák filmben, sőt esetleg Willi Forst rendezésében, aki időközben a legprominensebb filmesek közé került”. Willi Forst a „Maskeradét” készítette elő, akkori legnagyobb sikerét és ha a női főszerepet nem Marlene kapta, hanem Paula Wessely, akkor annak oka abban keresendő, hogy Marlene úgymond még Forst karjaiban másba szeretett bele. A „másik” Hans Járay volt, aki Paula Wesselyvel és Hubert Marischkával állt a színpadon a „Sissy” cimű operettben. A szünetben Marlene rohamléptekben húzta maga csobban a nagy távolságban levő fogyasztókhoz? Itt a tudomány segít. Az eddiginél nagyobb kapacitású távvezetékeket szerkesztenek. És ha más megoldás hasznosabb, amellett döntenek: az ország európai területein például inkább atomerőműveket építenek. A tervkészítésnél számoltak a szovjet ipar évek óta visszatérő gondjaival. Ilyen probléma a kohászat bizonyos fokú elmaradása az igények mögött. Ezt még súlyosbítja, hogy a gépipar fajlagos fémfelhasználása magasabb, mint amit a korszerű gépgyártásban normálisnak lehet tekinteni. A két feladatot egyszerre és egymással összhangban kell megoldani. A korszerűbb gazdálkodás alapvető követelmény, amelyet az elmúlt időszakban — a szovjet gazdaság sajátos körülményeinek megfelelően — mindinkább érvényre juttattak. A kongresszuson minden bizonnyal továbbfejlesztik a hatékonyság növelésére, a termelés intenzitására irányuló intézkedések sorát: a pártkongresszus útmutatása alapján az elkövetkező években a szovjet népgazdaság így fejlődhet tovább egyenletes, átgondolt ütemben. Következik: A fogyasztók asztala Kiss Csaba Egy régi szerelem — Willi Forst után Forstot Járay öltözőjébe. Míg el nem utazott, addig Forst és* Marlene csak Hans Járayval volt látható Bécsben és mint mondtuk, a „Maskerádéban” Paula Wessely játszotta első filmszerepét. Willi Forsttal soha többé nem beszélt Marlene Dietrich. Mikor Georg Marischka, a rendező asszisztense 1951-ben New Yorkban az „El Moroc- co”-ban főnöke üdvözletével egy levelet tett le az asztalára, melynél Gaylord Hauser- rel ült, Marlene sokáig olvasta, majd kis darabokra tépte és „fennhéjázóan” elnézett másfelé. Paula Wesselyről Marlene 1945 szeptemberében Berlinben, egy csoport gyorsan ösz- szehívott német művész előtt, akiket antifasisztáknak tartott, kijelentette: „Eladta magát egy kis pénzért...” Mentora Josef von Sternberg volt, akinek Berlinből érkezett barátai körében volt Hollywoodiban, mikor Hitler átvette a hatalmat. Sok politikai távolbalátást nem kértek tőle, erre az évek során kényszerült. Arról az „ellenségeskedésről”, melyet vele szemben tanúsítottak, a gyűlölködő újságcikkekről, melyek az amerikai egyenruhában történt fellépése miatt írtak róla, soha sem tudta megbocsátani. A háború utáni Németországhoz való viszonyát is vitásnak látta. „Utoljára, mikor elhagytam Nyugat-Német- országot” — írja a memoárjában —, „az de Gaulle tábornok kifejezett kívánságára történt, miután informálták őt azokról a fenyegetésekről, melyeket nyugat-németországi fellépésem alatt kaptam. A barátom volt és félt, hogy bajom eshet... Így Hollandiában fejeztem be a turnét, ahelyett, hogy tovább játszottam volna a német színházakban, ahol (mint mondják) bombákat tartogattak a számomra ...” Valóban ezt írta, csak két- három évvel ezelőtt. És így folytatja: „Soha nem mentem vissza NSZK-ba. Elegem volt abból, hogy »leköpött« legyek, elegem volt a »tüntetőkből«, elegem volt a gyűlöletből. Azt mondtam egyszer egy interjúban, hogy »haragszanak rám«. Először is azért, mert Amerikába mentem. Másodszor azért, mert a háború után nem jöttem vissza. Harmadszor azért, mert visz- szajöttem. Egyszerűen haragszanak rám és semmi nem jó, amit teszek ...” Már csak az a következtetés marad hátra, hogy Marlene Dietrich az egész német múltjával nem akar foglalkozni. A memoárjában olvasgatva az NSZK-ról szóló rész, melyet a végén papírra vet, némelyeket jobban megragad, mint bármi más, ami az emigrációról szóló könyvekben áll ebben a tömörségben: „Végül is a hazám. Ha Hitler nem lett volna, ma is ott élnék. Ez az én veszteségem. Nem az övék;” Vége Kangresszusa előtt az SZKP
