Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
1981. február 8. o IHA7A1 TA*1 A KOM ~1 Bányagépek barokk palotában Hangulatos múzeumudvar. Egy tűzgép a 18. sz. elejéről (m odell). Sopron nevezetes műemléki belvárosa a közelmúltban új látnivalóval gazdagodott. Néhány lépésnyire a Stornó-háztól, a Kecsketemplomtól, a Templom utca 2. szám alatti egykori Ester- házy-palotában újra megnyílt a Központi Bányászati Múzeum. Sopronnak két fontos kapcsolata van a bányászattal. Itt, a közeli Brennberg völgyében ringott a magyar szénbányászat bölcsője: 1753-ban nyitották meg a Felvidék első iparszerűen termelő szénbányáját. Másrészt a város 1919 után negyven évig adott otthont a bányászati felsőoktatásnak: a Selmecbányái akadéjnia töfepült Ide, és, ip- neh került Miskolcra. Annak idején a közlekedés és a mezőgazdaság a millennium ünnepségeire összegyűjtött anyagot központi múzeumba helyezte el, a bányászat azonban elmulasz-' tóttá ezt a lehetőséget. A két világháború kö~t sem sokat tettek ennek pótlására, a fel- szabadulás után pedig sokáig az újjáépítés és nem a régi emlékek gyűjtése, megőrzése volt a feladat. Úttörő jelentősége volt ezért dr. Faller Je- ' •fCönek, a soproni egyetem docensének, aki 1952-ben a Bányászati Lapokban cikket írt a műszaki emlékek védelméről. és javasolta, hogy Sopronban gyűjtsék össze ezeket. 1355-ben a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottsága döntött a Központi Bányászati Múzeum létesítéséről. A Soproni Városi Tanács a Nehézipari Minisztériumnak adta a volt Esterhá- zy-palotát, amelyet múzeumként 1957-ben nyitottak meg. A mintegy 420 négyzet- méteres kiállítási területen modelleket, maketteket, térképeket mutattak be. Újjáépült a régi ház Tizenhárom évi nyitvatar- tás után — mivel az épület állaga megromlott és a gyűjtött anyag is kinőtte a raktárakat — becsukták a múzeumot: a helyreállításra, bővítésre a soproni belváros átfogó műemléki rekonstrukciójának keretében nyílt lehetőség. A terveket és a kivitelezést az Országos Műemléki Felügyelőség, a költségeket a magyarországi bányászati vállalatok állták. Az épület alapjait az 1400- as években rakták le, most az 1700-as esztendőknek megfelelő állapotban állították helyre. A palota, amely hátsó falaival és kertjével a régi soproni várbástyának támaszkodik, az Esterházyak városi háza volt, és két zenetörténeti nevezessége is van. Az 1790 körül épült és a most helyreállított kerti pavilonban minden jel szerint Haydn is játszott, az 1600-as évek elején itt lakott Rauch András zeneszerző, neves soproni orgonista. A rekonstrukció előtt az első emelet néhány értékes traktusa a szomszédos épülethez tartozott, most ez is a múzeumot gazdagítja. Feltárták a korábban betemetett pincerészt. Ezekkel és a tetőtér-beépítésekkel együtt a hasznosítható terület 1500 négyzetméterre nőtt. Ennek mintegy felét kiállítás foglalja el, a többit könyvtár, iroda, restaurátorműhely és fotólabor, olvasóterem, kutató- és vendégszobák. Skanzen Fertőrákoson A Központi Bányászati Múzeum a magyarországi érc-, szén-, olaj-, földgáz- és vízbányászat történetét, technikájának fejlődését mutatmajd régi és új gépek makettjei, modelljei szemléltetik a bányászati technika fejlődését. A földszinten „A bányászat a képzőművészetben” című kiállítást rendezték be. Számos érdekesség mellett Fesz- ty Árpád 1885-ben készült Bányászszerencsétlenség című olajképére érdemes külön felfigyelni és a Meniére műhelyéből kikerült Kőbányász című szoborra. A városi tanács a múzeum rendelkezésére bocsátotta a fertőrákosi kőfejtő mintegy ezer négyzetméteres földalatti terét, amelyben fokozatosan berendezik o magyar bányagépek skanzenjét. Az országban több helyen működik kisebb-nagyobb bányászati múzeum, helytörténeti gyűjtemény, ezek kutató és gyűjtő munkájának összehangolása is a soproni múzeum feladata. Nemrég határozat született arról is, hogy központi kutatóhellyé fejlesztik a soproni intézményt. Máris a világ sok hasonló múzeumával van kapcsolatuk : magyar dokumentumokat tárnak fel külföldi levéltárakban, könyvtárakban és hazai adatokkal segítik a környező és távolabbi országok kutatóinak munkáját. Gárdonyi Béla Az elmúlt év prózatermésének számbavétele azt mutatja, hogy ha nem is beszélhetünk nagy feltűnést keltő, korszakos munkák megjelenéséről, akad jó néhány olyan kötet, mely vitathatatlan értékénél fogva tovább gazdagítja a szépirodalom mai választékát. Elemző igényű áttekintés nélkül, a rangsorolást is mellőzve most három könyvet emelünk ki ebből az együttesből, azzal a megjegyzéssel, hogy a kötetek egymás melletti szerepeltetésének tulajdonképpen nincs különösebb magyarázata. Egyszerűen csak azt példázzák, hogy mi mindenre irányulhat a ma élő írók figyelme, valamint azt, hogy a tartalmi és formai vonatkozásokban egymástól igen eltérő produktumok egyaránt felkerülhetnek az érdekes, olvasmányos művek listájára. A Rakéta Regénytár már jó ideje jó ajánlólevél könyvköBányászszobor Meniére műhelyéből. (Szűk Ödön felvételei — KS) ja be. Loggiás udvar, előterében a múzeumalapító Faller Jenő szobrával. A leghelyesebb a nézelődést az első emeleten kezdeni. Itt, az „előszobában” a bányászat jelentőségét méltató dokumentumok kapnak majd helyet. Most idős Szabó István Kossuth-díjas szobrász faszobrai vannak kiállítva: a neves művész személyes emlékei alapján faragott meg alakokat és jeleneteket a régi bányászéletből: a szobrokat a Nógrád megyei múzeum kölcsönözte. Az első emeleten a kibányászott érceket láthatjuk, ■■■■■■ITTTTTT FILMJEGYZET In memórián Marilyn Monroe Mi köze lehet egy mai magyar filmnek a közel húsz esztendeje halott Marilyn Monroe-hoz? És egyáltalán mit kezdjen egy mai magyar színésznő a lassan-lassan ki- húnyó mítosszal? Mielőtt a kérdésekre válaszolnánk és a Boldog születésnapot, Marilyn! című új hazai alkotásról véleményt formálnánk, mutassuk be először a médiumot, hiszen lassan felnő az a nemzedék, melynek tagjai a népszerű sztár halála után születtek. Az információra azért is szükség van, mert Magyarországon voltaképpen sohasem virágzott Marilyn Monroe- kultusz. A feltűnően szép nő az ötvenes éveknek volt legendás ideálja. Gyönyörű arcával, kifogástalan alakjával hódított — az ilyen teremtményeknek azt is meg szokták bocsátani, ha szerepjátszó tehetségük szerény. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tüneményes Marilyn csapnivaló színésznő volt, ám tény az is: pályája elején még nem játszott, csak legfeljebb játszogatott. Akkor vált ember- ábrázoló művésszé, amikor megpróbáltatások érték és rádöbbent arra, hogy nem mindennapi adottságait egyáltalán nem művészi célok érdekében használják fel. Monroe a siker és a gazdagság csúcsán — elnézést a kifejezésért — becsavarodott. Elvált Arthur Millertől. A hajsza teljesen felőrölte ideg- rendszerét. A Van, aki forrón szereti és a Kallódó emberek bálványozott főszereplőnője már nem tudott talpraállni. 1962-ben öngyilkos lett. Érdekes módon — előfordul néha ilyen paradoxonszerű helyzet — ettől lett figurája élő. Könyvek, emlékezések légiója idézte fel emlékét (legutóbb Norman Mailer írt róla vaskos könyvet). És mint látjuk, a Monroe-jelenség megihletett egy mai magyar filmrendezőt, Szörény Rezsőt is. Aki Marilyn Monroe akart lenni, negyvenéves vidéki színésznő. Egyik „szülőapja”, Szörény — a forgatókönyv társszerzője Vámos Miklós — a következő mondatokat adja a feltárulkozó Sz. M. szájába: „— Most mit akar még tőlem? Nem eléggé alázott meg? Nem elég magának, hogy ország-világ előtt felmutatta: milyen kiszolgáltatott vagyok, igen! Kiszolgáltatott az álmaimnak!... Igenis Marilyn Monroe akartam lenni. Igenis az első férjemmel dalokat írtunk Monroe stílusában. És én csak így tudok táncolni és énekelni. Nem is lett belőlem semmi. Ezt akarta megmutatni?” A kérdés költői, ám lehet rá válaszolni. Szinte teljesen bizonyos, hogy Szörény Rezső ezt akarta megmutatni. Igen, ebben a történetben a Monroe-vá válás lehetőségéről, azaz lehetetlenségéről van szó. így vall — ugyancsak Szörény szavaival — képtelen álmairól: „... nekem tetszik, ahogy Marilynt utánzóm. És biztos vagyok benne, hogyha néz engem az égből (sic!), neki is tetszik annyira, hogy elmosolyodik egyszer”. A szabálytalan karriertörténet hősnője nem képes megvalósítani önmagát. Kapcsolatai szerencsétlenül alakulnak s karrierjét sem tudja okosan alakítani. Férjek és szerepek jönnek és mennek az életében, ő azonban csak vergődik a körülmények szorításában. Az ábrándokba kapaszkodás — reáliák hiányában — szükségszerűen kudarcokhoz vezet. A Boldog születésnapot, Marilyn! hangulatai áradóan gazdagok. Esztergályos Cecília, aki a Te című Szabó István kisfilm csinos kis fruskájából nagy színésznővé érett, széthulló figurája kétségeit, örömeit, kapaszkodókereséseit és bukásait rendkívül változatos eszközökkel, imponáló jellemteremtő tehetséggel ábrázolja, voltaképpen szétpukkasztja a korszerűtlen mítosz léggömbjét. Rajongásában van valami suta báj és torokszorító tragikum. Szörény Rezső alkotásának a különös atmoszférája az erőssége (beleértve Andor Tamás felvételeinek hangulatát és Tamássy Zden- kó remek zenei imitációját). Ami kevésbé tetszik a Boldog születésnapot, Marilyn! „üzenetében”: a háttér eléggé elmosódott, a társadalmi közérzet rajza túlságosan vázlatos. Sz. M.-et — övé az abszolút főszerep— megismerjük a filmről, a karakterek viszont csak felvillannak, Szörény alig rajzol köréjük erőteret. Lehet, hogy a „film a filmben” megoldás nem nagyon kedvez a viselkedések anali- tikusabb feltárásának, másfelől viszont bizonyosnak látszik, hogy a miliőt több iróniával, szarkasztikusabb felhangokkal lehetett volna megkomponálni. A kapcsolatok — kötődések — sémákban bomlanak ki, pedftí éppen az lenne az igazán nagy téma, hogy mennyiben felelős a kiemelkedésre szomjazó vidéki színésznőcske a folytonos zsákutcákért, s miben ludasok azok az emberek — főleg férfiak —, akikkel összesodorta a sors. „Hála istennek, senkit se érdekel a színésznő élete” — panaszolja a magyar Marilyn Monroe megteremtője „szabálytalan tartalmában”. Ezzel a megállapítással vitatkoznunk kell. A tányérmosogató élete is lehet érdekes, hát még a színésznőé: nem a foglalkozás fontos, hanem az, hogy ráhangolódhatunk-e egy személyiség hullámhosszaira (kivált, ha ennyire őszinte hevülettel kiadja, feltárja, „bevallja” önmagát). Az ellenérzést legfeljebb az válthatja ki bennünk, hogy a szerepjátszás — azaz a bálványhoz való idomulás — motivációi szegényesek. A kiszolgáltatottság ok-okozati összefüggéseit gazdagabb pszichológiai ábrázolás érzékeltethetné. S mindennek ellenére: a Boldog születésnapot, Marilyn! lényeges dolgokat közöl a világról. Szörény Rezsőt arra bíztatjuk, hogy tükörképeiből még maibb és még hitelesebb figurák nézzenek vissza ránk. Veress József A tanú — A panasz leírása — Sárkányviadal rökben, érdemes tallózni a sorozat címei között. Most például Bacsó Péter: A tanú c. kisregényére találtunk, melynek cselekménye három évtizeddel ezelőtti mozgalmas időszakban játszódik. Bacsó — akit elsősorban filmrendezőként tartunk számon — tragikomikus hangvételű kisregényében azokról a társadalmi jelenségekről ad „mélyre exponált” pillanatfelvételeket, melyek a személyi kultusz eléggé nem hibáztatható gyakorlatából fakadtak. A főhős, aki egyebet sem akar, mint tisztességesen élni és tenni a dolgát, koholt bűnperek és a mindenáron való bűnbakkeresés csapdái mentén csetlik-botlik, s bármenynyire hihetetlen, innen nézve a kiábrándító tények nyomasztó hatását már kioltja a romlatlan kedély, a magabiztos humor. Mert az azóta eltelt több mint negyedszázad, úgy tűnik, elég távlatot jelent ahhoz, hogy a Marxtól kölcsönzött gondolat: „Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától.” időszerűvé és szemléletformálóvá váljék, — s mindezek eredményeképp végül is egy ironikusan humoros könyv szülessen. A következő könyv szerzője Jókai Anna írónő létére férfiakat megszégyenítő munkabírással dolgozik, s egyéni prózájával évtizede állandó jelenség az irodalomban. Legújabb novelláskötete A panasz leírása ismét csak a tőle megszokott, intellektuális stílusú, kemény vonalvezetésű alkotás. Jókai a ma világáról beszél — s ez megint csak jellemző rá — érthetően, szavahihetően. A sokféle emberi sors, törekvés, ellesett élethelyzet megannyi alkalom számára, hogy hírt adjon arról, ami lendíti, felemeli az embert, örömet, társadalmilag hasznos tettet, sikert jelent, vagy gonddal béklyózza, nehéz próbáknak veti alá. A panasz leírása azonban ezeknél az ún. sötét-szomorú történeteknél sem panaszkodó. Az elbeszélések hangja nem fullad érzelmességbe, nyoma sincs a szenvelgésnek, inkább okfejtésjellegű, az élet elrontott dolgainak logikus magyarázata. (Az építkezők, Soror Dolorosa, Az ember végül célba ér stb.) — Van miből válogatni. Túlzás lenne azt állítani, hogy Sebeők János: Sárkányviadal c. kötete az év nagy felfedezésének számít, de az biztonsággal kijelenthető, hogy a több szempontból is meglepő kvalitásokat tanúsító kötet nem tucatmunka. Tudjuk, a mérhető, megítélhető eredmény fontosabb, mint a mű létrejöttét meghatározó, befolyásoló körülmények, mégis ide kívánkozik annak megemlítése, hogy Sebeők János korát tekintve nagyon fiatal, s ehhez mérten valóban meghökkentő az a gazdag ismeretanyag, amelyből könyve felépül. Alakjai, szereplői otthonosan mozognak egy elképzelt ország, állam társadalma közegében, s noha a színtér kissé különösnek hat, a fizikai lét tárgyszerű, pontos leírása és a pszichikumban lejátszódó folyamatok leképezésének plaszticitása hallatlanul szug- gesztívvé teszik a mondanivalót. Az elmélyültebb gondolkodásra késztető könyv különösségeivel, vadhajtásaival együtt olvasásra érdemes munka. Ismételjük, az 1980-as év java regényirodalmát nem elsősorban és kizárólag ezek a kötetek képviselik, de nélkülük az eddigi áttekintés minden bizonnyal színtelenebb és szegényebb lenne. (Magvető, illetve Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1980.) Futaky László KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
