Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 1. / vet igyekszik táplálni a sal- vadori baloldal küldötteinek körútja több latin-amerikai fővárosban. A diplomáciai és társadalmi-politikai akció célja az, hogy erősítsék a nemzetközi kiállást a salva- dori nép ügye mellett és az amerikai beavatkozás ellen. O Mit hozott ez a hét a lengyelországi helyzet alakulásában? Konzultációk az új spanyol miniszterelnök kijelöléséről. Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt vezetője Juan Carlos királytól távoztában nyilatkozik az újságíróknak. tikus Front ismételten kifejezte készségét — az USA- val való tárgyalásokra! Az elmúlt hetekben, azaz a Carter-kormányzat utolsó időszakában megindított általános népi támadás megmutatta, hogy a junta egymaga képtelen lenne az ország teljes területének ellenőrzésére. A felszabadított övezetekben a lakosság a haladó erőket támogatja. Ami a baloldal által meghirdetett általános sztrájkot illeti, ez nem hozta meg a remélt eredményt. Kevesebben vettek részt a munkabeszüntetésben, mint számítottak rá. Persze, nyilvánvaló, hogy a junta épp akkor csak fokozta kegyetlen elnyomását. Az életével játszott mindenki, aki engedelmeskedett a baloldaliak sztrájkfelhívásának. A forradalmi demokratikus front úgy döntött, hogy a forradalmi fegyveres erők taktikai visszavonulását rendeli el. Ezzel egyidőben azonban Latin-Amerika országaiban a salvadori népi küzdelemmel való együttérzés mind több jelét látni. Ezt a rokonszenLengyelországban egyrészt folytatódtak a kormány és a szakszervezetek képviselőinek tárgyalásai, másrészt elhangzott az első igen komoly figyelmeztetés a sztrájkhullámot meglovagolni akarók címére. Figyelemre méltó a TASZSZ szovjet hírügynökségnek az a megállapítása, hogy Lengyelországban aktivizálódtak az ellenzéki, szocialistaellenes erők. Ha tovább tart a sztrájkhullám, a kormány kénytelen lesz meghozni azokat a szükséges döntéseket, amelyek a társadalom jól felfogott érdekeinek megfelelően biztosítják a vállalatok, üzemek normális működését. A Lengyel Népköztársaság kormánya leszögezte: alkotmányos kötelezettségeiből adódóan köteles biztosítani a rendet, a nyugalmat és a fegyelmet, köteles megteremteni a feltételeket az állampolgárok normális életéhez. Ugyanekkor a lengyel kormánynyilatkozatban leszögezték, hogy tovább kívánják építeni a kapcsolatokat a szakszervezeti mozgalommal és hogy tovább kell vinni a szocialista megújulás folyamatát. Események címszavakban HÉTFŐ: Taifban ülésezik az iszlám országainak csúcskonferenciája, Waldheim, az ENSZ főtitkára is felszólalt ezen — Üjabb „figyelmeztető sztrájkok” Lengyelországban KEDD: Teljes üléssel folytatódott a madridi találkozó — Gro- miko Moszkvában Oskar Fischerrel, az NDK külügyminiszterével tárgyalt — Reagan elnök köszöntötte a volt túszokat SZERDA: Ecuadori csapatok behatoltak Peru területére — A „mekkai nyilatkozattal” véget ért az iszlám csúcskonferencia — Haig tábornok, amerikai külügyminiszter első sajtóértekezlete CSÜTÖRTÖK: A lengyel kormány nyilatkozata a rend és a nyugalom helyreállításáról — Reagan első sajóértekez- letén hidegháborús hangokat ütött meg — Lemondott a spanyol miniszterelnök PÉNTEK: Pinkowski lengyel miniszterelnök tárgyalt a szak- szervezetek képviselőivel — Schmidt kancellár külpolitikai expozéja a bonni Bundestagban — Dél-afrikai kommandóakció Maputóban SZOMBAT: Harcok Salvadorban, az ország nyugati részén és a főváros körül — Lemondott a norvég miniszterelnök — Vita Madridban Calvo Sotelo kijelölt kormányfő egy- párti kormányzási kísérletéről — Részleges megegyezés a lengyel kormány és a szakszervezetek tárgyalásain Á hét három kérdése O Mit jelent az iszlám csúcskonferencia határozata. A „szent háború” fenyegetése már túl Sokszor és túl- - ságósan hatástalartuf hangzott el a múltban, semmint- hogy a katonai lépéseket akarták volna most is mindenekelőtt kilátásba helyezni. Ugyanúgy nem adtak hangsúlyt az „olajfegyver” bevetésével kapcsolatos lehetőségeiknek sem. E téren is hatástalanoknak bizonyultak már korábban a fenyegetőzések. .; fik.aklgjr^?' "Mégis, .jelentős.. dolog, fiogy 38 jelenlevő küldöttség, királyok, köztársasági elnökök, emirek, sejkek, kormányfők együttese a Palesztin Felszabadítási Szervezet mellett állott ki, ezzel elvetették a Camp David-i amerikai politikát, félretolták a „jordániai megoldást” is, amely szerint a palesztinok Jordánia fennhatósága alá kerülnének, s a végén szoros gazdasági, politikai kapcsolatok alakulnának ki az ilyen Jordánia és — Izrael között. Az iszlám csúcskonferencia elítélte Izrael álláspontját a jeruzsálemi kérdésben is. © Hogyan alakul a salvadori helyzet Reagan elnök beiktatása után? Az új amerikai kormányzat folytatja a segítségnyújtást, a salvadori juntának, pénz, fegyver és katonai1'tanácsadó özönHk . ■ a ■. közép-, amerikai országba. A hivatalos nyilatkozatokból is azt olvasni ki, hogy csak növelni fogják a junta fennmaradásához szükséges támogatást. Az Egyesült Államok szerepének, megnövekedésére utal az a tény, hogy a Salvadori Forradalmi Demokram BBm f* / lg I vac°9a* M egebédelünk. Előtte pár percet várunk Piroskára. Be kell látni, hogy egy anyuka addig nem ülhet asztalhoz, amíg meg nem etette a gyermekeit ott kinn a folyosón, Zoli bohócot, a szőke Zsuzsikát, Ivánt, Katikát, a négy ikret, a kosárbabát és az állatokat is ráadásul. Mielőtt behívnám, még visszadugdosom a tulipánhagymákat. Csendben kanalazzuk a levest, s én azon töröm a fejemet, hogy honnan tudta meg Bálint, hol vagyok. Odajött a pincébe. Valakinek el kellett őt igazítania. Ez nem lehetett Anna, hiszen amikor együtt jöttünk fel a pincéből Bálinttal, úgy köszöntötték egymást, mint akik először találkoznak. Ha pár perccel előbb Anna megmondta volna neki, hol keressen, akkor utalt volna rá viselkedésük. Anna ügyesen tálal. Céklát is tesz a savanyú uborka meg a fejes saláta mellé, külön kistányérokra. A saláta minden fajtáját szeretem. Amikor Bulgáriában jártam, elcsodálkoztam, milyen nagyszerű salátákat készítenek ott. Az a sok jó íz biztosan szerepet játszik benne, hogy nyugodtak, figyelmesek, segítőkészek, nem idegeskednek. Mi alig várjuk, hogy új autó, új bútor, új ez, az jelenjen meg, máris igyekszünk beszerezni. Mit bizonygatunk ezzel? Kinek? Magunknak!? Hogy lám, milyen jól élünk? Annyi, de annyi tárgy vesz körül bennünket. S ezek a tárgyak, mintha csak pótolnának valamit. Piroskával is kevés időm jut beszélgetni. Dobozokba csomagolt ajándékok, játékok, felhúz- hatós ez-az, távirányítású amaz, mi minden gyűlik már a lakásban. Néha félek ettől a sok tárgytól. Nem veszik el a helyet valami mástól? Ez a saláta nagyon finom. Volt a télen egy üveg savanyított zöld diny- nye is, de sajnos ebben a központi fűtéses lakásban felforrt. Majd kinn a telken, ha megépül a házikó, lehet eltenni ezt is. Amikor már az embernek van egy elfogadható városi lakása, azonnal elkezd menekülni a kényelemtől. Eszébe jut, hogyan, mint volt ez, vagy az, még a nagyanyjáéknál, mi volt az a varázslatos dolog, hogy más íze volt még a kenyérnek is. Talán csak a gyerekkor? Nem, nem teljesen. Bennünk ne volna meg a tudás, a tehetség, az erő ahhoz, hogy valamit egészen jól csináljunk? Megvan. Mégis gyakran vajúdnak a hegyek, egér születik. Valami más, valami időleges foglalja el a helyét annak, ami fontosabb lenne. Hogy mi is ez, kitalálni kellene sok idő, sok munka. Közben az álmegoldások az ember sarkába érnek, kiszorítják. Mennyi erőt, munkát, pénzt pocsékolunk el vele. Mert a megoldás azonnal kell, a megoldás nem tud elég jó lenni. Bevallom, elég furcsa helyzet ez, hogy itt van a lakás, de mindent elkövetek, hogy elmehessek belőle pihenni. Valami szerzésvágy téteti ezt velem? Nem hinném. A gyerek osztó'' :n fogja fel, cSak azt tudja, hogy jó a telek, mert ott lehet lepkét is látni, meg madáréneket hallani, s anyiféle virág meg fű, meg bokor nő, hogy annyit az összes tankönyvbe sem tudunk berajzolni. így mondta. És még azt, hogy azok ott igaziak. Igaziak. Ha^én építész Jennek, nem attól töltene el 'éiégedp’ttáeg/ hógjh* á szűk lakáshoz kaputelefon viarí, J%gy tervezném meg a városokat, hogy egybefolyjék a ház, az utcasor á természettel. Még merészebbet mondok — miért ne engedhetnénk be a fákat, a füvet, a virágokat a házakba? Nem hordóban, mint a citromfát, a pálmát, hanem a betonelemekből építhető nagy felületeken termőföldbe ültetnénk akár egy egész margarétás rétet. A kertes ház, ami pillanatnyilag még a legjobb megoldás. Ez, hogy kényelmes komfortos lakás itt, telek ott — közben a gépkocsik füstje, a rohanás hétvégén ide, meg oda — ez csak pótlék. Kettészakadt valami. Aki egyik formában él, no nem a telken, hanem valami tanyafélén, az a városba törekszik, aki már elérte, vissza a telekhez, pedig ezt a furcsa önkergetést összegezni lehetne. A távolabbi jövőben így is lesz, mert nem lehet másként. De hogy valakit egy kaputelefon ilyen elégedetté tegyen? Ez legalábbis naivitás. Magunk köré kellene telepíteni a természetet, ha már ennyire kiszakadtunk belőle. Nem egyszerűen nagyobb lakások kellenének, hanem a természethez közelebb álló otthonok. Aztán itt van az egész szolgáltatás is. Gyakran ábrándozom ezen. — Hát te, mit hallgatsz? — Én, semmit. Arra gondoltam, honnan tudta olyan jól Bálint, hogy a pincében talál? — Onnan, hogy felszólt a kaputelefonon, és én megmondtam neki. Igenám, csakhogy a kaputelefonunk rossz. Beköltözésünk óta. És ezt éppen Annától tudom. Madame Odette visszaemlékezik (10.) Jean Gabin Ha elhangzik Jean Gabin neve, még ma is könnyekben tud kitörni. Vele még mindig nem tudott leszámolni. Ez a nagy francia színész és számtalan (jó) film sztárja éveken keresztül tartó románcuk csúcspontján hagyta el — úgy, ahogyan csak Marlene szokta elhagyni a férfiakat. Az, amit a „Vegyétek az életemet... című memoárjában ír róla, úgy hangzik, mint óda a férfiról: „Gabin a tökéletes férfi volt. Ma azt mondanák róla, „superman”, olyan férfi, aki mindenki mást beárnyékol. Ö volt az az ideál, melyet minden nő keres. Semmi hiba nem volt benne. Tiszta volt és áttetsző. Jó volt, és magasan állt azok felett a férfiak felett, akik megpróbálták utánozni. Emellett makacs volt, birtokolni vágyó és a végtelenségig féltékeny”. Ó igen, emléket állított neki ebben a könyvben, ahogyan egy ilyen nagy szerelem megérdemli. Fájdalmat érezhetett közben, — de azért nem teljesen önzetlenül, mert azt a benyomást kelti az ol- ogY^SÓban, hogy a csodálatos n,Gabin csak egy nőt szeretett: Dietrichet. így az emlékmű talapzatán tulajdonképpen két, egymásba kapcsolódó figurát láthatunk: Gabint és Marlenét, az évszázad párját. „Ha jókedvében volt — vagy éppen melankolikus volt —, akkor mindig azokról a boldog évekről mesélt nekem, amelyeket Gabinnel töltött a háború alatt” — teszi hozzá Odette Miron. „Róla beszélt a legtöbbet... A szalonja falát a színész számos képe díszítette — az egyik mint fiatal szeretőt ábrázolta, a másik mint katonát, egy harmadik a lánya oldalán...” Marlene Dietrich könyvében az összes nagy szeretőjét megtagadta, „jó barátokká” redukálta őket, csak azért, hogy Jean Gabin, aki elhagyta őt, még fényesebben ragyogjon. ferich Maria Remarque-hoz fűződő kapcsolatából csak lelki barátság lett. Ernest Hemingway: „Egész lényének gigantikus erejével szeretett engem ... Hogyan lehet egy ilyen szerelmet viszonozni? ...” John Wayne-ről így ír: „John Wayne nem volt okos, de szeretetreméltó ... Nem nagyon csillogó ember ...” Búrt Bacharachról, a ragyogó, fiatal zeneszerzőről és Marlene legnehezebb fellépése. Az előadás előtt tudta meg, hogy nagy szerelme meghalt. A színpadon pedig a boldogságról énekelt... karmesterről, aki énekesnői karrierjében az volt a számára, mint filmkarrierjében Josef von Sternberg: „Amikor elhagyott, a legszívesebben feladtam volna ... Nem voltam elkeseredett, és most sem vagyok az. Csak a legmélyebben meg voltam bántva ...” Ami Jean Gabint illeti, azt bevallotta Marlene Dietrich a bizalmasának, Odette-nek: „Teljesen értelmetlen módon váltunk el, ez már a háború végén volt... Megállapítottam, hogy gyereket várok tőle. Nem volt szándékomban, hogy még egyszer anya legyek, a lányom, Mária elég volt. Amerikába mentem, hogy elvetessem a gyereket . ..” Amit tett, az az ő magánügye, mégis ez lett volna az igazi emlékmű: Jean Gabin és Marlene Dietrich gyermeke. „Gabin, aki nem értette az eltűnésemet, a következő repülővel utánam jött” — mesélte tovább Marlene. Megpróbálta megváltoztatni a véleményemet,- amikor megmondtam neki, hogy terhes vagyok, de nem akarom a gyereket... Könyörgött nekem, hogy hordjam ki a szerelmünk gyümölcsét...” Marlene azonban hajthatatlan maradt. „Elutasítottam... így határozta el, hogy ezután a veszekedés után megválunk egymástól.” Jean Gabin, aki 1976-ban halt meg, még élt, amikor Marlene Dietrich erről a szakításról mesélt Odette-nek. Egyszerűen elvett egy másik asszonyt, aki azonnal gyereket szült neki. Gyakran visz- szatért életének erre az igazságtalanságára. „Ha akartam volna, most Jean Gabin felesége lehetnék” — mondta mindig, ha egy új Jean Gabin-film sikert aratott, vagy az újságokban írtak róla. „Gyönyörű birtokom lehetne Norman- diában, vagy egy házam Neuillyben — ahelyett, hogy ebben a kicsi lakásban élek.” „Megígérte, hogy nekem ajándékozza azt a villát, ami Chartres közelében volt neki, de hallani sem akart rólam, amikor visszatértem Francia- országba ... Nem láttuk többé egymást... Ügyesen kibújt a dologból...” Ezeket a beszélgetéseket mindig a kedvenc kijelentésével zárta le: „Buta voltam...” — mondta Marlene Dietrich. rfj ítSI m M B __i-A ^ l m I ■ ^ y A 1__
