Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-04 / 29. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 4. LEMP kongresszusi előkészítő bizottság ülése TELEX Száz áve született Vorosilov marsall A mai ifjú nemzedék­nek: lap a történelem- könyvből. A deres ha- júaknak személyes emlék. Ök még jól emlékeznek a ta­lálkozásokra vele, az emléke­zetes Andrássy üti villánál. Gondjukban kéréssel, örö­mükben köszönettel vonultak oda a háború utáni nehéz években. S ő, a marsall, az alacsony terraszról mindig szót értett velük. Parancsára a legsúlyosabb órákban, meg­érkezett Budapestre tizen­nyolcezer tonna gabona, ezer­négyszáz tonna hús, temér­dek só, cukor, megrakott te­herautók százai... Ha élne, ma lenne száz­éves Vorosilov marsall, a ma­gyar nép igaz barátja. Életútja a forradalmi ma­gatartás példája. Tizenöt éve­sen sztrájkot szervez, huszon­négy évesen — 1905-ben — a párt tagja és fegyveres for­radalmár, nem sokkal ké­sőbb Stockholmban és Lon­donban Lenin tanácskozó partnere, majd évtizedes il­legális pártmunkát végez a forradalom győzelméig. Az­után Dzserzsinszkijjel együtt a pétervári CSEKA egyik ve­zetője, Bugyonnijjal az első lovashadsereg megalapítója, hadseregparancsnok, aki há­romszázezres német sereget futamít meg. Tizenöűéven át honvédelmi népbiztos, a szov­jet hadsereg új szervezeti rendjének megteremtője, nem sokkal később — marsall, fő- parancsnoka az északnyuga­ti hadseregcsoportnak, s a megszállt területen lévő par­tizánhadseregnek. A háború után pedig a porig sújtott Budapesten jó barát, a szö­vetséges ellenőrző bizottság elnöke. 1948-ban már hazájából, Moszkvából jött vissza hoz­zánk, hogy együtt ünnepelje velünk a centenárium szép napjait. Szívből megszerettük őt és ő is megszerette a ma­gyar népet. f. a, A Lengyel Egyesült Mun­káspárt kilencedik, rendkívü­li kongresszusának tézister­vezetéről tanácskozott hétfőn Varsóban a LEMP IX. rend­kívüli kongresszusát előké­szítő bizottság. Az ülésen, amelyen Stanislaw Kania, a LEMP Központi Bizottságá­nak első titkára elnökölt, Stefan Olszowski, a politikai bizottság tagja, a KB titkára, a kongresszusi bizottság tit­kárságának vezetője mondott bevezetőt. Emlékeztetett arra, hogy a kongresszusra való felkészü­lés továbbra is nehéz, bonyo­lult politikai, társadalmi és gazdasági körülmények kö­zött folyik. A pártélet meg­újítását, a szocialista meg­újulást szorgalmazó erőkkel szemben ott vannak azok az erők is, amelyek „eszközök­ben nem válogatva igyekez­nek káoszt, anarchiát kelteni, szembeszegülni a párttal és a szocialista renddel”. Olsowszki rámutatott: a fe­szültségek és a sztrájkok leg­utóbbi hulláma olyan tevé­kenységre utal, amely ellen­tétes a „Szolidaritás” szak- szervezet alapszabályaival, az ország néhány körzetében pe­dig olyan akciókról van szó, amelyeknek semmi közük a szakszervezeti munkához. Mindezt a társadalom egyre szélesebb körei ismerik fel, s a párt hozzájuk fordul azzal a felhívással, hogy együttesen lépjenek fel a zavarkeltők el­len. Ez a harc a párttól is fokozott aktivitást követel. A kongresszusi előkészítő bizottság elnöksége a párt „marxista ideológiájának és lenini jellegének megfelelő­en” azokra a kérdésekre for­dítja fő figyelmét, amelyek küldetésével, a szocializmus lengyelországi építésével kap­csolatosak. TELEX LEVÁLTOTTÁK AZ USA SALVADORI NAGYKÖVETÉT Hétfőn leváltották az Egye­sült Államok salvadori nagy­követét. Ez az első nagykö­vetcsere a Reagan-kormány- zat beiktatása óta. A külügy­minisztérium szóvivője ta­gadta, hogy a személyi válto­zást az amerikai politika vál­tozása követi Salvador irá­nyában, sőt — mint hozzá­fűzte — a junta még az ed­diginél is nagyobb segélyek­re számíthat. LÉGSZENNYEZŐDÉS Légszennyeződés évente 53 ember halálát követeli az Egyesült Államokban — ál­lapította meg a Harvard egyetem egyik kutatócsoport­ja a Massachusetts állambeli Cambridge-ben hétfőn nyil­vánosságra hozott tanulmá­nyában. A csoport azt java­solja, hogy a légszennyező iparágakat fokozottan adóz­tassák meg, összesen mintegy 53 milliárd dollár értékben. Az összeg jelképes: áldoza­tonként és évente 1 milliárd dollár, melyet a legszennye­zettebb levegőjű ipari körze­tek levegőjének tisztítására fordítanának. MUSTÄRGÄZ­SZIVÄRGÄS A második világháborúból megmaradt mustárgáz szivár­gott az amerikai hadsereg annistoni (Alabama állam) vegyifegyver-raktáraiból — közölte hétfőn a raktártelep szóvivője, hozzátéve, hogy az idegbénító gáz szökése nem veszélyeztette a lakosságot. A második világháborúból meg­maradt ezernyi vegyi lövedé­ket és más fegyvert 30 centi­méter falvastagságú beton­bunkerekben tárolják. A bunkereket egy méter vastag földréteg fedi. Az egész te­lepet a hadsereg őrzi. A tele­pen tárolt anyagokat állítólag jövőre megsemmisítik. Megnyílt a genfi leszerelési bizottság ülésszaka Francois de la Gorce fran­cia nagykövet elnökletével kedden megnyílt a genfi le­szerelési bizottság tavaszi ülésszaka. A bizottság mun­kájában 40 ország képviselői vesznek részt. Az ülésszak napirendjén a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásával, továbbá az új tömegpusztító fegyve­rek, a vegyi és a radiológiai fegyverek betiltásával össze­függő kérdések szerepelnek. A bizottság tagjai foglalkoz­nak majd a leszerelés legfon­tosabb kérdéseivel, így a nuk­leáris leszerelés problémái­val, az atomfegyverrel nem rendelkező országok bizton­sága garanciáinak megerősí­tésével. Reagan elnök a Fehér Házban első külföldi vendégként fo­gadta Csőn Hu Tvan dél-koreai elnököt, a legsötétebb ka­tonai diktatúrák egyikének fejét. (Keiet-Magyarország te- lefotó) Anna lefekszik ebéd után. Nekilássak elmosogatni? Az ujjam, amire ráütöttem, akadályoz. Piroska, ahelyett hogy lefeküdne, segíteni akar. Finoman fogja a tányérokat, amint adogatom neki őket sorban, el­törli, leteszi. Közben szokás szerint nyaggat, hogy meséljek neki. Arról kezdek beszélni, hogyan szedtünk gyöngyvirágot, amikor még én voltam gyerek. Az erdei tisztáso­kon, ahová az ősszel lehullott száraz gallyakat összehordták, azt benőtte a hirtelen megiramodott erdei fű, elő­előbukkan a gyöngyös kis virág. Har­matos sűrűben, két zöld levél között virít, az ember megpillantja, csokrot szed belőle. Hej, de szerettem az er­dőn járni. Különösen tavasszal, ami­kor még nyirkos a föld. Érdekes, a sűrűben még május körül is lehet az avar alatt eljegesedett hókupacot ta­lálni. Ez táplálja aztán lassan-lassan a vizével a virágokat. Ősszel szederinda tüskés szárai közt esetiéit ünk-botlottunk, mar­kunkba gyűjtöttük és egyszerre dob­tuk a szánkba a gyümölcsöt. Micsoda fanyar, finom íze volt. Bemegyünk a szobába, ollót, ra­gasztót fogunk, és elkezdjük kinyir- kálni a színes lapokból a madarakat. Már egész hatalmas gyűjteményünk van citromsármánytól a szirtisasig, ökörszemtől a struccig. Fehér lapok­ra ragasztjuk és betű szerinti sor­rendbe rakjuk őket. Később Piroskám is elszenderedik, én pedig le-föl járkálok a szobában. Könyvekbe kapok. Félreteszem. Plé­det veszek elő, betakarom a kislányt. Át kell dolgoznom az elképzelése­met. Zászlóvivőből kevesebb lesz, helyettük majd lányok jönnek lég­gömbökkel, ám a központi kép lassú mozgása ellenére is több időre van szükség, amíg az előkép a tribünökig ér. Csak így jut ideje mindenkinek, hogy végignézhesse az egész jelene­tet. Nézzük csak. A zászlóvivők a sa­roktól a lámpaoszlopig két perc, két és fél... igen, itt kell még vagy két perc a léggömbös lányokkal, a mozgó gúlát oldalról nem fogjuk takarni semmivel, így, ha kétszer megcsinál­ják a gyakorlatot, mindenki láthatja majd. Az kétszer két perc, közben a fél perc elég kell, hogy legyen a tor­násznak, amíg kiáll a kör alakú desz­kalapra, és magasba emeli a nagyobb zászlót. Csak ne legyen erős szél, mert nehéz lesz megtartania. Már egészen jól sikerült a múltkor, igaz, akkor meg az volt a baj, hogy a zász­ló nem lobogott eléggé, nem volt szél. Emiatt gyorsabban haladnának ... hadd lobogjon ... kimerevített zász­lólapot nem fogok alkalmazni. A zászlónak lobognia kell. Itt lenn az udvaron, az ablak alatt egy terebélyes orgonabokor viaskodik a szélben. Esősre fordult az'idő, ko­rongos levelei eláztak, hamvaslila vi- rágfürtjai torkig laktak nedvesség­gel, négy szál virág az egész, s amint az erkélyről lenézek rá, tarkómra meg koponyámra csurog a víz. Bo­rongok, dörmögök, dünnyögök ma­gamban, kezdenék valamibe, de nem tudom mibe. A munkám is áll a sa­rokban. Egy hét múlva teljesen kész­nek kell lennie az egész felvonulási tervnek, begyakorolva, főpróba előtt. Nézegetem ezt az utcát. Volna itt elég hely a zöld felületeknek, ha nem foglalnák el az autók. Amit én kép­zelek, csupa vízszintes felület az el­ső, a második, a harmadik emelet magasságában, de úgy, hogy ne sab­lonosán, hanem egymás közt is jó ér­zést adóan váltakozva, mozogva te­lepítsék be az utcán járó ember lá­tásmagasságát. A lakások nem úgy tekintenének le, mint valami nagy füzet rubrikái, hanem mindegyik aj­tónak, lépcsőnek egyénisége lenne, nem hasonlítanának egymásra a szobabelsők, a lépcsőházak, a folyo­sók sem. A betonelemekből igazán le­hetne változatosabban is kombinálni. Piroska játéka néha elképeszt, mi­lyen érdekes házakat rak össze eb­ből a négy-öt féle kockagyűjtemény­ből, amit karácsonyra, születésna­pokra kapott. Egybeöntöttük.mindet, és egy nagy zsákban tároljuk. így lehet játszani. Én kis virágligeteket, zöldbe átmenő kényelmes folyosókat, takart falhomlokzatokat, kiugró, kü­lön életű, széles erkélyeket, meg nagy felületen virító, sok füvet képzelek, de nemcsak a földön, hanem az emelt szinteken is. Az utca házai közrefog­nák az egész közösség által használt nagyméretű helyiségeket, a mozikat, a zenetermeket és a többit. Minden családnak megvolna persze a saját lakása akkor is. Az egész ötlet újdonsága abban van, hogy a közös tetővel összekötött lakás inkább összetartja a családo­kat. Mintha az egész városrész egy lakáson belül volna. Meg kellene sza­badulni a külön sorbaállások, az időt rabló és az egymástól elszakító tenni­valók tömegével. Egymás számára kellene a szabad idő, nem a kis csa­ládok problémáinak külön-külön való megoldására. Benézek a nőimre. Szuszognak ki­pirultam Madame Odette visszaemlékezik (12.) A csalódott asszony Ritkán áll bosszút valaki olyan következetesen egy má­sik emberen, mint Jean Ga­bin tette Marlene Dietrich­hel, akit La Grandének ne­vezett és kishitűnek tapasz­talt; A szakmában 1946-ban mindketten válságban voltak, és az egyetlen film, amely­ben közösen játszottak, a „Martin Roumagnac”, sem bizonyult sikernek. „Először Marcel Carné akart. filmet készíteni velük, melyhez Jacques Prévert ír­ta volna a forgatókönyvet”,* — meséli az egyik közremű­ködő. „t)e mindketten, Diet­rich is, Gabin is, nagyon erő­sek voltak — jobban mond­va: önfejűek — ahhoz, hogy egyezségre jussanak. Gabin, aki a háború előtt egy sor filmet készített Marcel Car- nével, félt attól, hogy az első találkozása a háború után a közönséggel nem lesz sikeres. Azt hitte, hogy a közönsége már elfelejtette és új kedven­ceik vannak, — ezért kapasz­kodott Marlene Dietrichbe, aki nagyon öntudatosan és megfontoltan, régi mestere, Josef von Sternberg stílusá­ban belebeszélt a forgató- könyvbe és mindig új ötle­tekkel hozakodott elő ...” Mindaddig, míg a híres filmemberek, Carné és Pré­vert meg nem unták a dolgot. Erre a pár kézenfogva elin­dult, hogy egy kevésbé erős rendezőt keressen és leforgas­sa a „Martin Roumagnac”-ot, avval a jelszóval: nincs rá­tok szükségünk. „Gabin ragyogó, mint nor­mán paraszt”, — írta a leg­több kritika — „de Marlene nevetséges a ’szeméthegy te­tején — mindent összevetve egy unalmas film . ..” Na­gyon nagy lehetett' a szere­lem, ha a pár átvészelte ezt a bukást. Fritz Lang mesélte a halá­la előtt Charles Higham élet­rajzírónak: „Egyik este meg­hívott a szállodai szobájába, és átnyújtott nekem egy kö- teg levelet. Vonakodva yet- tem át, és megkérdeztem, ki írta őket. — Ezek Jean Ga­bin szerelmes levelei, talán egy új filmre fognak inspi­rálni téged. — Meglepve néz­tem rá, és azt mondtam: — Ha arra lesz szükségem, hogy Jean Gabin inspiráljon, a szögre akasztom a szakmá­mat. — Rögtön elhagytam a szállodát, csalódott Marlene maradt ott”. Egy finom asszony termé­szetesen nem tesz ilyesmit, — de egy csalódott, érzések­től meggyötört már igen. „Ki csodálkozik azon”, — mond­ja madame Odette hogy arról álmodozott, hogy majd a túlvilágon találkozik Jean Gabiinél...” A férje, a hűséges Rudolf Sieber fog intézni a temeté­sén mindent, mesélte Marle­ne még Hollywoodban. Be­osztja a koporsóvívőket. és a helyére vezeti a vendége­ket. Érnest Hemingway ré­szeg közbeszólásaival megza­varja a pap beszédét. Doug­las Fairbanks jr. csinos ten­gerész-egyenruhájában elhe­lyezi az angol király, György koszorúját. James Stewart zavartan megkérdezi, kinek a temetésén is van. Gary Coo­per, mint mindig, ásítani fog. És Remarque biztosan másik templomba fog menni. „És Gabin szája sarkában cigaret­tával fog állni a templom be­járatánál, és vonakodik attól, hogy bárkihez is szóljon egy szót is!” Arról álmodozott: hogy szomorú lesz a halála miatt. Marlene Dietrich — majd­nem — mindegyiket túlélte. „De ez nem volt egyszerű”, — sajnálkozik madame Odet­te. „Az élet évről évre nehe­zebb lett a számára. Ha csak a baleseteire gondolok!” Az első németországi tur­néjakor eltörte az egyik lá­bát, — éppen azt, amelyiken 1942-ben eltörte a bokáját, mikor Hollywoodban a The Lady is Willing” című film forgatása közben egy gyer­mekkel a karján megbotlott. Ezek után bátran játszott to­vább, gipsszel a lábán. A londoni Queens Színház­ban több ezer ijedt néző előtt megcsúszott, és hanyatt esett. Ez 1972-ben volt, ekkor már tíz évvel volt idősebb, mint hatvan, már nem olyan friss, mint egykor. „Még rosszabb volt, ami Washingtonban történt ve­le”, — meséli Odette. „Min­den fellépése alkalmával le­hajolt a zenekari árokba, hogy kezet fogjon a karmes­terével. Ezen a napon számí­tott is erre az az ember, és felállt a zongoraszékre, hogy könnyebben kezet tudjon rázni...” A zongoraszék megbillent, és Marlene, aki mindig készen állt arra, hogy másokon segítsen, felismerte a szituációt: ahelyett, ’ hógy elengedte volna Stan Free­man karmester kezét, erősen tartotta —, és fejjel előre be­esett a két méter mély zene­kari árokba. A lábán csak horzsolások keletkeztek. Az­után Houstonba, Texasba vitték, ahol bőrátültetést vé­geztek szép lábain .. A műtéti seb azonban a 73 éves nőnél nem akart köny- nyen gyógyulni. Marlene hó­napokon keresztül csak toló­székben tudott közlekedni — a tolószékben folytatta a fellépéseit is: mindig csak a színházi függönyig. „Amikor a függöny felment, ott állt hosszú, fehér ruhájában, és senki nem látta, mennyire szenved ...” A legrosszabb, ami egy idős hölggyel történhet, az 1975 szeptemberében esett meg Ausztráliában: megbotlott, amikor a színpadra akart lépni, elesett,, és eltörte a bal combnyakcsontját... Ezzel véget ért az énekesnői kar­rierje. Azóta a magánéleté­ben is nehézségei vannak a lábaival. Ugyanebben az idő­ben érte szélhüdés a férjét, Rudolf Siebert Los Angeles­ben. Már két éve Késik az Űrrepülőgép kipróbálása Szakértők szerint lénye­gesen nagyobb nehézségek adódtak az amerikai űrre­pülőgép felbocsátásának előkészítésében, mint azt a NASA, az Amerikai Or­szágos Űrhajózási Hivatal hétfői hivatalos közlemé­nye sejteni engedi. A NA­SA műszaki személyzete attól tart, hogy a Colum­bia külső üzemanyagtartá­lyát borító hővédőpajzs hibája nem javítható ki az indítóállványon, és ezért a már két éve hónapról hónapra halasztgatott pró­barepülés legkorábban a nyáron valósulhat csak meg. A hivatalos közlemény „kis jelentőségűnek” mi­nősítette a hibát, és ápri­lis elejére tűzte ki a kö­vetkező határidőt. Ha a következő napok­ban bebizonyosodik, hogy a hibát nem lehet az indí­tóállványon kijavítani, ak­kor a Columbiát vissza kell szállítani a hatalmas szerelőcsarnokba, ahonnét december 29-én egy csiga- lassúsággal mozgó önjáró­berendezés vitte ki a ten­gerparton lévő indítóhely­re. A NASA az űrrepülő­gép kipróbálásának nehéz­ségei miatt rendkívül ké­nyes helyzetbe került: a program megvalósítása eddig a tervezettnél jóval többet, csaknem 9 milliárd dollárt emésztett fel.

Next

/
Thumbnails
Contents