Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-04 / 29. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 4. LEMP kongresszusi előkészítő bizottság ülése TELEX Száz áve született Vorosilov marsall A mai ifjú nemzedéknek: lap a történelem- könyvből. A deres ha- júaknak személyes emlék. Ök még jól emlékeznek a találkozásokra vele, az emlékezetes Andrássy üti villánál. Gondjukban kéréssel, örömükben köszönettel vonultak oda a háború utáni nehéz években. S ő, a marsall, az alacsony terraszról mindig szót értett velük. Parancsára a legsúlyosabb órákban, megérkezett Budapestre tizennyolcezer tonna gabona, ezernégyszáz tonna hús, temérdek só, cukor, megrakott teherautók százai... Ha élne, ma lenne százéves Vorosilov marsall, a magyar nép igaz barátja. Életútja a forradalmi magatartás példája. Tizenöt évesen sztrájkot szervez, huszonnégy évesen — 1905-ben — a párt tagja és fegyveres forradalmár, nem sokkal később Stockholmban és Londonban Lenin tanácskozó partnere, majd évtizedes illegális pártmunkát végez a forradalom győzelméig. Azután Dzserzsinszkijjel együtt a pétervári CSEKA egyik vezetője, Bugyonnijjal az első lovashadsereg megalapítója, hadseregparancsnok, aki háromszázezres német sereget futamít meg. Tizenöűéven át honvédelmi népbiztos, a szovjet hadsereg új szervezeti rendjének megteremtője, nem sokkal később — marsall, fő- parancsnoka az északnyugati hadseregcsoportnak, s a megszállt területen lévő partizánhadseregnek. A háború után pedig a porig sújtott Budapesten jó barát, a szövetséges ellenőrző bizottság elnöke. 1948-ban már hazájából, Moszkvából jött vissza hozzánk, hogy együtt ünnepelje velünk a centenárium szép napjait. Szívből megszerettük őt és ő is megszerette a magyar népet. f. a, A Lengyel Egyesült Munkáspárt kilencedik, rendkívüli kongresszusának tézistervezetéről tanácskozott hétfőn Varsóban a LEMP IX. rendkívüli kongresszusát előkészítő bizottság. Az ülésen, amelyen Stanislaw Kania, a LEMP Központi Bizottságának első titkára elnökölt, Stefan Olszowski, a politikai bizottság tagja, a KB titkára, a kongresszusi bizottság titkárságának vezetője mondott bevezetőt. Emlékeztetett arra, hogy a kongresszusra való felkészülés továbbra is nehéz, bonyolult politikai, társadalmi és gazdasági körülmények között folyik. A pártélet megújítását, a szocialista megújulást szorgalmazó erőkkel szemben ott vannak azok az erők is, amelyek „eszközökben nem válogatva igyekeznek káoszt, anarchiát kelteni, szembeszegülni a párttal és a szocialista renddel”. Olsowszki rámutatott: a feszültségek és a sztrájkok legutóbbi hulláma olyan tevékenységre utal, amely ellentétes a „Szolidaritás” szak- szervezet alapszabályaival, az ország néhány körzetében pedig olyan akciókról van szó, amelyeknek semmi közük a szakszervezeti munkához. Mindezt a társadalom egyre szélesebb körei ismerik fel, s a párt hozzájuk fordul azzal a felhívással, hogy együttesen lépjenek fel a zavarkeltők ellen. Ez a harc a párttól is fokozott aktivitást követel. A kongresszusi előkészítő bizottság elnöksége a párt „marxista ideológiájának és lenini jellegének megfelelően” azokra a kérdésekre fordítja fő figyelmét, amelyek küldetésével, a szocializmus lengyelországi építésével kapcsolatosak. TELEX LEVÁLTOTTÁK AZ USA SALVADORI NAGYKÖVETÉT Hétfőn leváltották az Egyesült Államok salvadori nagykövetét. Ez az első nagykövetcsere a Reagan-kormány- zat beiktatása óta. A külügyminisztérium szóvivője tagadta, hogy a személyi változást az amerikai politika változása követi Salvador irányában, sőt — mint hozzáfűzte — a junta még az eddiginél is nagyobb segélyekre számíthat. LÉGSZENNYEZŐDÉS Légszennyeződés évente 53 ember halálát követeli az Egyesült Államokban — állapította meg a Harvard egyetem egyik kutatócsoportja a Massachusetts állambeli Cambridge-ben hétfőn nyilvánosságra hozott tanulmányában. A csoport azt javasolja, hogy a légszennyező iparágakat fokozottan adóztassák meg, összesen mintegy 53 milliárd dollár értékben. Az összeg jelképes: áldozatonként és évente 1 milliárd dollár, melyet a legszennyezettebb levegőjű ipari körzetek levegőjének tisztítására fordítanának. MUSTÄRGÄZSZIVÄRGÄS A második világháborúból megmaradt mustárgáz szivárgott az amerikai hadsereg annistoni (Alabama állam) vegyifegyver-raktáraiból — közölte hétfőn a raktártelep szóvivője, hozzátéve, hogy az idegbénító gáz szökése nem veszélyeztette a lakosságot. A második világháborúból megmaradt ezernyi vegyi lövedéket és más fegyvert 30 centiméter falvastagságú betonbunkerekben tárolják. A bunkereket egy méter vastag földréteg fedi. Az egész telepet a hadsereg őrzi. A telepen tárolt anyagokat állítólag jövőre megsemmisítik. Megnyílt a genfi leszerelési bizottság ülésszaka Francois de la Gorce francia nagykövet elnökletével kedden megnyílt a genfi leszerelési bizottság tavaszi ülésszaka. A bizottság munkájában 40 ország képviselői vesznek részt. Az ülésszak napirendjén a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásával, továbbá az új tömegpusztító fegyverek, a vegyi és a radiológiai fegyverek betiltásával összefüggő kérdések szerepelnek. A bizottság tagjai foglalkoznak majd a leszerelés legfontosabb kérdéseivel, így a nukleáris leszerelés problémáival, az atomfegyverrel nem rendelkező országok biztonsága garanciáinak megerősítésével. Reagan elnök a Fehér Házban első külföldi vendégként fogadta Csőn Hu Tvan dél-koreai elnököt, a legsötétebb katonai diktatúrák egyikének fejét. (Keiet-Magyarország te- lefotó) Anna lefekszik ebéd után. Nekilássak elmosogatni? Az ujjam, amire ráütöttem, akadályoz. Piroska, ahelyett hogy lefeküdne, segíteni akar. Finoman fogja a tányérokat, amint adogatom neki őket sorban, eltörli, leteszi. Közben szokás szerint nyaggat, hogy meséljek neki. Arról kezdek beszélni, hogyan szedtünk gyöngyvirágot, amikor még én voltam gyerek. Az erdei tisztásokon, ahová az ősszel lehullott száraz gallyakat összehordták, azt benőtte a hirtelen megiramodott erdei fű, előelőbukkan a gyöngyös kis virág. Harmatos sűrűben, két zöld levél között virít, az ember megpillantja, csokrot szed belőle. Hej, de szerettem az erdőn járni. Különösen tavasszal, amikor még nyirkos a föld. Érdekes, a sűrűben még május körül is lehet az avar alatt eljegesedett hókupacot találni. Ez táplálja aztán lassan-lassan a vizével a virágokat. Ősszel szederinda tüskés szárai közt esetiéit ünk-botlottunk, markunkba gyűjtöttük és egyszerre dobtuk a szánkba a gyümölcsöt. Micsoda fanyar, finom íze volt. Bemegyünk a szobába, ollót, ragasztót fogunk, és elkezdjük kinyir- kálni a színes lapokból a madarakat. Már egész hatalmas gyűjteményünk van citromsármánytól a szirtisasig, ökörszemtől a struccig. Fehér lapokra ragasztjuk és betű szerinti sorrendbe rakjuk őket. Később Piroskám is elszenderedik, én pedig le-föl járkálok a szobában. Könyvekbe kapok. Félreteszem. Plédet veszek elő, betakarom a kislányt. Át kell dolgoznom az elképzelésemet. Zászlóvivőből kevesebb lesz, helyettük majd lányok jönnek léggömbökkel, ám a központi kép lassú mozgása ellenére is több időre van szükség, amíg az előkép a tribünökig ér. Csak így jut ideje mindenkinek, hogy végignézhesse az egész jelenetet. Nézzük csak. A zászlóvivők a saroktól a lámpaoszlopig két perc, két és fél... igen, itt kell még vagy két perc a léggömbös lányokkal, a mozgó gúlát oldalról nem fogjuk takarni semmivel, így, ha kétszer megcsinálják a gyakorlatot, mindenki láthatja majd. Az kétszer két perc, közben a fél perc elég kell, hogy legyen a tornásznak, amíg kiáll a kör alakú deszkalapra, és magasba emeli a nagyobb zászlót. Csak ne legyen erős szél, mert nehéz lesz megtartania. Már egészen jól sikerült a múltkor, igaz, akkor meg az volt a baj, hogy a zászló nem lobogott eléggé, nem volt szél. Emiatt gyorsabban haladnának ... hadd lobogjon ... kimerevített zászlólapot nem fogok alkalmazni. A zászlónak lobognia kell. Itt lenn az udvaron, az ablak alatt egy terebélyes orgonabokor viaskodik a szélben. Esősre fordult az'idő, korongos levelei eláztak, hamvaslila vi- rágfürtjai torkig laktak nedvességgel, négy szál virág az egész, s amint az erkélyről lenézek rá, tarkómra meg koponyámra csurog a víz. Borongok, dörmögök, dünnyögök magamban, kezdenék valamibe, de nem tudom mibe. A munkám is áll a sarokban. Egy hét múlva teljesen késznek kell lennie az egész felvonulási tervnek, begyakorolva, főpróba előtt. Nézegetem ezt az utcát. Volna itt elég hely a zöld felületeknek, ha nem foglalnák el az autók. Amit én képzelek, csupa vízszintes felület az első, a második, a harmadik emelet magasságában, de úgy, hogy ne sablonosán, hanem egymás közt is jó érzést adóan váltakozva, mozogva telepítsék be az utcán járó ember látásmagasságát. A lakások nem úgy tekintenének le, mint valami nagy füzet rubrikái, hanem mindegyik ajtónak, lépcsőnek egyénisége lenne, nem hasonlítanának egymásra a szobabelsők, a lépcsőházak, a folyosók sem. A betonelemekből igazán lehetne változatosabban is kombinálni. Piroska játéka néha elképeszt, milyen érdekes házakat rak össze ebből a négy-öt féle kockagyűjteményből, amit karácsonyra, születésnapokra kapott. Egybeöntöttük.mindet, és egy nagy zsákban tároljuk. így lehet játszani. Én kis virágligeteket, zöldbe átmenő kényelmes folyosókat, takart falhomlokzatokat, kiugró, külön életű, széles erkélyeket, meg nagy felületen virító, sok füvet képzelek, de nemcsak a földön, hanem az emelt szinteken is. Az utca házai közrefognák az egész közösség által használt nagyméretű helyiségeket, a mozikat, a zenetermeket és a többit. Minden családnak megvolna persze a saját lakása akkor is. Az egész ötlet újdonsága abban van, hogy a közös tetővel összekötött lakás inkább összetartja a családokat. Mintha az egész városrész egy lakáson belül volna. Meg kellene szabadulni a külön sorbaállások, az időt rabló és az egymástól elszakító tennivalók tömegével. Egymás számára kellene a szabad idő, nem a kis családok problémáinak külön-külön való megoldására. Benézek a nőimre. Szuszognak kipirultam Madame Odette visszaemlékezik (12.) A csalódott asszony Ritkán áll bosszút valaki olyan következetesen egy másik emberen, mint Jean Gabin tette Marlene Dietrichhel, akit La Grandének nevezett és kishitűnek tapasztalt; A szakmában 1946-ban mindketten válságban voltak, és az egyetlen film, amelyben közösen játszottak, a „Martin Roumagnac”, sem bizonyult sikernek. „Először Marcel Carné akart. filmet készíteni velük, melyhez Jacques Prévert írta volna a forgatókönyvet”,* — meséli az egyik közreműködő. „t)e mindketten, Dietrich is, Gabin is, nagyon erősek voltak — jobban mondva: önfejűek — ahhoz, hogy egyezségre jussanak. Gabin, aki a háború előtt egy sor filmet készített Marcel Car- nével, félt attól, hogy az első találkozása a háború után a közönséggel nem lesz sikeres. Azt hitte, hogy a közönsége már elfelejtette és új kedvenceik vannak, — ezért kapaszkodott Marlene Dietrichbe, aki nagyon öntudatosan és megfontoltan, régi mestere, Josef von Sternberg stílusában belebeszélt a forgató- könyvbe és mindig új ötletekkel hozakodott elő ...” Mindaddig, míg a híres filmemberek, Carné és Prévert meg nem unták a dolgot. Erre a pár kézenfogva elindult, hogy egy kevésbé erős rendezőt keressen és leforgassa a „Martin Roumagnac”-ot, avval a jelszóval: nincs rátok szükségünk. „Gabin ragyogó, mint normán paraszt”, — írta a legtöbb kritika — „de Marlene nevetséges a ’szeméthegy tetején — mindent összevetve egy unalmas film . ..” Nagyon nagy lehetett' a szerelem, ha a pár átvészelte ezt a bukást. Fritz Lang mesélte a halála előtt Charles Higham életrajzírónak: „Egyik este meghívott a szállodai szobájába, és átnyújtott nekem egy kö- teg levelet. Vonakodva yet- tem át, és megkérdeztem, ki írta őket. — Ezek Jean Gabin szerelmes levelei, talán egy új filmre fognak inspirálni téged. — Meglepve néztem rá, és azt mondtam: — Ha arra lesz szükségem, hogy Jean Gabin inspiráljon, a szögre akasztom a szakmámat. — Rögtön elhagytam a szállodát, csalódott Marlene maradt ott”. Egy finom asszony természetesen nem tesz ilyesmit, — de egy csalódott, érzésektől meggyötört már igen. „Ki csodálkozik azon”, — mondja madame Odette hogy arról álmodozott, hogy majd a túlvilágon találkozik Jean Gabiinél...” A férje, a hűséges Rudolf Sieber fog intézni a temetésén mindent, mesélte Marlene még Hollywoodban. Beosztja a koporsóvívőket. és a helyére vezeti a vendégeket. Érnest Hemingway részeg közbeszólásaival megzavarja a pap beszédét. Douglas Fairbanks jr. csinos tengerész-egyenruhájában elhelyezi az angol király, György koszorúját. James Stewart zavartan megkérdezi, kinek a temetésén is van. Gary Cooper, mint mindig, ásítani fog. És Remarque biztosan másik templomba fog menni. „És Gabin szája sarkában cigarettával fog állni a templom bejáratánál, és vonakodik attól, hogy bárkihez is szóljon egy szót is!” Arról álmodozott: hogy szomorú lesz a halála miatt. Marlene Dietrich — majdnem — mindegyiket túlélte. „De ez nem volt egyszerű”, — sajnálkozik madame Odette. „Az élet évről évre nehezebb lett a számára. Ha csak a baleseteire gondolok!” Az első németországi turnéjakor eltörte az egyik lábát, — éppen azt, amelyiken 1942-ben eltörte a bokáját, mikor Hollywoodban a The Lady is Willing” című film forgatása közben egy gyermekkel a karján megbotlott. Ezek után bátran játszott tovább, gipsszel a lábán. A londoni Queens Színházban több ezer ijedt néző előtt megcsúszott, és hanyatt esett. Ez 1972-ben volt, ekkor már tíz évvel volt idősebb, mint hatvan, már nem olyan friss, mint egykor. „Még rosszabb volt, ami Washingtonban történt vele”, — meséli Odette. „Minden fellépése alkalmával lehajolt a zenekari árokba, hogy kezet fogjon a karmesterével. Ezen a napon számított is erre az az ember, és felállt a zongoraszékre, hogy könnyebben kezet tudjon rázni...” A zongoraszék megbillent, és Marlene, aki mindig készen állt arra, hogy másokon segítsen, felismerte a szituációt: ahelyett, ’ hógy elengedte volna Stan Freeman karmester kezét, erősen tartotta —, és fejjel előre beesett a két méter mély zenekari árokba. A lábán csak horzsolások keletkeztek. Azután Houstonba, Texasba vitték, ahol bőrátültetést végeztek szép lábain .. A műtéti seb azonban a 73 éves nőnél nem akart köny- nyen gyógyulni. Marlene hónapokon keresztül csak tolószékben tudott közlekedni — a tolószékben folytatta a fellépéseit is: mindig csak a színházi függönyig. „Amikor a függöny felment, ott állt hosszú, fehér ruhájában, és senki nem látta, mennyire szenved ...” A legrosszabb, ami egy idős hölggyel történhet, az 1975 szeptemberében esett meg Ausztráliában: megbotlott, amikor a színpadra akart lépni, elesett,, és eltörte a bal combnyakcsontját... Ezzel véget ért az énekesnői karrierje. Azóta a magánéletében is nehézségei vannak a lábaival. Ugyanebben az időben érte szélhüdés a férjét, Rudolf Siebert Los Angelesben. Már két éve Késik az Űrrepülőgép kipróbálása Szakértők szerint lényegesen nagyobb nehézségek adódtak az amerikai űrrepülőgép felbocsátásának előkészítésében, mint azt a NASA, az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal hétfői hivatalos közleménye sejteni engedi. A NASA műszaki személyzete attól tart, hogy a Columbia külső üzemanyagtartályát borító hővédőpajzs hibája nem javítható ki az indítóállványon, és ezért a már két éve hónapról hónapra halasztgatott próbarepülés legkorábban a nyáron valósulhat csak meg. A hivatalos közlemény „kis jelentőségűnek” minősítette a hibát, és április elejére tűzte ki a következő határidőt. Ha a következő napokban bebizonyosodik, hogy a hibát nem lehet az indítóállványon kijavítani, akkor a Columbiát vissza kell szállítani a hatalmas szerelőcsarnokba, ahonnét december 29-én egy csiga- lassúsággal mozgó önjáróberendezés vitte ki a tengerparton lévő indítóhelyre. A NASA az űrrepülőgép kipróbálásának nehézségei miatt rendkívül kényes helyzetbe került: a program megvalósítása eddig a tervezettnél jóval többet, csaknem 9 milliárd dollárt emésztett fel.
