Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

1981. február 22. o SZABOLCSI KUTATÓMŰHELYEK A levéltár Saját „anyakönyvi kivona­tát”, az alapításáról szóló do­kumentumot is őrzi a sok ezer irat között a Szabolcs- Szatmár megyei Levéltár. 1723-ban rendelték el a már áttekinthetetlen irathegyek rendezését. Az „archívumot” 1744-ben a nagykállói megye­házába költöztették. Nagyobb részét még a megyeszékhely­változás után is ott tárolták, egészen 1892-ig. A mindennapi ügyintézés­ben fontosabb iratokat 1872- től Nyíregyházán a jelenlegi városi tanács két szobájában őrizték. A felépült megyei ta­nácsháza 1893-tól 1973-ig adott otthont a folyamatosan gyarapodó, duzzadó gyűjte­ménynek. Jelenlegi helyére, Benczúr téri épületébe 1974 januárjában került. Ma már az egymásra rakott iratok vastagsága megközelíti a négyezer métert. (Ha egy­másra raknánk ezt a papír­tömeget, négyszer magasabb­ra nyúlna a Kékestetőnél!) Peres irat a 13. századból A legrégebbi egy pecsét­nyomatos peres irat, mely még az utolsó Árpád-házi ki­rályok idején — 1290—1295 között — keletkezett. Évszá­zadokra visszamenően meg­maradtak Szabolcs megye közgyűlési jegyzőkönyvei. Az első 1550-ből, a török hódolt­ság korából való. Szintén hiánytalanok Szatmár megye közgyűléséről készült feljegy­zések 1593 és 1846 között. Értékesek a XVII—XVIII. századi országgyűlési iratok. A levéltár o magyar szaúad- ságküzdelmek dokumentu­mainak gazdag tárháza is. A Bocskai-felkelés, a Partium — az erdélyi fejedelemséghez tartozott északkeleti megyék — iratai, a Thököly-felkelés és a Rákóczi-szabadságharc oklevelei fontos részletekkel bővítették történeti ismerete­inket. A jobbágyság és ne­messég viszonyáról tudósít a nemesi törvényszék az 1629- től fennmaradt harminchá­rom méternyi anyaga. Az 1848—49-es szabadságharc honvédseregének kiállításá­hoz, az újoncozáshoz szép .számú dokumentum találha­tó. A megyék iratain túl a mezővárosok irattárait is ma­gában foglalja a szabolcs- szatmári levéltár. Többek kö­zött Nyíregyházáét Az újra­népesedett település közgyű­léseinek napirendjeit, a lako­sok ügyes-bajos dolgait 1757- től hordozzák lapjaikon a jegyzőkönyvek. Sajnálatos, hogy ugyanez községeinkről nem mondható el. A magyar irodalom és tör­ténelem kiemelkedő szemé­lyeihez találhatunk adatokat a családi levéltárakban. Em­lítésre méltó a Czóbel család — benne a költőnő, Czóbel Minka — levelezése, a vásá- rosnaményi Eötvös, és a va­jai Vay család irattára. Az el­múlt évben került be Pap községből a báró Horváth család eltűntnek hitt levéltá­ra. A legrégibb darabja egy 1350-ben keletkezett oklevél. A másik értékes dokumen­tumban Mátyás királynak számol be a királyi biztos a megyei nemesség visszályáról. A kéziratos térképeket, földleírásokat, határleíráso­kat is gyűjti a levéltár. A kö­zel négyszáz darabos kézira­tos térkép mennyiségileg is imponáló. A legrégebbi 1796- ban készült. A megye első hi­teles és aprólékos térképe pedig 1802-ből való. A feudális és polgári kor gyűjteményein túl jelentősek a szocialista kor iratai. Nagy értékűek a Tanácsköztársaság megyei eseményeit őrző do­kumentumok, a felszabadulás utáni különleges néphatalmi szervek — nemzeti, igazoló, földigénylő bizottságok — iratai, a demokratikus főis­pánok irattárai, az első me­gyei termelőszövetkezetek megalakulásáról hírt adó írá­sok. A levéltárba folyamato­san bekerülnek a tanácsok jegyzőkönyvei. Az intézmény múltját, gyűjteményét dr. Gyarmathy Zsigmonddal, a levéltár igaz­gatójával igyekeztünk szerbe- számba venni. Helytörténészek kincsesháza — Az értékes iratanyag csupán lehetőség — magya­rázza. — Az itt dolgozók ki­tartó munkájának köszönhe­tő, hogy ma már kijelenthet­jük: levéltárunk a helytörté­téneti könyvtárát és a mik­rofilmleolvasót. A latin, né­met nyelvű szövegek fordítá­sához is kaphatnak segítsé­get. Tehát nemcsak a régisé­get szenvedélyesen szerető „csodabogarak” tanyája a levéltár? — Az egyéni érdeklődőkön túl látogatnak ide szocialista brigádok, honismereti szak­körök. Ha jelzik szándékukat, szakszerűen bemutatjuk in­tézményünket — folytatja Gyarmathy Zsigmond. — Közművelődési feladataink­hoz tartozik, hogy időről idő­re a legértékesebb dokumen­tumainkból kamarakiállításo­kat rendezünk. Nyugdíj előtt állók gyak­Ismerkedés a múlttal a levéltár csendjében.( Elek Emil felv.) netírás műhelye. Ez a jellege különösen azóta erősödött meg, hogy a hetvenes évek elején a megyei tanács vette kezelésbe intézményünket, sokat javítva a tárgyi, sze­mélyi feltételeinken. Jól fel­szerelt kutatószoba, szakkép­zett kiszolgáló személyzet se­gíti az iratokban búvárkodó- kat. Évente száznyolcvan-két­száz kutató keresi fel a levél­tárat, köztük húsz-harminc országosan is ismert törté­nész. A csak itt található anyagok feltárása gazdagítot­ta o hazai történettudományt. Például a levéltári gyűjte­mény alapján sikerült ele­mezni az 1841-es szatmári ti­zenkét pontot, mely messze mutató reformkövetelések összefoglalása, vagy Nyíregy­háza örökváltságának, város- igazgatásának történetét. Az elmúlt századok paraszti gazdálkodásáról, életmódjáról is számos munka született, szintén a levéltár forrásainak felhasználásával. Újabban pe­dig a termelőszövetkezeti történetírás országosan is fi­gyelemmel kísért kutatómű­helye erősödik az intézmény­ben. A kutatás, a helytörténet­írás legfontosabb eredménye­it önálló kiadványokban je­lentetik meg. Az utóbbi években adták ki a Rákóczi- szabadságharc és a Thököly- felkelés irataiból válogatott dokumentumkötetet, az üze­mi és a termelőszövetkezeti történetírást segítő módszer­tani munkákat. A közelmúlt­ban közreadott vaskos könyv lapjain először látott napvilá­got magyarul Bél Mátyás XVII. századi latin nyelvű megyeleírása. ran kopognak: régi szolgálati időt igazoló iskolai bizonyít­vány, segédlevél, mesterlevél stb. másolatait kérik. Ezek teljesítése nem egyszerű, a levéltárostól alapos, módsze­res kutatást kíván. Néha a több napos munka felesleges­nek bizonyul. Hiszen csak azt találhatják' meg, amit az egykori munkáltatók annak idején a levéltárnak átadtak. A fejlődő, épülő városok is „zavarba jönnek”: hol fek­szenek a régi kábelek, csator­nák, hova építhetik az új la­kóházakat anélkül, hogy a meglévő közművekben kárt tennének? A megnyugtató feleletet a levéltárban o ko­rabeli tervrajzokról olvashat­ják le. A múltra kérdezők, a jelen gondjaira megoldást vá­rók így találkozhatnak e ku­tatóműhely falai között Reszler Gábor Tiszaberceltől Bakonszegig Áz élő Bessenyei Február 24-én lesz 170 éve, hogy Bessenyei György — „Szabolcs daliája, Bihar re­metéje” — örökre átadta tes­tét az anyaföldnek, hogy „melegítsen az, itt maradva e földön, másokat az életre”. Bakonszegen, — az akkor még Pusztakovácsinak neve­zett kis faluban — a Berety- tyó partján lévő öreg házá­nak kertjében, kívánsága szerint kedves almafája alatt, tiszttartója és néhány falu­beli ismerős jelenlétében te­mették el. Sírja több mint hetven esz­tendőn át jeltelen volt, — és ahogy Gólos Rezső írja — „a föld színéig süppedt, felverte a gyom”. Csak 1880 táján ju­tott eszébe az irodalmi élet akkori vezetőinek, hogy . a magyar felvilágosodás első írójának méltó síremléket ál­lítsanak. Országos gyűjtést rendeztek, s az így — tehát a közadakozásból — össze­gyűjtött összegből állították fel a Berettyó partján ma is látható emlékkövet. S több mint egy f< ! évszázad telt el, amikor 1940-ben — a nyír­egyházi Bessenyei Kör kez­deményezésére — ismét csak „társadalmi” gyűjtés ered­ményeként, — hamvait a megyeszékhely temetőjében helyezték el. S ahogy Csoko­nai a debrecenieké, Kazinczy a borsodiaké, Kisfaludy Ká­roly a győrieké — így lett Bessenyei végképp a nyír­egyháziaké. Ezért állítottunk neki köztéri szobrot, ezért neveztünk el róla főiskolát, s ezért őrzi nevét jó néhány intézmény, stúdió és szocia­lista brigád. Mit tudhat Bessenyeiről az a nyíregyházi ember, aki he­lyi irodalmi hagyományaink ápolását, múltunk megbecsü­lését fontosnak érzi? Azt minden bizonnyal, hogy Bessenyei nem Nyír­egyházán, hanem Tiszaberce- len született, feltehetően 1747- ben. Miért csak feltehetően? Eredeti okmányok nem áll­nak rendelkezésünkre: a berceli református parókia anyakönyve és a sárospataki iskolai bejegyzések egyaránt elvesztek az idők folyamán. Az irodalomtudomány tehát másodlagos adatokból követ­keztette ki az 1747-es szüle­tési évet (pl.: amikor Besse­nyei 1765-ben a testőrség tag­ja lett, 18 éves volt stb.). Éppen a Kelet-Magyaror- szág híreiből az is tudható, hogy jelen pillanatban ez a berceli szülőház teljes felújí­tás alatt áll, hogy néhány év múlva — a megyei múzeum szakértő munkálatainak eredményeként — valóban méltó emlékházat találjon itt minden idelátogató, Besse­nyei iránt érdeklődő turista és irodalombarát. Aki csak egyszer is felkeresi ezt a vi­déket, a Bessenyeit kibocsátó környezetet, joggal nevezheti Bessenyei György szobra Nyíregyházán. (Both Pál Ambrus felvétele) majd Bessenyei életútját és életművét rendkívülinek és példamutatónak, hiszen — ahogy Kosztolányi írja — az akkoriban „analfabéta pusz­táról” indulva a fényes csá­szárváros egyik legműveltebb filozófus-írójává küzdötte fel magát. Ahogy Ady az Értől indulva jutott el az Óceánig, úgy vezette át Bessenyei a magyar irodalmat a feudális provincializmusból az euró­pai felvilágosodott humaniz­musig. Az a tény is közismert, hogy milyen feledhetetlen példát mutatott Bessenyei az önképzésre. S a megszerzett tudás birtokában olyan mun­kát vállalt magára, amit kül­földön az enciklopédisták egész csoportja együttesen végzett el. ö maga volt a hídverő és maga a híd, ame­lyen a korabeli elmaradott Magyarország a haladó Eu­rópa felé közlekedett. Ennek érdekében az iro­dalomnak szinte csaknem minden műfajában alapvető műveket írt. Ismerősünk le­het a zsarnokkal szembeszál­ló Agis, „a nagy görög her­ceg, igaz hazafi” személye, az első magyar vígjátéki figu­ra: Pontyi, vagy a Bécsbe utazó, tapasztalatokat szerző ifjú Tariménes alakja is. Tudjuk, hogy ő írt először a Tiszáról, s annak reggeli gyö­nyörűségéről felejthetetlen szépségű leíró költ ményt, S amikor 17 évi ,écsi tar­tózkodás után any 1 helyze­te és az egyre re ó politi­kai körülmények n itt,kény­telen volt visszalépni a nyílt küzdőtérről, s elvonult a „világi hiúságtól”, még több mint 28 évet élt bihari reme­teként a mai Bakonszegen, ahol még újabb, elmélyült alkotásokkal gazdagította a magyar irodalmat. S ma — amikor a Magyar Tudományos Akadémia vég­re elkezdte Bessenyei összes műveinek kritikai kiadásso­rozatát, melynek első kötete, A holmi rövidesen az olvasók kezébe kerül — a február 24-én Bessenyeire emlékezők tábora — főiskolások és szo­cialista brigádtagok egyaránt — most kezdik remélni, hogy az eddig inkább csak „esz­ményített és sokat emlege­tett” Bessenyei műveinek tényleges megismerésével egyidőben elkezdődik a ma­gyar felvilágosodott huma­nizmus reneszánsza. Bánszki István Kamara­kiállítások A „profik” mellett „amatő­rök” is feldolgozhatják az j iratokat, ha betöltötték ti- I zennyolcadik életévüket, j Használhatják Nyíregyháza i egyetlen szakosított helytör- 1 Durkó Gábor grafikája KM VASÄRNÄPI melléklet

Next

/
Thumbnails
Contents